Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-10 / 58. szám

Í9T3. mlreíis ü. KELET • M AGY ARORSZAö S. ©1M Pártszervezég-pártirányftás A párttaggyűlések előkészítése Művelődési ház és iskola Uj módszerrel tanulnak a felnőttek A PARTSZERVEZET LEG- FELSÖ FÓRUMA a párttag- gyűlés, ahol az alapszervezet­hez tartozó kommunisták ki­fejthetik véleményüket, ja­vaslataikat, állást foglalhat- nak munkahelyük, körny^’0- tük politikai jelentőségű kérdéseiben, döntéseket, ha­tározatokat hoznak. Nem min­degy tehát, hogyan készülnek fel a párttagok egy-egy tag- gvülés munkájára. Tudják-e előre, hogy miről lesz szó, miről kell dönteniük, vagy csak ott, a beszámoló során értesülnek erről. Alapszervezeti titkárokkal beszélgetve gyakran hallani panaszt, hogy a taggyűlés utón a folyosón, vagy másutt, kisebb csoportokban folyik az a vita, amelynek a taggyű­lésen lett volna a helye. E je­lenség okait vizsgálva, az ese­tek többségében kimutatható, hogy a vezetőség nem jól ké­szítette elő a taggyűlést. Mint ahogy az is igaz, hogy az aktív, vitatkozó, alkotó jelle­gű taggyűléseket általában gondos előkészítő munka ered­ményezi. A pártszervezetek vezető­ségeinek munkájában sajnos ma még eléggé általános az b módszer, hogy a munkater­vük szerint megjelölt időben megtárgyalják a soron kö­vetkező taggyűlés témáját, el­döntik időpontját és azután a kialakult gyakorlat szerint összehívják azt. Ennél több azonban nem történik a veze­tőségi ülés és a taggyűlés kö­zött. Sőt az is előfordul, hogy amikor egy-egy párttag ér­deklődik a taggyűlés témája felől, akkor — a rosszul ér-' telmezett titoktartás miatt — ezt a választ kapja: „majd ott megtudod”. A PARTON BELÜLI DE­MOKRATIZMUS egyik na­gyon fontos eleme és követel­ménye, hogy a kommunisták időben értesüljenek azokról a kérdésekről, amelyek vélemé­nyüket, állásfoglalásukat, döntésüket igénylik. Csak ez esetben várható el tőlük, hogy — Korán tavasz lesz — fordította felém arcát egy pillanatra. — Különben az idén nemigen lesz se tél. se tavasz. — Februárban, március­ban áll a bál — jegyeztem meg mosolyogva. — Még ki táncolhatja magát a tél. — Akárcsak egy vénember — nevetett. Cigarettával kínáltam uti- társamat, beszélgettünk, hogy szaporábban fusson az idő. — Nem szeretem ezt a csattogást. Nem is szívesen utazom, de a fiam nem ha­gyott békén, hogy jöjjek már fel. látogassam meg a kis unokát. És képzelje, el­vitt a gyárba is. ahol dol­gozik. Azt mondja: na apám, ezt nézze meg. így dolgoznak ma a suszterek, a csizmadiák! Azelőtt sose láttam cipőgyárat, hát el­képzelheti. kartársam, hogy meg-megálltam az ámuldo- zástól. Én egyetlen egy pár új csizmát csináltam életem­ben! Akkor, amikor 1917- ben felszabadultam. A se­gédvizsgához kellett. Csodálkozva néztem rá. Szürkés arcának ráncai kö­zött kutattam a múlt hal­ványuló emlékét. — Más pályára terelte a sors? — Dehogy terelt. Sehová m kecelt. Apám csizmadia rendezett gondolatokkal, kel­lő ismeret- és érvanyag bir­tokában, felelősséggel vitat­kozzanak és döntsenek. Mi legyen tehát az előké­szítő munka gyakorlata? Nagyobb alapszervezeteknél, ahol pártcsoportok vannak, a vezetőségi ülés után célszerű összehívni a pártcsoportbi- zalmiakat és tájékoztatni őket a következő taggyűlés napi­rendjéről. Ne elégedjenek meg azonban a „címek” felsorolá­sával, hanem mondják el a napirendre kerülő témák lé­nyegét, a vitára számot tartó legfontosabb kérdéseket, a vezetőség álláspontját, esgt- leges alternatív javaslatait, és ismertessék a tervezett ha­tározati javaslatot is. Ezt követően a bizalmiak tájékoz­tassák a pártcsoport tagjait, ami történhet a szokásos párt- csoport-értekezleten, de egyé­nenkénti beszélgetéseken is. Több pártszervezetben egyéb­ként gyakorlattá vált, hogy a párttagok pártcsoport-érte­kezleten kötetlen beszélgetés formájában kialakítják kö­zös álláspontjukat a taggyű- lés napirendjével kapcsolat­ban, és megbíznak valakit a csoport tagjai közül, hogy azt a taggyűlésen a csoport nevé­ben mondja el. (Ez termé­szetesen nem korlátozza a párttagok jogát, hogy a párt- esoport többségétől eltérő vé­leményüknek a taggyűlésen hangot adjanak.) A TAGGYŰLÉS ELŐKÉ­SZÍTÉSÉNEK ez a módszere több, de különösen két szem­pontból nagyon hasznos. Egy­részt: a párttagok mindegyi­kének van ideje és lehetősége arra, hogy egyénileg átgon­dolja a témát, mérlegelje a döntésre váró kérdéseket, összevesse ezeket a környeze­tében szerzett tapasztalatai­val, felmérje a döntés várható következményeit, és mind­ezek birtokában megalapozott egyéni véleménnyel járuljon hozzá a taggyűlés munkájá­hoz. A kommunisták egyéni véleménye a taggyűlési vitá­ban összecsaphat, változhat, volt, és az lett minden fia. Én is. a legkisebb. A töb­biek szétszóródtak az ország­ban, én meg ott maradtam apám mellett. Amikor meg­halt, a nevemre Írattam az iparengedélyt, és megnősül­tem. Öt gyerekünk jett. Él­tünk, ahogy tudtunk a sar- ka Iáéból, talpalásból, folto­zásból. — Uj cipőt, csizmát senki sem rendelt? — Senki. A parasztok csak a vásárban vettek új csizmát. Ketten voltunk csizmadiák a faluban. Hoz­zám csak javítani hozták a lábbelit, a másik szaktárs né­ha csinált egy-egy pár csiz­mát de mindig ráfizetett, mert olcsón vállalta. Verse­nyezni akart a vásári áruval. Nem dicsekvésből mondom, nem Is panaszképpen, de nálam mindig annyi volt a javításra váró csizma, ba­kancs. hogy mozdulni se tud­tam tőle. Reggel felkeltem, leültem a háromlábú szé­kemre és késő éjjelig nem álltam fel, csak az ebédhez, a vacsorához. Mert minden­kinek azonnal kellett volna a folt, a sarok, hiszen nem­igen akadt nekik másik pár lábbelijük. — Amikor a gyerekek cse­peredni kezdtek, már köny- nyebb volt, mert segítettek — szőtte tovább az emlékeit. de a végső döntés ezeknek a véleményeknek mégis egy olyan összegezése, amely a lehetséges alternatívák közül a legjobb, és amely legkevés­bé rejti magában a tévedés veszélyét. Másrészt azért hasznos az előkészítésnek ez a módszere, mert neveli a párttagságot, fokozza a párt- tagok egyéni, személyes fele­lősségének érzetét, A dóítést, a határozatot még inkább sa­játjának érzi minden párttag, ha annak kialakításában sze­mélyesen részt vett, Ezzel, és csak ezzel kerülhetők el az utólagos viták, a végrehajtás­ban, a cselekvésben jelentke- ző különbözőségek, fegyel­mezetlenségek. Ezen az úton egyeztethető össze a kollektív döntés a személyes felelősség- gél. így érhető el, hogy a tag­gyűlés határozata ne csak a „hozzáértő”, a „jól tájékozott” vezetőségi tagok, állami, gaz­dasági vezetők véleménye alapján szülessen meg, hanem kimunkálásában részt ve- gyen az alapszervezet minden tagja. Természetesen ott, ahol nin­csenek pártcsoportok, ez az előkészítő munka, a pártta­gokkal való beszélgetés a pártvezetőség tagjaira vár, de ott sem nélkülözhető. / MINDEZT PERSZE ÉRTE­LEMSZERŰEN szükséges fel­fogni. Nem feltétlenül igény­li az előkészítésnek ezt a módját az olyan taggyűlési napirend, amely tájékoztató jellegű, például a felsőbb pártszervek olyan határoza­tainak ismertetése, amelyek nem igénylik az alapszer»* zet döntését, határozatát. Vannak azonban bőven olyan napi­rendek (éves gazdasági terv, zárszámadási beszámoló, üzem- és munkaszervezés, munkafegyelem, községfej­lesztés, a pártélet belső kér­dései stb ), amelyek vitájának ilyen módon történő előkészí­tése nem nélkülözhető. Petroszki István, az MSZMP KB munkatárat — Úgy, ahogy ml segítettünk apánknak. És ahogy felsza- badultajc nálam, rögtön ki Is röppentek. Undorodtak a sok rossz lábbelitől. Meg akkor már munka se akadt annyi, mint korábban, pedig a másik kartárs is meghalt, egyedül voltam a faluban. Reménykedtem, hogy leg­alább egy gyerek velem ma­rad. Nem maradt. Elmentek Debrecenbe, Miskolcra, meg Pestre. Nem mondom, jó so­ruk van. örülök neki. Csak­hogy nekünk meg nehéz. A feleségem beteges, s én se vagyok már valami nyalka legény. — Miért nem költöznek egyik gyerekükhöz? — Melyikhez? Meg ott a ház, a műhely. — Akad munkája? — Annyi, hogy az ár meg ne rozsdásodjon. Mondja, kartársam: ki jár ma ócska, foltoß csizmában? Senki. Dolgozni gumicsizmában mennek, annak nem árt a sár. a víz. a hó. Ha kilyu­kad, eldobják, másikat vesz­nek. Vasárnap, ünnepnap, meg mindenki cipőben jár. Még nyáron is. Már az öre­gek is. Gyermekkori emlékeim fu­vallata hozta sodorta elém a torokszorongató képeket: tavasztól késő őszig mezít­láb járt gyermek és felnőtt Mindenre van megoldás, csak meg kell találni. Kö­vetkezésképpen nincs meg­oldhatatlan kérdés. Pedig hányszor elhangzott az utób­bi években: mit is kellene, lehetne tenni? Mármint an­nak érdekében, hogy több felnőtt embernek, főképp nőnek adjunk szakmát a ke­zébe. A maga. de mindnyá­junk, megyénk iparosodása érdekében. Ennek a kérdés­nek a nyomában ott áll egy másik gond: még nagyon sok dolgozó, valamint nem dol­gozó, de munkaképes korú nőnek nincs meg még az ál­talános iskolai végzettsége sem. A dolgozók iskolája pe­dig csak az egyik és neon is a legszerencsésebb megoldás erre, ezt már az illetékesek is felismerték. Mert ma már felgyorsult tempójú életünk­ben nehéz kisiskolás módjá­ra esténként, másodnapon- ként iskolapadokba ültetni a harmadik, negyedik X-üket taposó embereket. Reformra lenne szükség — hangoztat­tuk. De hogyan? Ha a Dunántúlon _ merlek... Márpedig a megoldás meg­volt, mint fentpbb említet­tük. csak észre kellett venni. Ujfehértön észrevették. — Töprengtünk mi is ele­get ezen — avat gondjaikba Vincze Sándor, az Ady End­re körzeti művelődési ház igazgatója. Különösen azóta, hogy híre kelt, ipart telepí­tenek nagyközségünkbe. Ak­kor viszont szakemberek, képzett munkások i6 kelle­nek. Az alap, amivel to­vább léphetünk az általános iskolai végzettség. Nem be­szélve azokról a traktoro­sokról. gépkezelőkről, gép­kocsivezetőkről, akik már dolgoznak ugyan a gazdasá­gokban, de hatosztályos vég­zettséggel. A bátrabbak, a vállalkozóbb kedvűek elvé­gezték már az általános is­kola felsőbb osztályait, de hat esztendeje nálunk sem sikerült újraszervezni a dol­gozók iskolája hagyományos formáját. Ebben a töprengéses idő­szakban a Népművelés című folyóiratban olvasott valami nagyon érdekeset — ahogy elmondta. A Népművelési Intézet kidolgozott egy tan­folyamtematikát, mellyel gyorsan, — az utolsó két osztály egyenként öt hónap alatt, az alsóbb osztályokat párosával öt hónap alatt — tán kettőt ígért azért a ko­pott cégtábláért. Azt mond­ja, régiséget gyűjt. Van egy kis házi múzeuma. Kérte a háromlábú széket is, meg a szerszámokat Cakompakk! Hogy ez már ritkaság. Elhi­szem, hisz azzal dolgozott az apám is. Na, szóval nem ad­tam. Mondom a fiamnak„ hogy jártam a kunyerálóval. A fiam meg: el ne adjon apám egy tűt, egy árat se. Ha már úgy gondolja, hogy nem kell, akkor lemegyek érte! „Minek az neked?” — kérdezem. „Minek? Hát itt a gyárban rendezünk belőle múzeumot a klubszobában, vagy másutt...” És így is lesz: az ebédlő egyik sarká­ban alakítják ki, úgy ahogy nálam van otthon. Ki hitte volna, hogy apám szerszá­mai. kaptafái oda kerülnek, ahol percenként készül egy pár finom bőrcipő? Hát ké­rem. nagyot változott a vi­lág, ez az igazság. Vagy nem így vélekedik? A vonatkerekek csattogó lármája elnémított bennün­ket néhány pillanatra. Aztán megint az öreg csizmadia, a foltozó varga beszélt. aki szerszámait „közszemlére” adja, mert a „népek” ritkán viszik hozzá foltozni, flekkel- ni lábbelijüket, így hát már annyit sem keres, hogy kétszer tisztességesen meg­törnie belőle a pipáját. és ahogy ezt a Tolna, illet­ve Fejér megyei példák a gyakorlatban igazolták: ered­ményesen fel lehet készíteni felnőtt embereket az általá­nos iskola bármely osztálya anyagából az osztályozó vizs­gákra. Ez kell nekünk — gon­dolta Vincze Sándor —, és összeültek Lakatos Gyulával, az újfehértói 3-as számú ál­talános iskola igazgatójával (aki korábban a dolgozók is­koláit vezette), hogy megbe- széljék a teendőket. Ha a Dunántúlon merték, ők is megpróbálják. Megkérték a tematikát a Népművelési In­tézettől, a működési enge­délyt a járási hivataltól, majd megfogalmazták és az iskolás gyerekekkel szinte valamennyi családhoz eljut­tatták az iskolába jelentke­zést meghirdető, ismertető felhívást. Sikeres kísérlet A vártnál nagyobb sikert hozott a kísérlet,. Sokkal többen jelentkeztek, mint amennyire számítottak. S nincs lemorzsolódás. Akik beiratkoztak, derekasan ta­nulnak, pontosan eljárnak a foglalkozásokra, persze nem is olyan nehéz eleget tenni az „iskolalátogatási” kötele­zettségnek. Hetenként egy alkalommal tartják szaktaná­rok vezetésével a négyórás, klubszerű foglalkozást, min­den osztályban. Az első, szeptemberben indított tan­folyam 16 résztvevője már vizsgát tett az ötödik, hato­dik osztályból, igazán jónak mondható 3,4-es átlaggal. És már valamennyien a 7. osz­tály anyagával ismerkednek. Most egy hetedik osztály. 44 részvevővel, és egy nyolca­dik osztály 21 résztvevővel működik — a művelődési házban! Tandíjmentesen, mert a tanárok munkáját — túlóraként — a községi ta­nács díjazza. Csuoán a Bu­dapestről megrendelt tan­könyvek költségeit kellett vállalniuk a tanfolyam részt­vevőinek. Egyébként ennek az újszerű oktatási formá­nak megfelelő külön tan­könyvet szerkesztettek. Azt véve alapul, hogy élettapasz­talatokkal rendelkező, gya­korlati gondolkozású felnőt­tek forgatják majd, az is­mereteket sűrítve, lényegre törően tartalmazzák. A tanulók között — amint ez az osztálykönyvekből ki­derült — sok a htb. a „nem dolgozó háziasszony”. Közü­lük eggyel, Szilágyi Sándor- néval alkalmunk volt be­szélgetni, hogyan is érzi ma­gát újra az iskolapadban. — Hát éppen ez az. hogy nem kell abba az iskolapad­ba ülnöm, ahol talán éppen a 7. osztályos fiam ült előt­tem. Úgy érzem, ezt a for­mát éppen nekem találták ki. Szeretnék dolgozni men­ni, úgy 'hallom most már nem is olyan sokára lesz is egy ruhaüzem nálunk. Azt viszont tudom, ma már a nyolc osztály nélkül lassan sehová sem lehet elmenni doigozni, ha az ember ko­molyan akarja venni a mun­káját. De hetenként három­szor eljárni pontosan az is? kólába. — azt már nem vál- lalnám. Itthon, amikor időm és kedvem van leülök ta­nulni. Mert azért kell! Szí­vesen is tanulom a ma- gyárt, meg a számtant. Ami meg nehezebben megy. a ké­mia, a fizika, azt meg azért, Nemcsak a bizony ítványért Egy másik tanfolyamos, K. Péter — kívánságára telje« nevét nem közöljük — je­lenlegi munkaköre, egy új megbízatás ellátásához sze­retné megszerezni az általá­nos iskolai végzettséget mert továbbtanulási szándé­ka van. Hajdúhadházon, m tsz közös vállalatnál dolgo­zik: — Nekem is nagyon meg­felel ez az újszerű oktatási forma. Korábban is érdekelt volna, de nem volt lehető­ség. Ezért örültem, amikor gyermekeim hazahozták a felhívást. Azonnal jelentkez­tem. Jók az előadások, sál* segítséget kapunk a tanárok­tól. Itthon rendszeresen ta­nulok. Megértik ugye. ne­kem nemcsak a bizonyítvány kell... Legyünk, ne legyünk bié zalmatlanok az újjal szem­ben? Mindenesetre meg­hallgattuk egy legilletéke­sebb, egy pedagógus véle­ményét is a gyorsított tan­folyamról. Az öt hónap. a heti egyszeri foglalkozás, a tömörített tankönyvek ele­gendők-e az ismeretek ala­pos elsajátításához? — Véleményem szerint jé ez a módszer — állítja ha­tározottan Moldván Ferenc, a 2-es számú általános isko­la földrajz—történelem «Síikor tanára. Azt kell figyelembe venni, hogy egy ilyen tan­folyam hallgatóinak zönia* középkorú, akik önhibájukon kívül nem tanulhattak, é9 maguk határozták el, hogy; most pótolják. Komoly em­berek, akik komolyan ve­szik, amibe belekezdtek Na. gyón jók a tankönyvek is, alkalmasak arra, hogy szor­galmas magántanulással ön­állóan feldolgozhassák a ta­nulók az anyagot. Egyébként oktattam a hagyományos dolgozók iskolájában is. Ál­líthatom, ott sem tudtak töb­bet a hallgatók, mint ezen a tanfolyamon. Egyhangú helyeslés, síkéi kíséri a kísérletet. Ujfehér- tón — a nagy érdeklődésre tekintettel — szeptemberben folytatják. Most már csak követők kellenének. Kádár Edit FIATAL MUNKÁSOK AZ ISG-BEN. EzredmilHméter pontossággal, — mondja Maródi Lajos beállító c-soportvezetí Papp Katalin esztergályosnak, az Ipari Szerelvény- és Gép? gyár mátészalkai gyárában. (Elek Emil felvétetek Az öregember a sarokba húzódott, és mélázó tekin­tettel bámult ki a vonatab­lakon, nézte a szemfájdító- an sík alföldi tájat, amelyre üvegburaként borult a látó­határ. Bába Mihály: Egy pár csizma Vagy a levágott csizmáiéi­ból eszkábált szandálban. — Csak a tisztesség miatt van még kint a cégérem. De azzal is megjártam. Jött egy úr, hogy adjam el, megve­szi. ad érte száz forintot. Az-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom