Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-21 / 169. szám

1. oMaf yrW.KT-\fAGTAftOT?SZAi» TSW. TűWus SC Szülők fóruma Tehetséggondozás a családban A tehetség a pedagógia egyik legkevésbé tisztázott és leg­többet vitatott kérdése. Tulajdonképpen ott kezdődnek a gon­dok. hogy mit tekintünk tehetségnek, s kit tehetségesnek. A közfelfogás szerint tehetséges például az a gyerek, aki az is­kolában jó bizonyítványt szerez, s nem tehetséges, aki rosszul tanul. De valóban tehetségtelen-e, aki nem tud kiváló ered­ményeket felmutatni a tanulásban? Az élet azt bizonyítja, hogy nem! Sok-sok példa van rá, hogy az iskolában gyengén tanuló gyerekeik egész kiemelkedő teljesítményt érnek el a munkában, a szervezésben, a sportban, a különböző művésze­ti ágakban, őket talán nem lehet tehetségeseknek tartani? De igen! A tehetség ugyanis általában speciális területeken mu­tatkozik meg, s az a helyes, ha a tehetség fogalmához azt is mindig hozzátesszük, milyen jellegű. További gond, hogy általában nem tudni milyen hatásra, mikor mutatkozik meg, meddig tart a tehetség. Sok, fiatal korban tehetségesnek mutatkozó ember megreked egy ponton, s nem fejlődik tovább, míg mások, akik korábban szinte semmiben sem tűntek ki, hirtelen kibontakoznak, valamilyen területen tehetségessé válnak. Óvatosan kell tehát bánni a „tehetséges” és a „tehetségtelen” megjelöléssel, nem szabad a gyerekeket beskatulyázni, inkább arra kell építeni, hogy a leghalványabb tehetség is fejleszthető. A szülők gyakran rá­mondják a tanulásban gyengébb előmenetelő gyerekükre, hogy tehetségtelen. Nagyon rosszul teszik, mert ezzel kialakít­hatnak bennük egyfajta kisebbrendűségi érzést, amely más területeken is megakadályozhatja a tehetség kibontakozását. A leghelyesebb, ha szerényebben közelítjük meg a kérdést, s ahelyett, hogy tehetségesnek, vagy tehetségtelennek minősí­tenénk a gyereket, inkább azt figyeljük meg, mihez van kedve, ambíciója, miben tud valamiféle előrehaladást, fejlő­dést felmutatni. így az esetek túlnyomó többségében azonnal kiderül, hogy a gyerekben jelen van valamilyen jellegű te­hetségnek a csírája, csak segíteni kell e csira kifejlődését. Csodálatos dolgokat tapasztalhatunk, ha a gyerekek tö­rekvéseire, vágyaira jobban építünk. Szinte egyetlen kedvelt terület is elég ahhoz, hogy okos módszerrel a fiatalok egész fejlődését jó irányba tereljük. Tételezzük fel — sokan vannak ilyenek —, hogy a gyerek nem szeret tanulni, csak immel- ámmal foglalkozik a leckével, de imád vekkert, mechanikai játékot, motort szétszedni, szerelni. A szülők többsége ilyen­kor megelégszik azzal, hogy azt mondja: ügyes keze van. S miközben ezt elismerik, szidják is, miért nem tanul jobban. Tehát szembekerül — mert szembeállítják — két olyan tevé­kenység, amelynek tulajdonképpen egymást kellene kiegé­szítenie. Egészen más eredményt érhetünk el, ha a kedvelt hasznos tevékenység fejlesztésére fordítjuk figyelmünket. Ha — ahe­lyett, hogy a két tevékenységet szembeállítanánk — megfelelő könyveket, szakrajzokat, segédanyagokat adnánk a gyerek ke­zébe, akkor arra is ösztönöznénk, hogy a mindezek megértésé­hez, hasznosításához szükséges ismereteket is megszerezze. És hol szerezheti meg ezeket a legkézenfekvőbben, ha nem az isko­lában! így elindulhat a láncreakció, sikereket érhet el a fizi­kában, az eddig gyenge tanuló elismeréseket kaphat, a sikér- élmény pedig más tantárgyak megkedvelésére is vezethet. Az élet persze sokkal bonyolultabb, nem mindig logikus, a hatások nem ilyen maguktól értetődően következne^ egy­más után. A példában inkább egyfajta modellről van szó, amely a folyamat és a nevelési feladatok könnyebb megérté­sét segíti. Néhány dolgot azonban tételszerűen, szinte szabály­ként is megfogalmazhatunk. Azt például, hogy nem kell a gyerekek minden kedvelt elfoglaltságát hóbortnak, káros do­lognak tekinteni. Sajnos, a valóságban akadnak családok, ahol még az olvasást is feleslegesnek, amolyan „úri szokásnak” tartják, s közben szidják a gyereket, hogy nem tanul. Másutt — főleg értelmiségi családokban — a barkácsolás, a szerelés, a kalapálás, meg a fűrészelés tartozik a nehezen megtűrt el­foglaltságok közé. Aligha kell bizonygatni, hogy ezek a szülői magatartások szükségtelen és rossz feszültségeket okozhatnak a gyerekben. Eléggé általános az is, hogy a szülők mindenből kiváló­nak akarják látni gyerekeiket, noha csak némely vonatkozás­ban azok. Sajnos, túlságosan sokáig támogatta ezt a szülői tö­rekvést az átlagosztályzat megtörése, sőt fetisizálása. Ezekből tevődött össze ez az eléggé általános felfogás, amely fonto­sabbnak tartotta a mindenből tűrhető eredmény elérését, mint a valamiből a kiválót. Pedig az országnak nem általában megfelelő emberekre van szüksége, hanem kiváló lakatosokra, műszerészekre, mezőgazdasági szakemberekre, atomfizikusok­ra, művészekre. Szerencsére az új tanévtől minden iskolatí­pusban eltörlik az átlagosztályzatot, sőt az egyetemi felvéte­linél sem lesz baj, ha például a kémikus jelölt viszonylag gyengébb bizonyítványt szerzett történelemből. Ez persze nem jelent korai szűk specializációt, hiszen az alapműveltség meg­szerzését továbbra is fontosnak tartjuk, de pályaválasztáskor nem valamiféle általános tehetséget keresnek. Jó lenne, ha ebből a szülők is megfelelő következtetéseket vonnának le, s a tanulás általános ösztönzésén belül nagyobb figyelmet for­dítanának azokra a területekre, tantárgyakra, amelyek való­ban reményekre jogosítanak a tehetség kibontására. Az persze a társadalom feladata, hogy az élet különböző területein megnyilvánuló tehetséget egyaránt elismerje. Jó lenne végre elfogadni: az ember igazi értékét az szabja meg, hogy mit produkál saját életpályáján. A legjobban elismert, a leginkább divatos foglalkozásoknak is vannak csapnivalóan rossz művelői, és a legkevésbé felkapottaknak is igazi művé­szei. őket is, hivatásukat is dicsérni kell. * Ifjúság ® Ifjúság & Ifjúság & Ifjúság ® Ifjúság $ Ifjúság & A kérkedő folyó TÖRD A FE IED f Vízszintes: 1. Gyakran használt gyógy­szer. 6. Utóirat magyar rö­vidítése. 7. Gyulladás. 8. Bőg. 9. Kikötő. 11. Létezik. 12. A fogoly. 14. Szavazat, is­mert latin szóval. 16. Megfej­tendő. 18. Kérdőnévmás. 20. Karmol. 21. Római 1001. 22. Országos Rendező Iroda. 24. Végtag. 25. Hölgy. 27. Óhajt­ja, kívánja. 28. Vissza: Jani­ka. 29. Mai köszönés. Függőleges: 1. Kijut. 2. Azonos mással­hangzók. 3. Tisztít. 4. Szibé­riai folyam. 5. Megfejtendő. 6. Király, császár, sah, szul­tán közös neve. 10. Tejter­mék. 11. Húz. 13. .. .apó (1848—49). 14. Üt. 15. Megfej­tendő. 17. Növény lesz belőle. 19. Megfejtendő. 21. Becézett Mária. 23. Fohász. 24. Végtag. 26. Asztalos .János. 27. Ékes egynemű betűi. Megfejtendő: Délnyugat-ázsiai országok: vízszintes 16, függőleges 5, 15, 19. Múlt heti megfejtés: — SAMOA — MARSHALL — HAWAII — Könyvjutalmat nyertek: Závaczki Zsolt nyíregyházi, Tóth Róza tyukodi, ifj. B. Varga Sándor botpalád!, Tö­rök Tamás orosi és Juhász Magdolna apagyi rejtvény- fejtőink. Fent, a magas hegyek közt, melyeknek égbe nyúló csú­csain nyáron sem olvad el a hó, egy mohlepte szikla ki­csiny hasadékán vékony víz­sugár buggyant ki. A kis víz- ereeske egy másik sziklakőre hullott alá, ott szétporladt, ezüstfehér cseppecskéi szer­tespricceltek; de valamivel lejjebb újból összeálltak, és a kis forrás a vízmarta, síkos kövek közt sebes futásban el­indult lefelé a lejtős hegyol­dalon. Útjában csakhamar egy még nálánál is keske­nyebb csermellyel találko­zott, ezt felvette magába, és így megerősödve, most vala­mivel szélesebb mederben, magabiztosan folytatta fu­tását a fenyvesek koszorúzta hegyoldalon. Nem sokkal lej­jebb újabb patakocska keresz­tezte útját, ezt is magába fo­gadta; ezt követte egy har­madik, majd negyedik csörgedező kis hegyipatak, úgyhogy mire harsogva, zúg­va leért a völgybe, az egykori kis forrás már tekintélyes pa­takká növekedett. Lent, a síkságon se sokáig folytatta útját társtalanul. Jobbról is, balról is újabb patakok ömlöttek belé, így most már valóságos folyó vált belőle. A folyóba újabb mellékfolyók torkollottak, s lassan már mint méltóságtel­jes folyam folytatta útját tá­voli célja, a tenger felé. Há­tán már nagy hajókat is el­bírt, nem úgy, mint a forrás­vidékéhez közel, ahol még csak kisebb csónakok és tu­tajok közlekedhettek rajta. Csakhogy minél nagyobb, minél bővebb vizű lett a ma­gasban még szerény pata­kocska, annál jobban elbízta magat. Elbizakodottságának kifejezést is adott, mert szé­les medrében hömpölyögve, folyton duruzsolt, susogott, gúnyolta a kisebb vizeket, amelyeket magába fogadott: — Ti mind csak engem tápláltok, mind engem szol­gáltok. Nézzétek, milyen erős, milyen hatalmas va­gyok én! ...Ugyan, mi is lenne veletek nélkülem?! így ment ez szüntelenül, nappal és éjjel, mert a folyó­vizek éjszaka se pihennek, akkor is folynak, íolydogél- nak, s habjaik örökösen su­sognak. A szerény mellékfolyók vizei sokáig tűrték, hogy így ócsárolja, sértegesse őket az anyafolyó. De egyszer azután az ő türelmüknek is vége szakadt. Elhatározták, hogy nem hallgatják tovább tétle­nül ezt az örökös hencegést. Titokban összebeszéltek, s egy szép napon nagy hirte­len, mintegy parancsszóra, valamennyien faképnél hagyták a főfolyót. A roppant víztömeg félelmetes moraj­jal tört utat magának; ki­mosta, kivájta a talajt, s nem sokkal később már a mederben hömpölygőit a régihez hasonló széles, új messzi óceán felé. És mi történt a kérkedő­vei? Egyszeriben ugyanolyan keskeny vízerecskévé válto­zott vissza, mint volt fent a sziklabércnél, ahol kibugy- gyant a szabadba. Ez a je­lentéktelen kis csermely ter­mészetesen nem sokra ment a hatalmas mederben: egy-kettőre kiszáradt, vizét felszívta a Nap heve, elnyel­te a homokos talaj. A nagy folyóágyból holt meder lett, amelyet a szélfutta homok azóta félig már betemetett. .. .Bizony, aki lenézi, becs- mérli segítőtársait, ahelyett, hogy megbecsülné őket, az könnyen magára marad, s társtalanul hamarább áldoza­tul eshet a léttel járó viszon­tagságoknak. Heves Fereno A hazug fiú Csányi Gyöngyi! VIRÁGOS Egyszer egy pásztorfiú nyáj legeltetés közben kitalál­ta, hogy megtréíálja a falusi embereket. Felkerekedett a nyáj mellől, szaladt a falu fe­lé és elkezdett torka szakad­tából kiabálni: — „Jó emberek, segítség, Itt a farkas széjjeltép!” Ugyannyira kiabált, hogy a fél falu meghallotta és segít­ségére sietett. Az emberek ásóval, kapával, vasvillával szaladtak a pásztoríiú meg­segítésére. Nagy sietve rohant min­denki, hát ott a mezőn aztán csak meglepődtek, mert a farkasnak se híre, sem ham­va nem volt. A pásztorfiú meg egy jót kacagott, hogy milyen jól rászedte őket. A falusiak mérgesen haza­mentek, megdorgálták a pásztorfiút, hogy többet ilyet ne tegyen. Másnap mit gondolt, mit nem, ahogy kint legeltette a nyáját, megint elkezdett ki­abálni : — „Jó emberek, segítség, Itt a farkas, széjjeltép!” Még mindig akadtak egy páran, akik vasvillára kap­tak és kirohantak a mezőre, a pásztorfiú megsegítésére. Csak akkor vették észre, mi­kor kiértek hozzá, hogy me­gint rászedte őket. Az embe­rek nagyon megbosszankod­tak a pásztorfiúra, és meg­fenyegették, hogy még egy­szer elő ne forduljon ilyen dolog. A pásztorfiú rá se hederí­tett a falusiakra, csak neve­tett a markába, hogy hát már másodszor is sikerült be­csapni őket. Harmadik nap megint kint legeltette a pásztorfiú a nyá­jat. Ott mosolygott a bajusza alatt, hogy milyen jól sike­rült mind a két nap megtré­fálni az embereket, mikor egyszer csak rémülten vette észre, hogy nem messze hoz­zá egy nagy ordas farkas csak úgy feni a fogát. Hej, megijedt a pásztorfiú! Hozzákezdett immár har­madszor kiabálni, de most már rémültében, valósággal ordított a félelemtől: — „Jó emberek, segítség, Itt a farkas széjjeltép!” Bezzeg nem ment egy lé­lek se a pásztorfiú megsegí­tésére, mert azt hitték, hogy megint hazudik. — Hagy jöjjön ott! Minket már nem teszel többet bo­londdá! — kiabáltak vissza az emberek. Míg bírta szusszal szaladt, és kiabált a pásztorfiú. Vé- gülis utolérte az ordas, és széjjeltépte. Tanulság a meséből az; így jár, aki nem mond igazat. Mert könnyebb utolérni egy hazug embert, mint egy sán­ta kutyát. Bodnár Bálint gyűjteménye Bazsarózsa piros szirmot bontogat, ide-oda ring a sziromgombolyag, zöld levélen himbálózik, mint selyem lilapiros ■ vitorlás zöld tengeren. Napernyőt nyit virágból a vadmurok, ernyőjéről olvadt csillagpor csurog, zöld lámpását déltájban a fénybogár csillagporral teliszedni arrajár. Jó lehet a^ ébredő gyöngyvirágnak, esővízben szagosított ruhát kap, törülközik langyos májusi nappal, takarózik frissen mosott csillaggal. Selyemzacskót sodorgat a hajnalka, derengéskor felhajtja magasba, belépakol hajnali holdsugarat, halványkékje, míg a világ, bennmarad. Lángra kapott utcánkban a muskátli, ablakokból égő csóvát dobál ki. de legizzőbb, vígak közt a legvigabb. melyik anyám kiskertjében viríthat Katángkóró nyitja kék-tó szemeit parlagokon i kis égboltot kerekít • ennyi kékből kitelne két Balaton, s kék uszony a pirosfarkú halakon. Földpántlikás szekérút hol elhalad, pipacs állít felzászlózott sorfalat mind meghajtja, lobogtatja zászlaját ha egy hámba fogott Villám vágtat át Ustkatlanból olvasztott réz szivárog s végigönt két lándzsás harangvirágot bronzcsőrű pinty harangjáték hangja szátti Hullám-, virág­harangokat önt a nyári Mégis legjobb dolga van a gyereknek, hétvilágra szóló kertet teremthet ültet benne rozmaringot, rezedát s telehinti édesanyja ablakát. s. SE. VÁLLALAT UTAZÁSI IRODÁJA üzemek, vállalatok, kollektívák részére kedvező feltételek, olcsó árak mellett szervez bel- és külföldi különjáratokat autóbusszal. 1 napos külföldi túrák Romániába és Csehszlovákiába. Várjuk érdeklődésüket. Telefon; 39—95. Nyíregyháza, Tanácsköztársaság tér 2. A tejipari vállalat VII. 21-én megnyitotta tej és tejtermék szakboltját Nyíregyháza-Jósavárosban. (Korányi Frigyes u. 42.) A szakbolt nyitvatartási ideje hétköznap mindennap reggel 6-tól este 19,30-ig. Vasárnap 6,30-tól 9,30-ig. Tóth László (126932) (698)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom