Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

1973. augusztus 19'.

Pr9'T,'Et-MAGYAnnRS7ÄÖ

3. oldal

Dr. Dimény Imre:

Mindnyájunk kenyere

Világszerte meggyorsult az

élet üteme. Egymást érik az események, a néha egészen meglepő fordulatok. Örvendetes dolog, hogy a sajtó, a rádió, a televízió világpolitikáról szóló híradásaiban egyre gyakrabban találkozunk hazánk nevével, mint olyan országéval, amely kezdeményező lépéseket tesz a nemzetközi légkör enyhülése utján.

Ebben a sebesen zajló világban ma már nincs olyan gondja a lapszerkesztőnek, hogy mivel töltse ki a hasábokat. Még a nyári, valaha „eseménytelennek" tartott hetekben is bőven van’ miről írni.

Mégsem ez az oka annak, hogy — mégha néhol sokallják Is — egy-két éve kevesebbet olvashattunk az aratásról, mint azelőtt. Valamikor ugyanis nagyon sok szó esett róla, hosszú, szenvedélyes cikkek foglalkoztak vele. Főleg olyan értelemben, hogy a hibák okait keresték, a hiányok nyomait kutatták. S nem is alaptalanul. Hiszen voltak esztendők, amikor a hagyományos kenyérgabonánkból, búzából behozatalra szorultunk.

Ez a gond lényegében már a múlté. Az utóbbi időben sokkal inkább az okoz nagyobb fejtörést: van-e helye a termésnek, elegendő-e • a raktártér, győzik-e a szárító berendezések a munkát.

Tavaly, 1972-ben — a meglehetősen mostoha időjárási viszonyok ellenére — mező- gazdaságunk történetének legjobb búzatermését takarítottuk be. Sokan úgy vélték, hogy ez a termés kivételes eredménynek számít. Különösen az idei tavasz — főleg május — látszott igazolni ezt a feltevést, amikor kirívóan hosszú, veszedelmes aszály sanyargatta a vetéseket.

Az aratás mégis a bizakodókat igazolta: az 1973. évi gabonatermés felülmúlta a tavalyi rekordot. Öröm és büszkeség csendülhet ki a jelentésből, hogy megtermett az ország kenyere; megtermett a népgazdaság hazai felhasználásra és külkereskedelmi célokra szánt kenyér- gabonája. Pedig a vetésterület nem növekedett: kereken 1.3 millió hektár búzát. 100 ezer hektár rozsot kellett ebben az évben is learatni.

A jó eredmény a párt helves és következetes agrárpolitikája mellett — meggyőződésem szerint — több tényező együttes hatásának köszönhető.

Semmiképpen sem a sorrendet jelöli, ha elsőnek a tudományos-műszaki feilő- dés hatását említem. Idestova 25 éve annak, hogy megjelent nálunk az első, szovjet gyártmányú arató-cséplő gép. Még azt sem állíthatom, hogy általános lelkesedés fogadta. Hiszen ez a gép nemcsak egy termelési eljárás, hanem egy életforma megváltoztatását is magával hozta. S az ilyen változás mindig megrázkódtatással jár még akkor is, ha előnyökkel kecsegtet.

25 évvel ezelőtt Magyar- ország gabonatábláinak túlnyomó többségén ugyanúgy arattakj mint hosszú évszázadokon keresztül. Nem újult meg a módszer, maradt a kasza, a sarló, a villa. Évszázadokon át, egészen az ötvenes évekig, mintegy másfél millió ember hajladozott. veritékezett hajnaltól késő estig az aratás heteiben a földeken, vágta a rendet, szedte a markot, rakta a kepét, majd hordta szekéren az asztagba. Mégpedig azzal a tudattal, hogy fáradozásuk sikere elsősorban az időjárás alakulásán múlik, amelynek a terméseredménye mindvégig ki volt szolgáltatva.

Ma már merőben más aratási kép fogad. Tízezernél jóval több gabonakombájn forgolódik a nagyüzemi táblákon, teherautók, vontatók hordják a szérűre a szemet, bálázók kötik fel a szalmát, a nyomukban a- traktorok hántják a tarlót.

De megváltozott a terme- , lés biológiai alapanyaga is. A hagyományos búzafajták a kézi szerszámokkal együtt tűntek le, helyükbe a gépi betakarításra alkalmas, állóképes, pergésmentes, a nagy műtrágyaadagokat megháláló fajták kerültek a köztermesztésbe. Közülük a szovjet bezosztája, avrora, kav- káz, jubilejnája olyan termessel fizet, amely az egykori átlagok kétszeresét is meghaladja. Persze csak úgy, hogy párnuzamosan emelkedett a talajműveles, a trágyázás, a növényvédelem színvonala, mindenekelőtt pedig a szaktudásé. Azé az emberi tényezőé, amely a gabonát a termesztés, tárolás, felhasználás valameny- nyi szakaszában szakismerettel párosult féltő gonddal kíséri végig.

Valamikor az aratás sokak szemében a mezőgazdaság belügyének számított, ma társadalmi üggyé vált. Egész társadalmunk ügyévé olyan értelemben, hogy parasztságunk szorgalmát, lelkes Igyekezetét a munkásság és értelmiség együttműködése teszi valóban hatékonnyá. A mai aratás a szó szoros értelmében a gyárban kezdődik, a szerszámgépek és

tervezőasztalok mellett, a vegyi üzemek csarnokaiban, ahol a gabonatermelés immár nélkülözhetetlen kellékei készülnek. Azok, amelyek a termést megalapozzák, mint a gépi berendezések és műtrágyák, azok, amelyek a kártevőktől óvják. mint a növényvédő és gyomirtó szerek, azok, amelyek a betakarításhoz, a szállításhoz nélkülözhetetlenek. Ledőltek egyúttal olyan korlátok is. amelyek régebben a termelés mező- gazdasági és ipari fokozatai közé ékelődtek, nem kevés érdekellentétet okozva. Megvalósulóban van az a törek- vés, hogy a szántóföld és a raktár, a malom és a sütőipari üzem között folyamatos láncolat kovácsolódjék ki az élelmiszer-gazdaság szervezetében.

Amit szintén nem feledhetünk el: mindez,csak a nemzetközi együttműködés jegyében válhatott valóra. Mező- gazdaságunk egymagában, baráti segítség nélkül legföljebb nagysokára, tetemes áldozatok árán érhette volna el a jelenlegi szintet. Az itthoni tudományos munkát kiegészítő szovjet növényne- mesités, valamint a gépállományunk zömét alkotó szovjet és más baráti országokból származó erő- és munkagépek, vegyipari

nyersanyagok és késztermékek teremtették meg az alapot ahhoz, hogy ilyen ütemben haladhassunk.

Túlzás volna azt állítanom, hogy minden nehézséggel máris megbirkóztunk. Elég sok feladat tornyosul még elénk. így például — mint már utaltam rá — bővítenünk kell a jó termés elhelyezésére szolgáló raktárteret. Szeretnénk ezenkívül még teljesebb gépesítéssel lerövidítem az aratás sok kockázattal járó idejét. Szeretnénk a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó termelőszövetkezeteknek több segítséget nyújtani a műszaki feilesztés vívmányai révén. Korszerűsíteni kívánjuk élelmiszeriparunkat. többek között sütőiparunkat is, hogy a gazdag termésből kifogástalan kenyér kerüljön minden dolgozó asztalára.

Biztosra veszem: a gondo’- emlegetését nem veszi sen1- ünneprontásnak pikotro? nvunk ünnepén, amikor je' kénesen ar ói kenyeret i' megszegjük. Hiszen ezek e gondok valóidban a kjbon- tnVazás, a fejlődés ffOtidin5 Énnen ezért tekintheti'”'- megoldások elé is iogos bizakodással' a társadéra' ösz- szefogás erejének tudatában.

Autótulajdónos téesz-tagok

Egy éviized Jármiban

Jó tíz esztendővel ezelőtt történt. Ősszel zárszámadás előtt Iátogatlam el a jármi Alkotmány Tsz-be. Uj is volt a közösség, meg olyan időszak is, amikor így, ősztájt mindig azt latolgatják a szántó-vető emberek, nem telt-e hiába az esztendő. Ezt tette akkor a főkönyvelő és a tsz-elnök, Major József is. A kiváló szakember Major váltig állította, meglesz a 38 forint egy munkaegységre. Nagy szó volt ez akkor! Varga, a számok embere. megmosolyogta. És ott az irodában, sokak füle hallatára tett egy könnyelmű kijelentést.

— Ha meglesz, én tízszer mászom meg a padlást — mondta.

— Ha nem, akkor én tíz liter bort fizetek — válaszolta az elnök.

Állt a fogadás.

„Össze kapáltak" egy Zsigulit

nagyvilági fényűzés, de

ami kell, megvan az embereknek.

Belátogatunk a tanácsházára. Ügyfél nincs. Jó ismerősként üdvözli Sarka Kati az alig Ú2 esztendős Kelemen Évát, a fiatalon megbízott vb-titkárt. ő

Nagyvarsányból jár át

mindennap Jármiba.

— Mint kívülálló ..idegen" talán reálisabb szemmel vizsgálhatom. hogyan élnek a jármiak. Van összehasonlítási alapom. Kitűnően élnek.

Legalább 40 személygépkocsit tartanak nyilván a tanácsnál. Többsége új. A márkák: Polski Fial. Zsiguli. Volkswagen. Wartburg. Van olyan család, ahol kettő is van. A házikertek gyümölcsöse szüli, meg a közös gazdaságból származó kereset.

7 ömblakások

sorozatban

gén voltak egyhetes kiránduláson Romániában.

— A tsz-ből, meg a kerti keresetből van a Zsiguli. Bejártuk vele egész Erdélyt. Gyermekünk nincs, de van egy barátnőm, akinek a féc- je meghalt, három gyerekkel maradt. Közülük nyaralnak itt mindig. Most is itt van két fiú.

Palota s esy köleg ,,htok“

Széchenyi út hat. Uj ház, új kerítés, Kívülről nem hinné az ember, hogy belül akkora. Van ebben még gyerekszoba is. Modern bútorokkal. parzsaszőnyeagel, a konyha gépesítve, hűtő- szekrény, ami szükséges minden. Győrffy Miklós gén. kocsivezető lakik itt családjával. A gazda éppen Pesten van. Szállítanak. Felesége a két aprósáe°nl alig látszik ki a munkából. A kis Miklós vigyáz a 11 hónapos Tímeára.

— Mosok is, főzök is, a gyerekeket is ellátom, a jószágokat is, s tetszik látn', ezt a nagy lakást is rendbe kellene tartani. Ehhez már alig marad erőm — panasz, kodik az apró termetű, sokat dolgozó vékony asszonyka.

Bemutatja a szép házat, a hallt, s a garázsban álló új Wartburgot.

— Itt áll, kihasználatlanul. Mert nemigen ér rá a

férjem.

Gondokkal jár a jobb lét, a falusi magasabb életszínvonal is. Kevés a szabad idő. Győrffyné csaknem ötszáz aprójószágot nevel, tíz—tizenöt sertést évente. Ott a nagy lakás is most már és a két gyerek!

Jágerék háza valóságos palota. A kombájnos ifjú Bábel Andrásnak is van személygépkocsija. És Simon Józsefnek, a növénytermesztőnek is. És még soknak ...

De mintha sokak szégyellnének a .jólétükről szólni. Titkolni akarják.

Kelemen Éva vigyázva bontotta ki az iratköteget, úgy, mintha titkot tárna fel. Valóban az az egykori szegények, cselédek titkai. Hatósági bizonyítványokat mutatott. Szegénységi bizonyítványoknak nevezték régen, a csórók, nincstelenek kapták. Kért, ne említsek neveket. Titkot örzünk hát, a szegénység titkait. Szükség van rá, igazolni az éveket a nyugdíjhoz. Valamikori cseiédeknek, mai nyugalomba vonuló tsz-tagok- nak. Akiknek a fiai, unokái más világban élnek.

Szüleik a szegénységet szégyelltek, a maiak — ha nem is szégyellik — de titkolják jólétüket.

Farkas Kálmán

Később mesélték, hogyan is mászott fel tízszer a nagy darab ember a padlásra derültség kíséretében, mert elveszítette a fogadást.

— Nem bántam meg én sem, a tsz sem — említi most.

Évről évre erősödött a gazdaság. Tíz-tíz forinttal gyarapodott egy-egy munkaegység értéke. Ma a jármi Alkotmány az egyik legkiegyensúlyozottabb közösségünk. Hitel nélkül gazdálkodik. van mit aprítani a tejbe a tagoknak.

Erről próbálom faggatni. Nem hajlandó a szóra.

— Nem nyilatkozom — zárkózik el. Később, nehezen enyhül, de alig mer neveket mondani, kik építettek új házat, vásároltak személygépkocsikat. Vajon miért? Ne tőle tudják meg.

Néhány nevet mégis említ.

— Menjen, keresse meg maga ezeket az embereket. Beszéljen velük — s kísérőül — mert ő nem ér rá — mellém adja Sarka Katikát, a tsz-ben ideiglenesen dolgozó SZTK-ügyintézőt.

Tőle érdeklődöm, hogy élnek a jármiak?

— Aki megfogja a munka végét, annak van. Nem panaszkodhat — említi Kati. Szó szót követ. egyre beszédesebb lesz. Megtudom, hogy ők is befizettek egy Zsigulira, 74-re igazolták vissza, de reménykedik, hogy idén megérkezik.

összekapálták a gépkocsira valót. Szorgalommal, munkával. Ketten testvérek. Bátyja Szálkán a MÉK-nál dolgozik. Hárman keresned. Apa nincs. Újra visszakanyarodunk a jármi életre. Felnőttes komolysággal

magyarázza, hogy ma már fürdőszoba nélkül nem építenek házat, igaz nincs

— Sok lakás épül. Tömblakások. sorozatban, ma már 2, 3, 4 sztíbával, hallal, fürdőszobákkal, központi fűtéssel. Most legalább 4 ilyen lakást szerelnek. Tavaly és az idén 36 hasonló lakás épült vagy készül. Zöme tsz- tagoké, vagy minden családban van, aki tag, ott dolgozik.

Szép téglás, cserepes ház magasodik a Dózsa György út legelején. Ez nyitja a sort. Teljesen új, pucolás előtt áll. Kerékpáron érke- kezfk Török Béláné, a gazdaasszony.

— Egy árendás házban lakunk, míg ez el nem készül — mondja, s szólítja férjét, amint bemegyünk az udvarra. Török permetezi a gyümölcsöst. Hátulról a kertből kerül elő.

— Van még egy kis híjjá, de hamarosan kész — nyugtázza örömmel. — Elég szép lesz, e hónaDban megtartjuk az avatást. Legalább 300 ezret megér. Van benne 3 szoba, fürdőszoba, előszoba, nyári, téli konyha és garázs — magyarázza, s hozzáteszi: ő is rendelt már géokocsit.

Török Béla növényvédő betanított szakmunkás. a gyümölcsösben dolgozik. Hogy hol kereste a házra és a gépkocsira a pénzt? A közösben a zömét. És a háztáji gyümölcsösből. Három gyermekük van: Viola 10. Róza 8. Szilvia 4 éves. Mindenük megvan.

— Tavaly a havi átlagkeresetem 3700 forint volt — mondja. Nem számítva a háztájit.

Borbás Béláné sajnálja, hogy tériét nem találtuk otthon. Éopen Szálkára ugrott be Zsigulival. Egy kis krumplit vitt. Mindketten tagiai a tsz-nek. Párja az első nerctől, ő hat éve. Mondja, jól élnek, nemréGazdag ember — a munkásfiatalok szemével

Mit jelent ma gazdagnak lenni? Ki a gazdag ember? Csak az anyagi javak bősége, vagy esetleg fölöslege határozza meg a gazdagságot? S hogyan vélekednek erről azonos korú, azonos munkakörű, de kívül-belül másfajta emberek? Még eszemben van a közelmúltban bemutatott Shakespeare feldolgozás, a Lear király egyik monológja. amelyben a gazdagsága fényében fürdő uralkodó arra int: ne csak annyit adi az embernek, aki a szükség, mert nem az emberhez fog hasonlítani. Ezért volt érdekes a több száz éves 'dgzet visszhangiával találkozni, amikor a MEZŐGÉP vá’lalat nyíregyházi gyáregységének fiatal szakmunkásai, akik egv ti Zen Vé*«'*41?kÖ7t) HdSZPÍt getésre vállalkoztak, elégséges. bőséges, fölösto«es magyarázatával kezdték. Mit jelent tehát ma gazdagnak lenni?

— Lejárt a gazdagság fogalma Ma nincs ilyen —ez az első vélemény.

— Vannak gazdagok. Beosztás, vikendház, kocsi — me a második.

— Szerintem az gazdag, aki tud.

— Akinek szép családja van, anélkül hiába a pénz.

És indokolják, cáfolják, segítik, támadják egymás nézeteit. Nylcs Andrásnak az a véleménye, hogy a gazdagság fogalmába a boldogság is beletartozik. Embere válogatja, milyen értelmezésben. Mindenkinek egyénileg. Nála ez a jól végzett munkát és a családot jelenti. Két gyermeke van, három és egyéves. Azt mondja, az ő feladata, hogy a pénzt megkeresse, a beosztás a feleségéé. Nagyobb dolgok vásárlását előre megbeszélik. Legközelebbi tervük egy rendes lakás.

— Engem nem érdekel, hogy valakinek tízezer forintja van havonta. Nagyobbak lettek az igények, ez igaz, de az számít, hogyan él az ember, hova teszi a pénzét- Van aki azt mondja,

a tudás a gazdagság. Elismerem én annak a mérnöknek a tudását is. de nem irigylem Éppens elég évébe került. Én azt tartom alapvetőnek, ha szép családja van valakinek, s amijük van, azt úgy osztják be, hogy ne éljenek hitványul. Ettől lehet kiegyensúlyozott egy ember.

Balogh Gyula és Veréb Sándor lakatosok egyidősek. Egyforma időt. hat évet töltöttek a vállalatnál. Azonos kor, azonos munka, teljesen különböző emberek. Balogh fiatal házas, a felesége a gumigyárban dolgozik. Még csak mos* kezdik gyakorolni a távolabbi időre szóló tervezést. Szeretne a vállalaton belüli szakmai továhhképzé- sen részt venni, s közben a családi tervek sem mellékesek Ha sikerülne a vállalati lakáshozzájárulási akció ki- választottjai közé jutni, két

gyereket vállalnának. Veréb Sándor nőtlen, hetenként általában kétszer jön összs a társaságával a Koronában, vagy a vasutasban. Százszázötven forint ez esténként. Nem sajnálja, marad, még félre is tud tenni.

— Egy kisebb kocsira. Hogy mire fogom használni? Munkába járni ? Esetleg, időnként. Inkább hét végére, rokonlátogatásra, kirándulni. Nekem is van ismerősöm, akinek három kocsi áll az udvarában. Ez fölösleges. Halmozás, de már nem gazdagság. Csak bemutató. De az nem igaz. hogy gazdagok nincsenek. Vannak. Magas beosztás, jó fizetés, szép lakás, kocsi, vikendház. Szóval akinek megvan mindene.

— De mi az a minden? Mert nem elég, ha csak pénze van — hangzik a közbevetés.

— Amit elmondtam — Veréb Sándor tartja a nézeteit. Másokkal Is szokott erről beszélgetni. Társaságával együtt az elérhető maximális cél az anyagi bőség. S az egyéni tervek? önképzés, továbbtanulás?

— Esetleg egy szakmai tanfolyam, mert annak semmi értelme, hogy biológiát, meg történelmet tömjenek a fejünkbe. Nem lehet itt hasznát venni.

Nyics Andrásnak ugyanez a véleménye. Egy tehát mellette, de három ellene.

— Szerintem éppen az a gazdag, aki tud — ezt Eg.vüd László lakatos mondja. —Az ember figyeli a tv-ben a nagy fejeket, tudósokat, mégiscsak megirigyli a tudásukat. Igaz, hogy évtizedekbe kerül, míg a tudást összeszedi, de az is évtizedekig kuporgat, aki pénzt gyűjt.

Tamás Gyula* előkalkulá- tor szerint nagyon nehéz erről vitázni. Minden embernek az egyénisége határozza meg, mit hogyan értelmez. Neki nincs kocsija, a jelenlegi helyzet szerint nem is lesz, de nem azt tartja lényegesnek, hogy van-e, vagy nincs. Az NDK-ból, ahol

három évig dolgozott, hozott egy motort, igaz, most javítás alatt van, de a kirándulásokra az is tökéletesen megfelel. Sőt, olvasták, hogy egy csupa fiatalból álló csoport kerékpáron vágott neki egy országjáró túrának. Két keréken is meg lehet ismerkedni egy országgal. Tamás Gyula — természetesen nem kerékpáron — a környező országokban járt egy kis ismerkedésen. Ezeket az utakat tartja élményként számon.

Kinek tehát az utazas, kinek a kocsira gyűjtés, kinek a család. S még egyszer Együd László véleménye, aki az ismeretek szerzése, a tudás pártján áll. Nap mint nap hajnali háromkor ébred, hat éve. Késő délután érkezik haza Tiszatelekre. Mar nem fárad el, megszokta. Háromhónapos kisfiát egyedül, édesanyja segítségével neveli, a felesége meghalt szülés közben. Lehetne oka anyagiasabban, másképpen gondolkozni. Éppen ezért kristálytiszta amit mond.

— Nekem az a célom, hogy a fiamat felneveljem. Ezt fogadtam meg.

B. S,