Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-14 / 163. szám

xxx évfolyam i«3. szäm ARA: 80 FILLER 1973. JULIUS 14, SZOMBAT LAPUNK TARTALMÁBÓL* Nem sajnáljuk a pénzt A fénykép bizonyít Vásott gyerekek (5. oMal) «5. okfa* A lottó nyerőszámai (TO oidaffl Kádár János hazaérkezett Jugoszláviából Kihunyt Ilku Pál művelődésügyi miniszter Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára pénteken befejezte jugoszláviai látogatását. El_ utazása előtt Joszip Broz Tito államfővel, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek elnökével együtt inter­jút adott a magyar és a ju­goszláv sajtó képviselőinek. Kádár Jánost és feleségét Brioni sziget kikötőjében vendéglátója, Joszip BrozTi­Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Joszip Broz Tito ju­goszláv államfő, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke pénteken, a látogatás befejezése előtt nyilatkozott Milos Csorovicsnak, a Tan- jug hírügynökség munkatár­sának és Nyárádi Róbertnek, a Magyar Távirati Iroda tu­dósítójának, illetve a televí­ziónak. Milos Csorovics kérdése a következőképpen hangzott: Tisztelt Kádár elvtárs, ho­gyan értékeli a most lezajlott megbeszéléseket és mit óhajt elmondani a jugoszláv köz­véleménynek ezekről a tár­gyalásokról? Kádár János: Már a sze­mélyes ismeretség miatt is örülök, hogy hosszabb szünet után ismét alkalmam volt személyesen találkozni Ti­to elvtárssal és mun­katársaival. Á talál­kozás elvtársi légkörben, ba­ráti szellemben ment végbe, és ahogy manapság mond­ják, munkajellege volt. Ba­rátságunkról, kapcsolataink­ról, együttműködésünkről beszéltünk azzal a céllal és közös szándékkal, hogy mi­képpen tudjuk tovább erősí­teni barátságunkat és to­vább szélesíteni együttműkö­désünket Nagy megelégedéssel álla­píthattuk meg — és talán ez volt a legfontosabb megbe­széléseink során —, hogy ba­rátságunk, kapcsolatunk, együttműködésünk most már jó néhány esztendeje egye­nes vonalban, töretlenül fej­lődik, erősödik, és minden feltétel megvan ahhoz, hogy ez tovább folytatódjék. A nyilvánosságra szánt közle­mény, amelynél persze arra törekedtünk, hogy ne legyen túl hosszadalmas, jól jelzi a kérdéseknek azt a széles kö­rét amelyet áttekintettünk. Mi, magyar kommunisták, mélyen meg vagyunk győ­ződve arról, hogy pártjaink, továbbá a Magyar Népköz- társaság és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság jó egyetértése, együttmű­ködése mindkét ország né­peinek valódi érdekeit szol­gálja. de ugyanígy pozitív hozzájárulás a nemzetközi élet fejlődéséhez is. Ezt a legnagyobb tartózkodás és szerénység mellett is joggal megállapíthatjuk. Magáról a találkozóról be­fejezésként még annyit sze­retnék mondani, hogy bár nem volt hosszú, gyümölcsö­ző volt és jól szolgálta azo­kat a célokat, amelyekért ta­lálkoztunk. Megragadom az alkalmat most is. hogy szív­ből ió egészséget, sikereket kívánjak személy szerint Tito elvtársnak, jugoszláv barátainknak. a jugoszláv kommunistáknak, Jugoszlá­via munkásosztályának és szocializmust építő népeinek. Nyárádi Róbertnek arra a to és felesége búcsúztatta. Az MSZMP első titkára a Pobgorka nevű jachton tet­te meg az utat Puláig, majd a város repülőterén a dísz­század parancsnokának je­lentése és a himnuszok el­hangzása után Sztane Do- lanc, a JKSZ végrehajtó iro­dájának titkára, Jure Bilics és Kiró Gligorov, a végre­hajtó iroda tagjai búcsúz­tatták a magyar vendégeket, akik a délelőtti órákban TU—134-es különrepülőgé­kérdésére, hogyan értékeli a Kádár Jánossal folytatott tár­gyalásait, Joszip Broz Tito ezeket mondta: Úgy gondolom, hogy ez a látogatás nagy jelentőségű kétoldalú kapcsolataink szempontjából, de szélesebb körben is: hozzájárulás a bé­ke megszilárdításához világ­szerte. Ez a látogatás és megbeszéléseink megmutat­ták, hogy a két szomszéd or­szág Magyarország és Jugo­szlávia között jó és baráti kapcsolatoknak kell lenniök. Kölcsönösen tájékoztattuk egymást, kifejtettük, hogyan valósítjuk meg a fejlődést és a haladást saját országunk­ban, Kádár elvtárs pedig a magyarországi fejlődésről beszélt, s arra a meggyőző­désre jutottunk, hogy mind­két szocialista ország, a ma­ga erőfeszítéseivel, nagy ha­ladást ért el a népek javára. Legutóbbi találkozásunk óta hat esztendő telt el, s ez igen hosszú időszak, de a dolgok úgy folytak, mintha állandóan konzultáltunk vol­na egymással arról, hogy mi­lyenek legyenek kapcsolata­ink. Kölcsönös kapcsolataink és együttműködésünk az el­múlt időszakban állandóan felfelé ívelően fejlődtek, mégpedig minden téren, gaz­A megye keleti területén, a szatmár-beregi tájegységen néhány nappal mindig ké­sőbb kezdődik az aratás, mint a homokon, mert ott hűvösebb az éghaj­lat. Az idén azohban jú­nius végén Szatmár-Bereg- ben is arattak, őszi árnát és repcét. Július 1-én például a gabonavállalat mátészalkai telepén már ezer mázsa új árpát vettek át. És most, két hét múltán a szatmár-beregi területen 84 termelőszövetkezetben a rep­ce betakarítása kész, őszi ár­pa is csak néhol látható lá­bon. E növénynek 90 száza­lékát már betakarították. A termésátlagok hasonlóak a tavalyiakhoz: 30 mázsa hek­táronként. Sok tehát már a tarló, a le- kopaszított terület. Ezért is más a mezők arculata. De tel­jesen átalakították a mező­ket az esőzések is, amelyek a gabonafélék betakarítását gátolják. A búzákat — saj­nos — felülnőtték a gyomnö­vények. Ezért a kombájnok nehezebben tudnak haladni, dolgozni. A szatmár-beregi területen 84 termelőszövetkezetnek összesen 43 500 hektár terü­leten volt s van az idén ka­lászos növénye, ennek 80 szé­pen indultak Budapestre. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és felesége pénteken délelőtt visszaérkezett Bu­dapestre — Joszip Broz Ti- tónak, a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság és a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége elnökének meghívására — Jugoszláviá­ban tett baráti látogatásáról. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél daságl, kulturális, de politi­kai téren is. Most azonban elhatároztuk, nem engedjük meg, hogy találkozásaink kö­zött ilyen hosszú időszak tel­jen el. Bizonyos ugyanis, hogy a dolgok jobban men­tek volna, ha többször ta­lálkoztunk és beszélgettünk volna egymással. Mostani beszélgetéseink igen tartalmasak voltak. Be­széltünk kétoldalú, de külö­nösen gazdasági kapcsolata­inkról. Megállapodtunk az olajvezeték kérdésében is. A vállalt kötelezettségeinket teljesítenünk kell. Ez nagyon hasznos lesz mindkét ország számára, sőt nemcsak a két ország, hanem más országok, például Csehszlovákia szem­pontjából is, mert ma a vilá­gon egyre inkább érezhető az üzemanyag- és az olyan nyersanyag hiánya, mint amilyen a nyersolaj, ami igen fontos a petrolkémia szem­pontjából. Ezért nem szabad többé ingadoznunk, gyorsan kell cselekednünk, hogy él­jünk a kínálkozó lehetősé­gekkel, annál is inkább, mert egyes olajjal rendelkező kö­zel- és közép-keleti országok igen érdekeltek abban, hogy exportáljanak e tekintetben Jugoszlávia és Európa felé. Ékről végleg megállapod­zaléka búza. A területi tsz- szövetség az aratás megkez­dése előtt értekezletre hívta Ö6sze a tsz-elnököket. Csak a betakarításról beszélgettek. Elsősorban arról, hogyan le­het és kell is egymást segí­teni Mert a tsz-ekben nem egyenlő a gépesítési szint, nincs mindenütt elegendő kombájn. A terület ellátottsá­ga viszont jó: egy kom­bájnra 115 hektár kalá­szos terület jut, kere­ken 200 katasztrális hold. S ez nem sok. Ennyi területről egy kombájn és kombájnos — ha az időjárás is kedvez — szinte kényelmesen takarít­hatja be a termést. Azok a tsz-ek viszont, amelyek nem rendelkeznek elegendő kom­bájnnal, segítséget kapnák a többitől. A már említett ér­tekezleten azt is megbeszél­ték, ki kinek tud segíteni. Így például a tyúkod i Kossuth Termelőszövetkezet nem otthon, hanem a szom­szédos Ökörítófülpösön kezd­te az idei aratást. Hat tyuko- di kombájn ment át a Szamos menti Tsz-be, s ott két nap alatt az őszi árpát betakarí­tották. Az ópályi Kossuth Tsz a Mátészalkai Állami Tangazdaságtól kapott és kap segítséget, azaz: kom­bájnokat. És lehetne még György, az MSZMP KB titkára, Németh Károly, az MSZMP budapesti Bizottsá­gának első titkára, a Politi­kai Bizottság tagjai, Benkei András belügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés, és postaügyi miniszter, Pé­ter János külügyminiszter, Gyenes András és Katóm István, a KB osztályvezetői. Jelen volt Svetozár Starce- vic, a jugoszláv nagykövet­ség tanácsosa. tunk, s ezt mielőbb meg kell valósítanunk. így elhatároz­tuk, hogy az olajszállítás ezen a vezetéken 1976-ban kell meginduljon. Ezenkívül beszélgettünk együttműködésünk más kér­déseiről is, a fejlődésben lé­vő afrikai, ázsiai országokkal való együttműködésről. Egyszóval igen alaposan áttekintettünk sok problémát kapcsolataink sok szempont­ját úgy, hogy együttműködé­sünk a jövőben az eddiginél sokkal terjedelmesebb lesz. Kádár elvtárs meghívott, hogy látogassak el a Magyar Népköztársaságba. Nagy megelégedéssel fogadtam el ezt a meghívást, és nem kell majd sokat várni erre a lá­togatásra, nagyon szeretném látni, milyen sikereket ért el a magyar nép alkotó tevé­kenysége. Végül meg akarom monda­ni, hogy kapcsolataink a leg­jobb úton haladnak. Kapcso­lataink eddig is jók voltak, de Kádár elvtársnak és fele­ségének ez a látogatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy e kapcsolatok még job­bak legyenek. Nagyon örülök, hogy sor került erre a látogatásra, s hogy alkalmam volt találkoz­ni Kádár elvtárssal. se* példát sorolni, mennyire megértették a tsz-ek és az ál­lami gazdaságok vezetői a kölcsönös segítség, az össze­fogás jelentőségét. Egyelőre igazán mindenütt jó ütemű, harmonikus az idei aratás, csupán az eső szól néha köz­be. Változott a szemlélet is. A Kispalád-Botpalád határá­ban gazdálkodó Uj Barázda Termelőszövetkezetben pél­dául öt kombájn dolgozik. Minden vezető gépész fia­tal. A tsz elnöke megbeszél­te velük a betakarítás fon­tosságát, ütemtervét. A kombájnosok csak heti fél nap szabad időt kértek — tisztálkodásra. Máskor kint vannak a határban. Ha esik az eső, védett la­kókocsiban várakoznak. A tsz hűsítőt kidd nekik. A milotai Uj Élet Tsz-nek csak 210 hektár kalászosa volt. Ebből az 50 hektár őszi árpát már betakarították. A búza kombájnolását július 10-én kezdték. A szatmár- beregi részen ugyanis a bú­za július 10-e előtt ritkán érik be. De Milotán már a búzát aratják. A gabonavállalat átvevő- telepein egyelőre nincs prob­léma. «a » Mély megrendüléssel tu­datjuk, hogy Ilku Pál elvtárs, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának tagja, művelődésügyi miniszter, országgyűlési kép­viselő, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom régi harcosa pénteken rövid szenvedés után szívroham következtében elhunyt. Ilku Pál elvtárs temetése július 18-án, szerdán dél­ötnapos ország" honisme­reti konferencia színhelye volt július 10-től 14-ig Nyír­egyháza. A Hazafias Nép­front országos elnöksége, a Népművelési Intézet, a me­gyei és a városi művelődési szervek rendezésében a hon­ismereti mozgalom időszerű feladatait vitatták meg. A konferencia három szekcióülésen vitatta meg a heüytörténeti-üzemtőrté- netí, a néprajzi-nyelvjárá­si gyűjtés módszereit. Atör­után 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmoz­galmi panteonjában. Ilku Pál elvtárs munkatárs sai, elvtársai és barátai szer­dán 13 óra 30 perckor ró­hatják le kegyeletüket a mau­zóleum ravatalánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ténebni, irodalmi emlékek, a természeti értékek és a hon­ismereti országjárás szekció^ ja pedig az irodalmi hagyo­mányok fogalmának értel­mezésével, gyűjtésének mód­szereivel, a tudományos ku­tatás és a honismereti gyűju tőmunka kapcsolatával fog­lalkozott. Július 14-én déle­lőtt szabad fórummal fejezi be munkáját az országos honismereti konferencia, ahol értékelik a tapasztala­tokat, s rögzítik a jövőbeli feladatokat. Kádár János és Joszip Broz Tito nyilatkozata Korszerűsítik a vasúti és kSzúti közlekedést Száztíz kérdés a nyíregyházi szállítási fórumon Aratnak Szatmárban EGYMÁST SEGÍTIK A GAZDASÁGOK Csütörtökön és pénteken magas beosztású szállítási szakemberek részvételével szállítási fórumot tartot­tak Nyíregyházán. A fóru­mon a tanácsi dolgozókon kívül a nagyobb szállitó és szállíttató vállalatok képvi­selői vettek részt. Az elnök­séghez péntek reggelig 110 kérdés érkezett be. Néhány kérdés kivételével vala­mennyi kérdésre szóban vá­laszoltak az előadók, a je­lentősebb kérdéseket és vá­laszokat' a Közlekedési Köz­lönyben is olvashatjuk majd. A fórumon Csoltó László, a Központi Szállítási Tanács titkára elnökölt, a vasúti szállítással kapcsolatos kér-, désekre Juhász Miklós, a MÁV kereskedelmi igazga­tója, a közúti szállításokkal kapcsolatos kérdésekre pe­dig dr. Zahumenszky József, a Volán Autóközlekedési Tröszt vezérigazgató-he­lyettese válaszolt. Mindkét kérdéscsoportból ismertetünk néhányat. Több kérdésre válaszolva Juhász Miklós elmondta, hogy a MÁV árudíjszabása elavult, nem igazodik az új gazda­ságirányítási rendszer kö­vetelményeihez, ezért a díj­szabást reformálják. Az új díjszabás kereskedelmi jel­legű lesz, s olyan rendelke­zéseket tartalmaz majd, amelyekből nemcsak a vas­útnak lesz előnye, hanem a szállíttatóknak is. Az új áru­díjszabás elkészítéséhez és ismertetéséhez 1974-ben kez­denek hozzá a szakemberek. A módosított díjszabás a terv szerint 1976. január 1- én lép hatályba. Közel 20 éve, hogy a vasúti személy­díjtételek nem változtak, ezek végleges módosítására is sor kerül néhány év múlva. Egy résztvevő azt kérdezte, hogy a MÁV miért szüntette meg a jól bevált gyermekkocsit, illetve a kis­gyermekkel utazók részé­re fenntartott kocsit. A vá­laszból kiderült, hogy err« az intézkedésre az egészség- ügyi szervek felkérésére ke­rült sor, ugyanis a gyerme­kek tömeges utaztatása nem egészséges. Többen kérdezték, hogy a MÁV vasárnapra miért nem engedélyez rakodási szüne­tet, hiszen ez a vállalatok­nak és a tsz-eknek jelentős kiadást jelent, mivel vasár­nap a rakodómunkásoknak többet kell fizetni. A va­sárnapi rakodás — hangzott a válasz — a fuvaroztatók­nak is előnyös, mert ha több üres kocsi van forga­lomban, illetve, ha meg­gyorsul a kocsiforduló-idő. akkor a fuvaroztatok is jól járnák. A MÁV kocsiparkja még mindig szegény, ezért is van szükség a vasárnapi rakodásra. De valószínű, hogy néhány év múlva a MÁV fekbér nélkül engedé­lyezi a vasárnapi rakodási szünetet. Egy résztvevő fel­vetette, hogy megyénkben is korszerű mozdonyok közle­kednek, rövidebb lett a me­netidő, akkor miért nem csökkenti a MÁV a fuvaro­zási határidőt? A válasz sze­rint néhány év múlva szó lehet a fuvarozási határidő csökkentéséről. Egy kérdésre válaszolva Juhász Miklós elmondta, hogy a század eleji vasúti kocsikat fokozatosan kise­lejtezik, így a vasúti kocsik száma csökken ugyan, de a forgalomba helyezett nagy raksúlyú kocsikkal a hord- képesség évről évre növek­szik. Az Alumíniumipar! (Folytatás a 2. oldalon) Ma zárul a honismereti konferencia

Next

/
Oldalképek
Tartalom