Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-21 / 143. szám

\ * oldal KELET-MÁGYARÖRSZA<5 II szovjet—amerikai csúcstalálkozó harmadik napján (Folytatás az 1. oldalról) gaiban tevékenykedő szovjet, illetve amerikai állampolgá­rok számának gyors növeke­dése tette indokolttá. Brezsnyev és Nixon keddi tárgyalásainak késő délutá­ni időpontja szerepet játszott annak a barátságos légkörű munkaebédnek, mindkét részről szívesen fogadott hosszúra nyúlása, amely 20 szenátort — közöttük a sze­nátus külügyi bizottságának tagjait — látott vendégül az SZKP főtitkára washingtoni szálláshelyén, a Fehér Ház­zal átellenben lévő Blair Houseban. Az ebéd résztve­vői szerint Brezsnyev átfo­góan kifejtette a szenátorok­nak, milyen elvi-politikai megfontolásokon nyugszik a szovjet kormány irányvona­la, amely a tavalyi moszk­vai csúcstalálkozón elfoga­dott alapelveknek megfelelő­en kívánja megalapozni a két nukleáris nagyhatalom kapcsolatait és együttműkö­dését. Az ebédről távozóban Wil­liam Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának elnöke rendkívül hasznosnak minő­sítette az eszmecserét. Kü­lönösen nagy benyomást gya­korolt rá az, milyen nyo­matékkai hangsúlyozta Brezsnyev a két nagyhatalom kapcsolataiban a kölcsönös megbecsülés fontosságát, vo- natkoztatva ezt a két ország nagyszabású gazdasági együttműködésének távlati lehetőségeire és kölcsönös előnyeire. Fulbright szenátor és az ebéden ugyancsak részt vett Mike Mansfield, a szenátus demokrata párti többségének vezére kijelentette, hogy fenntartás nélkül támogatja a kongresszusban a legna­gyobb kedvezmény elvének a szovjet—amerikai kereske- delemre való kiterjesztését, mindketten helytelenítették azoknak a törvényhozóknak magatartását, akik a legna­gyobb kedvezmény elvének alkalmazását bizonyos „szov­jet engedmények” feltételé­hez prólpálják kötni. Ameri­kai megfigyelők a szovjet- amerikai közeledés ellenzői­nek erőfeszítéseire tett uta­lást látnak Brezsnyev hétfő esti pohárköszöntőjének ab­ban a részében, amelyben a szovjet vezető hangoztatta: „Arra is szükség van, hogy leküzdj ük a „hidegháború” tehetetlenségi nyomatékét, valamint a nemzetközi ügyek­re és az emberek gondolko­dásmódjára gyakorolt utóha­tásait." A Pravda washingtoni tu­dósítóinak jelentése szerint az amerikai sajtónak az a véle­ménye, hogy Leonyid Brezs­nyev washingtoni látogatása elsősorban munkalátogatás. A tárgyalások résztvevői ar­ra törekedtek, hogy minden rendelkezésükre álló időt a nemzetközi helyzet és a két­oldalú kapcsolatok fontos problémái megvitatásának szenteljenek. A tudósítók rámutatnak, hogy az amerikai társadalom széles kőiéiben e napokban mind egyértelműbben sürge­tik a Szovjetunióval való sokoldalú és kölcsönösen elő­nyös együttműködést. — Leonyid Brezsnyev lá­togatása a kölcsönös bizal­mat és jó szándékot jelképezi — jelentette ki a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert a Pravda tudósítójának. — A szovjet nép és az amerikai nép. ez a két nagy nép igen jelentős mértékben hozzájá­rul a világ kultúrájának fej­lesztéséhez. Semmiféle ok sem zárhatja ki, hogy ne működjenek együtt. Brezsnyev és a szenáto­rok beszélgetését a részve­vők benyomásai alapján a CBS tudósítója kedden este így összegezte: „Az SZKP főtitkára nagy meggyőző erővel fejtette ki, hogy a Szovjetunió a maga részé­ről lezártnak tekinti a hi­degháborút, s arra számít, hogy az amerikai törvény­hozók túlnyomó többsége hasonló felelősségteljes szellemben közelíti meg a két ország kapcsolatainak továbbfejlesztésével kapcso­latos nagy kérdéseket”. Ä Pravda rámutat, hogy a Szovjetunióval való kapcso­latok javításának ellenzői — a nemzeti érdekek ellenére cselekedve — igyekeznek akadályokat gördíteni a gaz­dasági együttműködés fejlő­dése útjába. E vonatkozás­ban a hangadó Henry Jack- son demokrata párti szená­tor. Öt néhány olyan újság­író is támogatja, aki kétség­be vonja a Szovjet­unióval való kereskedeiem fejlesztésének célszerűségét... Szerdán délelőtt közvetí­tette a moszkvai televízió azt a gyorsinterjút, amelyet washingtoni különt.udósítói Richard Nixonnal készítet­tek. Nixon kifejezésre juttat­ta derűlátását a tárgyalások várható kimenetelét illetően, s noha a beszélgetés már négy államközi megállapodás aláírása után zajlott le, be­fejezésül figyelmeztette a szovjet újságírókat: „Nem ajánlom, hogy elsiessék a dolgokat. A hét végén az ed­diginél is sokkal lényegesebb dolgokról hallhatnak”. A Pravda a washingtoni tárgyalásokról D3Ü3 vaori HOMO.' FarafáEták a csehszlovák— nyugatnémet szerződést BONN Szerdán délelőtt Bonnban Michael Kohl, az- NDK ál­lamtitkára és Egon Bahr nyugatnémet állámminiszter rövid ünnepség keretében kicserélte a két német ál­lam kapcsolatainak alapjai­ról szóló szerződés ratifikált okmányait. \z alapszerződés ezzel csütörtökön 0 órától — a 10. cikkely értelmében „a megfelelő okmányok kicseré­lését követő naptól” életbe lép. 1 PHENJAN j Gustáv Husáknak, a CSKF i Központi Bizottsága főtitká­rának vezetésével a Koreai Munkapárt és a KNDK kor­mánya meghívására cseh­szlovák párt- és kormány- küldöttség érkezett hivatalos baráti látogatásra Phenjan- ba. NEW YORK Az ENSZ Biztonsági Taná­csa valószínűleg csütörtökön foglalkozik az NDK és az NSZK tagfelvételi kérelmé­vel a világszervezetbe — je­lentette be kedden este egy ENSZ-szóvivő. A BT tagjai szerdán nem hivatalos jel­leggel tanulmányozták a két tagfelvételi kérelem­mel kapcsolatod eljárási kér­déseket. Az ENSZ új tagjait b Biztonsági Tanács ajánlatá­ra a világszervezet közgyűlé­se veszi fel. A közgyűlés legközelebbi ülésszaka 1973. szeptember 18-án kezdődik. HOUSTON A már hazafelé készülődő „űrlaboránsok” a Skylab amerikai űrlaboratórium fe­délzetéről válaszoltak szer­dán a houstoni ellenőrző központban egybegyűlt új­ságírók kérdéseire. A kérdé­sek elsősorban a legénység egészségi, fizikai állapotára vonatkoztak. Az űrhajósok váltása — mint már jelen­tettük — július 27-én indul, bár az első csoport már pén­teken visszatér a Földre. Bohuslav Chnoupek cseh­szlovák és Walter Scheel nyugatnémet külügyminisz­ter szerdán délben Bonnban parafálta a két ország kap­csolatainak normalizálásá­ról szóló szerződést. Ezt megelőzően a bonni külügyminisztérium szóvivő­je bejelentette: a két kül­döttségvezető megállapodott abban, hogy a családegyesí­téssel, a rokoni látogatások­kal és a turistaforgalommal Rémület ült a szemük­ben. Látták, itt ők semmit sem tehetnek. Ami most kö­vetkezik, annak meg kell tör­ténni. Az első ütés még az épület­ben érte Bikát. Megrázta a fejét, mint aki elszédült. So­dorták egymást kifelé. — Ne hülyülj főnök! Mi van? — Ez van! — és Kapelláró újból ütött. Arról a csajról pedig kopj le. Hallod?! Bika erős mozdulattal .el­lökte magától. Kapelláró eb­ből is látta, amit az imént csak érzett, hogy az ütései va­lahogy nem úgy találnak cél­ba, ahogyan szeretné. A lö­kés szinte játékosnak tetszett, s a fogás is, amivel támadója az öklét elkapta. Kapelláró kirántotta ugyan a kezét egyetlen mozdulattal, de et­től a mozdulattól megtánto- rodott. alig tudott a lábán megállni. És a vigyorgás Bika arcán. Milyen biztos magá­ban. Várj csak! — A kis csaj ? Én nem szok­tam osztozkodni KapelláróJ foglalkozó kísérő dokumen­tumot a prágai aláírásig megszövegezik. A kedd esti munkavacsorán Chnoupek, illetve Scheel ilyen értelmű utasításokkal látta el kül­döttségének az ezeket a kér­déseket tárgyaló okmány megszerkesztésével megbí­zott tagjait. A parafálást követően Bonnban nyilvánosságra hozták a szerződés szövegét Kicsi közéjük ugrott: — Mire való ez srácok? Tel­jesen becsavarodtatok? Go­lyózzatok inkább — zsebéből egész maréknyi acélgolyót vett elő. A következő pillanat­ban akkora pofont kapott Bi­kától, hogy hanyatt esett, a golyók szanaszét gurultak. — Mit avatkozol a nagyok dolgába fiú? Mi közöd neked ahhoz? Kicsi gyorsan fölugrott, hogy támadásba lendüljön, de fürgesége félúton ellan­kadt, fájt az ütés, annyira fájt, hogy sírhatnékja támadt. A könnyeit nyelve kiabálta: — Kapelláró! Kés! Hagy­játok ezt? — Menj hátrébb Kicsi. Nem a te dolgod ez — mondta Ka­pelláró, hangjában sajnálko­zással, mint aki nem tehet most már semmit ez ellen. Kés buzgón helyeselt: — Várjuk ki a végét Kicsi. Közel az iroda. Szólhatunk mi ott is. — Azt adja meg az isten, hogy szóljatok — mondta Bi­ka. — Láttátok, hogy belém kötött. Láttátok vagy nem? — ordított. Kiew és Kés. egvmás mel­Harminckét esztendeje Június 22-én harminc­két éve, hogy a hitle­rista Németország csa­patai rátörtek a Szov­jetunióra. Ebből az alka­lomból közöljük az APN szovjet hírügynökség ka­tonai szemleírójának, Szvjatoszláv Kozlovnak cikkét. 1941. június 22. a világ el­ső szocialista állama számá­ra a legnehezebb megpróbál­tatás kezdete volt. 32 év­vel ezelőtt a hitlerista csa­patok, a meg nem támadási szerződést megszegve, ezen a ■napon rátörtek a Szovjet­unióra. Megkezdődött a má­sodik világháború legpusztí­tóbb négyéves szakasza, melyben a résztvevő felek hatalmas veszteségeket szen­vedtek. Az agresszorok csapásai­nak váratlansága és félelme­tes ereje ellenére a Szovjet­unió nemcsak megvédte ma­gát, de oroszlánrésze volt a fasizmus megsemmisítésében. A szovjet emberek nem fe­ledhetik ezeket a tragikus időket, de tisztában vannak azzal, hogy a múlt nem le­beghet állandóan a jelen fe­lett és nem homályosíthatja el a jövő perspektíváit. „Azért tudtunk túllépni a múltod az önök országával kapcsolatban, mert nem akarjuk, hogy az visszatér­jen” — mondotta Leonyid Brezsnyev elvtárs az NSZK» ban tett látogatása idején a nyugatnémet, televízióban. Az elmúlt korok háborúit a történészek és katonai szakértők elsősorban azért tanulmányozták, hogy össze- gyűjtsék a tapasztalatokat, az elkövetkezendő háborúk számára, hiszen a békét csu­pán rövid lélegzetvételnek tekintették két háború kö­zött. A modern társadalmi-tör­ténelmi és tudományos-mű­szaki fejlődés a probléma gyökeresen új megközelíté­sét kívánja. Az elmúlt ko­rok háborúit azért kell ta­nulmányoznunk, hogy a jö­vőben minden háborút meg­előzzünk. A háborút pedig csak olyan politika folytatá­sával lehet megelőzni, amely elutasítja a háborút, mint a politikai célok megvalósítá­sának eszközét. A Szovjetunió és a szo­cialista tábor országai tánto- ríthatatlanul ilyen politikát folytatnak. A szocialista tá­bor egysége és növekvő ere­je azt eredményezte, hogy napjainkban az erőviszonyok a szocializmus javára vál­toztak és. feltartóztathatatla­nul a béke és a társadalmi haladás irányában fejlődnek. A józan nyugati körök reális felismeiése. mely sze­rint a fasizmus felett aratott második világháborús győze­lem után végbement változá­sok visszafordíthatatl altok, lehetővé, telte, hogy a béke- politikát javaslatok és kí­vánságok helyett konkrét in­tézkedésekkel szolgáljuk. Az összeurópai biztonsági tanácskozás küszöbönálló megnyitása az európai béka fordulópontját jelentheti. Meg kell erősítenie az euró­pai biztonság alapját, ame­lyet jól szolgáltak a Szov­jetunióval és a szocialista tá­bornak az NSZK-val, Fran­ciaországgal és ,más európai államokkal, valamint az Egyesült Államokkal kötött legutóbbi szerződések. A kontinens államai kö­zötti viszonyt meghatározó elvek elfogadása és követ­kezetes betartása — melyek közül különösen a határok sérthetetlenségét, az erő­szakról való lemondást, a le­szerelést és a kölcsönösen előnyös együttműködést kell kiemelni — megakadályozza a háború kitörését kockáz­tató feltételek kialakulását Európában. E célt jelentős mértékben elősegíthetik a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről szóló tárgya­lások, melyek bécsi előké­szítő megbeszélései, mint is­meretes, hasznosak voltak. Az Európában kirobbantott háborúk a történelem során kétszer is világháborúvá szé­lesedtek. Eljött az idő, hogy Európát földünk békéjénél?, biztonságának és a népek közötti kölcsönös megértés­nek fontos tényezőjévé te- ■gyük, Szvjatoszláv Koztoy katonai szemleíró (APN—KS) 1 Támadásban as ellenzék Chilében Chilében az ellenzék to­vábbra is saját, kormányel­lenes céljaira használja ki a parlamentet. Az utóbbi időben a törvényhozás az ellenzéki többség szemben­állása következtében gya- keöatüag beszüntette a rendszeres munkát ' és tevé­kenysége szinte kizárólag ar­ra szorítkozik, hogy úgy­nevezett „alkotmányos váda­kat” gyárt a kormány tag­jai és más tisztségviselők el­len. A népi egység képvise­lői kénytelenek tartózkodni az üléseken való részvétel­től, hogy jelenlétükkel ne kedvezzenek akaratlanul is a jobboldal felforgató kísér­leteinek. A. népi kormány és a chilei dolgozók minden erőt mozgósítanak, hogy gátat vessenek a fasizmusnak. a polgárháború kirobbantására irányuló kísérleteknek. Kedden a centrista és konzervatív ellenzék Santi­agóban tüntetést szervezett, hogy kifejezésre juttassa szo­lidaritását az El Teniente rézbányában 64 napja sztrájkoló bányászokkal. A tüntetésre Santiago belváro­sában.'' Kt elnöki palota kö­zelében került .sor. . A szó­nokok a' népi egység kormá­nyát és a kommunista pártot támadták. A körülbel.ül négy pra hosszat tartó tüntetést végül a rendőrség szórta szét, tűzoltóf^cskendők be­vetésével. Ugyancsak kedden tartot­ták meg Santiagóban a chilei dolgozók egységes köz­pontjának közgyűlését Jorge Godoy elnökletével. Ebből az alkalomból az ország min­den részéből táviratok ér­keztek az elnöki palotába. A táviratokban a dolgozók ki­fejezésre juttatták eltökélt­ségüket, hogv megvédik a forradalmi vívmányokat. A hatóságok erélyes rend­szabályokat foganatosítanak az aknamunkát folytató re^ akciósokkal szemben. A rendőrség házkutatás során egy illegális tévéadót fede­zett fel, és elkobozta annak berendezését. Ugyanott a rendőrség lőfegyvereket, nagy mennyiségű benzinnel töltött palackot' és különbö­ző robbanószereket talált Engedély nélküli fegyvervi­selés miatt mintegy harminc személyt őrizetbe vettek. ★ A Chilei Kommunista Párí novemberben sorra kerülő XV. kongresszusa kapcsán országszerte folyik a tag- könyvcsere. Chilei kommu­nisták, munkások, parasztok, alkalmazottak ezrei kapnak új párttagsági igazolványo­kat. A veteránoknak és az ifjú kommunistáknak egy­aránt ünnepélyes keretek között nyújtják át az új tagkönyvet. lett áTltak. Tudták, hogy ez az a perc, amikor még meg le­het akadályozni a verekedést, csak azt nem tudták, hogyan tegyék ezt ? De Kapelláró nem hagyott gondolkodási időt Rászólt Bikára: — Na mi lesz? — Mi lesz? Az lesz, hogy megtéplek. összeakaszkodtak. A két ki­sebb ismerte már a benti tör­vényt. Ilyenkor valóban nem kell szólni. Nem szabad. Rá­juk kell hagyni, intézzék el az ügyüket. Kapelláró, látván, hogy ütés­sel nem tudja leteríteni ellen­felét, olyan fogással próbál­kozott, amellyel a földre vi­heti. Á tkarolta Bika derekát, lábával közben gáncsot igye­kezett vetni neki. Fogása acélpánt volt, gáncsa jó gáncs: Bika hanyatt dőlt, de rántotta is magával azonmód, s mire felsőteste földét ért volna, kí­gyósiklással bújt ki a fogás­ból. ily módon Kapelláró mel­lé kerülve. Most már fogást keresett és talált ő is, a birkó­zás ősi törvényeihez igazod­va, Kapelláró nyakát kapva el, jobb karja könyökhájlatá- •ba szorítva azt. Kapelláró tel­jes erejéből megfeszítette nyakizmait, lábaival hídál- lást erőltetve, testhelyzetének megváltoztatására kényszerít­ve Bikát, ami sikerült is. s a pillanatnyi előnyt kihasz­nálva jobb kezével felnyomta Bika állát, ballal pedig lesúj­tott r4. kétezer is. HomtVpnsaa felködlött benne, ha most a szorítóban birkózószőnyegen lennének, a bíró talán le is léptetné sportsze­rűtlenség címén, s ő elhagyná a porondot, magában igazat adva az ítélkezőnek, igen, ez így nem volt fair, de itt és most nem mérkőzés folyt, ha­nem küzdelem, ha úgy tetszik életre-halálra, amiben érvé­nyét veszti minden szabály. / Miért, az mennyire volt szabá­lyos, , amikor rátették a kék keresztet, amikor hárman fog­ták le, váratlanul, a meglepő- döttség ijedelmét kihasználva, sötétben, hogy azt sfe tudja, honnét törnek rá, hányán és kicsodák. Bika följajdult az ütések alatt. Mint utóbb kiderült, ez nem a vesztes gyöngék jaj­szava volt, dehogy. Mert va­lami elképzelhetetlen erejű összpontosítással, talán a fáj­dalom dühe ad ekkora erőt az embernek, gyorsan talpra ug­rott, s fújtatva, lihegve, a ká­romkodás félszavaival a szá­ján markolta át Kapelláró jobb csuklóját, hogy maga elé vágja a nyurga testet és rá­ugorjon, ne legyen ideje föl- állni. Kaoelláró a lábait fonta rá Bika lábszáraira, a másik­nak most a fülét fogva erősen, érezve ugyanakkor, ez így ke­vés lesz a fölényhez, mire azonban ez a tudatáig el jutott, már a melléfogás hatását is kénytelen volt tapasztalni, mert ebből a fogásból Bika könnyűszerrel kiszabadult. És Ütések, kínok kínja. Üté­sek, amik a vereség nyomo­rúságára emlékeztetnek. Üté­sek, jaj, hol az erőm? Üté­sek, hova lett a dühöm, a bosszúállás vágya az öklöm­ből. Ütések, hogyan van az, hogy halálos fáradság jár át? Ütések, a tagjaim ólomnehe­zek. De most majd! össze­szedni magam. Csak egyetlen visszaütésre, rúgásra, hara­pásba. Bika, sajnálni fogod, hogy a világra születtél. Az anyádat fogod keresni, sírva. Kapelláró szédült. Nem ta­lálhatott célba, mint szerette volna. Valahogy félrecsúszott ez a lendülete is. Maguk körül felbolygatták a döngölt földet is. A pusztai csönd puha ágyában rugda- lóztak, messziről játéknak tűnt az egész. Sugarak, nyár- eleji fények búrája dóm bo­rult keserűségük fölé. Köze­lükbe érve elhalkultak a messziről érkező köznapi za­jok. Már azt mondták volna legszívesebben: béküljünk ki. De az élet nem engedi meg az ilyen kibéküléseket. És akkor Bika azt gondol­ta: birkózni kezdtünk, de ő ütött is. Ha pedig ő ütött, én miért ne rúghatnék? Sajnálta, hogy rúgása el­találta Kapellárót. Nem tudta volna megmondani, hogy mit sajnál rajta. El is hessegette magától az érzést, mert úgy gondolta, nem ő támadott. iFote tatjuk) ÍS73. Jírnftss Sfe » Kisregény 32. lnne László:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom