Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-08 / 32. szám

t. oté*i Kormányszintű konzultáció Hafez Iszmail Moszkvában KELET-MAG? ARORSZÄG t9TS. tébrair £ Szendrei József: £* Tiszától az Amurig Szerdán a szovjet kormány vendégeként Moszkvába ér­kezett Hafez Iszmail, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökének nemzetbiztonsági tanácsadója., A seremetyevói repülőtéren Iszmailt Vaszilij Kuznyecov külügyminisz­ter-helyettes és más szov­jet hivatalos személyiségek fogadták. Gromiko szovjet külügy­miniszter és Hafez Iszmail, az egyiptomi elnök nemzet- biztonsági tanácsadója szer­dai találkozóján baráti lég­körben eszmecserét folytatott a közel-keleti helyzettel kap­csolatos kérdések széles kö­réről. Később Gromiko ebédet adott Hafez Iszmail tisztele­tére. Az ebéden Gromiko és Ha- fez Iszmail baráti hangú po­hárköszöntőt mondott. Mint Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti, Aziz Szid- ki egyiptomi miniszterelnök tavaly októberi tárgyalásai óta most először került sor kormányszintűnek tekinthe­tő konzultációra a Szovjet­unió és Egyiptom között. A tárgyalások fontosságát, nö­veli, hogy az elmúlt hóna­pokban jelentős átalakulás következett be a világpoliti­kai helyzetben — állapítják meg moszkvai politikai kö­rökben az egyiptomi elnök nemzetbiztonsági tanácsadó­jának kétnaposra tervezett moszkvai útjával összefüg­gésben. Kedden este a párizsi Sport- palotában nagygyűlés kereté­ben mutatták be az FKP-nek a párizsi választókerületek­ben induló jelöltjeit. A nagy­gyűlésen elnöklő Paul Lau­rent, az FKP Politikai Bizott­ságának tagja, bejelentette, hogy a választási kampány megindulása óta húszezren kérték felvételüket a pártba. A nagygyűlésen mondott1 beszédében Georges Marc- hais, az FKP főtitkára hangsú­lyozta: a franciák többsége a baloldal közös programja mel­lett foglal állást. Az ország­nak tehát új kormányra van szüksége, olyan egyesült bal­oldali kormányra, amelyben a kommunisták felelős posz­tokon fognak szövetségeseik­kel együtt munkálkodni a kö­zös program végrehajtásán. Marchais hangsúlyozta a vá­lasztások első ' fordulójának döntő jelentőségét, annak S3. Majd ott kint elválasztanak... Pénzed lesz, nekem rengeteg pénz iár... Flessburger elinté­zi. Keresd meg Ludger W esteieket. El ne felejtsd a nevét! Schröder bankárt' Egymillió pengő jár nekem. A németek... A németek so­hasem hagyják cserben az embert. Hűséges baj társak voltak... Éva előtt nagyanyja sza­vaira a hajnali rémlátomások kezdtek egészen furcsa alakot ölteni. Miféle nevek, alakok kerülnek elő Dédi szaggatott mondataiból? Végképper, nem értette. Menjen? Könnyű •mre-ri'arO rí* *, Dédi nélkül nem mehet, nem hagyhatja itt Dá­nielre. aki nyilván nem ápol­ná, ha megtudja, hogy ő disz- szidált. És ha Dániellel együf mennének el? Leik’ismeret- lenség lenne itthagyni beteg magával tehetetlen nagyany­ját. Holnap utazniuk kellene Az időközben bekövetke­zett legjelentősebb változás — a vietnami béke-megálla­podás megkötése — szovjet értékelés szerint minden ed­diginél meggyőzőbben bizo­nyította a súlyos nemzetközi konfliktusok békés eszközök­kel való megoldásának lehe­tőségét. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára január 31-én, a Le Dúc Tho tiszteletére adott fogadáson elhangzott beszédében kifejezetten utalt arra, hogy az indokínai vál- ság megoldásának első ta­nulságaként a világ békesze-’ rető erőinek a közel-keleti veszélyzóna felszámolására kell összpontosítaniuk figyel­müket. A Közel-Keleten kirajzo­lódó új perspektívák fényé­ben ismét megnövekvő je­lentőségű szovjet—egyipto­mi kapcsolatok alapját — miként a tavaly októberi Koszigin—Szidki találkozó alkalmával megerősítették — az 1971 tavaszán megkötött barátsági és együttműködési szerződés alkotja, amelynek nyolcadik pontja előirányoz­za a katonai együttműködés szélesítését is. Értnek megfe­lelően a magas rangú kairói küldött látogatása — moszk­vai diplomáciai források sze­rint — több célt szolgálhat: kialakíthatja a két ország közös álláspontját a várható diplomáciai fejlemények előtt és képet adhat a szov­jet—egyiptomi kapcsolatok alakulásáról. fontosságát, hogy az ^KP je­löltjeire az első fordulóban minél több szavazat essék, mert csak így biztosítható, hogy a párt súlyának és tö­megbefolyásának megfelelő képviselethez jusson a nem­zetgyűlés. A Figaro szerdán újabb közvéleménykutatás eredmé­nyét közli, amely ugyancsak a baloldal változatlan térhó­dításáról tanúskodik. Eszerint a baloldali pártokra szavazók aránya 47 % l^het (egy száza­lékkal több, mint a lap egy hónappal ezelőtt közölt közvé­leménykutatása során) a „re­formerek” aránya változatlanul 14 százalék, a kormánypártok szavazóinak aránya viszont a januári 38 százalékról 36 szá­zalékra csökkent. A szélső- jobboldali pártokra szavazók aránya a januári 2 százalék­ról 3 százalékra nőtt. vissza Pestre, lejár a vízu­muk. Mi lesz? Flessburger sem fog várni rájuk, fuccs az egész olaszországi útnak. De aztán mi lesz? Dédi nem adott pénzt, nem segített ott­hon a háztartásban, mégis tá­masza volt. Ö erősítette, tar­totta benne a lelket. A roko­nokra nem lehet számítani. Mind önző disznó, akik csak saját magukkal törődnek. Annyira- külön vágányon fu­tott Dédi élete távoli roko­nai életétől, hogy minden tíz évben, ha találkoztak. És mit is tudnának azok tenni?... Az asszony nézte, csak nézte a számára drága szen­vedő arcot. Éva ugyan magá­nak sem merte bevallani, de megfrird-üt fejében, ha Dédi szegény kiszenvedne, akkor még elmehetne. — Nem, nem! — hessegette el magától ezt a szörnyűséget. Ezt ő nem akarja. Igenis szereti, imád­ja ezt a szerencsétlen asz­saonyt. egyetlen hozzátartozó­Szovjet javaslat Helsinkiben Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésével foglalkozó helsinki nagyköveti tanács­kozáson Valerin Zorin, a Szovjetunió képviselője ked­den tervezetet terjesztett elő a harmadik napirendi pont­tal, tehát a kulturális együttműködés fejlesztésé­vel kapcsolatban. A szovjet javaslat értelmében az Ille­tékes bizottságot meg kell bízni a kulturális együttmű­ködés és érintkezés kérdésé­vel foglalkozó záródokumen­tum-tervezet előkészítésé­vel, természetesen tiszteiét- ben kell tártani • minden egyes ország szuverenitását, törvényeit és szokásait. A tervezet előirányozza: 1. A kulturális és oktatási kérdésekkel foglalkozó álla­mi intézmények és szerveze­tek kapcsolatainak bővítését: 2. az információcsere és az eszmék cseréjének szélesíté­sét a béke és a jószomszédi viszony erősítése céljából; 3. a szervezetek és az em- berek közötti kapcsolatok fejlesztését, az idegenforga­lom fejlesztését kollektív és egyéni alapon, a fiatalok közti találkozók ösztönzését, a rokonszakmák képviselői közötti találkozók támogatá­sát, a sportkapcsolatok bőví­tését. (Folytatás az L oldalról) és felügyelő bizottság tagja, Magyarország is részt vesz — minden bizonnyal ugyancsak a nemzetközi konferencia- központnak a Kiéber sugár­úton emelkedő palotájában tartják, ahol az eddigi Viet- nam-tanácskozások is lezaj­lottak. SAIGON". Szerdán folytatta munkáját a VDK, a DIFK, az Egyesült Államok és a saigo- ni rendszer képviselőiből ál­ló négyoldalú katonai ve­gyes bizottság. A Tan Son ■Nhut-i támaszponton, rende­zett 'megbeszélésen a dele­gációk helyettes vezetői kép­viselték a négy felet. A hírt be­jelentő amerikai nagykövet­ségi szóvivő nem volt hajlan­dó felvilágosítással szolgálni a közelebbi részletekről.­WASHINGTON. Henry Kissinger, Nixon amerikai el­nök nemzetbiztonsági főta­nácsadója szerdán délután (közép-európai idő) a Wash­ington közelében lévő And1 -ews légitámaszpontról elin­dult csaknem kéthetes távol­keleti kőrútjára. Kissinger kíséretében van több magas rangú amerikai tisztségviselő, így Williams Sullivan távol­keleti ügyekkel megbízott ame­rikai külügyi államtitkár- helyettes és Herbert G. Klein Nixon elnök sajtófőnöke. Nixon egyébként kedden a ké­ső esti órákban, hosszabb meg- beszólás során adta meg az utolsó eligazítást nemzetbiz­tonsági főtanácsadójának. ját, családjának egyetlen szí­vós ágát, gyökerét. Inkább le­mond mindenről, az utazásról, arról a sokszor forrón óhaj­tott másik életről, amelynek édességét éppen Dédi csöpög- tette éveken át a ielkébe. Bal- sors, végzet üldözi ezt a csa­ládot. Apját is hiába segítette Dédi, elvitte a vihar. Anyja meg egy rosszul sikerült mű­tét áldozata lett. Amíg az asszony így töp­rengett, gondolkodott, a szo­bában csodálatos dolog tör­tént. A bárónő kinyitotta régóta lehunyt szemét, és fél­oldalra dőlve felkönyökölt az ágyon. — Drágám! — kiáltotta Éva. — Ez csodálatos! Nagyszerű! — letérdel* az ágy'mellé, és megragadta nagyanyjának vastagon kidudorodó erekkel átszőtt kezét. — Dédi, te meg­gyógyultál! A bárónő torz, féloldalas mosollyal válaszolt Éva sza­vaira. — Igen drágám, azt hi­3. A világ erőművei­nek összteljesítménye ab­ban az időben 12 millió kilo­watt volt. Ennek egyhatodát az új szovjet erőművek ter­melték. Krzsizsanovszkij akadé­mikus, a GOELRO szakmai atyja, Oroszország Állami Vil­lamosítási Bizottságának el­nöke, Lénin harcostársa és jó barátja, szerény nyugalom­mal nyilatkozott a sajtóban. — Mi tudtuk, hogy nem ha­zudunk — mondta. — És ez­után se fogunk hazudni, pedig a következő évtizedekre min­den eddiginél nagyobb, ha úgy tetszik: mindén eddiginél fantasztikusabb villamosítási programot hirdetünk meg. Az alapot megteremtettük, de az egész ország villamosítása, a kommunizmus másik nagy feltétele, amiről Lenin be­szélt, még további, sokáig tar­tó és igen nagy feladat. Uj terveink készen vannak, Megvalósításuk az új szovjet műszaki és munkás nemze­dékek alkotókészségén és al­kotóképességén múlik. Ha­zánk és nagy ügyünk szénája is sokkal jobban áll most, mint tíz évvel ezelőtt, a forra­dalmi háború kellős közepén. Hát akkor mi jöhet még, ami alkotó, lendületünket meggá­tolja? A vizek és folyók tanulmá­nyozása, ^ hidrológiai kutató­munka a cári Oroszországban majdnem ismeretlen fogal­mak voltak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt inkább csak hidrológiai meg- figyeléseket és méréseket vé­geztek a vizeken: Az is ter­mészetes volt, hogy csak az európai országrész nagyobb folvóit — a Volgát, a Dont és a Dnyepert — tanulmányoz­tak, higzen a cári hatalom nem törődött az általa elnyo­mott nemzetekkel és nemze­tiségekkel. Tanulmányoztak még néhány közép-ázsiai se­bes vízfolyást is, de csak azért, mert azok egyszerű víz­erőművek építésére olcsón al­kalmasak voltak, szinte kí­nálták az energiát. A ‘ hidrológusok megfelelő mérőműszerekkel se rendel­keztek. A nagy teljesítményű vízerőművek mechanizmusát, technikai kivitelezését meg el se tudták képzelni. A GOEL- KO-terv azonban — és ter­mészetesen — a hidrológiai felderítést, kutatómunkát is tartalmazta. Tíz év során több. nyílt háromezer hidrológiai ^megfigyelő helyet és állomást ^állítottak fel s ezek közel 500 folyó viselkedését tanulmá­nyozták. Moszkvában meg­szervezték és létrehozták az Állami Hidrológiai Intézetet, amelynek több tucat kutató szervezete kezdett dolgozni. Nemcsak a vízerőmű-építések ulcá&ű,fo szem, valamivel jobban va­i'-jk. Szász ezekre a szavakra lé­pett a szobába. Leült arra a székre. ahol korábban felesége őrködött Dédi fölött. Aztán benyúlt a zsebébe és egy. letörött fejű üvegampullát vett elő tárcá­jából. Az ampulla gondosai} be volt csomagolva. Szász úgy tartotta kezében. mint egy féltve őrzött ereklyét. — Kérem, Dédi! Jól figyel­jen rám! Az élete múlik ezen! Éva, gyere ide! — szólt hátra, meg sem fordulva, a feleségének. — Dédi! Kérem, itt az unokája előtt nyilatkoz­zon: kapott-e ön Ilyen am­pullából orvosságot tegnap éjszaka Alfred Flessburger- től? Járt-e önnél éjféltájban Alfred Flessburger? Vála­szoljon ! (Folytatjuk) lehetőségeit tanulmányozták, hanem azt is, hogyan lehet a hatalmas országban összefüg­> gő vízrendszereket kiépíteni: folyókat, tavakat és tengere­ket összekötni, a vízi utakat hajózhatóvá tenni, a mező- gazdaságnak vizet adni, hogy öntözhesse a növénykultúrá­kat, s természetesen villamos energiát is adni a mezőgazda- sági termelés fejlesztéséhez. Nem utolsósorban cél volt az is, hogy nagy Víztárolók és csatornarendszerek létesíté­sével megjavítsák a klímát. Ezeken kívül kiterjedt a hid­rológusok figyelme az ipari vízszükséglet biztosítására — új iparbázisok létesítésére a vizek mentén — és a halgaz- 3alkodús fejlesztésének lehe­tősége re is. A GOELRO nem csak víz­erőművek építési programját tartalmazta, sőt, elsősorban nem is azt, hanem a hőerőmű­vek rendszerének kiépítését a tüzelőanyag-bázisok mel­lett — a szén, olaj, tőzeg, gáz, éghető pala és más felhasz­nálható anyagok kitermelésé­nek gazdaságosságát is fi­gyelembe véve az energiater­melésben. Az ország európai részét — Szibériával akkor még nem foglalkoztak — nyolc gazdasági körzetre osz­tották és ennek megfelelően az ipari termelés, valamint a népgazdaság egészének — tehát a szállítási és közfel­használási követelmények­nek Is alárendelve — tervez­ték meg az energiatermelési rendszert. A terv a hő- és víz­energia termelésérfck arányát 37:63 százalékban határozta Nyikolaj Fagyejev, a KGST tanácsának titkára az alábbiakat közölte B. Alholmmal, Finnország moszkvai nagykövetével: A KGST végrehajtó bi­zottsága pozitív választ adott Finnországnak arra az indítványára, hogy kezdjenek tárgyalásokat Finnország és a KGST • esetleges együttműködése formáinak és módszereinek meghatározása és a megfe­lelő egyezmény előkészí­tése céljából. A tárgyalá­sokat márciusban meg le­hetne kezdeni. Találóan értékelte országá­nak helyzetét a finn külke­reskedelmi miniszter, amikor nemrégen Moszkvában törté­nelmi jelentőségűnek nevezte Finnország és a KGST kap­csolatainak legutóbbi fejle­ményét. Arra az egyez­ménytervezetre utalt, ame­lyet az általa vezetett dele­gáció nyújtott át a KGST moszkvai üvegpalotájában F agyejevnek, a szocialista országok nemzetközi gazda­sági szervezete főtitkárának. Ugyanebben az időben tett látogatást Moszkvában Kek- konen finn államfő is. A szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásai szorosan érintet­ték Finnország és a KGST kapcsolatainak jövőjét is. A szorosabb együttműködést őrintő megbeszélések tehát új szakaszba értek és a meg­figyelők szerint hamarosan konkrét tárgyalások kezdőd­nek. Finnország a Közös Piac kilenc tagállamával bonyo­lítja külkereskedelmének öt­ven százalékát. A többi nyu­gat-európai ország együttvé­ve további húsz százalékkal szerepel a finn export- il­letve importlistán. Legfonto­sabb iparágai, különösen pe­dig a fafeldolgozó és papír­ipar — vagyis az ország ki­vitelének gerince — alapve­tően a nyugat-európai pia­coktól függ. Joggal várták emiatt a Közös Piac brüsz- szeli központjában, hogy az elmúlt év nyarán másik há­rom volt EFTA-tagországgal együtt Finnország is aláírja a szabadkereskedelmi meg­állapodást. Helsinki küldötte azonban nem jelent meg az aláírási ceremónián. meg a hőenergia javára, fi­gyelembe véve az ország gaz­dag készleteit szénből, olajból, gázból, tőzegből és palából. A vízerőművek építése abban az időben még nehezebb volt, általában nyolc-tíz évig tar­tott egy-egy kis kapacitású vízenergiabázis elkészítése is. Ezzel szemben a hőerőműve­ket két-három év alatt fel­építették, márpedig az ener­gia — a szó szoros értelmében — úgy kellett, mint a kenyér, mert nélküle a szovjet nép­gazdaságot nem lehetett volna megteremteni. Hol voltak még akkor az eszkavátorok, emelő- daruk, lánctalpas traktorok, teherautók, dömperek ezrei és tízezrei, meg a többi tech­nikai eszköz. Az első erőmű­veket, a GOELRO-terv első nagy programját a szovjet emberek úgy valósították meg, hogy a több. mint har­minc hő- és vízerőművet lé­nyegében ‘ kézi erővel, mini­mális technikai segítséggel építették fel. S mindezekkel együtt — különösen az első években az első erőművek építői — még éheztek is, mert kenyérből se jutott ele­gendő. 1935-ben már hárommillió kilowatt összteljesítménnyel termeltek az új erőművek és évi átlagban több, mint 12 milliárd kilowattóra energiát adtak a népgazdaságnak. Ez­zel az eredeti GOELRO-tervet másfélszeresére teljesítették és a fiatal Szovjetunió a világ harmadik legnagyobb villa­mosenergia-termelő országa lett. Néhány nappal később pe­dig Helsinki bejelentette, hogy tárgyalásokat kezd a KGST-vel és az együttmű­ködés új formájára törek­szik a szocialista ihtegrációs szervezettel és ezt szerződés­be kívánja foglalni. Mi mo­tiválta ezt az álláspontot? Finnország külkereskedel­mének 20 százalékát a szo­cialista országokkal bonyo­lítja. Ezen belül döntő a Szovjetunió részaránya: 17 százalék. Ez a kereskedelem rendkívül kedvező a finn gazdaság számára. Ha ugyan­is a kőolaj, a földgáz és a nyersanyagok nagy részét nem a ‘ Szovjetunióból, ha­nem más országokból sze­rezné be, a finn külkeres­kedelmi mérleg ’ jelentős hiánnyal zárulna. A szovjet exporttermékekért ugyanis Finnországnak nem keil ke­mény valutával fizetnie, ha­nem kész termékek, minde­nekelőtt fémipari cikkek ex­portjával fedezheti szocialis­ta importját — tehát olyan árukkal amelyek elhelyezése Nyugaton egyébként proble­matikus lenne. Ezek az okok indokolták,' hogy Finnország brüsszeli tárgyalásaival párhuzamo­san ugyanolyan szintű kap­csolatokra törekszik a KGST- vel is. Finnország nem kí­ván csatlakozni a KGST- hez, de az együttműködési szerződésben jó néhány terü­leten hosszú távra kívánja rögzíteni a kapcsolatokat. Helsinki érdeklődik például az információk, és a statisz­tika kölcsönös cseréje iránt és együttműködésre törek­szik bizonyos pénzügyi-hi- telkérdésekben is. A jelek szerint részt kíván venni a KGST kéttucatnyi állandó bizottságának körülbelül a felében. Mindazokat a ta­pasztalatokat, amelyeket a szovjet—finn együttműkö­désben szereztek, most KGST-szinten próbálják ka­matoztatni. Finnország tárgyalási szán­déka — különösen pedig a várható konkrét szerződés — jól tükrözi azt a tekintélyt, amelyet az 1971-beri elfoga­dott komplex program szer­zett a KGST határain kívül is. Az FKP választási * nagygyűlése Párizsban Szüts Dénes «■ (Folytatjuk) KOMMENTÁR; Finnország és a KGST

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom