Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-12 / 135. szám

Í973. 15nlus TI.

KELlíri-MAG’yARöftSZA« '

1 íWs!

Munkásgyüések a Magyar Kommunista Párt

és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének 25. évfardu ó án

Huszonöt évvel ezelőtt egyesült a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt. Az évforduló alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága levélben köszöntötte a párt minden alap,szervezetét és tagját. A pártszervezetek taggyűléseken emlékeznek meg az évfordulóról. Csepelen, Diósgyőrben és Győrött hétfőn ünnepi munkásgyűlések zajlottak le. A gyűlésekre nagy számban meghívták azokat a kommunistákat és volt szociáldemokratákat, akik negyedszázaddal ezelőtt, felismerve a társadalmi haladásért, a szocializmusért folyó harc követelményeit, elvtársi egységben képviselték a munkásosztály, a magyar nép érdekeit, s aktív szerepet vállaltak a két munkáspárt egyesülésének megteremtésében. A csepeli munkásgyűlésen megjelent Kádár János és Marosán György. A gyűléseken ott voltak a fiatalabb nemzedékek

képviselői is, akik átvették a forradalmi örökséget, megőrizték és őrzik a párt eszméi, politikai és cselekvési egységét.

A munkásgyűlések egységes jelszó jegyében zajlottak le: „Éljen a magyar munkásosztály élcsapata: a Magyar Szocialista Munkáspárt!” Az ünnepélyes külsőségek között megtartott gyűlések színhelyét mindenütt vörös és nemzetiszínű zászlókkal és Lenin portréjával díszítették. Munkáskórusok felelevenítették a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom hagyományos dalait. A gyűlések a Himnusz hangjaival kezdődtek és az Internacionáléval fejeződtek be. Mindhárom gyűlés forró hangulatú kiállás volt a munkásosztály egysége, a párt vezetése, a szocializmus építése mellett. Az alábbiakban részleteket közlünk a munkásgyűlések szónokainak beszédeiből.

Munkásgyűlés Csepelen

A csepeli sportcsarnokban tartott munkásgyűlést Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Csicsics Sándor nyugdíjas olvasztár és Szabó Zsuzsa elektroműszerész.

Németh Károly, a gyűlés előadója, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára méltatva a két párt egyesülésének jelentőségét, többet között a következőket mondotta:

— A két párt egyesülésében muskásmozgalmunk több évtizedes tapasztalata öltött testet. A magyar munkásosztály a nehéz sorsfordulók közepette tanulta fneg: legfőbb ereje szervezettségében és egységében- rejlik. Nem a harc elől kitérők, hanem a küzdelmet vállalók egységében, amelyet kommunisták és baloldali szociáldemokraták közös erőfeszítéssel teremtették meg. 1948-ban a magyar munkásmozgalom so^ évtizedes harcának gyümölcse érett be a két munkáspárt egyesülésében, a hatalom meghódításában. Rátérhettünk a szó-1 cialista társadalom építésének útjára. A két párt egyesülése ezért nyitott új korszakot népünk és a magyar munkásmozgalom történetében.

— Igaz, voltak viták is a

két párt vezetői és tagsága között — mondotta. Ellentétek, néha türelmetlenség nehezítette az együttműködést, kölcsönösen követtünk el hibákat is, de ma már történelmi távlatból állapíthatjuk meg: Magyarországon nem

lett volna gyors újjáépítés, stabilizáció, nem történhetett volna meg a bányák, az üzemek, a bankok, az iskolák államosítása, nem érhettük Volna el a népi és szocialista erők pozíciójának megerősödését a koalícióban, a köz- igazgatásban, a társadalmi, gazdasági életben, ha a két párt az alapvető kérdésekben nem jut közös nevezőre.

— Hadd emlékeztessek az egyesülést megelőző időszak egyik fontos eseményére — mondotta —, arra, hogy 1948 februárjában itt, a csepeli sportcsarnokban a felszabadulást követően első ízben ültek össze közös aktívaértekezletre a két munkáspárt tagjai. A csepeli kommunisták és baloldali szociáldemokraták harcos fellépése volt ez az egység mellett.

Együtt követelték a jobboldali szociáldemokraták eltávolítását és hitet tettek a két munkáspárt testvéri együttműködése mellett. Nagy örömünkre szolgál, hogy mai gyűlésünkön itt üdvözölhetjük annak az aktíyaülésnek sok résztvevőjét, előadóit: Kádár János és Marosán György elvtársakat.

—Az egységes marxista— leninista párt létrejötte nemcsak a munkásosztály győ- aelme volt, hanem egyben az

egész nemzet ügyét szolgálta. Olyan fordulat történt, amely a továbbiakban döntő szerepet játszott abban, hogy a magyar nép — a viszonylag békés úton létrejött proletár- diktatúra f eltételei között — sikeresen építhette szocialista államát, a Magyar Népköztársaságot. Kiemelkedő sikereket értünk el az iparban, a gazdaságban, a kulturális életben, népünk élétkörülmé- nyeinek javításában. Fejlődött a szocialista nemzeti ösz- szefogás. Megszilárdult hazánk nemzeti függetlensége: a Szovjetunió szövetségeseként, a szocialista közösség tagjaként nőtt tekintélye a világban. A két munkáspárt egyesülése — megvalósuló néphatalom, az építő erőik szorosabb összefogásának, népünk és országunk emelkedésének nagyszerű távlatait nyitotta meg.

A szónok a továbbiakban kitért arra, hogyan zavarta meg a fejlődést a személyi kultusz, amely az egyesülés utáni eseményekre történelmileg egyáltalán nem szükségszerű módon nyomta rá a bélyegét, majd rámutatott:

— Amikor a Magyar Szocialista IVtunkáspárt, az ellenforradalom elleni harc jegyében, 1956 novemberében zászlót bontott, az újrakezdő forradalmárok pártjában

együtt harcoltak és dolgoztak volt kommunisták és szociáldemokraták. Együtt indultak harcba az ellenforradalmi erők, köztük az újra szervezkedő jobboldali szociáldemokraták ellen. Nem azt kérdezték egymástól, ki honnan jött, hanem azt, mit vállal a közös feladatokból.

— Az MSZMP leküzdötte a dogmatikus hibákat. Szem- befordult a revizionista egységbontással, megszüntette a volt két párt tagjai közti különbségtevést, jóvá tette a személyi kultusz áldozataival szemben elkövetett bűnöket, száműzte a pártból a bizalmatlanságit. Az egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező párttagok megítélésének mércéjévé a szocializmusért végzett munkát ttette. A két munkáspárt tagjai minden korábbi összefogásnál ’teljesebben egymásra találtak.

— A két munkáspárt egyesülése, tagjainak egységbe forrása végérvényesen lezárult folyamat. Nem zárult le azonban, nem ért véget a párt eszmei-politikai és cselekvési egységének szüntelen erősítéséért yégzett munka. A párt és a munkásosztály egysége, a párt és a munkásosztály szoros kapcsolata győzelmeink fontos forrása volt és marad, A társadalmi fejlődés során felmerülő új feladatok sikeres megoldása megköveteli az egység állandó megújulását a pártban, mert így .tudjuk maradéktalanul megoldani ezeket a feladatokat együtt a munkásosztállyal, egész dolgozó népünkkel. Mindez megköveteli, hogy tovább növeljük a munkások aktív részvételét a feladatok meghatározásában, megoldásában és

ellenőrzésében, hogy a munkásoknak több szava, szavuknak nagyobb súlya legyen társadalmunk valamennyi fórumán. A munkásosztály nagy nemzeti céljaink letéteményese. Vezető szerepe, testvéri szövetsége a parasztsággal, az értelmiséggel, a dolgozó nép nemzeti összefogását erősítő szövetségi politika ugyanannak a dolognak a két oldala.

— Az elmúlt negyedszázad számvetése arról tanúskodik, hogy dolgozó népünk a munkásosztály és a párt vezetésével maradandót alkotott. A két párt egyesülése a munkáshatalom megteremtésének, a szocializmus útján történő elindulásának jegyében következett be. Ha történtek is kitérők ezen az úton, ha előrehaladásunk nem is volt végig zavartalan, mégis amit ak- kpr vállaltunk, amit az egyesült párt programnyilatkozatában megfogalmaztunk, ma már életünk valósága.

— Fejlődésünk immár több

mint másfél évtizede töretlen. A Magyar Szocialista Munkáspárt megőrizve gz előző évek mindén nagy vívmányát, visszaállította jogaiba a marxizmus—leninizmust, a lenini úton járva kétfrontos harcban megvédte és megszilárdította a párt egységét, a munkásosztály és élcsapatának vezető szerepét. A népet szolgáló kommunista politika alapján nyertük vissza a, tömegek bizalmát és támogatását, amely sikereink záloga volt és az marad a jövőben is. Ez a politika a biztosítéka, hogy következetesen tovább haladunk a szocialista demokratizmus fejlesztésének útján, hogy bátran szembenézünk hibáinkkal, tévedéseinkkel, a fejlődés során fellépő feszültségekkel és ellentmondásokkal. Az előadó a továbbiakban napjaink tennivalóiról beszélt. A haza gyarapodása, népünk jólétének fokozása — mondotta — még szervezettebb munkát, az ország anyagi és szellemi erőivel való tervszerűbb, jobb gazdálkodást követel; felelős magatartást; teljesebb azonosulást szocialista eszményeinkkel, céljainkkal; tudatos harcot az ellenséges, antimarxis- ta nézetek, a visszahúzó maradi gondolkodás és főképp a csak magára néző, individualista, önző magatartás ellen. Az élet minden területén igyekeznénk kell uralkodóvá tennünk a szocialista köz- gondolkodást. Mozgósítanunk kell azt a milliószemű ellenőrt. amit úgy hívunk: szocialista közvélemény.

Nemzetközi kérdésekről szólva kijelentette:

— Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy akkor képviseljük jól népünk nemzeti érdekeit, ha egyúttal szem előtt tartjuk a nemzetközi haladás egyetemes érdekeit is. Politikánk kifejezi és védi nemzeti érdekeinket, ugyanakkor szolgálja a nemzetközi kommunista és razor.

kásmozgalom. a szocialista világ, a béke ügyét. Pártunk arra törekszik, hogy a marxizmus—leninizmus elvi alapjait erősítse a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége. Azokkal tart, akik a nemzetközi munkás- mozgalomban a közös marxista—leninista vonalat képviselik, védelmezik azt minden jobb- és álbaloldali támadással szemben.

Erős és éltéphetetlen kötelékek fűznek bennünket a nemzetközi munkásmozgalom. a szocialista világ, a haladás élenjáró országához, a Szovjetunióhoz, a szovjet néphez és Lenin kommunista pártjához.

Beszéde befejező részében

hangsúlyozta:

A jelen .és a jövő feladatai felé fordulva soha nem feledkezünk meg a múltról, a megtett útról. A Magyar Szocialista Munkáspárt magáénak vallja a munkásosztály évszázados küzdelmének minden nemes hagyom- yát.

Kommunista köta.átcl 'ink

úgy dolgozni, he^y a m. tradiciók, a szervere , m *n- kásság erényei a gyois'i ' '■ ]- tozó körülmények • is

továbbéljenek a .- j on ;t- kező nem .ed : oe i —,

mondotta, majd végezetül elismeréssel szólt mindazokról,

akik megvalósították a kor parancsát, a munkáspártok

egyesítésének nagy ügyét.

Munkásgyűlés Diósgyőrött

A diósgyőri munkásgyűlést Koszjti Lajos. a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának titkára nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Tiser Gyula, a diósgyőri gépgyár anyagbeszerzője és Sándorjaiul László, a Lenin Kohászati Művek villanyszerelője.

Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára beszédében kiemelte:

— Minden okunk megvan rá. hogy ünnepélyes tisztelettel emlékezzünk a 25 év előtti pártegyesítésre, amely véget vetett a magyar mun. kásosztály két pártra szakadásának és lehetővé tette a teljes politikai egység megvalósítását.

— Három évtizedig volt két pártja a magyar munkásosztálynak, 1918-tól a Tanácsköztársaság időszakának kivételével egészen 1948-ig. Ezalatt dühöngött a Horthy vezette ellenforradalom és sajnos sikerült konszolidálódnia. Világválság volt és milliók kerültek koldussorba magyar földön, nőtt és mind nagyobbra nőtt a fasizmus veszélye, míg végül fasiszta uralom lett belőle Európa jó részében. Majd az is bekövetkezett, hogy Horthyék, szövetségre lépve a német és olasz fasizmussal. a második világháború szakadékéba rántották az országot. Az em- beröltőnyi elkülönültségben a kommunistáknak és az osztályhű szociáldemokrata munkásságnak mindig azonos volt az érdeke, közös volt az ellensége és közös a reménysége. Együtt dolgoztak üzemekben, szakszervezetekben, sőt a mély illegalitásba szorított kommunisták munkát vállaltak a legális szociáldemokrata szerversetekben, munkás- egyesületekben, együtt küzdöttek a tőkés kizsákmányolás ellen, a Horthy-rendszer elnyomása és antidemok- ratizmusa dien, a nacionalizmus és antiszemitizmus ellen, szívükben a bittel, hogy lehet és lesz még szocializmus a mi hazánkban. Az elnyomás ellen küzdő kommunista és szociáldemokrata munkás nagyszerű alakja igazi hősi példaként magasodik emlékezetünkben, történelmünkben és emberi ideálként szolgálhat a mai nemzedék számára.

— A megosztottságból eredő veszély azonban mindig is nagy volt. Hiába volt közös a szocializmus célja, lényeges elvi politikai különbségek voltak a két párt között. ezek mindig újraélesztették a szembefordulás veszélyét. A nemzetközileg erőre kapott opportunizmus a magyar szociáldemokráciát is megfertőzte, törvényszerűen alakult meg tehát 1918-ban az önálló kommunista párt. A szociáldemokrata párt ezután sem lett eszmeileg és politikailag egységes. A pártban mindig volt jobboldal, mely megalkuvásra hajlott az ellenvolt, elvetette a munkásegység elvét. Ugyanakkor mindig volt baloldal — 1945 után már döntő pozíciók birtokában — amely viszont együtt harcolt a kommunistákkal, a munkásegység politikáját követte. és persze mindig voltak középen állók. A szociáldemokrata jobboldalnak a munkásegységet bomlasztó tevékenységét kihasználta a régi magyar uralkodó osztály, amely mindvégig a két

munkáspárt ellentétére játszott a politikában és ha tehette, maga is élesztette az ellentét tüzét. Sajnos kezére játszott a munkásosztály ellenségeinek a kortimunis- ták némely körében jelentkező szektás szemlélet és magatartás is. amely a szociáldemokrata jobboldal bűneit az egész szociáldemokrácia bűneként tüntette feL

— A 25 év előtti pártegyesülés történelmi előzményét a fasizmus elleni harc jelentette, attól kezdve váit folyamatossá hazánkban a kommunista-szociáldemokrata együttműködés. A fasizmus mindenütt, ahol fellépett. Olaszországban. Németországban. Magyarországon és másutt brutális módon embertelen eszközökkel jelentkezett, főleg a kommunisták és a szociáldemokraták ellen. A fasizmus elleni harcban mindkét párt nagy számban adott mártírokat, akik életüket áldozták azért, hogy a nép szabaddá váljon. Az áldozat nem volt hiábavaló. A sok mártír emléke, a közös ellenséggel szembeni kézfogás tartóssá, végül eltéphe- tetlenné tette a magyar munkáspártok kapcsolatát. A fasizmus elleni harc segítette hozzá a szociáldemokraták nagy részét ahhoz, hogy felismerjék és elismerjék a Szovjetunió óriási jelentőségét a társadalmi fejlődés és a béke szempontjából, hogy rájöjjenek: a korábbi gyér és torzított információk meghamisították a szovjet valóságról alkotott képet. Ezután a két munkáspártnak a fasizmus éveiben kialakult együttműködéséről szólt Nyers Rezső, majd így folytatta:

— A magyar pártegyesülés okait és magyarázatát saját történelmi fejlődésünk szolgálta. A dolgok ilyen fejleménye azonban nem csupán hazai sajátosság volt. hanem egy progresszív nemzetközi folyamat része.

A háború utáni Európában sok országban volt együttműködés szociáldemokraták és kommunisták között, kormányokon belül és kormányokon kívül. Ez a tény európai méretű fejlődést jelentett egy népi és szocialista jövő irányába. A szociáldemokrácia jobboldala azonban a hidegháború kezdetén, szinte azonnal Churchill fultoni beszéde után, szembefordult az egységpolitikával és a kommunistákkal való szakítás útjára lépett. Milyen elmélet alapján tette ezt? Három egymással szorosan összefüggő elvre épült koncepció szerint. Az első eív a politi- hm hatalom oaegsaeraese

volt reformok céljából, a kapitalizmus meghagyása mellett. A második elv azt hirdette, hogy a reakció út- ja és a kommunisták útja nem járható, keresni kell egy harmadik utat és ezen járva a szociáldemokrácia maga mögé gyűjtheti a társadalom többségét. A harmadik elv arról szólt, hogy a világpolitikában Nyugat- Európára kell orientálódni, nem pedig a Szovjetunióval való szövetségre.

— A szociáldemokrácia baloldala viszont mindinkább világosan látta, hogy mindhárom tételnek az ellenkezője igaz és a helyes. Azt vallotta, hogy nincs harmadik út, hogy a hala-» dásért a Szovjetunióval szövetségben lehet és kell harcolni, hogy a kapitalizmus társadalmi rendje megszüntethet 6 mondotta, majd kiemelte:

— Hangsúlyozni szeretném az egyesülésnek azt a döntő fontosságú jellemzőjét, hogy a magyar kommunisták nem csak a szociáldemokrata balszárnnyal egyesültek, hanem magával aí szociáldemokrata párttal, melynek tagsága, kevés kivétellel, magáévá tette az egyesülést. A baloldali szociáldemokraták tevékenysége döntően hozzájárult ahhoz, hogy a szociáldemokrata pórt saját kongresszusán megszavazta a marxista- leninista alapon történő irányvételt a népi demokráciára. Ebben is kifejeződött az a tény, hogy az üzemben dolgozó szociáldemokrata munkás nem a párt egyik vagy másik szárnyához, hanem magához a párthoz tartozott.

— Ha feltesszük magunknak a kérdést, — folytatta az előadó —, hogy milyen gyümölcsöt hozott népünknek a munkásegység, nagy politikai hozamot regisztrálhatunk. Már 1945—48 között ennek bázisán valósult meg a földreform, a stabilizáció, a nagyipar é6 a bankok köztulajdonba vétele, az üzemi demokrácia alapjainak megteremtése, az egységes állami iskolarendszer. Majd 1948 után ez volt a politikai hajtóerő a szocialista iparosításban, a mezőgazdaság szocialista átalakításában, a tervgazdálkodás kiépülésében, abban a dinamikus fejlődésben, mely társadalmi viszonyainkat, gazdaságunkat és kultúránkat jellemzi.

Ezen a bázison teremthettük meg az egész magyar nép szoros szövetségét a szocialista Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, ami nemzetközi helyzetünket biztonságossá teszi, fejlődésünkhöz ösztönző külső körülményeket teremt. S ha ehhez hozzávesszük azt a milliónyi tényt, amit a munkásszolidaritás mindennapokban való érvényesülése jelent a munkában, az emberi kapcsolatokban, a szocialista embertípus formálódásában, akkor valóban nyugodt lélekkel mondhatjuk: sok a gyümölcse és szép a gyümölcse az egyesülésnek — mondotta, majd részletesen szólt a mai feladatokról.