Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-07 / 131. szám
ytrfí! ?SBSt mrnmtmm tm P ártszervezés’pártlrányftág Fejlődésünk ellentmondásai „Almaország“ sikereinek titka Jegyzetek a Mátészalkai Állami Tangazdaságból SZINTE MEGLEPŐ, hogy a politikailag tudatos közvéleményben is milyen vágyódás él egy ellentmondásoktól mentes állapot Iránt. Pedig nagyon sokan tanulták, ismerik a marxista dialektikának azt az alapvető törvényét. hogy a természet és a társadalom minden jelensége, folyamata szükség- szerűen hordoz belső ellent- mon dáso kát. I smerj ük Le ninnek azt a megállapítását, hogy az an tagon izmus el tű- nik. az ellentmondások viszont megmaradnak a szocializmusban is. Sokan mégis megütköznek azon, ha ilyeneket tapasztalnak, « szinte vádolón kérdezik: hát mikor érjük már el a feszültségektől mentes harmónia állapotát? Pedig az ilyen feltételezés nem egyéb illúziónál. „A történelemben előbbre lépni lehet, de kilépni belőle ' — azaz megszüntetni a társadalmi mozgás ellentmondásosságát — nem lehet! — mondotta Aczél György az országos agitációs és propagandatanácskozáson. — Az ellentmondások nem tekinthetők pusztán negatívumnak, létezésük, megoldásuk és magasabb szinten való újrakel étkezésük a társadalmi fejlődés feltétele, alapja.’’ Alapjában téves tehát az olyan vélemény, mely szerint az ellentmondás a szocializmusnak valamiféle fogyatékossága, valami véletlen dolog, vagy a vezetés hibáiból. az emberek helytelen viselkedéséből származik. Az ellentmondások szükségszerűen, akaratunktól és szándékainktól függetlenül léteznek a mi társadalmunkban is. Nem abból áll lehat a különbség a kapitalizmus és a szocializmus között, hogy az előbbiben vannak, az utóbbiban nincsenek belső társadalmi ellentmondások. Hanem abban — és ez nem csekélység, ez roppant fontos dolog! —, hogy a szocializmus Ellentmondásai összeütközések és mélyreható konfliktusok nélkül megoldhatok p.7 fii társadalom vis/.o.iv ' azok állandó felles-’ 1 '-íján. a kapitalizmus lényegi ellentmondásai viszont. mivel azok mögött antagonisztiku- san szemben álló. csak egy- más rovására kielégíthető osztályérdekek húzódnak meg, csupán a tőkés rend megdöntésével oldhatók fel. MIÉRT VANNAK, s milyen jellegűek a mi társadalmunkban mutatkozó ellentmondások? Számos ellent, mondás forrása a múlt öröksége. az előző társadalomtól örökölt tényezők és a jövő igényei között feszülő ellentét. S amikor a múlt örökségét említjük, távolról sem csupán a gyakran önlegetett burásáé maradványokra, hagyományokra, tudati megnyilvánulásokra gondolunk- Ezek is jelen vannak még életünkben, szerepet játszanak, olykor zavarókát, konfliktusokat is okoznak. Különösen azért, mert hatásuk összefonódik a két társadalmi rendszer világméretű szemben állásának és kölcsönh áfásának állandóan érezhető következményeivel. Ez a mi társadalmunk szempontjából külső ellentmondás sokféle közvetítésen ke. resztül kapcsolódik belső ellent mondásainkhoz, visszatükröződik bennük. De a múlt öröksége sokkal szélesebb fogalom: mindazt magában foglalja, amit a kapital izmustól égé- szén a felépült kommunizmusig vezető átmenet során le kell küzdenünk, át kell alakítanunk, gyökeresen újjá kell formálnunk. A termelőerők színvonala. a munkamegosztás, az emberek szakképzettsége, műveltsége, a szükségszerűen fennmaradó áru- és pénzviszonyok és az ugyancsak szükségszerű társadalmi egyenlőtlenség. az állami és társadalmi irányítás, az életmód, a szokások — hosszan lehetne még sorolni, milyen területeken kell gyökeres átalakulásokat végbevinni a kommunizmus eléréséig, szüntelenül változtatva az örökölt állapotokon és egyúttal (némelyikre rövidebb, másokra hosszú ideig) építve, támaszkodva rájuk. Hogyan mehetne ez végbe ellentétek, feszültségek nélkül, hiszen magának a folyamatnak a lényege az ellentmondás : a múlt és a jövő ellentmondásai ! EZEKHEZ KAPCSOLÓDNAK azok az ellenmondások, amelyek már magából az új társadalmi rendből, a szocializmus viszonyaiból fakadnak. Ezek is többféle tényezőből származnak. így abból, hogy a szocializmus viszonyai között vannak bizonyos részleges eltérések, sőt ellentétek az egyes társadalmi osztályok, rétegek, csoportok, illetve az össztársa- dalom. a, kisebb közösségek és az egyének közvetlen érdekei között. Ellentmondások forrása, hogy a szocializmus által létrehozott gazdasági és társadalmi viszonyok egyes oldalai, vonásai, formái a fejlődés folyamán elavulnak, az előrehaladás fékjévé válnak. Vagy egyes területeken gyorsabb az előrehaladás. másutt lassúbb, s az ütem különbsége okoz ellentmondást. így került ellentmondásba például a hatvanas évek közepén a gazdaságirányítás akkori rendszere az intenzív fejlődés szükségleteivel. Ilyen ellentmondás tapasztalható ma több területen a termelés igényei és a dolgozók szak- képzettségi színvonala között, és így tovább. Nem lehet természetesen minden tapasztalt ellentmondást a fejlődés objektív, szükségszerű következményének tekinteni. Keletkeznek ellentmondások szubjektív okokból: hibákból, tévedésekből, kellően át nem gondolt intézkedésekből, egyes személyek felelőtlenségéből is. Ezek közül egyik sem tekinthető szükségszerűnek (bár az alighanem természetes és törvényszerű. hogy mindig lesznek bizonyos szubjektív fogyatékosságok és tévedések, s soha nem érhetünk el egy teljesen hibamentes állapotot). A társa- dalom szubjektív erőin — a vezetésen és a tömegeken egyaránt! — múlik, hogy lehetőleg elkerüljük azokat, s számuk minél csekélyebb legyen. A SZUBJEKTÍV ERŐK szerepe azonban nem merül ki ebben. Nagyon fontos, hogy helyesen foglalkozzanak az objektíve, szükségszerűen keletkező és létező ellentmondásokkal. Ezeket ideiében fel kell ismerni, le kell belőlük vonni a szükséges következtetéseket a cselekvés módjára vonatkozóan, s ha megérett rá az idő. intézkedni kell megoldásuk érdekében. A szocialista építés számos hazai és külföldi tapasztalata igazolja: éppoly káros lehet a megoldás halogatása, mint a túl korán, túl radikálisan történő fellépés; konfliktust okoz az adott ellentmondás lekicsinylése, ba- gatellizálása csakúgy, mint a ..túldramatizálása”, szükségtelen kiélezése. De még több tanasztalat tanúskodik amellett. hogy a szocialista építést irányító kommunista pártok képesek az ellentmondások időben történő felismerésére és helyes irányú megoldására. Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy az utóbbi csaknem tizenhét esztendőben ez jellemezte a mi pártunk politikáját. s az 1972. novemberi párthatározat ezt ismételten tanúsította. AZT AZONBAN TUDNUNK KELL: a megoldott ellentmondások helyébe szükségszerűen mások lépnek, s ha azokat feloldottuk, megint csak újak keletkeznek. Ez a fejlődés egyetlen lehetséges útja a mi társadalmunkban is. Az ellentmondások szüntelen keletkezésén és megoldásán keresztül visz az út mind előbbre, mind mesz- szebbre és magasabbra. De sohasem visz el egy olyan állapothoz, amelyben már nem lesznek — megoldandó és megoldható — ellentmondások. Gyenes László A Mátészalkai Állami Tangazdaságban jártam és beszélgettem a vezetőkkel, elsősorban is Hegymegi István igazgatóval, aki most talán mindenkinél boldogabb, hiszen 8 évig tartó szívós, sokszor az éjszakát is igénylő munkával irányította a gazdaság kollektíváját, hogy a termelés elavult keretei és módszerei közül kitörve korszerűség szülessen azon a területen, amelyben van láp, futóhomok, savanyú talaj, szürke hordalék és hasznavehetetlen mocsár is. Hegymegi István 1965 áprilisában vette át a gazdaság és a gazdálkodás irányítását, akkor, amikor még tetemes veszteséget mutatott a mérleg. A fejlődés íve Azóta — képletesen kifejezve — mérföld es ív jelzi a fejlődést, hiszen a Mátészalkai Állami Tangazdaság je- lenleg Európa legnagyobb télialma-termelő üzeme. Ez azonban elsősorban az alma területére és a termés meny- nyiségére vonatkozik. A termelés módszereire még nem, vagy nem egészen. Az igazi korszerűség, az alma korszerű termesztésének folyamata csa^ most kezdődött el. A tangazdaság összes területe jelenleg 4774 hektár. Ebből 3022 hektár a szántó. A gyümölcsös — téli alma — területe 767 hektár. Hasonló nagyságú területen szép és jövedelmező az erdő, az erdőgazdálkodás. A többi terület — 223 hektár — egyelőre hasznavehetetlen. A tangazdaságban 1972-ben 600 állandó munkás dolgozott. Kampánymunkák idején viszont ezrek. Főleg az almaszüretben. Mindmáig ez a legnehezebb munka, rengeteg embert igényel, gépesítése nem megoldott. így, ha az idénymunkások által teljesített munkanapokat átszámítjuk esztendőkre, az átlagos munkáslétszám 962 volt 1972-ben. Ennyi ember — sok-sok gép és műszaki felszerelés segítségével — 1972-ben 143 millió forint értéket termelt. A termelési érték nagyobb felét — 76 millió forintot — az alma adta. 1972 őszén összesen 1527 vagon almát takarítottak be, 230 vagonnal többet a tervezettnél. A Mátészalkai Állami Tangazdaságban 1972- ben egy hektár almaültetvény 200 mázsa termést adott. Az országos átlag 138 mázsa volt. De nyereségesen termelt a növénytermesztés és az állattenyésztés is. Még az új, szakosított sertéstelep se okozott veszteséget. A termelési költségszírrt 1972-ben az előző évihez viszonyítva mindössze 1,7 százalékkal emelkedett. A halmozott termelési érték viszont 15,8 százalékkal, az árbevétel 14,1 százalékkal, a vállalati nyereség 11,9 százalékkal volt több, mint ~z előző esztendőben. Ezzel azt is bebizonyította a tangazdaság, hogy a termelési érték jelen- tős növekedése nem vonja maga után arányosan a termelési költségek növekedését. Egy másik adat: 1972-ben a termeléshez összesen 248 mii- lió forint értéket használtak fel fektettek be —, s ezzel 22 millió 560 ezer forint nyereséget biztosítottak, 11,9 szá- Zalákkal többet, mint az előző esztendőben. Összesítésben ezek azok a leglényegesebb „mutatók”, amelyek alapján a „Kiváló vállalat” címet el- nyerték. Persze, a többi „mutató” is fontos, az üzemágak eredményei is lényegesek, sőt, sok egyéb tényező is közrejátszott, hogy a tangazdaság termelése a kiváló szintre emelkedjen. Az állattenyésztés két ágazató: tehén és sertés. A tangazdaság ópályi telepen gyönyörű tehenészetet találunk. Osztrák hegyitarkát tenyésztenek. Az állomány — — 192 tehén — törzstenyészet, egészen kiváló eredményekkel. 1972-ben tehenenként — átlagosan — 3586 liter tejet termeltek. Borjúelhullás nem volt. A 192 tehénből 107 teljesítménye olyan, hogy minősítésben elérte a „bikanevelő” szintet. EüensúSyo/ii! a kiesest Külön figyelmet érdemel a tangazdaság sertéstenyésztő és -hizlaló telepe, amelyet 32 millió forintos költséggel épí- tettek meg. 1971-ben kezdett üzemelni. A száj- és körömfájás érzékeny veszteséget okozott a sertésállományban megyénk- ben — és más megyékben is. Ezt most elsősorban kocaneveléssel lehet és kell ellensúlyozni. A Mátészalkai Állami Tangazdaság vállalta, hogy az idén 1000 kocát nevel és ad el — az állatforgalmi vállalat közvetítésével —: más üzemeknek. 1971-ben elkezdték és az idén befejezik a meliorációs munkákat. Ennek eredményeként 450 hektár területen öntözéses takarmánytermesztésre rendezkednek be. Ez hozzái árul a takarmánybázis növeléséhez, hiszen a tangazdaság összesen 750 szarvas- marhát — ezenbelül 350 tehenet — tart. Ennyi szarvas- marhának sóik legelő és takarmány kell. A növénytermesztésben újdonság a kukoricatermesztós korszerűsítése. A CPS rendszerben 790 hektár területen az idén már zárt rendszerben termesztik a kukoricát, egy nagy teljesítményű géprendszer alkalmazásával. Ettől a terméshozam 30 százalékos növekedését várják. A gazdaságban jelenleg 69 erőgép dolgozik, a gépesítettség 90 százalékos. Érdékes viszont, hogy 1966-ban még 80 erőgép dolgozott, s akkor a gépesítettség 60 százalékos volt. 1975-re már csak 40 erőgép üzemeltetését tervezik, a gépesítettség mégis 100 százalékos lesz. Ezzel kapcsolatban Hegymegi István igazgató a következőket mondotta: — Az erőgépek száma azért csökken, mert egyre nagyobb traktorokat vásárolunk és üzemeltetünk. De még mindig nem kapunk annyira nagy erőgépeket, amilyeneket területünkön a leggazdaságosabban használhatnánk ki. Legalább 150 lóerős traktorok kellenek. Ilyeneket azonban csak 1—2 év múlva tudunk vásárolni... A termelés mennyiségben és minőségben — összesített értékben is — évről évre növekszik. A gépek száma csökken, mégis növekszik a gépe- sítettségi szint. De csökken a munkások száma is. 1966-ban a tangazdaságban 1200 állandó munkás dolgozott, az átlagos munkáslétszám 1485 fő volt. A terv 1975-ben: 517 fő állandó és 735 fő évi átlagos munkáslétszám. Ez tehát azt is jelzi, hogy 10 év alatt a munkások létszáma felére csökken, a termelési érték mégis megduplázódik, vagy a duplájánál is több lesz 1936- hoz viszonyítva. Logikus, hogy az egy dolgozóra jutó termelési érték — a munka termelékenvsége — is ilyen arányban növekszik. Másfelől meg: egyre inkább a gép dolgozik, vagy még pontosabban: a munkások géppel dolgoznak. A nehéz fizikai munka így egyre inkább kiiktatódik a termelési folyamatokból. Ez a tangazdaság vezetőinek — a korszerűsítés élharcosainak —■ évek óta folyamatos törekvése, amivel — természetesen — a munkások maradéktalanul egyetértenek. Dfp'oiíia és korszerűség A Mátészalkai Állami Tangazdaságban jelenleg 13 agrármérnök, egy közgazdász, 7 felsőfokú végzettségű és 42 középfokú végzettségű technikus irányítja a termelést különböző szinteken. A szakmunkások száma 280, a betanított munkásoké 100 fő. Vagyis: a 600 állandó dolgozó közül mindössze 150 az olyan dolgozó, aki valamilyen szakmai képzettséggel még nem rendelkezik. És ez is hozzátartozik a termelés korszerűségéhez... A munkások elégedettek, ami érthető is. Keresetük és jövedelmük éppen olyan folyamatosan és egyenletesen emelkedik, mint a termelés. Az 1972. évi eredmények alapján — például — a tangazdaság összesen 3 686 000 forint nyereségrészesedést fizetett ki. Ebből átlagosan 4457 forint jutott egy dolgozóra. Az egy munkásra jutó bér és részesedés összege 1972- ben 32 098 forint volt, 11,1 százalékkal több, mint 1971- ben. Most, a ..Kiváló vállalat" cím elnyerését köszöntő ünnepségen 6 szocialista brigád 58 000 forint jutalmat kapott. 1972-ben összesen 8 millió forint volt betervezve a dolgozók szociális helyzetének, munkafeltételeinek és munkakörülményeinek javítására. De 10 millió forintot használtak fel. Minden telepen van már öltöző, fürdő, zuhanyozó és 400-nál többen étkeznek az üzemi konyhán. A munkásokat 5 autóbusz szállítja a munkahelyre és onnan haza. A közelmúltban három dolgozó kapott egyenként 40 ezer forint kölcsönt a tangazdaságtól lakásépítéshez. Égy sokgyermekes családnak a gazdaság vásárolt lakást. A ■négy gyermeknél népesebb családoknak minden évben karácsonyi segélyt adnak. Ennek összege legutóbb 31 ezer forint volt A tangazdaság dolgozóinak nagyobbik fele törzsgárda- tag. A nagy rekonstrukció — Sokan kérdezték már tőlem, mi a mi sikereink titka — mondotta Hegymegi István igazgató. — Meggyőződésem, hogy éppen ez: a dolgozók öntudata. Értik az egyéni, a vállalati és a népgazdasági érdekék egységét, mindenkori összhangját. Ez azonban nem született magától. A gazdaság pártszervezetei, a szakszervezet, a KlSZ-szerve- zet és a szakmai-politikai vezetés hosszú éveken át végzett munkájának gyümölcse ez. Aki öt éve, vagy még régebben járt nálunk, az ma rá se ismerne az emberekre, pedig a többség már akkor is itt dolgozott. Átalakultak, tudatukban átformálódtak az emberek. Igen jó érzés ezt tudni. Erőt, nyugalmat, biztonságot ad a következő nagy, feladatok teljesítéséhez... A következő nagy feladatokról csak annyit, hogy elkezdődött az almaültetvények rekonstrukciója. 40 hektáron már eltelepítették a fiatal almafákat — sövény rendszerben. További 90 hektáron előkészítettek a területet a telepítéshez. Nagy munka lesz a rekonstrukció, de 5 év alatt szeretnék maradéktalanul elvégezni. Szendrei Jozasi Virág utca harmincnégy Másnap már gépéről szállt egy kis beszélgetésre. Kora reggel óta paprikapalántát ültet a közös kertészetben. Még nem olvasta az újság tudósítását az előző napi eseményről: „Kiváló szövetkezet” címet és jutalmat adtak át múlt évi jó termelési munkájáért a rohodi Uj Élet Termelőszövetkezetnek. Átadták az ünnepségen a „■Mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetést Sáfrány Miklós traktorosnak... — Meghatottságomban nem tudtam mit csináljak. Pedig nem vagyok félős. De annyi ember, szinte az egész falu előtt! Méghozzá a mű velődési házban... Elmondtam valahogy néhány szavas köszönetét. Utána kézfogai és mentem a helyemre. — Ott néztem meg inkább amit kaptam. A borítékban négy lila. Az emberek sut,, togva böködtek, veregették a vállamat. Akkor gondoltam a három nap jutalom. Szabadságra is. — Mióta traktoros? — Kilencszázhatvannégytől, huszonhét éves korom óta. Nem igen hitték ezt valamikor a szüleim. Hét testvérem közül a harmadik vagyok. Apámék uradalmi dohányosok voltak. És annyi gyereket neveim, etetni, ruházni... A taníttatásról már nem is beszélve. Az igazság, nagy volt nálunk akkor a szegénység. — A fez-ben lett traktoros? — ötvennyolc óta vagyok tsz-ben. Kezdetben én magam is dohányos munkán dolgoztam legszívesebben. De nem kötöttem magam. Mindenütt kedvvel dolgoztam. Akármilyen munka nem elégít ki. Legyen az minőségben is hibátlan. Talán a fiatalságom mellett ez is döntött abban, hogy traktorostanfolyamra küldtek Nyírmadára. Hatvannégyben ott gépállomás volt. Ég én bizony rettenetesen megsze. rettem a gépeket ■— Traktoros korából mire emlékszik szívesen ? — Hatvannégyben négy erőgépünk volt. Most tizenöt a számuk. Ezek mellett négy teherkocsi, kombájnok. Köztük egy „mindent tudó” dohánykombájn. Meg persze arra emlékszem még szívesen, hogy évek óta nem fordult elő, hogy valaki itt gépi munkában lepipáljon. — Van elég gépi munka. — Az igen. Itt például ez a palántázás. Még nem olyan régen kézzel kellett minden tövet elültetni. A sok hajlókázástól szédült az ember. Most meg így dohányt, kertészeti palántát... Múlt évben háromszázharminc munkanapot teljesítettem. Nyári időszakban, hosz- szú napokon tizenöt-tizenhat órán át ülök kormánynál. Egy-egy rágyújtásért némáitok meg. — Csaláxí? — Van. persze. Hatvanhétben nősültem. Kisfiúnk négyéves. Mikor nősültem, akkorra harmincezer forintom volt már takarékban. Másik évben vettünk saját házat, hatvanezerért. Szép helyen van: Virág utca harmincnégy. Azóta, a ház további kiépítéseire — nyári szoba, konyha, kamra, pince — ráment csaknem százezer forint. Meg az egyéb, melyek a feleségem bútorhozományán kívül megkerültek. Rádió, televízió, gáztűzhely, villanydaráló... Két nagyszobában cserépkályha. — Felesége a tsz-ben dolgozik? — Csak mint besegítő. Nem állhat ki mindig közös munkára. A háztáji jószágtartás gondja is nagyrészt az övé. — A kitüntetés, az ünnepség is mutatja: megvan a jó munka jutalma. — Ez az igazság. Ami közvetlen énrám vonatkozik, múlt évben negyvenháromezer forint jutott a közösből. Feleségem az egyes munkákban való részvételért meg a háztáji jószágtartás- ból hozzátett még húsz-huszonötezret. Jól vagyok a kis családommal... Asztalos Balint
