Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

»TS. március 23.

fcEUET-MÄGYÄnORSfcÄÖ

V^SÄftNAPI MFt T.ffKT.Wt

I oU

A MUNKÁSOKÉI

LETT A GYÁR

Apró Antal:

Gondolatok az

1048. március 25-én a vasasok sok politikai vihart látott székhazában egyszerű munkásokat. párt- és szakszervezeti funkcionáriusokat hívtak össze. A terem zsúfolásig megtelt. Amíg a gyűlés el nem kezdődött, nagy volt a zaj, mindenki kérdezgette az ismerő, sétől: „Vajon miért hívtak össze bennünket?’ Találgatták, miért nem közölték velük, hogy mi lesz az ülés napirendié, ki lesz az előadó? Azt már mindenki érezte, hogy valamilyen rendkívüli politikai kérdésről lesz szó, hisz a legkülönbözőbb üzemek, szakmák, szervezetek vezetői voltak jelen. Azt viszont azokban a percekben senki sem gonöolta a meghívottak közül, hogy ezen a napon nagy történelmi eseménynek lesznek tanúi, a magyar munkásosztály újabb győzelmének részesei.

Pontban 4 órakor megérkeztek a kormány tag iái és a koalíciós pártok vezetői. A feszült csendben szólásra emelkedett Szakasits Árpád és a következőket mondta:

..Azért hívtuk össze ezt az értekezletet, hogv rendkívül nagy jelentőségű kormányin- tévedésről tájékoztassuk önöket. Sokszor vetették fel a dolgozóknak, vajon maguknak építenek-e? Mi mindig ezt mondtok: „Építse- tek. mert magatoknak építetek”. A két mun. káspárt egyesülése lehetővé tette ennek megvalósítását. A mai minisztertanácson elhatározták mindazon üzemek államosítását, amelyek 100 munkásnál többet foglalkoztatna^ ”

A bejelentés után egy pillanatig néma cseni ülte meg a termet, azután a meglepe- tést'űl felocsúdott' emberek felugráltak a he- lyükről kalapjukat lengették, éltették a kormányt. J^^telen újra csend lett, majd rá- zendí az Internacionáléra.

At J. de nagyon lelkes, meggyőző beszédek után az új munkásigazgatók letették az esküt. És a néhány órával ezelőtt ideérkezettek most mint a kormány megbízottai, kinevezett vállalati vezetők hagyták el a vasasok szákházát. Másnap pedig már mindenki elfoglalta új posztját, átvette az üzem vezetékét.

Sorsdöntő volt az államosítás az ország további szociális átalakulása szempontjából. A száz munkásnál többet foglalkoztatott üze. mek államosítását megelőzte 1946. január 1- én a bányák, 1947. októberében a bankok állami kezelésbe vétele. Az 1948. március 25-i államosítás mintegy 600 üzemet és csaknem 200 000 munkavállalót érintett.

Az államosítással újabb győzelmet aratott munkásosztályunk. A történelem is igazságot szolgáltatott az üzemek, vállalatok dolgozói számára, akik nagy áldozatokat hóztak a felszabadulás után az ország talpra állításáért, amikor az infláció nehéz körülményei között a háborús rornokból kaparták ki a gépeket. állították helyre az üzemeket, g'a leg- nagj'obb nélkülözések közepette újra megindították az ipari termelést.

Hogy az akkori eseményeket helyesen Ítél .k meg.-látnunk kell az összefüggést az 1947; augusztusában elkezdett első hároméves terv és az üzemek államosítása között. Az 1918-ban végrehajtott széles körű áilamosí- tás biztonságot teremtett a gazdasági élet továbbfejlesztéséhez és a tervgazdálkodás ki- Bzél esi táséh ez.

Majdnem három év telt el már ekkor a felszabadulás óta. s mind szélesebb körben mutatkozott meg. hogy az üzemek, vállalatok jelentős részében a kapacitás nincs kihasználva. Az ország gazdasági talpra állításához pedig növekvő termelésre volt szükség. A nagyüzemek egész sora egyre nagyobb veszteséggel dolgozott; a vállalatok tulajdonosai tőkéjüket mind több esetben kivonták a termelésből; jelentős állami kölcsönöket vettek fel. lényegében eladósították a vállalatokat. De nemegyszer megtörtént az is. hogy jelentős vállalati értékeket az országból kies -mpésztek. Ugyanakkor az előző években államosított bányák és más nagyvállalatok — amelyek munkásvezetás és -ellenőrzés alatt dolgoztak — már mind gazdaságosabban tér. mH tek. s jelentős mértékben közreműködtek az ország gazdasági talora állításában, a háborús károk megszüntetésében, a stabilizáció erősítésében A kormány nem nézhette tétlenül a sok kedvezőtlen jelenséget. Mind többször merült fel az első népgazdasági tervek elkészítése során, hogv az államosítást szé. lesebb körre is ki kell lerjeszteni, mert csak így lehet biztosítani a forint védelmét, a hároméves terv célkitűzéseinek megvalósítását, az ország lakosságának jobb áruellátását.

Az államosítási program előkészítésekor a mi pártunk, a kommunista párt. figyelembe vette a politikai erőviszonyokat, a koalíciós kormányzást de növelte belpolitikái erőnket az is. hogy akkor már napirenden volt a munkásosztály egységének helyreállítása, a két munkáspárt egyesítésének kérdése. Az államosítást- mindenekelőtt a koalíciós pártok támogatták. A Magyar Kommunista Párt számos javaslatot tett. nagv erőfeszítést fejtett ki azért, hogy megszilárduljanak nagy reformiaink leeelsősprban a földreform, hogy eredményesen folytassuk a hároméves terv megvalósítását és megvéditik a forintot. Az ee»sz országban — falun, városon — nagyarányú munkaaktívitás bontakozott ki. Föltettük- új hídjainkat: helyreállítottuk a köz- ]e'-zd-?st a lerombolt üzemeket: javult az or. bzíc lakosságának áruellátása. munka- és életkörülményei.

• Készlet a szerző visszaemléKezésébóL

államosításról*

1948-ban már mindjobban kiszélesedtek nemzetközi gazdasági kapcsolataink is. számos egyezményt kötöttünk a baráti országokkal. Ugyanakkor gondok is jelentkeztek. Mindjobban éreztük a kapitalista világ bojkottját, amelyet az Egyesült Államok nyomására a tőkésországok gyakoroltak ránk, többek között a Marchall-terv végrehajtása során. Az ő elképzelésük ugyanis az volt, hogy Magyarországot és a többi szocialista országot gazdaságilag kell elszigetelni, és így megbukik a rendszer.

A fentiekből kitűnik, hogy idehaza adva voltak a politikai és gazdasági felvételek ah- hoz. hogy az államosítást végrehajtsuk; ■ a belső erőinket jobban egyesítsük. De az álla- mosítás szükséges volt azért is. mert meg kellett akadályozni, hogy a tőkések szétforgácsol- iák, megbénítsák a vállalatok termelőapparátusát.

Rövid időszak alatt, a győzelmesen megvívott politikai és gazdasági csaták eredményeként — amelyekben nagy munkástömegek vettek részt, — megváltozott az ország politikai és gazdasági helyzete,' s megváltoztak a dolgozók életkörülményei is. De továbbra is eldöntésre várt a munkásosztály, a párt előtt a legfőbb kérdés, a hatalom kérdése: ki kit győz le. ki kit szorít ki a hatalomból? Le tudja-e végleg győzni a magyar munkásosztály a burzsoáziát, vagy a burzsoázia győzi le a munkásosztályt? A párt — helyesen — a hatalom átvételére tanította és készítette elő a munkásosztályt/ Ennek a sorsdöntő harcnak fontos állomása volt a népgazdaság szocialista alapokra való helyezése az államosítás, a tervgazdálkodás útján. Ez a folyamat egyúttal a munkásosztály egységének a kialakulását is segítette. Később a két munkáspárt egyesülése történelmileg lezárt egy korszakot, a hatalomért folytatott harc korszakát.

A tőkések és szekértolóik teli szájjal hí- resztelték: „Az államosítás az állampénztár csődjéhez vezet, mert tőkések nélkül a munkások nem tudják vezetni a gyárakat...” Azt mondták, hogy „az új vállalatvezetők, a mun. kásiaazgatók nem értenek a gazdaság irányításához. Erre a feladatra születni kell”... „Veszteségesek, ráfizetésesek lesznek az állami üzemek, s ez felborítja az államháztartás pénzügyi egyensúlyát”.

A statisztika számadatai bizonyítják, mennyire alaptalanok és rosszindulatúak voltak a tőkések jóslatai. Elméleteikből, fejtegetéseikből kihagyták a legfontosabb tényezőt, a dolgozó embereket! Nem számoltak azzal, mekkora erőt, öntudatot önt beléjük és lelkesedés tölti el őket. hogy övék lett a gyár, hogy az alkotó munka termékei és eredményei a dolgozó nép jayát szolgálják. Ez az erő. a tömegek alkotó ereje, már addig is csodákat művelt. A felszabadulás után három esztendővel, az államosítás évében. 1918- ban sikerült a háború előtti ipari termelési szintet túlhaladni, amihez az első világhábo. rú után a kapitalistáknak, az úgynevezett „történelmi osztályoknak” tíz évre volt szükségük. A jó munka nyomán a dolgozók élet- színvonala is gyorsan emelkedett a háború utáni nyomorúságos évek után.

„Tiéd az ország, magadnak építed” — ez volt a párt egyik fő jelszava. A növekvő

munkásöntudat és az államosítás bőven búzgó új forrásokat fakasztott

1948:

XXV. törvénycikk

egyes ipán vállalatok állami tulajdonba vételéről

(Kihirdettetett az 1948. évi május hó 10.

napján.)

1 § A jelen törvény hatálya kiterjed:

a) minden olyan magántulajdonban álló ipari, közlekedési, bánya- és kohóvállalatra, továbbá közhasználatú villamosműre. amelynél a bármilyen munkakörben alkalmazott munkavállalók összlétszáma az 1946. évi augusztus hó 1. napjától,a jelen törvény hatálybalépéséig eltelt időben bármikor elérte' a száz főt;

b) minden olyan magántulajdonban álló vállalatra, amely az a) pont alá tartozó vállalattal gazdasági egységet alkot, ideértve az a) pont alá tartozó vállalat által bérelt, ha. szonbérelt. vagy használt vállalatot, vagy üzemet is:

c) azokra a vállalatokra, amelyek gazdasági egységet alkotnak és munkavállalóik együttes létszáma az a) pontban említett időben elérte a száz főt:

d) valamennyi áramelosztó vállalatra;

e) a ielen törvény mellékletében cég szerint felsorolt ipari vállalatokra.

2. §. (1) A jelen törvény hatálya alá tar. főző vállalatok — a 11 §-ban foglalt korlátozással — állami tulajdonba vétetnek. Az állam a jelen törvény hatálya alá tartozó vállalatok tulajdonjogát az 1948 évi március hó 26. napjára visszaható hatállyal szerzi meg.

— Csak egy percre engedjen be, munkás ár.

— De minek, uraim?

— Elfelejtettük ellopni az alaptőkét.

(Karikatúra a Ludas Matyi korabeli fámából)

Államtitok*

Délután Esztergár már határozott javasoltál fordult a soron következő feladatokról tárgyaló értekezlethez. Másnap reggel pedig így szólt a jóval hét óra előtt bekopogó Bá- íátihoz:

— Ide figyeljen, Bánáti elvtárs. Amit most mondok, az államtitok. De ne ácsorog- jon...

Bánáti most nem vetette le a lódenka- bátot, úgy ült le, hogy sapkáját a térdére he. lyezte. Arcán nem látszott semmiféle csodálkozás, csak figyelem.

— A száz munkásnál többet foglalkoztató ipari üzemek államosítása most huszonha- todikán, pénteken lesz. Egyszerre az egész országban, meglepetésszerűen.

— Nagypéntek — mondotta halkan Bánáti.

— Nagypéntek. A tőke nagypénteke. A feltámadás reménye nélkül. Péntek reggel Gerő elvtárs bejelenti az államosítást. de ugyanakkor már meg is kezdődik a végrehajtása. Van néhány üzem, amelynél különös gonddal kel] eljárni, mert rendkívüli esetek A nyilvánvaló -külföldi érdekeltségeket egye lőre nem államosítjuk. De ahol nem bizonyos a külföldi érdekeltség, ott államosítani kell És ahonnan utólag érkezik tiltakozás, ott a tőkés nyilvánvalóan csak meg akarja játszani a külföldi érdekeltséget. Ilyen a Fábián gyár, amelyet maga is jól ismer, és ahol már jól szerepelt. Ez nagyon fontos üzem. Nagy. kitűnően felszerelt gyár. és most főleg nem is szerszámgépeket hanem mezőgazdasági eszközöket készít Falusi politikánk saMtkérdése hogy el tudjuk-e látni a falut ekével és egyéf nélkülözhetetlen eszközzel Ott államosítani kell. biztosítani a munka folytonosságát, gondoskodni a nyersanyag-utánpótlásról, és hamarosan növelni a termelékenységet A mun kasok elégedetlenek. Jól kézben kell tartani őket. Úgy gondoltuk, hogy maga lesz az államosított vállalat, a nemzeti vállalat ú; munkásigazgatója: a vállalatvezető.

— Értem — Bánáti csak ennyit mondot'

— Akar tudni előzetesen valamit a gyárról? Vigyázzon. Az államosítás titok

• Részlet Hegedűs Géza: Az illáin én vagyok e. regényéből.

— Köszönöm. Amit tudni kell, azt hl- szem, tudom. Mielőtt kimentem oda ünnepi beszédet tartani, megtudakoltam, amit még nem tudtam. De már a Bartók-ügy idején 'S kénytelen voltam sok mindent megismerni a gyár történetéből és helyzetéből. Azt hiszem, ezt a Kramolint egyelőre nem kellene elkül. denünk.

— Ezt hogyan gondolja? A tőkésnek vagy megbízottjának el kell hagynia...

— Várjon csak, Esztergár elvtárs. Ez a Kramolin nem tőkés. Fábiariék bizalmas főkönyvelője volt. Ök tették meg igazgatónak, de tulajdonképpen fizetett alkalmazott. Elvi. leg tehát megtartható. És ez hasznos lehet. Mert Fábiánná külföldön van. A részvények, kel nem tudjuk mi van. Kramolin úr bizonnyal jobban tudja az igazságot. Ha idővel Fábiánná valami mesterkedéssel úgy akarná feltüntetni, hogy a részvények nem az pvéi, hanem külföldieké, akkor Kramolin úr, mint a gyár egyik igazgatója, jogérvényesen állíthatja, hogy az államosítás pillanatában 6 mit

i sem tudott arról, hogy Fábiánná a főnöke. Es minthogy a hasznot az ő számára helyezte a bankszámlára, ellenkező utasítást nem ka. oott, tehát az államosítás jogszerű. Az elbocsátott Kramolin az ellenségünk lehet. \z igazgatói címmel megtartott Kramolin ragaszkodik az állásához és a címéhez, tehát, ha nem is a mi emberünk, mégis a mj érdekünket szolgálja.

— Maga valóban ért ezekhez a dolgokhoz.

— Nem ezért kaptam a megbízást?

— Nézze, a maga tervére én mos: nem

udok válaszolni, mert nem tudom an-e egyáltalán lehetőség erre a megoldásra Hol. napig válaszolok. Maga pedig még az se említse Pestszentivánon. hogy péntektől aem maga a párttitkár.

— Tehát még három nap. Addig is ritián lehetek otthon. Az Országházbar s újra igényt tartanak rám Tegnap az a sanaki osztálytanácsos is kért. hogy ma ló assam meg. mert ki szeretne küldeni valahova.

— Csak menjen. Három napig még szó- toklatokat is tarthat. Utána egy ideig nem lesz módja az effélékre. De holnap még okvetlenül keressen fel' Nem telefonon Szemé. Ívesen. Addigra megadom a választ Kramolin úr ügyében. A viszontlátásra. Bánáti elvtárs.

— Holnap itt vagyok. Szabadság!

4