Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

TiTnTús To.

TTT T\f AGY Í.»«#k'í ff Öf

f ofSgi

A képesség szerint

— SZERINTEM SZAKKÖZÉPISKOLÁBA iratkozzék a gyermek. Érettségizik, szakmát tanul és ha valamikor meggondolja, továbbtanulhat egyetemen, főiskolán. Ha pedig nem. könnyebben elhelyezkedhet, mint a gimnáziumi végzettséggel...

— Én a gimnáziumot ajánlom. Általános műveltségben a legtöbbet a gimnázium adja. Igaz ugyan, szakmát, vagy szakmai előképzést nem nyújt, de aki tovább akar tanulni. nagyobb a lehetősége az egyetemi, főiskolai felvételre... Ha pedig szakmát akar tanulni. azt is rövid idő alatt megszerezheti...

A párbeszéd valqszínű ismerős. Több ezer szülő és gyermek tette fel a kérdést a közelmúltban, amikor választani kellett, gimnáziumban. vagy szakközépisko- Iában tanuljon a fiatal. Nem könnyű határozni, hiszen nemcsak a gyermek érdeklődését. képességeit kell nézni, hanem a tényleges továbbtanulási lehetőségeket

is,

A megyében az általános iskolát az idén elvégző fiatalok szép arányban. 88 százalékban jelentkeztek továbbtanulásra. A tanulást a középiskolában folytatni akarók között azok vannak többen, akik a szákközép- iskolát választották. Nem mutatható ki. hányán döntöttek így saját elhatározásból. hányán a szülők rábeszélésére vagy osztályfőné- ^ kük. szaktanáruk biztatása- ra. Tény viszont, hogy az elsősorban egyetemi, főiskolai továbbtanulásra előkészítő gimnáziumokkal szemben évek óta a szakközépiskolák népszerűsége a nagyobb.

Egyszerű lenne azt mondani. általában a szülők hatása ez a praktikus szempont, amely arra buzdítja a továbbtanuló fiatalokat, olyan iskolát válasszanak maguk- nak. amely után el is helyezkedhetnek. kereshetnek. Aliéba lenne értelme tagadni. hosv van ilyen szülői szemlélet, amelyet a fiata- lók.is gyakran elfogadnak,

KINEK NEM IMPONÁL a

közelebbi távlat hogy anyagilag is a saját lábára álljon. kedve és igénye szerint öltözködjék. alapozza meg életét. A négv_öt éves egyetemi. főiskolai tanulást túl soknak tartják, s eleve a középiskola elvégzését tűzik ki célul. így esik a választás. a már nevében is szakmával kecsegtető szakközép- iskolára. amelytől sokan azt váriák. könnyebben elvégezhető, mint a gimnázium.

Kudarcok, csalódások döbbentik rá a rosszul mérlegelőket a valóságos tényekre: a szakközépiskola nem könv- nvű. a követelmények nagyok. s elvégzésük után senkinek nem kínálják tálcán a jobbnál jobb munkahelyeket. Tegyük hozzá, akt dolgozni akar. nem marad munka nélkül, de nem biztos. hogy az előképzettsége szerinti szakmában kap munkalehetőséget. Erről a problémáról kevesebb szó esik, szülők, fiatalok között, s ha igen akkor sem az elhamarkodott szakközépiskolai jelentkezést tartják perdöntőnek, hanem szubjektív okokat keresnek a balsiker magyarázására.

Több esetben a szakközép- iskolák szakmai jellegének nem eléggé átgondolt kialakítása is ludas ebben. Kiesi az ipari háttér és elhelyezkedési lehetőség a megyében például a finommechanikai és műszeripari szakmában, mégis évek óta az egyik szakközépiskolában ilyen képzéssel bajlódnak, többkevesebb sikerrel. Remélhető, hogy az időszerűvé vált szakmai „profiltisztítás”. a reális igényektől eltérő képzési formák felcserélése jók- ra, qz oktatáspolitikai * határozat szellemében sorra kerülő tantervi, tan an y a g módosítások megszüntetik az ilyen visszásságokat.

NEM OLDHATJÁK MEG

viszont a "választás gondjait,

amit gyermeknek, szülőnek, nevelőnek együttesen kell eldönteni : milyen típusú középiskolában tanuljon tovább a fiatal. A társadalom fejlődése, közismert, mindig

több és több felsőfokú végzettségű szakember kiképzését kívánja meg. Ez csak

ügy lehetséges, h^ a jelenleginél több fiatalban érlelődik meg az elhatározás az egyetemi, főiskolai tanulás iránt. Hogy valóban megérlelődjön, a legtöbb az iskolákon múlik. Már az általanos iskolában, ahol az iskolai munka ma még gyenge pontja a pályairányítás. a pályaválasztás segítése. Nem lehet a nyolcadik osztály első hónapjaiban, vagy a v fél év előtt elkezdeni, s

nem is elegendő, ha egyedül az osztályfőnök tartja kötelességének.

Külön társadalompolitikai jelentősége van a fizikai dolgozók gyermekeivel vqló törődésnek. A középiskolákban hatvan-hetven százalékos a fizikai dolgozók gyermekeinek . aránya. A tapasztalatok szerint főként a fizikai dolgozók és gyermekei idegenkednek a gimnáziumoktól, választják inkább a szak- középiskolát. Az idősebbek a régi időkből tudják, a néppel együttérző tanítók mindent .elkövettek, hogy a tehetséges munkás-, parasztgyermek ne kallódjon el, bejusson a középiskolába, onnan tovább. Ma sem csupán

pedagógiai, lelkiismereti ügy is ez. A szülök, a gyermekek meggyőzésében g meeve pedagógustársadalma, a kommunista nevelők ma is sokat fáradoznak de még többre van szükség Nem kioktatásra. hanem józan érvekre, a gyermekben lévő értékek megmutatására, ösztönzésre.

örülünk annak, hogy a megyében néhány százalékkal minden évben több a továbbtanulásra jelentkező általános iskolát végzett fiatal. Az is jó. hogy népszerűvé váltak a szakközépiskolák, amelyeknek nagy szerepük van a középfokú szakemberképzés megalapozásában, a termelőmunkába való gördülékenyebb beilleszkedésben. A szakközépiskola többet nyújt, mint egy szakmára való képzést. A végzett tanúlók olyan általános szakmai képzettséget kapnak.

amelyek birtokában egy rokon szakmacsoport feladatainak ellátására is alkalmassá válnak. További erősítésük, korszerűsítésük mellett azonban a közvéleménnyel jobban meg leéli ismertetni a gimnáziumok szerepét ' is. Ebben is főként az általános iskolában dolgozó nevelők tehetnek sokat. Több esetben a pedagógusok sem tájékozottak eléggé a két középiskolai típus legfontosabb dolgairól. Már az alsó tagozatban kialakul a két tábor, lábra kap a helytelen ..minősítés”. hogy a gimnázium ma már nem ér semmit... Még a főiskolai, egyetemi tanulásra készülők is gyakran a gimnázium helyet, a szakközépet választják. Olyan

alapon. hátha nem sikerül az egyetemre bejutni. a szakközéppel hamarabb

munkába állhatnak.

Ezzel együtt olyan intézkedések életbe léptetésével, mint a tanulói ösztöndijak, juttatások, diákszociális kedvezmények. A nevelőknél a pályaválasztási munka rangjának, értékének elismerése. anyagi és erkölcsi jutalmazása.

Hogy ne a divat, a szülők vagy a gyermekek néha megalapozatlan. elsietett döntése, hanem a valóságos képességek döntsék el. melyik fiatal számára alkalmasabb forma a gimnázium, s kiknek célszerűbb hajlamúk, tudásuk szerint a szakközép- iskolában tanulni. S -idetartoznak a látószögből rre? gyakran kívül eső szakmunkásképző iskolák, amelyek nem zsákutcái oktatási rendszerünknek. Mind szervesebb tartozékai a középfokú oktatásnak, ahonnan lehetőség van a középiskolai továbbtanulásra. a tehetség kibontakoztatására.

Páll Géza

AKIK KORÁN KELNEK

Ingé zó munkásnők

a konzervgyárban

Ingázó munkásnők. Pontosan nem tudják a Nyíregyházi Konzervgyár vezetői, mennyien lehetnek. Nyolc- kilencszázra saceolják számukat. Negyven-ötven kilométeres körzetből lá'rnak be. Vonattal, autóbusszal, kerékpárral, gyalog. Vannak közöttük kisvárdaiak. namé- nyiak, s közelebb lakók is.

Zöme segédmunkás. Többnek nincs meg még a nyolc általánosa sem. A gyár vezetői ezen segítenek. Kihelyezett - iskolát szerveznek. Könnyíteni akarnak helyzetükön, előbbre jutásukon. Ezt , viszont nehezíti a három műszak, sokuknál a gyerekek, az otthoni gondok is.

Alig van ezeknek az ingázó munkásnőknek szabad idejük.

Krrékpáron

négy évig

Hamvai Józsefné is eléggé megtört asszony. Nyírturáról jár be. Mindennap. Rajta fehér kötény, fityula, gumi- csizma. Üvegfet mos. míg a szezon nem kezdődik.

— Nem nehéz — mondja — csak veszélyes. Töréskor könnyen baleset éri az embert. ha nem vigyáz. Ma is történt egy. Fábián Marika belenyúlt a kádba, nem látta az üveget és csúnyán elvágta a kezét.

ő 1965. augusztus 13. óta

dolgozik a konzervgyárban.

— Jeles nap volt. amikor ide bekerülhettem. Akkoriban nehezen állandósították az embert — magyarázza. — Három gyerektől! Kiskorú mind. S bizony vasárnap is jönni kellett, ha a munka kívánta. Most is jövünk, ha szükséges. Kezdetben nehéz volt a bejárás. Nem volt autóbuszközlekedés. Éjjel- nappal kerékpárral jártam. Négy esztendeig. Sokszor kérdezték a .szomszédok: nem félsz, jó asszony? Kellett a kenyér.

Sok gonddal neveli gyerekeit, férj nélkül. Reggel már fél négykor talpon van mindig. Műszak után haza. El kell látni a gyerekeket, jószágot.

— Van egy kis bérelt földem is. Kétezer-kétszáz öl. Egy kis krumpli, zöldségféle megterem. Kénytelen vagyok erre, mert amit itt keresek a gyárban, az még kevés. Most havi 1800—2000 forint, plusz a családi pótlék. Ezt pótolni kell.

Szabad jdeje nincs. Csak munka, munka. A gyárban, a földön, a ház körül. Esetleg egy-egy óra műszakkezdés

előtt, vagy uán. Régebben ott ácourogtak a gyár előtt. Ültek a lépcsőkön, a fűben. Vonatra. műszakkezdésre vártak.

— Égető gond volt. már ez. Meg is szóltak. bennünket — mondja Paílagi Lajosáé könyvtáros. — Végre tavaly októberben sikerült enyhíteni a helyzeten.

Kü*c«öQzéfai

püilekeo

Megnyílt a könyvtár, váróval. Előszór csak egv elválasztott rósz volt. Függöny takarta el. Később bővült. És most itt. kulturált körülmények között várakozhatnak gz ingázók. — Van 3200 kötetes könyvtáruk, évente folyóiratokra, újságokra 5

ezer forintot biztosít az szb.

És szépen gyarapszik a be*- járd olvasói* ez ima. Van tv*-kászülék» játékok. Kultur rált környezet, ahol el tölthetik a szabad időt. A könyv- tár g műszakoknak megfelelően tart n.vitva. Pénteken a leglátogatottabb. Ilyenkor kölcsönzi!* a legtöbb könyvet. Innen visznek a család részére is olvasnivalót.

Jakab Ilona Js a klubkönyvtárba tér be, ha Nyíregyházára érkezik. Alig ti- zenhéj esztendős. Segédmunkás, nyolc általánost végzett.

— Nem volt lehetősévem. hogy tovább tanuljak. Hárman vagyunk testvérek. .Egyikünket sem tudták taníttatni a szüléink. Apám beteges, kórház, orvos. Nyír- bogdánybó! járok be vonattal. De az állomás tőlünk két

kilométer. Ide kerékpárral jövök. Mindennap. Három műszakban dolgozom.

ö fiatal. Bírja, nem panaszkodik.

— Ha éjszakás vagyok, megérkezem a gyárba már este fél 7-kor. Egyenesen a klubkönyvtárba megyünk. Akik így járunk be. legtöb- .ben itt tartózkodunk. Olvasunk, van tv. lehet szórakozni.

Keresetével elégedett. 1800—2200 között kap havonta. De a bejárásra panaszkodik. Ezt tartja a leg- fárasztóbbnak. Kevés a szambád ideje. Nyáron, szezonba különösen, amikor még vasárnap is dolgozni kell.

Ellátni

a családot

— A három műszak nehéz- Ha könnyítenének. akkor lenne kedve az embernek tanulni is. Erre azonban így, bejárással, három mű-.

szakkal nincs idő. Fárasztó. Éjszakás héten például este hétkor érkezünk. Tízkor kezdődik a műszak. Reggel hatig dolgozunk, a vonat * óra öt perekor indul. Ne, gyed tízkor vagyok Bog. dányban, s innen kerékpárral haza.

Elfecsérelt percek. órák. Ez az ingázás álka. Jámbor Józsefné is ezt vallja, pedig ő csak a Szélső-bokorból jár dolgozni. Kilencedik esztendeje. — kerékpárral. Té, len, nyáron. Nem bírja a szervezete az autóbuszt.

— Két évig voltam szer, ződött munkás. Utána állan, dósítottak. Két kislányon) van, férjem a vasútnál dől, gozik — mondja. Köszmétét töltöget üvegekbe az aszta. Ion. Gyors munka, gyakorlottságot kíván, Az üvegeidet viszi a szalag, a gépsor, t mikorra ódáéi’, meg kell tol, ten(. Évek óta ezt csinálja. Mór nem unalmas, megszokta, megszerette. Tudják, pre- eiz munkásnő, s már csak ide osztják be.

— Otthon is el kell látni a munkát. És meg is szaporodtunk. A nagyobbik Iányom férjhez ment. Ott laknak. Dolgozik a kisebb ie,

« csak nekem kell ellátnom az egész nagy családot. Férjem mondja is. Fogd be őket segíteni. Tetszik tudni, hogy van ez. Egy anya csak

kikíméli a gyerekeit. Férjem segít, de így is nehéz. Főleg az ingázás, a kerékpározás. Fájnak a lábaim. És megpakolva megyek haza. Innen viszek árukat a háztartás- ■ hoz. Van úgy, hogy kétszer is megjárom a várost.

Elégedett a keresetével.

— Most jobban keresünk, mint az előző években. Több az éjjeli pótlék is. Béremelés is volt. 4,20-as órabérrel kezdtünk, s most 7,2Q.as az órabérem. De én segédmup, kás vagyok. Ezt tessék nézni!

Elégedett, de szabad ideje nincs! Valamikor lám- korába n volt moziban. Olvadásra nincs ideje. Van tv-ké- szülékük, de csak akkor ül eléje, ha gyerekei rábeszélik. Ilyenkor helyettük dől, gozik.

— Tetszik tudni, van egy kis szőlőnk is. ott is sok a munka. Ingásó munkásnők. Anyák vagy leendő anyák. Ok sokszorosan helytállnak. Valami történt már azért, hogy gondjaikon enyhítsünk, de még nem elég!

Farkas Ráírná»

Hárman beszélnek

ELSŐ

Ismerősöm, aki az egyik nyíregyházi intézmény vezetője, panaszolja, mi történt vele a minap. „Volt egy megbeszélésünk, ahol a jobb munkához kértem javaslatokat. Nem divatból, hanem mert nagy szükség van rájuk. És ,kaptam is rendesen. Különösen két munkatársam készült fel alaposan a megbeszélésre. s őszintén feltár- V ták. hogyan, s1 mit lehetne másképpen csinálni, mint eddig tettük. Mondhatom, ittam a mondanivalójukat hiszen régen kellett volna már az ilyen javaslatok serege. A megbeszélés után hazamentem. számba vettem a lehetőségeket és elhatároztam. hogy az említett hozzászólók minden javaslatát elfogadom. Ám. mi történt? Másnap kopogtatnak a szobám ajtaján, s bejön az egyik javaslattevő. Nehezen kezd hozzá a mondanivalójához. zavarban van. s a végén kiböki. hogy ő is gondolkodott a dolgon az éjjel. És nem is tudott aludni. Ezek ■tán szánta rá magát, hogy

bejön reggel és megkér, ne haragudjak. Tegnap túlságosan meggondolatlan volt, elragadtatta magát, amiért most elnézést kér. s a „bírálatát” visszavonja. Miért bántson meg. amikor soha nem volt egymással semmi bajunk...?”

. Azt mondja, hogy egy világ dőlt össze benne. Szür- csöli a kávéját, s hozzáteszi, hogy nem érti azt az embert. Jó dolgokat mond. okos ember. javaslatai tele vannak rációval. És hogy mi történhetett. vele. hogy most mindent visszavon?

„De még aznap délután bejött a másik. Bocsánatot kérni tőlem, hogy idegen résztvevők előtt bírálta az itteni állapotokat. Nem sok híja volt, hogy azt ne mondjam neki. miért ez a megbánás, talán lakájok lettünk?”

Ki érti ezt? — folytatja ismerősöm, s kérdezi. mit szólok én ehhez. Helyesen tette-e, hogy önuralommal csak annyit válaszolt: „Nézd. kartárs. a javaslataid jók. s azokért nincs mit elnézést kérni. Sőt! Akkor sincs erre szükség. ha netán nem lenne igazad. Vagy akkor sem. ha tényleg bíráltál volna. S még azt, hogy ez egyáltalán nem szokás a mi körülményeink között...”

Megkérdezi, hogy jól válaszolt-e? Maga is tudja, hogy igen.

MÁSODIK

„Minálunk pedig végtelenül sok az értekezlet. A főnök szereti hallani a hangját, s lépten-nyomon össze, hívja az embereket. Már a hideg ráz, ha a titkárnője beszól telefonon. Éppen egy fontos elemzést készítek.

semmi sem indokolja, hogy összehívjon minket, de ott ülünk hosszú félórákat. Tűkön. Mert tudom, hogy az egésznek semmi teteje. S a főnök közben arról szónokol, hogy milyen fontos a munkaidő jó' beosztása, a fegyelmezett. tervszerű tevékenység és egyebek...”

A barátom, aki mesél, bosszús. Mondja is. hogy ő már csak ilyen. Dolgozhatna azért a három és félért •úgy is, hogy nem szól. Megy az idő és ha a nagy óra kismutatója eléri a négy és felet, akkor úgy is hazamehet. Mert vége a napnak akkor is, ha ezen mérgelődik, meg akkor is. ha nem. S ha nem, akkor még hamarabb vége. így . viszont otthon odaver a gyereknek. összevesz az asz- szonnyal.

„Nem tudok szó nélkül hagyni ilyesmit. Meg is

mondtam, hogy mire ez az

örökös összeröffenés. amikor nincs semmi mondani való. S mit gondolsz, ezzel jobb lettem g főnöknél? Ne találgass. Azóta engem nem küld Pestre anyagért, pedig a beszerzés az én szakmám. S azelőtt azt mondta. hogy Kiss kartárs már tizennégy éve dolgozik egv helyen becsülettel. megérdemelné, hogy kiváló dolgozó legyen. Eltaláltad: nem lettem azMár nem érdemiem meg...”

— De hát — fejezi be — ha csak azért kaphatok elismerést. mert hallgatok, akkor inkább,ne kapjak. Igaz?

A társaság bólint.

HARMADIK

— És minálunk? — veszi át a szót a harmadik. — Termelési tanácskozásra hívtak a múltkoriban. Bezárom a műhelyt, ott hagyok csapot-papot, pedig olyankor délelőtt a legforgalmasabb. és siete!: a színhelyre Mire odaértem — pontos voltam — már ott ült mindenki a helyén. Várjuk, hogy kezdődjék a beszámoló. Eltelik öt perc, tíz, húsz, fél

óra, a vezérkar nines. Már zúgunk, hogy mi lehet itt, nekünk sok ügyfelünk van, azok i nem érnek rá úgy, mint az igazgató kartárs, meg az emberei ott a folyó, són Még várni kell. közli a mellettem Ülő, aki nem bírta cérnával ég elment érdeklődni. Mire? —. kérdezem. Hogy jöjjön ipszilon , kartárs a központból. Hát neki nem akkor kezdődik a mi tanácskozásunk, amikor nekünk? Dehogynem, nyugtat meg * szomszédom. Csakhogy a vezetőség addig nem kezd, míg ő nem jön. Miért? Mert nem kezd. Mert nem illő. És nekünk illő itt ülni és várni. míg ő egyedül leméltózta. tik fáradni a központból?

Szó. ami szó, háromnegyed órát vártunk, de a központból nem jött senki. Az tehet róla, aki nem jött? Nam. Az, aki várta. Akinek kellett az önmutogatás, meg a dicsfény. Ami hál’istennek. ez esetben elmaradt. De ki fizeti meg 3 sok várakozó ember órabérét?

Kopka Jane»