Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-18 / 193. szám

? oíífaT ttÉTTÉT - W AGYAR Tfí t&f5. augüszfus ÍS. Szülők fóruma Ifjúság ® Ifjúság ^ Ifjúság ® Ifjúság ® Ifjúság ® Ifjúság ® Az iskolaelőkészítSrol Óvodás korú gyermekeinknek országosan csak 52 százaléka jut óvodai helyhez. E hasznos, iskolaelőké­szitő gyermekintézmény tehát csak minden második gyermek számára elérhető. Nem mindegy azonban, hogy — a többnyire önhibáján kívül — az óvodai nevelést nélkülöző kisgyermek miként kezdi a kisiskolás korsza­kot. , Az elsősöket fogadó tanító nénik a megmondhatói, mekkora különbség van a gyermekközösséghez nem szokott és az óvodában íelcseperedett kisgyermek is­kolai munkája között. A szülői háztól egyenesen isko­lapadba kerülő gyerekek hátrányokkal kezdik a tanu­lást, nehezen szokják meg a fegyelmezett, rendszeres munkát, alapvető viselkedési és alkalmazkodási nehéz­ségekkel küzdenek. Sok gyermeknek szegényes a szókincse, és általá­ban nem megfelelő az iskolaérettsége. E hátrányos helyzetű kisgyermekek érdekében 1972 júniusában olyan döntés született, amely kimondja: „Az óvodába nem járó gyermekek számára is gondoskodni kell az isko- laelőkészítésről”. Mit jelent ez az előkészítés a kisgyermekek szá­mára? Annak a kedvező pedagógiai, pszichológiai lég­körnek a megteremtését, amely megkönnyíti számára a beilleszkedést az új körülmények közé, segít felolda­ni szorongásait. Továbbá olyan életrend, olyan szoká­sok kialakítását jelenti, amely az iskola várható élet­rendjéhez való alkalmazkodást rövidebb idő alatt le­hetővé teszi. A foglalkozásokon folyamatosan bővül szókincsük, fejlődik kifejezőképességük, stb. Az iskolaelőkészítőtől nem szabad idegenkedniük a szülőknek, mert gyermekük érdekeit szolgálja. A peda­gógusok az anyanyelvi foglalkozásokon sok mesét, ver­set mondanak a gyermekeknek s különböző beszéd- gyakorlatokat végeznék velük. A hallott és megismé­telt versikék eredményesen hozzájárulnak a hangok, a szavak tiszta kiejtéséhez, a gyermekek beszédtechni­kájának fejlesztéséhez, szókészletük gyarapításához. Az iskolaelőkészítősök nemcsak egymással ismerkednek meg, hanem a környezettel, a tárgyakkal is. A korongok, pálcikák és írószerek megfigyelésével és összehasonlításával gyakorolják a számolási, mérési alapismereteket, megtanulják, mi a több, mi a keve­sebb, mi a páros, a páratlan, egyszóval mindazt, amit egy óvodás gyerek már „készen hoz'1 az iskolába. A kézimunka-foglalkozásokon a papír, a ceruza haszná­latát sajátítják el; a papírhajtogatással, mintázassál tu­lajdonképpen a gyermeki kéz kis izmainak „előkészí­tése” történik, miközben kifejlődik szín- és formaér­zékük, esztétikai fogékonyságuk. Az iskolaelőkészítés azonban leginkább játékokból, éneklésből, sok-sok mozgásból áll. Ezeket a foglalko­zásokat mindig nyugodt, derűs és vidám légkör jellem­zi, s az előkészítő végére a legtöbbször biztosított a fokozatos átmenet az iskolai élet, az iskolai munkafor­mák felé. Az iskolaelőkészítők eddigi tapasztalatai rendkívül kedvezőek. A gyermekek hetenként lcétszer-háromszor vesznek részt ezeken a foglalkozásokon. A család az ő érdekükben cselekszik, ha szívesen küldi őket ezekre a foglalkozásokra. A tapasztalat szerint az előkészítőt végzett gyerekek félelem nélkül, örömmel lépik át az iskola kapuját. A szarvas agancsa Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy gyö­nyörű szép erdő, gyönyörű szép erdő közepén élt egy gyönyörű szép szarvas, név szerint Agancsos Ágoston. Ez az úgynevezett Agancsos Ágoston sokszor elnézeget­te magát a kerek tó tükré­ben és gyönyörködött benne, hogy milyen szép az alakja, milyen karcsú a lába, meny­nyi tűz lángol a szemében, amely barna, mint az alko­nyat a vadvirágos dombok oldalán. Csak az agancsaival nem volt kibékülve. — Miért nem leveles, vi­rágos az agancsom, mint az erdő fáiinak az ága-bogai? Akkor lennék még csak iga­zán szép, — sóhajtott szomo­rúan Agancsos Ágoston. Addig sóhajtozott, addig búcsálódott, míg egyszer csak fogta magát és elment a bölcs,^ tudós Bagoly Bá­linthoz s arra kérte, nézze meg az óriási varázskönyvé­ben, mit kellene tennie, hogy az agancsai levelesen, virágosán pompázzanak. Bagoly Bálint a varázs­könyvét sötét, rejtett faodu- ban tartotta. Előkeresi a va­rázskönyvet, fellapozza a kellő helyen s kibetűzi on­nan: A szarvas agancsai levele­sekké. virágosakká válnak, ha három napon át táncolva szökken át az erdőn s köz­ben egyetlen fiatal hajtást se eszik me<? s egy kortv vizet se iszik. S egyre dalolja: Ágas bogas agancsomat homlokomon ringatom s levelessé, virágossá válik eav szén hainalon. — Ennvi az egész? — kér­dezte a szarvas. — Hisz ez semmi. — No, majd meglátod, — mondta a bagoly — Aztí-n mivel tartozom a jó tanácsért? — Majd megmondom, ha kivirágoznak az agancsaid. No, megkezdi a táncot Agancsos Ágoston, táncol, mint a szélmalom vitorlája, ha sivít a megveszekedett szél. Közben fújja a varázs- mondókáját. De alig néhány óra múlva már nagyon ki­fulladt. Meg is éhezett cefe­tül. A szája kiszáradt, a tor­ka meg megfájult az állandó kornyikálás miatt. A fák ágabogairól pedig pompás, kívánatos fiatal hajtások kellették magukat s moso­lyogva lengették levélzász­lóikat Agancsos Ágoston or­ra előtt. A tó vize is csoda­kéken tükrözött s kínálta gyöngyöző vizét. — Hát én bizony abbaha­gyom ezt a buta táncot, meg ezt a mafla komyikálást, — így Agancsos Ágoston. — Legfeljebb nem lesznek le­veles, virágos agancsaim. Csak hadd levelezzenek és virágozzanak a fák, meg a bokrok. S ledőlt fáradtan egy be­kor tövébe, s jóízűen harap- dálta tói a a gyenge hajtáso­kat. S azután a tóhoz tépke­dett délcegen, büszkén, mert erős szomjúság gyötörte. Gvűretlenül tündökölt a tó felszíne, egyetlen ránc sem zavarta a tükrözését. Agan­csos Ágoston elnézeaette ma­gát a tó sima tükrében s ezt mondta: — Szén vagyok én viráe- talanul és levéltelenül )s. Tsv is gyönyörűek az agan­csaim. S iót húzott a tó hideg vi­zéből. így maradt a szarvas agancsa levéltelen és virág- tálán. Tev is marad most már. amíg csak a szarvasok nemzetsége ki nem hal a földről Az pedig nem lesz egyhamar. ölbey Irén TÖRD A FE IED 1 VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő, (első négy­zetben két betű). 6. Olasz fo­lyam. 7. Ö-görög törzs, de építészeti stílus is! 8. -ban -ben több nyugati nyelven. 9. Borozó. 11. Nagy költőnk. 12. Karikadarab!!! 14. Étla­pon ez is szerepel. 16. Meg­fejtendő (folytatódik a vízsz. 1 sorban). 18 Személyes név­más. 20. Kopasz. 21. Szemé­lyem. 22.' Figyelmeztet. 24. E helyre. 25. Semmikor. 27. Pázsit. 28. Némán tegezte!!! 29. Vissza: elméje. FÜGGŐLEGES: 1. .. . tenger (a Fekete-ten­ger egyik beltengere). 2. Ró­mai 51. 3. Himállat. 4. Ö, oroszul. 5. Mind, de keverve! 6. Egyenlő oldalú gúlát. 10. Helyeslés az amerikaiaknál. 11. AEN. 13. Női énekhang- szín. 14. Bátorkodik. 15. Meg­fejtendő (a vízszintes 1 foly­tatása). 17. Lekvárféleség. 19 Nem áll szilárdan. 21. Cukros. 23. THZ. 24. IYZ. 26. Asztalos Tamás. 27. Germa­nium vegyjele. MEGFEJTENDŐ: Vízszintes 16, 1; függ. 15. Múlt heti megfejtés: OLASZORSZÁG — SVÁJC — NORVÉGIA — IZLAND. Könyvjutalmat nyertek: Szabó Éva Tunyogmatolcs, Veres Katalin Tiszadob, Só­lyom Zoltán Kömörő, Szabó Tibor Lónya és Hajdú Eri­ka Nyíregyháza. BŰVÖS NÉGYZET. írjátok 'be az üres négyzetekbe az 54-től 78-ig terjedő számokat úgy, hogy minden vízszintes, függőleges és átlós sor szá­mainak öszege 330 legyen. Könnyítésül négy számot elő­re beírtunk. Kreesmáry Lászlói CSÖNDES VERS Hallgasd egy kicsit a csöndet este ha csillagok jönnek nesztelen-némán az égre — lüktet a csöndben a béke Hallgasd egy kicsit a Holdat aranyszép hárfaként szólnak dalai s millió húrja megpendül újra és újra Hallgasd egy kicsit a szellőt — zümmögő dúdoló csellót — hangjára zizegő ágak tündén halk táncot járnak Hallgasd egy kicsit a rétek fekete frakkos kis délceg népszerű prímását — így kell! — szól, amint cifrázva cirpel Hallgasd egy kicsit a békák szorgalmas kórusát — kvék-kvák brekeke! — egyik sem hallgat melyikük lehet a karnagy S amikor ismét csak csönd lesz hallgasd még kicsit a csöndet s röpítsen csöndpuha szárnyon csend-ország felé az álom . A VIRÁGOS KÖTÉNY Volt egyszer, egymás kö­zelében. egy díszes, nagy meg egy kicsi kertes ház. A nagy ház árnyas fái közé függőágyat kötöttek, abban hintázott, szundikált naphosszat az egyetlen dé­delgetett lány. Amikor el­unta a hintázást, beszaladt a szobába, és egy másik drága ruhát vett magára. A kis házban is élt egy barna lány, aki sürgött- forgott a konyhában, a kertben. Ha a konyhában segített az édesanyjának, akkor fehér kötényt, ha a kertben öntözött, palántá- zott, akkor virágos kötényt kötött maga elé. Egyszer a dédelgetett lány nagyon megbetegedett. Fogyott, sápadt, ágynak dőlt. Az orvosok egymás­nak adták a kilincset. Egyik kanalas orvosságot írt, a másik pirulákat. De nem használt sem ez, sem az. Hosszú napok múltán feltűnt a barna lánynak, hogy nem hintázik a dé­delgetett a függőágyban. Gondolta megnézi mi van vele. Virágos köténye két zsebét megtömte almá­val, körtével, és úgy, mun­kától kipirulva átszaladt. Bekopogott a dédelgetett szobájába és látta, hogy ágyban fekszik és sápadt, beesett az arca. Nagyon szeretett volna segíteni a betegen, de an­nál többet nem tehetett, minthogy kirakosgatta az almát, a körtét az asztalra. A beteg ekkor felült az ágyon és susogva mondta: — Milyen szép virágos kötény van rajtad! — Ez amolyan kerti kö­tény — nézett végig ma­gán a barna, de ha kedved telik benne, próbáld ma­gadra. A beteg lány nem mon­datta kétszer. Felkelt. Fel­öltözött és maga elé kötötte a virágos kötényt. — Mintha csak rád szab­ták volna. Nagyon helyes vagy benne! — Szeretnék veled men­ni a kertetekbe ebben a kötényben. — Menjünk hát, ha aka­rod! — Mosolygott a bar­na lány, és máris indultak a kertbe. — Most pedig, virágot szeretnék öntözni, ahogy te szoktad, ebben a kötény­ben. — Tessék, Itt az öntöző­kanna. Ebben az ágyasban sok a bazsalika, ha megön­tözöd, maglátod milyen jó szag árad belőlük. A dédelgetett öntözte a virágokat, amit még soha életében nem 'csinált. Sü­tött a nap. Fütyült e rigó. A két lány egyre csak haj­ladozott, szorgoskodott. A dédelgetett megéhezett. Kör­tét evett. Almát evett. Ne­vetgéltek. Jól érezték ma­gukat. Akkor érkezett naivon messziről egy híres orvos, hogy a beteg lányt meg­gyógyítsa. Amikor beléptek a szo­bába, nem győztek csodál­kozni, hogy az ágy üres. Szobáról, szobára mentek, keresték a beteget. Apja, anyja hívogatta, de csak a csönd volt a válasz, a lány pedig sehol. Mór hosszú percek óta keresték a lányt, amikor az édesanyja kipillantott az ablakon és így kiáltott: — Doktor úr! Doktor úr! Tessék nézni, ott a lányunk a szomszédos kertben. Vi­rágot öntöz. Érte megyek! Hozom mindjárt! A híres doktornak felra­gyogott a szeme. Odaállt az ablakhoz, nézte a lányo­kat és ezt mondta: — Csak hadd maradjon a kertben! Csak öntözzön, hajlongjon! Mi meg örül­jünk annaik. amit ott lá­tunk — mosolygott a dok­tor és folytatta: — Milyen okosan válasz­totta ki az a két lány a leghíresebb orvost és orvos­ságot: a napfényt, a levegőt és a munkát. Azóta a dédelgetett min­dennap maga elé köti a virágos kötényt és siet a kertbe. ■ Öntöz, palántáé, szorgoskodik. Megtelt, ki­pirult az arca. A függő­ágyban pedig csak akkor hintáznak, ha a munkától kissé elfáradtak. Láng Etelka A király meg a hoppmestere Volt egyszer egy király. Ennek a királynak az volt a betegsége, hogy éjszaka nem tudott aludni, Elrendelte cselédeinek, hogy minden éjjel mesével kell elaltatni. Minden este más, és más mesélót kért magához, s így hajnal felé egy kevés időre elszendere- dett a király. Egyszer a hoppmesterre került a sor. Már elmondott a királynak vagy húsz me­sét, és közben kezdett álmos lenni. A király csak nógatta: — Gyerünk a mesével, hoppmester úr! Még sokára lesz hajnal! Mit volt, mit tenni, sze­gény hoppmesternek akarva, akaratlan hozzá1 kellett kez­deni újból a meséléshez. A mese így szólt: Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy juhász. Ennek a juhásznak volt 100 darab juha. Egy folyó part­ján lakott. Mikor a juhok lelegelték a mezőt, a juhász letett egy hosszú deszkát a folyóra és minden reggel azon a deszkán hordta át a juhokat, egyenként a túlsó partra legelni. Mikor a hoppmester eddig elért a mesével a nagy ál­mosságtól leragadt a szeme. Persze, hogy félbeszakadt a mese is. Akkor a király elkezdte nógatni: — Mondjad, mondjad, hogy van tovább, érdekel a meséd! — Felséges királyom! Én ma egész nap dolgoztam, nem henyéltem, aki pedig dolgozik, annak munka után édes a pihenés Míg a ju­hász a juhokat egyenként áthordja a folyón, addig aludhatnánk egyet. Akkor a hoppmester, kap­ta magát, és otthagyta az ámuló királyt. Tanulság a meséből az, hogy csak annak édes az ál­ma, aki megérdemli, aki dolgozik, és rendben van a szénája. Beküldte: Bodnár Bálint mesemondó A GTE NYÍREGYHÁZI SZERVEZETE 1973. SZEPTEMBER ELSEJÉN hegesztőtanfolyamot indít Jelentkezés: GTE nyíregyházi szervezeténél Nyír­egyháza, Víz u. 9. (MTESZ székház) JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 1973. augusztus 25. RÉSZVÉTELI DlJ: 2300Ft/fő. (227331)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom