Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

ms. Iprrtls SS. • KWVPT-MAGTASÖRSZÄa Pártszervezés-pártirányítá« A felelősség — kötelesség NEM KÖNNYŰ FELELŐS­SÉGET VÁLLALNI. t)e akár vállaljuk, akár nem, a fele­lősség hozzánk tartozik, mint naphoz az árnyék. Más kérdés, hogyan élünk vele, egyáltalán tudátában vagyunk-e felelősségünknek, készek vagyunk-e vállalni? S itt mutatkozik meg a kom­munista sajátos helvzete. Hi­szen őt — többek között — mindenekelőtt felelősségének tudatos vállalása kell, hogy jellemezze. S jellemzi is — különösen, ha a pártszervezet céltudatosan törődik azzal, hogyan jut érvényre az egyes párttagok személyes felelős­sége. Aligha van olyan összejö­vetel, beszélgetés, ahol ne kerülne szóba a felelősség. Hangsúlyozzuk szükségessé­gét — és joggal. Felvetődik azonban: elegendő-e általá­nosságokban történő emle­getése? Ez ugvanis olyan kö­telesség, amelynek a konkrét tevékenységben kell teljesül­nie. A buzdításnak is meg­van ugyan a szerepe, de — mint azt az idei beszámoló taggyűlések is érzékeltették — mindennél nagyobb hatá­sa van a személy szerinti ér­tékelésnek. Néha csak egy­két szó ez: „köszönjük”, „el­maradtál”, „nagyobb aktivi­tást várunk” és így tovább. És máris ébredezik a kollek­tíva kényelmes névtelensége mögé bújt személyes felelős­ség. t MÁSKOR IS ÉRTÉKEL­TÉK a párttagok munkáját, — de ilyen nagy nyilvános­ság előtt, s ennyire őszintén, ilyen következetességgel ez korábban nem volt általános gyakorlat. Valahogy most ért be igazán az a sokat em­legetett tétel, hogy az alap- Bzervezet egész politikái tevé­kenységéért az ott élő, dolgo­zó párttagok a felelősek. A vezetőség is persze, de nem csak ő, hanem együtt és kü- * S lön-külön mindannyian! Ez érződött abban is, ahogyan a végzett munkáról, az újabb feladatokról a hozzászólók elmondták véleményűket. Az is igaz: helyenként még nem tudták hová tenni ezt a „hangvételt”. Egy taggyűlé­sen a mellettem ülő asszony, amikor két kommunista ma­gatartásbeli hibáiról volt szó. rosszallóan meg Is je­gyezte: „hát még ezt is ki­hozták!” Szinte úgy érezte, — csorba esett a taggyűlés tekintélyén. Amikor a felelősség sző el­hangzik. többek gondolaté- ban a nagy központi apnqrá- tusok, a megyei szervek je­lennek meg. Úgy vélik: csak­is ott lehet a helye, mert hí- szén ők maguk csupán kis pontok, teszik amit kell, és kész. Ezt a felfogást maga az élet cáfolja napról nan\ Mégis — újra meg újra éled. Talán, mert idei-óráig menle­velet ad, kényelmet biztosít. Pedig mindenütt ott a fele- lősség: „lent” is, „fent” is. Nem lehet bérbe adni, nem lehet róla önkényesen le­mondani. A mérce természe­tesen más és más. Ez azonban csak az elbírálásánál lénye­ges, a dolog lényegén mit sem változtat. A BEVÁLT POLITIKA jobb végrehajtására a Köz­ponti Bizottság a múlt év novemberében meghozta a döntést. Semmi ok és jog nincs hát a tétlenségre, im­már nem lehet helye a „sem­mit se tenni, de azzal is várni” mentalitásnak. És an­nak a szemléletnek sem — amiről már előzőleg szó esett —, hogy „én csak egy kis pont vagyok”. A párt hatá­rozatát ugyanis nem lehet úgy általában megvalósítani, csakis az adott munkahelye­ken, konkrétan. A nagy egészből gazdasági és politi­kai téren egyaránt meg kell találni és meg kell határozni a helyi tennivalókat. Éppen ezért a Központi Bizottság határozatának végrehajtásá­ban különös felelősség terhe­li az egyes párttagokat is. Minden munka jó elvégzé­sének alapja a személyes fe- lelősség nem csak magunk­kal, hanem környezetünkkel szemben is. Sokszor ez any- nvit jelent, hogv nem adjuk tovább a hibás termeket, hogy nem nézzük tétlenül a pazarlást, hogy nem me­gyünk tovább közömbösen, a visszás jelenségek láttán, hogy sürgetjük a megérett döntéseket, hogy megértésre, türelemre neveljük a reális szemléletet nélkülözőket. Mert ilyen és ehhez hasonló „apróságokból” tevődik ösz- sze a „nagy” politika. De ki valósíthatja ezt meg, ha nem mi magunk? Várhatunk-e valaki másra? Aligha. Aki csak azt várja: mi lesz, s maga nem tesz semmit, az. nem kommunista módon ér­telmezi a feladatát. Csak zsebre tenni az eredményt, vagy méltatlankodni, hogy mások nem úgy dolgoztak, ahogyan kellett volna — kü­lönös felfogás lenne egy párt­tagtól. A FELELŐSSÉG És' AZ EMBER összetartozik általá­ban. Nem így a párttagsággal járó felelősség. Ezt önként vállaljuk, vagy nem vállal­juk, hiszen a párttagság nem kötelező serikire nézve. De vállalása azt is jelenti: a párttagnak kötelességei van­nak, felelősség azért, hogy munkahelyén, területén a párt politikája érvényesül­jön, hogy megvalósuljanak a párt határozatai. Nem könnyű ézt. a köteles­séget sem vállalni, sem telje­síteni. Ezért nélkülözhetetlen az alapszervezet nevelő, se­gítő ereje. Az egyes párttag csak így teljesítheti köteles­ségét Balogh Mária Menyasszonytánc Megkért a menyasz- szony, ne írjam ki a nevét, A történet sem az első és minden bi­zonnyal nem is utolsó \ marad. Szép sokadalom a meny- nyegző: pócspetri egyenrangú emberek. Szövetkezetiek. Nincs felvég és alvég, sze­gény testvér, gazdag barát. A lakodalom színes, vidá­man zajos kavargás. Vicc, hangulat, nóta, tánc, evés, ivás kedv és gusztus szerint. Éjféltájban magas fokon a hangulat. Itt is őrzik még a meny- asszonytáric hagyományát. Következzék, legyen! Nem térhet ki az els.ő vőfé'v. nem a mirtuszkoszorús, fátylas. hosszú hófehér ruhás meny­asszony. ! S a vőlegény? Ki kérdi őt .erről? A meghívott vendég­ség joggal is jár! Az első vőfélv persze, tud­ja erre is a rigmust. Ha már kell. nem. várat sokáig vele. „...Nézze meg a mi meny­asszonyunkat akárki. Szép. tnint az esthajnaJcsiÜac Mini q kertek legszebb virá­ga... Nem sánta. Nem béna.. Aki fordulni akar vele. nvul- jon a zenbébe, Nvlssa a pénz­tárcát.. ” Fénylő tekintettel hallgat a sokadalom. Az egyik keresztanya — a ♦«legényé — porcéi árt tártvért kerít. És egy fémpénzt vesz elő, azzal kocogta!ja meg időközönként — helyi szokás szerint — a tányért. A menyasszony kereszt­anyja fehér szakácskötőt il­leszt a derekára. Alsó két csücskét feltartja. így csinál helyet a menyasszony „árá­nak”.. Az első vőfély csárdást dirigál a zenekarnak. „Vol­tam csikós, voltam gulyás. Voltam az Alföldön juhász...” „Eladó a menyasszony!*’ A testvérek kérik előbb. Azután mások. Fokozódik a türelmetlenség. Nem is sok időt hagy egy- evv ..vevőnek” a vőfélv. cejak néhány másodpercet. Pár fordulat, i és újra k'ált- „El­adó a menyasszony!” Egyik keresztanya meg- moccsörrenti a tártvért. üte­mesen. a másik tartja a kö­tőt. B aki megadta az é-át”. má*” nnhőr hort vaev sört ihat. föt<7'<5<?E» szrirlut. ..TU^dó a menyasszony!” A zenészek arca izzadság­ban fürdik. Nincs megállás Utolsónak. mikor már fogvtán vannak a ..vevők”, a vőlegény táncol a páriával. De vele sem tesz kivételt a vőfély. Veszi vissza a meny­asszonyt. S á vőlegény nem nyúl a pénztárcájába. Bontatlan, egyből dobja a köténybe... Akkor most megint egy rö­vid, régi időkről maradt rig­mus következik. Utána elkéri a csörgetett tányért az első vőfély. Felmeli s maga elé vágja. Hogy eltörjön. És aki csak tud, rálép. Apró csere­pekre tapossák. Úgy seprik össze. Ezúttal csupa véletlen, hogy megnézte a karóráját a menyasszony, az ő tánca kez­detén és befej eztekor. Egy óra húsz percig tartott. De a szokást, a vendégék kedves­ségét nem lehet idővel korlá­tozni. A násznagyok, kereszt­anyák kevésbé zavart, csen­desebb küldnhelyiségbe vo­nulnak. Számolják a meny- asszonvtánc bevételét. Nem tart soká. Több a nagy cím­letű bshkjegv. Mindet össze­adva : száz híjával negyven­ezer forint. S az egvik nász­nagy’ gvorsan a zsebébe nyúl. Ne legyen semmi differencia. Ha énnen százon múlik, le­gyen kerek a szám, hazugság né’küi lehoccen mondani. Ovorran fut a bír. *Az egvjV i(SZcpV,i-t ns„ffvendé^ s'zól !e- gényesedő unokájához CVvasmi*- mond. valamikor deboev kellett kötő a menv- asszonvtánchoz Egv tánvér is hőven nagv volt. De itt leg­alább látványos „szerephez” i--* a Vé-f keresztárva ht És még vidámabban tar* tovább a lakodalom. A »stale* Aszály a vizek között Az esőről, á csapadékról, vagy még pontosabban: a rendhagyóan száraz tavalyi őszről, télről és a mostani ta­vaszról beszélgettünk — né­hány tsz-elnök társaságában — Csizmadia Lászlóval, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság 3. számú sza­kaszmérnöksége (mátészal­kai) vízhasznosítási és me­zőgazdasági előadójával. Csiz­madia László a szakaszmér­nökség területén — a máté­szalkai, a fehérgyarmati, s részben a vásátosnn mányi, valamint a nyírbátori járá- sokban — alapos és pontos ismerője á mezőgazdasági üze­meknek. de kü^ü-nösen áz ön­tözésnek. Fejből tudja min­den tsz nevét, helyét, terüle- tét, öntözési berendezéseik kaoadtá«át és a lehetőségei, két is jól ismeri. De á prob­lémáikat és a mulasztásaikat is. Nem élneU a lehetőségekkel — Szakaszmérnökségünk területén ötven termelőszö­vetkezet és három állami gaz­daság rendelkezik öntözőbe­rendezésekkel és öntözési le­hetőségekkel. A jelenlegi be­rendezésekkel összesen és rendszeresen mintegy 7880 hektár (13 710 kh) területet lehetne öntözni. Tavaly ta­vasszal és 1972-ben általá­ban az előző, 1971. évhez vi­szonyítja javult az öntözés, az öntözéses, gazdálkodás helyzete területünkön, de az idei tavaszon majdnem két­ségbeejtő a visszaesés — mondotta Csizmadia László. — A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok április első ‘ hetében öntözőkaonci- tásuknak álig tíz százalékát üzemeltették, a lehetőségek­nek csak elenyésző hányadát használták ki, pedig a mi vi­dékünkön — a szakaszmér­nökség már említett terüle­tén — viszonylag sok a víz. a folvő, a csatorna és a víztáro­zó. Viszonylag jók az öntözé­si lehetőségek, s bár alig volt téli csánadék. a folyók már­cius közepén megáradtak, emelkedett minden vízszint, lehetett volna -öntözni, mert van víz, de a mozöyazdqsáoj üzemek nem élnek a lehető­séggel. Nézzük csak: a már emlí­tett járások területén folyik a Tisza, a Szamos, a Túr, a Kraszna, itt működik az Ecsedi-láp Vízgazdálkodási Társulat, amely sok-sok csa­tornát kezel és gondoz, van két öntözőíürt és egy víztá­rozó Szamossályi közelében Igaz, a szamossályi víztározó telítettsége a téli és tavaszi csapadékhiány miatt csak 50 százalékos, de még így is le­hetne belőle öntözni, hiszen az üzemi kapacitása majd­nem egymillió köbméter víz. Jelenleg azonban csak a sza­mossályi Uj Élet Termelőszö­vetkezet öntözi egyes terüle­teit és kultúráit. Á tározó közelében lévő, kapacitással és lehetőséggel rendelkező szamosújlaki és hermánszesi tsz-ek azonban nem öntöz­nek. Általánosítható ielenség az említett vidéken — ta­valy is tapasztalhattuk —. hogy ha egy mezőgazdasági üzemben pénzügyi problé­mák keletkeznek — szinte törvénvszerűen — elsősorban az öntözést és a műtrágya- felhasználást csökkentik a vezetők. Igv akarnak takaré­koskodni, nedig éppen azt a két legfontosabb — és kor­szerű — aerotechnfkai ténye­zőt mellőzik, amelyekkel a termést és a gazdálkodás eredményességét növelni le­het. Különösen akkor, ha a kettőt, — műtrágyázást és öntözést — egvíitt alkalmaz­zák.' hiszen sehnl sem érvé­nyesül annyira a - műtrágyá­zás hatékonysága, mint in­nen az öntözött terű1eteken D7 V'*i^ú’,*íVon. lo. p7nk WM'ek. kanás. vasrv Valá Ting nőv^vpV —- r*ptn Is bf*- ctiSIvp a ervümő’esőst a-* a? említett terfv^tprj érvelő­re rsak a 'koosnrdj +S7 ön+ö** ▼Tí»7t'4s7ptpt *f»r»VV e?rveM of e'rvet’p'n álfa ml £ard* sí*’ ~om Vannak persze olyan tsz- te, atetet pénzöer! problémák nélkül is lebecsü­lik az öntözés jelentőségét. Különösen uralkodik az a felfogás, hogy a kalászosokat kár is öntözni, mert azok nem térítik meg áz öntözés költsé­geit. Néhol azonban- most is öntöznek rrlár búzát — pél- dóul: GyőHéteketi, a? Arany­kalász TSz hatcir-íbáti — és vörösli ebével felüt Vet élt kalá­szost is. Várinak azonban olyan tsz-ek ÍSi ahol a véze tők keréken ki l el éhtik, tío£v az idén egyáltalán nem nkär- nak tfntöTli,* bár volna 1*he~ tőségük. Ilyen kije^fvtést tet­tek némául a korcsai mai Dé­zsa Tfez vezetői. Milliós ór*é!<ek kibaszna. aiUiísul Az igazi, az objektív prob­léma erthetö. Ilyen is van. Nlhcs elegendő öntüzütsd, szigetelőanyag, gumigyűrű, hattyúnyak, szórófej és más alkatrész. A tsz-vezelők sok esetben egymáshoz szalad­gálnak, de mindenütt ugyan­azzal a problémával talál­koznak, mindenütt ugyan­azok az alkatrészek hiányoz­nak. Van néhány tsz, ame­lyeknek anyagbeszerzői és vezetői bejárták már a > fél országot — mert akarnak és szeretnének öntözni —, de a hiányzó alkatrészeket sehol se tudták beszerezni. így elő­fordul, hogy öt-hatmillió fo­rintot érő öntözőberendezé­sek hevernek kihasználatla­nul, mert 10—15 ezer forint értékű alkatrész hiányzik az üzemetetéshez. A MEZŐGÉP mátészalkai gyáregysége szívesen gyárta­na ilyen alkatrészeket, ha megfelelő megrendelést kap­na az AGROKER-től. vagv más forgalmazó vállalattól. Kis tételben ugyanis a gyár­egységnek ráfizetéses az al­katrészgyártás. A hiány — a szükséglet — viszont olvan nagy, hogy nagy tételekben is meg lehetne — és meg is kellene — ezeket az alkatré­szeket rendelni. Jobb késve, mint soha. Az esztendő, az öntözési idény nagyobb há­nyada még ezután követke­zik. Az elmúlt napokban esett eső a keleti végeken, de még mindig kevés. Az elmúlt hat hónap átlagában vizsgálva viszont rossz ä Helyzet. Évti­zedek óta nem volt Olyan száraz tél és tavasz — csa­padékhiány —, mint most. Hat hónap átlagában 100— 125 milliméterrel volt keve­sebb a csapadéle, mint az élő-4 ző évtizedek átlagában a ha-' sonló őszi- téli—tavaszi hó­napokban. A talajvízszint 20 —30 centiméterrel alacso­nyabb (mélyebb), mint egy esztendővel ezelőtt, pedig ta­valy is száraz Volt a tél és a tavasz. A talaj nedvességte­litettsége a Pityudon végzett mérések szerint az 50—1Q0 centiméteres mélységi zóná­ban (diszponibilis vízkapaci­tás) mindössze 15 százalékos. A csapadékbiáhy jelenleg olyan nagy, hogy már az esőzések sé itiddkolják az ön- tözás rrl&líözését, különösen ott rierii, attól vari öntözőié- hetöség és berendezés. Első- sorban a gyümölcsösöknek, pillangósoknak, . legelőknek es ^kertészeteknek kéíl a víz, de érdemes öntözni a kalá­szosokat — a búzát — is! A jölerilegi helyzetben legalább SO—100 rriiilirnétér csapadék keli éné a növényekre, gye­pekre és gyümölcsösökre. Uh!» (ußHelek ts Ílílolu ? A Fél ső-tisza-vidéki Víz­ügyi Igazgatóság 3. számú szákászhrémbkségénék terü­letén március 2i-én a márki Kossuth Terriíölnszövétkezet — elsőként — kezdte meg az öntözést Ezt kövejően, főleg április eP5 napjaiban más f erméVös /.övetkezéiék is el­kezd fák ezt. a, nagyon fontos munkát, A Kmsznáhól öntöz­ni kezdtek a márki, nagy- ecsedi, koesordi, vásárosa mény—olcsvai és a nagvdo- hosi tértnélőszövetkezetek. A tuny ólma top's! öntözőfürt mentén elsőként öntözött az ópálvi Kossuth Tsz. E^t kö­vette a szamoss^gj Dózsa Tsz — legelőn — és a yvőr- teleki Aranykalász Tsz, amelynek vezető' rriindig is nagy gondot fordítottak az öntözésre, az öntözési lehető­ségek mavimáljs k'hnsznáiá- 'särä. E fürt mellett , vannak még a szamoskérí t.unvoerm- tolcsi és koesordi termelő­szövetkezetek, arnelvek nem hasznosítják a csatornák vi­zét. (A koesordi tsz csak a Krasznából öntözi A Szamosból egyelő’-'? csak a szamonbecsi Dózsa Tsz ön­töz legelőt. A csengeri tsz é* á’lami gazdaság, valamint a többi Szamos meríti tsz nem öntöz, nedig a Szamos men­tén még további 12 tsz-nek van öntözőberendezése. A Túr mentén egyetlen tsz se öntözött az eső előtt. A Sár- égéi- csatorna vizét viszont hasznosítja a méhteleki Pe­tőfi Tsz. A tiszabecsi öntözőfürt mentén öntöznek még a mi- lotai és a tiszakóródi tsz-ek. A milotai Üj Élet Tsz két esőztető berendezést üzemel­tet és legelőn felületi — árasztásos — öntözést végez. Vízügyi szakemberek véle­ménye, hogy az egész terüle­ten csak a milotai és a győr- teleki tsz-ek vezetői foglal­koznak igazán kielégítően és komolyan az öntözéssel. Szendrei József J. ______________ Kylre*ryhá*»: a Jósavárosban elkészült ÚJ lakóházak fotyainatasaa benépesülnek. (Hammel József felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom