Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

1973. Július IS. 9. oläal * v t > *■ ^ . • rv\ ^-m&fxwGGgZAa Egy év: 3000 jogosítvány Oknyomozás Nyíregyházán Szakma lesz a gépkocsivezetés Teret a gyerekeknek! Oktatási centrum a Hatzei téren — Képzés motorosoknak is Évről évre rohamosan nő a jogosítványért vizsgázók száma megyénkben. A Nyír­egyházi Autóközlekedési Tan­intézet például az elmúlt év­ben már kötel háromezer új gépjárművezetőt képezett ki,' háromszor annyit, mint 1970- ben. Az idén még több volt a jelentkező, s az oktatóhe­lyek száma is kevésnek bizo­nyult. Pedig a tanintézet mel­lett az MHSZ Szabolcs vala­mennyi járási székhelyén és néhány nagyobb községében is tanít hivatásos és úrveze­tőket. Rózsa Gyulától, a KPM Autóközi eked ési Ta n i ntézet Szabolcs-Szatmár megyei igaz­gatójától megtudtuk: a je­lentkezők nagy számára való tekintettel Kisvárdán és Nyír­bátorban gépjárművezető-ok­tatói munkaközösséget alakí­tottak. ahol motorkerékpár- és nem hivatásos személygép­kocsi-vezetőket képeznek ki. Az autóközlekedési taninté­zet minden segítséget megad a munkaközösségeknek ahhoz, hogy az előírt tematikának megfelelően oktassanak. A jelentkezők a vezetést a munkaközösségi tagok gép­kocsiján tanulják. A bevétel­ből százalékos arányban fej­lesztési alapot hoznak létre, melyet szemléltetőeszközök és új gépkocsik vásárlására fordítanak majd. A tanfolya­mok elvégzése után az elmé­leti vizsgákra helyben, tehát Kisvárdán éjt Nyírbátorban kerül sor, míg a gyakorlatit a kötelezően előírt városi for­galomnak megfelelően Nyír­egyházán tartják — az ATI vizsgabiztosai. A nyírbátori munkaközös­ségnél már be is fejeződött az első tanfolyam, 48 hallga­tóból 28 vizsgázott eredmé­nyesen és szerezte meg a 1o- gosítványt. Kisvárdán a kö­zeljövőben ér véget az első csoport képzése, hatvanan vizsgázhatnak majd a tanul­takból. A jelentkezők nagy száma indokolta azt is, hogy a KPM Autóközlekedési Tanintézet Mátészalkát vizsgahellj'é nyil­vánította, a szatmári rész „fő­városában” kirendeltséget hoztak létre. A KPM 400 ezer forintos hozzájárulásával meg­vásárolták a volt BM-épiilet egy részét, s ott rendezték be a tantermeket. A mátészalkai és a fehérgyarmati járás te­rületén lakóknak így ezentúl nem kell a megyeszékhelyre utazniuk a gépjárművezetői vizsgára. A tanintézet mel­lett egyébként az MHSZ is Mátészalkán tartja hallgatói­nak a vizsgát. Rózsa Gyula elmondta még: 1974-ben új oktatási centru­mot hoznak létre Nyíregyhá­zán. A Munkaügyi Miniszté­riumtól megvásárolták a Hat­zei téri 107-es Ipari Szakmun­kásképző Intézet épületét, ahová a Nyíregyházi Autó- közlekedési Tanintézet költö­zik a jövő év májusában. A létesítményben hat tantermet alakítanak ki, melyekbe a legkorszerűbb oktatási szem­léltető eszközöket építik be. Itt fogják először alkal­mazni az audiovizuális kép­zést is. A személyautóknak garázst készíttetnek, a futó­javítások elvégzésire pedig szervizt rendeznek be. Emel­lett korszerű öltözőt, fürdőt és ebédlőt is kialakítanak. Az új oktatási központban tartják majd a gépjárműve­zetők továbbképzését is. A kormányrendelet értelmében 490 óra elméleti képzés után a gépkocsivezetők szakmun­kás-bizonyítványt szerezhet­nek, tehát szakma lesz a gép­kocsivezetés. A Nyíregyházi Autóközlekedési Tanintézet emellett a Hatzei téren már tanfolyamokat szervez a mo­torkerékpárvezető-jelöltek­nek is, így megoldódik a mo­torosok régi gondja. (bd) Gyuri bácsi ás társai Két szépen zengő ma­gyar nótával hivatta fel magára a figyelmet Tóth Gyuri bácsi, aki Paszabon la­kik és hajnalban már nem tudott aludni, hogy Te he ma­radjon a nyugdíjas-találkozó­ról. Ha elmarad, nagy kár lett volna, hiszen ó lett a társaság középpontja. Mond­ták is: „Ez a Gyuri a régi.” Történetein, viccein derültek, bölcselkedéseire helyeslőén bólogatták. Ilyeneket mondott: „Aki csak a faluja tornyát látja, azt hiszi, a világon az a leg­magasabb. Aki csak önma­gának él, azt gondolja, az a boldogság.” Tóth György be­járta a fél világot. Két vi­lágháborút élt meg, járt Olaszországban, Albániában, Oroszországban. Kanadában. Volt uradalmi cseléd, gépész, segédmunkás, és ki győzné még felsorolni, mi minden. Nyugdíjba vasasként ment a vencsellői gépállomáson, dol­gozott legutóbb a nyíregyhá­zi gyáregységben. Most 76 éves és Csak azt sajnálja, hogy rossz korban született. Meg is indokolja, hogy miért: „Itt ma már mindenki lehet mindé,n.” E kijelentéséhez frappáns történetet kanyarít. Az asztal körül idős embe­rek, nyugdíjasok ültek, olya­nok, mint Kovács József, aki 78 éves napkori lakos és 25 évvel ezelőtt alapítója volt a gépállomásnak. Ma három fia, három unokája dolgozik a MEZŐGÉP Vállalatnál A történet után, amit Gyuri bá­csi mesélt, mondták az öre­gek: igen, valamikor nem, hogy nyugdíjas állást, de egy­két napos munkát is nehéz volt kapni Magyarországon. De minek erről beszélni? Van gond most is — (ezt már megint Gyuri bácsi mondja) — mert rá kell nézni a lá­nyokra, és tudjuk, hol a baj. Annyit sem keresnek, hogy elegendő ruhaanyagra teljék. Olyan rövid a szoknyájuk, hogy a szegény nyugdíjas em­ber még a köszvényét is el­felejti. A találkozó vidám, derűs. Tóth György révén különösen az volt, mert az öreg vasas azt a pluszt adta a gondos szervezéshez, a szerény, de finom uzsonnához, az aján­dékhoz, a filmvetítéshez, amit úgv hívnak, munkáshumor. A MEZŐGÉP Vállalat központ­ja nyíregyházi gyáregységé­nek első nyugdíjas-találko­zója, — amelyen több mint félszáz,an vettek részt — pom­pásan sikerült. (seres) A tárgyalóteremből lirüiÉe kerülnek az „eres” garázdák Vannak közlekedési szabá­lyok, amelyeket jelzőtáblák­kal adnak a járművezetők tudomására, róluk „olvassa le” a vezető: mi a teendője. Ha ezeket megtartja, nincs is semmi baj, ha viszont meg­szegi, könnyen baleset tör­ténhet. De mit tegyen a jár­művezető akkor, ha semmi­lyen figyelmeztető tábla nincs az út mentén és egy­szer csak feltűnik előtte egy lezárt vasúti sorompó? Vagy meg tud állni, vagy nekimegy és kész a baleset. De hogy lehet, hogy ilyen helyen nincs jelzőtábla? Ügy például, hogy valaki, vagy valakik szórakozásból kidöntik, vagy részegen, nem bírva az erejükkel randalí­rozni, tömi, zúzni akarnak és útjukba épp egy ilyen fontos jelzőtábla akad. Ez történt nemrég Rakamazon. A kul- túrotthonban táncmulatság volt és ott szórakozott a 20 éves Pásztor József, rakama- zi hengerész, a 17 éves S. Ti­bor és H. János nyíregyházi segédmunkások, valamint D. Tibor rakamazi lakatos. Ren­desen beittak, annyit, hogy mind a négyen részegen in­dultak el úgy 11 óra tájban. Hangoskodtak, lökdösték egy- E&ást, aztán mikor odaértek #gy vasúti sorompót jelző táblához, nekidőltek, kidön- tötték és félredobták az árok partjára. Az esetet ketten is látták, rájuk szóltak, de őket ez nem zavarta. Annyira nem, hogy amikor a vasúti keresztező­déshez értek, és meglátták, hogy itt is van egy tábla, azt is kidöntötték. Ez már nehe­zebben ment, mert betonalja volt, de mit számított az a négy erős fiúnak. Aztán in­nen is továbbmentek, ledön- tötték a vasút másik oldalán lévő sorompót jelző táblát is és mert több tábla nem volt a közelben, egy lakás előtt ledöntették az állványozó lét­rát: Nekimentek az építő­anyag-felvonónak is, de ez már meghaladta erejüket. Azért, hogy a „sikerélmé­nyük” meglegyen, Pásztor egy malterdarabbal betört egy ablakot. Ütjük azért még nem haza vezetett: az Ady Endre utcá­ban találtak egy szép, új, zöldre festett kerítést és el­kezdték a léceket feszegetni. Huszonötöt sikerült leszedni, de ekkor abbahagyták, mert egy asszony a szomszédból rájuk szólt. Arrébb mentek és egy újabb kerítésnek estek neki, de innen már csak öt lécet sikerült lefeszíteni, mert az előbbi házakból utánuk mentek a lakók. Kipucoltak, de egy-egy lécet mindegyik magával vitt, ha netán utol­érnék őket, legyen mivel vé­dekezni. Mivel azonban nem érték utói ókét, hazamentek, de csak másnap reggelig, mert akkor a feljelentések alapján a rendőrséig előállí­totta őket. Pásztorék ügyét első fokon a nyíregyházi járásbíróság tárgyalta és Pásztor Józsefet 8 hónap, S. Tibort, H. Jánost és D. Tibort 7—7 hónapi bör­tönre ítélte, D. Tibor bünte­tését azonban 1 év próbaidő­re felfüggesztette. Az ítélet- hirdetés után az ügyész sú­lyosbításért, a vádlottak és védőik — D. Tibor kivételé­vel — a szabadságvesztés fel­függesztéséért fellebbeztek. Másodfokon csütörtökön a megyei bíróság dr. Margitics Imre tanácsa tárgyalta az ügyet. Jogerős lett az első fo­kú bíróság által kiszabott szabadságvesztés, de D. Ti­bornak is le kell tölteni a 7 hónapot. Ezenkívül Pásztor Józsefet 1200 forint Dénz mel­lékbüntetésre ítélte és kárté­rítésre kötelezte. Pásztornak börtönben, a többieknek a fiatalkorúak börtönében kell büntetésüket letölteni. Az íté­let jogerős. (baloffh) Nyíregyházán az a korosz­tály, amelyik 0 évtől 14-ig terjed, 17 ezres létszámmal képviselteti magát. Aztán jönnek a többiek, a 15 és 19 közöttiek, az ő létszámuk 6747. Vagyis egy kis túlzás­sal azt is mondhatnék, a me­gyeszékhely lakóinak mintegy harmada gyermek, serdült, vagy éppen felnövekvő em­berke. Üsztől tavaszig oko­san bekényszerítjük őket a tudást adó iskolákba, addig legfeljebb annyit látunk be­lőlük tömegben, amikor reg­gel és délután roskadásig ra­kott táskáikkal, mégis jóked­vűen róják az utcákr Hová tegyük őket ? Ilyenkor nyáron látjuk iga­zán, milyen sokan is vannak. (Bár én azt se bánnám, ha főbben lennének.) De hol vannak? Az információra szíves vá­laszt adott a kertészet, min­den játszótér fenntartója, ke­zelője és ápolója. Nyíregyhá­zán harminchat olyan terület van, amély kimondottan ját­szótérnek nyilváníttatott. Üsszterületük 35 ezer 300 négyzetméter. Vagyis minden egyes gyerekre jut egy és fél négyzetméternyi játszóhely. (Feltéve ha áll, és nem veszi magának a bátorságot, hogy a számára kiszabott kvadrát- ból kilibbenjen.) Ha csak ezt a puszta szám­beli összevetést nézzük, ak­kor is kiderül rögvest: ennyi hely kevés. Induljunk ki abból, hogy a meglévő harminchat játszótér se biztos, hogy a legjobb he­lyen van. Mert vajon mit csi­nál egy belvárosi gyerek? Ho­vá megy a Zrínyi utcából? A Széchenyi utcából? Amikor az udvarbelsőben kialakítan­dó játszótér gondolata felme­rült a posta mögött, azonnal jött a válasz: itt garázs lesz. Tehát ha még akadna is grund, gyorsan elvesszük, ne­hogy kiröhangálják, focizzák magukat. így aztán itt kóbo­rolnak a Kossuth téren, a Tanácsköztársaság téren, ül­nek a korlátokon, unottan né­zegetik egymást és minket. De mit ajánljunk nekik? Az ifjúsági parkot. Ez sincs min­dennap. És a kisebbek? Bér­házak udvarában, a szőnyeg­ből kivert porban „szellőzte­tik” tüdejüket. A Déli és az Északi Jó, mondja valaki, ez a ré­gi, ósdi belváros, ez a múlt. De ránduljunk ki az új lakó­területekre. A Déli Alközpont­nál van hely a Szamuely té­ren és a Petőfi téren. Hogy a játék többsége konvencioná­lis, az hagyján, hiszen min­den újszülöttnek minden csúszda újdonság. Itt is árgus szemmel ügyel a parkőr, ne­hogy valaki a gyepre lépjen, hiszen nem rossz megtaníta­ni a gyermeket se arra, hogy a fű nem érte van, hanem fordítva. De nézzük itt az ud­varbelsők játszótereit. Kátyu- sak, garázsokkal teliek, gon­dozatlanok, ötlettelenek. És mit tesz a gyerek? Ha nincs, hát keres helyet. Ki a járdán, ki az úttesten. Élet- veszélyes látvány, ami az új telepek környékén fogadja az embert. Nemcsak a Déli Alközpont utcáin riogatják megvadult motoros suhancok a játszókat, a felnőtteket. Még ennél is nagyobb veszély, ami a las­san gyors forgalmú Északi kör­úton vár a gyerekre. A járda és az úttest között nincs zöld védősáv. Az Északi körút két bérháza között egy tízszer ha­tos salakpálya és három ro­zoga hinta a játéklehetőség. Minderre van 117 gyermek. Mögötte az üres tér „fekete” autóparkoló. Az ide kénysze­rítőit gyerekekhez jönnék a környékbeliek, hisz sok he­lyen még ennyi se jut nekik. De nézhetjük a Stadion ut­ca kiismerhetetlen számozási labirintusában lévő, már va­lamivel nagyobb játszótere­ket. Százszázalékos pontos­sággal látni: a játszótér ter­vezői és építői nem T\a§y IS" mérettel rendelkeznek mi kell egy gyereknek. Ki. futballkapu? Egy kis tollas­pálya? Két palánk a kosár­labdához. Uram bocsá’ ezt nem. Van ellenben kinaszná- latlan libikóka, pörgőhenger. Valaki a minap így sóhajtott: talán még a jósavárosiaknak a legjobb. Köze! az erdő, és legalább á napi séta a buszig valami mozgást megkövetel. Pénz vagy szándék? Pia a hírlapíró illetékes he­lyen elsírja tapasztalatát, ak­kor a válasz mindig az: pénz kell hozzá. Ezt persze a leg­könnyebb mondani. Még ak­kor is, ha nem így igaz. Mert na már volt kritika, legyen ám ötlet is. Először is a Sok kertészeti bravúr helyett ke­rítsék be díszes zölddel a ját­szótereket. Azokat, amelyek már megvannak. Aztán foly­tassuk: ne féljünk a város bel­területén beépítetlen grundot hagyni, jó erős gyeppel, ami annál jobban nő, minél job­ban tapossák. Aztán ott az Üjszőlő utca végén lévő zsák­utca folytatása, amelynek ren­dezését már olyan régen ter­vezik, hogy a régen születet­tek lassan serdülő kamaszok­ká válnak. Dóré dolog lenne mindent tanácstól, kertészettől számon kérni. De az úi házak szövet­kezetiek is, OTP-sek is. társa­sak is. Ott is rejlik anyagi lehetőség, de főleg ezernyi szülő teltrekészsége. Csak mi­hez kezdjen, míg egy rende­zési terv elkészülte hónapok­ig tart? Kivel vitázzon a-kk r. amikor egy stuckpályát e.- visznek garázsnak? Mert gyermekeink gondja nem egy-egy jó szándék, nem egy-egy maszekolás függvé­nye. Adjunk biztonságos, korsze­rű, emberi léptékű mozgási lehetőséget gyermekeinknek! Bürget Lajos Reklámok sötéten A város fényei Nyíregyháza neonreklá- mainak korszerűsítését, kar­bantartását illetve újak építé­sét a városi tanács vb 1969- ben kiadott határozata szabá­lyozza. A tanács vb ekkor kö­telezte a műszaki, illetve ke­reskedelmi osztályt, hogy szervezze meg Nyíregyháza neonisításál A követelmény: a reklámok hirdetés jellegük mellett a város képét is elő­nyösen szolgálják. Ezt követően a tanács alat­ti üzletekre ismét felkerültek az ízléses neonok. A Centrum Áruház és az új Szabolcs- szálló is jól kivilágított este. Az ÁBC, a nagycsemege és egy-egy üzleten mé|g látha­tó a neonfelírás, de ezzel a Kossuth téren lévő fényrek­lámok felsorolását szinte be is lehet fejezni. A nagyobb gondot az okoz­za, hogy az érdekelt vállala­tok nem törekedtek a rek­lámjuk fejlesztésére, az új lé­tesítmények beruházásánál pedig nem veszik figyelem­be ezek költségeit. Az igaz, hogy egy-egy ilyen neonfel­irat sokba kerül. Az utóbbi évek egyik legszebb fényrek­lámja — az Északi alközpont egyik toronyépületén lévő CASCO — például több mint 300 ezer forintba került. Ez­zel az Állami Biztosító erre a célra fordítható anyagi fe­dezete hosszabb időre kime­rült. De nem is erről van szó el­sősorban, hiszen ilyen na­gyobb reklámokat csak egy- egy intézet vagy nagyvállalat kópes létesíteni. Azonban az épülő várossal párhuzamosan a neonosítást is tervszerűen meg kellene szervezni. A vá­rosi tanácsnak vsn lehetősé* ge, hogy egy-egy közület, vál­lalat új épületének tervét — különösen, ha ez forgalmas helyen épül — csak akkor hagyja jóvá, ha abban neon­felírás is szerepel. .Az építési törvény rendelete értelmében az építési hatóság elrendelhe­ti az egy épületben lévő vala­mennyi üzlethelyiség hom­lokzatának, kirakatának, hir- detésberendezáseinek, vala­mint a feliratok egységes ter­vezését és kivitelezését, ha közérdekből — különösen a város előnyösebb kialakítása céljából .— szükséges. Ez egyébként elsősorban az ille­tékes vállalatoknak is gazda­ságosabb, mert eleve beépít­hetik a kábeleket és tartóosz­lopokat. ami utólagosan — mert előbb-utóbb sor kerül rá — több munkát és nagyobb pénzösszeget igényel. Á ta­nács szakosztálya már élt né­hány alkalommal ezzel a jo­gával. A város területén pél­dául a közelmúltban átadott Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat épüle­tét már ennek megfelelően tervezték és várhatóan még az idén felkerül e létesít­ményre a KEMÉV neonfel­irat. Ugyanakkor az új — Mártírok terén épült — iro­daház esetében erről megfe­ledkeztek a tervezők. S ha már egy-egy épület­re felkerült a neonreklám, azt karban is kell tartani. Például a város belterületén lévő Posta. GELKA. OTP. va­lamint az Állami Biztosító­nak a régi Szabolcs-szálló fe­letti reklámjai már hónapok óta nem működnek. így je­lenleg nemhogy szépítenék a város képét, inkább rontják. Az említett intézmények ve­zetői elmondták, hogy „fo­lyamatban van reklámok ja­vítása — de ez nagy anyagi megterhelést jelent”. A GEL­KA például nem rendelkezik önálló beruházási kerettel. A Tanácsköztársaság téri szer­vizen „látható” neonfelirat az emeletráépítés óta rossz. A kivitelező vállalat dolgozód ugyanis építkezés közben a falakban lévő víz- és villany- vezetékeket megrongálták, és azóta nincs, aki azt megcsi­nálja. A GELKA budapesti köz­pontja várhatóan még ez év­ben korszerűsíti nyíregyházi szervizépületét, és ezzel a neoiireklámot is. Az OTP épületét is tatarozzák az idén, s ezzel párhuzamosan fel­újítják a neonreklámokat. A Posta felirat sem állta ki az idő vasfogát, várhatóan ezt is felújítják rövidesen. Kevés új reklámot látha­tunk a közeljövőben Nyíregy­házán. A kereskedelmi válla­latok az átalakításokra, vá­rosrendezésekre várnak. A moziüzem csak 1975-ig ter­vezte be a Béke és Móricz Zsigmond mozi új neonfelírá­sát. A csemege áruház ne ön­reklámait korszerűsítik még, várhatóan az idén. A többi vállalat és intézmény egyelő­re csak alkalomszerűen sze­reltet fel új fényreklámokat, vagy korszerűsítteti a régie­ket. A városi tanács műszaki osztálya az érdekelt vállala­tok képviselőinek részvételé­vel ősszel egyeztető értekez­let összehívását tervezi. Meg. vitatják, illetve megszervezik a belváros neonprogramját. '"'Hkonyil

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom