Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-31 / 76. szám

T97S. március 31. kelet-magyarorszag S oldal «I Több áru A MEGYE VEZETŐ SZER­VEI és a mezőgazdasági kor­mányzat számára nemrég ön­tötték formába a megyei ta­nács közgazdászai azt a jelenj tést, amely az elmúlt évi tel­jesítményeket összegezi és egyben összeveti az elmúlt, harmadik ötéves terv idősza­kának átlagos hozamaival A fő cél ennek a számvetés­nek az összeállításánál az volt­hogy elemző alapot nyújtson annak kiszámításához, hol tar­tunk a negyedik ötéves terv fejlesztési céljainak elérésé­ben. A számításoknál két nehéz­ség mutatkozik. Az egyik az, hogy mivel az almát nehéz összehasonlítani a cukorrépá­val. a sertést a szarvasmarhá­val. csak az állami .szervek­nek felvásárlásra adott ára­kat vették figyelembe. Ez je­lentette mindjárt a másik ne­hézséget: az árak közben vál­toztak. Ezért' minden adat­nál egy kiválasztott régebbi év adatát vették alapul. A szá­mítás tehát a mennyiség, be­szorozva a „változatlan” ár­ral. Minden megyében így készülnek a hasonló jelenté­sek. Eszerint a „tanácsi szektor”, (tehát a termelőszövetkeze­tek. szakszövetkezetek és egyéni, vagy háztáji gazdasá­gok) az elmúlt esztendőben közel a felével, egészen Bon­tásán 48,4 százalékkal több árut adott a növénytermesz­tésből más fogyasztóknak az állami szerveken át, mint a hatvanas évek második fe­lében. az Állattenyésztési összehasonlítás ugyan­ezekre az időkre valamivel alacsonyabb, de ismerve a többi meevék hasonló adatait, még mindig igen tiszteletre­méltó: -30,0 százalék. A kettő egv-ittes növekedése 41,3 szá­zát -•fc T-mételni kell: az a sertés, amit otthon vágtak le, az a tej. amit otthon ittak még, vagy a szomszédnak vittek át, nem. szerepel a számítások­ban. De ez csak az első rész. A folytatás még érdekesebb. A tanulmánynak is beillő Jelentés második része a me­gye mezőgazdaságára legjel­lemzőbb tizenegy cikk terme­lési arányaival foglalkozik, ugyancsak a harmadik ötéves terv éves átlagát hason­lítva össze 1972 számaival. Kezdtük a kenyérgabonával és mivel itt az összehasonlítás — már azonos termékekben történik, elegendő a súlyarány. A hatvanas évek második fe­lében évi átlagos 7264 vagon kenvémekvalóval szolgált a megye mezőgazdasága. Az 1972-es évben közel a dup­lájával: 14 250 vagonnal. A burgonyával — mint közis­mert, — egy kis baj van. Igaz, hogy épp az említett években majd minden megye elkezdett burgonyát termelni. De a csökkenés fontosabb oka. hogy ez is munkaigényes ágazat.. gondoskodni kell korszerűsí­téséről, gépesítéséről és a tenyészanyag karbantartásá­ról. A,tények: a harmadik öt­éves tervben évi átlagban Sza­bolcsban még 7019 vagon bur­gonyát vásároltak fel, 1972- ben már csak 3957-et. Az igaz­sághoz tartozik, hogy ebből a „kenyérpótlóból” kevesebbet is eszünk. De a termelés csök­kenését most már meg kell ál­lítani. A napraforgó termelési nö­vekedése erőteljes. Előző öt­éves terv évi átlaga: 1182 va­gon. Az 1972-es felvásárlás: 1997 vagon. Ismét egy problémás növény: a dohány. Előző ötéves terv évi átlaga: 1055 vagon. Az 1972-es teljesítmény: 797. Itt már útban van a segítség, a gépesítés, a kedvezmények ezt az ágazatot már átsegítették a mélyponton. Csak folytatni kell. NAGYON ÖRVENDETES az egyik legegészségesebb élel­miszer termelési növekedése, — mely léoést tart az igények növekedésével is — a zöldség- termesztés adatai: hatvanöt és hetven közt évi 3797 vagon. Az 1972-es eredmény: 5798. És az alma? Előző ötéves terv: évi 12 357 vagon. Az 1972-es felvásárlás: 21152. (Jóval harmincezren felül ter­mett. de erősödik a többcsa­tornás értékesítés a kiskeres­kedelemben, tsz-árudákban is. fis van alma. smfMl pá­linka lesz, vagy dzsem..! Vágósertésből szintén dup­láztunk. Az előző ötéves idő­szak évi átlaga: 961 vagon. Az 1972-es csúcseredmény: 1835 vagon. (Hála a jól mű­ködő ösztönzőknek.) Vágó­marhában persze lassabban megy a felfutás, mert a tehén szaoorodási arányszámának a sertés a sokszorosával . rendel­kezik. Előző öt év: 17RÓ vagon. Ar 1372-es szám: 1805. Talán nem ennyire fontos, de na.eron érdekes, hogv a ba­romfi-felvásárlás is erősödik — pedig nagyon elkelne már az a kisvárdai feldolgozó üzem. amelynek építéséhez végre hozzákezdünk. Az elmúlt öt év átlaga: 291 vagon. Az 1972- es vagonszám: 384. AZ EMBER AZT GON­DOLNA, hogy ahol baromfi van, ott tojás is. A számok mást mutatnak. Állami felvá­sárlás az előző ötéves tervben évente átlag tizennyolcmillió. Az 1972-es évben: alig hét­millió. Megesszük? Magánkéz­ből adjuk el? Utána kellene nézni. Végül egy nem jelentéktelen adat a tejről. Előző öt év átla­ga évi ötvennégymillió liter. Az elmúlt évi: hatvanhárom­millió liter. És általában: min­den vonalon „átlagosan” más- félszeresével növekedett me­gyénk mezőgazdasági terme­lése. Minden termelőszövet­kezeti oaraszt kezén — sok tízezer forint értékű termék megy át- ebből pár tízezerét maga állit elő és ebből egy- kettő. vagy jő esetben há­romszor tízezer keresetként nála marad. Gesztelyi Nagy Zoltán A megye egalapozott • •• JT • jovoje Távlatok 15 évre — JSem kötelező, de tájékoztat A „jövőbe látás“ folyamatos munka Hogy milyen lesz — és lesz-e egyáltalán — ipara a beregi községeknek 1985- ben. hogyan alakul a mező- gazdaság szerkezete az Ecse- di-láp környékén tíz év múlva — minderre ma még nem adhatunk pontos vá­laszt. Mint ahogy azt sem tudjuk megmondani, milyen üzletekben fogunk vásárolni Nyíregyházán, vagy éppen a megye túlsó sarkában, Ma­gosligeten a század utolsó éveiben. Azt viszont már ma is tudjuk, hogy körülbelül hány munkaképes korú ember lesz húsz év múlva a megyében, mennyi iskolát kell ahhoz építeni, hogy a még meg sem születetteknek legyen hol elsajátítani a tudomány alapelemeit. Szabolcs-Szatmár speciá­lis helyzetének megfelelően több témában távlati kon­cepciók kialakítását írta elő a megyei tanács végrehajtó bizottsága. így Körfcély Sán­dor, a tervosztály vezetője ezekben a hónapokban hiva­— Meg kell különböztet­nünk a kifejezéseket — szól a magyarázat. — Nem be­szélhetünk hosszú távú terv­ről, hiszen annak kötelező mutatói vannak. Egyszerű elképzelésektől viszont töb­bet adnak ezek a tanulmá­nyok, hiszen az egyes ötéves tervek készítésénél már lehet számolni az itt megmutatott tendenciákkal. Biztos támpontok A megyében folyó távlati tervezés országos szempont­ból is úttörő vállalkozás. Többen kétségbe vonják lét- jogosultságát, hiszen orszá­gos döntések, a nemzetközi kapcsolatok változásai módo­síthatnak sok mindenen. Bár emellett az is elfogadott, hogy egy ötéves terv készí­tése csak akkor reális. ha nagyobb, 10—15 éves kite­kintéssel, előrelátással készül a konkrét terv. mert annak nem égj.’ megvalósított be­ruházása. végrehajtott intéz­kedése csak ennyi idő múl­tán érezteti igazán a hatá­sát. — Ezért a távlati tervhez jól kell ismernie a megyét annak, a»i készíti a tanul­mányokat. Első a helyes ki­indulási alap megállapítása, azoknak a tendenciáknak a számbavétele amelyek a jö­vőben szerepet játszanak. Ehhez adatok és szakembe­rek kellenek. S ugyanígy nyilvánvaló, hogy egyik ágazatot sem le­het kiszakítva, egymástól függetlenül vizsgálni. Az egyes területek összefüggnek egymással. így meghatározó az ezredfordulóig kidolgo­zott településfejlesztési kon­cepció, egyes népesedési, is­kolázási adatok is biztos támpontot nyújtanak. Ezek adják, hogy viszonylag ob­jektív és reális képet körvo­nalazzanak a tanulmányok. — Éppen a széles társadal­mi alapot teremtjük meg az elemzéseknél — mondja Körtély Sándor. — Nemcsak az illetékes tanácsi szakosz­tályokat vontuk be a mun­kába, hanem például az iparfejlesztés távlataiban nagy részt vállal az MTESZ is, ahol a vállalatoknál dol­gozó szakemberek a saját szemszögükből ítélik meg a fejlesztéseket. A mezőgazda­sági kérdésekben a tsz <tej-ü- leti szövetségek véleményét is feldolgozzuk. Mikor reális? Az év derekára elkészül, nek az 1985-ig szóló távlati koncepciók. Utána még sok szerv megvitatja az elképze­léseket, de már az V. ötéves terv készítésénél figyelembe is veszik ezeket az elemzé­seket. S ugyanígy — a táv­lati koncepciókat felülvizs­gálva — újabb öt év múlva ki kell tolni a határt 1990-ig, hogy az akkori középtávú tervkészítésnek is legyen alapja. — A koncepciók röviden} ma, 1973-ban hogyan ítéljük meg a jövőt — foglalja osz­tóé Körtély Sándor, — Ha az elképzelések 70 százaléka teljesül, akkor az már na­gyon jó dolog, reális volt a távlati elképzelés. A tanul­mányok pedig nemcsak a sajár döntések megalapozott­ságánál jók. hanem á megye kezében adva lesz egy olyan elképzelés, amelynek alapján az országos tervek készítésé­nél kopogtathat jogos igé­nyekkel. Lányi Bolond tálból „jövendőmondóvá” válik. Neki és munkatársai­nak, de még a megye sok más szakemberének is adják fel a kérdést: mit várha­tunk 1985-ben? Elképzelések 1995-ig Nyereséges évzárás megyénk tanácsi és szövetkezeti iparában Két felmérés — a munka­erő-gazdálkodás ég munka­erőmérleg, valamint a ci­gánylakosság helyzete és jövője — 1995-ig tartalmaz­za majd az elképzeléseket, másik 14 röyidebb távra, 1985-ig határozza meg a ten­nivalókat — Pontosabban megyei szintű elemzések ezek — egészíti ki az osztályvezető —, hogy mi valósulhat meg a távlatokban az egyes te­rületeken. Nem kötelező tervszámok készülnek, ha­nem a kapacitásoknak, a le­hetőségeknek a számbavéte­léről van szó. A múlt évben a tanács már szerzett bizonyos tapasz­talatokat a távlati tervezés­sel kapcsolatban. Az Orszá­gos Tervhivatal felkérésére két tanulmány készült. Az egyik a gyenge termőhelyi adottságú területek helyzeté­ről, problémáikról és azok megoldásáról készült hosz- szú távú tervtanulmá.ny, a másik a megye elmaradott körzeteinek elh atárolását es fejlesztési irányait tartal­mazza. A most készülő ta­nulmányok pedig felmérik a szolgáltatás, a kereskedelem, az iparfejlesztés, a vízgaz­dálkodás, az egészségügy, a közoktatás, a közművelődés, a mezőgazdaságból a burgo­nya-, a dohány- és almater­mesztés és a szarvasmarha­tenyésztés 1985-ig szóló kon­cepcióit. A megye tanácsi ipari és építőipari vállalatainak jel­lemzésére elmondható, hogy a múlt évben tovább növel­ték termelésüket, s emellett nőtt a nyereség tömege is. A mérlegek összesítése után vonható le ez a tapasztalat — ahogy arró] Garay Lász­ló, a Pénzügyminisztérium bevételi igazgatósága megyei hivatalának osztályvezetője tájék oktatott. Az egyes vállalatokat néz­ve különféle megállapításo­kat lehet tenni. Így pél­dául a VAGÉP-nél áltálában a leggyorsabban reagálnak a piac változásaira, a kevésbé gazdaságos termelést vissza­szorítják, s ennek is tudható be, hogy ennél a vállalatnál az 1971-es közel 20 milliós nyereség helyett a mostani évzárásnál már 24 millió forinton felüli nyereségről beszélhettek. Hasonló ten­dencia tapasztalható a Sza­bolcs Cipőgyárnál, ahol az exportra termelés, a mun­kaigényesebb, szabadáras termékek arányának növelé­se hozta, hogy egy év alatt közel kétmillióval növelhet­ték a nyereségüket. Ugyan­csak ebbe a kategóriába so­rolható a Divatruházati Vállalat (korábbi nevén Tex­tilruházati Vállalat) és a Beregi Vegyesipari Vállalat is, ahol a hatékonyság nö­velése érdekében az utóbbi időben több intézkedést hoz­tak. így a nyereség növeke­dése a Sö százalékot is el­érte egy év alatt A tanácsi iparban van né­hány vállalat, amelyik ki­egyensúlyozottan működik évek óta. Közéjük tartozik a Nyírségi Nyomda, a Szat- márvidéki és a Kelet-ma­gyarországi Faipari Vállalat. Életképességről .«dott tanú- bizonyságot a Nyírbátori Faipgri Vállalat is. amelyik most zárta első gazdasági évét -— eredményesen. S hogy a belső szervezésnek, a szá- gorítási intézkedéseknek mi­lyen haszna van, azt bizo­nyítja a gépjárműtechnikai vállalat, esete, amelyik az 1971. évi 2 milliós veszteség után a múlt évet már egy­milliós nyereséggel zárta. Az építőiparban dolgozó vállalatok szintén jó évet zártak. Az ÉPSZER az új technológiák bevezetésével, a szervezettebb munkával, a belső tartalékok kihasználá­sával a 14,2 milliós két év­vel ezelőtti nyeresége helyett közel 20 milliós nyereséget mondhat magáénak. Ugyan­csak jól zárt a Nyíregyházi Tanácsi Építőipari Vállalat is, valamint a Beruházási Vál­lalat és a NYIRTERV. Ez a bizonyítéka annak, hogy a beruházások visszafogására hozott intézkedéseit ellené­re is lehet az. építőiparban javítani a gazdálkodás ered­ményességén. A szövetkezeti iparban —­különösen a textilruházatnál — érdekes tendencia fi­gyelhető meg. Egyes követ­kezeteknél miközben nő a nyereség tömege, az éves árbevételük cseleken. Ez m tendencia mégis pori tívnak mondható, mert a külföldi bérmunkákkal magyarázha­tó a piaci igényekhez való gyors alkalmazkodás ered­ménye. Nem ilyen egyértel­mű a Rakamaz.i Cipész Szö­vetkezet 13 millióra. közel 60 százalékos nyereségnöve­kedése, miközben az árbe­vételük mintegy 15 százalék­kal csökkent. Általános tapasztalat a szövetkezeteknél, hogy az ipari tevékenységet folyta­tóknál inkább nőtt a nyere­ség. mint az építőipari ága­zatban, de visszaesés tapasz­talható a faiparban is. H4*' rom szövetkezet zárta vesz­teségesen az évet: a Kisvár­dai Cipész Szövetkezetnél a belső szervezési, pénzügyi problémák tették „tönkre” a szövetkezetei, a baktalóránt- házi vegyes szövetkezetnél még a korábbi évek problé­mái éreztetik a hatásukat ugyanúgy, mint a tarpai ve­gyes szövetkezetnél is. Az építőioari ágazatban több szövetkezetnél jelentős visz- ezaesés van — szobafestő- én mázoló, ófehértői vegyes, ti- Bzalöki vegyes stb. — ahol a megváltozott gazdasági körülményekre nem tudtak időben reagálni. Vannak az emberek életé­ben nagy örömök és nagy bánatok már egészen fiatal korban is. Varga Sándor, a Nyíregy­házi Mezőgazdasági Gép­gyártó és Szolgáltató Válla­lat mátészalkai gyáregységé­nek volt lakatosa nagyon fiatalon részese lett a nagy örömnek és a nagy bánatnak is. Lakatosnak tanult és va­lósággal imádta ezt a szak­mát. Alig kezdte el. csak elsőéves volt, amikor már azt mondták a mesterei és vezetői: aranyat ér a keze. Szakmájában benevezett a lakatos szakmunkástanulók országos versenyébe. És győzött. Ezért fél évvel ha­marabb kapta meg a szak­munkás-bizonyítványt. mint a többiek. Fél évvel hama­rabb lett egész értékű és el­ismerten kiváló lakatos. Még 17 éves sem volt akkor, örült, boldog volt. mert hogyne örülne egy ifjú em­A K bér, ha szakmájában orszá­gosan is győztes, üzemében — a MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységében — meg az idős szakik is tisztelik, sze­retik, elismerik. És fél évvel hamarabb kap egész fizetést, sőt, másoknál magasabb óra­bért. De hamarosan megtörtént a baj, bekövetkezett a nagy bánat. 1972. július 25-én. Varga Sándor sohasem fogja elfelejteni ezt a napot. Fábiánházáról járt be Má­tészalkára dolgozni. Friss, derűs és tettrekész volt azon a napon is, mint mindig. A présgéppel azon­ban valami történt. Meg akarta javítani, de egy el­hibázott mozdulat és két nagy fogaskerék elkapta a É Z jobb keze fejét. Le is tépte. A kórházban a csukló fölött kellett levágni... Üzemi baleset történt — ez nem vitás. Ki is vizsgál­ták az ügyet, ami természe­tes. A gyáregység éppen a baleset miatt nem kapta meg az élüzem címet. Varga Sanyi nem volt hibás. Balesetének azonban ta­nulságos folytatása van. A főmérnök kocsiba ültet­te Varga Sanyit és elvitte Budapestre. — Ne félj, Sanyi, lesz ke­zed. ha nem is eleven — mondta neki —, de olyan kéz lesz, hogy egész értékű ember maradsz. Varga Sanyi szomorú volt. Nyomta a bánat és a féle­lem. Attól félt, hogy Rége minden reményének, nagyon fiatalon nyomorékká vált és megtörik az élete. A műkéz több, mint 130 ezer forintba került. Ennek az összegnek azonban csak a felét fedezi az SZTK. Má­sik felét annak kell fedezni, aki a műkezet kéri. De hon­nan vegyen egy fiatal, kez­dő munkás hatvan, vagy hetvenezer forintot ? Hiszen ő még alig dolgozott, nem lehetett megtakarított pénze és a szülei, rokonai is sze­rény körülmények közt él­nek, A gyáregység KlSZ-vezető- sége, pártvezetősége és szak- szervezeti bizottsága a vál­lalat, központjához és a 10 gyáregység dolgozóihoz • for­dult: segítsünk Varga Sa­nyin! Nagyon rövid idő alatt összegyűlt a pénz. A 10 gyáregységben talán minden dolgozó adott valamennyit. Egészen pontosan: 57 000 fo­rintot gyűjtöttek össze. A hiányáé összeget a váüateí adta. És elkészült a műkéz, sőt, Varga Sanyi ma már dolgozik is vele. Olyan gyor­san és ügyesen megtanulta a műkéz használatát, hogy már 15 kilót fel bír vele emelni. De ezzel sincs vége a tör­ténetnek. Törvény írja elő és er­kölcsi alapelv nálunk, hogy az üzemi balesetet szenve­dett dolgozót a lehetőségek szerint — ha más munka­körben, akár taníttatás árán is — foglalkoztatni és kárta­lanítani kelL A MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységének vezetői összeültek és tana­kodtak, mi legyen Varga Sa­nyival? Nagyon fiatal, fe­ledtetni kell véle a szeren­csétlenséget. Olyan megoldást kell találni, hogy egész em­bernek érezze magát egész életében. Ezekből a gondolatokból indultak ki. És megszületett az elhatározás: Varga Sán­dort kinevezték a gyáregy­ség munkavédelmi és újítás! előadójának. Korábban ily«» státusz nem volt a gyáregy­ségben. Ezt a feladatot tár­sadalmi munkában végezte mindig valaki. Varga Sán­dor függetlenített. Már meg­tanult bal kézzel írni is. És beiratkozott a gimnáziumba, hogy a beosztásához megfe­lelő iskolai végzettségé ée képzettsége is legyen. Most megint boldog. Érzi. hogy az emberek mellette állnak, se­gítik, nem hagyták magára a bajban... Bölcsen határoztak a ME­ZŐGÉP mátészalkai gyár­egységének vezetői. Egy em­ber, aki nagyon fiatalon vesztette el. baleset miatt „aranyat érő” jobb kezét —• egészen bizonyosan lelkiis­meretes, következetes, jó munkavédelmi előadó lesz. Jobban fog vigyázni mások­ra, mint azon a bizonyos na­pon önmagára. Ez egyébként szent elha­tározása is. Szendrei Jóséi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom