Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

W78. Wf. Az üzemek a közművelődésért SZÖNYI GYULA: MÁJUS. Májusi zászló AZ EMBER MAI, MÉG INKÁBB HOL­NAPI IGÉNYEINEK kielégítése elképzelhe­tetlen a termelés magasabb fokú szervezett­sége, hatékonysága, a dolgozók, elsősorban a munkások intenzívebb részvétele, nagyobb szakmai tudása, tartalmasabb általános mű­veltsége nélkül. Csak a kulturáltabb dolgozók valósíthatják meg eredményesen a tudomá­nyos-technikai forradalom vívmányait! Ezért kell a szakképzésnek, az általános műveltség- nek is megfelelő rangot kapnia a gazdasági haladás tényezői között. _ A társadalom, a termelés feladatai sok vonatkozásban sajátosabbak Szabolcsban, ahol a felszabadulás előtt számottevő ipar 6em volt, de a hatvanas évek eleje óta megindult iparfejlesztés soha nem látott ütemet diktál. Uj meg új munkáskezekre van szükség, azonban ezek zömét az ipar csak a fal vak­ból toborozhatja. A gyors foglalkozásváltoz­tatással aligha tud lépést tartani a gondol­kodás. A visszahúzó erők közömbösítése sür­geti a műveltség nagyobb lépésekben való terjesztését, hangsúlyozva a művelődési in­tézmények és a munkahelyek felelősségét, amint azt az MSZMP Szabolcs megyei Bi­zottsága 1968. november 28-i állásfoglalása hangsúlyozza: „Munkásosztályunk számszerű növekedésével lépést kell tartania a közöttük végzendő kulturális munkának. Elő kell segí­teni, hogy a munkásosztály új tagjai felké­szültségükben, gondolkodásukban megfelelje­nek az élenjáró osztály követelményeinek.” Hol tartanak a szabolcsi üzemek ezek­nek a céloknak a megvalósításában? Egyál­talán: mit tesznek a munkásműveltség tar­talmi gazdagítása, a gondolkodás gyorsabb ütemű átformálása dolgában? Ilyen és ha­sonló kérdéseket tűzött maga elé az az át­fogó vizsgálat, amelynek összegezése nemré­gen jutott el a megye üzemeihez, népmű­velőihez. Az üzemek egy részében az Irányítók ér­zik, hogy a műveltség jelentős tényezője a termelékenység emelkedésének, a demokra­tizmus érvényesülésének, ezért meg Is te­remtik a műveltségterjesztés legalapvetőbb ■feltételeit: klubokról, könyvtárakról, megfe­lelő felszerelésről, bútorzatról gondoskodnak. Bőkezűen támogatják a könyvtárat, abban kellő választékot alakítanak ki. A többség azonban jóval elmarad az igényektől: alig jut egy kötet egy dolgozóra, vagy a könyv­tár összetétele nem tudja kellően szolgálni a szakképzési igényeket. A FELTÉTELEK MEGTEREMTÉSE azon­ban nem minden! Ahol jól élnek a lehetősé­gekkel, látogatottak a klubok, kapósak a könyvek, szívesen kötnek szerződést a TIT- tel előadások tartására, nem hevernek par­lagon a színház- és mozibérletek. Vannak üzemek, ahol nagyobb órabérrel, „részjegyes” akcióval, jutalommal, ösztöndíjjal serkentik a dolgozókat a jobb politikai, szakmai képzés­re. Pályázatot hirdetnek, kiállítást rendez­nek az üzem fennállásának évfordulójára, ál­doznak képzőművészeti alkotások vásárlásá­ra. műkedvelő művészeti csoportot működ­tetnek, stb. De nem mindenütt! Egyes helyeken szü­neteltetik a klubok, a könyvtárak működését, vagy nem rendeltetésszerű a hasznosításuk. Valahol a gyár rekonstrukciójának lebonyo­lítása, más helyen a könyvtáros személyének megoldatlansága miatt vannak a könyvek hosszabb idő óta becsomagolva vagy elzárva. A klub váró-, vagy vendégszobává degradá­lódik, felhasználatlanul marad a színházt Ve- let, elmaradoznak a TIT-előadások, elsorvad­nak a műkedvelő csoportok __ A közművelődési munkára — néhány gyár kivételével — az esetlegesség, az üzem­részek, szervek munkájának összehangolat­lansága jellemző.' A munkaterv ritka, mint a fehér holló. Még a korábban jól tervezett munkát is felváltotta egyes helyeken a ke­vésbé tervszerű, a kisebb hatásfokú tevé­kenység. A céltudatosság hiánya más problémák kai is jár. Kevésbé építenek a kisebb üzem; közösségekre, a szocialista brigádokra. Csal ritka kivételként fordul elő, hogy színes kul­turális programot szánnak a brigádoknál (Alkaloida, konzervgyár, stb.); kevésbé mére­tezik egyénekre a feladatokat, alig kap je­lentőséget pl. az általános iskola elvégzése A kulturális vállalások kérdése amúgy sem játszik szerepet a brigádmunka értékelésénél. A MŰVELŐDÉSRE SZÁNT ÖSSZEGEI — az üzemek nagyságától függően — széle'- skálán mozognak: vannak több százezres té­telek de olyan munkahelyek is akadnak, ahol ilyen célra csak alkalmilag adnak vala­mit Elgondolkodtató, hogy sok üzem nem- hog növekvő feladatának látná a művelt­ség kérdését, inkább csökkenti előirányzatát! Pedig ezekből a pénzekből — ha azokkal célszerűen gazdálkodnának — jól egészíthet­nék ki a családok művelődésre szánt kiadá­sait. amelyek — a szellemi dolgozók háztar­tásait is ideszámítva — alig haladják meg az évi 800 Ft-ot Szabolcsban! Ezért nagy je­lentőségű. hogy egyes vállalatoknál az egy dolgozóra jutó kulturális kiadás 2—300 Ft-ra is felmegy. (Nyírbogdány, építőipari vállalat, öntöde, stb.). Ezzel szemben alig jelent vala­mit a legtöbb munkahelyen erre szánt lr ^ 20 Ft-os ..fejadag”, amiből egy színházjeg G 6em futja! A keretek felhasználásában — mint a kul turális tevékenység más vonatkozásaiban Is — rendkívül heterogén a kép. Ritka kivétel- Bek számít, ha 50—60 %-át klubra, köny­vekre, irodalmi estekre, kiállítások rendezé­sére költik és nem szociális célokra. Az üze­mek többségében azonban csak 20—30 %-át fordítják valóban a műveltség gyarapítására. Nem egyedülálló az olyan munkahely, ahol alig telik közművelődési rendezvényre, an­nál több üdülőjegyekre, jutalmazásokra, „belgrádi, zágrábi jutalomutakra”, reprezen­tációra ... A műveltség tartalmát elsősorban az ál­talános tudás és a szakmai ismeretek minő­sége jelenti. A kétféle tényező közül azon­ban az általános műveltséggyarapító törek­vések lényegesen kevesebb támogatást él- veznek az üzemekben, mert kevésbé mutat­ható ki hatásuk a termelésben. Pedig az idé­zett kormányhatározat értelmében a to­vábbképzés tartalmát úgy kell meghatározni, hogy a korszerű szakismereteket megalapozó általános alapműveltséget a munkások ki­egészíthessék és felújíthassák, különös te­kintettel a természettudományos ismeretekre. az Általános műveltség szintje — megközelítően — az általános iskolát vég­zettek arányán érzékelhető. Üzemeink egy részében a munkások több mint fele rendel­kezik általános iskolai végzettséggel. A vál­lalatok többsége azonban 30—40 %-ban érte el ezt a nívót, de törekvés is alig tapasztal­ható — néhány üzem, mint pl. az Alkaloida, a konzervgyár, az öntöde kivételével — az iskoláztatás szélesítésére. Pedig jócskán^ van­nak még az alapműveltséget nélkülözők a középidejűek és a fiatalok között is. Ez a stagnálás nehezíti a gyorsabb ütemű szakmai képzés kibontakozását, mert általános isko­la nélkül nem lehet a szakmunkásképzéssel sem lényegesebben előbbre jutni. Az általános műveltség növelésének más eszközeit is igénybe vehetik a dolgozók. Egy­re többen forgatják a könyvet, az időszaki sajtótermékeket. Az Öntödei Vállalatnál pL a dolgozók ötödét, Nyírbogdányban harmadát, a konzervgyárban kétötödét tartják rendsze­res olvasóként számon. Az üzemek többségé­ben azonban alig van igyekezet a lehetősé­gek kihasználására. Ez meglátszik a mun­kásoknak a közkönyvtárak olvasói mutatói­ban való jelenlétében is. A lakosságnak egy­ötöde él rendszeresen a közművelődési könyv­tárak szolgáltatásainak lehetőségeivel, a munkásolvasók aránya viszont alig éri el a 15 %-ot! Ez összefügg egyrészt a gyenge propa­gandával, másrészt a feltételek elhanyagolá­sával. Jó a talaja egyes helyeken a szóbeli is­meretterjesztésnek. Mintegy 40—50 üzem „rendel” évente a TIT-től ismeretterjesztő előadásokat. A munkásakadémiák olykor több tagozattal is működnek. (Nyíregyházi, záhonyi MÁV, stb.). Különösen jól megy az öntödei Vállalatnál, ahol egy szezonban tu­catnyi akadémiát, közel száz ismeretterjesztő előadást is tartottak! Az ismeretterjesztő munka — a kiugró eredmények ellenére — különösen a nagyobb üzemekben esett visz- sza. De elzárkózás is tapasztalható, különö­sen az anyagi támogatást illetően. A több ismeret, a korszerűbb technika, a másfajta életmód a tudatban is változásokat idéz elő. A dolgozók szívesebben vállalnak értelmes közéleti szerepet, bátrabban nyilvá­nítanak véleményt az üzemirányítás, a napi politika legfontosabb kérdéseiben. ÖRVENDETES, HOGY TÉRT HÓDÍTA­NAK a szocialista társadalmi ünnepek, egyes üzemekben különösen népszerűek. (Záhony. Alkaloida, stb.). Főleg a fiatalok körébe* terjednek, de az idősebbek közül is egyre többen barátkoznak meg az ilyen szertartá­sok rendezésének gondolatával. Az üzemek más irányú kérdésekre is jobban odafigyelnek. Szívesen támogatják az üzemi krónikaírást, az iparág történetének feldolgozását, jelentős gyári támogatással jött létre pl. a 750 éves Nyírbogdány monog­ráfiája, folyik a krónikaírás Nyírbátorban és más helyeken is. Ez a munka azonban akkor íri meg a fáradságot, ha szakavatott kezekre bízzák. Ezen a téren nem ártana néha na­gyobb körültekintés, a szakmai mérce ma­gasabbra való emelése. A műveltségterjesztésnek kétségtelenül vannak eredményei az üzemi dolgozók kö­zött. Erre egyes üzemek — nagyon helyesen — mind több figyelmet szentelnek. De a többség még nem felel meg a követelmények­nek. A termelés elsődleges érdekeinek szem előtt tartása gyakran kényszeríti — érthetően — háttérbe a műveltséggel való foglalkozást. Az üzemek többségében sok a bejáró, szá­mos a megoldatlan szociális probléma. Az adottságok mégis jobb eredményeket feltéte- eznének, mint amilyeneket az üzemek több­sége fel tud mutatni. Gyökeres változást csak íz hozhat, ha a termelés legfőbb irányítói !<> iyamatos dolguknak tekintik az ezzel való foglalkozást, a feladatok számonkérését; ha a műszaki értelmiség jobban érzi ebben a társadalmi elkötelezettségét. A MUNKÁSOSZTÁLY VEZETŐ SZERE­PÉBŐL következő kulturális feladatok inten­zívebb munkát követelnek az üzemektől, a tanácsoktól, a szakszervezetektől és más tár saialmi és tömegszervezetektől egyaránt. De következik ez a felelősség „a szocializmus tel­jes felépítésének magasabb szinten való foly­tatása” programjából is! Sánta János, a megyei tanács osztályvezető-helyettese Nyolcvanhárom évvel ezelőtt, 1890. má­jus elsején tartotta meg a világ proletariá­tusa első nagy harci seregszemléjét. Erről a nevezetes napról írta a „Kommunista Kiált­vány” akkori, új kiadásának bevezetőjében Engels; „És a mai nap látványa az egész vi­lág tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek. Bárcsak mellettem állna még Marx, hogy ezt a saját szemével láthatná.” E több mint nyolc évtized tükrében lát­ható csak igazán, mennyire meglódult a tör­ténelem! Hiszen mi volt ez az Engels által olyan nagy lelkesedéssel köszöntött nap mind­ahhoz képest, amit ma tömegmegmozdulás­ban, történelemformáló erőben a világ mun­kássága és dolgozó tömegei mutatnak az egész világ tőkéseinek, íöldesurainak, elnyomói­nak ... Az 1890-et kővető évtizedekben mé­lyebb, visszavonhatatlanabb változások men­tek végbe a földön, mint korábban századok alatt. A nemzetközi munkásosztály első má­jusa után nem egészen három évtizeddel győzött a munkáshatalom Oroszországban, s övábbi harminc év múltán a szocializmus gyökeret eresztett az európai és az ázsiai kontinens sok országában, s ma már tizen­négy államot számlál a szocialista világ. Nagy nemzetközi ünnep május elseje, s egyben nemzeti ünnep is. Tulajdonképpen kezdettől fogva az volt, hiszen a munkásosz­tály — a nemzeti célok és éraekek leghatáro­zottabb, legöntudatosabb képviselője —» cél­jainak, törekvéseinek harci napja, sereg­szemléje volt. Különösen összeötvöződött má­jus nemzetközi és nemzeti jellege 1945, a felszabadulás utáni első szabad május else je óta. A munkásosztály és pártja soha nem fu­karkodott az áldozatokkal, amikor hazánk egész népünk érdekeiért kellett síkraszállnia. 1919-ben a fiatal Szovjet-Oroszországgal szö­vetségben egy egész világ ellen indult harc­ba a munkáshatalomért, a független Ma­gyarországért. S 1945 után ez a munkásosz­tály kész volt puszta kézzel, korgó gyomor­ral munkához látni a kifosztott gyárakban és azóta is mindig a munka, az áldozat nehe­zét vállalni az ország, a nemzet közös ügyéért Most, amikor a szocializmus teljes fel­építésének nehéz feladatai állnak előttünk amikor az MSZMP múlt év novemberi ülé­sén meghatározott célok teljesítéséért dolgo­zunk, újra elsősorban a munkásosztály erő­feszítéseire számíthatunk. A változott körül­mények között tudásával, tettrekéazsésével. szilárd politikai állásfoglalásával vteri (Ha­daira közös ügyünket, kovácsolja egységbe az egész társadalmat. Május elseje a munka ünnepe. A kfáim munkában, a nemzeti összefogásban, a szo­cializmus eszményei és céljai érdekében a felszabadulás óta eltelt csaknem három év­tizedben a parasztság és az értelmiség fel­zárkózott a munkásosztály mellé. így ková- csolódott a szocialista nemzeti egység, az a bázis, amelyre az új társadalom építhető. Május 1 — a nemzetközi haladásnak, a békének is ünnepe. Az elmúlt év bizonyítot­ta, hogy a nemzetközi imperializmus erői éa lehetőségei csökkentek, az internacionali»- mus, a szolidaritás, az antiimperialista ös­szefogás pedig — ha nehéz küzdelemben ia — de teret nyert A vietnami nép heroikus harcának győzelme, az amerikai imperializ­mus kényszerű távozása Vietnam földjéről önmagáért beszél. 1973. május 1-e hossza évek, évtizedek után az első nemzetközi ün­nepnap, amelyen a testvéri Vietnami De­mokratikus Köztársaság földjén nem szólnák a fegyverek, nem robbannak a bombák éa Vietnam déli részében is esély van a tartós béke létrejöttére. A realitások talaján állunk, nem keran- tünk ábrándokat. Jól tudjuk, hogy a módéra imperializmusnak még jelentős tartalékai van­nak. Az elnyomás és agresszió erői a Közel- Keleten, de Délkelet-Ázsiában is igyekeznek tartani pozícióikat, sőt újabb kalandor at- fenzívával is próbálkoznak. Ezekkel a törekvésekkel a szocialista or­szágok és a világ haladó erői május 1 -éa még határozottabban szegezik szembe a saját, egyre erősödő és terjedő irányvonalukat: a békés egymás mellett élés politikáját. A Szov­jetunió és a vele szövetséges szocialista or­szágok határozott és egyértelmű politikái folytatnak a feszültség enyhítéséért, a külön­böző társadalmi rendszerű országok békén együttéléséért, olyan nemzetközi feltételek megteremtéséért, hogy ez az irányvonal min­denütt a világon felülkerekedhessen. Euró­pában ennek most különösen kedvezőek a feltételei, s a biztonsági értekezlet mielőbbi összehívása újabb nagy előrelépés lehet ezen íz úton. Azzal a meggyőződéssel ünnepeljük a* idei május elsejét, hogy egységben bará­tainkkal és szövetségeseinkkel, összefogva minden a haladásért és az imperialista el­nyomás elleni harcra kész erővel, itthon be­csületesen helytállva a szociálist r feladatok megvalósításában, híven teljesítjül nemzeti és nemzetközi kötelességeinket w wTreYAnowszÄe — ünnep* mell«kt,isp I. (SÜM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom