Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-17 / 113. szám
t. olM kelet-magyarorszAG 1973. májú* tt. Szovjet és amerikai felszólalás Bécsben lezárult az elvi állásfoglalások sora az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésének kérdéséről tartott tárgyalásokon Szerdán másfél órás plenáris üléssel folytatódott az európai haderőcsökkentési konzultáció. Kilenc küldöttségvezető tett bevezető nyi- 1 latkozatot és ezzel lezárult az elvi állásfoglalások sora. Miu- I tán mind a 19 résztvevő kül- í dötlség véleményt nyilvání- j toll az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésének i kérdéséről, a csütörtökön délután megtartandó zárt plená- • ris ülésen megkezdik az érdemi tárgyalások napirendjének kidolgozását. A szerdai ülésen érthetően a szovjet és az amerikai felszólalást kísérte a legnagyobb érdeklődés. Oleg Hlesztov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője beszédében hangsúlyozta, hogy Európa jövőjének nem az országok egymással való szemben állásán, hanem az államok kölcsönösen előnyös, békés együttműködésén kell felépülnie. Az európai politika középpontjában az európai biztonsági értekezlet előkészítése áll. A Szovjetunió a Helsinkiben folyó sokoldalú konzultációk mielőbbi befejezését szeretné és a Varsói Szerződéshez tartozó többi állammal együtt kész mindent megtenni az európai értekezlet sikere érdekében — mondotta a szovjet fődelegátus, majd így folytatta: „Az európai fegyverés erők és fegyverzet csökkentéséről folytatandó tárgyalások, amelyeknek előkészítése konzultációink feladata, további nagy, önálló lépést jelentenek majd a bizalom és a kölcsönös megértés útján, azon az úton, amelyen haladva az európai kontinens a tartós béke tényezőjévé válik.” Hlesztov nagykövet hang- hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a haderőcsökkentési tárgyalásoknak. Rámutatott a kérdés bonyolultságára és a felelősségteljes magatartás szükségességére a most folyó konzultációkon. Az Európában lévő — nemzeti és külföldi — fegyveres erő és fegyverzet csökkentésének kérdését mindenekelőtt úgy kell megoldani, hogy ne érje károsodás egyik fél biztonságát sem. Ennek az alapelvnek szigorú betartása — úgy gondoljuk, ezt az alapelvet a konzultációid minden résztvevője elismeri — az alapja a konstruktív és kölcsönösen elfogadható döntések és megállapodások kidolgozásának — jelentette ki a szovjet küldöttség vezetője, majd így folytatta: „Úgy, véljük továbbá, hogy az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentését érintő kérdések megoldási útjainak megvizsgálása és meghatározása nem lehet a fennálló katonai-politikai szövetségek előjoga. Kontinensünkön a katonai értelemben vett enyhülésről van szó, ez pedig minden európait érint.” A szovjet diplomata beszédében „közép-európai stratégiai övezetről” beszélt, mint amelyben a katonai szembenállás különösen veszélyes jellegű és amelyre vonatko- kozóan a haderők csökkentéséről sző van. „Nem zárható ki ugyanakkor — fűzte hozzá —, hogy a későbbiekben kontinensünk más térségeire vonatkozóan is tanulmányozásra kerül a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésének kérdése”. Oleg Hlesztov jelentős munkának nevezte az eddigi konzultációkat is, amelyek során a feleknek sikerült jobban megismerniük egymás álláspontját, építő szellemben megvizsgálni és egyeztetni egész sor fontos kérdést. Ezek közé tartozik a későbbi megállapodások részvevői körének meghatározása, valamint a közös egyetértés módKOMMENTÁR Nyitott piac Szerdán Moszkvában, a Ka- linyin sugárúton, a képekről, filmekből, televízióból olyan jól ismert nyitott könyv alakú felhőkarcolóban, a KGíST székházában Laine finn külkereskedelmi miniszter aláírta azt az okmányt. amely szentesíti Finnországnak és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának együttműködését. Ennek az aktusnak minde- ’ «ekelőtt az a jelentősége és ' érdekessége, hogy Finnország az- első kapitalista társadalmi berendezkedésű állam. amely szerződéses formába önti kooperációját nem egyszerűen az egyes szocialista országokkal, hanem a szocialista közösség nemzetközi gazdasági szervezetével. A KGST alapokmánya az ilyen eavüttmunkáikodást lehetővé teszi, hiszen a szervezet legfőbb elve a nyitott piac, vagyis g gazdasági, tudományos és műszaki kapcsolatok fejlesztése a tagállamok éji a szervezeten kívüli országok között a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával. A finn kormány éppen két évvel ezelőtt tette meg az első lépéseket a KGST-hez közeledés felé. Akkor nyugati tőkés körök és Finnors'r.ion belül is bizonyos politikai-, gazdasági csoportosulások, amelyek sohasem békéitek meg Helsinki semleges, a Szovjetunióval baráti viszonyt fenntartó külpolitikájával. meglehetősen nagy kampányt kezdtek az akció ellen. Ezzel párhuzamosan — leleplezve valódi céljaikat — a zárt piacú tőkés integrációhoz. az Európai Gazdasági Közösséghez szerettek volna kötni a finn gazdaságot. Finnországon belül ez a kétes manipuláció tömeges népi tiltakozást váltott ki, egyebek között, mert teljesen világos volt, hogy a Közös Piaccal való társulás korlátozná az ország gazdasági fejlődését, politikailag a nemzetek fölötti európai monopóliumóriásoknak rendelné alá az országot és veszélyesen szűkítené tevékenységét a szocialista piacokon. Holott Finnországnak életbevágóan fontos az együttműködés a szocialista orsza- gokkal, különösen a Szovjetunióval. amellyel évi kereskedelmi forgalma eléri a 602 millió rubelt. Szovjet importból fedezi ásványi tüz^p- unyag-szükségletét a nagy mennyiségű hengerelt árut, színesfémet, vegyi anyagot és gépi berendezéseket szerez be nagy szomszédjától. A Szovjetunió pedig a finn hajó- és gépgyártás, közszükségleti és egyes mezőgazdasági cikkek legnagyobb felvásárlója. De előnyös együttműködés köti össze a finn gazdaságot és a többi szocialista országot. így hazánkat is. A KGST-vel kötött megállapodás növeli az együttműködés lehetőségeit és előnyeit is mindkét fél számára, hiszen olyan fejlettebb kooperációs formákat tesz lehetővé, mint közös létesítmények építését. közös vállalkozásokat. A KGST-vel való együttműködés. mint a kelet—nyugati gazdasági kaDcsolatok fejlődésének példája ösztönzés a többi skandináv ország számára is a KGST piacával kapcsolatos ígéretes tervekhez. szerének elfogadása. A konzultációkat a szovjet delegációvezető tárgyszerűeknek építő jellegűeknek, az elért eredményeket reményt kel- tőeknek nevezte. Hasonló hangvétel jellemezte a lengyel és a rorvin felszólalást is. Az előbbi inkább a Közép-Európára vonatkozó korábbi lengyel kezdeményezések ma is időszerű eszméit elevenítette fel, az utóbbi pedig egy szélesebb leszerelési program körvonalait vázolta fel Európára vonatkozóan. Az Egyesült Államok képviselője, Jonathan Dean nagykövet mindössze ötperces felszólalással lepte meg a szerdai plenáris ülés résztvevőit. Rámutatott, hogy történelmi jelentősége lehet ennek a „vállalkozásnak”, nevezetesen az európai haderőcsökkentési tárgyalásoknak. Lesznek időszakok — fűzte hozzá — amikor hosszadalmas és kemény tárgyalások következnek és távolinak tűnik a megegyezés, de a megbeszélések tárgya nehéz és összetett, úgyhogy nyilván egyetlen részvevő sem akar majd a siker látszata kedvéért olyjn intézkedésekbe belemenni, amelyek hátrányosan érintik biztonsági érdekeit. Az amerikai küldöttség vezetője őszi, szeptemberi-októberi időpontot jósolt az érdemi haderőcsökkentési -^ir- gvalások megkezdésére, abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a konzultáció résztvevői nehéz kérdésekben is megtanultak használható kompromisszumokra jutni. Az amerikai delegátus vé^ez^lül, azt indítványozta', hogy a, jelenlegi bécsi konzultációt majd egy közös közleménynyel zárják le, amely részletezi kívülállók számára is a megegyezéseket és „megteremti a sikeres tárgyalásokhoz szükséges légkört”. Hasonló tömörséget tanúsított a brit küldöttség vezetője is, aki a mostani bécsi konzultációk jelentőségét méltatva úgy fogalmazott, hogy „egyetlen épület sem szilárdabb, mint megalapozása”. Azt a reményét tolmácsolta, hogy mos olyasvalami kezdődik, ami „állandó dialógussá fejlődhet Közép- Európa katonai stabilitásáról”. A szerdai ülésen az említetteken kívül a luxemburgi, a holland, a norvég és a török küldöttség vezetője szólalt fel. AZ IZVESZTYIJA CIKKE Willy Brandt nyilatkozata a szovjet1 nyugatnémet kapcsolatokról Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja Leonyid Brezsnyev küszöbönálló nyugat-németországi látogatásával kapcsolatban, valamint a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok más kérdéseivel összefüggésben, a napokban nyilatkozatot adott Szergej Toszunjannak, az Izvesztyija bonni tudósítójának. KÉRDÉS: — Kancellár úr. az ön meghívására május 18- án Romiba érkezik Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének tagja. Ez ilyen magas szovjet személyiség részéről az első látogatás az NS7.K- ban. Ön már volt a Szovjetunióban, és többször találkozott Leonyid Brezsnyev- vel. Hogyan értékeli a vezető politikusok személyes kapcsolatainak jelentőségét? VÁLASZ: — Mindenekelőtt szeretném megjegyezni, hogy Leonyid Brezsnyev urat, az SZKP KB főtitkárát, olyan embernek ismerem és olyan emberként értékelem, akivel a legnehezebb problémákat is teljes őszinteség- gél meg lehet vitatni. Leonyid Brezsnyev tevékenysége az enyhülés és az együttműködés politikája javara eredményessé teszi a vele folytatott megbeszéléseket azoknak a véleménykülönbségeknek ellenére is, amelyek az ideológiai különbségekből es a különböző tapasztalatokból fakadnak. Örülök, hogy a főtitkár elfogadta meghívásunkat és látogatást tesz a Német Szövetségi Köztársaságban. Szeretnék ugyanolyan vendég- szeretettel válaszolni, amilyennel ő már kétszer is fogadott engem es munkatársaimat a Szovjetunióban. Szeretném, ha Leonyid Brezsnyev — annak ellenére. hoffl'YÖVfd munkalátoga- tásről van szó — a legjobb benyomásokat szerezhetné országunkról és országunk népéről. KÉRDÉS: — A szociáldemokrata párt hannoveri kongresszusán elhangzott beszédében ön azt mondotta, hogy az NSZK és a Szovjetunió kapcsolataiban mindinkább az együttműködés kerül túlsúlyba. Az ön nézete szerint hogyan kell ennek az együttműködésnek fejlődnie az clkövetkezendő években? VÁLASZ: — A Német. Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió 1955-ben diplomáciai kapcsolatokra lépett, Ugyanakkor a kapcsolatok éveken keresztül nem az együttműködés jegyében, hanem a Kelet és a Nyugat közötti konfliktusok jegyében alakultak. Csak az 1970. augusztusi szerződés megkötése után vált lehetővé, hogy komolyan és mind nagyobb méretekben fejlődjenek az együttműködés összetevői. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a múlt teljesen feledésbe merült, és országaink között nincsenek többé problémák. Inkább azt jelentik, hogy országaink készek a szorosabb kapcsolatok kifejlesztésére minden lehetséges területen, készek arra, hogy ezeket a kapcsolatokat gyümölcsözővé tegyék. És itt nem csupán kormányközi megállapodásokra gondolok. Fontosnak tartom az emberek, elsősorban a fiatalok, a parlamenti képviselők, a béke hívei és a dolgozók közötti érintkezéseket, a tudósok, valamint a művészek közötti érintkezéseket. A történelem nemcsak háborúkat isméi, gazdag hagyománya van például a kultúra kölcsönös gazdagításának, s ezt folytatni kell. A megkötött szerződéseket tehát élettel, tartalommal kell megtölteni. Annak érdekében kell most munkálkodnunk, hogy Európában beköszön Isón .végre a hosszú és tartós béke kor- szaka. — Ez a politika összeegyeztetését is megköveteli, s ez a politikai összehangolás máris megkezdődött a különböző társadalmi rendszerű államok között. Szilárd meggyőződésem, hogy a béke és az együttműködés iránti érdeklődés, a társadalmi rendszerektől függetlenül, foglalkoztatja, lelkesíti a népeket. A kormányok felada- ta, hogy ebből a jelenségből pozitív következtetéseket vonjanak le. KÉRDÉS: — A Német Szövetségi Köztársaság már szerződést kötött á Szovjetunióval és Lengyelországgal. A Bundestag május 11-én ratifikálta az NSZK — NDK alapszerződést is. Milyen további lépésekre készül az NSZK kormánya a többi európai szocialista országgal való kapcsolatok javítása céljából? VÁLASZ: — Előre szeretném bocsátani azt, amit a Szovjetunióval való kapcsolataink bővítésére már elmondottam. A szövetségi kormány ugyanakkor nagy jelentőséget tulajdonít annak is. hogy minden állammal jó kapcsolatokat teremtsen, s kérdése — gondolom — erre vonatkozik. Reméljük, hogy rövidesen sikerül megkötnünk az óhajtott szerződést Csehszlovákiával, és szabad lesz az út a Magyar- országgal és Bulgáriával való diplomáciai kapcsolatok felvétele előtt. A továbbiakban a Német Szövetségi. Köztársaság aktív és pozitív szerepet tölt be azokban A sokoldalú erőfeszítésekben, amelyek jelenleg Helsinkiben és Bécsben folynak, hogy kibővüljön az európai együtt» működés, szilárduljon a biztonság. és elérjük a kölcsönös haderőcsökkentést is. KÉRDÉS: — Az utóbb! években országaink kereskedelmi és gazdásági kapcsolatai jelentősen bővültek. Növekedett az áruforgalom, létrejötték a kooperáció új formái. Mi a véleménye az NSZK és a Szovjetunió közötti gazdasági kapcsolatok növekedésének perspektíváiról? VÁLASZ: — Meggyőződésem, hogy további eredményekkel gazdagíthatjuk az utóbbi években elért előrehaladást a gazdasági együttműködés területén. Államaink iparilag igen fejlettek, s így különféle területeken nagyon jól kiegészíthetik egymást. Másrészt nem hunyhatunk szemel az olyan objektív nehézségek felett, amelyek a gazdasági rendszerek különbözőségében rejlenek. E nehézségek leküzdése nem csupán a résztvevő vállalatok, vagy különféle szervezetek feladata. Ennek érdekében mindenekelőtt a kormányok részéről, további erőfeszítésekre van szükség. KÉRDÉS: — Valószínű, hogy. június végén megkezdődik a biztonsági és együttműködési kérdésekkel foglalkozó európai tanácskozás. A Leonyid Brczsnyevvel folv. tiltandó megbeszélései során ezt az időszerű témái minden bizonnyal érinteni fogják. Véleménye szerint hogyan járulhat hozzá az NSZK ? tanácskozás eredményes lefolytatásához? Mit vár ettől a tanácskozástól ? VÁLASZ: — Engedje men, .hogy az LLlóhbival kezdjem. Reméljük, a tanácskozás lehetővé teszi, hogy komoly alapokra helyezzük az enyhülés politikáját, reméljük, hogy ez az értekezlet valójában és hatékonyan előmozdítja az európai biztonságot és együttműködést. Ebben minden jó szándékú európainak érdekeltnek kell lennie. A Német Szövetségi Köztársaság a különféle szerződések megkötésével máris jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a tanácskozásra sor kerüljön. mégpedig az eredményesség jegyében. Az NSZK, szövetségeseivel együtt, továbbra is arra törekszik, hogy a még nyílt kérdésekre sikerüljön megoldást találni. A tanácskozás minden egyes szakaszában igyekszünk szolgálni a béke szavatolásának ügyét, mivel ez külpolitikánk legfőbb eive. Imre László: Kisregény II. Megitta azelőtt is a magáét nem mondom, de az nálunk soha nem volt, hogy a keresetét ne adta volna haza. sőt. hozta a bércédulát is. meg virágot, vagy sört az Anyámnak, puszizkodott velünk, így srácok, úgy, mert hárman vagyunk testvérek, két öcsém van. haláli kis krapekok, ide a füzeteket, az ellenőrzőt, aztán, ha nincs egyes, mehettek a moziba. Ha arénázott is anyuval, hamar kibékültek, abból mi nem vettünk észre semmit, éltünk ahogyan a többi kőbányai proli, talán egy kicsit jobban is. azután, hogy a régi helyét otthagyta, nem lehetett vele bírni végképp. Igaz. kevesebbet is keresett az új helyén, de ez még nem lett volna ok arra, hogy naponta részegen járjon haza, hogy olt szerencsétlenkedjen nekünk, az elrontott életét emlegesse, sírjon anyu fülébe, mert, sírt ilyenkor legtöbbször, és ruhástól feküdt le, úgy kellett vetkőztetnünk. ahol fogni tudtunk rajta, cibáltuk róla a cipőt lefelé, a végén anyu széttolta az ágyakat, az ő két ágyukat, egymás mellett a szobában, egyiket az egyik sarokba, a másikat a másikba, csakhogy minél messzebb legyen tőle. szóval kezdett t a helyzet nagyon cikis lenni. Igen. mert tudod, anyámat leszázalékolták az üzemben, ahol dolgozott, a dohány amit kapott, nagyon kevés volt és egy idő után ott tartottunk, hogy fizetésnapon lesni kellett a fateromat, valamit haza is hozzon a keresetéből, anyu • legtöbbször engem küldött, ő kezni, menjek oda a gyárkapuhoz, le ne kopjak róla, mig haza nem jön. Ezt nagyon rühelltem, főleg amikor egyszerűen hazaveit. pirult a pofám helyette is a kollégái előtt, persze, hogy elkotród- tam, haza se mentem estig, csináltuk a cirkuszt a galerivel a téren, mire hazamentem, ott húzta a lóbőrt az ágyon, felöltözve, mint rendesen. ahogy ilyenkor — egyre sűrűbben — szokása volt. Kérlek szépen, a végén már odáig süllyedtünk. hogy anyám egyszerűen nem tudott főzni, még egy üres paprikás krumplit, sem. a kicsik óbégattak az éhségtől, ha egy zokni kellett, azt se tudtuk megvenni, ha jött a gázszámlás. tőlünk ugvan egy vasat se látott, amíg anvám sze,gém- nem hajtotta föl a dohányt valahonnét. Bevitte a gyűrűjét. a nyakláncát, az óráját a zaciba, aztán, hogy nem volt már mit bevinni. elkezdett kölcsönt kéregét ni, rokonoktól. ismerősöktől, a házban a szomszédoktól, cukorra, tejre, krumplira. Másfél év se telt el és mi úgy lerobbantunk, hogy az nem igaz. És egyszer nyilván nem akart szégyen- egy estén, olyasmi történt. ami betette az ajtót az egész életünkre. A kéglihez legközelebbi köpködőben időzött az apám, a szomszédok jöttek mondani anyámnak, menjen, ha pénzt akar látni, maga helyett most is engem küldött. El is mentem, szövegelek ott az apámnak, jöjjön, siessen, kihűl a vacsora, az meg csak küld el, tudni se akar rólam, közben a farzsebből szedi elő a bukszát, fizet ennek is. annak is, mint akinek teljesen elment az esze. Gondoltam egyet., ha szép szóval nem megy, majd viszek én haza pénzt másképp. Amikor nem figyelt rám. odanyultam a farzsebhez, kikaptam belőle a rossz bőrtárcát és usgvi, amennyire csak bírtam, húzni kezdtem a csíkot hazafelé. Az apám részegségében ordítani kezdett; tolvaj! Fogják meg! Kiraboltak! Utána! Az utcán, a sötétben elébem álltak hárman is. Amit. én ott kaptam! Mire apám odaért, már fölálini se bírtam a két lábomra, azt se tudom, hogy kerültem haza. Én aztán jól kihúztam a gyufát. _ (Folytatjuk)'
