Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

! »Idái fmm-WKmKnön'&m fm tinim Ü * HÉTFŐ: KEDD: Washingtonban hivatalosan fogadják Leo- nyid Brezsnyevet és megkezdődnek a tár­gyalásai Nixonnal — Gierek vezetésével párt- és kormányküldöttség látogat az NDK-ba. Washingtonban négy szovjet—amerikai egyezményt írnak alá — Elutazik Ulánbá­torból a csehszlovák párt- és kormánykül­döttség, amelyet Gustáv Husák vezet. SZERDA: Bonnban parafalják a csehszlovák—nyu­gatnémet szerződést — A ratifikációs jegy­zékek kicserélésével hatályba lép az NDK—NSZK alapszerződés — Az olasz köztársasági elnök Rumort bízza meg kor­mányalakítással — A csehszlovák párt- és kormányküldöttség a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságban. CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev és Nixon az atomenergia békés felhasználásáról és a stratégiai fegyver- rendszerek korlátozásáról egyezményt ír alá — Pompidou Brandttal való tárgyalásra Bonnba érkezik. PÉNTEK: Szovjet—amerikai egyezmény a nukleáris háború megakadályozásáról —A Biztonsá­gi Tanács javasolja a két német állam fel­vételét az ENSZ-be — Chilében megnyílik a népi egység kongresszusa. SZOMBAT: Brezsnyev és Nixon Califomiában tárgyal. Most aztán valóban a bő­ség zavarával küzd a kom­mentátor! Más héten az olyan események, amelyek az elmúlt hét napon a rang­sorban a hátsóbb helyekre kerültek, valódi világszenzá­cióknak számítottak volna. De hiába, ezen a héten a vi­lág figyelme, érdeklődése — és sporthasonlatot alkalmaz­va: drukkolása is! — Wash­ington, a szovjet—amerikai csúcstalálkozó felé fordult. Korai volna Leonyid Brezs­nyev amerikai útját át­fogóan értékelni, hiszen, amikor e sorokat papírra ve­tem, még javában tart e ta­lálkozó programja. A kézzelfogható eredmény e pillanatig nyolc szerződés, egyezmény aláírása. Az első a tengeri kutatás összehan­golásáról szól. a második a mezőgazdasági tudományos munka egybehangolásának formáit körvonalazza, a harmadik a tudományos, kul­turális és művelődési együtt­működés bővítését irányozza elő, a negyedik a közlekedés szakértőinek közös munka- programját vázolja fel, az ötödik a két országban köl­csönösen működő vállalatok, kirendeltségek és magánsze­mélyek adóügyeit rendezi kedvezően. Míg azonban ezek a meg­állapodások,' bármilyen nagy jelentőségűek is, inkátíb két­oldalú hatókörűek, addig az a három egyezmény, ame­lyet a csúcstalálkozó két fő­szereplője Brezsnyev és Nixon maga írt alá valóban világpolitikai hatású és kö­vetkezményű. Hiszen jelké­pes jellegű, hogy a világ két katonailag legerősebb hatal­ma, amely a hidegháború éveiben „atom-íarkasszemet” nézett egymással, most egyez­ményt írt alá a nukleáris há­ború megakadályozásáról. Ezzel az Egyesült Államok kormánya, amely olyan sok­szor alkalmazta a politikájá- ben a nukleáris fenyegetést, elismerte, hogy az ilyen lé-, pés a Szovjetunió ereje miatt hatástalan, s a békés egv- más mellett élés utján kell haladni. Ha az atomerő nem a háború eszköze, akkor már nincs akadálya, hogy a nukleáris kutatásokban leg­tapasztaltabb és a világ élén haladó ország, a Szov­jetunió és az Egyesült Államok az atom békés fel- használásában együttmű­ködjön — ez az értelme a másik Brezsnyev és Nixon aláírását viselő megállapo­dásnak. S végül a harmadik, a fegyverkezési verseny csilla­pítását és így a veszélynek, valamint a dolgozó emberek millióira nehezedő terhieknek csökkentését irányozza elő. A SALT 2-ről, tehát a táma­dó rakétafegyver-rendszerek korlátozásáról folyó tárgya­lások továbbvitele alapelve­iről aláírt okmány mintegy útmutatóul és időrendül szol­gál. Közismert, hogy a hadá­szati- fegyverkorlátozások ügye az egyik legbonyolul­tabb kérdés, hiszen igen ér­zékenyen érinti a két ország biztonságát. A most aláírt „menetrend”, a végleges egyezmény aláírását J974-re irányozza elő. S 1974-ben Nixon újra Moszkvában lesz, hiszen a csúcstalálkozón erről is szó volt. Vagyis a szovjet—ame­rikai legmagasabb színtű ta­lálkozások, amelyek lehetővé teszik a világ minden fontos ügyének számbavételét és természetesen a kétoldalú vi­szony fejlesztését is immár folyamatosakká, rendszere­sekké válnak. Ez pedig rendkívül ked­vező perspektívával kecseg­tet a nemzetközi viszonyok fejlődésére, amint arra egyik pohárköszöntőjében Brezs­nyev is utalt: „Az elmúlt év májusában egyetértésre ju­tottunk abban, hogy a nuk­leáris évszázadban a békés egymás mellett élésen kívül nincs más alap. amelyen fenn lehetne tartani a kap­csolatot országaink között. Most meggyőződéssel mond­hatjuk: ez az alapelv mind­jobban megtelik konkrét tartalommal”. A heti események másik mozgalmas szintere Bonn volt. Szerdán a külügymi­nisztérium magas épületének tanácstermében Chnoupek csehszlovák és Scheel nyu­gatnémet külügyminiszter kézjegyével látta el a Cseh­szlovákia és az ÍÍSZK kap­csolatait rendező szerződést. Az úgynevezett német kér­dést szabályozó egyezmények sorában ez az utolsó megál­lapodás a második világhá­ború előtti idők legszégyen- teljesebb diplomáciai ok­mányát, a náci rezsim fe­nyegetésével kikényszerí­tett 1938. szeptember 29-i müncheni szerződést sem­misnek nyilvánítja. Ezzel nemcsak a csehszlovák­nyugatnémet kapcsolatok fejlődése elől hárították el az akadályt, hanem meg­nyílt az út, hogy a szocia- • lista szömszédunkkal • szoli­dáris Magyarország is a diplomáciai viszony szintjen befejezze kapcsolatai nor­malizálásának folyamatát az NSZK-val. A két hosszú idő óta tár­gyaló pratner Michael Kohl, az NDK államtitkára és Egon Bahr nyugatnémet ál­lamminiszter is pontot tett a közös munkára: kicserélték a két német állam kapcso­latainak alapjairól szóló szerződésnek immár kölcsö­nösen ratifikált okmányait. Meghiúsult ' tehát a hírhedt Strauss vezette nyugatné­met jobboldali ellenzéknek jogi furfangokba álcázott aknamunkája is e szerződés hatálybalépésének megaka­dályozására. S a nemzetközi reagálás is villámgyors volt: pénteken a Biztonsági Ta­nács egyhangú határozatban ajánlotta a közgyűlésnek, hogy vegye fel az ENSZ-be az NDK-t és az NSZK-t. Még továbbra is Bonnban maradva: lezajlott az idei francia—NSZK csúcstalálko­zó Pompidou és Brandt kö­zött. örvendetes, hogy Bonn és Párizs egyaránt konstruktív álláspontot mu­tatott e tanácskozásokon is a jövő hónap elején Helsin­kiben kezdődő európai biz­tonsági k árencia ügyé­ben. De áiKalmasint az egyetértés ezzel ki is merült a két fél között. Különböző álláspontjukat fennartották a felek a Nyugat-Európa— Amerika párbeszéd ügyében, a Közös Piac problémáiban és természetesen a bécsi fegyverzetcsökkentési, tár­gyalások folytatásában is. Minhogy pedig a jövő hét­főn Brezsnyev Párizsban személyesen találkozik Pom- pidouval, különös fontossága nem lehetett annak a köz­lésnek sem. amelyet Brandt tett az SZKP főtitkárával a közelmúltban Bonnban foly­tatott tárgyalásairól. A héten kezdődött meg a háború befejezése óta 35. olasz kormány megalakítá­sának előreláthatólag hosszú és kínos procedúrája. A megbízott miniszterelnök Rumor fel akarja éleszteni a középbal kormányt, miután Andreottinak nem sikerült a jobb felé nyitás kísérlete, a helyzet kulcsa azonban az olasz baloldal, amely előre­láthatólag csak megfogható társadalmi reformok bizto­sítása esetén hajlandó együttműködésre. Nemes János A szovjet tanácsválasztások eredményei A szovjet helyi tanácsvá­lasztásokat a választásra jo­gosultak 99,96 százalékának aktív és szervezett részvéte­lével tartották meg — jelen­ti a hivatalos moszkvai köz­lemény. Június 17-én valamennyi szövetséges köztársaságban megtörténtek a kétévenként esedékes határterületi, terü­leti, járási, városi és községi tanácsválasztások. A válasz­tók egyhangúan a kommu­nisták és pártonkívüliek tömbjének, jelöltjeire szavaz­tak. A helyi választások híven kifejezték a szovjet demokratizmust, a népnek az SZKP által biztosított össze- forrottságát. Decemberben Országos pártkonferenciát rendednek Lengyelországban Márkus Gyula, az MTI tu­dósítója jelenti: A LEMP KB pénteken es­te Varsóban véget ért plénu­ma határozatot hozott ,,o •párt-, az állam- és a szak- szervezetek feladatairól a nép alkotó erői teljes kihasz­nálása feltételeinek megte­remtésében — az országfej­lesztés érdekében” címmel. A dokumentum többek között megállapítja: a len­gyel termelési potenciál je­lenlegi színvonala és állan­dó fejlődése megköveteli, hogy minél következeteseb­ben alkalmazzák az ésszerű munkaerő-gazdálkodás el­veit. „Olyan feladat ez; amelynek állandóan tükrör ződnie kell az. összes párt­szerv és szervezet tevékeny­ségében, a kormány minden láncszeme, a gazdasági ad­minisztráció és a szakszer- vezeték munkájában” — húzr za alá a határozat A Központi Bizottság plé­numa elfogadta a munka­erő-gazdálkodás helyzetéről adott politikai bizottsági ■ ér­tékelést, és kötelezte a PB-t, hogy dolgozza ki a olénu- mon elhangzott javaslatok végrehajtásának irányel­veit. A KB, kötelezi a kor­mányt, liogy dolgozzon ki komplex programot a mun- gaerő-gazdalkodás tökélete­sítésére : A KB határozatot hozott a LEMP országos értekezle­tének összehívásáról, ^sze­rint az országos pártktjnfe­renciát ez év utolsó negyed dében keli megtartani. A pártkonferenciát széles körű külpolitikai munkával készítik elő. Szeptember, vagy október egyik munka­szüneti napját az egész párt­tagság részvételével meg­rendezett társadalmi .mun­kanappá nyilvánítiák majd. A plénuma Stanislaw Ko- walczykot — akit a közel­múltban belügyminiszterré neveztek ki — felmentette a párt KB-titkárl tisztségéből, s egyidejűleg a PB póttag­jává választotta. Az ülésen Edxvard Gierek, a KB első titkára mondott záróbeszédet. Hangsúlyozta, hogy a szocialista Lengyelor­szág fejlődésének fő forrása a dolgozók alkotó tevékeny­sége. Ez a tény adta meg a kndernol i ti kai mimkaerő- gazdálkodás ésszerű foglal­koztatás kérdéseinek nagy jelentőségét. • Edward Gierek kiemelte, hogy a lengyel párt jelenlegi. gazdaságfejlesztési stratégiá­jának alapvonása a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés, az ésszerű nyersanyag-gazdál­kodás, a gazdaságirányítás ás tervezés tökéletesítése, a külföldi gazdasági kapcsola­tok és együttműködés bővíté­se, gazdagítása és a nép al­kotó erőinek maradéktalan kibontakoztatása, felhaszná­lása. Edward Gierek beszédének befejező részében a nemzetkö­zi helyzet néhány időszerű kérdéséről szólott. Orvosi ellenőrzésen a Skylab űrhajósai A Skylab amerikai űrállo­más három, utasán elvégzett első orvosi vizsgálatodból kitűnik, hogy a 28 napos űr­tartózkodás megviselte szer­vezetüket. Mint Willard Haw­kins, Johnson űrközpont élettani kutatásainak igazga­tóhelyettese közölte, mindhá­romnál szívműködési és vér­keringési rendellenességek tünetei mutatkoznak. ■ A leg­súlyosabb tünetek a 41 éves Joseph Kerwinnél jelentkez­tek, a legjobban pedig az űr­hajó parancsnoka, Conrád érzi magát, aki az űrben ünnepelte 43. születésnapját. A három asztronauta még néJ mileg bizonytalanul mozog, ami. ,a,,.súlytalanság állapotá­ban való, hosszú tartózkodás­sal magyarázható. Hasonló tünetek mutatkoz­tak eddig valamennyi űrha­jóson, aki huzamosabban volt a súlytalanság - állapotá­lban. Jellemző, hogy a Skylab legénysége közül éppen Con­rad bírta legjobban az utat, mert szervezete, amely ko­rábbi űrutazásai során már ki volt téve hasonló megter­heléseknek, úgy látszik va­jain-'Ívest hozzászokott már a súlytalansághoz. Kadhafi Kairóban tárgyal Pénteken este váratlanul Kairóba érkezett Kadhafi líbiai elnök. Vele együtt Tri- poliból visszatért az egyipto­mi fővárosba Asraf Marvan, Szadat elnök sajtótitkára és Hafez Ghamen, az ASZÚ el­ső titkára. Szadat és. Kadhafi utoljára 10 nappal ezelőtt tanácskozott egymással, s az akkor szüle­tett megállapodás értelmében megbeszéléseiket csak a jövő hónapban szándékozták foly­tatni. Ezért a kairói politikai megfigyelőket meglepte a lí­biai államfő váratlan 'érke­zése. Noha Kadhafi mostani látogatásának céljáról hivata­los bejelentés nem hangzott el, az egyiptomi főváros po­litikái megfigyelői feltétele­zik, hogy ezúttal is két téma­körről — a közel-keleti vál­ság és az egyiptomi—líbiai unió kérdéseiről lesz szó. Mint a nyugati hírügynök­ségek jelentették, az egyipto­mi és a líbiai elnök szomba­ton magántárgyalásokat foly­tatott, vasárnap pedig mind­ketten Alexandriába utaznak. f. „A Varsói Katonai Körzet hadbírósága ítéletet hirdet: kémkedésért, 8 év börtönbün­tetés...” — így fejeződött be a kémnő, a kisvárosi Mata- Hari, nyugatnémet hírszerző ügynöki pályafutása. És így vagy hasonlóképpen — leg­feljebb más helyszínnel, más időben, más büntetési tétel­lel — ér véget az a folya­mat, amely legtöbbször sokat ígérő jövő dollárszínű déli­bábjának felcsillanásával kezdődik, majd a szocialista haza titkainak judáspénzért való eladogatásával folytató­dik, s amelyre az állambiz­tonsági szolgálat sokszor hosszú évekig tartó felderítő, elhárító munkája majd vé­gül a bíróság teszi fel a pontot. Napjaink, pontosabban az elmúlt másfél évtized kém­történeteibe nyújt tanulságos és érdekes bepillantást a Lengyel Népköztársaságban 1970-ben megjelent „A tör­vény nevében” című riport­kötet. Zbigniew Bryczkowski írásaiból négyet nyújtunk át ezúttal olvasóinknak, Sza­bolcsi Sándor fordításában. A 840-ES ÜGYNÖK ÉS TÁRSA A klodzki pályaudvar be­mondónőjének monoton hangja ki tudja hányadszor ismételte már: „A Wal­brzychba, Swídnicába, Legni- cébe utazók szánjanak be a második vágányon álló sze­relvénybe.” A megjelölt pe­rón felé sokan közeledtek. Főként beutaltak, kudowai, duszniki, polanicai üdülőkből hazatérők voltak. Köztük igyekezett egy középkorú pár is. A nő utazótáskát vitt. a férfi bőröndöt és egy külföl­di gyártmányú táskarádiót cipelt. Siettek. A ködös, sze­les novemberi szürkület nem marasztalt senkit hosszabb időtöltésre a szabad levegőn. Mindenki igyekezett hát mi­nél előbb a várakozó vonat­hoz érni s kényelmes helyet foglalni. A siető párhoz két férfi közeledett. Külső szem­lélő azt hihette volna, hogy ismerőseik, akik a csomagok cipelésében kívánnak segíte­ni. A beutaltak azonban nem ámították magukat ilyesmi­vel, miután a következőket hallották: „Kuhnert úr, önt és feleségét letartóztatjuk. Kérem, őrizzék meg nyugal­mukat és’ jöjjenek velünk. Mindez 1960. november 17-én történt. Kémnek senki sem születik. Erwin Kuhnert sem, aki 1922. május 16-án jött a világra és ígéretes gyermeknek látszott. Legalábbis szülei, az isten­félő német birtokosok így vé-. lekedtek. Erwin szülővárosá­ban végezte az elemit, majd a kereskedelmi középiskolát. Ki tudja, miként alakult voi- na további karrierje, ha 1939-ben — amikor épp be­fejezte tanulmányait — nem tör ki a háború. Az időseb­bek a frontra mennek, a ser­dülő korú fiú pedig elfoglal­ja helyüket a városi elöljá­róságnál. Talán unalmában, vagy talán a szíve parancsá­ra hitlerista lapokba ír tudó­sításokat. 1944-ben behívásra kerül, t szerencse azonban neki kedvez. Tífuszban meg­betegszik és a front helyett kórházba kerül. Frissen le­zajlott súlyos betegsége lehet az oka. hogy 1945-ben szülei­vel együtt a pánikszerű nyu­gatra meneküléskor nem hagyja el Swidnicát Szülővá­rosában marad és bizonyos idő múltán lengyel állampol­gárságot szerez. A háború utáni első évek­ben • Lengyelország nyugati területein kevés a munkás­kéz. Kuhnert dolgozik, épp úgy mint e terület valameny- nyi lakója, a gazdasági élet különböző ágaiban. Egy ideig — 1956-ig — igazgató az egyik általános iskolában, ahol német nyelven folyik az oktatás. Később, egészen le­tartóztatásáig, a swidnicai szakmunkásképző iskola ter­vezési munkálatait irányítja. A háborút követően meg­változik családi állapota is. Feleségül veszi egy SS-tiszt özvegyét, bizonyos Marta Wagnert. A házaspár kapcso­latot tart a swidnicai német nemzetiséggel és a lengyel társadalmi élettel egyaránt. Idővel mindketten elsajátít­ják a lengyel nyelvet, jólle­het sajátos idegenes akcen­tussal beszélik. Kuhnertet, mint lelkiisme-' retes. jó szakembert tiszte­lik. Továbbra is szülővárosá­ban él, a Lesna utca 22. szám alatt. Csak hogy ez a város már egy olyan országban van, melynek túlzott tisztele­tére nem tanították őt ifjú­kori tanítómesterei. Ss ez az egyetlen „csak hogy” továb­bi egész életét meghatározta. (folytat!«'** V Lj* * * í lip3 j^-! -i&gfo ■ i j M ilill! J LJl! kTJ I w1 rí “7ii pl m I f A V ____I » I I iJ i i A' ­Válogatás napjaink kémügyeinek krónikájából Zbigniew Bryczkowski:

Next

/
Oldalképek
Tartalom