Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-25 / 172. szám

2L ötaal KELET-MÁGY AR0RS2 A3 Wfi. fSEnS «. KOMMENTÁR Vasárnap Hellaszban • • Összehangolták az együttes űrrepülés programját A szovjet—amerikai űrhajóstalálkozón Határozattervezet az Izrael által megszállt arab terület kiürítéséről A Biztonsági Tanács vitája Hétfőn Houstonból, az ame­rikai űrrepülési központból visszaérkezett Moszkvába a szovjet szakértők és űrhajósok csoportja. Konsztantyin Bu- sujev, a csoport műszaki igaz­gatója nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának: a houstoni ta­lálkozónak az volt a legfőbb eredménye, hogy összehan­golták az 1975-re tervezett szovjet—amerikai együttes űrrepülés előkészítésének to­vábbi munkaprogramját, „sok műszaki feladatot illetően megtaláltuk a kompromisz- szumos megoldást és ez lehe­tőséget teremt a további si­keres előkészületek számára” — mondotta. — A Szojuz szovjet és az Apollo amerikai űrhajó ösz- Bzekapcsolása az egyik legel­ső lépés az űrhajózás bizton­ságával összefüggő problé­mák megoldása útján. Lehe­tővé kell tenni, hogy az egyik ország űrhajója segítséget nyújtson a másik ország baj­ba jutott kozmonautáinak. E nélkül még gondolni sem lehet a világűr mélyreható tanulmányozására és meghó­dítására. — Mindkét fél jelentős eredményeket ért már el a kozmikus objektumok össze­kapcsolásában, most — egyesítve ezeket az eredmé­nyeket — meg akarjuk te­remteni az összekaocsoíási rendszer legmegbízhatóbb, legésszerűbb változatát. Konsztantyin Busujev kö­zölte, hogy már túljutottak A Mars—4 szovjet bolygó­közi űrállomás szombaton történt felbocsátásával kap­csolatban a Lenyinszkoje Znanja című moszkvai lap rámutat, hogy a Mars tanul­mányozása segítséget nyújt a Föld keletkezésével és fejlő­désével, az élet megjelenésé­vel összefüggő és hosszú évek óta folytatott viták megoldásához. A Trud című lap megálla­pítja, hogy az űrállomásnak körülbelül félmilliárd kilo­méteres utat kell megtennie, hogy utolérje a pályáján ha­ladó vörös bolygót. A számí­tások szerint az űrállomás jövő év februárjában éri el a Mars bolygót, amikor az 183 millió kilométerre lesz a Földtől. fa­3. * Szergejev megállt egy ajtó előtt: „L. A. Zagorujko fő­könyvelő”. Bekopogott. — í* .bad — hallott egy csengő hangot az ajtó mögül. Belépett, s határozatlanul megtorpant. Azt képzelte, hogy egy száraz „számku­kac” fogadja majd, de cso­dálkozására egy huszonöt év körüli, kedves arcú nő emel­kedett fel az' asztaltól. Szer­gejev zavarában olyasmit motyogott, hogy ő a főköny­velőt keresi, de a másik ha­tározottan kezet nyújtott. — Zagorujko Ligyija Alek- ezandrovna, a főkönyvelő. Miben állhatok rendelkezé­sére? — kérdezte hivatalos hangon, elértve a belépő meg­lepetését. — Szergejev Jakov Va- sziljevics könyvelő jelentke­zem szolgálatra. Ligyija Alekszandrovna ar­ca megváltozott: — Moszkvából? A népbiz­tosságról? — Nem. Bakui vagyok — válaszolta Szergejev és ne­hézkesen leült a székre. — Igeeen? — a nő ttem palástolta csalódottságát. az olyan kérdéseken, mint az átjáró „zsilip” és az össze­kapcsoló agregát megterve­zése, valamint az űrhajókban a megfelelő légkör megte­remtése. De még mindig sok feladat vár megoldásra. Ezek közé tartozik egyebek között a Szojuz és az Apollo két központból — a Szovjetunió­ból és az Egyesült Államok­ból — történő irányítása egy­séges rendszerének megte­remtése. Vlamigyir Satalov űrhajős tábornok, aki ugyancsak hét­főn érkezett vissza Houston­ból, közölte, hogy a szovjet kozmonauták részletesen ta­nulmányozták az amerikai reoülőberendezést. Segítsé­get nyújtottak ehhez a Hous­tonban hallgatott előadások és az amerikai űrhajósokkal folytatott megbeszélések Is. — Houstonban az együttes munka idején tisztáztuk ma­gának az űrrepülésnek, az összekapcsolásnak a prog­ramját, az egyik űrhajóból a másikba való átszállás rend­jét. Az űrhajósok részt vet­tek a tudományos program kidolgozásában is: hiszen a két űrhajó összekapcsolt ál­lapotban két napon át ke­ring majd — mondotta Sata­lov, majd hozzáfűzte: — A szovjet és az ameri­kai személyzet sikeresen ha­lad az angol, illetve az orosz nyelv tanulásában. Erre a célra különleges, a műszaki kifejezéseket tartalmazó szó­tárakat készítettek. A moszkvai lapok emlé­keztetnek arra, hogy a Mars bolygó légkörének összetéte­léről és felszínéről, hőmér­sékleti viszonyairól 1971-ben és 1972-ben fontos tájékoz­tatásokat szolgáltatott a Mars—2. illetve a Mars—3 szovjet űrállomás, amelyek jelenleg a Mars bolygó körül keringenek, továbbá az ame­rikai Mariner—9 űrállomás. A lapok a Mars kutatásai­val kapcsolatos legfontosabb problémákat a következők­ben foglalják össze: tisztáz­ni kell a keringési idő, a bolygón lévő csatornák ke­letkezése, a porviharok ter­mészete stb. kérdéseit. Vég­érvényesen tisztázni kell azt a kérdést is, hogy legegysze­rűbb organizmusok formájá­ban van-e élet a Marson. Kínos szünet állt be. — Mi újság Bakuban? — törte meg a csöndet Ligyija Alekszándrovna. — Mindig öröm olyan emberrel talál­kozni, aki hazulról érkezik. Bár én csak néhány órát töl­töttem Bakuban, de meg­tetszett nekem. Fél esztende­je, amikor ideutaztam. — Baku szépül, terjeszke­dik. Arra gondolt, hogy untig elegendő a rövid válasz, hi­szen ez a nő úgysem ismeri az új lakónegyedeket, parko­kat. — Azonnal láttam, hogy honnan érkezett. Vajon a mi férfiaink miért mindig kék bosztonruhában utaznak kül­földre? — évődött Ligyija Alekszandrovna. — Mert akik ellátják őket, ezt tartják a legalkalmasabb­nak — dörmögte Szergejev, végigpillantva a ruháján. A beszélgetés megint meg­szakadt. — Hol szállt meg... Jakov Vasziljevics? — A „Nágyeri”-szállodá- ban. —Még ma bemutatom ma­gát a gazdasági helyettesünk­nek. Jó az ismeretsége, keres Az ENSZ Biztonsági Taná­csa kedden folytatja a közel- keleti helyzet vitáját. A BT 15 tagja közül 12, közöttük főként el nem kö­telezett országok hétfőn este megállapodtak a kedden elő­terjesztendő határozati javas­lat szövegében. Értesülések szerint a határozattervezet a legerélyesebben állást fog­lal az Izrael által megszállt arab területek kiürítése mel­lett. és indítványozza, hogy a Biztonsági Tanács ítélje el Izrael magatartását. Javasol­ja továbbá a Jarring-féle misszió felújítását és támo­gatja a palesztin nép jogos törekvéseit. Ezzel szemben áll az ame­rikai javaslatterv, amely ál- litólag csupán arra szorítko­zik, hogy „sajnálkozását feje­zi ki:’ a rendezés késlekedése miatt, és felkéri Waldheim ENSZ-főtitkárt, valamint Jarringot, folytassák erőfe­szítéseiket a béke helyreállí­tása érdekében. Az amerikai indítvány meg sem említi a megszállt területek kérdését. (Folytatás az 1. oldalról) Kádár János tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözle­tét, új sikereket, eredmé­nyeket kívánt a tábor veze­tőinek, az úttörővezetőknek, a pajtásoknak, a tábor va­lamennyi lakójának. Külön meleg szavakkal köszöntöt­te a tábor húsz külföldi or­szágot képviselő csoportjai­nak vezetőit. A Központi Bizottság első titkára a tá­bor emlékkönyvébe írt so­raiban többek között arra Berlinben a világifjúsági találkozó megnyitása előtt öt nappal már tulajdonképpen megkezdődött a fesztivál óriási programjának lebonyo­lítása. Az elsőnek érkezett koreai küldöttség művész- együttese már hétfőn, a késő esti órákban nagysikerű be­mutatót tartott. Kedden befutott Berlinbe az első afrikai küldöttség is: Patric Quorro államminiszter vezetésével megérkezett a tanzániai Ifjúsáf 170 főnyi csoportja. Egyébként Berlin majd egy kellemes lakást. Egyedül érkezett, vagy a csa­ládjával?... — Nincs családom. — Nos, kezdje a munkáját tájékozódással: meg kell is­mernie a piaci konjunktúrát, a megkötött szerződéseket. Azután nézze át a tavalyi, 1939-es beszámoló jelentést. A konkrét tennivalóira később térünk rá. Ligyija Alekszandrovna azonban elég részletesen el­magyarázta, hogy mi lesz a feladata. Szergejev örömmel vette tudomásul, hogy a nő nagyszerűen ismeri a rábízott ügyeket. Végül Ligyija Alekszandrovna felállt az asztaltól, Szergejev követte a példáját. — Menjünk, bemutatom a képviselet vezetőinek és a könyvelés dolgozóinak. Mindketten kiléptek az irodából. KETTEN A KÖVETSÉGRŐL — Mit szólsz. Hans, meny­nyire elszemtelenedtek ezek a helyi firkászok, — a nehéz­kes, hosszú hajú, szőke férfi — már túl a negyedik ikszen A Pravda keddi száma Vlagyimir Pereszada tollából hírmagyarázatot közöl azzal kapcsolatosan, hogy a Biz­tonsági Tanács felújította a közel-keleti helyzet megvita­tását. Ez többek között meg­állapítja: — A közel-keleti problé­mát csak az adott térségben lévő valamennyi állarh érde­keinek szem előtt tartásával lehet megoldani. Igazságos rendezésre van szükség, amely biztosítja az agresszió áldozatainak jogait. Epperi ezért a válság megoldásának kulcskérdése: az izraeli csa­patok minden megszállt arab területről történő kivonása. — A Szovjetunió ismétel­ten kifejezésre juttatta a kö­zel-keleti helyzet kérdésében elfoglalt megmásíthatatlan elvi álláspontját. Ezt az ál­láspontot demonstrálta a Biztonsági Tanács ülésein is. — A világ közvéleménye, amely agresszorként ítéli el Izraelt, hatékony konstruktív lépéseket vár a Biztonsági Tanácstól a közel-keleti ren­dezés elérésére. kérte a pajtásokat, ismer jék meg még jobban a ha­ladás, a szocializmus, a né­pek közötti barátság, a bé­ke magasztos eszméit, s le­gyenek azoknak fiatal embe­rekként majd felnőttekként is állhatatos hívei és harco­sai. Búcsúzás előtt Szabó Fe­renc a Központi Bizottság első titkárának és a társasá­gában lévő vendégeknek át­adta a Csillebérc 25 éves jubileuma alkalmából ké­szült emlékplakettet és em­léklapot. és Tunisz között légihidat lé­tesítettek, hogy az afrikai if­júsági fesztivál résztvevőit még időben az NDK főváro­sába szállíthassák. A fesztivál lángját Berlin­ben a megnyitó ünnepélyen Wolfgang Nordwig, az NDK világrekorder és olimpiai bajnok rúdugrója fogja meg­gyújtani. A magyar küldöttség első kisebb csoportja szerdán ér­kezik Bér1inbe, míg a fő de­legáció érkezését péntek dél­utánra várják. Fordította: HAVAS ERVIN — felemelkedett az asztalka mellől, és odanyújtott egy irá­ni újságot beszélgetőtársá­nak. — Max, úgy látszik, felhá­borodásodban azt is elfelej­ted, hogy nem tudok per­zsául. — Majd én felolvasom — és Max, ahogy a másik ne­vezte őt, vagyis von Ettél, az iráni német követ. lassan akadozva fordítani kezdte né­met nyelvre az említett cik­ket: „Országunk fokozatosan olyan képet ölt. mintha civil ruhás, német csapatok be­kebelezték volna. Allah a tanú rá: nincs az ország politikai és gazdasági életének egyetlen olyan területe sem. ahol ne ülnének ott a német tanács­adók, konzultánsok. Vajon maradt-e, akárcsak egyetlen német vállalat, amely ne kép­viseltetné magát országunk­ban állandó személyzettel, amely fittyet hány hivatalos szerveink rendelkezéseire?! Nyílt titok, hogy e tanácsadók és vállalati megbízottak több­sége valójában politikai te­vékenységét folytat, feldúlja az életünket...’* — Elég ebből! — von Ettél Lehet, hogy a most kővet­kező vasárnap látványos ese- ménye^ nélkül zajlik le Gö­rögországban. De az már most biztos, hogy ebben az országban, amely nemcsak a demokrácia, hanem egyebek között a klasszikus drámá­nak is a bölcsője volt, a po­litika színpadán a szokásos­nál is. drámaibb lesz a fe­szültség 1973. július 29-én. Erre a napra hirdetett nép­szavazást a junta és erről adott ki nyilatkozatot — ter­mészetesen az illegalitásból —a Görög Kommunista Párt. A népszavazás — mutat rá GKP Központi Bizottsága —- trükk csupán, amellyel a re­zsim a törvényesség látsza­tát igyekszik kelteni. A gö­rög népnek elméletben most arról kell döntenie, jóváhagy­ja-e a római íuxusszámüze- tésben élő Konstantin király trónfosztását és a köztársa­sági államformát- Ha ez va­lóban így — és csak így — lenne, igazán könnyűnek bi­zonyulna a döntés. Az idegen nemzetiségű monarchia so­hasem volt népszerű Hellasz­ban. Több okból is könnytelen dühösen összegyűrve az új­ságot, behajította a papírko­sárba. — Azt hiszem megér­ted, Hans, hogy az ilyen iro­mányok mennyire csökkentik iráni befolyásunkat. Von Ettél elhallgatott, keze idegesen játszadozott az asz­tali cigarettatartovai. — Max, te csupán azért hívtál ide, hogy felolvasd nekem ezt a cikket? — Nem, csak még mindig hatása alatt vagyok annak a kellemetlen beszélgetésnek, amit reggel a külügyminiszté­riumban folytattam, éppen az iráni sajtó zabolátlansága miatt. De a bosszúság nem jár egyedül. Fél órával ezelőtt kaptam Berlinből egy kínos rádiógramot. Winkler is­mét követeli: gyorsítsuk meg ‘a kaukázusi és a közép-ázsiai ügynökségek felkészítését. Ez a szemrehányás téged illet, Hans! Von Ettél beszélgetőpart­nere, a testes, hatvan év kö­rüli, kopaszra borotvált férfi, testalkatához mérten arány- talanúl fürgén felpattant az alacsony karosszékből és odament az ablakhoz. A pár­kányra könyökölve dühösen kifakadt: — Winkler tábornok azért hepciáskodik, mert utál en­gem. Megtudtam, hogy egy­szer italos állapotban kijelen­tette: „Majd én leszámolok ezzel a von Schőnhausen ne­lenne a búcsú. Nem utolsó­sorban azért, mert az udvar­nak is alapos része van ab­ban, hogy 1967-ben az ezre­desek átvették a hatalmat. Görögország akkor választá­sok előtt állt, amelyek min­den megfigyelő szerint balol­dali földcsuszamlást hozlak vólna. A király minden ren­delkezésre álló eszközzel igyekezett akadályokat gör­díteni a népakarat megnyil­vánulása elé és eleinte nem volt semmi baja a puccsista katonákkal. Csak akkor vá­lasztotta a száműzetést, ami­kor nyilvánvaló lett, hogy ő mái a is engedelmeskedni kénytelen Papadopuloszék döntéseinek. Görögországban kétsé.gte- lenül van bizonyos politikai erjedés. Ezt bizonyítják a leg­keményebb kézzel is lecsilla- píthatatlnn diákzavargások és a haditengerészet, legutób­bi gesztusai is. Mindezt kife­jezné a népszavazás, ha len­ne igazi alternatíva. Mert vasárnap a királyság és a köztársaság, hanem egy népszerűtlen monarchia és egy katonai junta között kell „választania” a görög népnek. vű trotlival”. Winklernek köszönhetem, hogy ide, az is­ten háta mögé száműzték, követségi titkárnak. — Nocsak Hans azt hittem örülsz, hogy velem dolgozol! Számomra te olyan tapasztalt felderítőnek számítsz, aki kü­lönösen fontos küldetést tel­jesít. — Csakis a barátságunk miatt maradok itt — dohogta Schőnhausen. — Még nem mondtad el. mi történt közietek... '— Bagatell dolog. Maga alá akart gyűrni, összeroppanta- ni, hogy vakon végrehajtsam a fantazmagóriát, én pedig tudtára adtam, hogy törtető, tehetségtelen fráternek tar­tom fantáziátlan, katonaem­bernek, akinek fogalma sincs a hírszerző munkáról. — Elviselhetetlen vagy. Mi­ért rúgod össze a port olyan emberrel, akitől az előmene­teled függ! Ne haragudj, ha a barát jogán őszinte leszek: nem vagy tárgyilagos. Wink­ler természetesen nem eléggé tapasztalt, de nem is ostoba. Azt hiszem azért haragszol, mert ő került abba a beosz­tásba, amelyikre te pályáztál. — Ezzel együtt buta, mint a sötét éjszaka. S gondold el, ez a kretén vette magának a bátorságot, hogy engem kiok­tasson. amikor ideutaztam. (Folytatjuk) Félmilliárd kilométeres útra indult a Mars—4 űrállomás V. /egorov dokumentumregényes A szálak Schőnhausen tábornokhoz vezetnek Berlin várja a világ ifjúságát Az utasok elhagyták a gépet Líbiában felrobbantották a Boeing—747-est Véget ért a pénteken el­rabolt Boeihg—747-es típu­sú japán utasszállító gép három és fél napos odisszeá. ja. A nyugati hírügynöksé­gek a MENA-ra hivatkozva jelentették, hogy az ismeret­len géprablók ma reggel a líbiai Benghaziban az óriás­gépben lévő 141 személy el­távolítása után felrobban­tották a Boeinget. A líbiai hátóságok a robbantás után lezárták Benghazi repülő­terét. A Boeing—747-es 70 órás dubai veszteglés után isme­retlen úticéllal elhagyta az emirátust. A térségben fek­vő országok egymás után lezárták a repülőtereket, hogy megakadályozzák a le­szállást. A gép végül is a Szíriái fővárosban landolt. Damaszkuszban üzemanya­got vett fel, majd ma, a hajnali órákban megint csak ismeretlen céllal felszállt. A Boeing először Ciprus felé vette útját, a szigetor­szág fölött a géprablók üd­vözlő üzenetet küldtek az El A1 izraeli légitársaság gé­pe ellen elkövetett merényi let miatt ott börtönbe ve­tett hét palesztin gerillának. Ezután Athénnak, majd Máltának fordultak, s végül Benghaziban értek földet. A Boeing-gép utasai és a személyzet — összesen 137 fő — mintegy negyedmér* földre lehettek a repülőgép­től, amikor a robbanás be­következett. A 25 millió dol­láros utasszállítóból csak roncs maradt. A robbanó­szerkezetet a pilótafülkében helyezték el. A négy gép­rablót a repülőtér másik fe­lében líbiai katonák vették őrizetbe. A légikalózok kö­zül egy japán, a másik há­rom arab. Az utasoknak a kimerült­ségen kívül nem volt semmi bajuk. A Boeing 49 éves pi­lótája a repülőtér ellenőrző tornyából rádión közölte, hogy az utasok és a sze­mélyzet jól vannak, valameny- nyiüket a Gizera hotelba szállították. Kádár János látogatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom