Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-29 / 150. szám
) Í973. Í9nfus 39. KfCBf-HXöyAlíÖIWBW > oTda? A munkás Bronzkoszorúsok Naményban *EGYZET véleménye EGY MUMKAS VÉLEMÉNYE: „Lehet, hogy én meredeken fogalmazok, de amit gondoltam, már csak kimondom. Egyáltalán értékeli-e az a vezető a munkáskollektívát, amelytől elzárkózik. Nem kíváncsi a munkások véleményére, javaslataira? Én még azt is meg merném kockáztatni, hogy az ilyen vezető rosszul értelmezi a munkás- osztály vezető szerepét is.” Igaza van. Természetesen nem arról van szó, hogy az a vezető, aki meghallgatja a munkások szavát, véleményét, akkor már biztosan a munkásosztály érdekeit fogja képviselni, á másik viszont nem. Nem ez a döntő. Viszont tagadhatatlan, hogy az a vezető, aki „életközelből”, a munkások véleményére alapozva képvisel egy ügyet, reálisabban látja a helyzetet, valósághűbb és igazságosabb lesz a döntése. Érvényesül-e, vagy érvé- nyesítik-e ott az üzemi demokrácia elvét, ahol több száz munkástól egy nagygyűlésnek beillő tanácskozás keretében kérik, hogy mondjanak véleményt a vállalati tervről, a beruházásokról, a jövedelem felosztásáról, a jutalmazásokról, kitüntetésekről-, s egyebekről? LÁTSZÓLAG érvényesül itt az üzemi demokrácia — de csak látszólag. Ez a módszer azonban nagyon átlátszó, s a munkások észreveszik, s szóvá is teszik. Kétségtelen, meg kell szokniuk a vezetőknek is az új módszereket, azt, hogy szemtől szembe, nyílt fórumon mondják meg miben, hogyan akarnak intézkedni. Sok gazdasági vezető e vezetési stílusban az ő személyes érdekeinek, jogkörének a megcsorbítását látja. Pedig a jó vezető minden módját, lehetőségét kihasználja annak, hogy a legjobb javaslatokat összegyűjtse, hasznosítja az egész gyár érdekében. Az említett és ott csak látszólag érvényesített üzemi demokrácia elve, gyakorlata csak akkor válik valósággá, ha olyan fórumok életre hívását szorgalmazza a vezetés, ahol kötetlenül, fesztelenül, s nem csupán úgy, mint munkaadó és munkavállaló, hanem mint az üzem gazdái ülnek egy asztalhoz. Tapasztaltunk ilyet a Nyíregyházi Kon- zenvgyárban, Záhonyban és másutt is. Sok Jő tapasztalat ^lappang” az emberekben. Évtizedek során felgyülemlett politikai tapasztalatainkat sem összegeztük eddig. Ez is sajnálatos, de az talán legalább annyira, hogy az egyszerű, kétkezi, fizikai munkások, brigád- és művezetők, stb. tapasztalatait nem hasznosítjuk megfelelően. Mindez nagy érték lehetne a vezetésnek. Ma már túl kell látnunk a prakticista felfogáson. Fel kell mérni, hogy egy-egy jelentősebb intézkedésünknek milyen hatásai, eredményei várhatók. Láttam izgalomban magam is vezetőket a Kemecsei Állami Gazdaságban, a cipőgyárban, akik odaálltak a kérdezők elé. S bizony egy-egy kérdés hallatán meg kellett kapaszkodniuk mit is válaszoljanak? Tömegpolitikai munkánknak csak akkor van, s lesz hitele, ha a teljes igazságot mondjuk el: egy embernek, egy csoportnak, egy üzemnek, egységesen értelmezve és egységesen magyarázva politikánkat. TÉRJÜNK VISSZA A MUNKÁS VÉLEMÉNYÉRE. aki talán sarkosan-vaskosan, a maga módján, nyersen fogalmazott az üzemi demokráciáról, s a vezető magatartásából ítélte meg a munkás- osztály vezető szerepének érvényesítését. Talán nem így ítélkezik, nem alakul ki benne ilyen felfogás, ha az illető vezető tudja, hogy tömegpolitikai munkánk hatékonysága az emberek meggyőzésén keresztül mérhető. Egy üzem, tsz, egy intézmény, egy vállalat nagy kollektíváját ösz- szekovácsolni, politikánk helyességéről meggyőzni, ennek érdekében csatasorba állítani csak az embereken, a kisebb egységeken keresztül lehet. Ezekben az összetartó egységekben, brigádokban kell először érvényesíteni az üzemi demokráciát, javaslatokat kérni a kollektív szerződésekhez, a gépek kihasználásához, a munkafegyelem erősítéséhez és sok minden egyébhez. Ez természetesen feltételezi, igényli, hogy ezek a kis egységek alaposan ismerjék sajátos feladataikat, terveiket. Ez a vezetéstől viszont igényesebb,^felkészültebb munkát kíván. Arról van szó, hogy a tömegpolitikai munkát is szervezni kell. Meghatározott célja van: az emberek meggyőzése, politikánk helyes magyarázása, elfogadtatása és mozgósítás ezek végrehajtására. Farkas Kálmán túr ikor észrevettem Gyu- iát, gyorsan befordultam egy mellékutcába. Nem szeretek találkozni vele. Tulajdonképpen nem is ismerem. Egyszer a színházban az előttem levő sorban ült, és meglehetősen összefüggéstelen formában (nem volt épp szín józan) szemrehányást tett, hogy évek óta észre se veszem őt, egykori iskolatársamat, pedig de sokat jártunk valaha együtt... Töprengtem is akkor: valóban így volna? Lehetséges. Jó pár évvel fiatalabb nálam, az alsósok rendszerint ismerték név szerint és arcról is a felsősöket, de azok csak ritkán emezeket. Ezen a keserű hangú észrevételen kívül akkor nem is tudtam többet kivenni belőle, nem forgott a nyelve. Másoktól hallottam azután hogy Gézának, egykori padszomszédomnak az öccse. Nem, most sem emlékeztem, hogy ismerten* volna a kis Pápayt — bár. k tudja. . A bátyja? Azt serr láttam legalább húsz éve. ha nem huszonöt. Hova lehetett17 Efelől persze kikérdeztem volna Gyulát (a keresztnevét Is csak nemrég tudom), de mindig kapatosán került az utamba, inkább molesztált, mint beszélgetett. Menekülte)?! előle. Most azonban észrevett. Utánam kiáltott — és kivételesen egészen tiszta volt a szeme. — Azt mondd már meg, hol van most Géza! Sokat sejtető pillantás. — Hol? New Yorkban... Azután előhozakodik egy saját problémájával, azt mondogatja. Türelmesen hallgatom, de alkalmas pillanatban közbevágok: — Te, és hogy került ki a bátyád Amerikába? Általában nem ismernek halk szavú embernek, most se suttogtam. Gyula meg is rémült: — Csendesebben! — Miért? Ha ott van, hát üt van. Mit félsz? Neked mi őzöd hozzá? — Mi közöm? Azért lehe- ek én csak géplakatos... Ez a „csak” óvatossá tesz, visszahúzódnék de most már belőle ömlik a szó (persze folytott hangon). Megtudom, hogy Géza röviddel a háború után Magyarországon telepedett le, azután jött 1956... — Mi baja lehet? Príma dolga van! És előkerülhetnek az a|• Akik dolgoztak a teácss Herczeg András Herczeg István Domány János Czine Miklós Seoft a Tcssedikbrigád C7 Az ország különböző részeiből egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek, kísérleti állomások, valamint állami gazdaságok, termelőszövetkezetek elméleti és gyakorlati szakemberei vettek részt június 27-én délelőtt a Debreceni Agrártudományi Egyetem színháztermében a Tessedik-brigád országos tanácskozásán. A brigád 10 évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy a lucerna és a vöröshere széna- és magtermesztését szaktanácsadásokkal növeljék és így az állattenyésztés A hír megdöbbentette az embereket. Nem tudták elképzelni, hogy a mindig vidám munkatársuk nincs többé. Pedig hogy összeszoktak már nyolc év alatt, még egymás gondolatait is tudták. Nem kellett egymást biztatni, égett a kezük alatt a munka. Mondják: sokszor hallani más helyekről, hogy nem igazságos a brigádteljesítménytől függő egyéni bér — náluk ez sohasem jelentett problémát. Talán ez is erősítette a szándékukat, amikor negyedik éve beneveztek a szocialista brigádmozgalomba. Három kerek év és háromszor a cím, amit együtt hatan megszereztek Vásárosnaményban az ÉRDÉRT Vállalat 21-es telepén a Zrínyi szocialista brigád tagjai. De a harmadikat a bronzkoszorút Cson- gár István már nem tűzhette a mellére. „Ez a dolgunk“ A telep bejáratánál vagonok állnak. Mellettük, előttük, körben rajtuk keskeny vágányokon deszkákkal megpakolt csilléket tolnak az emberek. A Zrínyi brigádot keressük, mondják, őket bent a telep túloldalán lehet megtalálni. Négyen vannak. Ketten a vagonban állnak és egymás után szedik le a felhordón érkező deszkát, ketten lent a felhordót „etetik”. Kikapcsolják a gépet, bemutatkozunk. Czine Miklós a brigád vezető, Domány János, Herczeg István, Herczeg András, és még ketten — ők betegek — Csizmadia János és Molnár József a brigád tagjai. — Ez a dolgunk — mondja a brigádvezető. — Ki- és berakodás, csilletolás, anyag- mozgatás. Nem könnyű, de megvan a pénz is. Mennyit is kerestünk a múlt hónapban? — kérdezi Herczeg Andrástól. — Háromezer-kétszázat — mondja, aztán azt is hozzáteszi — azért nem minden maradhataflan, Jellegzetesen émelyítő színes amerikai fényképek, Géza jó módját dokumentálandó. Nézem őket. Az egyiken egykori osztálytársam (megismerem!) egy strandon fekszik püspöklila dresszben a feleségével (büszkén: „magyar lány”!) Egy másikon indiánnak van öltözve, fején tolldísz, kezében hosszú szárú pipa. A képek bizonyító ereje eléggé vitatható (a püspöklila dressz alighanem megkapható pár centért, az indián pompáért se kérhet sokat a jelmezkölcsönző), de azért Géza príma dolgában még nem kételkedem. Miért ne? Van ott épp elég gazdag ember. — No, és itt van egy levél. Olvasd csak, olvasd! Olvasom. Tudósítás családi dolgokról. Azután testvéri feddés: ha abbahagynád az ivást biztosan könnyebben boldogulnál. Majd pedig óvatos, udvarias elhárítása az itthoniak kérésének, hogy hívja fel őket telefonon. „Az órabérem most ... (nem emlékszem a számra), a telefon pedig hozzátok hárompercenként 20 dollár... Nem engedhetjük meg magunknak. ..” — Tessék. Elolvastam. — No, ugye, érdekes levél? — Valóban érdekes. Szervusz, Gyula! B. b. hónap ilyen jo. Olyan kétezer-nyolc körül van az átlag. Együtt’ számolgatjuk, menynyi anyagot is kell ezért megmozgatni. Mondják, a mai napra — ez hétfőn volt — 160 köbmétert, az 960 mázsának felel meg, plusz még a csilletolás, ami szintén nem gyerekjáték az egyenetlen, a Tisza és a Kraszna találkozásának árterében lévő telepen. Lassan a brigádmozgalomra terelődik a beszélgetés. Mondják mit tettek a cím megszerzéséért, aztán a volt munkatárs, Csongár István neve kerül a beszélgetés középponti ába. „Láttuk, nem jó az egész“ — Nagyon szerettük. Együtt mentünk el a temetésére is Ilkre, aztán ahogy körülnéztünk,' láttuk, hogy nincs minden rendben a lakással. Ott voltak a vezetők is, aztán felvetettük, hogy megcsinálnánk. Mindenki egyetértett. Megbeszéltük, hogy kimegyünk egy szabad szombaton és rendbe tesszük — mondja a brigádvezető. — Őszintén szólva kisebb munkára gondoltunk. Aztán mikor megbontottuk a tetőt, akkor láttuk meg, hogy nem jó az egész szerkezet. Kicseréltük, ami nem odavaló volt — mondja Domány János. Sándor Antal párttitkár, Barna József szakszervezeti titkár és Szabad Gyula irodavezető csak dicsérő szavakat mondanak Czine Miklós brigádjáról, a munkájukról és emberi cselekedetükről is. Hozzáteszi még Tóth László asztalos nevét is, aki nem abban a brigádban vap, de mint szakember, ő irányította a munkát és ő maga is sokat dolgozott. Aztán mondják tovább az eredményeket, .amelyeket a telep 120 dolgozója elért, amit a szervezéssel és termelékenység javításával produkáltak. A telepvezető szobájában egy kimutatás árulkodik erről. Az 1963-ban létrehozott telep első évében — 1964-ben — 29 ezer 423 köbméter, a legjobban sikerült évben, 1971-ben pedig már 66 ezer 697 köbméter faanyagot dolgoztak fel ugyanazzal ' a létszámmal, ugyanazokkal a gépekkel, amelyek azóta csak koptak és romlottak, múlt évi árbevételük pedig 260 millió forint körül volt. I\agy segítség volt... Az ÉRDÉRT telepéről útunk Illcre vezet. Keressük Csongár Istvánnét a Szabadság utcában. Egyik ház előtt megállunk, a kapuban két fiatalasszony ül, mellettük két kisgyerek játszik. Egyikük Csongárné lánya, szülési szabadságon van otthon. Férje dolgozik, édesanyja kerékpárral ment be Na- ményba. A segítségről, a brigádról faggatjuk. Ismeri őket, Molnár Józsefet, Herczeg Andrást névről is, mert ők ilkiek, de a többieket is, a keresztnevüket, akik dolgoztak a tetőn. — Nagy segítség volt. Kap édesanyám nyugdíjat, nem egészen ezer forintot, de abból nehéz lett volna kifizetni. Es más segítséget is kaptunk. Április 4-én is ki- , jöttek a vállalattól és kihozták édesapám múlt évi nyereségét, jutalmat és a bronzkoszorús jelvényt. Csak ő ezt már nem láthatta. Balogh József számára megfelelő takarmányalapot teremtsenek. Az ez évben újjáválasztott vezetőség úgy határozott, hogy kiszélesítik tevékenységüket a takarmánytermesztés, beleértve a gyepgazdálkodás területeire is. Feladataikat az 1972. júliusi minisztertanácsi határozat figyelembevételével alakították ki. A programot dr. Mándy György, egyetemi tanszékvezető tanár, a brigád vezetője és dr. Virányi Sándor, tudományos osztályvezető ismertette. Fontos feladat az állati fehérjetermés növelése. Ezért minden megyében üzemi kísérleteket állítanak be, melyek célja: beigazolni a biológiailag megalapozott takarmány termesztés és a takarmányozás hatékonysága közötti összefüggéseket 1973-ban megyénként csak 10—15 termelőegységben javasolják a kísérletek beindítását, de 1975-re elérhető lesz, hogy ezek a számok^ 35—40-re emelkednek. Minden termelőegységben a helyi adottságokat kell figyelembe venni, hiszen az adott állatállomány takarmányigénye határozza meg, hogy milyen takarmánynövényeket termesszenek. Felülvizsgálják a vetés- szerkezeteket is, mely munkában a brigád a helyi szakemberekkel közösen dolgozik. Itt első követelmény, hogy a kísérletben részt vevők talajtérképpel rendelkezzenek. Bebizonyosodott, hogy az évelő pillangósvirágú takarmánynövények területegységenkénti átlagnövelése és az évről évre megfelelően módosított talajtérkép adatainak a táp- erő-utánpótlás szempontjából való alkalmazása között szoros összefüggés van. (b. J.J Több százezer baromfi, vesszőfőzés, seprükötés Rendszeres munka nüknek a tiszaszaikai fsz~ben Kevés olyari termelőszövetkezet van még, amely leve- hette1 napirendről a nők rendszeres foglalkoztatásé- , nak problémáját. Mindenekelőtt annak érdekében, hogy a tsz-tagsággal járó alapvető jogok és a kereset folyamatosságára tartott igény érvényesüljön. Ezt érte el — lehetőségeit kihasználva —a tiszaszalkai Búzakalász Tsz. Lényegében kezdettől foglalkoznak a közös gazdaságban baromfinevéléssel. Valóban nagyüzemi szintre azonban csak 1967-től sikerült fejleszteni ezt az üzemágat. Évente 320 ezer baromfit nevelnek értékesítésre, melynek csak 10 százaléka pulyka és liba. Jól bevált a gazdaságnál az évi több százezer „Fehér Hybró” (holland fajta) csirke nevelése. Az értékesítési súlyt 45—49 nap alatt érik el, égy kiló húsért 2,5— 2,55 kiló takarmányt használnak fel. Kilogrammonként átlag 2 forint tiszta haszna van a csirkenevelésen a tsz-nek. Idén pedig „Tetra—13” hazai (bábolnai) fajtával is sikerrel kísérleteznék. A nagyszámú baromfinevelés 20—25 nőnek jelent rendszeres munkalehetőséget, megnyugtató keresetet Minden tartási lehetőséget kihasználnak a gazdaságban. Nem szünetel ez a tevékenység teljesen a téli időszakban sem. Nyáron pedig kihasználj ák" a legelőre hajtott szarvasmarhák üresen maradt helyét, az istállókat és átmenetileg a dohánypajtákat is. Idén, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának kérésére, tovább fokozzák a baromfinevelés számát. ^Az eddigi 320 ezres átlag mellett, további 30 ezer csirkét nevelnek kilő húsz-harminc de- kás súlyig. S, hogy a pluszmennyiség számára is helyet biztosítsanak, kibérelték nyárra a szomszéd faluban, Tiszaviden az Uj Élet Tsz két istállóját. A baromfigondozó nők száma öttel növekedett. Rájött a tsz vezetősége, ..pénzt csinálhat” a tiszai ártér dzsungel füzeséből is. A botvesszőt keresik és megveszik a háziipari szövetkezetek. Nyers állapotban 120 forintot kapott a szövetkezet az ilyen vessző mázsájáért. De ez nem ad a nőknek munkát, férfiak vágják és kötik kévébe a vesszőt. Megszervezett a vezetőség egy hasznosabb módszert. Nagy vas tartályban megfőzik a nyers vesszőt és hántolják, így már értékesebb: 700—800 forint mázsája. S a hántolást, osztályozást nők végezhetik. Ideje is kedvező, a vesszőhántolás, válogatás akkor ad munkát, amikor a határban nincs nőknek dolguk — télen. Novembertől áprilisig. A tsz biztosít fűtött helyiséget És huszonöt — harminc nő télén is megkeres 1500—1600 forintot havonta. S a munka folyamatossága érdekében most már a tsz vásárol nyers vesszőt más Tisza melléki gazdaságoktól. Aztán, ami ugyancsak nem lényegtelen, e tevékenység után a közös kasszába is jut mintegy 350 ezer forint tiszta bevétel. Most már, a kétszáznyi rendszeresen dolgozó tsz- tagság közül nem sok nő van állandó munkaalkalom nélkül. De ők se érezzék hátrányban magúkat — mondja Kosdi Árpád elnök. Rájuk gondolva hoznak létre mára következő télre háziseprű- készítő üzemágat a tsz-ben. Most termelnek először cirkot 10 holdon. Megvásárolták a kötőgépet. így minden nőnek biztosítottá válik a munkalehetőség egész évben, a közös gazdaságban. <>Ü
