Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-22 / 144. szám

1 oldal tSf^T-T^KGfÄ^OntZÄß ffF?3. JdftTüS itJ Nagy fontosságú megállapodások Camp Davidben V A Biztonsági Tanács elfogadta a két német állam ENSZ-felvételi kérelmét (Folytatás az 1. oldalról) a Pravda washingtoni tudó­sítójának a beszélgetések tartalmáról. Charles Percy republiká­nus szenátor a többi között kijelentette, hogy a magas Szintű Brezsnyev—Nixon- találkozó kétségtelenül jelen­tős lépés a Kelet és a Nyu­gat közötti kapcsolatok ja­vításában. A szenátor meg­győződését fejezte ki, hogy a washingtoni találkozó az egész emberiség számára hasznot hoz. Hasonlóan nyi­latkozott a külügyi bizott­ság egy másik tagja, George Aiken, köztársaságpárti szenátor. . Howard Bakér szenátor, aki szintén részt vett az SZKP főtitkárával való ta­lálkozón, elmondotta: őrá az tette a legnagyobb benyo- mást, hogy a szovjet vezető mélységesen érdekelt az amerikai—szovjet kapcsola- tok javulásában és az egész nemzetközi légkör megjaví­tásában. A Trud című moszkvai szakszervezeti lap csütörtöki számában George Meyers, az Egyesült Államok Kommu­Az NDK és Lengyelország eltökélte, hogy a „jövőben is konstruktívan hozzájárul a szocialista államközösség kö­zösen kialakított politikájá­hoz” — hangsúlyozza a len­gyel párt- és kormánykül­döttség NDK-ban tett láto­gatásáról csütörtökön kiadott közlemény. A közleményben mindkét fél méltatja az SZKP 24. pártkongresszusának meg­határozott bék°program megvalósításában elért sike­reket. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának az NSZK-ban és az Egyesült Államokban tett látogatását úgy értékeli, mint a „Szov­jetunió következetes és nista Pártja Politikai Bizott­ságának tagja méltatja Brezsnyev washingtoni láto­gatásának jelentőségét. Egye­bek között megállapítja, hogy számos amerikai szak- szervezet vezetőinek és egy­szerű tagjainak túlnyomó többsége tisztában van azok­kal a hatalmas lehetőségek­kel, amelyet Leonyid Brezs­nyev washingtoni látogatása nyújt az egész világ együtt­működése és békéje számá­ra. A vasutasok és kikötői munkások máris meggyőződ­tek például arról, hogy a Szovjetunió amerikai gabo­navásárlásai fokozták a fog­lalkoztatottságot a vasutasok és a dokkmunkások köré­ben. ★ William Rogers, az Egye­sült Államok külügyminiszte­re csütörtökön villásreggelit adott Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter tiszteleté­re, aki elkísérte az Egyesült Államokba Leonyid Brezs- nyevet, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkárát. • A villásreggeli idején ba­ráti hangulatú beszélgetés folyt. konstruktív békepolitikájá- nak újabb megnyilvánulását”. Mindkét állam üdvözli az NDK és az NSZK alapszer­ződésének hatálybalépését, amellyel végérvényesen sza­bályozták a két egymástól független, különböző társa­dalmi rendszerű állam kap­csolatait. A kommüniké végül nagy elégtétellel fogadja a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság szerződésének parafálását, a küszöbönálló európai biztonsági értekezle­tet pedig úgy tekinti, mint amely „rendkívül fontos az európai pozitív változások megszilárdítása és elmélyí­tése szempontjából”. Csütörtökön, közép-európai idő szerint 16,00 órakor ösz- szeült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa a Német Demokratikus Köztársaság, valamint a Német Szövetségi Köztársaság tagfelvételi ké­relmét az ENSZ-be. Először a Biztonsági Ta­nács e havi elnöke, Jakov Malik szovjet fődelegátus hi­vatalosan ismertette a testü­let tagjaival a két felvételi kérelmet. Majd — az ügy­rendi szabályoknak megfele­lően — a BT tagfelvételi bi­zottsága elé utalták a kérel­meket, s (elkérték a bizott­ságot, hogy haladéktalanul kezdje meg munkáját. A chilei szenátus jobboldali ellenzéki többsége megvonta bizalmát Allende elnök kor­mányának további két mi­niszterétől. Sergio Bitar bá­nyaügyi és Luis Figueroa munkaügyi és népjóléti mi­nisztertől. Azzal vádolták meg őket, hogy az El Tenien- te-i rézbányákban kirobband és immár több, mint két hó­napja tartó sztrájkkal kap­csolatban „megsértették az al­kotmányt. jogtalanul jártak el és ezzel közvetlenül hozzá­járultak a munkabeszüntetés folytatódásához”. Á népi egység kormányát támogató szenátorok — öt- venből húszán — nem vettek részt a bizalmatlansági vi­tában. A jobboldali ellenzék Sal­vador Allende 1970 novembe­rében történt elnökké válasz­tása óta támadások sorát in­dította a népi egvség kormá­nya ellen. Szenátusi többsé­gét arra használta fel. hogy bizalmatlansági indítványo­kat kezdeményezzen a. kabi­net egyes minisztereivel szemben. A keresztény bal­oldali Bitarral és a kommu- nista Figueroával együtt ed dig összesen öt olyan minisz­ter van. akiktől megvonta bi­zalmát. Allende köztársasági elnök az ellenzék úiabb támadásá­val kapcsolatban még nem közölte állásfoglalását. Jakov Malik azzal zárta a csütörtöki tanácskozást,, hogy a Biztonsági Tanács „olyan kérdéssel kezdett foglalkoz­ni, amelynek egyaránt külön­leges jelentősége van az euró­pai és a nemzetközi helyzet, valamint az ENSZ tevé­kenysége szempontjából.” A Biztonsági Tanács ezzel péntekre, közép-európai idő szerint 15,30-ra napolta el ülését. Közben befejezte tanácsko­zását a tagfelvételi bizottság is, amely — mint már je­lentettük — egyhangúlag jó­váhagyta a két német állam tagfelvételi kérelmét. Csütörtökön este heves összetűzések voltak Le Val- diviában, a chilei fővárostól mintegy 620 kilométerre fek­vő nagy fontosságú mezőgaz­dasági központban: az ellen­zék által felbújtott személyek összecsaptak az Allende-kor- mányt támogató diákokkal. Sajtójelentések szerint nyol­cán súlyosan, többen pedig könyebben megsérültek. Santiago de Chiléből érke­zett az a jelentés is, amely szerint a Chilei Munkáisegy- ség Központja (Chile legfon­tosabb szakszervezete) csü- törtökre általános sztrájkra szólította fel Antofagasta, Santiago Valparaiuo, Concep­cion és Magallanes tartomány lakosságát. A szakszervezeti központ azért kezdeményezte a megmozdulást, hogy kife­jezze kormányával való szo­lidaritását, támogassa a köz- társasági elnök politikáját és egyben figyelmeztesse a za- varkel tőkéé, . Allende köztársasági elnök szerdán megtiltotta a kor- mánv tagjainak, hogv kihall­gatásokon. konzultációkon fo­gadják az ellenzéki nemzeti párt képviselőit és petíciókat vegyenek át tőlük. A köztársa­sági elnök azzal indokolta meg döntését, hogy a nemzeti párt megsértette az alkot­mányt. amikor felvetette a kormány ..törvénytelenségé­nek” kérdését. Közös közleményt adlak ki az NDK—lengyel tárgyalásokról Támad a chilei ellenzék A szenátus újabb hét minisztertől vonta meg a bizalmat Imre László: Kisregény 33. Sajnálja magát az, aki úgy ü- lqször, hogy előtte *em men íl az erejét. Sajnálja magat, íert elhamarkodottan indult arcba, s azt hitte, eicg ary yi a győzelemhez, hogy an igaza. Mivelhogy hinni íindig könnyebb, mint tudni alamit. Azt várta volna, ogy Kapeliáró mikor tartja sí mind'a két kezét. De erre iába várt. Kapellárót nem lyan fából faragták. Csak rost derült ki társai előtt, ogy milyen kevésre becsüli z épségét, az életét. Taláti íert nagyon buta volt ehhez, e az is lehet, túlontúl^ okos. l lényeg — Bika számára űndenesetre — az volt, hogy üzdött. Küzdött akkor L, mikor tűzkarikák táncoltak lér a szeme előtt, amikor rá- ötibent, hogy talán nem is zereti annyira azt a lányt, livalkodott az álhatatossá- ával, holott nyilvánvaló volt logy itt és most a győztes iem 6 lesz. — Hát ezt akartad? — li- iegte az arcába Bika. — Te cska tetű! Mit gondolsz Te, nilyen anya szült engem? Kicsi, amikor meglátta, logy Kapeliáró immár végéi- ’ényesen a földre került, s 3ika azt csinál vele. amit kar, elkezdett szaladni. Ott >enn, a másik épületben Ma­ika erre a futásra figyelt fel. Már hazafelé készült, dú- dolós este hívta. A lányok friss énekével köszönt el et­től a hétköznaptól, amely egy az életéből. Az esti randevút már el is felejtette; egy váll­rándítással térve napirendre felette; ugyan már! Talál ő másmilyen Ferit is, ba épp randevúzni akar, nem ilyen •börtöntölteléket. Látszik az arcszínén, hogy be van zárva. Sápadt, nyűtt arc. Csak a szemei, lobogó barna szeme. Nem, azt nem lehet csak úgy egyszerűen elfelejteni. Tiszta a szeme és szomorú. Miért csukhatták le? Lopott? ölt? Nem, nem akart rá gondolni. Bánja is ő, javítóba került és kész. Sose lesz az ilyenből rendet ember. Aki egyszer a sárban hempergett... Be kel­lett vallania, ő nem ilyennek képzelte a bűnözőket. Azok­nak kiül az arcukrk a gonosz­ság. Hiába akarnak jók lenni, elhúzódik tőlük, akire ráve­tik a szemüket. Igen, ez biz­tosan így van, szemet vetett rá. Valami elkezdődött, ez el­len hiába is tiltakozik. Csak a folytatás marad el. Talán a legjobbkor jött az a másik, az a vadfekete Nem lenne jó vele sötétben összetalálkozni. Csókolni azt tudhat. Milyen lehet a csókja? Haragudott magára ezért a kérdésért, s ugyanakkor borzongás futott át rajta. Jaj, csak ne lenné­nek olvan unalmasak a hely­béli fiúk. Aki számítana va­lamit, elment, odavan, eljáró lett, hetenként, kéthetenként járnak haza, akkor aztán, ha egyáltalán pillantásra méltat­nak valakit a lányok közül, adj uramisten, de rögtön. Sírhat utánuk, aki sírni tud még, hamar fölteszik az i-re a pontot, viszi őket a vonat, legközelebb pedig már meg se nagyon látják. Ez a Feri is ilyen? Többet kellene tudni róla. De érdemes? Mindegy, nincs randevú. Nem kell mindjárt előszűrje odáig jut­ni. Felöltözve és útra készen az ablakból, mielőtt becsuk­ta volna, arrafelé nézett, ahol a fiúk azóta már bizonyára nagyot haladtak a munkával. Az első, amit meglátott. Ki­csi futása volt, az a kétségbe­esett szaladás. A kislány ki­lépett az ajtón. Amint a fiú meglátta, üvöltve kiáltozott felé: — Tessék jönni! Tessék szaladni! Vérzik! Kapeliáró vérzik! Nem tud a lábára áll­ni! Segítség!!! Megölik Ka­pellárót! Marika önkéntelenül sza­ladni kezdett Kicsivel együtt, a verekedők felé. — Valami kötszert. Leg­alább egv fehér rongydarabot hozzon. Baj van kisasszony. Nagy baj történt. Mi lesz ve­lünk, jaj nekünk most már. A küzdelem, mire odaértek, már véget ért. Kés akkor tá­mogatta lábra Kapellá­rót. ' Bika az arcát törölgette. Morgott. Földa­gadt szája szélén eltorzult a mosolygás. hogy Marikát meglátta, aki rá se nézett. Ki­csi segített Késnek. Nagy ne­hezen a kút felé vonszolták Kapellárót. nem is volt tel­jesen magánál a fiú. (Folytatjuk) A francia e* ftöEc Bonnban Sándor. István, az MTI tu­dósítója jelenti: Csütörtökön délután két­napos hivatalos látogatásra az NSZK-ba érkezett Geor ges Pompidou francia köz- társasági elnök és kísérete. Az államfő a kölni repülő­térről helikopterrel utazott a Bonn melletti Gymnich- kastélyhoz, ahol Willy Brandt szövetségi kancellár fogadta államfőnek kijáró tiszteletadással. Nem sokkal később négy- szemközti megbeszélést tar­tott egymással a két politi­kus és ezzel egyidejűleg tárgyalóasztalhoz ültek a két delegációhoz tartozó szakmi­niszterek is. A tárgyalások központjában nyugat-európai politikai, gazdasági és pénz­ügyi kérdések, valamint az Egyesült Államok és európai szövetségeseinek viszonya áll. Pénteken délelőtt Pompi­dou és Brandt újabb négy- szemközti eszmecserét tart a kancellári hivatalban, ugyan­akkor a külügyminisztéri­umban Scheel francia kollé­gáját, Jobert-t látja vendé­gül. A díszebédet a delegá­ciók plenáris ülése követi, ezután közös sajtóértekezlet­re kerül sor. A francia ál­lamfő látogatása pénteken, a késő esti órákban ér * éget. KOMMENTÁR Visszavonhatatlan realitás A két német állam alap- szerződésének életbelépése hosszú és bonyolult törtéhel- mi folyamat végére tett pon­tot. A nemzetközi jog teljes hatályosságával is rögzíti azt a visszavonhatatlan és végérvényes realitást, hogy az egykori náci birodalom helyén két német állam lé­tezik és él egymás mellett: a munkás-paraszt hatalmon alapuló, a szocializmust épí­tő Német Demokratikus Köz­társaság és a polgári beren­dezkedésű . Német Szövetségi Köztársaság. t A második világháború utáni események törvénysze­rű következménye ez. Emlé­kezetes, hogy a háború fő terhét viselő Szovjetunió a nácizmus összeomlása után azt az álláspontot képviselte, hogy a fasizmustól, milita- /rizmtietól, revansizmustól megtisztított demokratikus,' békeszerető és egységes Né­metországot kell a romok helyén teremteni. A jaltai és potsdami egyezményben le­fektetett elveket azonban csak a szovjet megszállási övezetben hajtották végre, míg a három nyügati nagy­hatalom a saját zónáiban nem csak bújtatta a háborús bűnösöket, mentette a Hit­lerrel együttműködött német nagytőkét, hanem a hideg- háború éveiben politikailag és gazdaságilag fokozatosan egyesítette e zónákat és 1949. szeptember 9-én létrehozta a három zónát magába foglaló Német Szövetségi Köztársa­ságot. Válaszul nem maradt más lehetőség, mint a Né­met Demokratikus. Köztársa­ság kikiáltása 1949. október 7-én. Történelmi groteszk, hogy éppen azok, akik az NSZK-t létrehozták, több mint két évtizedig nem voltak hajlan­dók tudomást venni a másik német .állarpról. Ma már csak rossz emlék az úgyneve­zett Hallstein-doktrina, az „egyedüli képviseleti jog”, de éppen most, amikor a reali­tások minden következmé­nyeikkel együtt beteljesültek, nem lehet megfeledkezni ar­ról. hogy az NSZK-ban lé­teznek erők, amelyek még mindig nem adták fel agresz- szív terveiket. Mi sem jellemzőbb erre. mint a szélsőjobboldali CSXJ legutóbbi két manővere az alapszerződés ellen. Miután a bonni törvényhozásban, az alaoszerződés ratifikációs vi­táiéban a Barzel—Straúss- irányzat vereséget szenve­dett. minden józan ellenzéki politikus tudomásul vette volna a megváltozhatatlant. Barzel vesztett pozícióban a maga módján le is vonta a következtetéseket és távozott a politikai vezetésből. Nem így Strauss, a jobboldaliak között is hirhedett reakciós. Az általa inspirált bajor tar­tományi kormányzat kétszer egymás után a karlsruhei al­kotmányjogi bírósághoz for­dult, követelve, hogy a bíró­ság nyilvánítsa törvényte­lennek a parlament döntését. Majd amikor ezt elutasítot­ták, -’1300 beadványban azt szerette volna elérni, hogy ideiglenesen tiltsák meg a szerződésnek a ratifikációs okmányok kicserélése utáni életbe léptetését. Vajon mi volt a Strauss mö­gött álló erők célja ezekkel a manőverekkel? Köztudott, hogy az úgynevezett német problémacsoport nem elszigetelten, hanem az eny­hülés általános európai lég­körébe ágyazva, más nemzet­közi kérdésekkel párhuzamo­san, a négy nagyhatalom köz­reműködésével, kontinensünk népeinek egyetértése közepet­te jíitott el a megoldásig. Straussék nagyon jól tudják, hogy ha sikerül megakadá- lyozniok a két német állam alapszerződésének 'hatályba­lépését, akkor az eu Ipái eny­hülési folyamat egyik legfon­tosabb szakaszát bontják meg, aminek visszatartó hatása le­het az egész folyamatra: az’ európai biztonsági rendszer létrehozására, a Kelet—Nyu­gat közt eredményesen folyó párbeszéd valamennyi tételé­re. Aki tehát a német kérdés megnyugtató és végső ren­dezését támadja, az Európa, tágabb értelemben az egész emberiség békéjét, biztonsá­gát veszélyezteti. Franz Josef Strauss és a bajor CSU ezt a dicstelen szerepet vállalta most magára — és vereséget szenvedett. Törvényszerű vereség ez. Az NSZK lakossága 1969-ben, amikor a realitások elismeré­sére kész szociáldemokrata— szabaddemokrata szövetséget hatalomra juttatta és még in­kább 1972 novemberében, amikor ezt a mandátumot nagy többséggel megerősítet­te, világosan kinyilvánította akaratát: békében akar élni, nem akar visszatérni a hi­degháború áldatlan állapotá­hoz. A Brandt—Scheel-kor- mány legnagyobb érdeme, hogy nemcsak felismerte az NSZK lakosságának akaratát, nemcsak programot adott a kibontakozáshoz, hanem vé­gig is vitte, programját. Teljesen másképpen jutott el az alapszerződésig és an­nak életbelépéséig a Német Demokratikus Köztársaság. áz NDK szocializmust építő társadalma a Szovjetunió és a többi szocialista ország er­kölcsi-politikai támogatását élvezve nagy nemzetközi te­kintélyt vívott ki belső fej­lődésével és békeszerető kül­politikájával. A Hallstein- doktrinát az NDK nagy nem­zetközi sikerei Toppantották össze. Ma az első muukás-pa- raszt^iémet állam több, mint 80 országgal áll diplomáciai kapcsolatban és tagja a te­kintélyes nemzetközi szerve­zeteknek. Nincs messze az idő, amikor — az NSZK-val együtt — elfoglalja helyét az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében is. A két német állam alap- szerződésének életbelépését minden békeszerető nép. köz­tiig a magyar nép is örömmel é& megnyugvással veszi tudo­másul. Az eseményt úgy te- kintjük, mint további lehető­séget, hozzájárulást a konti­nens biztonságának, tartós békéjének megteremtéséhez. C. T. B. Nukleáris fegyverek Japánban Vizsgálatot követelnek a társadalmi szervek Japán társadalmi szerveze­tek vizsgálatai kiderítették, hagy a Tanaka-kormány' és az Egyesült Államok cáfola­tai ellenére nukleáris fegy­vereket tárolnak a japán te­rületen lévő amerikai tá­maszpontokon. Ilyen fegyve­rek nyomára bukkantak az ivakuni amerikai haditen­gerészeti támaszponton és ■bizonyosra veszik a nukleáris fegyverek jelenlétét az oki- nawai1 bázisokon is. Miután az ivakuni Simbun című lap fényképeket közölt a nukleáris fegyverekről, az' Egyesült Államok katonai hatóságai elrendelték a fegy­verek jelzéseinek megváltoz­tatását. Ennek ellenére ja­pán politikai körökben tény­ként kezelik, hogy az ameri­kai haditengerészeti támasz­pontokon nukleáris robba­nófejjel felszerelt, tenger­alattjárók ellen alkalmazha­tó rakétákat tárolnak. Az ellenzéki pártok és a békeszervezetek követelik, a japán kormány tegye lehető­vé, hogy helyszíni vizsgálatot tartsanak azokon az ameri­kai támaszpontokon, ame­lyeken minden jel szerint nukleáris fegyvereke írói­nak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom