Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

W5. flStifas f; v._ «> a rsv a f. oftM Társadalmunk és a gyermek MIT MUTAT A GYER­MEKGONDOZÁSI SEGÉLY hat évi mérlege? A kedvez­ménnyel élők száma elérte a négyszázezret. Közülük ezren a három év lejárta után, százhúszezren pedig ennél ko­rábban mentek vissza dol­gozni. Kétszázezer azoknak a száma, akik f jelenleg is igénybe veszik a segélyt. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy .a gyermeküket otthon nevelni kívánó anyák intéz­ményes állami segítése jó kezdeményezés volt, de to­vább kell fejleszteni. , Az elmúlt években egy- egy esztendőben átlag egy- milliérd 300 millió forintot költött államunk az anyák segélyezésére. A gyermek- gondozási segélyt igénybe ve­vők 60 százaléka fizikai dol­gozó, 30 százaléka alkalma­zott és szellemi foglalkozású, 10 százaléka pedig a mező- gazdaságban dolgozik. Az adatok egyértelműen jelzik: főként azok az édesanyák maradnak otthon, a havi 600 forintnyi segéllyel, ákik rend­kívül nehéz körülmények kö­zött dolgoznak. Népgazdasági áganként is vizsgálják a helyzet alakúié- sát. Az ipari tárcák terüle­tén például legtöbben a tex­til-, a ruházati iparban, a bőr-, a szőrme- és a cipő­iparban dolgozó, gyermeket szülő nők közül maradnak otthon három évre. Utánuk az egészségügy és a szociális szolgáltatás következik, majd a kereskedelem. Ezeken a területeken természetesen egy ideig hiányoznak az ott­hon maradt nők, s nagyobb munkaerőgondokkal küzde­nek, mint másutt. De a gon- dók a segélyben részesülő nőktől függetlenül is jelentő­sek; vagyis nem elsősorban ezeknek az anyáknak a mun­kából való kiesése jelenti a problémát. A gyermekgondozási se­gély bevezetésének rendkívü­li társadalmi jelentőségét ma már nem kell bizonyítani, nemcsak nálunk, külföldön is elismeréssel szólnak róla. A statisztikai megfigyelés azonban azt is jelzi, hogy fo­kozatosan veszít vonzerejé­ből. A segélyt igénybe vevő nók mintegy fele hamarabb visszamegy a munkahelyére dolgozni. Magyarán szólva; a 600 forintos segély összege alacsonynak bizonyul. MEGLEHETŐSEM ÁLTA­LÁNOSÍTHATÓ, jellemző körülmény, hogy az első, il­letve a második gyermek megszületése a családok többségénél egybeesik a fia­tal házasok életének egyik leg­nehezebb gondjával: az ott­honteremtés komoly anyagi' áldozatokat is kívánó Idősza­kával. Ezért egyre több kis­gyermekes családban az anya újbóli munkába állásá­ban látnak kivezető utat az anyagi gondokkal küszködő fiatalok. A statisztika sze­rint az anyák 40 százaléka emiatt a tervezettnél koráb­ban tér vissza munkahelyére. A gondozási segély — mint ismeretes — biztosította a gyermekével otthon tartóz­kodó anyák jogfolytonossá­gát. De közben itt is prob­lémák jelentkeztek. Például az, hogy jó néhány üzemben a fizetésemelésre javasoltak listájáról sorozatosan le­hagyták a gyermekgondozási segéllyel otthon tartózkodók nevét, azzal az Indokkal, hogy majd akkor rendezik a bérüket, ha újból munkába állnak. Amikor azután erre sor került, sok munkahelyen újabb kifogást találtak, s is­mét elodázták a fizetéseme­lést. Annyi nagyjából már vilá­gos, hogy a gondozási segély igénybevétele hátráltató té­nyezőként jelentkezik a nők munkájában, hivatásában, ál­talános fejlődésében. Sajnos, nem csak a munkahelyén éri gyakran olyasfajta sérelem, amelyet az előbb említet­tünk; a családon belül is fel­borul a korábbi, többé-ke- vésbé egészséges munkameg­osztás férj és feleség között. Azzal a kimondott, vagy ki nem mondott érveléssel, hogy az asszonyka úgyis egész nap otthon van, ismét minden gond, teher a nő vállára há­rul. S a logikai lánc ilyen­kor természetesen így foly­tatódik: kevés vagy semmi idő nem jut az önképzésre, az olvasásra, nem is beszél­ve olyan kulturális igények- tői, mint egy-egy színházi előadás, koncert, múzeumlá­togatás. A GONDOZÁSI segély IGÉNYBEVÉTELÉNEK csök­kenését a demográfusok ab­ban látják, hogv az első, il­letve a második gyermek megszületését a családok ál­talában a tervezettnél ko­rábbra hozták. Miután azon- ban a harmadik gyerek vál­lalását a családok túlnyomó többségében — szemléletbeli és anvagi okok miatt — nem kívánják, egyre többen gon- dőljék, hogv a gondozási se­gély összegének diferenciálá- sával is lehetne segíteni a harmadik gyerek vállalását. A segély mai formájának továbbfejlesztése természete- tesen és elsősorban népgaz­daságunk teherbíróképessé­gétől függ. A kormányzat — és ezt a miniszterelnök idé­zett parlamenti felszólalása is. nyomatékkai megerősítette — mindent megtesz annak érdekében, hogy ezen a té­ren minél előbb továbblép­hessünk. De a legnagyobb se­gítséget itt is az jelentheti, ha gyermekcentrikusabbá tesszük társadalmunkat, a közszellemet. U. L. Csehszlovák megrendelésen dolgozik Mátyás Miklósné, a Gávavencsellői Cipész Szövetkezetben. (Hammel József fel­vétele) KATEDRÁK Nehéz úgy írni emberek­ről, hogy egyetlen dicsérő, el­ismerő szó ne essék róluk. Mert ez kikötés, amihez be­leegyező jobbot adott az új­ságíró. S magára marad a gonddal, mozzanatokat, arc­képvázlatot adni két pedagó­gusról, akik munkásságukért hivatalosan Kiváló címet kaptak. Kiváló tanárok, akik esküvel vallják, hogy semmi rendkívülit nem tettek, s el­hárítanak minden felsőfokú jelzőt. „Könnyű a dolga az olyan embernek, — „védekezett" az egyikük, Banner László, — aki egyféleképpen tud élni és dolgozni. Egyszerűen képte­len másként cselekedni mint ahogyan kell... Éppen ezérí nem is jár érte külön elis­merés. Az ember csak a kö­telességét végzi... De mennyi minden belefér egy-egy embernél a köteles­ségbe. Az is, amit nem írnak elő rendelkezések, amit nem lehet munkaidőval mérni. Legfeljebb szaporább szív­dobogással, állandó hőemel­kedéssel. Banner László, a Nyíregyházi Krúdy Gyűl? Gimnázium és Szakközépis kola igazgatója véletlenül szólja el magát. Igyekszik is enyhíteni a megjegyzést, de ■tár késő. Belekapaszkodunk a hőemelkedésbe. Mikor és hogyan fs volt? A Krúdy első napjaiban, amikor beköltöztek az új is­kolába. Az építők is dolgoz­tak itt-ott, velük a tanárok, az igazgató is. S már kezdő­dött a tanítás... Uj iskola, fia­tal tantestület, egy sor kez­deti „nehézség”. A középis­kolát egészségügyi és lakatos- ipari szak tanítására építet­ték. Ebből kellett gyors ütem­ben átállni a finommechani­kai és műszeripari szakra, mert a kezdeti tervektől el­térően ezt hagyták jóvá a felettes szervek. Nem voltak műhelytermek, laboratóriu­mok, felszerelések. Ehhez kel­lett nem csak nagy akarás, utánajárás, jó idegzet is. A súly neheze az igazgató vál­lán nyugodott A továbbiak is; az új „profil” zsákutcáját hamar bebizonyította a gya­korlat. Ipari háttér, képzési és később elhelyezkedési le­hetőségek hiján naponta kel­lett birkózni igazgatónak, tantestületnek, tanulóknak a tananyaggal, idővel, önma­gukkal. „Én a tantestület nélkül temmire nem mentem vol­na” — mondta Banner Lász­ló. S hozzáteszi: a diákok is derekasan helytálltak. Nincs válaszfal a diák és a tanár között, nincs drukk. Ez a mondhatjuk’ a „baráti", ben­sőséges viszony a titka, hogy a krúdys diákok magas pont­számokat érnek el az egyete­mi, főiskolai felvételi vizs­gákon, képviseltetik magukat minden valamirevaló tanul­mányi versenyen, kulturális szemlén, sportvetélkedőn. „Nincs ezen csodálkozni va­ló” — fűzi hozzá Banner László. — Teljes embereket igyekszünk nevelni.” Nem tulajdonítja a saját személyes érdemének az is­kola kimagasló teljesítmé­nyeit Közös munka eredmé­nye ez, — mondja. Egy csi­petnyi saját munkát csak a matematika szóba kerülése­kor említ. Heti öt órában ta­nít. Meggyőződése, hogy a mumusnak vélt „matek” csak addig az. amíg a tanár nem találja meg a helyes mód­szert. Négy éven át stencile- zett jegyzetből tanította a matekot egy országos kísérlet keretében. Az ő munkája is benne van, hogy a kikísérle­tezett szisztéma szerint dol­gozták ki a középiskolák ma­tematikai érettségijének mód­szerét. De itt. valószínű közbe­szólna Banner László, hogy elég a dicséretből, legyünk igazságosak, hisz a krúdys diákok többsége „válogatott” nép. A tagozatos osztályokba a kiválók és a jók jelentkez­nek. Veh'ik könnvebb dolgoz­ni, mint más középiskolák­ban, ahol gyenge és közepes tanulókat is felvesznek, s be­Két szigorlat között • • Üzemmérnökök lesznek «gzsaEsa-eg&üasa BeszéSffftéselí dip!oíii3oszJás pJőII a mezőgazdasági főv 'dán Parasztemberek gyerekei. Körülülik a hosszú asztalt színes, tarka ingekben, fesz-, telenül, modern frizurákkal. Huszonegy, huszonkét éve­sek. Két vizsga között beszél­getünk a Nyíregyházi Me­zőgazdasági Főiskolán, ökaz elsők, akik üzemmérnöki képesítést nyernek Szabolcs­ban. Közülük itt most hatan vannak. Mind a hatan sza­bolcsiak. Balogh Sándor Va­jára való. s a kótajl Uj Erő Tsz-hez akar menni. Kocsis Sándor kisvárdai, a dombrádi Petőfihez szerződik. Köbli Emil nyíregyházi, az ibrányi Rákóczival kötött egyezséget. Hárman kertészek, a gyü­mölcsösök birodalmába ke­rülnek. A másik három: Sohodóczki János nyírkará­szi. a kisvárdai járásba megy. Szabó Géza tiszaszentmárto- ni, ugyanebbe a járásba ke­rül. Domonics József Gáva- vencsellőről jött, a beszte­rcei Uj Barázda Tsz-t válasz­totta gyakornokoskodása színhelyéül. Ök hárman gé­pészek. Csillog a szemük, várják a , kérdést. Faggatom őket, tud­ják-e. hová kerülnek, mire vállalkoztak ? Reális tervekkel Gondolkodnak, nem akar­nak általánosságban vála­szolni. Egyikük megtöri a csendet. Igen, tudják. Mind a hatan voltak már abban a szövetkezetben, ahová pá­lyáznak. Megnéztek sok min­dent alaposan. Ki a gyümöl­csöst. ki a gépműhelyt. a traktorokat. Lázasan várják a napot, amikor az elnök be­mutatja őket: „Megjöttek az új szakemberek...” — Mit várnak a munka­helytől ? Mosoly fogadja az őszinte feleletet; megbecsülést és megélhetést. Komolyan mondják, meg is indokolják, hogy ez nem afféle túlzott anyagiasság. Azt is tudják, hogy nemcsak kapni, de adni is kell cserébe. — Ezen is gondolkodtak? Gyorsan, magabiztosan vágják rá, hogy természete­sen. Ök a szakmai tudást, a legújabb technikát, s a fia­talos lendületet viszik a gazdaságoknak. — És a kudarcokra is fel­készültek? lőlük is épp olyan továbbta­nulásra képes fiatalokat kell nevelni, mint a legjobbak- bóL Különben is nagyon sok múlik azon, milyen képes­ségű, fogékony fiatalokat ne­velnek az általános iskolák... Banner László szavai Ökö- ritófülpösön jutottak eszünk­be, ahol Erdélyi Béla testne­velő szakos tanárt és szak- felügyelőt kerestük meg. Ő az idei pedagógusnap másik „Kiváló tanár” címmel ki­tüntetett nevelője. Az idén októberben lesz negyven éve, hogy elkezdte a falusi peda­gógusok sok küzdelemmel já­ró küldetését, Szamosújla- kon. Onnan Fülpösre került, ahol nem csak tanított, 45- ben földet is osztott. És még mi mindent csinált? Újságot olvasott a parasztoknak, meghőmérőzte a betegeket, kérvényt írt. Ötven óta tanít Ököritófül- pösön, a járásban ő tölti be a testnevelési szakfelügyelői tisztet is. „Minden lében ka­nál” embernek nevezi magát, s ebben van is igazság. Mert való, hogy a testnevelés a mindene, ez meg is látszik az ököritófülpösi gyermekeken. Edzettek, erősek, ritkán be­tegek. Az ő keze munkája is ott van a környéken párját ritkító iskolai sportkombinát megépítésében. Első szánra núoművelő is. aki szenvedélyes krónikása, feldolgozója a hires ököritói fergeteges táncnak, egy fiatal tánccsoport irányítója is. Er­délyi Béla dolgozta fel a tra­gikus tűzvész történetét is, — Nem akarjuk megválta­ni a világot. Tudjuk, hogy az elmélet és a gyakorlat nem mindig és mindenütt fedik tökéletesen egymást. Van. hogy tudják, nagyon jó lenne egy másfél milliós erő- gép. De ha nincs pénz? Ak. kor azzal kell főzni, ami , van... Vitaklub alakul. Szenvedé­lyesen okosan lendülnek be­le a témába, s ömlik a szó. mint a zuhatag. Látszik, érződik: ismerik ' az életet. Említik a megye gyümölcsöseinek rekonst­rukciós tervét, azt mondják rá, hogy nagyszerűek az el­képzelések. Csakhát sokat kell érte dolgozni, fis nem kevés anyagi is szükséges a megvalósításhoz. — Ha nem megy valami azonnal, nem veszítjük el a türelmünket. Újból és újból nekifogunk. „Tanulni akarunk...” Témát váltanak. Hogyan fogadják be őket az új kö­zösségbe? Ezzel kapcsolato­san említik a rossz tapaszta­latokat. A korábban végzett szakemberek nem mindegyi­ke maradt meg a gazdasá­gokban. Egyikük felteszi a kérdést: vajon miért? Vajon ki a hibás? A fiatal, vagy a szövetkezet vezetősége? A másik azzal toldja meg a gondolatsort, hogy számukra sem mindegy, hogv kinézik •őket. vagy befovndiák. Mi­től van ez a fiatalszakem- ber-ellenesség? — Sok tsz-ben félnek a vezetek az újtól. De mi már szerencsésebbek vagyunk. Előttünk már, voltak szak­emberek. akik úttörő mun­kát végeztek ebből a szem­pontból is. És így tovább. Bizonygat­ják, hogy mindenkiben megvan a szándék, változ­tatni a régin, a beidegződött szokásokon. Bennük is. Kér­dik. hogy baj-e ez? Nem várnak rá választ, maguk adják meg: nem baj. A kör­nyezetét az ember ősidők óta jobbá akarja tenni. Ök is. Folytatják: „Nem berob­banni, hanem megismerni akarjuk a falut, ahová ke­rülünk. Mennyit beszéltünk erről n főiskola három éve alatt. Most. hogy itt állunk a kapuban, hogy dsak egy amelynek emlékét, amíg em­ber él a községben, nem le­het feledni... „Büszke vagyok arra is, hogy két fiút neveltem fel becsülettel. Az egyik állator­vos, a másik folytatni fogja gz én munkámat, testnevelő tanár.” Erdélyi Béla ököritófülpö- sön tanít. Mint mondja a fele szíve idehúzza — a másik Rápoltra, ahol született és ahol a volt szülői ház helyén új otthont épített. Alig három . kilométerre van csupán Rá- í polt. Gyalog, kerékpárral, kismotorral teszi meg az utat a leghidegebb időben is. A negyven éves pedagógu­si munkássága idején soha nem volt beteg. Mint mond­ta, néha őt is megkörnyékez­te a betegség. Erős akarattal legyűrte, egyetlen pillanatig sem engedett, ő győzött. Ezt szeretné minden tanítványá­val elérni, még valami na­gyon fontosat. ..Hogy tiszta szívű, erkölcsileg értékes em­berré váljanak.” ’ Hobbyja a kertészkedés. Este pedig toljat fog és rendszere­zi, írja háborús élményeit. A nyáron szabadsága egy részét Pesten tölti, sokat szeretne búvárkodni a Hadtörténeti Múzeumban és levéltárakban. A második világháború doku- mentumírodalma izgatja. Annyira, hogy maga is meg­próbálkozik egy-egv epizód­dal, ami jelentéktelen a vi­lágháború nagy csatájában, de számára fájdalmasan, máig eleven élő élmény... P. G. ugrás a munkahelyig, most már végképp dönteni kell. Magunkban. Az első hónapok az ismerkedésé leszhek. Nem úgy akarunk menni, hogy megmagyaráz­zak egy diploma nélküli, de tapasztalt szakembernek, hogy kell permetezni a fát Konem úgv. hogy tanácsokat kérünk tőlük. Tanulni aka­runk...” Kertészek ars poeticája A kertészek ars poeticája az, hogy nekik két élőlény­nyel kell bánni. Az egyik az ember, a másik a növény; Hogy melyikkel lesz nehe­zebb? Van, aki azt mondja, hogy a növénnyel, mert a^z nem tud beszélni. A másik lehurrogja, az emberrel. Eh­hez kevesen értenek. Tanul­tak ugyan vezetésismeretet, de ez csak könvv. Az élet sokszínűbb. bonyolultabb. Aki megtanul bánni az em­berrel. az már egyenesben van. Optimisták. Kérdezem, mire alapozzák ezt. Á nyír­egyházi fiú vágja ki magát először: „Ha nem lennénk bizakodóak, akkor ki sa menjünk a munkahelyre. Másképp ezt a szakmát el­kezdeni nem lehet...” Nem félnek a munkától. A gépészek így fogalmaznak: „Nem félünk az olajtól, at. tói, hogy netán bekoszoljuk az új munkaruhát. Mi itt meg is kóstoltuk az olajat. Ha ezt nem tesszük, a tu­dásunk erősen könyvízű. . .” Az iskoláról beszélnek. Úgy hívják az alma matert, hogy fősuli. Szeretettel szól­nak róla. Mondják, ha kike. rülnek. akkor is vissza akar­nak jönni. Tanulni, tanácsot kérni a tanároktól. S meg­kérni őket, hogy menjenek ki hozzájuk szakelőadások­ra. — Minden kifogástalan volt? — Jártunk más főiskolán is. Olyanban, ahol sokkal több a gép, s főleg az új gép. De úgy érezzük, hogy a „mi műhelyünk” sem rosszabb az ország más in­tézményeinél. Amit talán el­mondhatunk a holnap szá­mára; jobban ki kellenp használni a gyakorlati fog­lalkozások idejét. Korao. lyabb, hasznosabb tanulmá­nyokra... Többen megerősítik, az is jó lenne, ha hosszabb időn át gyakorolnának a hallga­tók. jobban megismernék az életet, vagy azt a tsz-t, aho­vá készülnek. Meggondolandó javaslatok. „4kkor egyenesbe., vagyunk...“ — És a falu, ahová ki­mennek. várja magukat? — Nagyon reméljük. Sze­retnénk beilleszkedni a kö­zösségbe, hasznára lenni. Szeretnénk megismerni ala­posan a fiatalokat, az értel­miség más képviselőit. Itt jó iskola volt számunkra a KISZ-munka. Szeretnénk belőle is hasznosítani. így fogjuk jól érezni magunkat mi is. Szakértelem, hűség, figye­lem és közösségi munka —- ■ együtt beszélnek ezekről a fiúk. S mennyi javaslatot mondanak máris. Érdemes lenne kiadni szakdolgozatai­kat, amelyek a gépek álla­potának megóvásáról, a nö­vényvédelem önköltségéről, az optimálisan hasznosítható traktorról és a többi fontos témáról szólnak. De így i3 jó. hiszen az a sok energia egyszer megtérül a gyakor­latban. Mondják is; ha egy milliméterre! is hozzájárul, hatnak a szabolcsi mezőgaz­daság holnapjához, már bol­dogok lesznek. „Akkor egyenesben vá­zunk” — fejezi ki m-gát — ha jól jegyeztem meg —■ Domonics József. Amir° a többiek meggyőződéssé’ 'á- bólintanak. És mennek ; :ö. vetkező szigorlatra. Kopka János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom