Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-02 / 179. szám
*»73. augusztus I KELET-MAGYARORSZÁÖ 4 oM»í JEGYZETEK: Az elrohant követelmények Egyetemekkel vetekedő a falusi óvoda szerepe. Már most is, de még inkább a jövőben. Mert mi minden dől itt el. Közösséghez szokik a gyermek. Felkészül az iskolára. Bgyre több helyen szakos oktatás keretében. Higiéniához szokik, sok esetben nagyobbhoz, mint amihez otthon szokott. MAndhatnok ügy: a falusi óvoda az első lépés afelé, hogy kisebb legyen a hátrány, kevesebb a hátrányos helyzetű gyermek. A községek vezetői egyre többen ismerik fel ezeket a körülményeket. Tesznek is. Társadalmi munkában tervek születnek, típusterveket kérnek. Szervezik a környező mezőgazdasugi és ipari üzemeket, segítsenek. Meggyőzik — és egyre könnyebben — a lakosokat, lépjenek sorompóba a gyermekekért. És ma már mind kevesebbet kell magyarázni. Elmúlt az az idő, amikor egy-egy óvónő házról házra járva győzte meg a szülőt: küldje óvodába gyermekét. Mindehhez tudni kell azt is, hogy a községeknek nem sok a pénzük. Költségvetésükből, szerény bevételükből ezernyi célra kell fedezetet biztosítani. így születő terveik józanul szerények, a lehetőségekhez al- kalm-azkodóak. Lehet, hogy egy-egy esetben nem az ezredforduló igényeit célozzák meg, de tény: a mai és holnapi gyermekek gondja itt dörömböl a kapukon. A jószándék, a szervezés eljut egy pontig, amikor is mindez összeütközik a szigorú szabályokkal. A közegészségügy törvényeivel, amelyek mondjuk meg őszintén, kicsit az élettől elrugaszkodottak, merevek, íróasztal- szagúak. Mert mik vannak? Akad olyan eset, amikor kiderül: nem terveztek tojáshámozó és mosóhelyiséget. Máskor a pár évvel ezelőtti típustervről derül ki, már elavult. Aztán jön a bonyodalom, hogy egy vagy két négyzetméterrel kisebb a konyha. De akár hiszik, akár nem, egy-egy falusi óvoda sorsa a vécécsoportok közlekedési rendjén, helyén is múlhat. Az egészség, a higiéné törvényei tiszteletre méltóak, fontosak. De felmerül a kérdés : a merev alkalmazás támasztotta igény, a velejáró több százezer íprintos többletkiadás vajon életünk realitásával szinkronban van-e? Szabad-e egy-két évvel kitolni egy múlhatatlanul fontos intézmény megépülését absztrakt kívánalmak miatt? Sorolhatnánk 'a példákat akár a nyíregyházi, akár a nyírbátori járásból a fentiek igazolására. Sok olyan óvodánk van, ahol a létszám sokkal túllépi a normát. Vajon ezeket is be kell zárni, a gyermekeket haza kell küldeni? Vagy mi legyen azokkal az otthonokkal, ahol a minimális tisztasági rendszabályokat sem tartják meg? Itt is szankcionálni kell? Úgy vélem, talán sokkal célszerűbb lenne a követelményeket rangsorolni, és az élet szabta logika szerint sorbaállítani őket. Nem a hivatal bölcsessége a feltétlenül igaz. Az óvodaépítések esetében a sürgető igény messze megelőzi a túlzott hivatalos kívánalmakat. Gyermekét mindenki szereti. Senki nem kíván felelőtlenül összetákolt gyermekintézményeket. De a növekvő nevelési és oktatási elvárások idején egyetlen faluban — vagy városban — sem kívánja se szülő, se tanácsi vezető, hogy vitathatóan indokolt szabály szorítsa ki a gyermekeket a számukra jogosan járó lehetőségekből. Mindezt megérteni nem nehéz. Akkor, ha valaki nem az íróasztal mellől, hanem egy-egy falu reális viszonyainak ismeretében, gyermekszeretettel, nem a részt, hanem az egészet látva dönt. Bürget Lajos Nyírségi asszonyok, lányok Nagyon hasznos előkészítés után, élénk Vitában tárgyalta meg elmúlt elnökségi ülésén a Nyírségi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének vezetősége a falusi nők gazdasági és szociális helyzetének megjavítására vonatkozó kormányhatározat eddigi végrehajtását. A minden részletre gondot vető beszámoló jó eredménynek könyveli el, hogy a tagszövetkezetekben a határozat óta lényeges változás történt a foglalkoztatottság terén. A szövetkezetek felében folyamatos munkalehetőséget biztosítanak a nyírségi lányoknak és asszonyoknak. A közös gazdaságok húsz százalékában nincs is igény további állandó foglalkoztatottságjavításra. Viszont kellő éllel állapították meg, hogy a nyírségi nők még mindig nem kapták meg a számarányukhoz mért arányt a vezető beosztásokban. Még igen sok alapszabályból is hiányzik az a fontos tétel, hogy a mindenkori nőbizottsági elnök egyben a vezetőség tagja is legyen, vagy ha nem az, meghívottként jelen legyen a vezetőségi öléseken. Három évvel a határozat után a nőbizottságok még mindig biztatásra, bátorításra szorulnak. Pedig bebizonyítható, — állapítja meg a Nyírségi TESZÖV elnökségi határozata —, hogy ahol figyelembe veszik kezdeményezőkészségüket, javaslataikat, ott jelentős gazdasági eredményeket is érnek el ezáltal is a termelőszövetkezetek. Az elnökség megbírálta azt a lemaradást, ami a nődolgozók szakmai képzése terén mutatkozik a Nyírségben. Tizenkétezer nődolgozóból a szakmunkások száma nem éri el a száz főt sem és a betanított nőmunkásoké a négyszáz fő alatt marad. Ennél a pontnál a területi szövetség nő- bizottsága — mely természetesen jelen volt a számára fontos napirendi pont vitájánál —. örömmel állapította meg, hogy az elmúlt év végén hat nyírségi termelőszövetkezet 138 fővel dohánytermesztési betanított- munkás-tanfolyamot indított a nők számára. Ez az egyéves tanfolyam idén, a dohány betakarításával ér véget. Külön elismeréssel szóltak a baktalórántházi „Úttörő” Termelőszövetkezetről, amely gyümölcstermesztési tanfolyamot indított nők számára és a résztvevők azt a kedvezményt is megkapták, hogy a tanfolyamot, az agronómusok közreműködésével munkaidőben tartották, a téli tanfolyamon eltöltött időt pedig ledolgozott munkanapnak ismerték el. A téeszek nőbizottságai az új alapszabály-tervezetekhez az üzemek nyolcvan százalékában megtették szóban vagy írásban a maguk javaslatait, észrevételeit. Ezek főleg a nők munkakörülményeinek további javítására, folyamatos munkalehetőségük megteremtésére,. tagsági jogosultságuk szélesítésére irányultak és örvendetesen nagy arányban épültek be az új alapszabályokba. Következményük az lett, hogy újabb kedvezmények születtek a kisgyermekes, többgyermekes és idős dolgozók számára. Például sok helyen a szabadságolás ügyében, ahol a két- vagy háromgyermekes anyáknak is meghosszabbították a munkavégzés alapján megállapított szabadságot további két nappal. A nőpolitika egyik sarkalatos szabálya, az egyenlő munkáért egyenlő bért törvénye elvben mindenütt érvényesül. Sajnos, ennek ellenére a nyírségi nők is hátrányosabb helyezetben vannak a velük egy üzemben dolgozó férfiakkal szemben gyakorlatilag. Ennek oka. hogy a szakképzettséget kívánó munkakörökben igen kevés a nődolgozó. Ok még az is, hogy a nők túlnyomó többsége a a növénytermesztésben dolgozik, amely erősen idényjellegű, itt lehet a legkevésbé egész éven. át folyamatos munkát biztosítani. A területi szövetség nőbizottsága megígérte, hogy az eddiginél is fokozottabban segít tanfolyamok tartásával, tapasztalatcserék szervezésével. Ugyanakkor azt is egyöntetűen megállapították a résztvevők — az elnökség és a nőbizottság tagjai —, hogy a nők gazdasági és szociális helyzetének megjavítása végső soron üzemi feladat, melyet egészében csak magukban a termelőszövetkezetekben lehet eredményesen megoldani. Gesz tel yi Nagy Zoltán K. Aklnsxin: Határozott döntés Ötvenöt perces várakozás után beléphettem igazgatóm irodájába. — Mi a probléma? — kérdezte. — Van a műhelyben egy 1 esztergályos... Bizonyos pankraskin. Nos, halvány gőzöm sincs, mit csináljak vele? Bocsássam el? Neveljem át? Vagy adjak neki prémiumot? Szóval, ezt szeretném megbeszélni... Ahelyett, hogy hozzáláttunk volna e nagy probléma megoldásához, főnököm értetlenül nézett rám: — Miféle Pankraskinról beszél? Nem ismerek semmiféle Pankraskint! Nekem pankraskin nélkül is van elég tennivalóm. Intézze el maga! Szemmel látható elégedetlenséggel hagytam el az irodát, sőt a nyomaték kedvéért még az ajtót is becsaptam magam után. Másnap, kerek 1 ám 56 percet ücsörögtöm igazgatóm ajtaja előtt. — No, mi van már megint? — kérdezte kelletlenül. — Hát kérem szépen... A műhelyben ott lóg egy transzparens. Régóta ott lóg. Legalább öt éve. Belepte a por, nem látszik mi van ráírva. Hogy mit csináljak vele?... Fogalmam sincs. Vetessem le? Mosassam le? Vagy hadd csüngjön ott továbbra is? Mit tanácsol? Az igazgató hallgatott, hosszan hallgatott, mintha megfelelő tanácson tömé a fejét, míg végül így szólt: — Ha a maga lózungja történelmi értékű, akkor restau- mltassa, adja el a múzeumnak, ahol maga társadalmi munkában mutogathatja... Ezeket hallván, igazgatóm nyilván attól tartott, hogy megpukkadok a kacagástól, így hát hirtelen hangot változtatott: — Menjen a dolgára! Kevés az időm! Cigarettámat tüntetőén a hamutartó mellett nyomtam el, kijöttem. Persze, rövid időn belül újra kellett keresnem... Azt akartam vele megbeszélni: mivel erősítsük meg az ajtókilincset — szeggel, vagy facsavarral, illetve BF- ragasztóval? A dolog roppant sürgős volt, mégis 3 óra 17 percet kellett vámom az igazgatóra, aki, ahelyett, hogy határozott Mindenki jót akart A „keretbez44 való ragaszkodás azonban gátat állított Öpályiban, a község szélén volt régebben a Mátészalkai Állami Tangazdaság egyik telepe. Üzemi konyha, ebédlő, egy szolgálati lakás — az agronómus lakott benne —, diákszállás és raktárépületek. Mindezek 1478 négyszögül, kitűnően közművesített területen. Villany, vízvezeték — minden helyben, bent az épületekben. A tangazdaságnak viszont nem volt szüksége a telepre — az épületekre se —, mert Mátészalkára, a központba vontak össze mindent. Az Öpályi Községi Tanács elnöke felfigyelt a használatlanul hagyott telepre.-Úgy vélte, hogy 60 gyermek részére iskolai napközi otthont lfehetne ott kialakítani és legalább négy „C la- kást” a rászorulóknak. S még maradna a szolgálati lakás, amely minden igópyt kielégít. Egy pedagógust el lehetne benne helyezni. A telek is nagy, két házhely kialakítható, kimérhető és eladható ott. Az is megér vagy 50—60 ezer forintot. Több £ond megoldása egyszerre A községi tanácsnak volt is pénze, 220 ezer forint négy C lakás építésére. A tanácselnök úgy számolt, hogy ebből a pénzből több dolgot meg lehetne oldani. Elsősorban az iskolai napközi otthont, de meglenne a négy C lakás is. Plusz egy szolgálati lakás és a két telek, amiért jó pénzt kaphatna a tanács. Igen ám, de a telepet 250 000 forint értékben - tartotta nyilván a Mátészalkai Állami Tangazdaság'. Annál olcsóbban nem adhatta el. A telep így is sokkal többet ér, de ilyen esetben a nyilvántartott érték számít. A tanácselnök beszélt a Kossuth Tsz elnökével, hogy jó lenne megszerezni a telepet, ha a tsz segítene. — Hogyan? — kérdezte a tsz-elnök. — Úgy, hogy a tsz megvenné a telepet a tangazdaságtól 250 ezer forintért és átadná a községi tanácsnak olcsóbban. Vagyis: az iskolai napközi otthon létesítéséből vállaljon részt a tsz. — Rendben van — mondta a tsz-elnök. — Megbeszélem a tangazdaság vezetőivel. így is történt A tangazdaság vezetősége ügy határozott, hogy 75 ezer forinttal hozzájárul az iskolai napközi otthon létesítéséhez, mert a tangazdaságnak kerülete és több dolgozója van Ópá- lyiban. Megszületett a megállapodás — írásban is! A Mátészalkai Állami Tangazdaság eladja a telket és a rajta lévő összes épületet az ópályi Kossuth Termelőszövetkezetnek 250 ezer forintdöntést hozott volna, termeléskiesésről és más marhaságokról ordítozott. Ekkor ajánlották a többiek, hogy ne menjek többe hozzá, hisz úgyis semmirekellőnek tart. Persze én ezt nem hittem és bátran nyitottam be hozzá. Amint meglátott, csikorgatni kezdte a fogát. A meglepetéstől hirtelen elfelejtettem, milyen problémával is keresem és gépiesen a következőket mondtam: — Mit gondol, dolgozhatok én továbbra is művezetőként, vagy nem? Adjam be a felmondásomat? Avagy maradjak nyugdíjazásomig a helyemen? — Adja be a felmondását, de azonnal! — ordította. Elképedve távoztam az irodából. Nahát! Azelőtt, kis mismás problémákban képtelen volt dönteni, most bezzeg!. .. Mégse jártam be hozzá hiába! Fordította: Baráté Rozália ért, de ebből 75 ezer forintot elenged az iskolai napközi otthon építéséhez való szociális hozzájárulás címén. A tsz vezetősége — mivel a te- lep csak 175 ezer forintba, került — ezek után úgy ha- tározott, hogy 100 ezer forint értékű munkával, fuvarozással és anyaggal járul hozzá az iskolai napközi otthon létesítéséhez, hiszen tsz-tagok gyermekei is lesznek abban a napköziben. így mindenki jót cselekszik és jól jár. Scgíí a ísz a A telket és az épületeket sátírták, telekkönyvezték a tsz nevére. Ezután a községi tanács és a tsz megállapodást kötött, hogy a tsz nem tart igényt a telekre és az épületekre, hanem átadja azt a községi tanácsnak iskolai napközi otthon és szükséglakások létesítése céljára. A községi tanács át is utalta a 175 000 forintot a tsz-nek. A tsz — természetesen — ugyanennyit fizetett a Mátészalkai Állami Tangazdaságnak. i Mindezek után a községi tanács hozzákezdett az épületek átalakításához. Elsőként a négy C lakást készítették el, hiszen a 220 ezer forintot ilyen célra kapták. De mert építeni nem, csak átalakítani kellett, a községi tanács a négy C lakásra mindössze 50 ezer forintot költött. Maradt még 170 00 forint. A tsz ígért 100 ezer forint munkát és anyagot. A két telekért kaphat a tanács 50—60 ezer forintot. Az iskolai napközi otthon kialakítása és berendezése körülbelül ennyibe, vagyis több, mint 300 ezer forintba kerülne. S ott van még a szolgálati lakás. Ha senkinek se kell — ott öregek napközi otthonát lehetne berendezni. A fez ennek létrehozásában is szívesen segít. • • Orombe ür5m Érthető, hogy mindezek után mennyire örült a községi tanácselnök és mindenki. De az örömbe igen keserű üröm vegyült. A megyei tanács mátészalkai járási hivatala most mindent leállított, mondván, hogy szabálytalan az egész. A községi tanács csakis C lakások építésére használhatja lel a 220 ezer forintot. meglévő épületek átalakítására még akkor sem, ha abban megfelelő C lakásokat alakítanak ki. Tehát: csekis építésre használható fel a pénz! Mindegy, hogy az építés sokkal többe kerül. Most azf mondja a járási hivatai, hogy vissza mindent. A fez adja vissza a tanácsnak a pénzt és csináljon a teleppel anyt akar. Igen ám, de már benne van a tanács 50 ezer forintja is. A tsz éppenséggel hasznosítani tudná a telepet, amely sokkal többet is ér a vételárnál. De a fez-elnök és a vezetőség éo- pen azért mondott le a telepről, hogy az iskolának legyen napközi otthona, a tar nácsnafc pénze és négy szoruló családnak lakása* Sót, az öregeknek is napközi otthon, ha a szolgálati lakgs senkinek se kell. A tsz a további anyagi áldozatot is szívesein vallatta e cél ókért A Mátészalkai Állami Tangazdaság vezetősége is meglette, amit megtehetett. Adott — elengedett — 75 ezer forintot. Világos, hogy itt: mindenki jót akart. Éppen ezért érthetetlen a járási tanácsi hivatal betűhöz való ragaszkodása. Lehet, hogy vannak formai hibák ebben az eljárásban, de egy bizonyos: senki se akart csalni. Ilyen esetben igazán az lenne a logikus eljárás. ha a tanácsi hivatal a községi tanácsot segítené. A formai hiányosságokat ki teliéi — és ki is kell — igazítani, de a sok jóakaratot nem szabad keresztülhúznál Ópá- lyirtak iskolai napközi otthon kell! És megvarrnak a :C lakások is. Ennél jobb megoldást el se lehetne képzelni. Szendrej József A gázfogyasztók biztonsága Sziréna vijjogásra a járókelők szorongva fordulnak a mentőautó után. — ... Már megint egy karambol? Nem! Ezúttal gázrobbanás történt... Jönnek a tűzoltók. Közben szájról szájra jár a hír, pedig itt voltak a gázosok idejében, de nem tudtak bemenni abba a lakásba. Meg lehetett volna előzni a balesetet, — sőt nem egyszer a tragédiát! Való igaz, hogy a szaporodó közlekedési balesetek mellett sajnos egyre gyakrabban fordul elő — nem egyszer halálos kimenetelű — gázszivárgás, gázrobbanás. Ezeket pedig igazságtalan vádaskodás lenne a gázenergia mind szélesebb körű felhasználásának rovására írni. A gáz azért van, hogy könnyebbé tegye életünket. De, — mint a tend példa is tanúsítja, — az Hyen balesetek leggyakoribb oka, hogy egyesek fittyet hánynak a biztonsági előírások szigorú betartására, vagy éppen nem teszik lehetővé a szerelők ellenőrző munkáját, holott ez a gázfogyasztók elsőrendű érdeke! A balesetek zöme tehát nem a gázszolgáltató vállalaton múlik, amely mindent megtesz a gázfogyasztók és környezetük biztonságáért. Erre a törvény Ls kötelezi, amely a többi között elrendeli, hogy a fogyasztóknál felszerelt gázkészülékeket rendszeresen ellenőrizze, és az észlelt hibákat nyomban kijavítsa. Hozzuk fel péidául a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalatot, amelynek szolgáltatási területén: — Pest, Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár. Hajdú-Bihar, és Szolnok megyékben a földgáz és propánbutángáz, valamint Budapesten a propán-butángáz-fogyasztóknál, — a szerelők nagy szakértelemmel fáradoznak a gáztörvény által előírt rendelkezések betartásán, a gázkészülékek rendszeres karbantartásán, s ha szükséges — kicserélésén. Természetesen, — a fenti tragikus példa is erre int —« á szolgáltatóvállalat lelkiismeretes munkájához a gázfogyasztók megértésére és segítségére is szükség van. Énnek egyik fontos feltétele, hogy — előzetes értesítés után — tegyék lehetővé a szerelőknek, hogy idejében feltárhassák a hibákat, és megelőzzék az esetleges baleseteket. A gáz használata megkönnyíti életünket, de a kényei- mcsség és a nemtörődömség veszedelmet fejt. Előzzük me* ezeket!
