Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

fätfäts f; ECfttef-MAffiYARÖRSZAC S. ottM GAZDASÁGI lEGYZETEKi Jól kockáztattak ELTÖRÖTT AZ EGYIK BETONSZÁLLÍ­TÓ mixerkocsi tonlos alkatrésze. A még ga­ranciális. csehszlovák gyártmányú géphez nem volt ebből az alkatrészből, s talán egy fél évbe is beletelt volna, amíg az alkatrész a szerelők­kel együtt megérkezik. Márpedig a Kelet-ma­gyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat nem azért fektetett pénzt a korszerű gépek megvá­sárlásába. hogy kihasználatlanül álljanak, ha­nem. hogy dolgozzanak, s mielőbb térüljön meg az áruk. A választás nem volt egyszerű: ha meg­várják a garanciális javítást, akkor hiába ren- delták a jó minőségű beton folyamatos, gyors szállítását a munkahelyek. Ha hozzányúlnak, szétszedik és maguk kísérlik meg egy új al­katrész elkészítését, megszűnik a garancia. Ráadásul nem biztos, hogy sikerül. Akkor pe­dig duplán károsulnak. Mégis az utóbbi mel­lett döntöttek. Szétszedték a gépet, kivették a törött alkatrészt. Méretet vettek, anyagot sze­reztek és legyártották a saját karbantartó mű­helyükben. Néhány hete történt az eset, s a gép azóta is üzemképes. VOLT EGY JÓ ADAG KOCKÁZAT ebben ez akcióban, amelyet bizonyos helyzetekben vállalni kell a gazdasági vezetésnek ahhoz, hogy a kitűzött célokat elérje, az eset Itt csu­pán tanulságul szolgál. A sok esetben súlyos százezrekért, sőt milliókért vásárolt gép csak úgy lesz érték, „kenyérkereső” kellék, ha a le­hető legjobban kihasználják. A vállalat az elmúlt években sokat költött gépek vásárlására. A gépek összértéke jelen­leg felül van a százmillió forinton. Elképzel­hető, hogy milyen pénzpocsékolás következne abból, ha ezek a gépek nagyrészt állná nem dolgoznának. Hiszen a gépek akkor is kopnak, használódnak, avulnak, ha csak a fészer alatt állnak”. A gépek fokozott kihasználásának nem csak ez az egyedüli módszere a vállalatnál. A gépláncok kialakítása — több gép és berende­zés láncszerű összedolgozása — már nem mai keletű, a tipizálás is folyamatban van. Egy új ' aszfaltkeverő üzem létesítésével régi gépekkel érnek el a korábbinál is lényegesen nagyobb teljesítményt és jobb minőséget. S ha egy ki­csit furcsa is, de a nélkülözhető gépeket szí­vesen kölcsön is adja a vállalat. NEMCSAK A MEGSZORULTAKNAK nyújtott önzetlen segítség ez a vállalat ré­széről, hanem a gazdaságosságra, a gépek jobb kihasználására való törekvés egyik fontos esz­köze. Olyan haszonszerzés, amely nem csak a vállalatnak, a kisegítettnek, hanem a népgaz­daságnak is haszon, hiszen a gépek nagy ré­szét import útján kellene beszerezni. S a gépek kihasználtsági fokának országos szinten való csökkenése is egyaránt káros a gazdálkodásra. Az ipar, de különösen az építőipar terüle­tén Szabolcs-Szatmárban is sok még a tenni­való a gépek jobb kihasználása érdekében. Jobb szervezéssel sokat lehet tenni ezen a té­ren is. S hogy van ebben konkrét haszon is, e KEMÉV esete bizonyítja: csak a gépkölcsön­zési díjból fedezni tudják a meglévő géppark javítási költségét. Kedvező ajánlat FÜLTANÜJA VOLTAIM, amint a nyíregy­házi TÜZÉP-telepen lebeszélték a vevőt: ne vásároljon most folyamkavicsot, ha tud. vár­jon pár napot és akkor az érkező vagonból egyenesen a kívánt helyre szállítják. A vásár­ló „ráállt” az alkura, hiszen az ajánlat kedvező volt, még olcsóbban is kapta így az árut. Volt ugyan a telepen folyamkavics, de mivel azt már egyszer a vagonból kipakolták, meg kel­lett volna fizetni ennek a munkának a díját is. Nem holmi kereskedői fogásról volt itt tehát szó. hanem a vásárló — vagy ahogy mondani szokás: a fogyasztó — megbecsüléséről. Med­dig tartott volna azt mondani a gyanútlan ve­vőnek: „Van kérem, máris viheti, vagy ha óhajtja szállítjuk, ennyi és ennyi az ára”. Ta­lán eszébe sem jutott volna a vévőnek, hogy misként is lehet, s megspórolhat vele néhány száz forintot. A kereskedelem nem csak abból áll, hogy adunk vészül^, ami van. Szervezni, szorgal­mazni kell az áruellátást, de ugyanakkor nem ált, ha a vevőt is beavatjuk az apróbb műhely­titkokba. felvilágosítjuk, „belelátunk” a pénz­tárcájába. Nem nézzük le azt a vásárlót, aki éppen mindenáron olcsón akar vásárolni. Bi­zony. nem minden esetben vigyáznak úgy a vevő „zsebére”, mint az említett esetben. MEGESIK, HOGY NINCS ÄRÜ, de miért? Sok esetben egyszerűen azért, mert későn, vagy egyáltalán nem rendelnek. Néhány sze­zonális jellegű áruért például a kedves vevő bejárja a fél országot, amíg ráakad. A néhány filléres áru pedig éppenséggel kiment a divat­ból. Miért nem gyárttat például harmincfil­léres gyufát is a nagykereskedelem? Miért van probléma évek óta a varrótű-ellátással? S hogy az élelmiszerről is tegyünk említést: a kétféle kristálycukorból hol csak az egyik, hol csak a másik kapható, a kettő együtt ritka esetben található a pultokon. A vevő nem hibás. A vevőnek jogában áll feltételezni az udvarias kiszolgálást, az útba­igazítást S hogy emellett olcsón és jól akar vásárolni? Ez a természetes, emberi. S a jó ke­reskedő apellál is erre az igényre. Hiszen aki ma nála vásárol és elégedetten távozik az hol­nap is felkeresi. S EZ NEM CSAK A VEVŐ, hanem az el­adó, a termelő, tehát végső soron az egész nép­gazdaság érdeke is: az áru minél előbb, folya­matosan és a lehető legolcsóbban kerüljön a vevőhöz. A kereskedő tudjon eladni jól, jót és olcsón, úgy, ahogy a vevő igénye, pénztárcája megengedi. Tóth Árpád KLUBBAN Illik rá a jelző: a szocia­lista brigádvezetők klubját valóban az SZMT gondozza, istápolja. Sokat tesznek azért a szakszervezeti mű­velődési ház vezetői. hogy az otthon mellett programot adjanak, tapasztalatcseréket, szervezzenek, ahol hasznos eszmecserékre kerülhet sor Nyíregyháza város üzemei­ben munkálkodó szocialista brigádvezetők között. A napokban került sor a szocialista brigádvezetők ez évi „zárófoglalkozására”. Gazdag volt az idei prog­ram. Csák néhányat emlí­tünk a sok közül. Megemlé­keztek Petőfiről, vitatták Nyíregyháza közművelődés: helyzetét, hasznos volt az a klubfoglalkozás is, amelyen a szocialista brigádoknak a munkavédelemmel kapcso­latos teendőit vitatták me: film kíséretében. Hallgattak előadást Kopernikuszról szót váltottak az üzemi de­mokráciáról, érvényesülésé­ről. S talán az egyik legér­dekesebb, legszínesebb fog­lalkozás az volt, amikor be­mutatták a brigádjaikat belekukkantottak egymás- naplóiba ellesték a jó mód szereket s talán azóta hasz­nosítják is. Életképessé vált ez a klub. Ma már ezt bi­zonyítja az is, hogy jelentő­séget, tulajdonítanak neki a különböző szervezetek veze­tői. Eljönnek egy-egy fog­lalkozásukra, tájékoztatják a szocialista brigádvezetőket gazdasági, politikai, kulturá­lis kérdésekről. A zárófoglal­kozásra is, amelyre Sze- merszki Miklóst, a városi pártbizottság titkárát és Szabó Ferencet, a városi ta­nács vb általános elnökhe­lyettesét hívták meg. Per­sze nem jöttek „felkészület­lenül”. Előre „megkapták” a kérdéseket: mire kíváncsiak a brigádvezetők? Lényeges, ! város állampolgárait érin- 5 kérdésekre adtak választ. Egyik ilyen még el nem dön­tött kérdés a 4-es fő közleke­dési út vonala a városban. Egy biztos: nem mindegy a város arculata szempontjá­ból sem. hol szeli át ez a korszerű út. Minden érv ■mellett szól. hogy kerülje el a várost. Olyan kompro­misszumos megoldást keres­nek, amely hasznára válik a megyeszékhelynek is. Sző volt a Bethlen utcai felül­járó építéséről is. Közölték, ebben az ötéves tervben nem készül el. Várhatóan 1975- ben kezdődik a felüljáró építése és 1976-ban fejezik be. Nyíregyházi tanácskozá­sokon örökös téma a .város tisztasága. Itt is szóba került. Pedig sokat áldoz a városi tanács a tisztaságra. Szabó Ferenc elmondta, a múlt esztendőben 4 milliót költöt­tek tisztítógépek vásárlásá­ra. Sajnos, a lakosság egy része sem vigyáz a város tisztaságára. Szükség volna arra is, hogy a KISZ-esek, úttörők is bekapcsolódnának e mozgalomba. Érdeklődtek a brigádvezetők afelől is, hogyan halad a novemberi párthatározat nyomán a munkáslakás-építési akció a város üzemeiben. Az elnök- helyettes elmondta, hogy a tanács a párthatározat vég­rehajtásának elősegítése ér­dekében több. mint 80 tel­ket adott át a Vasvári Pál utcán az OTP-nék. Szemerszki Miklós azokra A vasárosnaményl forgácslapgyár hosszas „kényszerpihenő” után Ismét megkezdte a "orgácslapok gyártását. A kijavított gépek bejáratása után a tervek szerint naponta több mint 120 köbméter forgácslapot gyártanak. (Elek Emil felvétele) 0 Útépítők a négyesen Szőxpgieí borítják az országutat Mintha egy szörny kúszna előre. Lassan, súlyosan, mél­tóságteljesen. Elől egy tíz­tonnás billenőskocsi, negy­venöt fokos szögben dőlt pla­tóval. Ezt tolja a Marini fi­nisher, utána a hat és fél tonnás statikus henger, két 12 tonnás gumihenger, egy háromtengelyes statikus hen­ger és a sor végén a nyolc­tonnás nagy henger. Méter­re, percre kiszámított a se­besség, a hengernyomás, az aszfaltmennyiség. Sárga mellényes emberek terelik, kezelik, irányítják, vezetik. És a szörnynek tűnő géplánc kezük nyomán engedelmes eszközzé szelidül. Két éve együtt Nagy János főművezető irányítja a négyes úton az építést. Szegedi. 1938 óta út­építő. Két éve már, hogy élete fele Szabolcsban telik. Tiszabezdédnél kezdte az új út nyomvonalának építését. Most a szélesítést irányítja. Huszonkét ember dolgozik a keze alatt. A két év alatt összeszoktak. — Másként nem lehet utat építeni. Itt mindenki rá van utalva a másikra. A forga­lom közben mellettünk zaj­lik. És milyen forgalom. Fi­gyelni kell a munkára, vi­gyázni egymásra. Ilyen gép, mint ez a Marini ritka do­log. öt van belőle az or­a kérdésekre válaszolt, ame­lyek a város művelődésének fejlődését érintették. El­mondta, hogy a Homok té­ren 125, a papírgyárral szemben 100 helyes óvoda épül az idén. Borbányán a 75 helyes óvoda jórészt társadalmi munkával készül. Kérte a város üzemeinek a segítségét e mozgalom fellen­dítéséhez. Jövőre a Jósavá- tosban készül el egy 150 személyes óvoda, általános iskola épül a Horjiok téren húsz tanteremmel, k a Jósa- városban egy 12 tantermes iskola is megépül. Ebben ez év őszén megkezdik a taní­tást. Őszintén tájékoztatta a szocialista brigádvezetők klubjának tagjait Nyíregyhá­za közművelődését érintő eredményekről, a fejlődés­ről, gondokról. És kérte a városi pártbizottság titkára a szocialista brigádok segít­ségét, támogatását. Eszme­csere, kapcsolat? Igen. Egy rendszeres, állandó vitázó légkör, ha úgy tetszik, a szocialista demokrácia egyik eszköze. És ezt kezdik jól hasznosítani a város. az üzemek, s a munkások érde­kében és javára. Farkas Kálmán» szágban. Ezt szervezni, ki­szolgálni, vezetni és szabá­lyozni csak végtelen fegye­lemmel, nyugodtsággal lehet. Zurovcsik Gyula gávai fia­talember. Ö vezeti a Marinit. Vezeti? Ez talán nem mond semmit. Beállítja az elektro­mos vezérlés műszereit, me­lyek pontosan adagolják a nyolccentis aszfaltréteget. Millimétemyi precizitással szabályozza azt a szerkeze­tet, amely az építendő szé­lességet határozza meg. — Ilyen jó gépen még so­sem dolgoztam. Pietro, az olasz szerelő tanított meg minden fortélyra. Tudja mit bír ez a masina? Egy nap alatt, 12 és fél órányi idő alatt négy kilométernyi utat terít be fél szélességben. És közben egy pillanatra sem áll a forgalom. Amint az utolsó henger is végigsétálta a maga nyolc útját ide-oda, már mehetnek is rá a kocsik. Zurovcsik arcán látszik, rajong a Mariniért. Pedig az útépítés nem könnyű dolog. Beszélhet erről Makiári Pál lövőpetri brigádvezető is, aki technika ide, technika oda, a forró aszfalt tíztonnányi for­róságában társaival akkor is megizzad, amikor hűvös szél fúj a földek felől. Jobb, korszerűbb Amikor az útépítésről, a négyes szélesítéséről beszél­getünk, körénk gyűlnek egy cigarettaszünetre. Alexa Sándor, a petneházi henger­kezelő, Szabó Imre, aki Haj­dúböszörményből jár ide. Nagy János magyaráz. — Jó út lesz ez. Bátran mondom. Építettem a balato­ni műutat az Qsztyapenkótól Törökbálintig. Dolgoztam a hármas korszerűsítésén. Ta­lán nincs is az országnak olyan fontos útja, amelyiken, ha megyek, ne érezném sa­ját munkámat. Nos, emiatt sem fogok szégyenkezni. Ez a mi kis csapatunk ezzel a technikával maradandót produkál. Ha a forgalom ilyen marad, biztos, hogy 10 évig fezen nem kell javítgat­ni semmit. Stabil, jó vízzáró az alap. Szélesebb is lesz, 50 centivel. Kiigazítjuk a pad­kát. A nyolccentis aszfalt- réteget olyan ragasztóanyag­ra terítjük, ami meggátolja a kátyusodást. Ahol a dőlé­sek hibásak, korrigáljuk a pályát. Szóval jó út lesz. És tudja milyen jólesik, hogy néha-néha megáll egy autós és megjegyzi: milyen más ez. mint a régi. És érdeklőd­nek, nézik a munkánkat. Mi pedig mind szívesen meg is mutatjuk. Régen az útépítő nem így dolgozott. Sokkal nehezebben. És mire ment? Napi 80—120 métert haladt. Pedig verejté­kével keverte az aszfaltot. S ha megfeszült is, jobban nem tudott, mint a gép. Most ott jár utánuk a ki* fúróberendezés, amely min­den kilométer után kivesa egy darab szelvényt, mintát. A próba megy a laborba. És az útépítő munkások szinte percre kapják a jelzést: sok a víz, kiváló a minőség; jó a viskozitás; tömörebbre! És az alkotó munkás azon­nal reagál. A gép skáláján billen a mutató. Makiári, a brigádvezető máris adja a szót. És a következő száz métereken már újra minden tökéletes, már megszűnik a legkisebb hiba is. Messze az otthontól A Betonútépítő Vállalat munkásai, akik a négyest korszerűsítik, Kisvárdán lak­nak. Szerény munkásszállá­son. A munkahelyre az ebé­det autó hozza nekik. Mesz- sze az otthontól, hetente egyszer látva a családot, ró­ják az utakat. Megszokták ezt az életet, szeretik. Igaz, ha elered az eső, csak egy- egy fa nyújt menedéket ne­kik két falu között. Három, három és fél ezer forintot keresnek. Munkájuk ott zaj­lik a nyílt színen, naponta százak, ezrek, autósok, trail- leresek, kamionosok, trakto­rosok, gyalogosok, és sze- kérhajtók szeme előtt. Itt nincs megállás, itt nem le­het a nap elől az árokpartra ülni, itt még a cigarettaszü­net is lopott perc. — A mi munkánkban az a szép, hogy tudjuk, mi a haszna. A jármű gyorsab­ban halad. Az áru hamarabb jut el egyik helyről a másik­ra. A sofőr biztonságosabban vezetheti járművét. Az embe­rek könnyebben jutnak el egymáshoz. Szinte versengve fogal­mazzák meg azt, mi az út Mi a jó út. A tudatos mun­kás kifejező prózájával. És mégis, valahol ott volt min­den mögött a költőiség. Az a nagy gondolat, ami a messze a családtól élő em­bertől különösen igaznak hat: az út az, ami összehoz embereket, falvakat, családo­kat, mint lüktető soha el nem pihenő ér sző át és át tájat, országot, világot. A finisher elé újabb bil­lenőskocsi érkezik. Hatalmas terhét lassan engedi a gép elé. A Marini elindul. A munkahely elején és végén bejelentkeznek a rádiótele­fonos forgalomirányítók. Itt zöld, ott piros tárcsa lendül felfelé. Az útépítő géplánc lassan megindul. Finishez, henger, újra henger, és köz­tük, mellettük, rajtuk hu­szonkét ember. Szőnyeget te­rítenek, aszfaltszőnyeget. Fel­berreg a vibrátor. Berkesz és Székely között újabb négy­ezer méteren alkot a gépeket uraló ember. Borget fcajg*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom