Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-29 / 123. szám

1SW3. május 23. KELET-MAGYARORSZÄ« *. fft&é A KB-határözat nyomában Változást a szemléletben! FÉJNYESL1TKE1 JEGYZETEK Egy gazdag falu Tanulságos táblázatot ké­szítetlek Nyíregyházán arról, hogy milyenek az üzem- és munkaszervezés személyi fel-, tételei a város huszonhat gaz­dálkodó egységénél. Az ala­pos felmérés számai sokai mondanak.. Elsősorban azt, hogy az említett üzemeknél, vállalatoknál összesen hu- szonhatan foglalkoznak szer- vezéssel, de közülük csupán tizenheten komplex szerve­zői feladatok megoldásával. Tizenhárom vállalatnál — fi vizsgált egységeknek ponto­san a tele — nincs szervező. Másfél év telt el azóta, hogy a Központi Bizottság határo­zatot hozott az üzem- és mun­kaszervezés fejlesztésére. A határozat, majd az azt köve­tő kormányhatározat is je­lentőségének megfelelően fog­lalkozik a végrehajtáshoz (nélkülözhetetlen személyi fel_ tételek megteremtésével. Me­gyei pártbizottságunk most egy esztendeje vizsgálta; a határozatot követő helyzetet. ’ Megállapította, hogy e terű- leien sok a tennivaló. Ki­mondta: „Az üzemek tegye­nek megfelelő lépéseket az önálló üzem- és munkaszer­vezők, szervezetek létrehozá­sára... Rendszeressé kell ten- ni a legkorszerűbb módszerek elsajátítására a képzést, to­vábbképzést. biztosítani kell a szervező munka tervszerűsé­gét, folyamatosságát...” A megyei párthatározat megállapította, hogy a szer­vezői tevékenységet nem is­merik el szerepének megfe­lelően, amit jól mutat, hogy a szervezéssel foglalkozók száma alacsony, az eddig lé­nyegében vezetői feladat volt. Nem lennénk hűek az igaz­sághoz, ha nem ismernénk el, hogy a határozatok megjele­nése óta történtek kezdemé­nyezések, változások. Megin­dult a szabolcsiak képzése a különböző egyetemeken, fő­iskolákon. Az-MTESZ szerve­zési és vezetUshldomifnyí tár­saságának megyei apparátusa példamutató kezdeményezés­sel — az országban elsőként — itt rendezett vállalati kö­zépvezetők részére kéthetes vezetőképző tanfolyamot. Több városi vállalatot, ipari és me­zőgazdasági tizemet is sorol­hatnánk, ahol rendszeresen oktatnak a dolgozók részére szervezési ismereteket. A vál­Átszervezték a szocialista brigádokat a nyíregyházi Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zetben. Nem egy-két kisebb kollektíváról van szó — több. mint tízről. Múlt évi ered­ményeik értékelése és jutal­mazása után azúttal válto­zott szervezeti formában, a követelményekhez jobban igazodó vállalásoknak tesz­nek eleget. A sóstóhegyi tsz nem akármilyen gazdaság. A na­pokban tartott ünnepi gyű­lésen kapta meg a „Kiváló szövetkezet” kitüntetést. Fel­vetődik a kérdés: miért van szükség egy ilyen gazdaság­ban a szocialista brigádok átszervezésére ? Fokozatos megerősödése a vezetés javulásával, a mun­kafegyelem megszilárdulásá­val kezdődött. Amikor a ter­vek nemcsak papiron készül­tek el, együtt dolgozott azok megvalósításáért a közös gaz­daság minden tagja. S eh­hez adnak már bizonyos pluszt a megalakult szocia­lista brigádok. Az utóbbi öt év alatt megkétszereződött a 864 hektáros gazdaság bruttó jövedelme. A közös vagyon értéke csaknem megötszörö­ződött: 12 millió 276 ezer forintról 60 millió 706 ezerre növekedett. A halmozott ter­melési érték — a múlt évi eredmény alapján — négy­szerese az öt év előttinek. Vezetők és tagok egybe­hangzó véleménye: az elért szintet mindenképpen tarta­miatoknál másfél év óta meg­gyorsult a szervezői hálózat kiépítése is. Az említett hu­szonhat gazdálkodó egységhez húszféle szervezési-vezetési kiadvány jár. Mégsem mondhatjuk, hogy a nyíregyházi vállalatoknál e területen már minden rend­ben lenne. Ennek pedig lé­nyegbe vágó szubjektív okai is vannak. Ezek . közül nem utolsósorban az ' gátolja jpz előrehaladást, hogy a gazda­sági vezetők közül számosán még ma sem rendelkeznek megfelelő és rendszerezett ve­zetés- és szervezéstudományi ismeretekkel. Pedig napról napra dönteniük kell szerve­zési kérdésekben! Csak ter­mészetes következmény, hogy az ilyen vállalatnál a veze­tők gyakran nem látják el munkával még azt a kevés szervezőt sem, akit foglalkoz­tatnak, illetve — mivel nem értik a szervezés funkcióját — a vállalat más apparátu­sának teendőit bízzák rájuk. Ezek után láthatjuk, hogy mennyit ér, ha a gazdasági vezető csak szavakban ismeri el a korszerű vállalati szer­vező tevékenység szükséges­ségét. A városi pártbizottság mun­katársai az említett vállala­toknál tartott vizsgálataikkor olyan kibúvókkal is találkoz­tak, amely szerint a jelenlegi vállalati érdekeltségi rend­szer nem ösztönöz a tartalé­kok feltárására. Nyugodtan mondhatjuk, hogy e kifogás hirdetői — különösen ha gaz­dasági vezetők — kényelmes­ségüket és tehetetlenségüket palástolják. Eleve sikertelen­ségre akarnak kárhoztatni egy sor szükségszerű lépést, aminek a megtételéhez még hozzá sem kezdtek. Mert az, hogy vállalataink összesen hat dolgozójukat küldték Nyíregyházáról szer­vezői főiskolára, vagy hogy lámpással sem lehet találni innen a közgazdaságtudcyi.á- nyi egyetemen végzős leve­lező hallgatót, azt mutatja, hogy az üzem- és munkaszer­vezés megjavításához nélkü­lözhetetlen személyi^eltétele- kg,t így lehetetlen megterem­teni. Példákat hozhatnánk fel ar. • ra, hogy a nyíregyházi szék­helyű nagyvállalati gyáregy­ségekben a fentiek nélkül is ni kell. Sőt, az még koránt­sem maximum De a koráb­bi keretek már nem megfe­lelők a szocialista brigádok­nak. A gépesítés, a techno­lógiák, különböző módszerek rohamos térhódítása maga­sabb szintet, átütőbb kollek­tív erőt igényel, egészen a komplex brigádok szervezé­séig. Többek közt a tsz-nél egyik női növénytermesztő szocia­lista brigád ötször nyerte el egymás után a megtisztelő címet. Tizenkét taggal in­dultak, s ez év elejére kü­lönböző okok miatt (elköltö­zés, férjhez menés, elörege­dés) öten maradtak. Másik női brigád hasonló helyzetbe került. Kevesen vannak. Most egyesítették a két brigádot. Egyik gépszerelő brigádban eddig vegyesen voltak trak­torosok, rakodók, szerelők. Mind több akadályba ütkö­zött rendszeres találkozásuk, hogy megbeszéljék-vitassák, miben, hol szorít a cipő. Át­szervezték a vegyes összeté­telű kollektívát a szakma, az állandó munkabeosztás fi gyelembe vételével. Mindez nem úgy történt, hogy a pártszervezet javas­latára a gazdasági vezetés egyszerűen csak elhatározta. A tsz-tagokkal, a brigádokkal is megtárgyalták az átszer­vezések módját, szükségsze­rűségét. S már így tette meg mintegy tizenöt brigád az idei vállalását. (ssztetos^* jelentkeznek eredmények, hi­szen a központokban színvo­nalas szervezési apparátusok működnek, s ez kihat az itte­ni munkára is. Van ebben igazság. De meggyőződéssel, állíthatjuk, hogy r központ a helyi szervezői tevékenység nélkül mégoly színvonalas szervezői apparátussal sem képes hathatós munkára. Ezért is szükséges a nagyvál­lalatoknak erősíteniük a gyár­egységekben a szervezési te­vékenységet, megteremteni a helyi kezdeményezések, ja­vaslatok szervezeti, személyi alapjait. Sokat tehetnek a vállala­tok, gyáregységek pártszer • vezetei a párt- és kormány- határozatban foglaltak meg­valósításáért. Az igazság, hogy tettek és tesznek is. Pártszer­vezeteink — s ezt jó hallani — érzékenyebben reagáltak a határozatokra, mint a gazda­sági vezetők többsége. A cél — hogy o szervező munkát széles alapokra helyezzük — a vezetőségeket és a párttag­ság szinte egészét sok fóru - mon foglalkoztatta. Nekik is köszönhető, hogy az üzemi kollektívák egésze javasol, kezdeményez mirtd több mun­kahelyen. Ez pártszervezete­ink egyik legfontosabb fela­data a jövőben is. Igényt kell támasztaniuk, számon kell kérniük a korábbi intézkedé­seket. ellenőrizni a végrehaj­tást. Jelezniük kell, ha azt ta­pasztalják, hogy véleményü­ket figyelmen kívül hagyják. Tudnunk kell ugyanakkor^ hogy az üzem- és munkaszerJ v-ezési programok elkészíté­séért, a helyi intézkedésekért, a személyi feltételekért nem a pártszervezet, hanem a gaz­dasági vezetés felelős első­sorban. S a felelősök felelős­ségre vonása nem maradhat el, ha arra szükség van. Hozzá kívánkozik: a szer­vezéshez kell a felkészült rzervező. az apparátus, a kol­lektíva bölcsességére épitó szervezési bizottság. Ezzel azonban nem lehet lezárni a témát, kipipálni a feladato­kat. Az már ugyancsak a ve­zetéssel szemben támasztott követelmény, hogy feladatot szabjon a szervezőnek, még­hozzá fontos. távlatilag is hasznos munkát bízzon reá. Tegyük hozzá, hogy ehhez kell az egyetemet végzett szakember. De fogadjuk el, gy nagyon sokat lehet a munka okosabb megszerve­zéséért egy felsőfokú végzett­séggel nem rendelkező, ám az üzem minden mozzanatát kiválóan ismerő gyakorlati ember is. Vonjuk be ezeket a dolgozókat, akik látják, mi kell a folyamatos munkához, akik képesek bírálni is a rég­ről ittmaradt, de haszontalan intézkedéseket. Következzen az érdemi | munka. Ehhez sok mindenen változtatni szükséges, aim legelőször: a gazdasági veze­tők némelyikének képzettsé­gén, szemléletén. Köp ka Janos Az asztal mögött egy base fejű pasas ült. , — Látom, diplomája van. Rendben. Most pedig halljam a hangját! — De miért? — kérdeztem elképedve. — Ordítson, ahogy a tor­kan kifér! Értetlenül húztam fel a vállamat, de a busa fejű sze­me villámokat szórt. Félén­ken előrébb lépve, elkiáltot­tam magam: „A”. — Hangosabbani — „ÁÁ-áá-á...” — Nos, a hangja eléggé je­lentéktelen. De most aztán dühöngjön!-t Mit csináljak? — kérdez­tem megrökönyödve. — Erősebben! — parancsol­ta a levegőbe döfő kuglifej. — Képtelen vagyok. — Gyerünk úgy, ahogy tud­ja, — utasított és közel hajol­va hozzám, tenyeréből töl­csért csinált a jobb fiHe mö­gött. IEGYZET Magasabb szinten Leülök az öreg mellé a padra. Dél van. A jegenyé­ről hull a pihe. A futballpá- lyán iskolások tornásznak. „Dózsa népe bontsd ki zász- lód itt a helyed...” Taps. gug­golás, kettő,, három... Dicsé­rem az öreg kiskertjét a ház előtt. — Nem sok ilyen van. Tud­ja öcsém, mosi már más itt a világ. Ahol annyi hely van, hogy két almafát leszúrhat­nak, oda nem ültetnek virá­got. Vagy komprét ültetnek. Eszembe jut, mit mondott a patikus. Kinevették, ami­kor pázsitot ültetett. Rosz- szalóan csóválták a fejüket, amikor díszfákat duggatotl. A tollaspályáról már nem is oeszélek. Bizony, Fényesül- kén a túl józan ráció rendez udvart, kertet. Ahogy egy jó gazda mondta — mert ez a cím rang is: — Itt az alma az isten. Mese és valóság A falu közepén, útjelző tábla. Záhony. Budapest. Va­sútállomás. A vándor, vagy pontosabban a litkei itt vá­laszt. Indul az átrakóhoz, az Barátság II. kőolajvezeték- hez, Kisvárdára, Komoróra. Tuzsérra, vagy a sorompón túl a nagy rendező pályaud­varra. Csak tízen, ebből hat cigány, megy messzibb, Bu­dapestre. Aki itthon marad, az a tsz-ben dolgozik. Tagként és alkalmazottként. Az almá­ban. Minden más mezőgaz­dasági termék csak az illem miatt terem. Alma és alma. Száz és száz holdon. Az al­ma arannyá, az arany házzá, kerítéssé, bundává, autóvá, televízióvá, perzsaszőnyeggé változik. Mint a mesében. Két vezetéken folyik a pénz. Az iparin és az „almáén”. A falut kerítések zárják körül, fíégyes műút, olajve­zeték. vasúti sín. Egyre több vasúti sín. Körül — de nem' elzárva őket a világtól. Itt fut a síneken ki tudja mi minden befelé. A világ, ami itt kialakult, zártnak látszik, de mégsem az. Mindent fe- lülhajaló meseország, ahol egy gyengeelméjün kívül mindenki munkát talált, ahol a vánkos alatt ott lapul egy autó ára, ahol vasárnap di­vatbemutató a misére menet. Kis léleUan Szegény a faluban? —':bá- vatagon néz rám a néni. Szegény? — a tanácstitkár­nőnek gondolkodni kell. „Bárki megvesz egy mozdu­lattal” — mondja az orvos, aki pedig szépen keres. Min­dennek egy oka van: a szor­galom. És persze a lehető­ség. Ennek a jólétnek azon­ban varrnak alig észlelhető hátrányai- A szerzés ösztöne nem engedi, hogy bárki is szabadságra menjen. Itt az e-ri fizetett szabadság arra kel!, hogy leszedje az almát a vasutas, a pedagógus, a váltótisztító az olajmunkás, a boltos, a pap és a tisztvi selő. Ebben a faluban né­hány értelmiségit leszámítva nem megy üdülni sepki. Nem indul külföldi útra sem. Faggatom a fiatalasszonyt. Futná rá? Hisz mondják, há­rom bundája is van. ..Futná, persze hogy futná. De mit szólna az anyósom? Mit mondana az utca? A jólét nyomot hagy a házon, a be­rendezésen. Sztereo lemez­játszója van a takarítónőnek is, hozzá a Csárdáskirálynő keresztmetszete és néhány magyar nóta. Minden házban ott a tisztaszoba, hipermo­dern bútorral. Száz család­ból kilencvenötnek televízió- ja van. Ritkán nézik. De van, és nem is akármilyen. A lakások hatvanöt százalé­kában fürdőszoba. És mégis, alkalmakkor egy fürdés he­lyett leöntik magukat egy fél üveg orosz kölnivel. Dolgozni tudnak, élni nem. Valaki úgy fogalmazott: a tudat és a bugyelláris fejlő­dése más és más gyorsaságú itt Laza szálak Szinte panaszkodva mondta egy férfi: — Tudja,-amíg csak egy-két tv volt a falu­ban, az emberek összejártak. Olyan volt ez, mint valami­kor a fonó. Nem is a tv volt sokszor a lényeg. Az, hogy együtt voltak az emberek. Ennek már vége. A példa, ha tetszik jelkép, elgondolkodtató. Egyfajta el­távolodás! folyamat megy ma végbe Fényeslitkén. Az egy­mással törődés legfeljebb ad­dig terjed, míg kiderül, ki mit vett, és kinek van más, mint a nézelődőnek. Már a lakodalom sem jelent igazi összejövetelt, a gratuláció perceiben jobbra-balra pil- lantgató szemek méregetik az anyagi tehetősség látható je­leit, Egy-egy esetet leszámít­va ugyanilyen laza a falu ér­telmiségének kapcsolata is. Csupán átmenet Nem érdektelen, hogy egy faluban nj omon 1 kövessük m kispolgári vonások alak á- sát, élését. Fér.yeslitkén >1 tapasztalható, hegy ez n;m elsősorban, és nem kizt ói?g a szellemi foglalkozásúak kö­rében uralkodik. Egy iparo- sodó község átalakuló parasz­ti közösségén belül, kiegyen­súlyozott. sőt jó anyag1 kö­rülmények közepette e.’. fel­tétlenül .jelzi azt, hogy az is- kólái neveléstől a nolitfkai ráhatásokig egyaránt komoly hézagok tákonganaik. Nem véletlen, hogy a f?.l i> irt fel­tétlen nagy felelősséget vál­laló három ember — tanács­elnök. orvos és gyóg^sze 'éiz — kényszerítő szükségét érezte annak, hároméves esti egyetemen mélyítse el azt a tudást, ami a szakmai kötel­mek teljesítésén túlmenően a társadalom strukturális vál­tozásait gyorsíthatja, serkent­heti. Csak offenzív és meg­alapozott tudáson nyugvó, hosszú munka .járulhat >h- hoz, hogy személyükön ke­resztül, százakkal történő na­ponkénti találkozások révén ez átmeneti időszak problé­máit oldják, irányítsák, vál­toztassák. Fényes] itke nevezetes köz- ség. Rendező pályaudvara,’ százéves állomása, közlekedési csomópont jellege, almaerdei híressé teszik. Az elemzett községnévből kiderül az is, hogy a rámenőssé", a követ­kezetes konokság keresztelte el. Nevezetesség ez is, tudják ezt közelben s távolban. S talán éppen mindez így egy­más mellett jelzi a lehetősé­get, amely a sok gondon úr­rá teheti az itt élő 2652 em­bert. Bürget Lajos Az idén mintegy két és fél ezer hold kalászos vár majd betakarításra az ibrányi Rákóczi Termelőszövetkezetben. Eh­hez 10 kombájn áll rendelkezésükre. Az aratásra gondosan felkészülnek s a szerelők már az utolsó javításokat végzik a gépeken. Képünkön: Oláh István, Tóth Lajos, Kormány Miklós és Dugasz József munka közben. M. Difíiov: TESZT — Szememet behunyva sut­togtam: — Szemtelen... — Cifrábban! — Faragatlan tuskó! — Még cifrábban! — Hm... hát... Alávaló disz­nó! Gazember!... Féreg!... — süvítettem magamon kívül. — Kész? — kérdezte csaló­dottan a busa fejű. — Meg­jegyzem, nem vagyok elra­gadtatva a produkciótól. Kér­dem én: mit tesz majd, ha az emberek, akikkel bánnia kell, csak úgy egyszerűen el­késnek a munkából, vagy ko­rábban mennek haza? — Azt mondom nekik: JNem szégyellik magukat?" — Be-e-e-m* — arnütoU rám a busa fejű. — Nálunk ilyesmivel semmire sem megy. Maga.,, maga gyönge vilácska! Tudja meg, vállala­tunk élére olyan ember kell, aki a kis ujjúra csavarja a munkásokat, aki tud paran­csolni, aki kinyitja a száját, mégpedig úgy, hogy teljesít­ve legyen a terv. Felvehetem könyvelőnek, de főnöknek semmiképp! Én szó nélkül felálltam, az ajtó felé tartottam, de fél­úton, — a felgyülemlett ide­gességtől vezéreltetve — hir­telen meggondoltam magam. Visszafordultam, odaugrot­tam az asztalhoz, ököllel rá­vágtam és beleiilulva orditat. — Miféle vezető kellene ne­ked, mi? Miféle? Te! Te eme­letes hülye! Te tökfej! Vit­rinbe való barom! Dinnycfej! Már rég a szeméttelepen len­ne a helyed! Azt a rézfán- fütyülőjét! Azt hiszed, any- nyiba hagyom! Nem én, te ős­hüllő! Te rinocérosz! Kinyif­fantalak, te krokodil, te víziló és mit tudom én még mi!... A busa fejű elégedetten ne­vetett. — Hangosabban drága ba­rátom, hangosabban! Teli to­rokból! — Te tintanyaló, fafejű mé­lák, ez neked nem hangos? Azt hiszed, te vagy az is­ten? Te lakáj! Te kretén! Tökfilkó, vadszamár... és min­den! — fejeztem be elfullad­va. — Felveszlek! És én szédülten távoztam — a személyzeti osztályra —, hogy felvételemet hivatalo­san elintézzem. —- -- -'«ray.ifliá,- --------Jtxz wm____Mrt _ XS3bQ3EbHv Ik0hb59BuBí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom