Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

I *. oldal KELET-MAGYARORSZAQ — VASÄRNAPT TVTETT PTCT.FT tm. Jünírts S. Bajor Nagy Ernő: Krúdy fekete napja (Részletek az Irodalmi Színpadon elhangzott emlékbeszédből) Mindenes cselédje Szűcs Juliska talált rá b halott Krúdy Gyulára. Délelőtt tíz volt, s a gazda meghagyása szerint ébreszteni akarta őt. mert az író a városba készült. A halál be­álltát orvos, dr. Boér Kálmán konstatálta: sze­rinte szívbénulás ölte meg az elhunytat, aki rövid haláltusájában föltehetően alig szenve­dett. Egy szemtanú szerint a halott Krúdy szé­les rézágyon pihent, vékony karja mellére si­mult, mindkét lábán harisnya volt, a haris- nyás lábak előtt összegyűrt farkasprém hevert. Éjjeliszekrényén félig égett gyertyát látott a riporter, egy doboz cigarettát, szemüveget, ce­ruzákat Ott volt utolsó írása is, egy levél, me­lyet Halasi Fischer Ödönnek címzett s azt kö­zölte benne: szeretné megtekinteni a Nemzet- közi Vásárt... A magyar toll mágusa halálának napja nem szűkölködött újságba kívánkozó esemé­nyekben Abban a huszonnégy órában tört ki botrány amiatt, hogy a nagyhatalmú Wolff Károly keresztfiát neveztette ki a fővároshoz főorvossá... Berek Sándor 21 éves költő saját verseit szórta az első emeleti karzatról a kép- viselőházban tanácskozó honatyák közé elő­állították a rendőrségre. Aznap Hitlerék szá­zával tartóztatták le Németországban a balol­dali politikusokat... Oravecz Imre 38 éves nagyidai parasztfestő 42 képből álló életmű­vével Budapestre érkezett... Gyermektartásra kötelezték az albertfalvai katolikus egyház- (községet... Péterffy Ferenc vecsési orvos anyagi gondjai miatt fejbe lőtte magát... S még egy ese­mény: a büntetőtörvényszék Szemák tanácsa ítéletet hirdetett abban a perben, amelyet kom­munista értelmiségiek nagy csoportja ellen folytattak. Az ítélet többek között másfél évi börtönnel sújtotta Széli. Jenő egyetemi hallga­tót, három hónapra ítélték Olt Károly magán­tisztviselőt, egy-egy hónapot kapott Keleme.o János és E. Kovács Kálmán. Békés . Istvánt, Darvas Józsefet, Szántó Piroskát és József At­tilát a vád alól felmentették. A halott Krúdyval nyomban' békét kötött b kormányzat. Maga a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter táviratozott az özvegynek: „Mély részvéttel értesültem szeretett férje el­hunytéról, stop, enyhítse nagyságos asszonyom fájdalmát a fölemelő tudat, hogy a megboldo­gult kiváló munkássága maradandó értéke lgsz irodalmunknak.” Aláírás: Hóman Bálint. A nagyságos asszonynak abban a helyzet­ben másra lett volna szüksége mint felemelő tudatra. Ismert tény, hogy éppen kilakoltatási eliárás folyt a család ellen, a lakásból pedig díjfizetési hátralék miatt kikapcsolta a vil­lanyt az Elektromos Művek. Micsoda ellentmondás! Négyszobás lakás, háztartási alkalmazottal, de nincs pénze a leg­elemibb kiadások fedezésére. Utolsó írásainak egyikében azt mondta el, hogyan tett vagyon- talansági esküt a törvényszék előtt, melynél csődöt kértek ellene... Az írás két befejező mondata: „Esküt tettem, hogy semmim sincs- Vajon lehet semmi nélkül élni?” Az a bizonyos semmi a hivatalosan szám­ba vett 6919 pengő 23 fillér tartozáson kívül a következő személyes ruhadarabokból állt: i,Két lepedőből varrott fehér vászon öltöny, egy sál, egy selyemzsebkendő, tizennégy puha és három keménygallér, tíz nyakkendő, egy pár fehér glaszékesztyű, egy szürke kamásni, három pár magasszárú, szürke, antilopbetétes gombos cipő, hat pár harisnya, egy szürke halszálkás felöltő, két feketecsíkos nadrág, egy fekete zakó mellénnyel, ggy rövid páránybőr bekecs, egy barna szvetter, egy zöld és egy szürke kalap, két nadrágtartó, nyolc ing, hat alsónadrág, négy hálóing, kilenc zsebkendő, egy sötétkék öltöny és egy frakk.” Krúdy a magyar toll eleddig legszorgalma­sabb munkása volt. önmagára rótt napi pen­zuma elérte, néha meghaladta a tizenhat gé­pelt oldalt. Bejárta az emberi lélek Antarkti- szát és trópusi vidékeit. Ki mondhatná teljes felelősséggel,, hogy életművének alkímiája nél­külözhette volna a visszatérő mámor, a kö­nyörtelen versenyizgalom vagy a céltalannak tetsző, költséges barangolások hatóanyagát?' Utolsó éveinek sok gondja, keserűsége testé­ben, kedélyében is megvénítette őt. Talán sa­ját sorsának borús sejtelme komorlott az 1933. év legelején írt cikkben, melyet e sza­vakkal zárt le: „Vajon mit trunk az 1933-iki esztendőről, ha megérjük, átbfrjuk és befejez­hetjük?” Nem fejezhette be. Május 12-én, immár negyven esztendeje ennek, hasztalan költöget- tek... Es még aznap fölreppentek az újabb Krúdy-legendák. Mert Petőfit és Adyt is »'“le­értve sem volt még egy magyar író. akinek életéről annyi mendemonda, igaz anekdotikuc történet és koholt história keringett volna Hogy hányszor párbajozott: ki ugrott le mi­atta az emeletről; miként rázatta magát konflison egy jó ebédért Pestről — Füredig; kikkel ivott a Mélypincében; kikkel Kéhlinél: Miért járt Fresser Anna vendéglőjébe: miként töltötte az időt a Vén Eperfában... Halála nap­jától a Krúdy-törtön etek mondhatni osztódás­sal és immár ellenőrizhetetlenül szaporodtak. A temetés külsőségei akaratlanul is a legen­dákat sokasították. Tizennyolc kandeláber gyertyáinak lidérclángja lobogta körül a ko­porsót. Gyöngyvirág, tulipán, orgona, szegfű árasztotta el a ravatalt. Zene kísért^ utolsó útján. Krúdyn frakk volt és fehér nyakkendő Egy szemtanú szerint „Utolsó szegény évei­nek utolsó élő pillanatában oly fejedelmin ele­gáns volt, mint egy herceg.” Míg temették, a szél fújt, eső verte a várost, mennydörgés kí­sérte a szertartást. A Reggel című újság nyilvános gyűjtést kezdett, hogy megsegítse az író családját. Az első napon 585 pengőt ajánlottak meg Krúdy tisztelői... Ma már világosan látjuk, fejedelmi ha­gyaték maradt a vagyontalansági esküt tett író után. Legalább hatvan regény, háromezer el­beszélés, színművek, publicisztikák sora. Élet­műve a régi újságokban szunnyadó novellák­kal és folytatásos regényekkel együtt mintegy 150 kötetre, öszesen 45 ezer nyomtatott oldalra tehető. i Mi ma emlékezzünk az emberre, aki nem tudta maga mellé hódítani a szerencsét; aki — bár sokan szerették — boldognak talán so hasem vallotta magát, aki — jóllehet rajon­gói mindig voltak — bizalmas barátra nem lelt; aki nem tartozott csoportokhoz, karrier- kovács érdekszövetségekhez... Emlékezzünk rá aki negyven éve megpihent, de mindaddig él amíg tiszteli a szép szót és gondozza irodalmá a magyar. i Könyvheti antológiákról — röviden Xz évenként ismétlődő ünnepi könyvhét hagyományossá váló antológiái közül ezúttal háromról szólunk. Az Aranysörényű fellegek a Zrínyi Könyvkiadónál jelent meg. Formailag folytatása a Vaüomás a katonáról (1968) és a ■Sátrak melege (1971) című köteteknek, tartal- 'milag valamivel erősebb is azoknál. Illés La­jos, a kötet szerkesztője gazdagabb anyagból válogathatott, s szigorú szelektálás eredménye­képpen alapjában katonákról, részleteiben vi­szont életünk egészéről, mindennapjainkról, a háború óta eltelt időszak emberformaló hatá­sának az egyéniségekben való tükröződéséről szóló, többségében rangos írásokat olvasha­tunk. A kötetben a többi között olyan müvek­kel találkozhatunk, mint Dobozy Imrének az első világháborútól indított, de apa és liu párbeszédeként egészen _ nap j ainkig vezető Csonka párbeszédek című gondolatgazdag beszélése. Szerepel a kötetben Soós Zoltán sok részletében ismert, s most egészében olvasható nagyszerű poémája, a Szélirány az indításhoz js, amely repülősök közé viszi az olvasót. A Kossuth Könyvkiadó riportgyűjtemé- nye, az Irószemmel 1972. ezúttal is Nemes György szerkesztésében jelent meg. Az el­múlt évben újságokban, folyóiratokban nap­világot látott riportok közül tartalmaz har­mincat. Olyanokat például, mint Bertha Bul­csú írása, amely a szőlőtermesztésről szól, ko­runkban. amikor „a bor is áruvá alacsonyo­don”, mint a szerző írja a legszárazabbnak tű­A népé lett az iskola Az államosítás közkatonái 1948 JÜNIUS I6-A a magyar közoktatás történetének kiemelkedő dátuma. Ekkor ik­tatta törvénybe az országgyűlés a nem álla­mi iskolák államosítását. Az 1948 XXXIII. törvénycikk-törvény kimondta: „A jelen tör­vény hatálybalépésekor fennáló nem állami iskolák és a velük összefüggő tanulóotthonok, továbbá a kisdedóvodák fenntartását a kizá­rólag egyházi célokat szolgáló tanintézetek (hittudományi főiskola, diakónus és diakó­nisszaképzö, stb.) kivételével az állam veszi át.” A törvény megalkotását és elfogadását követő napon, június 17-én a Sportcsarnok­ban ötezer pedagógus részvételével nagygyű- lést tartottak. Szabolcs-Szatmár megyét ötta­gú küldöttség képviselte a fővárosban. Nagy volt az öröm, a lelkesedés, végre a felekezeti iskolák pedagógusai is tagjai lettek a magyar nevelők nagy családjának. Megszűnt a sok megaláztatással járó függő viszony az iskola­székekkel. Az államosítási törvényt megyeszerte örömmel fogadták a munkások, parasztok, értelmiségiek. A Magyar Dolgozók Pártja és a pedagógus-szakszervezet kezdeményezésére a munkások az üzemekben, a parasztság a falvakban, a pedagógusok a szakszervezeti gyűléseken már a végrehajtás feladatairól is tanácskoztak. Számba kellett venni az álla­mosítás megkezdése előtt az iskolák vagyon- tárgyait, felleltározni az ingó és ingatlan esz­közöket, amit a községi elöljáróság őrzött meg. Az előzetes leltárkészítés azt a célt szolgálta, hogy felelőtlen emberek ne tudják széthurcolni az iskolák felszereléseit, bútorait. AZ OÍSSZAGGYtJUÉS UTÄN A MEGYÉ­BEN is megalakultak az államosítási bizottsá­gok. Tagjai: a pedagógus-szakszervezet kép­viselője, az állami tanügyi igazgatás egy munkatársa, a többiek a helyi politikai pár­tok és a demokratikus szervek vezetői, meg­bízottai voltak. Ott volt, mint átadó az isko­lafenntartó egyház képviselője is. akinek fellebbezési joga volt, ha az államosítási bi­zottság eljárását sérelmesnek találta. Az iskolák államosítása a legszélesebb nyilvánosság előtt zajlott le, a pedagógusok gyalog, kerékpárral, lovas, szekérrel járták a községeket, s végezték az előkészítő munkát. Nehéz lenne felsorolni az államosítás közka­tonáit, akik fáradságot nem kímélve nagy igyekezettel és emberséggel teljesítették tör­ténelmi küldetésüket. Többségük nem gon­dolt arra, hogy a magyar történelem új kor­szakának harcosa, történelmi jelentőségű ese­mény részvevője. Teljesítették, amit a nép, az ország előbbre jutása megkívánt tőlük. Politikai, társadalmi, kulturális jelentő- sége szinte mérhetetlen az államosításnak, de a kezdeti időszakban nem elhanyagolható fel­tétel volt az iskolák tárgyi, anyagi helyzeté­nek rendezése, a nevelők egységes fizetési rendszerének kidolgozása, a lényegesen hát­rányosabb helyzetben lévő volt felekezeti ne- velők anyagi és erkölcsi megbecsülésének megalapozása. Erről beszélgettünk Horváth Józseffel, a megyei tanács művelődési osztá­lyának gazdasági előadójával (ma nyugdíjas), aki az iskolák államosításának első vonalá­ban dolgozott. „Rossz állapotban lévő egy­házi iskolákat vettünk át. A sok iskolafenn­tartó miatt sok volt a kisiskola, ahol az ok­tatás legcsekélyebb feltételei is hiányoztak,’ Már az első hetek, hónapok után a megye dolgozói az állami támogatást több, mint sz zezer forintos önkéntes adományozással is megtoldottak.” A MEGYÉBEN AZ ÁLLAMOSÍTÁS álta­lában nyugodt légkörben, zökkenők nélkül haladt. Kevés olyan egyházi iskolafenntartó akadt, mint a máriapócsi görög katolikus egyhát, ahol szinte nevetséges apróságok okoztak vitát az államosítási bizottság és az egyház képviselője között. Az egyház tulaj­donjogi igényt tartott fenn a mennyezeti lámpára, az égőkre, (a .tányérral együtt) ’ 3 darab kuliszára, a villanyoszlopra és az épü­letben lévő villanyvezetékre. Az ilyen és ha­sonló, ma már anekdotába illő nézeteltérések természetesen nem jelentettek leküzdhetet­len akadályokat. A községek dolgozóinak túlnyomó több­sége megértéssel fogadta a bizottságok mun­káját, igyekezett segítségükre lenni. így volt többek között Császlón is, ahol Buzgó Ferenc helybeli tanító (ma igazgató), Szász Gusztáv, Riczei Tibor voltak a bizottság tagjai. A hely­színen! járva az államosítás 25. évfordulója előtt a lassan megsárguló jegyzőkönyv is elő­került. Az egyházi iskola leírásáról ezt olvastuk: „Az épület tégla alapon téglafallal, cseréptető- vei épült. Van benne egy tanterem beépí­tett oltárral és iskola előszoba, két lakószoba és konyha, éléskamra. Udvarán van egy mel­léképület három helyiséggel, istállóval és két fis kamrával. Az udvaron van még egy düle- dező ól, sertésól, kút.” A császlói református iskola szemléltetőeszközeit nem volt gond számba vepni, egy kockát, egy méteres rudat, egy literes bögrét, 1 kilós súlyt, 1—2 térké­pet vett át a bizottság. Hasonló volt az egy­házi iskolák helyzete másutt is, így a közeit Gacsálybán, ahol egy százéves romos iskolát államosított az akkor 28 éves Barla Árpád. Az idén 32. évét tölti a községben, mint pe­dagógus. Mint visszaemlékezett a 25 évvel ez­előtti napokra, számára a legfogósabb fel­adat az alaprajz elkészítése volt. De nem lett volna sárospataki diák, ha nem birkózott volna meg a szokatlan, nem kifejezetten ta­nítói tennivalóval. Nevek százait kellene felsorolni, ha a szabolcsi iskolák államosításában tevékenyen résztvevőkről szólni kívánnánk. Közülük sokan ma is fáradhatatlan munkásai a nevelésnek, mások már nyugdíjban vannak, az idősebbek pedig meghaltak és csak az emlékezet őrzi meg munkásságukat. És a dokumentumok, monográfiák, szakdolgozatok, pályamunkák adnak hírt fáradozásuk eredményéről. Az államosítás sok névtelen közkatoná­jának köszönhető,' hogy széles körben bonta­kozott ki a megyében a „Dolgozók az isko­láért” mozgalom, amelynek célja az elha­nyagolt egyházi Iskolák rendbe hozása volt. A mozgalomban részt Vevő munkások, parasztok, értelmiségiek a kitűzött határidő előtt elké­szültek az államosított iskolák megújításá­val. A tanfelügyelői hivatal intézkedett az 1948—49-es tüzelőanyag beszerzéséről, hogy zavartalanul megkezdődhessen az új tanév, most már az államosított iskolákban, amely végre a népé, a nép gyermekeié lett. Páll Géza Keresztűry Dezső: A szépség haszna nő számadatokból és rövid anekdotákból ősz- szegyúrt riportjában. Ott van Csalog Judit megdöbbentő írása, A szegénység szégyene, amely szerint a mai gyerekek többségében a szegénység elítélendő, rossz tulajdonságokkal párosul. Nemcsak megrázó, hanem egyben fel­rázó, figyelmeztető írás ez. Vigyázzunk! Hi­szen máris: „Ugyanaz a sztereotip, fölényes vállrándítás jut mindazoknak, akik oktondi mód MÁSOKÉRT vitték vásárra a bőrüket.” A Táncsics Könyvkiadó harmadszor je­lentet meg könyvet Szép Szó antológia cím­mel. A kötet csakúgy, mint a két korábbi, Sza- lontay Mihály szerkesztésében a Népszava Szép Szó című irodalmi és kulturális mellék­letében az elmúlt tizenkét hónap során meg­jelent írásokból tartalmazza a legjobbakat, azokat, amelyek témájukban és írói megfor­málásukban a napi aktualitáson messze túl­mutatnak. Ezért dicsérendő, hogy az antoló­giából nem kimondottan szépirodalmit csinált a szerkesztő, versek és elbeszélések mellé jegyzetek, esszék, kritikai tudományos írások, kistanulmányok is bekerültek. Többek között Déry Tibor, Urbán Ernő, Baranyi Ferenc, Má­tyás Ferenc, Czine Mihály, Csák Gyula, Ta­más Aladár, Illés Endre nevével találkozha­tunk a lapokon. A hétről hétre megjelent írá­sok együtt újraolvasva új szellemi izgalmak­kal, a részletek feltűnőbb, egymás fényében újabb szineket kapó szépségeivel örvendezte­tik meg az olvasót. Keresztűry Dezső, mint azt elöljáróban írja: „Az irodalom, a vers és a próza, a színház, a film. s a velük rokon területek műveinek és műhely kérdéseinek vizsgálatá­val foglalkozó” tanulmányainak, értekezései- nek, jegyzeteinek válogatott darabjait gyűj­tötte össze kötetében. írásai „valahol a szó. rosabban vett műbírálat meg a szakmai gya­korlat határterületén helyezkednek el.” Kü­lönleges értéküket is ez adja meg: a szerző tárgyát a gyakorló művész biztonságával belülről látja és láttatja. Keresztűry a költő szemével észlel és a filológus alaposságával és pártatlanságával ítél. Horváth János óta ritkán találkozhat­tunk a verseknek olyan mélyreható és tel­jességre törő, nyelvi, stílustörténeti, tartal­mi és társadalmi elemzésével, mint e kötet lapjain. (Berzsenyi Dániel „A közelítő tél”, Petőfi Sándor „Nemzeti dal”, Ady Endre „Emlékezés egy nyáréjszakára”.) Prózai írásművekkel foglalkozó írásai több. mint. harminc év távolából szólnak hozzánk. (Á mellékmondat védelmében 1941, Móricz Zsigmond „Erdély”.) s erényük: ér­vényességük, az elsőben felvetett problémá­kat mai napig nem érezhetjük megoldott­nak, a másodikban, az akkor még fiatal kri­tikus biztonsága, éleslátása és bátorsága ejt meg. Színi bírálatait is ez a merészség jellem­zi. akár egy félresikerült Bánk bán-rende­zést elemez, akár színházi világunk egészét marasztalja el, melynek „csillogóan tarka provincializmusából valóban nehéz valami világraszólót kiemelni... ahol hiányzik az iga. zi nagy formáknak még az álma és igénye is.” (Korszakos fonnák az új dráma szolgá­latában.) A formai kísérletezést átgondolat­lannak. talminak, jávszalagon járónak látja: „színházi világunkat jobban érdekli a for. mabontás ténye, mint értelme... a kísérlete­ző színház akkor lenne jó, ha nem utánzó lenne.” (Néhány szó színházi életünkről.) Különleges érdeklődésre tarthat számot Madách két művének megújításáról beszá­moló műhelytanulmánya, Madách Mózes és Csák végnapjai című drámáit — akár Arany János igazító keze a Tragédiát —, Keresz- túry munkája tette előadásra alkalmassá, mint bevallja, a maga számára is megley - tést hozó sikerrel. Filmkritikái munkásságából Jancsó Mik. lós Égi bárány c. filmjéről írott tanulmá­nyát kell kiemelnünk: a kritikusi alázat szép példája; nem ítél, hanem kérdez, a vá­laszt a rendező eljövendő alkotásaitól várja. Kötete befejező részében az irodalom tárgyi és helytörténeti értékeit megőrző, az írói ereklyéket, emlékhelyeket, szülőházakat és sírokat védelmező kultúrpolitikus lép elénk. Átgondoltan hagyományőrző: „Népünk életérdeke, hogy irodalmunk ne csak köny­vek, nevek, frázisok kisebb-nagyobb halmaza legyen számára, hanem harci lobogó és erő­sítő ige, megölhetetlen életösztön és tépelőd- ve körültekintő öntudat.” Kétszeresen sürge­tő ez a feladat egy olyan országban, ahol .Berzsenyi síremlékét marhák döntötték ki. Virág Benedekét a Csend utcai temetőt fel-; számoló sírásók.” Keresztűry Dezső tanulmánykötete nem-- csak a szakember de az irodalom, színház,' film igazi értékei iránt érdeklődő olvasó szá­mára is maradandó élményt nyújt. (Szépkor, dalmi Kiadó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom