Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-19 / 91. szám

ÄfS, Äpfflh íft iBLFr-MACTARORSZiW iff*é ' ' A tetteken a sor A KEDDI LAPOK NYIL- ▼ANOSSAGRá HO/TAk a vasárnapi tanácsválasztások eredményeit. A számok. a százalékok, a maguk tömör — de sokatmondó — nyelvén fejezik ki a bizalmat, a re »lényt. népünk politikai érettségét, a béke, a szocia­lizmus igénylését. Április 15- én a szavazatok demonstrál­ták azt a jó hangulatú, őszinte politikai légkört, ami a választások előkészítését is jellemezte. Ahogy nálunk már hagyo­mánya van, most is — a választások előkészítése so­rán — nem ígéretekre, kor­tesfogásokra kértük a vok- eökat Huszonnyolc szabad esztendőnk tettei beszélnek, bizonyítanak, különceképpen az MSZMP köziéi két évtize­des töretlen politikájának gyümölcse az az egység, ami a vasárnapi választásokon megnyilvánult. Ezt a politi­kát hagyták újra jóvá me­gyénkben is a választópolgá­rok közel 400 ezer szavazat­tal De nemcsak a megtett gazdag útra mondtak igent, hanem arra alapozva a jö­vőre is szavaztak. Arra a jö­vőre, amit a párt X. kong­resszusának határozatai és a IV. ötéves terv célkitűzései fogalmaztak meg. AMIKOR A /ÖVÖKÉ SZAVAZTAK a választók tudták, hogy az eredmények a mindennapi kemény mun­ka gyümölcsei. Még, jobban kell dolgoznunk a jövőben, hogy új gyárak, iskolák, la­kások sorakozzanak a követ­kező években is megyénk városaiban, falvaiban. Sokat kell még tennünk az ingázás csökkentéséért, hogy minél kevesebb szabolcs-szatmári embernek kelljen a családjá­tól távol keresnie a kenye­ret. A dinamikus fejlődés el­lenére továbbra is van hát­rány az ország fejlettebb vi­dékeihez viszonyítva. Nem elég a gyárakat, üzemeket idetelepíteni. A beruházott nemzeti vagyont, gépeket az eddiginél magasabb szinten kell üzemeltetni. Úgy is. hogy a modem gépek ne egy mű­szakban dolgozzanak, de úgy is, hogy fejlesztjük a most ipari munkássá válók szak­képzettségét. Különösen sok a teendő a nők, a fiatal lá­nyok szakmunkássá képzésé­ben. Hatékonyabbá kell ten­ni az oktatási intézmények­ben a fizikai munka megbe­csülésére, megszerettetésére való nevelést. A gyorsabb fejlődés felté­tele a mezőgazdaság belter­jességének, korszerűsítésének fokozása. Jelentős lépések történtek az utóbbi években a növénytermesztésben, ál­lattenyésztésben egyaránt a szakosított, korszerű szerve­zési élveken alapuló nagy­üzemi termelésre. Azonban ezt a munkát még csak el­kezdtük. Az országos mező- gazdasági programban meg­határozottak mellett me­gyénkben olyan speciális ágazatok problémáit is meg kell oldanunk, mint a gyü­mölcstermesztés rekonstruk­ciója, a labilis alapokon nyugvó burgonyatermesztés biztonságossá, jövedelmezővé tétele. Csak néhány jelentősebb gazdasági feladatot vázol­tunk azok közül, amelyek a következő négy esztendőben jócskán adnak munkát — az eddiginél nem kevesebbet — a most megválasztott tanács­tagoknak. Az élet- és mun­kakörülmények javítása, a kulturális, szociális, egész­ségügyi ellátottság magasabb szintre emelése mind-mind olyan gondok, célok, amiért lehet és keU cselekedni. Ezek az ismert megyei feladatok­ból fakadó teendők, de a nagy tervek mellett ott van­nak a helyi javaslatok ezrei, amelyek a jelölőgyűléseken fogalmazódtak meg. A megválasztott ta­nácstagok, a közeli na­pokban alakuló tanácsok nemcsak feladatokat kap­tak útravalóul. A jelölőgyű­léseken a választási talál­kozásokon. . beszélgetéseken ezrek és ezrek fejezték "Tti segítőkészségüket javaslata­ik végrehajtásához. Me­gyénkben is több tízezerre rúg azoknak az aktíváknak a száma, akik hónapokon át önzetlenül közreműködtek a tanácsválasztások előkészí­tésében. Még szélesebb azok­nak a tábora, akik társa­dalmi munkával segítik ter­veink megvalósítását, kör­nyezetünk, lakóhelyünk szeb­bé. gazdagabbá tételét. A tanácstagok továbbra is biz­ton számíthatnak választóik cselekvő támogatására. Az új tanácstörvény is egyik záloga a jobb munká­nak. A két éve életbe lépett tanácstörvény eddigi tapasz­talatai azt igazolják, hogy a szocialista demokratizmus fejlesztésének megfelelően sok lehetőséget biztosít a ta­nácsok számára. A nagyobb anyagi lehetőségek és a szé­lesebb jogkör hozzájárultak ahhoz, hogy a tanácsok a népképviseletnek, az önkor­mányzatnak még inkább megvalósítód legyenek. A most összeülő tanácsok­ban mindenütt lesznek olyan fiatalok, akiket először tisz­telték meg ilyen küldetéssel. Friss energiával, tervekkel érkeznek ők a közügy szol­gálatára. A közéletet azon­ban sokuknak most a gya­korlatban kell megismerniük. A Hazafias Népfront helyi szervein és a tanácsi appará­tus dolgozóin, de nem utolsó­sorban a pártszervezet se­gítségnyújtásán is múlik, hogy milyen gyorsan tanul­nak bele munkájukba a most megválasztott fiatal ta­nácstagok. NÉHÁNY HÉT ÉS MIN­DENÜTT MEGALAKUL­NAK A TANÁCSOK. Véget érnek a látványos esemény- sorozatok. Következnek a dolgos hétköznapok. Az el­hangzott szavaknak, javasla­toknak. a következő hóna­pokban. években tettekké kell válniuk. Minden alapunk megvan ahhoz, hogy remél­jük, négy év múlva megva­lósult, vagy túlteljesített tervekről, célokról adhatunk majd számot. (Cs. B.) Tanácstagok között A MENYASSZONY. Ti ■»dobon Nagy Kálmán- sal, a nagyközségi ta­nács elnökével jártunk a Taues« Termelőszövetkezet javítóműhelyében. Itt talál­koztunk Boros Lajos ismét megválasztott tanácstaggal. De rajta és a tanácselnökön kívül a műszaki iroda író­asztalénál ült a műhely ve­zetője, Vágó László, akit szántén a választók bizalma emelt megint a tanácstag rangjára. Amikor Ládi Júlia bérelszámoló bejött a szá­mára szükséges iratokért, már tréfából kérdeztük, nem tanácstag? — Igen — válaszolta leg­nagyobb meglepetésünkre és elpirult. — Hány éve« mindehhez, Júlia? — Már huszonegy leszek. A KISZ jelölt. Itt született, Dobon? r- Hát. félig-meddig...-— Hogy-hogy félig-med­dig? Itt. a szomszédban, a Reje-tanyán. De az Dobhoz tartozik. A tanácselnök segít a be­szélgetésben. Ez a tanyai kis­lány, aki egyre jobban elpi­rul, nem ilyen zavart, ami­kor közügyekről van szó. Segíteni akarunk és feltesz- szük a mindennapi kérdést: — Mi lesz az első dolga, most. a választás után? A fiatal tanácstag most már szemmel látható zavar­ban van. A tanácselnökre néz: — Megmondjam? Most már mi jövünk zavar­ba. A tanácselnök segít: — Ugyanis Júliát már csak egy hétig hívják így... Nagy nevetés a műszáki Irodában, a három tanácstag előtt, akik közül éppen Ju­ha menyasszony. Éppen ti­zenötödikén lett volna a la­kodalma. De mert közbejött • választás, egy héttel elha­lflsztották. Elvégre az ember lányának sok lenne egy nap­ra az, ha meg is választják, meg ki is választják. Be kell azt osztani. Egyik vasárnap­ra az egyik, másik vasárnap­ra a másik. AZ ELÉGEDETLEN. Rit­kán találkoztunk vidámabb hatvanhét éves emberrel, mint Horváth Gábor, Tisza- becs örökifjú tanácstagja, a Kis utca 32-ből. Nemrég pénzjutalmat ka­pott a megyei tanácstól, ki­váló szervező munkájáért. Azóta is mesélik választói, hogyan történt az ötszáz fo­rint kifizetése. Jött a postás, odamutatta a postautalványt, átnyújtotta aláírásra a tinta­ceruzát. Gábor bátyánk meg is fogta. Aztán forgatta az utalványt jobbról balra, bal­ról jobbra. Olvasta fenn­hangon. hogy a megyei ta­nács küldi a pénzt. — Nem jól van ez így édes fiam — mondta a pos­tásnak — merthogy a megyei tanács nem tartozik nekem egy huncut fillérrel sem. A kis postás, aki már ré­gen ismeri az örökös tréfa- esinálót. ezúttal megmérgese­dett: — Márpedig ne járassa ve­lem a bolondját, Gábor bá­csi, maga is nagyon jól tud­ja, miért kapta ezt. Ez már a harmadik ilyen utalvány, amit ma kézbesítek. De ma­ga érdemli meg a legjobban, mert maga nélkül nem nyer­tük volna meg azt a száz­hetvenezer forintot. Akkor végre felvette. Ti- szabecg egyik legidősebb, el- nyúzhatatlanul aktív tanács­tagja. aki a nagy árvízvédel­mi „kavicsfelvonulás” alkal­mából. amikor a nehéz te­herautók áradata a szó leg­szorosabb értelmében kezd­te már romba dönteni a Kis utcát, megmagyarázta a szomszédainak, választóinak, hogy attól még senkinek sem tort le az aranygyűrű az uj- járól, ha nem várta meg az útépítőket, hanem lapáttal és ásóval akár mindennap elegyengetett egy kátyút a háza előtti úttesten. így kezdődött a híres tiszabecsi' díj nyerés. « Ott volt velünk a tanács­elnök is, amikor az almás- kertjében meglátogattuk az újraválasztott tanácstagot. Azt hittük, hogy elégedett. Ehelyett mindjárt az elnöké­hez fordult: — Elégedetlen vagyok. Mi lesz a további utcalámpák- pal. W i nthágel Vilmos ta­nácselnök segítségkérőén fordult felénk: — Mit akarsz még? Min­den második villanyoszlopon van már lámpátok. Olyan vi­lágítást akarsz, mint a pesti körúton? Az idős tanácstag halálo­san komolyan válaszolt: — Olyat. Mert ez a mi ut­cánk. REKORD. Az igazi törté­net még csak ezután követ­kezett. Szatmári szokás sze­rint visszavágásra akartunk a tromf alá kártyát adni az idős tanácstagnak. Azt talál­tuk mondani: — Nem is tudjuk, Gábor bácsi,hogyan, lehet ilyen né­met nevű ember a tanács- elnöki székben ilyen színma­gyar faluban. Horváth Gábor akkor ab­bahagyta a metszést és ha­lálosan komolyan ezt mond­ta: — Jobb magyar ember ez, mint sok olyan, akinek ma­gyar neve van. És akkor a tanácselnökből is kibuggyant az érdekes vallomás: — Ha már itt tartunk, nem titok: az előző foglalkozásom pincér volt Méghozzá a Gellért-szállóban. Ezt a fog­lalkozást édesapámtól örö­költem, aki szintén ott doi­Segít-e a vállalat ? Nyereség kontra lakás Jó és rossz tapasztalatok néhány üzemben Lakásra, egyre több lakás­ra van szükség. Nemcsak azért, mert szaporodnak a családok, hanem a lakáskul­túra iránti igények is paran- csolólag követelik. A nyugodt körülmények között fekvő és kelő ember jobb kedvvel lát munkához, s minden tekintet­ben kiegyensúlyozottabban él. Nem ok nélkül áldoz álla­munk is egyre nagyobb össze­geket erre a célra, hiszen ná­lunk legfőbb érték az ember. A nagy közösség ereje azonban véges, nem jut egy­szerre, minden igénylőnek pénz, anyag, kölcsön. Éppen ezért indult az a hasznos kez­deményezés, hogy a vállala­tok, intézmények, szövetkeze­tek kollektívái is vegyenek részt ebben a munkában; kölcsönökkel is segítsék az arra érdemes dolgozókat la­kásigényük gyorsabb kielégí­tésében. Szabolcs-Szatmár megyében is sok helyen él­nek ezzel a lehetőséggel: je­lentős kölcsönöket adnak a dolgozóknak, mellyel kifeje­zésre jut a munka megbecsü­lése. Ilyen kölcsönöket ugyan­is csak bizonyos ledolgozott idő után, és csakis jó munka esetén kaphat az igénylő. Nem telik rá ? A Hajtómű- és Felvonógyár nyíregyházi, 4-es számú gyár­egységében ennek ellenkező­jéről panaszkodnak a dolgo­zók. Kérdésünkre elmondot­ták, hogy ez a téma „vállala­ti kategória” és náluk ilyen nincs. Többek között azért, mert a fejlesztési alapból nem telik, az — készlettúllépés miatt — teljesen le van köt­ve, s még másra sem jut. Próbálkoztak ugyan, hogy az igen tekintélyes múlt évi ré­szesedési alapból tartalékol-" gozott, egy negyedszázadon át Erdélyből került oda. A nagyapám meg Becsből ke­rült Erdélybe. Én nem so­káig pincéreskedtem. Amikor vége lett a második világ­háborúnak, még tizennyolc éves sem voltam. Winthágel, nagyjából azt jelenti magya­rul, hogy „szélsovány”. Hát, én már szélnek is vékony voltam, amikor édesanyám úgy határozott, hogy egy kis hízókúrára eljövünk a fehér- gyarmati rokonokhoz. Ott let­tem párttag. Először társa­dalmi munkának vállaltam a közigazgatást, aztán hiva­tásom lett és ittragadtam Becsen. Nem is tudnám már elképzelni máshol az élete­met... Míg ezt elmondta a falu újra megválasztott egyik leg­régibb tanácstagja, találkoz­tunk a feleségével is, aki a község köztiszteletben álló védőnője, nábrádi lány. El­mentünk az épülő orvosi rendelő mellett, amit a társa­dalmi munkáért kapott juta­lomból építenek, az új mű­velődési háznál, amit a Tücsökzene című remekmű huszonhat itt született stró­fája miatt Szabó Lőrincről neveznek el. Egy kastélysze­rű épület előtt az újra tag­nak választott elnök halkan számolni kezdett magában. Eleinte nem értettük. Sze­rencsére velünk volt Kálná- si Sándor tanácstitkár. aki megmagyarázta: — Ebben a házban él az az ember, aki évszázadok óta először tudott megmaradni ebben a büszke, papot, jegy­zőt mindig egy-két év után „menesztő” falu élén egy év­tizednél tovább. Kiváló mér­nök fia hozta helyre ilyen szépen a nyugdíjas ember házát. Winthágel Vilmos most azt számolja, hogy rá­vert. rekordot döntött. Mert a nyugdíjas főjegyző kereken tizenöt évig volt a helyi köz- igazgatás élén. ö pedig, most, hogy újra megválasztották, már tizenöt évig — és egy napig. OoMyi BUo Zoltán nak, de — mivel a vállalati kollektív szerződés ezt nem rögzíti — a szakszervezeti ta­nács ezt is elutasította. Pe­dig csak a gyáregység dolgo­zóinak néhány forintjáról lett volna szó, amiből már egy-két ember jelentős anya­gi segítséget kaphatott volna lakásának felépítéséhez Például, a MEZŐGÉP, a SZÁÉV Furcsa ez már csak azért is, mert egy sor olyan válla­lat van Nyíregyházán, ahol valóban mérlegelni kell; a dolgozók Ilyen irányú segí­tésére, vagy fejlesztésre for­dítsák-e a rendelkezésükre álló pénzt? Közismert példá­ul a MEZŐGÉP helyzete, aho] szinte minden fillérre szük­ség van a szinttartó fejleszté­sekre. Mégis az idén 300 ezer forintot biztosítanak négy dolgozó segítésére OTP-lakás- hoz. Ezenkívül 100 ezer forin­tot a részesedési alapból to­vábbi 10 munkásnak. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat is a fej­lesztési alap terhére nyújt 20 dolgozónak jelentős kölcsönt. Ezenkívül olcsón ad bontott anyagot az építkező munká­soknak és jutányosán biztosít a munkához kisgépeket. Pél­dául betonkeverőket napi 30 forintos bérleti díjjal. S ha a nyereség úgy alakul a ké­sőbbiekben, a részesedési alap terhére is számításba jöhet az ilyen irányú segítségnyújtás. Szerdán ülést tartott a me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság. Több — a közeljövőben induló — népi ellenőri vizs­gálat programját fogadták el. A megyei NEB részt vesz egy országos vizsgálatban, amelynek során a nagyüze­mekben dolgozó nők életkö­rülményeiről, helyzetéről ké­szítenek elemzést. Több községi népi ellenőr­zési csoport az iskolai, óvodai, napközi otthonok és bölcső­dék pénz- és anyaggazdálko­dását vizsgálják, más népi el­lenőrzési csoportok pedig a legeltetési bizottságok mun­kájával, pénz- és anyaggaz­dálkodásával foglalkoznak. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a folyékony üzem­anyag-gazdálkodást vizsgál­ja a következő hetekben. Ar­ra keresnek választ a népi el­lenőrök, hogy a gazdálkodó termelőszövetkezetek a folyé­kony üzemanyagokat (benzin, gázolaj és kenő motorolaj) hatékonyan használják-e fel, kellően takarékoskodnak-e és érvényesül-e a társadalmi tu­lajdon védelme. Azt is meg­nézik. hogy a termelőszövet­kezetek rendelkeznek-e meg­felelő űrtartalmú tároló­edénnyel a folyamatos üze­meltetéshez és üzemanyag­tartalékoláshoz. Számos részkérdés megvá­laszolásával alakítják ki az átfogó képet. Többek között azt is vizsgálják, hogy az üzemanyag-felhasználás arányban áll-e a megtett tel- iesítménvekkel, s például ez utóbbi adatokat hogyan rög­zítik és igazolják. Milyen az elszámolás ellenőrzése, mi­lyen normák alapján adják ki az üzemanyagot, az illető jár­művekhez az adott típushoz előírt üzemanyagot használ­A Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalatnál a kol­lektív szerződés alapján ..a mindenkori fejlesztési alap tartalékalappal csökkenteti összegének 4 százaléka” jirí erre a célra. Ez évre ez 200 ezer forintot jelent. A részed sedési alapból pedig a felosz­tásra szánt összeg 30 rtaooa túli részesedés 30 száza 4 ; a, maximum 100 ezer forint ke­rül kamatmentes hitel formá­jában a lakásépítő dolgc -ók­hoz. Ilyen alapon ez évben is mintegy 15 család segítés« oldható meg. ÜamaHneniPs hitel Jó példa tehat van éppé« elegendő, sok lenne felsorol­ni a többieket is. Közöttük a fővárosi központú nyírbátori növényolajgyárét is, ahol szintén megtalálták a módját^ hogy évről évre adnak jó né­hány dolgozónak kamatmen­tes hitelt építkezéshez. szén nem csak önzetlen segíti ség ez. A vállalati segítséggé hamarabb, jobb lakásviszo­nyokhoz jutó dolgozó — s ezt tapasztalatok is bizonyltján — igyekszik ezt meghálálni még jobb munkával és a kol­lektívával való tartós kapcso­lat elményítése árán. S a gazdasági vezetésnek sem kö­zömbös, hogy milyen embe­rek alkotják a törzsgárdálj mert ezekre az emberekre el­sősorban lehet mindenkor számítani. Ezt kellene figye­lembe venni a HAFE köz­pontjában is. Tóth Árpáé 1 Arra is választ keresnek, hogy az üzemanyaggal való ésszerű és takarékos gazdál­kodás elősegítésére alakítot­tak-e ki ösztönző rendszert (bérezést, premizálást), s ha igen, ezt mely munkakörökre terjesztették ki. Kiterjed a vizsgálat a túl­fogyasztások elemzésére ia, főként arra, hogy ezekben aa esetekben az illetékesek ke­resték-e a hiba okát, s tör­tént-e mulasztások esetén fe­lelősségre vonás. Ellenőrzik 3 népi ellenőrök, hogy a vizs­gált időszakban a gépjármű­vekből mennyi üzemelt rossz kilométerórával, s mennyi ideig, továbbá ilyen esetben hogyan állapítják meg a tel­jesített kilométert, üzemórát. Foglalkoznak az üzem­anyagjegyek kezelésével, utalványozásával is, továbbá az üzemanyagok leltározási rendjével. Sor kerül a szervezett üzemanyag-ellátás érdeké­ben tett intézkedések elem­zésére, továbbá az ÁFOR-ral való kapcsolatra, azaz: minő­ség, mennyiség szempontjából megfelelő-e a szállítás, ho­gyan veszik át az üzemanya­got, s egyáltalán ki végzi a szállítást. A népi ellenőrök arra is vá­laszt keresnek, vajon a belső ellenőrzés milyen időszakon­ként tűzi napirendre a gén­járművek rendeltetésszerű és gazdaságos üzemeltetésének vizsgálatát, s az ilyen belső ellenőrzés után történnek-e megfelelő intézkedések. A vizsgálatban, amely ápri­lis-májusban zajlik és az idei adatok mellett a korábbi évek dokumentumait Is vizs­gálják. három járási és egr járási-városi Néni Ellenőrzés! Bizottság szakembere! is részt vesznek, (m.) A megyei NEB napirendién Menoyit fogyaszt a kocsi? Népi ellenőrök vizsgálták az üzemanyag* gazdálkodást

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom