Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-13 / 136. szám

1. oldal KELET-MAGYARÖRSZÄG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET 1973. június IS. Komoly hobby Amatőrfilmesek Szakmai megbeszélésen — egymásközt Nyugodt öregkor A város pártiogoltjai t AVORBAN IS LEHETNE TENGERI •*-' CSATÁT csinálni — írja egy szak- kőnyv az amatőrfilmezés trükkjeiről. Ici­pici hajók vívnak nagy ütközetet, amit a k;: ara tetszés szerint nagyíthat fel. Ilyen lasonló trükköket a nagy filmgyárak is a. máznák, s a néző sokszor töpreng, va­jon íogy tudták megcsinálni. Vagy egy másik példa: a rajzfilmeké. Vegyék a legegyszerűbbet, egy egyperces animációs (rajz, vagy báb) filmet. Ilyenkor úgy alakítják át a felvevőt, hogy másod- p: cenként kockáról-kockára 16 képet vész­iéi. Egy perc alatt 960-szor kell elkattinta- ni a felvevőt, s a film szereplőit a természe­tes mozgásokhoz igazítva mozgatni, vagy rajzolni, milliméterenként haladva előre, vagy hátra, ahogy a forgatókönyv diktálja. Utána az előhívás következik, hőmérővel el­lenőrzött vízben mosás, majd szárítás, vá­gás, ragasztás, s mire az egyperces film kész e bemutatásra, már alig lehet összeszámolni, hánv óráig, napig tartott az elkészítése. _vz említett példák természetesen nem je’r tik azt. hogy minden amatőrfilm így kí-oil, Rajzfilmre kevesen vállalkoznak a go munka miatt, olyan amatőrfilm pedig s' ha készül amiben tengeri csatát vívnak. A két példa csak azt érzékelteti, milyen kori tv hobbyt választanak azok. akik sza­bad' erejükben filmeznek. Az elmúlt század végétől, amikor az el_ eő mozgókép elkészült a némafilm hőskorán á: majd a hangos, a színes, a szélesvásznú és a panoráma filmek jelentik a filmművé­sze nagy állomásait. A múzsák legkisebbik testvére igen gyorsan, néhány évtized alatt nőtt fel a művészetek sorába: mint a hete­dik művészet. Keletkezése óta mindig voltak amatőrök, akik fontos történelmi dokumen­tumokat is megörökítettek. Ismert, hogy jó néhány' eseményt amatőrök szemfülessége révén sikerült filmre rögzíteni. H azánkban is mozgalommá SZÉLESEDETT az amatőrfilmezés. Művelődési házakban. ifjúsági klubokban, egyetemeken alakultak csoportok. Majdnem tíz éve Nyíregyházán is megkezdődtek a kísérletezések, de az első kezdeményezések megbuktak! Körülbelül öt-hat éve alakult ki egy. új törzegárda. akik jelenleg is együtt dolgoznak a megyei művelődési köz­pont amatőríilm klubjában. Nyíregyháza után más községekben, városokban is meg­alakultak a filmklubok, hat helyen, azonban a nyíregyháziak Eredményeinek megközelí­téséhez legalább ugyanannyi időre és mun­kára van szükség, mint amennyi a nyíregy­házi klub nevéhez fűződik. Rendszeresen hetenként egyszer három­órás foglalkozásokon találkozik a klub 21 beiratkozott tagja. A tagdíj, a havi 20 fo­rm- ellenében a nehezebben beszerezhető és dr . ;ább sáakköri készletből kölcsönözhetnek ve. tőket, tél vevőket, vágóasztalokat, vásznakat stb. Nagyrészt azonban saját felszereléssel dol­goznak Saját barkácsmunkák is készültek; Csőr Sándor és Sasovits Sándor a két „ál- lánc« újító már országos kiállításon is sze­repelt Budapesten, a szakkörben készült „tak :i ínyokkal”. . Az itt készüli filmek nagy része általá­ban többet mond annál mint, ami egy kis közösségnek családnak érdekes. Az amatőr­filmezés országos iránya is diktálja. hogy közérdekű témákat 'dolgoznak fel. változa­tos műfajjal, a portréfilmtől a dokumen­tum- és híradifiiipeken át az animációs technikával készült filmekig. Készültek fil­mek egy-esv kihaló mesterség képviselőjé­ről például Reszler Antal filmje egy cirok- seprü-készi tőről, kisjáték- és -burleszkfilmek eg egy humoros témáról — Szitha Mikljs és Ráskó Ferenc filmjei — dokumentum­filmek Nyíregyházáról és a megyéről, cine- ma-verité (rejtett kamera) felvételek a „Rettenetes emberek”~ről. az utcán dülön­gélő alkoholistákról, s néhány olyan űti- ep-VUilm. — pelr'Ai-Ü kWeí l-sjo*. vv V'.,-W&r. András filmjei — amelyek nemcsak szemé­lyes szórakoztatásra készültek, hanem igé­nyes. ismeretterjesztő módon. A MIÖTA EZ A SZAKKÖR a megye ha- tárain tül is több elismerést szerzett, a megyében is keresik azokat a fórumokat, ahol a filmek bemutatása után vitákat lehet rendezni az amatőrfilmezésről és a filmek mondanivalójáról. Három éve szinte min­den jelentősebb helyen bemutatkoztak; if­júsági klubokban, a technika házában. Má- lészalkán. Amikor legutóbb L. Nagy László­val, a szakkör vezetőjével erről a témáról beszélgettünk, az amatőrfilmezésnek éppen ezt a népművelő jellegét hangsúlyozta, an­nak a kapcsolatnak a fontosságát, amely a filmet és a közönséget a vetítés idejére, majd az azt követő vitára összekapcsolja. A közönségtalálkozók mellett a másik mércéje ennek a munkának a fesztiválokon, való szereplés. Több olyan fesztiválra le­het évről évre nevezni, amelyek valamilyen szakterületre vonatkoznak. A legnagyobb se­regszemle pedig minden évben az országos amatőrfilm-fesztivál, amelynek területen­kénti elődöntőjéből négy megye szemléjét legutóbb, tavaly ősszel Nyíregyházán ren­dezték. Nézzük például a tavalyi évet. Házibe­mutatón huszonkét film szerepeit. Itt tartják a legelső előzsürizést; indulhat-e egy fiima nyíregyházi klub színeiben tovább. A négy megye területi szemléjére indított 10 film közül kettő nyert első dijat, oklevelet és tárgyjutalmát kapott négy film. Az országos családi és útifilm szemlén tárgyjutalmat ka- 'pqtt egy film. „Ember és könyv” címmel rendeztek országos fesztivált, ahol egy nyír­egyházi film szerepelt. Kusecskó Istváné, s az is a helyezettek között. Az egészség, • ;\ ' ,'szágos fesztiválon nagydíjat nyert Bog- dányi Ferenc filmje. S a legrangosabb szem­lén, a XX. országos amatőrfilm-fesztiválon, amit néhány hete Békéscsabán rendeztek, három film jutott be a döntőbe, egy filmet pedig információd vetítésre hívtak meg. Rendszeresen részt vesznek a különböző fesztiválokon, közösen jártak Győrben, Szé­kesfehérváron, s legutóbb Békéscsabán, ezenkívül a nyári alkotótáborokban Balaton- almádiban és Gyulán. A megyei művelődé­si jeözpont szervezésében megyei fórumokat, továbbképzéseket rendeznek. A Z ELMÚLT NAPOKBAN VETTÉK ■f* EEL a televízióban azt ' műsort, amely a Pergő képek legközelebbi adásá­ban a nyíregyházi amatőrfilmesekről is szól, s utána bemutatnak egy egyperces animá­ciós filmet. Minden bemutatott film sikernek számít, hiszen az ország filmklubjai ver­senyben vannak, s a szerepléseket szigorú mércével pontozzák. A pontszámokat évente összesítik, s ennek alapján alakul ki a sor­rend a végzett munkáról. Felmerülhet természetesen a kérdés, hogy nem öncélú-e egy ilyen klub mun­kája? Az amatőrfilmesek között is vannak úgynevezett szabadúszóik, a nyíregyházi klub azonban a közösen végzett munkával olyan közösségi -éietet alakított ki. amelyben fil­menként váltakozva egy-egv -produkcióra különböző felkészültségű és érdeklődésű em­berek társulnak, s egyik a íorgatókönyv' írá­sánál. másik a felvételnél. harmadik a vi­lágításnál. negyedik a hangosításnál segít. A munkát természetesen tovább lehetne szé- ' síteni; megbízásokkal. egy-egy esemény, agy megyénk változó képénél; megörökí- vére. A klub gazdája a’ megyei művelődési központ. Az utóbbi időben minden lehetsé­ges támogatást megadnak j szakkörnek, amelynek végeredménye a fesztivál- és kö­zönségsikerek mellett mégis az. hogy né­hány ember közös munkája révén egy olyan közösség alakult ki, amely a technikai és esztétikai érzék fejlődését, az egyéniség gazdagítását segíti. Barakső Erzsébet Modem, kényelmes épület „nőtt” a régi mellé. A nagy ablakok a sóstói erdőre néznek. Itt mindig friss a levegő és csend van. Ideg­nyugtató, gyógyító és pihentető csend. Ideális környezet ez az új szociális otthon lakóinak, akik azért költöztek ide az elmúlt napokban, illetve hetekben, hogy otthonra, barátokra ta­láljanak. és hogy kipihenjék több évtizedes munkájuk fáradalmait. Jöttek ide Szatmárból, Beregből, a Rétközből, s megyénk minden tá­járól. A város, illetve az otthon befogadta őket: mindnyájan nyíregyházi lakosok lettek. Hivatalosan is, hiszen a személyi igazolvá­nyokba is beírták a lakóhelyváltozásokat. Az itt lévő emberei; hátralévő — immár békésebb — éveiket i,tt élik le közöttünk, Nyíregyházán. Mert nemcsak a Sóstó tartozik Nyíregyházá­hoz, hanem ők is... Akik bírják a járást, illetve egészségesek, azok buszra szállnak, s a belvá­rosban érdeklődnek a megyeszékhely sorsa, fejlődése iránt. Érdekli őket a közvetlen kör­nyezetük, gazdasági, szociális, kulturális és egyéb helyzete. Többen az új üzemek iránt ér­deklődnek, néhúnyan színházba és TIT-előadá- sokra járnak. Kényelem, megértés Kíváncsian, de nemcsak kíváncsiságból érdeklődnek az új iránt. Mert Nyíregyházán most több újat láthatnak, mint egész gyer­mek-, vagy felnőtt korukban. Ök ugyan már ' nem sokat tehetnek a megyeszékhely fejlődé­séért, de már tettek eleget Csegöldön, Lónyán, vagy Kisvárdán. És még most is dolgoznak sa­ját kertészetükben, konyhájukon, s otthonuk tájáh. Mónus Albertné, az otthon megbízott ve­zetője a „családfenntartó” szerepét is betölti. Az irodában újságolja, hogy a városi tanács egészségügyi osztályához tartozik az otthon, de az új létesítmény 18 millió forintos állami támogatásból épült, főleg azzal a céllal, hogy az árvizes területen lakó és kedvezőtlen körül­mények között élő idős emberek kényelmes, emberhez méltó otthonra találjanak. Nézem a statisztikát: az új épületben 160 embernek tud­nak otthont biztosítani és 35-en az árvizes te­rületről jöttek. De még 25 szoba, illetve 50 ágy üres, ide is nagyobty részt az árvizes területről költöznek a következő hetekben. A régi épü­letben 200-an laknak. A folyosón modern, új bútorok, tv, rádió, a dohányzóasztalokon folyóiratok, könyvek. Itt nemcsak a pihenés biztosított, hanem a szórakozás, a művelődés is. „Jobb későn, mint soha” — mondják többen is az ide illő köz­mondást. A kényelmes fotelokban fejkendős nénikék, volt értelmiségi hölgyekkel társalog­nak, látszik, hogy teljes a megértés közöttük. A férfiak olvasnak, politizálnak, vagy kár­tyáznak. Minden folyosón van főzőkonyha, a lakók tehát nem cppán a közös kosztra van­nak Utalva. j Takács József szeret itt lakni. Azelőtt Gá- ván lakott mostoha körülmények között. A do­hányzóasztalukon újságok vannak. Érdekli őket a város, amelynek lakói lettek. Otthon érzi magát közöttük, pedig fiatal korában rit­kán járt Nyíregyházán. Üdülés az élet Borger Mária a fehérgyarmati szükségla­kásból költözött ide április közepén. Ű isme­ri és szereti Nyíregyházát,, mert itt járt közép­iskolába. Úgy fogalmaz, hogy azt hiszi, sza­badságon van, s üdülni és olvasni jött ide. Ne­kik itt állandó üdülés az élet. Virág van a vá­zájukban, az otthon lakói szedték a sóstói er­dőben. Mindennel elégedett, csgk kár, hogy ritkán juthat be a városba, mert fájnak a lá­bai. De örül neki, hogy a vezetőnő a választá­sok előtt kérte a körzeti, tanácstagot: intéz- ' ze el. hogy naponta egy-egy autóbusz az ott­hon előtt álljon meg, mert nekik messze van a kövesút menti megálló. Az otthon lakói tehát segítséget várnak, bíznak a tanácstag segítő szándékában, ve­lünk egyenrangú városi polgárnak érzik ma­gúkat. Részt vettek a választásokon, élénken érdeklődtek a tanács. illetve a tanácstagok munkája iránt, érdekli őket a közelben épülő Igrice falu és a fedett, uszoda sorsa is. Azért is kérik a buszt,, hogy gyakrabban bekerül­hessenek a város forgatagába, hogy részt ve­hessenek a város életében — persze „csak” megfigyelőként. Végre pihenhet Elebram Józsefné Kántor,tánosiból jött az otthonba. Hosszú és gazdag élettörténetét me­séli nekünk és társainak. Ez a történet neifi egy riportba, de még egy regénybe sem férne bele. Elmondja, hogy férjével mennyit szenvedtek, kuporgattak, míg megszerezték a kilenc hold földet. Aztán tsz-nyugdíjas lett, majd idekerült, ahol végre pihenhet. Azt mondja, hogy Nyíregyházán is látott két nád- fedeles házat, de reméli, hogy itt is, csakúgy, mint Jánosiban hamarosan eltűnnek a /múlt maradványai. Jósavárosról viszont sok jót hallott. Mint mondja, ha jó idő lesz meg is né­zi az emeletes házakat. A vidékről jött lakóknak sokat mesél, il­letve történelmet mond el Komjáthy Béla, aki 83 éves. Segít abban is, hogy az új lakók vá­roslakókká váljanak. Van mit mondania a városról, hiszen 1898 óta itt lakik, itt is érett­ségizett a Kossuth Gimnáziumban 1927-ben; (Az utóbbi években, illetve hónapokban nyír­egyházi testvérénél lakott.) Dolgozott a kór­házban gondnokként, azért is tudja most so­rolni azoknak az orvosoknak a nevét, akik egy fél évszázad alatt sokat küzdöttek a nyíregy­házi emberek egészségéért. Azt is tudja, hogy mikor, hány ággyal bővült a nyíregyházi kór­ház. Az új pavilonról is tud, a napokban akarja megnézni - viccesen mondja, hogy nem betegként. Mert a huszas és a harmincas évek­ben sok nyíregyházi a poros utcákon, vagy a viskókban elkapta a jellegzetes szabolcsi beú tegséget, de ő szerencsére ma is egészségese A Nyíregyházi Közúti Üzemi Vállalattól ment nyugdíjba, ahol kiváló dolgozó kitüntetést is kapott. A kitüntetést ma is büszkén őrzi szek­rényében, mert ez a kitüntetés a városért vég­zett munkáért is jár. A város felé néz és azí mondja, hogy ha valamelyik távolra szakadt diáktársa most idejönne, talán el is tévedne. Szeretné látni, hogyan néz majd ki Nyíregyhá­za mondjuk 30 év múltán.™ Maguk intézik... Nemcsak a város, de az otthon is fejlöJ dik 1978-ig. Bővítik, korszerűsítik az üzem! konyhát, amely nyár elejére már elkészül. De bővül az otthon lakóinak jogköre is. Újabban a lakók közül választott kulturális bizottság, fegyelmi bizottság, élelmezési bizottság és munkáltatói bizottság irányítja, illetve segíti a kollektíva életét. Örvendetes, hogyha fegyelmi bizottságnak még nem volt dolga, a kulturális bizottság viszont állandóan foglalkozik a szó­rakozás és a művelődés feltételeinek megte­remtésével. Az élelmezési bizottság pedig se­gít az étrend összeállításában, ellenőrzi az éte­lek mennyiségét és minőségét. Az otthon lakói érzik, hogy nincsenek egyedül, az állam, illetve a város folyamatosan és kellően gondoskodik róluk. A nyíregyházi üzemek dolgozói is pártfogásukba vették őket A Centrum Áruháztól tavaly öt vásárlási utalványt kaptak az otthon lakói (az idén is kapnak néhányat), a Patyolat önköltségi áron tisztítja a férfiak ruháját és a nagyobb ruha­darabokat, a nyíregyházi és a záhonyi vasuta­sok értékes ajándékokkal látják el patronált­jaikat, a Gabonatröszt „Április 4” szocialista brigádja 10 hozzátartozó nélküli lakót patro­nál, a háziipari szövetkezet dolgozói anyák napján és nők napján kedveskednek az itt élő idős asszonyoknak. A nyíregyházi (és a zá­honyi.) dolgozók segítsége pénzzel nem is mér­hető. Az otthon lakóinak jó a kapcsolata a, legfiatalabb generációval is. A nyíregyházi iskolások öregek napján és más ünnepségeken kulturális műsorral szórakoztatják az otthon lakóit. Száztíz idős ember tette le a tollat, a kala­pácsot, vagy a kapát, hogyta el a vályogvis­kót, vagy a zsúfolt vidéki lakást és városlakó lett. Ezek az emberek naponta itt sétálnak, itt élnek közöttünk. Szeretnek közöttünk élni, örülnek a segítségünknek. Megérdemlik. Nábrádi Lajos Ter-ferc n napsütfsljcn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom