Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-06 / 54. szám
1ÜPÄ. «Iriáos §. imm-wfäitooi&m PárUzervezés-pártirányftág Kommunisták a tanácsokban POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI életünkben elég gyakori, hogy akkor kerül egy-egy szervezet vagy intézmény az érdeklődés középpontjába, amikor nagy eseményére — kongresszus- ra, alaposabb értékelésre — készül. A tanácsokról azonban nem lehet ugyanezt elmondani, hiszen szinte ál- landóan az érdeklődés középpontjában állnak. A lakossággal való állandó és szoros kapcsolatuk már önmagában is „napirenden” tartja munkájukat. De a pártszervek és -szerveze- tek is sarkalatos teendőjüknek tekintik a velük történő foglalkozást, szervezeti problémáik megoldását, munkájuk fejlesztését. A tanácsok szervezetében az elmúlt évben — a tanács- törvény alapján — jelentős változás következett be. Bár az átszervezés — a járási tanácsok megszűnése, a nagyközségek és a közös tanácsú községek kialakítása stb. — jobbára befejeződött, de a pártszerveknek és -szervezeteknek ma is elég sok gondot okoz a szervezeti feladatok megoldása. Amíg ugyanis korábban a tanácsok szervezeti problémái szerepeltek napirenden. addig napjainkban már elsősorban arról van szó, hogy a pártszervek és szervezetek igyekeznek saját szervezeti felépítésüket a tanácsokéhoz igazítani. És itt nem csupán „szervezési" szempontokról van szó. Nagyon fontos eleme ez a pártszervezetek tartalmi munkájának is, nevezetesen a tanácsok hatékonyabb irányításának és ellenőrzésének. A pártszervek, a pártszervezetek — a párthatározatnak megfelelően — országszerte érvényt igyekeznek szerezni a tanácsok párti rá - nyítása szempontjából alapvetően fontos területi elvnek. Annak, hogy a szocialista állam valamennyi szerve a párt azonos szintű szervének közvetlen irányítása és ellenőrzése mellett végezze feladatát. E szervező munka keretében kerül sor — természetesen ott, ahol erre a feltételek megértek — községi pártbizottságok, csúcsvezetőségek létesítésére. Több esztendős gyakorlat bizonyítja ugyanis, hogy az önállóságban és jogkörben gyarapodott községi tanácsok pártirányítására és ellenőrzésére megfelelő hatásfokkal elsősorban ezek a pártszervek képesek. De azokban az önálló tanácsú községekben, ahol csupán üzemi — például termelőszövetkezeti — pártalapszervezet működik, célszerű lehet ezek községi-üzemi jellegű pártszervezetekké való átminősítése, vagy területi pártalapszer- vezet létesítése is. BAR A SZERVEZÉSI TENNIVALÓK nagyon fon- tosak, de nem önmagukért történnek: mindenkor a tartalomnak, ez esetben a hatékonyabb pártirányításnak és ellenőrzésnek vannak alá- rendelve. A jó, a helyes szervezeti kereteket ugyanis tartalommal is meg kell tölteni. A pártirányítás akkor hatékony, ha érdemben segíti, hogy a tanácsok egyrészt betöltsék népképviseleti-önkormányzati jellegükből adódó feladataikat, másrészt a törvények, határozatok pontos, fegyelmezett végrehajtásával érvényesítsék a központi irányítást. Amíg a területi elv gyakorlati átültetése jobbára szervezési feladatot jelent a pártszervezetek számára, addig az eszmei, politikai munka a pártirányítás alapja, tartalma. Ez utóbbit nem lehet szervezéssel, még kevésbé utasítgatással helyettesíteni. E kettő ugyanis ellentéte egymásnak. Amíg az utasítgatás csorbítja a tanácsok önállóságát, addig az eszmei-politikai irányítással együtt jár öntevékenységük, önállóságuk erősödése. Bár az eszmei-politikai irányítás módszerei ma már tisztázottak, s a legtöbb pártszerv és -szervezet munkájára mindinkább ez a jellemző. a mindennapi életben mégis ebben követik el a legtöbb hibát. Elég gyakori például, hogy a párt- szervezet határozatát „egy az egyben” ismertetik, a tanács végrehajtó bizottságának ülésén, vagy a tanácsülésen. A tanácstagok az így előterjesztett „javaslatot” legtöbbször vita nélkül elfogadják. határozattá emelik. Ezekben a pártszervezetekben nem tudatosult még kellően: sem a pártvezetőség, sem a taggyűlés nem hozhat határozatot a tanács végrehajtó bizottságát, vagy magát a tanácsot illetően. Állásfoglalásaik és irányelveik nem a tanácsi szerveket kötelezik, hanem az ezekben dolgozó kommunistákat, legyenek azok vezetők, vagy tanácstagok. Ok felelősek a határozatot hozó pártszerv, vagy szervezet előtt annak végrehajtásáért, amiért politikai felelősséggel tartoznak. A tanácsok pArt- IRANYItAsABAN tehát — a párttestületek mellett — személy szerint is nagy feladat hárul a kommunistákra. A párton kívüli tanácstagok körében képviselniük kell a pártszervek határozatait, állásfoglalásait. Ez a képviselet pedig kellő fel- készültséget igényel: vitakészséget, az adott kérdések alapos ismeretét. A vitakészséggel rendelkező kommunista az ellenvéleményt képviselő tanácstagot nem úgy tekinti, mint rendszerünkkel szemben állót, hanem ügy, mint aki segíteni szándékozik a közösség ügyét, de akit a párt igazáról megkell győzni. Az ilyen egészséges légkörben talál táptalajra a szocialista demokratizmus, szélesedik a szocializmus építésében az együttműködők köre. A pártirányítás érvényesítése tehát — többek között — ezt a felelősséget is követeli a pártszervektől és pártszervezetektől, hogy politizálni, érvelni tudó. a közéletben jártas párttagokat javasoljanak megválasztásra az állampolgároknak. E követelményt természetesen a fiatal párttagok esetében megfelelő módon kell értelmezni. Az élettapasztalat hiányát nem lehet nekik felróni, de a közélet, a társadalmi tevékenység iránti fogékonyság velük szemben is követelmény. Az állampolgárokat egyre inkább érdekli és érinti, hogy közvetlen népképviseleti szervük hogyan gazdálkodik bizalmukkal, anyagi javaikkal és a lehetőségekkel. S a pártirányítás hatékonysága is mindenekelőtt eze” mérhető. M. S. ,,/#í születtem, itt élek...66 liszalöki patrióták Kása Gábor ált. isk. tanár FerenczI Ákos nyugdíjas Marázi Gábor technikus Életmódunkhoz hozzátartozik a közéletiség is. Kérik-e erre az embereket vagy egyáltalán maguk is érzik ennek szükségességét? Talán mindkettő: kérik is, meg a belső szükség is hajtja az embereket. E közéletiségnek, tenniaka- rásnak egyik formája a társadalmi munka. Hogy van-e rangja, becsülete, ez elsősorban a vezetéstől függ. és azoktól, akik végzik. így vélekedett a nyugdíjas Ferenczi Ákos bácsi is. aki fizetség nélkül társadalmi kötelességből látja el a sportköri teendőket. Karmestere volt annak a nagy munkának, amelynek eredményeként megszületett a sportpálya. Sok dolgos kéz. diákok, munkások, hivatalnokok fogtak lapátot, jött a tsz Zetorja, hordták a földet, alakították a pályát. S mikor összeszámolták menynyit is ér, bizony jóval felül volt az egymillión. Idén újabb nagy munkába kezdenek. Edzőpályákat lé tesítenek. Úgy tervezi Ákos bácsi, hogy új szakosztályo kát alakítanak, bevonják a felnőtt lakosságot is a sport - ba. Különösen az üzemekben dolgozó nőkre számítanak. — Évről évre jobbak a lehetőségeink, amióta az üzemek fejlődnek. Itt van a HÖDIKÖT, az ÉRDÉRT, a vegyesipari vállalat. Sok nő, fiatal lány jutott munkához, s így lehetőségünk van nekünk is, hogy atlétikai szakosztályt stb. is alakítsunk — magyarázza. Hogy Ákos bácsit mivel honorálják a sok-sok társadalmi munkáért? Nem ezért teszi. Életeleme. Tavaly a tanácstól megkapta a Kiváló társadalmi munkáért jelvényt. Büszke rá. Talán arra még inkább, hogy hatvankét évesen is Úgy érzi, szükség van rá, nem haszontalan az a munka, amit ő végez. Ha majd zöld lombot öltenek a fák, s a nyíló, pompázó rózsák szemet gyönyörködtetnek, akkor értékelik igazán azt a munkát, amelyet általános iskolások, gimnazisták végeztek Kása Gábor általános iskolai tanár és tárnái irányítása mellett Több, mint háromezer facsemetét ültettek el. S, hogy a parkok ne maradjanak virágok nélkül, az iskolások a gyakorlati órákon csak nem 300 ládát leészítettek a hajtatóháznak. Ott voltak a hajtatóház építésénél, építették a parkot, elültettek 2 ezer rózsabokrot, fásították a futball- pályát. Ahol szükség van rájuk, azonnal mennek. Ká sa Gábor tanár maga is egyik nagy patriótája Tisza- löknek. — Mindannyiunkért tesz- szük. Azért, hogy szép. gondozott legyen községünk, így érzi jól magát igazán az ember — mondja, ö is megkapta a Kiváló társadalmi munkáért adományozott jelvényt. Egy-egy műszaki rajz, különböző létesítmények terveinek elkészítése elég sum- más összeg. Nem tudom, hogy Marázi Gábor építész- technikus, a tanácsi költség- vetési üzem műszaki vezetője hány éjszakát, mennyi szabad időt áldozott fel arra, hogy elkészüljön az autóbusz váróterme, a szökőkút, a ravatalozó stb. terve Nem is „árulja” el. Lényeg az, hogy elkészült. Ebben igaz, segítették munkatársai is. összesen e tervek elkészítésével több, mint 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Ami kor azt kérdeztem Marázi Gábortól, miért ez az áldozat? Ezt válaszolta: — Itt születtem. itt élek. itt dolgozom. Érdekem, hogy szép legyen Tiszalök, Gondolom, ezzel mások is így lennének. Van értelme annak a társadalmi munkának, amit végzünk. Ha ma* íem, hát az, hogy szebbé, kellemesebbé varázsoljuk környezetünket, ahol élünk. Sokszor volt szó tanácsülésen arról, hogy ennek a terVe is kellene, a másiké is. De csak szó volt. Gondoltuk, mi segítünk, megcsináljuk Ennyi volt a mi érdemünk. Nem pénzért, elismerésért tették. Ök sem. a többiek sem. De most már legalább annyit tudnak, kik csinálták. F. K. „Tiszabecsnél a Tisza...“ A töltés lábánál lapul a fehér házikó. immár 60 éve. Köhajitásnyira van ide az a hely. ahol a Tisza átlépi a magyar—szovjet határt. Az árterületen, a töltés másik oldalán jellegzetes szatmári gyümölcsfák pattogó rügyekkel várják a tavaszt. A padkáról látni lehet a távoli hegyeket. Itt mindig friss a levegő és csend van. A városi embernek idegnyugtató. Ti- szahecs faluközpontja mintegy két kilométerre van ahhoz a házhoz. amelyben Szabó András gátőr 50 évve! ezelőtt meglátta a napvilágot. Apja is gátőr volt. " tőle tanulta a mesterséget, tőle vett át a Tiszából egy 8 kilométeres szakaszt. S a folytatás- a mesterséget és a folyó iránti szeretetet továbbadta fiának. ak: már nem elégedett meg a 3 kilométerrel, tóvá t-b+nnult és gátfelügyelő lett a , mátészalkai szakasz- mérnökségen. Ezekben a napokban éppé” so h0gv c;zahó András a kevés beszédű ember ania nyomdokába léoett Mim mondia nem volt köny- nyű ennvi évet leélni a sze- SZélyoc rn1 vó <:7omsz£fisáö^ faf* n DYm.a.- óc; —rí C\ ameivp’-’ állunk, de nem á‘ törhetetlen. — Látja ezt a kanyart? — mutat a határ irányába. Itt is többször a töltés lábáig merészkedett és ijesztgette a falut. A Tisza barát is, meg ellenség is. Mérés közben már kétszer szakadt be alattam a jég. Mert 25 éve minden nap. télen is. nyáron is kétszer leiárok a folyóra Hogy miért kell naponta .tétszer vízre, illetve jégre szállnia és hogy egyáltalán mi a gátőr feladata, azt már bent a szobában, a duruzsoló kályha mellett mondja el. A szoba elismeréseket és kitüntetéseket is rejteget. Gazdája egyszer kormányki tüntetést, ki tudja hányszor kiváló dolgozó kitüntetést, kapott. Egy levél pedig a vízjelző szolgálat elismeréséről tanúskodik Hogy miért? A töltés, a part és a „műtárgyak” kiváló gondozásáért. a gátszakadások megelőzéséért, a hűségért és z pontos jelentésekért. Mert a Tisza adatait éppen negyedszázada naponta kétszer — nagvobb áradás esetén kétóránként — legyeznie is jelentenie kell. Napont-' halljuk a Petőfi rádióban délután háromnegyed kettőkor: Rahónál... Husztnál... Tisza- hecsnél a Tisza...” A magyar helységek között tehát e szatmári kézség nevét említik először. És kevesen tudják, hogy a üszabecsi jelentés a gátőrtől származik. A jelentés pedig sokkal közérdekübb, sokkal komolyabb feladat annál, mint sokan elképzelik. Előttünk van az Országos Víz jelző Szolgálat naplója, s benne ezeket olvassuk: .,A vízállások feljegyzése fontos, közérdekű feladat, mert a feljegyzések alapján lehet a vizek szabályozásának, vagy hasznosításának tervét elkészíteni.” Elsősorban persze árvízvédelmi szempontból fontosak a jelentések, de fontosak a hajózás, a kompjárat, sőt a strandolás szempontjából is, mert a jelentésben a víz hőmérséklete is szerepel. Télen, adott esetben, a jeget kell jelenteni. Ilyen rovatok vannak a jelentésre szolgáló nyomtatványon: „parti jég. zajló jég, összefüggő jég. jégtorlaszok vastagsága”. — Nagyon fontos a iégtor- lasz pontos helyének és vastagságának meghatározása is. mert a torlasz nem engedi a vizet lefolyni, a víz pediCT utat keres magának és hói folyik tovább? Atléni vag'- ■í.ttöri a gátat és a határban. Torlasz ellen robbantássá1 védekezünk. Az én szakaszomon még nem volt robbantás de Kisamál már többször lerobbantottunk. Ezen a télen még parti jég B áUg vo$L A mai jelenté*ben ez áll: „Tiszabecsnél a Tisza 78 centiméter (az Adriai-tenger szintje felett értendő), apadó, a levegő hő- mérséglete 1, a viz hőmérséklete 2 Celsius-fok. Visszala- pozz.uk a jelentések másolatát az 1970-es árvíz idejére, s az egyik oldalon ezt olvassuk: .680 centiméter, áradó”. — Mit kellett tenni ekkor a gátőrnek? — Kétóránként mértem a vizet és piros lapon adtam a jelentést a postás kezébe. Közben éjjel-nappal fejeltem én is a töltést, mert a Tisza itt. a kanyarban már átcsapott a töltésen, de pallóval és homokzsákokkal visszaszorítottuk a medrébe, illetve az árterületére... Az előszobában 2 telefont, ■i vendégszobában (mert ilyen is van' egv rádiótelefont lá- *unk. Ezek segítségével iut- uak el a ielentések rendeltetési helyükre. Búcsúzunk a sátor megigazítja fekete egyenruháiét és n kapuban még ezeket mond1"— A napokban mie-sgénet is kanok, ú Ifibb technikával kell megismerkedni, hogy--> ioipnt^sek még gyorsabbak. még nontosabbak legyenek rde. a kanu été még ebben az évben emeletes gátőrházat épít a vízügy. A földszinten árvízvédelmi raktár lesz. az emeleten pedig feleségemmé1 fogjuk vigyázni a Tiszát. Mátoaás feajee A ..RAFAVÉM" szövetkezet műhelyében készülő berendezések egyik fontos munkafolyamata az anyagelőkészites. Volom György lángvágóval darabolja az előrajzolt vastag Is- mezt (Hannád József felvétek)
