Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-22 / 94. szám
Wrs. fprffis 22. ÉTELET-MÁGY ARORSZÄO — VÁSÁRWXIST MV? f ÜKt fff ». oMai Kulturális igényeink kielégítése, magasabb szinten Irta: Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhelyettese Találkozás Leninnel A TÁRSADALOMNAK A KÖZMŰVELŐDÉSSEL szemben támasztott igényei az utób- bi évtizedben jelentősen megváltoztak. E felismerést jelzi, hogy lassan — g köznapi és a •zaknyelvben egyaránt — .polgárjogot nyer a népművelést felváltó közművelődés szóhasználata. Nem egyszerű megnevezéscseréről, hanem tartalmi és módszertani változásról van SZÓ. Az utóbbi évtizedben lényegesen megváltozott a társadalom összetétele, a lakosság iskolai végzettsége, életszínvonala és ha lassan is, de változik az emberek életmódja, szokása, napi és heti életritmusa. Nemcsak az emberek, hanem maguk a települések is gyors fejlődésen, változáson mentek keresztül az utolsó évtizedben és ez a változás napjainkban felgyorsult, a nagyközségek városok esetében a következő években még intenzívebbek lesznek. Az ipartelepítés, a helyi ipar, valamint az üzemszerű mezőgazdaság települést fejlesztő hatása még csalt most kezd jelentkezni formáló erőként. A településeknek ez a változó rendje, vagy sok esetben a helyesen értelmezett változó rangja, a kulturális életben is egy újfajta igényt vet fel. Ezt helyesen felismerni és kielégíteni nem könnyű feladat. Az új helyzet vitára és útkeresésre készteti a ko2művelődés különböző vezető posztjain álló szakembereket. A gyors fejlődés során embernél, településnél egyaránt ösztönösen munkál a feltűnni vágyás. A valós igények felismerése helyett ennek az ösztönösségnek az érvényesülése az alapja annak a tájak és városok között kialakult vetélkedőnek, hogy egymást felülmúlva, nagy rendezvényben gondolkodva tegyenek eleget közművelődési funkciójuknak. MA DIVATTÁ LETT „fesztivált”, „konferenciát”, „napokat”, „heteket” rendezni azért, hogy a város napokon, heteken át fürödjön e talmi csillogásban, majd a fények kihunyásá- val együtt aztán elterpeszkedik a megelégedettség és rangját veszti a közművelődés hétköznapi apró munkája. Pedig ez az állandóm jelen lévő apró munka végzi a változást, formálja magatartásában munkássá az új ipari dolgozót, városi emberré az új városlakót, a változó életszínvonalat szocialista életformává. Csak az így megalapozott, céljában és hatásrendszerében ezt a munkát segítő nagy rendezvénynek van a közművelődésben létjogosultsága. Ezért ilyeneket rendezni, hagyományossá tenni igen nagy feladat és felelősség már csak azért is, mert ezek a rendezvények rendkívül pénzigényesek és az üres látványosság nem éri meg az amúgy is kevés anyagi alap felhasználását. Gyakran vetődik fel a kérdés, hogy fel kell-e venni a „nagy rendezvényeket” a köz- művelődés eszköztárába. A válasz, úgy gondolom, egyértelműen igen. Mert ha az ipar termékeinek. amit mindenki szívesen vásárol, a kereskedelemben szüksége van kirakatra és reklámra, akkor a közművelődés sem nélkülözheti az eltérőt a megszokottól, a hétköznapok után az ünnepnapiságot. Bármennyire is csábít egyeseket, ez a hasonlat nem takar egy olyan törekvést, hogy a kultúrát áruként kíné1.luk. Ha egy rendezvény egy országnak kínál máshol nem találhatót, ha kulturált szórakoztatásra szoktat, ha meglévő hagyományt ápol vagy ilyet igyekszik kialakítani, nem mindennapi eszközökkel, ünnepi külsőséggel, akkor van létjogosultsága és megtérül a ráfordított energia és anyagi áldozat. megyénkben is most VAN KIALAKULÓBAN az ilyen rendezvények jellege és rendszere. Városaink és jelentősebb településeink keresik, vagy próbálgatják azt a formanyelvet, amely legjobb kifejezője adottságaiknak és céljaiknak. Nyírbátorban a zenei napok rendezvény- sorozatának gyors kifejlődése az objektív lehetőség és a valós társadalmi igény felismerésének köszönhető. Nyírbátor az Alföld keleti részének szinte az egyetlen olvan települése, melynek az éhségben maradt műemlékei történelmi hangulatot kölcsönöznek Ezt az adottságot tette használhatóvá az a felismerés, hogy műem'ék+emoloma központja lehet a táj, egy őrs ' " v zenei életének A múltbeli örökség és a társadalom ielen igénv ?nek szerencsés ötvöződése és a nyírbátoriak tudatos cselekvésinek cedménve. hogy e rendezvény nem lett öncélú, hanem feladatot tölt be, jelentősen hozzájárult és hozzá fog járulni a lakosság zenei kultúrájának fejlesztéséhez. Nyíregyháza rendezvényei is jó ütemben haladnak, azon az úton. hogv betöltsék közmű- ve’ődési feladataikat, mert abból az alapgondolatból indulnak ki. hogv közvetve vagv közvetlenül. mint megveszékhe'vnek. az egész megváró R00 ezer emberre kell hatást gyakorolni A széllé ni érték kon-°ntrálódása it1 a lesn-ivobb és ez hasznosul a „Pedagógiai betek” elméleti rn’mkíiáhan. Igen rövid idő alab '■•"rves része leit a megye kulturális életének mert a közoktatás ipientkaző igénveit évrő’ >vre reá'isan felisme-ik é<= 't mindig a legkomzerűhh elméleti és gyako ' iti ismeretekké elégítik ki E rendezvény természetes háttere a tanárképző főiskola és mégis csak részese és nem gazdája. Pedig ez o főiskola az UNESCO asszociált intézetek dokumentációs és tájékoztató központja. Ez a lehetőség még nem hasznosult. (Talán még nem is hasznosulhatott.) Ha azonban el akarjuk kerülni az azonos szinten maradás veszélyét, akkor itt kell továbblépni és egyidejűleg bővíteni kell a vonzási területet. Ki kell lépni az elszigeteltségből. ILYEN HÁTTÉREL, ADOTTSÁGGAL 'és következetes együttműködéssel akár rövid időn belül az egyik legjelentősebb pedagógiai rendezvénysorozata lehet az ország keleti részének. Erre különösen most, a közoktatás átalakulásának évtizedeiben feltétlenül szükség van. Nyíregyháza lendületesen fejlődő fiatal város. Nem rendelkezik hagyományokkal. Most teremti meg gazdasági, kulturális életének karakter jegyeit. Ezek kialakításának nagyon jó eszköze a „Művészeti hetek” egyre gazdagodó és színvonalában állandóan fejlődő rendezvénysorozata. A „Nyíregyházi művészeti hetek” legfőbb feladata, hogy e fiatal város számára hagyományt teremtsen. Értékes tradíciót azáltal, hogy felszívja a táj értékeit, a nép művészetét, szokását, azokat asszimilálva újrateremtse a kor színvonalán és az itt élő ember számára. Ezáltal lesz vezetője és kisugárzója a város egy sajátos, egy kissé jellegzetes szabolcsi kultúrának, és ezzel Válik részesévé, jelentős színfoltjává a nemzeti értékeknek. A művészeti heteknek máris jelentős eredménye, hogy fórumot teremt a tehetségeknek, hogy kapcsolatot létesít a lakosság és az alkotók között, hogy régi és új értéket ápol és közvetít. Legfontosabb az a tevékenysége, amivel elősegíti a kulturális szokások kialakítását. EGY TÁJ, EGY NÉP KULTTJRÄJA mindig kölcsönhatásban alakult a -szomszédos tájak és népek kultúrájával. Ezért e rendezvénysorozat ma sem nélkülözheti ezt a kölcsönhatást. Ezeknek a kapcsolatoknak az ápolását, megvalósítását sajátos földrajzi helyzetünk (három országhoz kapcsolódó megyei határunk) is indokolttá teszi. Nagyon fontos, de nem elég a közművelődésben a lehetőségek és a társadalom igényeinek felmérése. A megvalósításhoz az eszköz- rendszer megteremtése is szükséges. A város vezetői jó irányban haladnak, amikor a kulturális élet egységes irányítását kívánják megvalósítani. A szándék azonban még nem a valóság. Nagyon sok elvi, személyi és tárgyi feltétel vár tisztázásra. Külön nagy téma az intézetek szakemberrel történő ellátása. A közművelődés egyre növekvő rangja megkívánja, hogy főisko’án, vagy egyetemen képzett szakemberek dolgozzanak az intézményekben. A most záruló művészeti hetek bizonyították. a város zenei életének gyors fejlődését. A zeneiskola több évtizedes munkájának a hatása és nem utolsósorban a tehetséges fiatal karmesterek munkája most kezd beérni. Egy város közművelődését átfogni és ilyen nagy rendezvénnyel reprezentálni a végzett munkát, nem könnyű feladat, összefogást igényel. összefogást és egvet akarást a város, az üzemek vezetői, az itt élő művészek és vezető értelmiségiek között. Mindez a törekvés és tevékenység a lakosság érdekében történik. De a várt hatás elmarad, ha a lakosság egyetértése, akarata és közreműködése hiányzik ebből a cselekvéssorból. A záruló rendezvénysorozat legnagyobb gyengéje a közönség hiánya. Bár jólesett látni a zenei rendezvényeken a fiatalokat, a színházban és a tárlatokon a törzsgárdát, a mindig megjelenőket. De a friss városlakó még nem tud élni a város nyűltotta lehetőséggel. Ez az új és igen nagy feladat a közönség igényének felkeltése és művészi színvonalon történő kielégítése. örvendetes, hogy Mátészalka a városépítés nagy munkája során a gazdasági feladatok mellett igyekszik alapozni a város szellemi életét és formálni majdani arculatát. Az a felismerés, hogy a városnak, mint a táj kulturális centrumának — feladata van a. környék kóruskultúrá’úr.ak ápolásában, még ma is helytálló Ezért lesz életképes a , Dalos Tavasz” mindaddig, amíg e meglévő társadalmi igényt egyre magasabb szinten, a mai forma- igénveknek megfelelően ki tudja elégíteni. Kisvárda város táii jellegzetessége sdott. Kulturális téren sem térhet ki a vonzáskörzetének képviseleti k'Uole^ePsSze alól. Meg kell keresnie n formát, amellyel házzá kívó.n járulni megyénk kulturális életének, jellegzetes jegyeinek bemutatásához.' A mozgósításokra, a közönség figyelmének felkeltésére igen alkalmasak az’ ünnepi Uszben megrendezett kiemelkedő, a városhoz, fáihoz kapcsolódó rendezvénysorozatok. Nem kell, hogv bizonyításként számba vegyük megyénk valamennyi kiemelkedő rendezvényét, azok erényeit és hibáit. A TOVÁBBI ÜT- ÉS FOBMAKFPESfic a1apto”vÄr,ve kell. hogv maradjon a mindennapos tudatformáló anró munka tekintélyének biztosítása. Ha ilyen a'anon nyugvó kiemelkedő, a munkát reprezentáló vagy seeftő nagv rendezvény meghonosíbására szánja el magát egy település, mindenekelőtt abból induljon ki, hogy égy táj centrumaként a környék értékeit kell ápolnia, fejlesztenie és megőriznie. . valamint ugyanennek a területnek a mai kulturális igényét szükséges magasabb szintre emelni és kielégíteni. Nemrégiben amerikai vendégek keresték fel Lenin Kremlben dolgozószobáját. Az idegenvezetőnő többek között felhívta a vendégek figyelmét egy Darwin-könyvön ülő, majmot ábrázoló szobrocskára. „Ez az önök honfitársának, Mr. Ham- memak az ajándéka Vlagyimir Iljjcs akkor angol nyelven dedikált saját fényképével ajándékozta meg az amerikai üzletembert...” A hallgatók az idős férfi felé fordultak: „Doktor Hammer! Ez ön volt?” A vendég bólintott. Elmondta, hogy azon az emlékezetes napon — 1921 őszén hogyan találkozott Leninnel. ★ # Armand Hammer 1921 nyarán szerezte meg orvosi diplomáját a Columbia-egyetemen. A fiatal orvos felfigyelt az akkori újságok címeire: „Oroszországban éhség, járvány pusztít”. Vásárolt egy jól felszerelt egészségügyi autóbuszt és elutazott Oroszországba. Abban az' időben Lenin utasítására szakemberek utaztak az Ural vidékére, hogy felmérjék az ottani ipar helyzetét. A csoportot L. Martens vezette. Velük tartott az amerikai orvos is. Rettenetes látványban volt része: az éhség sújtotta kormányzóságokból a menekültek ezrei lepték el a pályaudvarokat, a kolera és a tífusz aratott. Abban az esztendőben az Egyesült Államokban különösen jó termés volt; a farmereket az élelmiszer-túltermelés fenyegette. Hammer javasolta Martensnek: kössenek szerződést búzaszállításra, amiért cserébe az Ural kincseit kapnák: prémet, fát. féldrágaköveket. A Jekatyerinburgi Tanács elfogadta az amerikai javaslatát. Martens táviratban értesítette a Kremlt, és tanácskozott Leninnel. ./ Vlagyimir Iljics magához kérette az amerikai vendéget. Hammer így emlékezik vissza erre a találkozóra: ...Lenin kezet szorított velem és leültetett egy nagy asztalhoz. Országaink — mondotta — Oroszország és az Egyesült Államok kiegészítik egymást. Oroszország elmaradt ország, de óriási, kiaknázatlan tartalékokkal rendelkezik. Szegények vagyunk technikában, élenjáró termelési módszerekben, nincs elég mérnökünk. Lenin elővette a Scientific American című folyóiratot, s gyorsan lapozgatva így szólt: íme, mire képes az ön népe: építkezésekre, találmányokra, az ember munkáját megkönnyítő gépek feltalálására. Mindezt az értéket át kell vennünk önöktől. Reméljük, hogy Oroszország is eléri ezt a fokot, de azzal a különbséggel, hogy a termelőeszközök az állam kezében lesznek és ily módon a nemzeti munka minden terméke a népnek jut. s nem válik a magánvállakozók szűk csoportjának zsákmányává... „Utazott Oroszországban?” — kérdezte Lenin Azt válaszoltam, hogy egy hónapot töltöttem az Urálban, az éhségkörzetben. Lenin arckifejezése megváltozott. Rendkívül szomorú lett. Igen... — mondta elgondolkodva — éhség... S érzéseit visszafojtva elhallMinden hangversenyen felvetődhet a hallgatóban az a kérdés, hogy a hallott zenének a maga sajátos nyelvén vajon milyen közölni valója van, s egyáltalán van-e közölni valója. Minden művészet, így a zene is. amióta létezik nem más, mint a megismerés egyfajta módja. Minden művészetben a kor jelenik meg a művész szemével nézve. A régi művészetben a régi kor, a mai művészetben a mai kor jelenik meg. A szabolcsi szimfonikus zenekar április 1-i hangversenyén régebbi kor muzsikája szólalt meg. Olyan korbeli muzsika, amelyikben még nincsenek olyan feszítő erők, forrongó érzések, mely — mint a mai kor muzsikája — fölkavarja a hallgatókat, fölborzolja az emberek idegeit. A XVIII. század minden problémája mellett is a mai korhoz képest sokkal nyugod- tabb és lassúbb folyású volt, mint a technikai és egyéb forradalmaktól űzött, feszített mai élet. Ennek a kopnak a muzsikája még fenntartás nélkül gyönyörködtet, elringat és simogat. Ezt éreztük a fenti hangversenyen. A mŰ6or első száma Gluck: Iphigenia Aulisban című operájának a nyitánya volt. Gluck munkássága fordulópontot jelentett az opera történetében. Felismerte, hogy a .ré-* gebbi operák stilizált cselszövényei, élettelen figurái helyébe a zenedrámának kell lépni, mégpedig azért, hogy a zene a maga eredeti nagy feladatát, az örök, s egyetlen témát: emberi érzelmek ősi erejű, elementáris kibontakozását, összeütközéseit, konfliktusait méltó költői formában fejezhesse ki. Pál Tamás vendégkarmester keze alatt jól szólt a zenekar, a gondos dinamikai kidolgozás mindig érdekessé tette a mű ismétlődő részeitA hangverseny másodig száma egy Nyíregyházán még nem halott Mozart-mű volt: Esz-dúr szimfónia concertante. A XVIII. század végén alakult ki ez a szimfóniával rokon szonátaforma. Jellemzője a soló és tutti (kevés hangszer szemben a teljes zenekarral!) concerszerű váltakozása. Itt hegedű és mélyhegedű (brácsa) eooeertáR • faggatott... E pillanatban éreztem meg. mekk<* ra terhet visel vállán ez az ember...-— Amire pedig' elsősorban szükségünk van — folytatta Lenin kisebb szünet után — s hangja megerősödött, tekintete megélénkült — az a gazdasági és műszaki segítség, hogy helyreállíthassuk iparunkat. A polgárháború és a külföldi intervenció teljesen tönkretett bennünket Szinte elölről kell kezdenünk mindent. Bízunk abban, hogy külföldi koncessziók felhasználásával meg tudjuk gyorsítani a helyreállítás folyamatát. Mellesleg, a tőkésországok érdekel is megkövetelik az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok kiszélesítését. Nemde? Elmondtam, hogy Martens mérnök az Uraiban felhívta a figyelnfemet az azbeszt- bányákra. Nyombari hozzáfűztem, hogy az efféle dolgokban nagyon kevés tapasztalattal rendelkezem. Lenin közbevetette: „Nincs igaza, valakinek csak meg kell törnie a jeget... Miért ne köthetne koncessziót az azbeszt kitermelésére?” Október 29-én aláírásra került a szerződés az amerikai céggel az Orosz Föderáció első külföldi kitermelési engedélyéről, vagyis koncessziójáról. Több. mint fél évszázad telt el azóta. — Ez idő alatt — mondotta Armand Hámmer — sohasem volt olyan kedvező lehetőség, mint ma, a két ország közötti együttműködés kibővítésére és szilárdítására. Most fejeződtek be azok a tárgyalások, amelyeket különféle szovjet szervezetek folytattak az Occidental Petroleum Corporationnal. azzal az amerikai céggel, amelynek vezetője Armand Hammer. Á tárgyalások eredményeként szerződést írt alá Armand Hammer Kommarov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettessel a Volga mentén építendő műtrágyaipari komplexum létesítéséről. A kombinát, amelynek teljes felszerelését az Occidental szállítja, szovjet földgáz felhasználásával évente 4 millió tonna- ammóniát és 1 millió tonna karbamidot állít majd elő. Az amerikai cég ezenkívül foszforsavat :• szállít a Szovjetuniónak. A szállításokról a szovjet fél a létesítendő üzem késztermékével fizet. A kölcsönös szállítások értéke a húsz évre szóló szerződés ideje alatt mintegy 8 milliárd dollár lesz. • ' ★ Armand Hammer két olyan lenini okmányt- ajándékozott a Szovjetuniónak, amelyet eddig az Egyesült Államokban őriztek. — Tudom, hogy a szovjet népnek drága minden sor. amit Lenin saját kezűleg írt — mondotta Hammer. — Megígérem, hogy felkutatok még más kéziratokat is. amelyeket remélem, megőriztek az Egyesült Államokban. Büszke vagvok arra. hogy találkozhattam Leninnel. Sohasem felejtem el szívességét és kedvességét, s szavait, hogy Föl- dünk nem nagy és az államoknak meg kell találniuk rajta a békés egymás mellett élés útját (APN — RS> jes zenekarral olyan kiváló művészek előadásában mint Kovács Dénes, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főigazgatója és világhírű hegedűművész, valamint Mauthner Anna mélyhegedű-művésznő. Érdekes. szép és gyönyörködtető volt ez a kompozíció és előadása, a két kitűnő művész mellett jól hangzott a zenekar produkciója. ami annál kellemesebben hatott, mert a Budapestről jövő művészekkel mindig nagyon kevés idő jut az összepróbálásra, a közös játékra. A szünet utáni egyetlen és .utolsó szára volt Beethoven: I. szimfóniája. Beethoven ezzel a szimfóniával lépett nagy elődeinek, Mozart és Haydn szimfóniáinak nyomába és örökébe. Beethoven azonban tovább is fejlesztette a szimfónia formáját. Miért volt erre szükség? A korának ellentmondásokkal teli történelmi-társadalmi valósága a zenei kifejezésben is rtiozgalmas zenei formát igényelt. Beethoven muzsikája éppen olyan híven tükrözi korát, kora valóságát, mint a klasszikus irodalom, például Goethe vagy Schiller munkái. Zenéje őszinte vallomás, mint ahogy lényegében minden művészet az, de nem csupán saját problémáiról szól, hanem az emberiség problémáiról, szabadságról, emberi jogokról. testvériségről Beethoven muzsikája nem öncélú, játékos művészet, hanem részt követel az életből állást foglal, cselekvésre buzdít, harcra indít. A mozarti szimfónia concertante kénye* kötöttsége után, mintha sokkal felszabadultabban játszott volna a zenekar. Pál Tamás kiváló karmester mellett elismeréssel kell szólni a zenekar betanító állandó karmesteréről Molnár Lászlóról, aki a különböző helyekről, vidékről összejövő zenekart összefogja, kézben tartja és kellően előkészíti a nyilvános koncertekre. Van é* lesz is még javítani való a zenekarban hiszen a tagoknak a tudásszintje még nincs 'gy nivóra hozva. Mindemellett komoly zene' élményt nyújtott a hétfő esti hangverseny. Vttir Sanda* Az Országos Filharmónia hangversenye
