Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-23 / 196. szám
1K*73 augusztus 23. KELET-MÁC Y ARORSZÄO * Számadás félidőben AZ ELSŐ FÉL ÉV GAZDASÁGI FELADATAINAK eredményes végrehajtásáról, a népgazdaság egészséges fejlődéséről számolt be a Központi Statisztikai Hivatal jelentése Ez az évközi be- számoló azért érdemel a szokásosnál nagyobb figyelmet, mert a IV. ötéves terv félidején készült, s további 2 és fél év munkájához fiyújt tapasztalatokat, bátorítást és tanulságokat. A népgazdaság 1973 első fél évében dinamikusan fejlődött, a fejlődés üteme a tavalyihoz képest meggyorsult. Az ipari termelés a tervezettnél gyorsabban, 6,6 százalékkal nőtt. S tegyük hoz- zá mérsékelt, visszafogott beruházási igények mellett. Az építőipar termelése csakúgy, mint a gépi beruházási javaké, az átlagosnál kisebb mértékben nőtt, mert változatlanul érvényesül a beruházások tudatos korlátozása. Mindez persze átmeneti jelenség. A cél: a beruházási piac tartós egyensúlyának megteremtése, ami pedig hosszabb távon nem a kereslet korlátozása, hanem a kínálat, az építőipari termelés erőteljes tokozása révén valósulhat meg. A gazdasági fejlődést mindenekelőtt a növekvő külkereskedelmi igények ösztönözték. A kivitel 20, a be- hozatal 3 százalékkal nőtt B/ 1972 első fél évéhez képest. Vagyis: erőteljesen tovább javult a külkereskedelmi egyensúly. Az első fél évi külkereskedelmi mérleg több, mint egymilliárd devizaforíntos aktívummal zárult. A vállalatok jól kihasználták a tőkés világpiaci konjunktúra lehetőségeit, s különösen a kohászati és gépipari termékek exportját növelték erőteljesen. így a nem szocialista országokkal 'folytatott külkereskedelem a tervezettnél kisebb mértékű . passzívummal zárult. Némely szocialista országban (lengyel és bolgár relációban), mint hitelezők a túlzott mértékű aktívum „le- vásárlásúnak'’ gondjával küszködünk. Itt sem az export mérséklése, hanem az import fokozása a feladat. A gazdasági egyensúly javulásával párhuzamosan a termelés hatékonysága is tovább fokozódott. Erre utalnak például a gazdaság további szerkezeti változásai. Vagyis, tovább javult a jövedelmezőbb ágazatok, a korszerűbb termékek részaránya a termelésben és értékesítésben. Mindenekelőtt gyorsan növekedett a kiemelten kezelt, a központi fejlesztési programokkal támogatott iparágak részesedése. A vegyipar és a könnyűipar valamennyi ágazata 10—15 százalékkal termelt többet, mint 1972 első fél évében. A szénbányászat termelése lényegében stagnált, miközben a kőolaj és földgáz termelése 7,7 százalékkal emelkedett. Tovább növekedett a szénhidrogének felhasználása, részarányuk az energiafogyasztásban már eléri az 58 százalékot. A lakosság áruellátása kielégítő volt, a dolgozók élet- színvonala tovább emelkedett. A jelentős központi béremelések mindenekelőtt az állami ipar munkásainak, művezetőinek jövedelmét növelték. De az is figyelmet érdemel, hogy nem sikerült valamennyi dolgozó rétegnél a szokásosnál nagyobb arányú, 3,7 százalékos átlagos fogyasztói árszínvonal emelkedés kedvezőtlen hatását kellőképpen ellensúlyozni. Ezért az árak stabilizálása, a vállalati árpolitika fokozott ellenőrzése, a menetközben! ármérséklések szükségesek, hogy az átlagos fogyasztói árszínvonal emelkedése semmiképpen se haladja meg az 1973-ra tervezett mértéket. Az eddigi eredmények ismeretéhen az 1973-as esztendő lehetőségeit, .Isilátásait kedvezőnek ítélhetjük meg. A mezőgazdaság terméseredményei — róluk a fél évi statisztika még nem szólhatott —, nagymértékben befolyásolják egy-egy esztendő gazdasági mérlegét. A jó gabonatermés máris sokat nyom a latban. S ha kapnak még Szatmárcseke és lúristvándi Az egyesülés lehetőségei Négy évvel ezelőtt, 1969- ben már felvetődött az egyesülés gondolata — szükség- szerűsége — Szatmárcsekén és Túristvándiban. Komolyan foglalkoztak is az előkészítéssel, de úgy határoztak, hogy majd a zárszámadás után, 1970-ben egyesülnek. Egy év múltán aztán sokkal nagyobb gondok keletkeztek Szatmárban, mint a tsz-ek egyesülése bárhol is. A nagy árvíz lényegében az egész térséget érintette, azokat a tsz-eket is. ahová nem tört be a víz. Az egyesülés Szatmárcseke és Túristvándi tsz-eiben ugyanúgy elmaradt, gondolatilag háttérbe szorult, mint a szatmári térségben mindenütt. Hasonló adottságok, csak.« A helyzetek aztán nem egészen egyformán alakultak. Szatmárcsekén az évek múltán 1424 hektár szántón, 2146 hektár összes területen kialakult egy eléggé jól szervezett, jól irányított és jól termelő közös gazdaság, a Haladás Termelőszövetkezet. Jó lehetőségeit hasznosította, elsősorban az állattenyésztést, de a növénytermesztés fejlődése is meggyorsult, a terméshozamok majdnem megkétszereződtek. Az idén, például, búzából katasztrális holdanként 19, hektáronként 33 mázsát takarítottak be üzemi átlagban. A takarmánynövények is nagyon jól fizettek és fizetnek. Jó a szarvasmarha-tenyésztés, a juhászat és ebben a tsz-ben a sertéshizlalás is nyereséges. Egy 10 órás munkanapon az emberek átlagosan 82 forintot kerestek az elmúlt esztendőben. A mezőgazdasági termelés mellett kifejlődött a tsz-ben a fafeldolgozó üzemág, amelynek 1972. évi termelési értéke meghaladta a 10 millió forintot. Furnért, bútorlécet, fagyapotot és parket taárut készítenek. Nem tudtam aludni. Korán keltem azért. Holott nem zavart senki és semmi. A csordás kezdés gyanánt nem kongatott sort. ablakunk alatt. A csürhós sem tülkölt be türelmetlenül udvarunkra ökör- szárvkürtjével, hogy gyerünk már azzal a kocával, meg hízóknak valókkal, majd esznek odakint! Kijáró tehén alig van az utcánkban, sorolták a tényeket. Ső). a meglévőt; is úgy kell a gazdának kihajtani az utcavégre, ha járatni akarja, mert a kevés bérből nem telik bojtárra. (De annál több a hízóbika — fűzték hozzá másnap a járásnál —, mert három-négynél nem adják alább, sőt egy udvaron nyolcat olvastam meg és a borjút, az alapanyagot úgy hordják össze a megyéből.) , Csürhés koca sincsen a régi létszámnak megfelelően, hogy csak a kimondott anyaállat felül volt félezren, mert rámttek. hogy a fehéx-hibrid- nek, melyet akcióban kapnak, többet árt a legelő, mint használ. A süldőztetés pedig annyira megcsappant, hogy csak azok a választott malacok kerülnek kihajtásra, amelyeket valamilyen oknál fogva, nem tudtak azonnal hízóba fogni. Szakmai nyelven megfogalmazva a háromfázisú tartást — hogy malac, süldő, majd esztendő m'u'>val hízó — a kettős váltotta fel. És ennek nyomában oft va" a^ eredmény mert a szokott oltási létszámot. a 4—5 ezret, a tavalyi ezerrel haladta túl. Aratáskor nem kocátolják a kaszákat — idéztem sebtiben a régi hangokat —, nem vakarodik a por, az elsiető szetterek nyomában a türel- metlenkedők szavait sem lehet hallani az udvarok méA szilvafák árnyékában Ivéről, hogy gyerünk gyermekeim, mert mindjárt ffüstök lesz és még, nem csináltunk ma egy tű értékűt, s nem nyílnak, nem csapódnak az utcai kapuk. Traktor is csak kettő robogott végig a járdát beszegő akácsorok között. Illetve az egyik csak azután, hogy egy mázsára való huzalt kiegyengetett. — Betonba kell ez testvér, és így könnyebb elbánni vele, mint kézzel — világosított fel nyomban a fa tövéhez kikötött és egyenesre huzatot*, ceruzavastagságú vas rendeltetése felől gazdája, Magyari Mihály barátom, a nyugdíjas juhász! Utcánk vége élénk: nyitva a kocsma. Aki jön, vagy megy, szinte beleakad az ajtója kilincsébe. Legalább egy félre kísérővel, mely adott esetben inkább a sör. mert ha elmulasztja, lehet, mire újra fordul, már nincsen belőle. És mindenki fizet. Nincsen kontó és az anekdota szerinti elszámolás sem. Ugyanazon a telken új épület áll. Teteje lapos, falai kőporral vakoltak és öblös kéményéből állandóan tódul a finom füst. Az új sütőüzem Ä7. "'s mellette eev * eV" ros fabódéban már árulják is készítményét. Reklámig a jó szag, és hogy mindenkinek útjába esik. Maródi Lajos üzemvezető tájékoztatójából röviden: — Háromkilós házikenyeret sütünk általában. mert azt kedvelik. (A kifli, fonott kalács, zsemlye csak. kisebb mennyiségben.) Formájára kerek, egyik sarka kissé bevágva és kiforrva, mely nagyban emlékezteti az asz- saonyokat a régi Kötésűre. A forgalmunkhoz pedig csak annyit, hogy 16 helyre szállítunk és a járástól egyre kevesebbet hoznak körzetünkbe. — Süt-e még odahaza valaki? — Páran. Legfeljebb ünnepi kalácsot, lakodalmi tésztákat, mert a káposztás vagy túrós bélés, csak a kemencében sütve igazi. Uj kenyér, új kalács, új lángos, új tepertős vakaró, futkosnak számban az egykori ízek maradékai és ezek alapján elevenednek a továbbiak. Mert aUg kezdődött el az aratás — és mintha most is látnám —, a vásártéren és az egyéb alkalmas helyeken, már megjelentek a cséplőgépek. A könnyen megindítható és megállítható villanymotoros, a vezetőktől független magán járó, mint a Kovács Miklós kazánja, melyet karóval fűtöttek útközben, vagy az akkor legkorszerűbbnek számító traktoros. Kihúzattak, leállítottak, éjjel ott aludt vele az etető és napnál pedig várták a szekereket. A megszorultakat, az újra éheseket, mert hiába mondották egyesek, hogy csak azt akarták megtudni, menynyit ereszt, a gépes gazdák tisztában voltak a folytatással. Hogy holnap már az ud- , varra terített ponyván szárad az a szem és ha annyira edMcatít, hogy roppan a fog alatt, irány vele a malom. A vásártér most teljesen üres. A többi élőcséplő helyek is. Sőt e fogalmat sem ismerik már sokan. Kévékkel megrakott szekerek, cséplő- huzatás emberi erővel, az egyik udvarról a másikra, hogy minél több legyen a kereset, a tornácra kirakott zsákok látványa, melyben a szikkadás mellett annak is szerepe volt, hadd lássák, mennyi termett, bozontos szalmakazlak az udvarok hátulján, stb., mint annyi meg- festetlen kép. Az új piac sarkában új tűzoltószertár Benne percre üzemképes motoros fecskendő, valamint ami a régiekből megmaradt. A várószoba ablaka sem pókhálós és porfoltos. Az ágyai katonásan megvetve, a szalmazsák sarkos, a takaró egyformán hajtott és sima, a falak Pedig teleaggatva bekeretezett oklevelekkel, elismerő iratokkal, melyek a 2—3 évenként egymást váltó önkéntes fiatalok helytállását dicsérik. Vezetőjük, Kapási Ferenc csak egyetlen mondatot ejt: — Mi is felkészültünk! A szertár mellett ott vannak az egykori udvar szilvafái. Meghagyták, nem vágták ki a rendezésnél. Sőt, lócát eszkáháltak alájuk, hogy ott várakozzon a szolgálatos és aki ráér. A fák kövérek, lombjuk szép és már kéklik termésük, mely mindenkor az aratás-cséplést jelezte. SeaBáel fcaszto A szomszédos túristvándi Rákóczi Termelőszövetkezetben nem alakult ennyire jól a gazdálkodás, aminek különböző okai vannak, de nem lehet azt mondani, hogy Túristvándiban minden rossz. Túristvándiban éppen olyan jól és jövedelmezően lehet termelni, mint Szatmárcsekén. hiszen a két tsz határa egymás mellett húzódik, hasonlóak az adottságok, csak meg kell szervezni a gazdálkodást, biztosítva hozzá a jó módszereket, a Szatmárcsekén bevált agrotechnikát és egyebeket. Túristvándiban — például — kihasználatlan a növendékistálló és a többi szarvasmarha-férőhely, mert ebben a tsz-ben a korábbi „szakvezetés’- egyszerűen megszüntette a szarvasmarha-tenyésztést. Nehéz ezt megérteni, hiszen a lehetőségek jók, ugyanolyan jók. mint a szomszédban. A túristvándi tsz juhá- szata viszont jó, nyereséges, de a legelőket csak juhokkal nem lehet megfelelően hasznosítani, hiszen van legelő bőven. Túristvándiban is van furnérgyártó üzem, kisebb, mint a szatmárcsekei, de eredményesen működik. Az emberek is szeretnek dolgozni Túristvándiban, csak — jogosan — értelmes, célszerű feladatokat kémek. No, szent igaz, ezt eddig nem mindig kapták meg. Meggyengült a vezetés A túristvándi tsz vezetése a közelmúltban ismét válságba került. A főagronómus felmondott és elment. Az elnök és a párttitkár hosz- szabb idő óta ‘betegeskedik. A vezetés így a főkönyvelő és a brigádvezetők „nyakába” szakadt. Az emberek közt — érthetően — felvetődött a vezetés problémáinak megoldása, de ezzel együtt a szövetkezet egész sorsa, múltja, jelene, jövője. Ismerték — ismerik — a szatmárcsekei eredményeket és érzik, hogy hasonló irányítással a túristvándi tsz-tagok is képesek lennének mindama, amire a szatmárcsekeiek. Törvényszerűen vetődött fel az egyesülés lehetősége Túristvándiban a tsz nagysága felényi. mint Szatmárcsekén — 830 hektár a szántó, 1200 hektár az összes — éif az ilyen kis területen ma már elég nehéz eredményesen gazdálkodni. De egymagában a szatmárcsekei terület se sok. A két tsz együtt, az már valami, közepes nagyságrendű gazdaság, ősz- szesen 3350 hektár, amiből 2255 a szántó, 106 hektár a- gyümölcsös, a többi rét. legelő, erdő. Ennyi területen mindent jobban lehetne csinálni együtt, mint külön-kü- lön. A szatmárcsekei tsz-veze- tők gondolkodtak és megbeszélték a dolgot a járási vezetőkkel is, akik azt mondták, hogy a két tsz tagságával kell ezt alaposan megbeszélni, megvitatni. A tsz-ta- gok többségének akarata nélkül nem szabad egyesülni. Megalakult az előkészítő bizottság. Elnöke a szatmárcsekei főagronómus. Túri Zoltán. A betakarítással egy- időben — rengeteg gond közepette — kezdtek dolgozni a bizottság tagjai, köztük nagyon lelkes, jól képzett fiatal szakemberek. Felmértek mindent mindkét tsz- ben. Előzetes jelentést és tervet készítették. Ez a beszámoló és tervjavaslat éppen ezekben a napokban került a két tsz tagsága elé. Előbb osszewoeö. se kibővített párttaggyűlés vitatta meg. A taggyűlésre meghívták a tsz-ek vezetőségi tagjait, szakembereit es ágazati vezetőit. A párttagok, szakmai és ágazati vezetőit együttesen is úgy értékelték a helyzetet, hogy a szatmárcsekei Haladdá és a túrist- vándi Rákóczi termelőszövetkezetek egyesülése érett, reális és helyes. Ezért kiállnak az egyesülés mellett, annak végrehajtását mindkét tsz tagságának legjobb meg- győződésük szerint javasolják. Most következnek a brigádgyűlések. Cél, hogy lehetőleg minden tsz-tag vegyen részt a megbeszéléseken, mindenki mondja e! a véleményét, mert a végső szó, a döntés joga a két tsz-közgyülésé külön-külön. A két tsz-köz- gyűlést augusztus utolsó hetében tervezik összehívni. Az előkészítő bizottság javaslata, hogy 1973. szeptember 1-vel mondják ki az egyesülést. A feltételek jók, az egyesült tsz minden különösebb megerőltetés. nagyobb beruházás nélkül már a következő évben is jobb eredményeket érhet el, mint az idén, ha a meglévő lehetőségeket az eddiginél jobban használják ki. Szervezéssel, jó irányítással Az egyesülési tervjavaslat lényege: biztosítani kell az ágazati, szakosított termelést. Az öntözési lehetőségek, például, mindkét tsz területén nagyon jók. Ezeket 3 jövőben szakagronómus irányításával maximálisan iá kell használni. Elsősorban a zárt termelési rendszerek kialakításával, az ezekhez szükséges korszerű gépek beszerzésével és alkalmazásával tovább kell és lehet növelni a növénytermesztés hozamait. A takarmányter- mesztési ágazatban a kalászos növények terhére (jelenlegi arány 39 százalék) növelni kell a pillangósok termelés; területét. Fokozatosan, három ütemben el kell végezni a gyepgazdálkodás korszerűsítését. 1974-ig meg kell építeni a íorróleve- gős szénalisztkészítő üzemet. A takarmány termesztést olyan biztonsággal kell szervezni és végrehajtani, hogy a háztáji állatállomány ne csökkenjen, s maradéktalanul ki legyen elégítve takarmányfélékkel. A térségben ugyanis kiváló lehetőségei vannak az állattenyésztésnek. 1976-ig tehénféröhelvet nem kell építeni, meri van, csak ki kell használni, be kell népesíteni s akkor a tehénlétszám már 1975-ben 300 fölött alakulhat. A juhásza- tot — jelenleg 3000 darab — szintén fejleszteni kell— Az előzetes terv hangsúlyozza, hogy a Szatmárcsekén elért kereseti szint nem csökken, sőt, emelkedik, 1974-re 85 forintot terveznek egy 10 órás munkanapra. S még valamit a tervjavaslatból. A lakosság és a tsz-tag- ság érdekében szükséges a két községnek közös törpe vízmű építése, a községek belterületein a földutak kikövezése, a tsz-ben üzemi konyha és étkező létesítése, üzemeltetése, és biztosítani kell a tsz-tagok rendszeres üdültetését is. A tsz a vízmű és az utak építéséhez hozzájárul. — A lehetőségeink jók. Egyelőre nem is kell itt más, csa’- a meglévő adottságok még jobb kihasználása megfelelő szervezéssel és irányítással. Ehhez megvan a szakmai erő és felkészültség is. Hiszem, hogy célszerű. szép és nagy feladatokra vállalkozunk, de ezek mind megvalósíthatók — mondotta Túri Zoltán, az előkészítő bizottság elnöke. ' “ííririnterVmi t tfn taffifani ftnémi esőt, a kapások is kitesznek magukért. Persze még sok munka és feladat vár az üzemek kollektíváira az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a kereskedelemben egyaránt. A hátralévő hónapok munkája minden bizonnyal még kedvezőbbé teszi az idei év eredményeit, javítva a IV. ötéves terv sikeres teljesítésének kilátásait. E középső, harmadik esztendő eredményeitől mindenképpen sok függ. Az idén tovább tart az 1970—1971-ben kialakult gazdasági feszültségek feloldása, a tartósan kiegyensúlyozott és dinamikus fejlődés feltételeinek megteremtése. A VÁLLALATOK, A SZÖVETKEZETEK, az elmúlt öt és fél év alatt egyértelműen bebizonyították, hogy élni tudnak a gazdaságirányítási reform adta lehetőségekkel, öntevékenységük és felelősségvállalásuk nélkül aligha sikerült volna nagyobb zökkenők nélkül bevezetni a gazdaságirányítás jelenlegi rendjét. De a követelmények természetszerűleg fokozódnak. Még határozottabb kezdeményezés, kockázatvállalás és fokozott felelősségérzet szükséges, önállóság és felelősség: e kettős követelmény nem ellentétes, hanem kiegészíti egymást. Ugyanígy nem sérti, sőt még inkább megfelel a reform alapelveinek, a fokozódó tervszerűség és a közérdek következetesebb védelme. A vállalatok már megkezdték az 1974. évi feladatok számbavételét, s jövőre hozzálátnak az 1980-ig szóló, új ötéves tervek kidolgozásához. Ha az esztendő hátralévő hónapjaiban végzett munkájukkal jól szolgálják a népgazdaság tervszerű fejlesztését, a közérdeket, a tisztességes haszon gyarapítását, rövid és hosszú távon, akkor a vállalatok és szövetkezetek jól szolgálják saját érdekeiket, dolgozóik jövedelmének tartós gyarapítását, élet- és munkakörülményeik javítását is. Kováes Jussét Megvitatni a lakossággal
