Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-28 / 49. szám

Jl iws. it&valt IS; Huszonöt év a honvédelmi nevetés szolgálatában HUSZONÖT ESZTENDŐVEL EZELŐTT — az 1848-as forradalom és szabadságharc kez­detének 100. évfordulóján — a Magyar Parti­zánok Szövetségének és a Magyar Partizánba­rátok Szövetségének egyesülése útján bontot­ta ki zászlaját a Magyar Honvédelmi Szövet­ség jogelőd szervezete, a Magyar Szabadság- harcos Szövetség. Az így létrejött tömegszerve­zet vezetői, lelkes aktivistái a Magyar Kom­munista Párt és munkásosztályunk akkori cél­ját, a szocialista forradalom megvalósításának ügyét szolgálva rakták le a máig is végzett ha- zaiias, honvédelmi nevelő és felkészítő tevé­kenység alapjait. Kiss 1-Mjos vezérőrnagy, a Magyar Honvé­delmi Szövetség tőtitkára jellemezte így a kö­zelmúltban megtartott sajtótájékoztatóján a jubileumra készülő MHSZ megalakulását, ak­kori és mostani politikai céljait. Az MHSZ-nek — mint arról országos tá­jékoztatóján a főtitkár is említést tett — Sza- bolcs-Szatmár megyében is jó hagyományai vannak, az elsők között alakultak meg szerve­zetei. Mint a negyedszázaddal ezelőtti napok tudósítanak: 1948. március 15-én szabadság­zaszlókat és -szobrokat avattak megyénkben, köztük Gégényben, Nagyhalászban, Vencsel- lön, Komorón, Geszteréden, Tiszaladányban. Kallósemjénben emlékoszlopot avattak. Eze­ken az ünnepségeken mintegy 16 ezer ember vett részt. Nem sokkal később — április 11-én — már sor került Nyíregyházán a Magyar Sza­badságharcos Szövetség alakuló ülésére. Ha­marosan megalakult a szövetség Oroson, Ti- szalökön, Máriapócson és Balkányban. s né­hány hónap múlva behálózták az egész me­gyét, s megindult a szervezett munka. Mind­ezekről Szaniszló Jánossal beszélgettünk, aki maga is jó ismerője és alakítója az MHSZ me­gyei történetének: két évtizede látja el a me­gyei vezetőség titkári tisztét. Az ötvenes évek elején több, mint kétszáz szervezetben kiterjedt, sokoldalú tevékenység zajlott megyénkben. Sok résztvevővel zajlottak a lövész-, ejtőernyős-, repülős-, motoros-, lo­vas-, rádiósversenyek, nem volt ritka a 15— 20 ezres nézőközönség sem. 1954—56-ban há­rom egymás után következő évben Szabolcs- Szatmár megyének ítélték oda az országos rándorserleget, mint az MHSZ-munkában leg­inkább jeleskedő szervezeteket tömörítő terü­letnek. Ezekben az években szinte havonta rendeztek repülőnapokat a megye területén, amelyeknek évente több. mint 300 ezer részt­vevője volt. Szívesen emlékeznek vissza ház­tömb körüli motorversenyekre, amelyek a vá­ros. a nagyobb községek teljes lakosságát moz­gósították. A május elsejei felvonulások egyik legszínesebb, leglátványosabb csoportjai min­den esztendőben az MHSZ sportolói voltak. MINDEZEKET A SZÖVETSÉG azzal érte el, hogy mindig felismerték: mi az, ami a la­kosságot, az ifjúságot érdekli, amellyel mozgó­sítani tudnak. Ma is büszkék azokra a résztve­vőkre, akik a mozgalomban nőttek fel, s let­tek jó katonák, akik közül többen ma is tiszt­ként szolgálnak a néphadseregben. De ugyan­ilyen büszkék azokra is, akik a klubokban sze­rették meg a technikát, a nemes vetélkedést, vagy éppen a nehéz erőpróbákat és most a gazdasági élet területén különböző — köztük sokan vezető — beosztásban dolgoznak és se­gítik a mostani fiatalok munkahelyi és honvé­delmi. sportbeli szárnybontogatásait. Nagyon sokan ismerik azokat az embere­ket, akik elsőként az MHSZ versenyein léptek a nyilvánosság elé: Nemes Sándort, aki a mo­torsportban, Rozma Gyulát, aki a repülősport­ban lett válogatott, Hársfalvi Sándort, Balogh Józsefet, Pécsik Józsefet, akik modellezésben küzdötték fel magukat az országos élvonalba, Venczel Miklóst, aki rádióiránymérő sportban az Európa-bajnokgágon ezüstérmet szerzett. Kovács Györgyöt, aki 1500. ejtőernyős ugrását itt hajtotta végre, a Szauder családot, Leviczki Lászlót, Iván Imrét, akik innen indulva éve­kig voltak, illetve jelenleg is résztvevői az or­szágos bajnokságoknak lövészsportban, vagy az összetett honvédelmi verseny legjobb csa­patait. amelyek név szerint változnak ugyan, de rendszeresen bajnoki díjakat, érmeket hoz­nak haza, Szabolcs-Szatmárba. Természetesen az itt felsoroltakon kívül több száz lelkes ver­senyzőt, aktívát lehetne felsorolni, akik tevé­keny alkotói az MHSZ mai életének. Megyénkben az MHSZ egyik legnagyobb erénye, hogy nem korlátozódott saját klubjai­ra, hanem kitűnő kapcsolatot alakított ki a munkahelyekkel, üzemekkel, szövetkezetekkel, tanácsokkal. Nemcsak a több ezer motorke­rékpár-vezetői jogosítványt szerzett fiatal, ha­nem a később évente mintegy ezer gépkocsi- vezetői jogosítványt szerző fiatal segít a mun­kahelyek szakembergondjain is. Azok, akik itt modelleznek, a technikai körökben dolgoznak, részt vesznek az MHSZ versenyein, a legtöbb esetben munkahelyükön is kiváló szakembe­rek, kiegyensúlyozott politikailag képzett fia­talok, sokat segítenek nemcsak szakmai, ha­nem a vállalati közéletben is. TÁLÁN ENNEK AZ EREDMÉNYE, hogy a tanácsok, üzemek, gazdaságok anyagilag is támogatják az MHSZ-t. Nemcsak a helyi klu­bokban, lőterek építésében, hanem a korszerű kiképzési központok építésében is. . Szabolcs- Szatmár megye — éppen e nagyszerű összefo­gás eredményeként — élenjár ebben a munká­ban: Nyíregyházán és a megye többi járásá­ban, városában már felépült, vagy most építik a kiképzési központokat, amelyekben még ma­gasabb szintre emelhetik majd a honvédelmi elő- és utóképzési munkát, a versenysportot. Természetes, hogy 1973 a szövetség életé­nek kiemelkedő esztendeje. A szervezetek, klu­bok még fokozottabban törekednek arra. hogy a lakosság, a fiatalság legszélesebb tömegei számára tegyék ismertté az MHSZ kállait, te­vékenységi formáit, a katonai szolgálatra való" felkészülés szükségszerűségét és mindazokat a tanulási, szórakozási és sportlehetőségeket, amelyeket az MHSZ vezetőségei, klubiai biz- tosítanak valamennyi érdeklődő számára, ki­emelve annak a népgazdasági, társadalmi és honvédelmi hasznát. A 25 év eredményes munkáját az MHSZ a legszélesebb körben kívánja ismertetni a ju­bileum esztendejében. Ennek jegyében készí­tették el az éves programot is. Március 22-én a nyíregyházi színházban az alapító és a mai tagok részvételével rendezik meg az évfordu­lót méltató megyei díszünnepséget. Ennek al­kalmából kiállítást rendeznek, amelyen az ér­deklődők korabeli dokumentumok, díjak, agi- tációs anyagok, személyes visszaemlékezések révén bepillantást nyerhetnek a negyedszáza­dos munkába. Azt is láthatják, hol,.milyen kö­rülmények között tevékenykednek az MHSZ klubiéi. Renrezentatfv, nagy rendezvények is fém­jelzik medvénkben a jubileumi évet. Közülük kiemelkedik a szocialista országok ejtőernyős sportolóinak nemzetközi vetélkedőié amely jú­liusban 10 naoig zajlik Nyíregyházán. Kereté­ben országos honvédelmi és renülőnap meg­rendezésére is vállalkozott az MHSZ. amelyen a mai legkorszerűbb technikát mutatják be az érdeklődőknek. Olvan nagyszabású bemutató­ra készülnek, amely méltó a szabolcsi hagyo­mányokhoz, a hozzáértő közönséghez és a ju­bileumi esztendő programjához. A LEGNAGYOBB RENDEZVÉNYEK nellett a többi sokszínű rendezvénnyel azt az lapvető célkitűzést kívánják szolgálni, hogy a ársadalom minden rétegében, de különösen z ifjúságban tovább fokozódjék a hazaszere- et, a szocialista haza védelme iránti felelős­égérzet és egyre szélesebb körben váljék is- nertté a Magyar Honvédelmi Szövetség tevé- envsége. a klubokban folyó szakmai és poll- ikai munka. Marik Sándor A DH tekintélye • , «/ Sorompó a selejtnek — Tapasztalatok a gumigyárban Allee oh» fehler = min­dent hiba nélkül. így mond­ja a német. Franciául zéró défaut, lengyelül dobra ro- bota, azaz semmi hiba, jobb munka. Ezzel indult útjára az űj munkarendszer Dubo- vikov mérnök irányításával 1955-ben a szaratovi gép­gyárból Hazánkban a „dolgozz hibátlanul” munkarendszert a vegyiparban elsőnek a Nyíregyházi Gumigyár ve­zette be 1972 elején. Az al­kalmazását elrendelő hatá­rozat nyomán az egyes gyárrészleget jelölték ki a DH úttörőjéül. Együtt a dolgozókkal Közben, létrehozták a DH intéző bizottságát, amely ha­vonkénti ülésein a tapasztal­tak alapján finomítja a rend­szert. A gyárban már ne­gyedévenként rendszeresen megjelenő híradója van a DH munkarendszernek. Az elmúlt év végén már az Országos Gumiipari Vállalat gyárainak párt-. gazdasági és szakszervezeti tisztségvi­selői tanácskoztak Nyíregy­házán. és döntöttek a mun­karendszer továbbfejlesztésé­ről. Az egyes gyárrészlegben már eredménye, tekintélye van- a DH-nak. Több gyár­részleg követi a példát, hi­szen a munkamódszer al­kalmazása óta nemcsak a termelékenység növekedett az „egyesben”, hanem a se- lejt is jelentősen csökkent. Hegyi Jenő üzemveztő mondja: — Jött hozzám a napok­ban a taurllból Winkler Já­nos üzemvezető, hogy mond­jam el; hogyan csináljuk? Megmond tam. hogy nincs re­ceptem, de az biztos; csak a dolgozókkal együtt lehet, azokat kell elsősorban megnyerni a munkamód­szernek. Mert miből is áll a hibát­lan munka alapja? A szak­ma, illetve a gyártástechnc lógiák alapos ismeretéből. Nem végezhet tökéletes munkát az a dolgozó, aki nem tudja, hogy a gyártás folyamán, az általa végzett munkafázisban mi megy végbe az anyagban. — Jómagam is megijedtem — folytatja Hegyi Jenő — amikor a ír ült év végén a termelési tanácskozásra ké­szülve kigyűjtöttem a selejt- számokat. Csafe a gyógyszer­dugóknál több százezer fo­rint volt a selejt okozta veszteség. Megállapították, hogy az itt keletkezett selejtnek több, mint fele emberi hibákra ve­zethető vissza. Tehát meg is szüntethetők. Nem véletlen, hogy a gyárban a DH munkamód­szer alkalmazásának első fá­zisé a gumigyárban a gyár­tástechnológiák megismer­tetése volt. Ezt öt esetben, összesen ötvenhat órán át, tanfolyamon oktatták. Ma már külön tematikája van ennek, s ez évben a mun­kaügyi ismeretek elsajátítá­sával is bővüJL A selejt forrása A Lenin szocialista brigád vezetője Madar Erzsébet. Mind a tizenegyen DH munkarendszerben dolgoz­nak. Az elején szinte ma­ga sem hitte; hogy az ad­dig 25—30 százalékos selej- tet sikerül megszüntetni. Csak amikor megismerték a munkamódszer lényegét, ak­kor tűnt a feladat reálisnak. — A saját munkánkat elemzve megállapítottuk, hogy a selejt egy része számtalan apró- figyelmetlen­ségből, a gyártási technoló­gia hiányos ismeretéből adó­dott. Forgony Mihály vulkani­záló konkrét esetet is mond: — Itt volt például a szi­li konola jós emulzió problé­mája. Ezt az anyagot a formák kenésére használ­juk, hogy az anyag leválása könnyebb legyen. A selejtet itt leghamarabb a? okozta, ha a keverési arány nem volt megfelelő. Az is prob­lémát okozott, ha a kenés után a dolgozó nem várta ki azt. amíg az emulzióból a víz elpárolog. Ilvenkor a víz­ből keletkező góz képezett buborékot a vulkanizált anyag felületén... — Ezeket nemcsak oktat­tuk, hanem a gyakorlatban is bemutattuk, hogyan válik selejtté egy gyártmány csak azért, mért vastagabban ken­tük még a formát az emul­zióval — mondja az üzem­vezető. — A.z eredmény? Az ebből adódó hat-nyolc szá­zalék eelejt 3—4 százalékra csökkent. — Végeredményben — te- szi 'hozzá • a közgazdász' ' — a tudatformálás, a magasabb képzettség válik itt’ nyere­séggé. Egy terméknél 'nem na«y összeg, de ha az egész gyár bekapcsolódik a DH munkamódszerbe, akkor már milliókat lehet megtakaríta­ni... üzemek szerződései. A gumigyárban már több üzem kötött szerződést egy­mással a dolgozz hibátlanul munkamódszer keretében. A szerződés alapján a tmk például a kijavított gépre garancialevelet ad ki. Ha a gép fél év alatt újra meghi­básodik, akkor a tmk mun­kalap nélkül köteles megja­vítani. Az üzemvezető szobájában egy kosárra való kész-, fél­kész termék. Vizsgálatra hoz­ták be, amolyan szúrópróba­szerűen. Gumidugók, orvos- egészségügyi cikkek, strand­papucsok... — Ha hibát találunk; megállapítjuk, hogy mi az oka — mondja Hegyi Jenő. — Aztán behívjuk a dolgo­zót. Megmagyarázzuk ho. gyan csinálja, hogy ez ne fordulhasson elő. Közben néhánv adminiszt­ratív jellegű intézkedés is történt. Korábban ugyanis ** teljesítményt, a vulkáni • - lóknál a formák zárásszáma után számolták. Ma már a munka minősége, a keve­sebb selejt a mérvadó, Nem mindegy például az. sem, hogy milyen pontos a vul- kanizálásra kerülő anyag sú­lya, mert a többletből hulla­dék lesz. Egy kilónként 543 forint értékű szilikonkaucsuk ese­tében például nagy veszteség még az engedélyezett öt szá­zalék hulladék is... Váltás következik a gyár­részlegben. Munkaasztalt cserél a két műszakban dol­gozó Lenin szocialista bri­gád is. Gumiszalagok, ke­rékpártömlők kígyóznak -lő a gépekből. A tonnákból sorra szedik ki a vulkanizá­lok a még meleg gyógvszer- dugókat, kecses formájú alu­mínium kaptafákra feszítik a fürdőcipők fehér nyersgu­mi alapanyagát. Egy asztalon a már „ki­fúrt” gyógyszerdugók hatal­mas tömege. Válogatják. Kü­lön a jót és külön a selejtet. A selejtet, amelyről ma már a dolgozó is pontos analízist készíthet. Ónkon trollszerü­en megállapíthatja, hol kö­vette el a hibát. Mit kell tennie, hogy a következőnél már elő ne fordulhasson.-- A cél az, hogy egyre kevesebb legyen a selejt — mondja az üzemvezető. — Ehhez pedig magafeább kép­zettségű dolgozók kellenek.« Több. jobb, olcsóbb Egy világviszonylatban felkarolt munkarendszer al­kalmazására kerül sor a Nyíregyházi Gumigyárban. Cél ja, hogy beruházás" nélkül több. jobb és olcsóbb áru készüljön. Olyan munka- módszer kialakítása, amely kiszűri a gátló tényezőket és a dolgozó fizikai erejének tokozott igénybevétele nél­kül képes nagyobb teljesít­ményt és hibátlan munkát biztosítani... Nem megy máról holnap­ra. A dolgozz hibátlanul munkarendszer tanulással kezdődik és a jobb. gyorsabb munkával folytatódik. Alles ohne fehler..., dobra robota..., zéró défaut... Tóth Árpád Katona Horváth fános: A harmadik félidő Délutánonként mindig a vasút mögötti ligetben gyűl­tünk össze. Ha a felvégiek eljöttek, sokszor még este tízkor is fociztunk. Ezeket a meccseket rendszerint ml a ligetiek nyertük, de ha az „Okos” játszott, sohasem si­került győznünk, ö volt a nagymenő. Tizennégy évesen már a falu felnőtt csapatában ját­szott és mi örültünk, ha le­állt közénk. Tenyérnyi te­rületen cselezett, húzogatott jobbra-balra és mire észbe kaptunk, már csak a kapus­sal állt szemben. Egyszerűen nem lehetett leszerelni. Volt egy igazi, bórszeges csukája is. Trükkjei mellett legjobban azt a cipőt irigyeltük. Egyi­künk sem játszott még stop­lis cipőben, így aztán tátott szájjal néztük, amint „Okos" felhúzta és befűzte az övét Arra gondolni sem mertünk hogy kölcsönkérjük... Játéka kísértetiesen hason­lított Bozsikéhoz. Az „Ojcos’ név is ezért ragadt rá. Min- denk: -sak így szólította. Mi akik négy-öt évvel fia­talabbak voltunk nála, észre sem vettük, hogy kihasználja rajongásunkat. Boldogban vittük neki a cigarettát, ha szólt, fényesebbre suviekpl- fcnV a cipőjét, mint áj kará­ban volt Loholva kézbesí­tettük szerelmes leveleit és figyeltük, mikor mennek el a lány szülei otthonról. Ilyen­kor kuncogva találgattuk: „Vajon mit csinálhatnak az üres lakásban...?” A lányt Xcunak hívták és tizenöt éves volt akkor. Okos a maga tizenhat évével már felnőttnek számított. A nyol­cadik osztály után dolgozni kezdett. Kapált, egyelt, kuko­ricát tört, akár a többi fel­nőtt. A faluban mindenki tudja, kivel, mi történik. Azt sem titkolhatták el, hogy Icu ter­hes. Okos tizenhét évesen nő­sült, és egy év - múlva már nagy fia volt. Kellett neki a pénz, ezért. különmunkákat is vállalt. Nappal vontatót vezetett, éjszaka gabonát zsá­kolt. Egy évig még a foci­pályát is elkerülte... Amikor újra játszani kez­dett, már apám foglalkozott a falu csapatával. Nagyon ne­héz vott összeszedni a fiatalo­kat. Emlékszem, sokszor csak apám és a szertáros vol­tak a pályán. A tsz-ben söté­tedésig kellett dolgozni és aki hat-hét órakor ment ha­za, az már nem vánszorg<vt t le az edzésekre. Okos azonban nagyon ritkán hiányzott. Apám mindig külön foglal­kozott vele. — A tizenhatosról beadok. Szaladj rá és kapásból lődd! Vagy: — Húsz méter labda- vezetés és passzold nekem a labdát. Utána sprintelj és ha visszakapod egyből lődd! Újra és újra ismételték. Okos pedig csinálta, mert ta­nulni akart. — Köszönöm, Jani bácsi! — Szokta mondani. — Ugye a jövő héten is folytatjuk? Nem kellett sokáig várni az eredményekre. Még a falube­liek is csodálkoztak a válto­záson. Már nem a félénk kis­fiú játszott Egyénisége hét­ről hétre teljesebb lett. Egy év sem telt el és mindenhol ismerték. Nem volt olyan fa­la, ahol ae rúgott voha* gStt, ahol ne köszöntek volna neki előre az emberek... , Vasárnap a meccs alatt mindig kiürült a falu kocs­mája. De annál nagyobb volt utána a forgalom. A férfiak egymás hegyén-hátán tüle­kedtek a pult felé, hogy meg­igyanak egy korsó sört. Ez volt a vasárnapi szórakozá­suk. Okosnak sohasem kellett sorbaállni, vagy fizetni. Mire felöltözött, öt-hat korsóval várták a cimborák. — Ne igyál annyit! Tönkre­teszed magad! Csak apám intette igy az ivástól. Ha ő szólt. Okos le­tette a poharat és hazament. Hallgatott rá, talán bízott is benne. Egyik vasárnap zöld színű Opel állt meg a pálya mellett. — Pestről jöttek! — Elviszik az „Okost”! — súgdosták az emberek — Talán még válogatott is A kocsiban valóban egy pes­ti klub ügynöke ült. Okost ke­reste. Ha akkor igent mond, ma talán ismert labdarúgó. De nem merte vállalni a kocká­zatot. — Viszontlátásra Pásztó sporttárs! Két hét múlva visz- szajövök, addig gondolja meg...! Az autó mögött szürke por­felhő kavargott. Nem lehetett látni az utat, nem lehetett sej­teni a jövőt... — Lakást, meg állást ígér­tek, ha elmegyek — mondta otthon a feleségének. — Sokáig hallgattak. — Apuskáékkal is meg kel! ezt beszélni... — nyögte ki végül az asszony. — Ha megy a játék hama­rosan az „egybe” kerülök, és akkor majd dől a pénz.,. Icu lehajtott fejjel, szó nél­kül horgolt tovább. — Mit akartak? — Kérdez te fiától az öreg Pásztó. — Apám! — kezdte bizony­talanul Okos — Pestre mehet­nék focizni... — Ne menj fiam te sehova' Nem biztos kenyér az. Fele­séged, gyerekeid vannak. JVfgf aztán itt vagyunk mi, öre- gate.. Iskolázott as vagy« Pénzed itthon is lesz.,. Ha meghalunk, rád íratjuk a há­zat... Meg aztán ott vannak az állatok is... Maradj fiam! Apám hiába biztatta, otthon maradt. A faluban semmi sem vál­tozott. Egy ideig még a va­sárnapi látogatóról beszil- tek, de néhány hét 1 múlva elfelejtették. Okos is ugyan­úgy játszott, mint régen. Csak apám vette észre, hogy már nem a tanulni akaró fiatal­ember jár az edzésekre. E’-y- re ritkábban ment el játszani és vasárnapi meccsek után alig tudta letenni a soröskor- sót. Ma már nem látni józanul. Ha néha találkozunk, átöleli a vállamat és a bortól meg- csukló hangon mondja: — Tudod-e komám, hogy apád olyan mint egy falat ke­nyér? Azt is megmutatta, ho­gyan álljon a lábam... Min­dig jót akart nekem. A szak* ramentumát...! Aztán lassan elvánszorog^ Legutóbb vasárnap láttam. Este volt, mentem az állomás­ra. ö ott állt az alapvonalon, a kapufának támaszkodva, kezében egy korsó sör és magában beszélt... ... Még láttam, hogy föl­emeli a poharat és a szája fe­lé viszi.. Aztán lassan, elnyúl* va alácsoesott a Sebár bz*u>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom