Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-01 / 26. szám

T973. feüruSr T: ^RfTf'T-MAGVAftOR.^Äg S. dfés/l Értékes másfél év ságának értékelése, különös tekintettel a vezetésre bízott szövetkezeti közös vagyon — a tagság érdekeinek megfelelő — jogszabályok szerinti haté­kony működtetésére, hasj- nosítására, a közös vagyon vé­delméről való gondoskodásra. Fontos ellenőrzési feladat a számviteli törvény betartásá­nak, a számviteli és az üzemi döntések összhangjának vizsgálata s értékelése is. A revíziós iroda minden esetben közli javaslatait is, hogyan lehet a feltárt hiá­nyosságokat megszüntetni és a további hibákat megelőzni. A revíziós munkának ez az úgynevezett másik oldala legalább annyira fontos, mint az első, mint maga a vizsgá­lat, az ellenőrzés. A szatmár-beregi revíziós iroda másfél év során 25 ter­melőszövetkezetben és öt tár­sulásnál végzett általános vizsgálatot és 15 esetben úgy­nevezett célvizsgálatot — a tagszövetkezetek leülön meg­bízásai alapján. Az eddigi ál­talános tapasztalat az, h*»jy ahová a revizorok „odanyul- tak” — ahol vizsgáltak — mindenütt hiányosságokat ta­láltak. Néhány esetben egé­szen súlyos mulasztásokat is. Az ellenőrzések azonban azt is mutatják, hogy a szövetke­zetek vezetőinek többsége a törvények és belső szabályzaj tok szerint, a demokratikus önkormányzás keretei közt végzi munkáját a tsz-tagok, a tsz és az általános társa­dalmi érdekeknek megfele­lően. Éppen ezért is: a tsz-ek többségében szívesen fogad­ják az iroda munkatársait és megállapításaikat, javaslatai­kat hasznosítják. MAS SZÖVETKEZETI VE­ZETŐK azonban (bár számuk kicsi!) a szövetkezeti önálló­ságot összetévesztik a kalan- dorsággal. A törvények, hatá­rozatok szellemét és betűjét a maguk javára félremagyaráz­zák, vagy alapvetően félre is értik. Az elvszerű kockázat- vállalás ürügyén különböző manipulációkba keverednek s ezzel veszélyes gazdasági és pénzügyi helyzetbe sodorják szövetkezetüket. Az ilyen ve­zetők nem értettek egyet a revizorokkal, a szövetség ér­dekképviseleti tevékenységét is ferdén fogták fel, pedig a revizori iroda éppen ezekben a tsz-ekben védte leginkább a szövetkezet és a tagok egye­temleges érdekeit. Felvetődik olyan kérdés — probléma — is, hogy kinek az érdekeit védi a revizori iro­da? A válasz azonban logikus, és a gyakorlat is igazolja. A revizori irodát általában a termelőszövetkezet bízza meg az ellenőrzéssel, akkor is, ha a megbízást a tsz nevében a vezetőség, a tsz-elnök, vagy az elenőrző bizottság elnöke hitelesíti. A revizori iroda te­hát mindenkor a megbízó ter­melőszövetkezet érdekeit kép­viseli a meglévő jogi és álta­lános szabályok szerint. A revíziós iroda minden vizsgálatba bevonja a terme­lőszövetkezet ellenőrző bi­zottságát. A vizsgálatokban az ellenőrző bizottságok elnökei minden esetben hatékonyan közreműködnek. Véleményü­ket a revizorok mindenkor fi­gyelembe veszik. A másfél évi munka sum­mázott tapasztalata az, jjogy a vizsgálatok szinte minde­nütt elérték céljukat. A szö­vetkezetek többségében a re­vizori iroda megállapításait elfogadják és a hibák, hi­ányosságok megszüntetésére megfelelően intézkednek., A revizorokat bizalommal fo­gadják és vizsgálati működé­süket hasznosnak értékelik. Szendrci József Megj utal mázták az őszi munkában legjobb Tisza menti tsz* eket SZÄZÖT LAKÄS EGY HÄZBAN. Nyíregyháza után másodiknak Mátészalkán építenek új falunagyságú emeletes házat az ÉPSZER szakemberei alagútzsalus eljárással, (Elek Emil felvétele) Negyedszázada márka Emberek a VOR~ban SOK TAPASZTALATTAL és értékes tanulságokkal szol­gál már az a másfél esztendő- nyi idő, ami a Szatmár-beregi Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetsége mellett működő revizori iroda megalakulása óta eltelt. Az irodát a szövet­ség elnöksége, a küldöttgyű­lés jóváhagyásával, az 1047/ 1970. kormányhatározat elő­írásai szerint szervezte meg. Az iroda a szövetség keretén belül, az általános érdekvé­delmi feladatoknak is megfe­lelően, de mégis önállóan mű­ködik és tevékenységét szol- gáltatójeleggel végzi. Az eddig végzett munka egyértelműen bizonyítja, hogy a tsz-ektől és a szövetségtől egyaránt független revizori iroda megszervezésére szük­ség volt, tevékenysége annyi­ra fontos és hasznos, hogy nélkülözni se lehetne. A szö­vetséghez tartozó 87 termelő- szövetkezet, a szövetség terü­letén működő öt különböző társulás, továbbá egy olyan társulás, amely a megye te­rületén működik — összesen tehát 93 gazdálkodó egység — általános érvényű megbí­zással a szatmár-beregi revi­zori irodát kérték fel, hogy a kormányhatározatban előírt kötelező ellenőrzéseket rend­szeresen végezze el. Előre is tudni lehetett, s ma már elegendő tapasztalat bi­zonyítja, hogy a 93 gazdálko­dó egység revíziós ellenőrzé­se igen nagy és bonyolult munka. A megállapodások szerint egy-egy termelőszö­vetkezetet, vagy társulást — a jelenlegi létszámmal — csak kétévenként tudnak ellen­őrizni. Rendkívüli esetekben, vagy külön felkérésére —ter­mészetesen — az említettnél sűrűbben is elvégzik az ellen­őrzést, de máris annyi a munka, hogy a négy revizor nem győzi. AZ ELLENŐRZÉSEK CÉL­JA és iránya egyértelmű: a, termelőszövetkezetek, vala­mint a társulások gazdálkodá­sának sokoldalú elősegítése a szövetkezeti élet, a szövet­kezeti demokrácia és a tör­vényesség erősítése. Ilyen ér­telemben a revizori iroda munkatársai vizsgálják a tsz- ek alapszabály szerinti mű­ködését, a belső szabályzatok, a testületi határozatok — te­hát az úgynevezett egyedi határozatok — gyakorlati ha­tását, érvényre jutását, meg­valósulását, vagy ezek ellen­kezőjét. Külön figyelmet for­dítanak a tsz-tagok kötele­zettségeinek és jogainak ér­vényesülésére, az ezekkel kapcsolatos problémákra, vagy hiányosságokra. Az el­lenőrzések másik fontos téte­le: a vezetés, az irányítás, a vezetői ellenőrzés hatékony­Szerda délelőtt ülést tar­tott a Tisza menti Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetségének társadalmi és ön- kormányzati bizottsága, ahol megtárgyalták és jóváhagyták az 1973. évi munka- és ülés­tervet. Ezt követően az 1972. évi őszi betakarítási, vetési és szántási munkákban legjobb eredményt elérő termelőszö­vetkezetek jutalmának oda­ítéléséről döntöttek. A ver­senyhez 33 termelőszövetkezel és egy szakszövetkezet csat­lakozott. Az értékelés alapján a területi szövetség elnöksége tárgyjutalomban részesítette a nyírbogdányi Kossuth, a ti- szavasvári Vasvári Pál, a pátrohai Zöld Mező és a ti- szalöki Béke Termelőszövet­kezetet. Jubilál a VOR. Negyed- százada márka lett itthon és külföldön. Áldozatos munká­val vívták ki a hírnevet. A nyíregyházi gyáregységet — mely 1950. szeptember 29- én kezdte működését — het­vennyolc, ollót, varrógépet, ülőkét és akaratát összeadó szabósegéd alapította. Azóta sokan kiestek a sorból, nyugdíjba vonultak. Már csak 17-en dolgoznak az alapítók közül. Az alapítók érdeme Elsősorban övék az érdem, hogy korszerű gyárrá fejlő­dött a kis manufakturális üzem. — Fiatalon kezdtük, s a többség már vagy az ötve- nen túl van, vagy azt köze­líti — említi Salamon Mihály gyáregységvezető. — Egy a vigasztaló. Nem volt hiá­bavaló küzdelem. Bár a gyár „öregszik”, a gárda fia­talodik. Hetvennyolcán kezdték az lapozást. Most több, mint ;00 dolgozójuk van. Ebből legalább 300 a harminc éven aluli fiatal. És a tanulók lét­száma 112. E negyedszázad alatt nemzedékek váltották egymást. Hogyan látják az alapítók és a mai fiatalok a gyárat? Tóth János alapító, szak­oktató : — Egy mondatban: ak­kor 22 éves voltam, most 45. Hogy mi van e 23 esz­tendő mögött? Küzdelem a semmiből a korszerű gyárig. Voltam kézimunkás, vasaló, dolgoztam gépen, mecskod- tam, s amikor 1960-ben megnyitottuk saját tanmű­helyünket, megbíztak a fia­talok oktatásával-nevelésé- '’■eL Tizenhatezer ösztöndíjra Havonta az üzem csaknem 16 ezer forint ösztöndíjat fi­zet a tanulóknak. Tizenkét tanuló kap társadalmi ösz­töndíjat is. Fenyőfalvi Erzsébet. Tizen­kilenc éves. Férfiszabó se­géd. — Ha van női hegesztő, marós, műszerész, miért ne lehetne férfiszabó is? En nagyon szeretem a szakmá­mat. Még fiatal munkás va­gyok itt. Nagykállóból járok be. Hogy érzem magam? Ki­tűnően. Jó a kollektíva. Az üzem modern, szép. Múltjá­ról nem sokat tudok. Egy biztos: szeretnék itt megöre­gedni. Kezdőként havonta 1300—1600 forintot keresek. Erdösi János művezető: — Emlékszem, hogy az el­ső keresetem két hétre 112 forint volt. Volt olyan idő­szak, amikor burgonyát, meg zsírt is utaltak ki részünk­re. Kezdetben szombaton, vasárnap építettük a gyárat, kosarakkal hordtuk a földet, téglát. Egy szűk kis korsze­rűtlen üzem volt. összezsú­folódva dolgoztunk benne. Itt volt még a vasaló is. Egy öltöző volt férfiaknak- nőknek. Fürdőről csak ál­modtunk. Gabulya Julia nyíregyházi, 17 éves, III. éves tanuló: — A gyártól havonta 250 forint ösztöndíjat kapok, s plusz 400-at tanulmányi ösz­töndíjat. Ez 650 forint. Fize­tik az ebéd-hozzájárulást is. Keveset tudok a gyár múlt­járól. Mikor 1970-ben ide Ikerültem, akkor adták át a korszerű üzemcsarnokot. s ősszel az új tanműhelyben mi voltunk az első tanulók. Szeretnék tovább tanulni, s 1 a gyárban technikusként dolgozni. „Szeretek Rt lenni“ Buskó János alapító tag 23 esztendeje áll az üzemben« Ennyi ideje vasal. — Háborús sérülés, aknai- szilánkokkal vagyok tele. Emiatt nem tudok sokáig ülni. Ezért jutott a vasalás nekem, ötvenhat esztendős vagyok, hamarosan nyugdíj­ba megyek. Nekem is köny. nyebb azért a munkám, mert először kézzel vasal­tunk, most meg gőzvasaló­gépekkel. Annak örülök, hogy szép üzemet adunk ál a fiataloknak. Dede Katalin édesanyját követte a gyárban. Betaní­tott munkásként dolgozik második éve. — Nagyon szép. tiszta munka. Semmi számításom elmenni innen. Modern, szép divatos nadrágokat, zakókat készítünk. Szállítunk az NSZK-nak, a Szovjetunió­nak. Szeretek itt lenni Ezt tiszta szívből mondom. Schmidt Pál 23 éve gepe mellett dolgozik. Most a gőzvasalást végzi. Arra büszke, hogy ő többet tudott adni gyerekeinek, mint amennyit ő kapott. Öröm­mel újságolja, hogy egyik lánya főiskolai hallgató, a másik a pénzügyibe jár. Ne­ki még nyolc éve van, * nyugdíjba megy. Ötszörös ki­váló dolgozó, a Könnyűipar kiváló dolgozója. Kiss bácsi ülünletése Ambrus Julia csak most kezdi az életet a gyárban. Betanított munkás, s arra vár, leteljen a három esz­tendő, hogy szakmunkásvizs­gát tegyen. Újságolja: már csak egy évet kell addig várnia. Most havonta 1800 forint körül keres. „Azért a munkáért, amit végzek, iga­zán meg vagyok fizetve.” Kiss György volt az első, aki 1950. szeptember 16-án éjszaka szolgálatba lépett, mint éjjeli portás. — Akkoriban még az ösz- szeadott lábhaj tós varrógé­peken dolgoztak szaktársaim. Én nem tudtam, mert a bal lábam műláb térden alul. Ezért lettem portás. Később, amikor a villanyhajtós gé­pieket beszerelték. én is varrhattam. Csak az tudja mit jelent ez, aki a hátrá­nyát is érezte. Ez az ember a Könnyű, ipar kiváló dolgozója lett. Farkas Kátanaw Űjfehértó, közgyűlés Még nem kezdődött meg a gyűlés, amikor Kegye Sán­dor, az ellenőrző bizottság elnöke félrehívott. írjam meg. hogy negyvenkilenc óta minden évben tartott Ujfe- hértón a tsz zárszámadást. Miért fontos ez? — kérdez­tem. Válasz: „Majdnem minden évben más vezetőség, más elnök számolt be. Nem sok eredményről. De a tag­ság a kudarcot vallott em­bereken túltette magát, hitt a szövetkezeti gazdálkodás­ban. Pár év óta aztán más­képp van. S olyat még nem produkált a Vörös Hajnal, mint amiről most szól a be­számoló.” Ahogy érkeznek és helyet foglalnak a tagok, sokan ke­zükben tartanak fűzött pa. pirókat. Zárszámadási tájé­koztató. A legfontosabb ada­tok, tények felsorolása 5 íven .Minden tag kapott ilyet’1 „Természetesen. Ez is új dolog most. A brigád­gyűléseken jobban megértet­tük a dolgokat. Meg azért is jó ez. a sző elszáll, az írás megmarad.” A fekvőbetegeken kívül minden tag megjelent, A részvétel 99 százalékos. Farkas András elnök tar­totta a vezetőség beszámoló­ját. Kezdetben általános ada­tokat ismertetett. A tsz ösz- szes területe kis kerekítéssel 1690 hektár (2800 hold). Kö­zös szántó 1260 hektár. A tagság száma 190. A rend­szeresen dolgozók átlagélet- kora 39 év. (Kevés tsz mondhat ilyet a megyében!) Négy éve még — kimon­dani is sok — harminckét féle növény termelésével ve­sződött az aránylag kis szö­vetkezeti gazdaság. Kilenc- fajta növény termelését hagytak szántóföldre. Viszont az értéknövekedés 38 száza­lékkal emelkedett. Ráfizetés miatt megszün­tették a juhászától De na­gyobb tiszta jövedelem ér­dekében, teljesen negatív egységgé fejlesztették a szarvasmarha-állományt. A gépparkot sikerült úgy kiala­kítani, hogy ott négyévesnél idősebb gép ne legyen. A szigorú bizonylati fe­gyelem bevezetése nem tet­szett mindjárt egyeseknek. A mostani vezetőség meg­érdemli és elvárja a bizal­mat. Az eredményekben ben­ne van a szakemberek jó munkája, igyekezete. De mindez a tagság szorgalmá­val. becsületes helytállásával lehet teljes. A tsz az 1972-es évet 2,5 millió forint nyereséggel zárta. A közös vagyon érté. ke 18 millió 800 ezer forint­ról 20 millió 200 ezer forint, ra növekedett. A részesedési alap 12 százalékkal erősö­dött, így egy dolgozó tagra jutó évi részesedés a közös­ből 23 212 forint; egy mun­kanap értéke 117,42 forint. Ilyen még nem volt Ujfe- hértón. Hasonló eredmény­nyel még nem zárt a Vörös Hajnal Tsz. Ennek alapján, abba is hagyhattam volna a jegyzetelést. Dehát az elnök sem hagyta abba. Egy kérdő­jeles mondattal folytatta: „Van-e olyan jó, ami ne lehetne még jobb?” A feladatokról van szó, persze, a múlt évi eredmé­nyek közepette is észlelt hi­ányosságokról. Jobban kell szervezni és hatékonyabbá tenni a mun­kát a kertészetben. Még mindig több esetben kellett fegyelmi határozatot hozni. A balesetek száma eggyel ugyan kevesebb volt, mint előző évben, de a munkából kiesett nap>ok száma duplá­iéra emelkedett. S végül: a közgyűlés a negyedik brigádnak is szí­vesen megszavazta volna a megtisztelő szocialista címet és a pénzjutalmat. Ha az a brigád is maradéktalanul teljesítette volna minden vállalását. Asztalos Bálint

Next

/
Oldalképek
Tartalom