Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
Eszköz vagy cél ? Mindennapi életünk sajátos kérdése életszínvonalunk megítélése. A „hogyan élünk?" kérdésre társadalmi méretekben nemcsak a gazdagodó ország, az évente felépülő több tízezer lakás, útjaink autóforgalma, táplálkozásunk és öltözködésünk felel, hanem népünk politikai közérzete, olvasottsága, kulturális érdeklődése, szellemi gyarapodása is. Megválaszolható azonban a kérdés más oldalról is: Ügy élünk, ahogyan dolgozunk. Nem szaladunk túl gazdasági lehetőségeinken, viszont minden igyekezetünkkel adottságaink kihasználására törekszünk. Életszínvonalunk forrása a munka: csak azt fogyaszthatjuk el, amit megtermeltünk. Mai anyagi életkörülményeink általában összhangban állnak gazdasági fejlettségünkkel, nemzeti jövedelmünkkel, amelynek egy főre jutó összege átszámítva évi 900—1000 dollár. Az utóbbi időben mind számottevőbben erősödik a közvéleményben az a reális felfogás, amely a gazdasági fejlődéssel kapcsolja össze, annak függvényében vizsgálja az életszínvonal emelkedését. Szocialista termelésünk, egész gazdasági munkánk alapvető célja a társadalom tagjai növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek minél teljesebb kielégítése, a személyiség minden irányú fejlesztése, az ember tényleges értékeinek gyarapítása. Életszínvonal-politikánk azt az utat követi, amelyet a párt X. kongresszusának határozata így jelöl meg: „A termelés emelésével összhangban növelni kell a nép jólétét, gazdagítani életét, biztosítani műveltségének gyarapítását. . Társadalmi törekvéseinkben fontos helyet foglal el az anyagi helyzet javítása, a kulturált, értelmes élet- hez szükséges javak mennyiségének mind teljesebb biztosítása. Ugyanakkor elutasítjuk a fogyasztó fogalmának felszínes értelmezését, az embert csupán anyagi javakat vásárló társadalmi lénnyé degradáló álláspontot. A jó emberi közérzetnek, az értelmes jómódnak a megvásárolható dolgok mennyiségén és minőségén túl számos nem árujellegű — politikai, egészségügyi, erkölcsi — összetevője is van. Kifejezőbb, igazabb tehát, társadalmi törekvéseinket jobban segíti, ha a „fogyasztó szempontjainak” túlértékelése helyett az ember teljesebb és minden irányú szolgálatát állítjuk. A „fogyasztás szempontjai” természetesen. fontos társadalmi igényeket fejeznek ki — de nem kizárólagos meghatározói az életkörülményeknek. Mi a jólétet, az értelmes életet nem azonosítjuk az elfogyasztható anyagi javak pazarló bőségével. Ami- kor az életszínvonal gyorsabb emelésére törekszünk, nem az egyes tőkésrétegek életszínvonalát és nem a burzsoá fogyasztási modellt tekintjük példaképnek. Nem a kapitalista értelemben vett jómódot utánozzuk. A tar- talmában és formájában is eszményeinknek, erkölcsi normáinknak, humanista céljainknak megfelelő szocialista életmód kialakítására törekszünk. Elvetjük az olyan jólétet, amelyben a dolgok uralják az embert. Az anyagi javak bőségének, választékának az a szerepük, hogy eszközként szolgálják az egyének tehetségének, emberi értékeinek teljes kibontakozását. Mi olyan jólétre törekszünk, amelyben művelt, jellemes, boldogulásukat a közösséggel együtt kereső, egészséges emberek a javak elfogyasztói. A tartalmas, humánus szocialista életmód, az emberi értékeket elismerő, annak gyarapítását serkentő társadalmi igazságossság sokkal vonzóbban beszélhet rendszerünkről, mint a szupergazdag tőkésállamokról a háztartások gépesítettsége, vagy az autók száma. Ez magyarázza, hogy a holnapért felelősséget érző, humánus gondolkodású emberek százezrei ismerik fel a gazdaságilag fejlett tőkésállamokban is: az „élet értelméről” és „minőségéről”, a „jólét tartalmáról” és „eszményeiről” a szocialista népek törekvései adják a reális és követhető modellt, nem pedig a tőkés érdekeknek megfelelő, az anyagi javak mindenhatóságát hirdető, fogyasztás a fogyasztásért gyakorlata. Gazdagodó életünk sokasodó tényei és tapasztalatai arra intenek, hogy iparunknak, kereskedelmünknek, közlekedésünknek, kulturális műhelyeinknek, az emberi életkörülményekkel foglalkozó, intézményeinknek céltudatosan munkálkodniuk kell a szocialista jómód altalánossá válásáért. Annál is inkább, mert a jólétről alkotott mai felfogások ellentmondásaiban és torzulásaiban is tükröződik társadalmunk átmeneti jellege. Az egészséges szocialista törekvések meghatározó szerepe mellett a jómód kispolgári értelmezésének, a sznobság, a flanc és a nagyzolás különböző változataival is találkozhatunk még. Az elmondottakból együttesen következik, hogy társadalmunknak az anyagi javak bőségének növekedésével egyidőben kell megtanulnia mit jelent értelmesen, kulturáltan, jól élni. (Kalória- vagy szeszfogyasztásunk számadatai nemzetközi összehasonlításban is elgondolkoztatóak.) Kereskedelmünknek. kulturális intézményeinknek és a munkahelyi kollektíváknak is többet kell foglalkozniuk azzal, hogy miként lehet a nagyobb jövedelmet értelmesen elkölteni, hogyan lehet az adott jövedelemmel és a növekvő szabad idővel okosabban, jobban élni, miként lehet eszköz az utazás, a televízió vagy az autó a család műveltségének, ismereteinek gyarapításában. Ágoston László .... - ........ *-----*----------------------------A tuzs'éri Kastély renoválás után ifjúsági klub" és könyvtár. (Hammel József felvétele) söndes, szép nyári reg- gél. A költők szerint ilyenkor rezdül halkan a lomb és a kelő nap sugara játszik a függönyön. Tom és én napozunk. Tom hat és fél hónapos, egyenes lába van és nagyon szép feje. Ősszel részt vesz a kiállításon. Ezzel tartozunk a fajtájának, bár igen terhes dolognak tartjuk az ilyen kiállításokat. Éppen erről csevegtünk, amikor a nyári reggel békés nyugalmát megzavarta egy sétáló hölgy. A szálloda felől jött és megállt Tom előtt. Fürkésző szemmel vizsgálta körülbelül úgy, mint ahogy az egyik hölgy mustrálja a másik kifakult ruháját, majd ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: „ennek a kutyának szopornyicája van”! „Nincsen”, mondtam, mert tudtam, hogy Tom nem szo- pornyicás. Orvosa közölte velem a múltkor, amikor valami hurut miatt elhívtam. „ön állatorvosnő, asszonyom”? — kérdeztem. „Nem, de tudom, hogy szopornyicája van. Látszik a hátsó lábán. Az én kuty-ámErik ZetterstrSm: Idegen rak is ilyenek voltak a lábai. Három hét alatt elpusztult. Pedig olyan aranyosak, amikor kicsinyek”! Hm, gondolom, itt ülünk a napon Tom meg én, jól érezzük magunkat, s akkor jön egy vadidegen nő és kellemetlenségeket vág a fejünkhöz. Bár mind a ketten tudjuk, hogy nincsen igaza, szavainak fullánkja mégis bennünk marad. Felkeltette gyanúnkat, amelytől nem tudunk szabadulni. Hiába ismételgetjük magunkban, hogy nem lehet igaza. Ez mindig így van. Persze a hölgy nem cselekszik rosszakaratból. Csupa jóindulat, de ez a hiéna jósága. Legjobb szándékkal döf belénk. Az embereknek ahhoz a fajtájához tartozik, amely csupa felebaráti szereltből így szól másokhoz együttérzéstől remegő hangon; „Hogy lefogyott kutyák és milyen rosszul néz ki. Mondja, nincsen gyomorfekélye” ? Ha azok, akik így beszélnek sejtenék, hogy mit tesznek. A jó emberek néha borzalmasak. Mark Twain mondja valahol: „sok jó ember él ezen a földön, de akadnak, akiknek még ennél is nagyobb hibájuk van”. Ez megnyugtató, noha vigasznak elég sovány. Mit válaszoljak ennek a hölgynek? — elmélkedtem magamban. Ha beszélek a rosszul alkalmazott jóságról vagy a helytelen együttérzésről, azt nyilván sértésnek veszi. A legjobb, ha visszavágok. De hogyan? Na, majd társalgók egy kicsit a kutyámmal. „Kedves Tom”, kezdtem elég hangosan, hogy a hölgy is meghallja, „látod most lelepleztek. Az idegen néni is tudja, hogy szopornyicád van és így nem szabad a többi kiskutyával játszanod”. A hölgy sóbálvánnyá váb} tozott. Tágranyílt szemével úgy festett mint egy isteni filmdiva premier plánban,' Fagyos tekintettel végigmért és azt kérdezte: „játszott ez a szopornyicás kutya máz helybeli kutyákkal”? „Igen, persze”. „Az én kis skótommal is”? „Hogyan asszonyom? Skót úti társa van”? „Ostobaság, azt kérdeztem} hogy ez a beteg kutya ját-j. szott-e az én skót-terrieremmel”? „Vagy úgy, azzal a kis fej ketével, az öregember sza-i kállai? Igen, az egész délután együtt volt Tómmal. Az volt a legmulatságosabb,' amikor Tom végignyalta a pofáját”. A hölgy szó nélkül sarkon-} fordult és felsietett a szálló-} dába. Csomagolt és kutyájá-J val még aznap hazautazott. Tom meg én újból otj ülünk a napon és élvezzük a békés csöndet. Felhőtlen az ég és az utakon sem sétálnak idegen „jóemberek”. Boldog Balázs fordhájji
