Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

I Í9T5. július 9. KEt'ET-iSAGYAROItSZÁtí ft. eSÖ£ A megye segítésére Szabolcsi közgazdászok munkája, tervei $ Átadás: szeptemberben Áll a zárágát Jegyzetek a Szamosközből Második éve dolgozik ön­állóan a Magyar Közgazda­sági Társaság megyei szerve­zete. A termelőmunka min- den területén megtalálható közgazdászokat összefogó társaság már induláskor a megye fejlődésének, fejlesz­tésének a célját tűzte ki. A mai munkáról, tervekről kér- tünk tájékoztatást Farkas Fe­rencitől, a megyei szervezet titkárától, a Magyar Nemze­ti Bank megyei igazgatósá­gának vezetőjétől. — Hogyan alakul a szer­vezet taglétszáma? — Az induláskor mintegy kétszáz érdeklődő jelent meg. Közülük az aktív tagok szá­ma, akik részt vesznek a szervezeti életben is, jelen­leg 140 körül van. Ám min­den reményünk megvan ar­ra, hogy az év végére elérjük a kétszázas taglétszámot, hi­szen nem egy olyan vezető beosztásban lévő közgazdász- szál is találkoztam, aki va­lamilyen oknál fogva eddig még nem vett részt a mun­kában. A társaság céljainak ismeretében őket is meg le­het nyerni, be lehet vonni abba a munkába, amely nem szűkén az adott gazdasági egység irányítása, hanem na­gyobb. megyei érdekek szol­gálatában áll. — Milyen rendezvények voltak jellemzők az eddig végzett munkában? — Szinte kizárólag Nyfr- emrkázán tartottunk előadá­sokat, mégpedig az állami irányítás különböző posztja­in dolgozó vezető szakembe­reket felkérve, akik egy-egy, iparban, kereskedelemben, mezőgazdaságban, pénzügyi politikában aktuális, gazdasá­gi problémáról beszéltek. — Ezekre az előadásokra valószínűleg ezután is szük­ség lesz. — Természetesen. Csák így kanunk ’-!l ekintést — az adott vállalati. intézményi tájékoztatáson túl — a gaz­dasági életben folvó dolgok­ról. Éppen most, július 3-án Az országban termelt repce­mag mintegy 11—12 százalé­kát dolgozzák fel olajnak a Növényolaj- és Mosószergyár­tó Vállalat nyírbátori növény­olajgyárában. Az ország keleti feléből — állami gazdaságok­ból. termelőszövetkezetekből — ez évben összesen nyolcezer tonna repcemagot várnak a gyárba, jóval többet, mint az elmúlt évben. A feldolgozásra kerülő repcemagból több, mint háromezer tonna étke­Madarassi Attila pénzügymi­niszter-helyettes a közgazda- sági szabályozórendszer problémáiról, tervezett mó­dosításairól szól. Márpedig az V. ötéves terv megalapo­zásánál egyik gazdasági ve­zető számára sem közömbös, hogy milyen közgazdasági körülmények között fog dol­gozni a következő években. — A vidéki közgazdászokat hogyan vonják be a mun­kába? — Amellett, hogy a megyei rendezvényekre mindenkit meghívunk, Mátészalkán, Kisvárdán és Nyírbátorban is fel kívánjuk lendíteni a szervezeti életet. Ehhez első­sorban megyei előadókból ál­ló szakembergárdával kell rendelkezünk. Nem kell fél­nünk, hogy nálunk nincs né- hány olyan rátermett közgaz­dász, aki a gazdasági élet minden rezdülését figyelem- mel kíséri, s ne lenne képes nagy felkészültséget igénylő előadások tartására. A me­gyei előadói gárda megszer­vezésével egvben a gazdasá­gi témájú cikkek írására is buzdítjuk őket. — Egyébként a vidéki elő­adások tartására például az idén a mezőgazdasági szak­osztályunk tesz több lépést. A tsz-szövetségek székhelv«e- in olyan előadásokat tervez­nek — mint a nyírségi táj kedvezőtlen adottságú szö­vetkezeteinek helyzete, a munkaerő-gazdálkodás kér­dései, a mezőgazdasági ügy­vitelszervezés —, amelyek a napi munkában is orientál­hatják a tsz-vezetőket. — Hogyan segíti a megye gondjainak megoldását a szervezet? — Két évvel ezelőtt az almatermesztés gondjairól, tavaly a munkaerő-gazdál­kodásról tartott a mw.i szervezet országos érdeklő­désre is számot tartó egész napos, több szekcióban is megtartott vitanapot, ahol tisztázni lehetett a különbö­ző elvárásokat és lehetősége­ket. A jövő év elején — ha elnökségünk júliusi ülése ezt zésre, vagy különböző ipari célra alkalmas repceolaj ké­szül, hazai értékesítésre, ex­portra. A csupán alapanyagként 48 millió forint értéket képviselő repcemag beszállítása már megkezdődött, s eddig több, mint száz vagonnyl érkezett meg. A megfelelő előkészítés — szárítás után, a repcemag feldolgozását június 29-én, pénteken megkezdték. jóváhagyja — szeretnénk a területfejlesztési politikáról egy országos vitát rendezni. Nem véletlen, hogy ezt a té­mát választjuk, hiszen Sza- bolcs-Szatmárnak bőven vannak tennivalói a terület- fejlesztést, településfejlesz­tést illetően, s az V. ötéves tervre felkészülve is igen hasznos, ha már egy átfogó koncepcióval rendelkezünk a tervidőszak indítására. — A társaság ezen kívül milyen segítséget tud adni a gazdasági életben? — Külön kell szólni arról, hogy ipari szakosztályunk részt vesz a Megyénk távisti iparfejlesztési koncepciója című tervtanulmány kidolgo­zásában, annak végleges el­készítésében. De ugyanígy se­gítséget nyújt a kereskedel­mi szakosztály az elvek pon­tos értelmezésével a napi munkában, és a többi szak­osztály is úgy irányítja te­vékenységét, hogy hasznos támogatást adjon tagjainak. — A társaságnak vannak jogi tagjai, vállalatok, ame­lyek anyagilag is segítik a munkát. Ők milyen támoga­tást kapnak? — Eddig talán a legkeve­sebb segítséget ők kapták. Éppen ezért terveinkben sze­repel, hogy ezeknél a véná­toknál fél évenként 2—3 vita­estet tartsunk, megismerve jobban problémáikat, köz­vetlen segítséget is tudjunk adni a gazdálkodási kérdé­sekben — fejezte be Farkas Ferenc. L. B. Az országban második he­lyen, Nyírbogdányban szerel- te fel a debreceni vasúti gaz- gatóság a hőnfutásjelző auto­matikus berendezést. Hogy milyen ez, azt Belányi Géza, a vontatási szolgálat egyik dol­gozója magyarázza: — Jön a vonat Záhony fe­lől. Látjuk, hogy a csapágy bemelegedett, mutatja a mű­szer. Akkor megállítjuk, ha csak olaj hiány van, akkor utánatöltjük, ha már a csap­ággyal is baj van, akkor ki­soroljuk a kocsit. Az automata berendezés az állomástól három kilomé­terre van elhelyezve, A csap­ágyak melegedése által kibo­csátott infravörös sugarakat méri, s az állomáson elhelye­zett műszeren regisztrálja. — Most, nyáron 50 fok van megengedve — magyarázza a berendezést kiszolgáló má­sik dolgozó, Haga Ferenc. Nehezen találjuk a szava­kat a gyönyörű látvány áb­rázolására. Képzelje el az ol­vasó: hazánk legészakkele- tibb sarkában állunk, mö­göttünk Csegöld és Császló tornyai integetnek. Az egy­kori talaj fölött 8 méterre vagyunk, a nagy árvíz vize itt is alacsonyabban állt. Maga a gátkorona is 12 mé­ter széles, mert egy 11 mé­ternél szélesebb műút ké­szül a tetején. De az igazán lélegzetelál­lító látvány előttünk van. Száznál több gép ássa, vágja, harapja, szeleteli lenn az agyaglelő helyeken a talajt és mind ide tart, állandó, meg nem szűnő libasorban, hogy lerakja 2, 3, vagy 10 (!) köbméternyi rakományát. Harminchat falu védelme A pillanat olyan megható, mint amikor egy alagút mun­kásai találkoznak a fúrás végén félúton a föld alatt. Itt pontosan ugyanez ismét­lődik a föld fölött. A Beton- Útépítő Vállalat és a Dunán­túli Talajjavító és Talajvé­delmi Vállalat gépei érnek össze, ki-ki a maga szaka­szán, hogy az utolsó köbmé­tereket is belerakják a ha­talmas műbe, melyből egy szabályos Gellérthegy is »u- telne. — 3 és fél millió köbmé­ter föld van már benne! — sóhajt a dunántúliak egyik szakembere, aki Balatonbog- lárról jött ide, hogy részt vegyen a koordinációs meg­beszélésen. Sipos Ervin, a dunántúli­Ahogy áthalad egy vonata berendezés előtt minden csapágyról — s mindkét ol­dalról — egy-egy vonalat húz a műszer, a kilengése mutat­ja, hogy hány fokra melege­dett fel a csapágy. Ha a tű­rési határon felül van, akkor automatikusan jelez, felhív­ja a figyelmet, hogy a vonatot meg kell állítani. — Két-három perc alatt lebontom a fedelet, megné­zem mi a baja — mondja Ha­ga Ferenc. A gyorsaság azért fontos, hogy egy hibás kocsi miatt ne álljon egy teljes szerelvény. S legfőbb előnye, hogy hama­rabb észlelik a hibát, mint­hogy komolyabb baj történ­ne. Nem csak balesetet előz­nek meg. hanem a vasúti ko­csik tengelyének nagyobb ká­rosodását is. Mindezt a hagyo­mányos módszerekkel már ke­vésbé lehet követni. — Csak az egyharmad ré­ak termelési osztályvezetője magyarázza, milyen célt fog szolgálni az „övcsatorna”, mely az egész nagy gátat hosszában, több, mint 30 ki­lométeren át a töltés teteje — és nem alja — közelében „övezi”. Ebbe szivattyúzzák bele a Szamos vizét, hogy az­tán innen fnár saját súlyánál fogva ömöljön át az itt ki­alakuló öntözőfürtökbe. Mert a nagy gát nemcsak védelmet nyújt a Szamosköz 36 falujának, hanem gazdag- ságot is hoz: öntözővizet. r Nyíry József, a Felső-Ti- sza-vidéki Vízügyi Igazgató­ság osztályvezetője az első víztároló körvonalait rajzolja ki a láthatárig lendülő moz­dulatokkal. Megértjük: ha még egyszer megismétlődnék az 1970-es nagy árvíz, ez a gát fel tudná tartóztatni. De ha nem ismétlődik meg, ak­kor is itt 10 millió köbméter vizet lehet tartalékolni a környék mezőgazdasági üze­meinek. Az első, ideiglenes víztározó keretei már ke- szék, ebben is 1 millió köb­méter víz fér el. Dole ózz hibátlanul Az apró csengersimal épí­tésvezetőség kis irodájába elég nehezen férnek be a részt vevő tucatnyi vállalat szakvezetői, hogy elszámol­janak róla, mennyi munkát végeztek el ez év első felé- ben a 240 milliós beruházás rájuk eső részéből. Alci kérdez: Puskás Csaba, a létesítmény felelőse, az sze a kocsiknak az, amelyik­nek már nagyobb baja van — beszél Belányi Géza. Júniusban 28 kocsit kellett „kisorolni” a szerelvények­ből, amelyek ha tovább men­nek Nyíregyházáig, vagy a rakomány célállomásáig, ak­kor már komolyabb károso- dást szenvednek. így viszont még Nyírbogdányban meg tudták a vagonokat javítani, s egy másik vonat már vihet­te a rakományt, nem kellett átrakni, külön a javítómű­helybe vinni néhány napra a kocsit. A korszerűsödő vasút egyik berendezése ez a francia ké­szülék is, amelyet a Budapesti Nemzetközi Vásáron való be­mutatkozás után vásárolt meg a MÁ V. Sok munkát, sok ezer forintot takarít meg a vasút a használatával, s a biztonságo­sabb közlekedés egyik darab­ja ez is. db) Országos Vízügyi Beruházás! Vállalatnál. És Tarczy Sán­dor, az OVIBER termelési főmérnöke. A megbeszélés számadatai­ból megértjük, hogy jól lát- tűk, maga a gát tulajdonkép­pen elkészült. Most a mellék- létesítmények és segédberen- dezések megcsinálásáról van szó. Számuk és értékük nem kevés: utak, rámpák, felül- járók, hidak, zsilipek, gátőr­házak készre hozásáról van szó. Egy részük már kész, de sok együttműködés kell még idejében elkészültökhöz. Pél­dául bizonyos utakat kell átadni a forgalomnak, hogy a régieket más építés miatt elbonthassák. De hol vannak az úttáblák? Aztán: csak egy új vállalat tudja szállítani Miskolcról a talajvízszínt- vizsgáló kutakat. Bevonják. Egy figyelemre méltó fo­gadalomnak is tanúi voltunk a koordinációs tárgyalás jegyzőkönyvének aláírása előtt. Valamennyi érdekelt vállalat képviselői megfogad­ták, hogy ezután hibajegyzék nélkül adnak át mindent. „Most már igazításra nincs idő” — említették. Vagyis: dolgoznak hibátlanul! így remélik, hogy az ere­deti október 31-i határidőt—. költségtúllépés nélkül — elő­re tudják hozni szeptember­re. Addigra mindennek áll­nia kell. Csak két falu! Az egyik főmérnök moso­lyogva jegyzi meg. hogv ak­kor talán a kormány elnökét is itt láthatják. Fock Jenő elvtárs éop minap ígérte meg a televízióban, hogv ahol ha­táridőn és költségen belül végeznek valami beruházás­sal, annak az avatására szí­vesen elfogadja a meghívást. Viszont azt is rán> bíztak közzétenni: a környező ter­melőszövetkezetek jobban tennék, ha abbahaevnáv a nagv tározó területén ta1ál­ható homokdombok, s7J>k- nvélvén homokszemcsék ki­termelését. TJgvanis ezt az éoítök nem kis költséggel „betapasztották” és aki ezt megbon+ia, az tujajdonkéo- oen „kilyukasztja” ezt az óriási. 10 nésvzetkijométeres kádat — amit természetesen nem hagynak maid megfele­lő intézkedés nélkül.' De ez csak egy kis szeplő a környék hangulatán. Aho­gyan a valamikor elhagyott határszéli táj is szemmel lát­hatóan megszépült a gát em­ber formálta elegáns vonalai­tól, úgy mindenki, aki itt él, tudja: ha a 70-es víz több­szöröse jönne, akkor is meg­védene őket már ma ez a ha­talmas létesítmény. Az építők érzik is ezt a környék vendégszeretetén. a n. z. Háromezer tonna repceolaj hészül Nyírbátorban Korszerűsödő vasát A berendezés jelez Keserű és édes A keserű Rozsályon tör­tént. Filmesekkel kerestük meg Győrffy Bertalan Dó­zsa György ut 20. alatti há­zát. Az operatőr és a gép­kocsi pilótája már el is fá­radtak és azt mondották, hátha nincs is már ilyen ne­vű ember és ilyen régi fa­ház —, afféle négy gerendá­ra épített ácsremekmű — ebben az újjáépített faluban. Ha nemrég még látta n házat a jegyzet ,írója, akkor meg kell lennie. Keressük csak tovább. Meg is lett a ház, gazdái­val együtt. A ház maga lehet, nagyot, érdekes a néprajz művelői­nek. Járnak is ide. Három fiatal a Néprajzi Múzeum­ból nemrég volt itt a csodá­jára, meg is lakták egy éj­szakára De ma már kirívó alacsony kis szalmatetejével, megroskadó falaival, időszep­lős oldalával. Hanem a la­kói! Már az első pillanatban •ekonszenvet éreztem irán­tuk, mintha nagyszüleim tá­madtak volna fel. A mama benn csoszogott a konyhában. A ház előtt, nyolcvan év súlyával a vál­lán álldogált a háza előtt a gazda, GyŐrffy Bertalan bá­csi. Hamiskásan hunyorgó szeme, mintha csak azt mon- laná: — Már megint az én rossz kis házamat jönnek nézni. .. Odamentem hozzá és tisz­'ettudóan engedélyt kértem a lefényképezésre. A szeme körüli kis ráncok hunyorgó- san elmélyültek. — Szívesen, — mondta —, feltéve, ha nem kerül sem­mibe. Még nem is volt időm el­szégyellni magamat, mire előkerült idősb Győrífyné is és amíg a kollégák dolgoz­tak jó kiadósán elbeszélget­tünk a ház és lakói történe­téről. Hogy így kell megöre­gedni, már a háztáji megmű­velése sem megy, abból a kis járandóságból meg nem sok mindenre futja. Az volt az érzésem, hogy egy kissé neheztelnek is a vízre, amely nem ért idáig, eddig a magasabban fekvő helyig, mert akkor bizony ezt az alapozás nélküli, ge­rendakoszorúra emelt kis hajlékot csak elvitte volna és akkor a sok érdeklődőnek nem volna hová járni, néze­getni. Az idős asszony keservei még azután is a fülemben csengtek, amikor a császlói templom egykori erődítmény toronyablakából gyönyör­ködtünk Erdőhát fasorokkal szegélyezett, vízfolyásokkal szeldelt tájaiban. Az járt az eszemben, mit . kellene írni az öreg Győrffy- ék hét gyermekének, akiket becsületben felneveltek... Az „édes" rész másnap volt, egy másik úton, Bereg- ben. A család, akiknek ven­dége voltam, megajándéko­zott egy történettel. Itt is egy idős házaspárról volt szó és hét gyerekről, akik között akad távolra ke­rült gépészmérnök, tanácsel­nökhelyettes, és egy katona­tiszt. Ez a tiszt vette el felesé­gül a legkisebbik lányt. Amikor a nagyon idős és be­teges édesapa kezdte hall­gatni a lányát, aki hazajött engedélyt kérni a férjhezme- nésre, először csak annyit ér­tett meg, hogy a lánya kérő­je értelmiségi. Gyorsan köz­bevágott és azt mondta: — Mondd meg neki, ha or­vos, hogy gyógyítson meg, ha jogász, nyerje meg a pere­met s ha mérnök, vezesse le már a vizet a kert aljából.^ A lány azonban meglepő­en válaszolt: — Egyik sem abból, amit édesapám felsorolt. Szeret­nénk itt tartani a lakzit és meghívjuk minden testvére­met. Ne féljenek, a költsé­geket a vőlegényem viseli. Az öregek csak egy ideig tiltakoztak. Ez a legkisebb lányuk volt az egyetlen, aki néha úgy-ahogy segített raj­tuk a kis gépírói fizetéséből. Elmentek a meghívók. A falu nagy felvonulásra éb­redt. A két idősebb fiú, meg a legnagyobb lány saját ko­csival , érkeztek. Rengeteg unoka, kiöltöztetve. A kö zépső lány meg a férje taxi­val jöttek a járási székhely vasútállomásától. Büszkék voltak rá, hogy egy tiszt kerül a családba. Végig is ették az ízes, de nem túlméretezett lakodal­mi ebédet. Meleg idő volt, a kertben terítettek nekik, a korfaadozó körtefa alatt. Ebéd után az érj férj ösz- szehivta a hat testvért. Le­tett eléjük egy százast és ezt mondta: — Tegyen mindegyikőtök ehhez egy pirosat a költsé­gekre. .. A testvérek ijedten enge­delmeskedtek. Amikor a hét darab százas már együtt volt, az új férj kijelentette: — Természetesen apu és anya költségeire. És nem a lakodaloméra. Azt én fizet­tem. Móst pedig, ha Gyuszi és Géza segítenek, az ő két nagy kocsijukba mind a he­ten beleférünk, bemegyünk a járási székhelyre és írásba adjuk, hogy ezt minden hó­napban megismételjük. Ha ezt a hétszáz forintot hozzá­tettük apuék járadékához, már meg lebet beKäe élni. A többit a lelkrrsmeretek re bíz­hatjuk. De ez kötelező. Aláírták. A hétszáz forint azóta is rendszeresen érke­zik, Gewíetsí Stegj’ ZoKáa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom