Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-23 / 145. szám

1. ofÜaÄ __. I , T — ___ Szülők fóruma Tartalmas szünidőt Sem gyermeknek, sem szülőnek nem kell már szá­molni a napokat, hogy hányszor kell még korábban kel­ni, és megbirkózni egy-egy iskolai nap nehézségeivel. A szünidő első napjainak felszabadító mámorában hajla­mosak vagyunk csak az előnyökre gondolni: a teljes sza­badságra, a tanórák nélküli napokra, a nyaralásra, ar­ra, hogy nincsenek naponként visszatérő erőfeszítések, kötelezettségek, csak gondtalanság, a pihenés, a nyár nyújtotta lehetőségek boldogító sokasága van. Téved az, aki azt hiszi, hogy ezek az örömök a szü­nettel automatikusan adottak. Bár sokan jutnak el nyá­ri táborokba, vidéki rokonokhoz — ahol élvezhetik a természet üdítő adottságait —, de még lényegesen töb­ben vannak azok a gyermekek, akiknek a megszokott környezetben, városokban kell a szünidőt felhasználni, kipihenni a tanév fáradalmait és erőt gyűjteni a további tanuláshoz, egyéniségük fejlesztéséhez. Vajon —- akik otthon maradnak — az ő programju­kat ki szervezi meg? Ők egyedül? A szülők? Gyakran szó sincs ilyenről és egyik nap követi a másikat, s a programot a véletlenre bízzák. A gyerek csak tölti az időt, tudatosság, célzatos szándékok nélkül, és ezt te­kintik a szünidő funkciójának. A nyári vakációnak azonban — ezért is van — ki kell egészítenie az iskola munkáját, az ott tervezett nevelési törekvéseket. Szük- séges-megerősíteni, továbbfejleszteni ezeket a folyama­tokat, a pihentetés, egészségfejlesztés mellett. A szülők hajlamosak arra, hogy bíznak gyermekeik önállóságában. Kiveszik a napköziből, s rendszeresen hagyják egyedül, vagy pajtásaikkal őket. Munkába mennek, s ha eleinte segítenek is a jó napi program ki­alakításában, később elfáradnak, magukra hagyják ide­jével, ösztönös cselekedeteivel. Szinte kivétel nélkül szervezetlenné válik az ilyen gyermekek szabad ideje. S bár gyermekeinkben sok az önállóság — erre nevel­jük is őket —, de ennyi szabad idővel szinte képtelenek helyesen élni. Erről hamar meggyőződhet bárki, ha megkérdez né­hány 10—14 éves gyermeket a szünidei terveiről. A szünidőben a nagyobb felelősség a szülőkre há­rul. Fáradságos munkájú t mellett is időt kell szakíta­niuk arra, hogy gyermekeiket megtanítsák szabad ide­jük helyes megtervezésére, kihasználására, az idővel való becsületes, értelmes bánásmódra, mert egy életre szükség van ilyen készségre. Alakíttassanak ki értelmes napirendet, heti, nagy programokhoz egész nyári tervet és beszéljék meg annak helyességét, hasznát, tervezze­nek közös, családi programokat. Jó alkalmak ezek arra is, hogy szülő és gyermek között elmélyüljön a baráti, őszinte kapcsolat, hiszen a tanév közben úgy is keve­sebbet lehet gyermekével. A játékuk ellenőrzése, a tevékenységük iránti őszin­te érdeklődés elengedhetetlen. Ha észreveszik, hogy „fi­gyelmességünk” csak látszólagos, kötelességből fakad, felületes, bizalmuk megrendül, zárkózottá válnak. Egye­dül maradnak örömükkel, bánatukkal, élményeikkel. Vakációjuk monotonná, unalmassá válik. Jellemző lesz játékukra az egyhangúság, vagy a legveszedelmesebb helyzet; a céltalanság. Pedig a lehetőségek kimeríthetet- lenek, amelyek színessé, élvezetessé tehetik a nyári szünidőt. Különböző életkorú gyerekek egyaránt sze­retnek fürdeni, olvasni, sétálni, kirándulni, társasjáték­kal játszani. Ezekre a szülő ösztönözzön, ötleteket esne csak parancsot adjon gyermekének a tervezéshez. Ajánljuk a szülők figyelmébe a megyei, városi könyvtárat, a művelődési házat, aini a városi gyerme­keknek hasznos időtöltést biztosít. A gyerekeknek ko­ruknak megfelelő könyvet ajánl, s az olvasás hasznos­sága felbecsülhetetlen érték, emlékeztessék időnként ezekre is gyermekeiket. Gondjaik megoldásában segí­tenek a filmszínházak is. Figyeljék a gyermekműsoro­kat, ifjúsági filmelőadásokat, s feltétlenül szerepeljenek ezek is a vakáció programjában. Minden programnál fontosabb azonban a szabad levegő és a napfény. A mozgásra, az egészséget erősítő, erőt fejlesztő tevékenységekre nagyon rászorulnak a gyerekek. Hisz őket fenyegeti elsősorban az urbanizáció káros velejárója, az elkényelmesedés, a fizikai erőnlét hiánya. A szülők természetesen vonják be a gyermeket 'a házi munkába is. Rendszeresen, vagy időnként, de részt kell vállalniuk a család gondjaiból, mert ezzel is „élet­re” nevelünk. Bízzunk rájuk olyan feladatot, amit ké- ■ pesek jól megoldani, hogy ezzel megszerettessük és ér­tékelni is megtanítsuk a fizikai munka becsülését, min­den munka alapját. Fentiekben csak néhány jellemző lehetőségekre és veszélyekre próbáltam emlékeztetni a szülőket. A hasz­nos lehetőségek családonként változnak. A szülő nagy felelőssége és szerepe az, hogy ezeket felismerje, fel­használja a gyermeke érdekében. Szeptemberben az is­kolába visszakerülő gyerekek nemcsak pihentebbek és erősebbek lesznek testben, de pszichikai képességeik is növekedni fognak, és közelebb jutnak a szocialista em­ber tartalmi követelményeihez. Simkovics Gyuláné WfS. J5nfas S3" FIATALOK H FIATALOK £5 FIATALOK S FIATALOK B FIATALOK TÖRD A FEIED! Nagy elődeink Vándorútra készül Karcsi, a vállán tarisznya, indul is már,‘ámde előbb kávéját megissza. A sugaras nagy messzeség lángol csodaszépen s a kis legény halad bátran, nagy bot a kezében. Elhagyja jó apját, anyját, meg a kedves házát, hqtra se néz, minek nézne? Úgy indul világnak. Legyőzi majd a hétféjű s kilencfejü sárkányt s elveszi az aranyhajú gyönyörű királylányt. Mégis kicsit visszatekin s édesanyját látja, ahogy zokog a kapuban s ahogy néz utána. m S rohan vissza a kis legény' s pereg, pereg könnye. Dehogy rnegy el, anyu mellett marad ő örökre. Vízszintes; 1. Nagy elődünk. 6. Azonos mássalhangzók. 7. Suli. 8. A híres papiruszhajó neve, mely átszelte az Atlanti-óceánt. 9. Kereskedelmi értéke. 11. Szenvedés. 12. A hét egyik napja. 14. Esővíz-elvezető. 16. Nagy elődünk. 18. Római 900. 20. Villanyáram teszi, ha ér. 21. Kötőszó. 22. Gabonaféle. 24. Jövendölő. 25. Pravoszláv, görögkeleti, görög katolikus oltárkép, szentkép. 27. Köz­lekedési eszköz (utolsó négy­zetben két betű). 28. Sarkvi­déki emlős állat. 29. Névelő­vel, házi rovar. Függőleges: 1. Ebbe az irányba. 2. Szilícium vegyjele. 3. Igen régi. 4. Római 2. 5. Zenei hármas. 6. Nagy elődünk, ke­A fiatalkor játékos, terem­tő kedve számos formát ölt­őiét: ezek egyike az önké­nyes névadás. A fiatalok bi­zony „keresztelő” természe­tűek. A legtöbbször semmit­mondó anyakönyvi nevekkel szemben olyan neveket alkot­nak, amelyek gyakran szem­léletesen fejezik ki — leg­többször persze társaik — testi-lelki tulajdonságait. A kutatókat is foglalkoztatja az iskolai ragadványnevek — diáknevek, kamasznevek — tipológizálása, és hosszú meg­figyelés, gyűjtőmunka után gyakran rendszerezik is az erre Vonatkozó érdekessége­ket. Egybehangzó a vélemény: ebben a sajátos névadásban az elsődleges szerepet a di­ákság tréfálkozó kedve játsz- sza. A kamasznév a fiatalok játékos, kötekedő, tréfacsi­náló kedvének, a serdülőkor túlburjánzó képzeletének szü­leménye. Oka ugyanúgy le­het a gúnyolódás, mint a kedveskedés vagy a bosszan­tás. Az apró, alacsony növé­sű diákok természetesen a Tökmag, Csöpi, Tojás, Pesz- tonka nevekre számíthatnak leginkább. Tüskés, bozontos vagy éppen vörös gyerekek a Sündisznó, Göndör, esetleg Róka becézésben részesülnek. A soványak ne csodálkozza­nak a Csontos vagy a Cincu- la néven, a kövérek számára azonban bőségesebb a válasz­ték: Dagi, Döme, Hájas, Gom­bóc, Pocó, Pókhasú, Szalon­na lesz a legtöbbjük. A kre­olbőrű srácok és lányok Füs­tös, Kormos, Néger vagy Brazil névre hallgathatnak. A folyton nevetőket Fülig Jimmynek, az indulatos, hir- telenharagúakat Pulykaka­kasnak, a makacsokat Tök- fejünek, a sokbeszédüeket rendszerint Kofának becézik. Sajátos mozgású fiatalokra utal a Tityi-Tötyi és a Csámpás kifejezés. resztnevének kezdőbetűjével. 10. ... ide! 11. Kar betűi ke­verve. 13. Ógörög törzs, épí­tészeti stílus (pl. oszlop). 14. Kártyalap. 15. Nagy elődünk (az ötödik négyzetben két be­tű). 17. Lakat. 19. Dél-ma- gyarországi város. 21. ÉÖSÉ. 23. Széptevés. 24. Lekvárféle­ség. 26. Nátrium vegyjele, de indulatszó is. 27. Kétharmad­részben vak! Megfejtendő: Vízszintes 1, 16, függőleges 6, 15. Múlt heti megfejtés: VÖ­RÖSMARTY — ARANY — PETŐFI. Könyvjutalom: Erdős Judit Nyíregyháza, Czérna Katalin Nagykálló, Mikita László Kis- várda, Török Tamás Oros, Szabó Zsuzsa Fehérgyarmat. Kell-e haragudni ezekért a diáknevekért? A névadás fel­tétlenül őszinte, de gyakran tapintatlan is. És a legérzé­kenyebb életkorban bizony nem minden fiatalt tölt el boldogsággal társaik „reá akasztott” ragadványneve. Hosszú-hosszú évek után azonban mint minden, ezek az emlékek is megszépülnek. Érettségi találkozókon szinte el sem képzelhető, hogy egymást a hajdani diáktársak ne a kialakult becenevén szó­lítsák. Tisztes nagyapák, tu­dósok. komoly államférfiak csapják ilyenkor hátba egy­mást, mondván: Isten hozott Fejenagy, mi van veled Vad­disznó, hogy megy az életed Papagáj? És Bütyök, Csöpi, Egér, Fácán, Patkány. Mü­tyürke. Bendő, Mackó meg Medvebocs — ilyenkor már megbocsájtóbb. Ismét véget ért egy iskolai év. A tantermek üresek, el­csendesedtek a zajos folyo­sók is. A tanulók a jól meg- \ érdemelt vakációt töltik. So­kan vannak Közöttük, akik még a tanév során gondol­tak a nyári szünetre, táboro­zásra, magnóra, kerékpárra, táskarádióra, kisebb-nagyobb vágyaik megvalósítására. Se­gített ebben az iskolai taka­rékbélyeg, amely naponta, hetente szaporodott a gyűj- tőlapocskákban. A takarékos beosztó em­ber jobban él. Tudják ezt a pedagógusok is. Ennek szel­lemében formálják a kis em­berkék gondolkodását. A nyári tervek megvalósítása igen sokban függ attól is. Történt egyszer tavasz ide­jén, hogy a vadnyúl alkal­mas helyet keresett a Nagy­erdőn, a fák és bokrok kö­zött, kis nyuszijai számára, ahol majd jól 'elrejtheti őket a rókák elő!, ahol nyugalom­ban és biztonságban növe­kedhetnek meleg, puha fészkükbe bújva. Amint így bolyongott, megszólította a szarka, arpely egy fenyőfa ágán tollászkodott. — Hová-hová Nyuszikám? A jókedvű tapsifüles visz­szarikkantott: — Rókalesre megyek. Elhatároztam, hogy ma este három rókát falok fel vacsorára. — Ugyan Nyuszi, ne túlozz — csörgött a szarka — hi­szen mindenki tudja, hogy te félsz a rókától. Nevetett magában a nyúl, hogy az ostoba szarka komo- lyan vette a tréfálkozását, ezért kidüllesztette a mellét, kihúzta magát és úgy felelt: — Csodálkozom Szarka paj­tás, hogy összetévesztesz nemzetségem gváva tagjai­val. Én a Hős Nyuszek csa­ládból származom és már ed­dig tíz rókát felfaltam. Egyéb se kellett a meg­döbbent szarkának, aki úgy­is szeretett csörögni, plety- kálkodni. Sürgősen szárny­ra kelt hát és bekopogott a harkályhoz. — Jaj, kedves Harkályné, nem is tudja milyen nagy újság van az erdőben. Lakik itt egy nyúl. a Hős Nyuszek családból. A saját szemem­mel láttam. hggy -tegnap es­te tíz rókát -fúlt fá ; vacióFá4 ra. De már erre a hírre a har­kály is abbahagyta a kopá- csolást és átrepült a harma­dik diófára, Mókusné asz- szonysághoz. Mókusnét ép­pen diótisztítás közben^talál- ta, süteményt akart készíte­ni estére a kis mókusoknak. De csodálkozásában menten kiejtette kezéből a diót. ami­kor a harkály elmondta, hogy látta a Nyulat, amely akkora volt, mint egy oroszlán és harminc rókát falt fel egy helyben vacsorára. El sem köszönt a harkálytól, ugrott gyorsan ágról ágra, hogy mi­nél előbb odaérjen a má­tyásmadár fészkéhez és élt mesélje a nagy újságot: — Ide figyelj Matyika, lakik itt egy Nyuszika, akkora volt mint egy medve, ötven ró­kát evett este' — mesélte a pletykálkodás örömét élvez­ve. hogy mennyire sikerült a takarékosság szellemét átül­tetni a gyermek gondolkodás- módjába. Megyénkben az iskolás fi­atalok takarékosnak bizo­nyultak. Ugyanis az 1972/73- as iskolai tanévben 10 millió 680 ezer forintot gyűjtöttek össze takarékbélyegekben. Ez a szép eredmény azt je­lenti, hogy megyénkben minden tanulóra 113 forint megtakarítás jut. A megta­karítás 1 millió 70 ezer fo­rinttal több, mint az előző tanévben volt. Az Országos Takarékpénz­tár fiókjai és a postahivata­lok június hóban megkezd­ték és folyamatosan végzik a takarékbélyegek beváltását. A mátyásmadárnak sem volt ezek után otthonmara­dása, fogta magát és elre­pült a kakukkhoz. Ott 5 is úgy adta tovább a mókustól hallott hírt, mintha saját ma­ga látta volna az esetet: — Hallod-e Kakukk pajtás, él itt az erdőben egy nyúl, ak­kora, mint egy elefánt. Olyan erős, hogy kitördeli a fákat és száz rókát eszik meg va­csorára. El is határozta, hogy még ma este kipusztítja Ra­vaszdi Bendegúz egész csa­ládját az öreg nyárfa alatti lyukban. — No legalább egy kárte­vővel és családjával keve­sebb lesz az erdőben — ör­vendezett a kakukk, azután elrepült ä hollóhoz, hogy az se maradjon ki a nagy ese­ményből, A holló pedig a varjúhoz repült és így ter­jedt szárnyról szárnyra, ág­ról ágra, szájról szájra a mindjobban felnagyított hír, amely elárasztotta az egész erdőt. A varjú pedig elszállt arra a nagy nyárfára., amely alatt Ravaszdi Bendegúz la­kott s amikor messzire vilá­gító vörös fejét kidugta az odújából, rákezdte: — kár- kár-kár, a rókáért jaj de kár! — Mit károgsz, kiabálsz ott, te ostoba madár? —för- medt rá Bendegúz a varjú­ig — Én csak azt mondom, hogy kár érted, meg a csa­ládodért, mert van itt egy elefánt nagyságú nyúl az er­dőben, aki megígérte, hogy az összes erdei madarak és vadak számára is rókahús­ból készít lakomát vacsorá­ra. Ha nem vigyázol, nemso­kára itt lesz értetek és össze­vagdal benneteket rókapör­költnek. Több se kellett a rókának. Hagy ijedten visszabújt az odújába, de még odaköszönt a varjúnak: — Köszönöm a híradást, de semmiféle öreg­apám nem szeretett volna rókapörkölt lenni. Azután a feleségével és egész perepüty- tyával kibújt a rókalyuk el­lenkező oldalán, ahol senki sem láthatta menekülésüket, s meg sem álltak a hetedik határig. A tréfás kedvű vadnyúl pe­dig így készített jó puha fész­ket a bokrok aljában gyere­kei legnagyobb örömére, és azóta is vígan élnek 'az el­lenségtől megszabadult Nagy­erdőben. A kis tanulók örömtől csil­logó szemmel — és nem kis büszkeséggel veszik fel egy év takarékoskodásának ered­ményét. A takarékosabbak még be­tétkönyvet is nyitnak, olyan esetben, mikor kevésnek bi­zonyult a bélyeggyűjtési for­ma a „nagy” tervek megva­lósításához. A takarékos gyermekek nagy része így már új rádióval, kerékpár­ral, igazi futball-labdával, camp ingfelszereléssel siet ha­za. Egy gondolat bizonyosan megmaradt a kis fejecskék­ben: Érdemes volt takarékos­kodni és ennek nyomán meg­születik egy új elhatározás; — jövőre is így kell csinál­ni! (gazdig) ■piMl« Y" rrt■ a ■ rtin • ■ Fülig Jimmy, Tityi-Tolyi és társaik A diáknevek és a kutatók 7-----------------—-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Takarékosság = nyári vakáció (NÉMET MESÉBŐL FELDOLGOZTA: PFEIFER VERA) Ölbey Irén: Karcsi, a vándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom