Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-25 / 47. szám

í. 6Maí KBLÍT-fiAGTAROftSZÄÖF fm. feSruir S9 HÉTFŐ: Előzetes konzultációk Bécsben a haderő- csökkentési tárgyalásokról. — Iszmail, Szadat főtanácsadója Londonban folytat megbeszéléseket. KEDD Laoszban megállapodás születik a tűzszü­netről. — Genfben ismét megkezdi mun­káját a huszonnégyes leszerelési bizottság SZERDA: izraeli ejtőernyősök támadása libanoni területen levő palesztin táborok ellen; iz­raeli vadászgépek lelőnek egy líbiai utas­szállítót. CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev, az SZKP főtitkára Prágába érkezik, Csehszlovákiában a februári győ­zelem évfordulóját ünnepük. — Kínai- amerikai közlemény Kissinger útja nyo­mán. PÉNTEK: A tűzszünet ellenére, amerikai bombatá­madások Laoszban. — Rómában ülésezik a nemzetközi társadalmi Vielnam-konferen- cia. SZOMBAT: Előkészületek a hétfőn nyíló párizsi Viet- nam-értekezletre, a magyar küldöttség a francia fővárosban. Szendrel József: Ismét véget ért egy hosszú háború: Laoszban, az egy­millió elefánt országában megkötötték a tűzszünetet. Remélhetőleg valóban elhall­gatnak majd a fegyverek, húsz esztendő alatt ugyanis három ízben történt t'üzszü- neti megállapodás, de egy­szer sem volt hosszú életű. Mindenesetre lényegesen új elemet jelent és bizakodásra adhat okot, hogy ezúttal elő­ször egybeesik a vietnami és a laoszi fegyvemyugvás. A laoszi egyezményeknek bizonyos sajátosságai emlí­tésre érdemesek. Mindkét szemben álló fél megtartja területeit — becslések sze­rint az ország kétharmada fe­lett a Patet Lao, a népi erők gyakorolnak ellenőrzést — ám egyenlő arányú részvétel­lel ideiglenes koalíciós, kor­mányt és politikai tanácsot alkotnak. Ennek működését nyilván megkönnyíti majd, hogy a két főváros, Vientiané a közigazgatási — és Luang Prabang a királyi székhely semleges zónává alakul. A különböző részletek ki­dolgozása természetesen még újabb tanácskozásokat köve­tel, de erőfeszítéseket igé­nyel a tűzszünet következe­tes megvalósítása is. Az első napokban viszonylag sok összetűzésről érkezett jelen­tés, részben technikai ténye­zők, a kellő összeköttetés hiá­nya, részben a jobboldali pro­vokációk miatt. A legnyugta­lanítóbb fejlemény, hogy Souvanna Phoumának, a ki­rályi kormány miniszterelnö­kének fenyegetései nyomán amerikai bombázók még a tűzszünet utáni napokban is bombatámadásokat hajtottak végre. Igaz, a hét legmegdöbben­tőbb eseménye Ázsia másik végében egy utasszállító re­pülőgéppel volt kapcsolatos. A francia pilóta által veze­tett, líbiai Boeing 727-es le- lövése méltán váltott ki fel­háborodást világszerte, még azokban a nyugati körökben js, arpelyek különben rokon­szenveznek Izraellel. Semmi nem indokolhatja, hogy a jól ismert utasszállító típust négy izraeli vadászgép meg­rohanta, és minden figyel­meztetés nélkül megsemmisí­tette. Néhány nyugati lap haj­lik annak feltételezésére, hogy helyi katonai parancs­nokok túlkapása, önkényes akciója történt, csakhogy en­nek ellentmond a Tel Aviv-i kormány későbbi magatartá­sa. Az utólagos egyetértés a támadással a nemzetközi vizsgálat megakadályozása, a kártalanitás megtagadása vé­gül is az állami politika rang­jára emelte ezt a példátlanul barbár akciót. Súlyosbítja a helyzetet, hogy alig néhány órával a líbiai utasszállító ügye előtt, izraeli ejtőernyősök mélyen behatoltak Libanon területé­re, s ott palesztin menekült- táborokat támadtak. Nem a határ mentén, hanem fent egészen északon — a behato­lás is a tenger irányából tör­tént — s a cél nem vala­mely hadifontosságú terület, hanem a civil lakosság lát­ható megfélemlítése volt, A közel-keleti válság tehát éle­ződött a héten, pontosan ak­kor. amikor Kairó nagysza­bású diplomáciai tevékenysé­get folytat a kibontakozás ér­dekében. Hafez Iszmail, Szá­dat főtanácsadója — „egyip­tomi Kissingernek” is neve­zik — miután Moszkvában több órás eszmecserét foly­tatott Brezsnyevvel, a héten Londonban Heath-szel, illet­ve Washingtonban Nixonnal találkozott. A jelek szerint további élénkségre számítha­tunk e kritikus térség körül. Európában a héten kevésbé látványos tárgyalásokra ke- rült sor, főként Bécsben foly­tak különböző formájú elő- konzultációk, milyen formá­ban kezdődhetne el az EKHT, az európai kölcsönös haderő­csökkentés tanácskozássoro- zata. ügy tűnik, mintha a nyugatiak Helsinkitől fél­Szombaton délután befeje­ződött Rómában a társadalmi erők nemzetközi szolidaritási világértekezlete. A konferen­cia, amelyen a világ mintegy hatvan országából több száz küldött vett részt, fényes bi­zonyságot tett arról, hogy szé­les nemzetközi egységfront kívánja előmozdítani az indo­kínai béke megszilárdítá­sát. A párizsi egyezmények aláírásával Vietnam és Indo­kína mellett álló nemzetközi szolidaritási mozgalom új szakaszba lépett. A tanácskozás résztvevői felszólítanak minden nem­zeti és nemzetközi erőt, a po- ’itikai, szakszervezeti, vallási kulturális, ifjúsági és nőmoz­galmi szervezeteket, folytas­sák erőfeszítéseiket a párizsi egyezmény betartása, a viet­nami népnek nyújtott anyagi és politikai támogatás érce­kében. szemmel Bécsre s_anditaná~ nak, s addig bizonyos fokig fékezni szeretnék az európai biztonsági értekezlet előkészü­leteit, míg katoni kérdések­ben nem történik megállapo­dás az osztrák fővárosban. A szocialista országok hajlan­dók megvitatni minden kér­dést, de semmi ésszerű okot nem lehet felsorakoztatni, hogy miért várjunk az euró­pai biztonsági problémák megoldásával a sokkal Bonyo­lultabb és hosszadalmasabb, más irányú viták eldöntéséig. Az európai kibontakozás fontosságára hívta fel a fi­gyelmet Brezsnyev, az SZKP főtitkára a pénteken Prágá­ban tartott nagygyűlésen is. A csehszlovák februári győ­zelem negyedszázados évfor­dulójára emlékeztek, olyan eseményre, amely nagy fontos­ságú volt Európa szocialista felének kialakulása szempont­jából. A múlt tanulságait azonban a jelenre vonatkozó­lag is levonták, s a Szovjet­unió ismét teljes támogatásá­ról biztosította Csehszlová­kiát a müncheni egyezmény érvénytelenségéért vivott küzdelmében. Európai fővárosra, Párizs­ra irányul a fő figyelem a Vietnammal kapcsolatos dip­lomáciai tevékenység során is. Egymás után érkeznek a külügvmíniszterek a hétfőn kezdődő nemzetközi Vietnam- konferenciára, amelyen ti­zenkét küldöttség, valamint az ENSZ főtitkára vesz részt. (Ott lesz a Péter János ve- zette magyar delegáció js. hi­szen hazánkat, a NEFB tág- iáként meghívták.) A konfe­rencia elnevezéséből követke­zően a tanácskozás Vietnajn- mal foglalkozik majd, s nem az egész indokínai vagy dél­kelet-ázsiai térséggel. Fel­adata nem új megállapodások, vagy határozatok elfogadása hanem a tűzszüneti egyezmé- nvek szavatolása és szíton! végrehajtása. Közben Rómá­ban is lezajlott égy nemzetkö­zi Vietnam-koníerencia, de ehhez hozzáfűztük a társa­dalmi jelzőt is. Az olar fővárosban vagy hatvan or szág szakszervezeteinek, b' kebizottságainak. más szerve­zeteinek képviselői arró^ 1 széliek, hogy az új helyzptbr miként fejezzék ki változa' lan szolidaritásukat a vfpttjr. mi néppel. A párizsi és a rf mai összejövetel időbeni csak nem párhuzamossága mélye’ szántó jelkép is: a hivatalé diplomácia és a néni diplomr cia síkján — akárcsak p európai biztonság érdekébe — a vietnami tűzszünet tartó sításáért is összehangolt erő feszítések történnek. A tanácskozás egy másik ha­tározata sürgeti a dél-vietna­mi politikai foglyok szabadon bocsátását. Egy további határozat fel­hívja a világ társadalmi erőit, nyújtsanak hathatós segítsé­get a háború okozta károk helyreállításához, Vietnam újjáépítéséhez. A konferen­cia résztvevői kijelentették, hogy országuk minden réte­ge kész arra. hogy minden hasznos és lehetséges módon segítse a vietnami népet az újjáépítés nehéz munkájá­ban. A római értekezlet táviratot intézett a párizsi nemzetközi Vietnam-értekezleten részt vevő országokhoz — így ha­zánkhoz is — hogy lépjenek fel a dél-vietnami foglyok szabadon bocsátása, egy egyez­ményben lefektettt szabadság- jogok tiszteletben tartása ér­dekében. 9. Nagy bajusza van és ma is tud magyarul. A neve is János. Janos Nakovec. 1964- ben Irkutszkban ő üdvözölte — magyarul — Kádár János elvtársat. Összeölelkőztek, összecsókolóztak, azután ha­lat is sütöttek a Dajkál part­ján. Sziszegő parázsként izzott a szibériai tajga nyírrenge- tegének aranysárga lombfelle- ge. Hajók úsztak a megduz- zasztott Angarán Irkutszk lé. Fekete-tarka tehenek csor­dái legelték a völgyek hal­ványzöld füvét. Vakítóan kéklett a Bajkál és a túlsó partján tetőtől talpig hó ta­karta a 3000 méternél is ma­gasabb hegyeket. A déli part­vidéken ugyanis 3000—3500 méter magasak a hegyek, a keleti partvidéken 2700 mé­ter magasak a csúcsok. Ezek a nagy hegyek — a Szelenga és a Barguzin hegységek — a Burját Autonóm Köztársa­ság területén vannak. A tó nyugati-északnyugati oldalán húzódik é Bajkál hegység, amely általában 1500 méter magas. Északon, a Felső-An- gara mentén terül el a Vitim felföld, amely valaha szintén magas hegység volt, de a vi­zek és a szelek lekoptatták. A hegyvonulatok közt a föld legnagyobb, legmélyebb és legöregebb édesvízű tava. a Bajkál. Kevés ilyen vízi csoda van a földön. A tó durván számítva is legalább 20 millió éves. Hosszúsága 63G kilomé­ter. Szélessége 25—80 kilo­méter közt váltakozik. Mély­sége: 2620 méter. Területe: 34 200 négyzetkilométer. A mindig kékló, kristálytiszta vizű tóban úgynevezett bajká- 11 fóka is él. Játékos állatok, kövérek, és bundájuk sűrű. Kora tavasszal a part menti jégtáblákon sütkéreznek. Té- len a Bajkál vastagon befagy. Nyáron — júliusban és au­gusztusban — fürödni is lehet benne. Partvidéke, főleg a délnyugati részen nagyon szép és kedvelt üdülőkörzet. Valóságos legendák szólnak a bajkáli halakról. Itt fogják az omult, amely csak a Baj- kálban él és a halcsemegék közé tartozik. Húsa halvány­piros, igazán fenséges ízű jobb, mint a lazac. És még sok más hal van a Dajkáiban. Égész halászati flották vonul­nak ki reggelente és mindi" gazdag zsákmánnyal térnek vissza. De Szibériában általá­ban — főleg a nyári és őszi időszakban — fontos foglal- kozás és termelési ág a halá­szat, hiszen rengeteg a folyó, köztük az olyan folyamóriá- 3ok, mint az Amur, Léna, Je­nyiszej, Ob, Irtisz, Angara és a többiek. A folyók vize iránylag nyáron is hideg, s -•zért a halak húsának íze kü­lönösen finom. Többször volt szerencsém szibériai halvacso- rát enni. s ezek olyan fino­mak voltak, hogy rengeteg él­ményem és benyomásom közt a halak íze megmaradt a számban, feledhetetlenek, kü­lönösen az omulé és az amuri halaké, amelyeket külön re­pülőgépek szállítanak Moszk­vába is. ahol sorba állnak ér­tük az emberek. A Bajkálba összesen 336 folyó ömlik. Ez is egyedüli a földön. Es az is. hogy ennyi beömlő folyóból csak egyetlen egy ered. Ez az egy folyó az Angara. Hírneve az utóbbi években világra terjedt szét és népszerűsége a Szovjet­unióban már vetekszik a Vol­gáéval... Angara... Padun. Bratszk... Uszty-Ilimszk... Ezek a földrajzi nevek ma már olyan fogalmak, amelyek valóságát ismeretlenül képte­len felfogni az emberi elme Az Angara már évmilliók­kal ezelőtt úgy szakadt ki a Bajkál-tóból, hogy torkolatá­nál — eredeténél — ezer mé­ternyire szélesedett. Ma még szélesebb, hiszen Irkutszk alatt elzárták és megduzzasz- tották. Ezen a 69 kilométeres szakaszon — a Bajkáltól Ir" kutszkig — négy-öt kilométer széles és 30—35 méter mély Lírai legenda beszél a foíyó születéséről, bár ezt a legen­dát több változatban is hallot­tam. A lényege azonban min­den változatnak ugyanaz. ügy mondják, hogy az An­gara a Bajkál leánya volt. de a Jenyiszej megszerette és el­csábította. (Más változatban Bajkál, Angara és Jenyiszej élőlények voltak, Jenyiszej, például, herceg.) Angara meg­szerette Jenyiszejt, de Bajká' nfem akarta elengedni a lá­nyát. Angara azonban meg­szökött. Bajkál ezt észrevette és hegyeket, meg sziklákat dobált az útjába. Ezért van — mondják —, hogy mindjárt a torkolatnál sziklaóriás áll á folyó közepén. És ez igaz is. Egv óriás sziklát ölelve sza­kád ki a tóból a folyó. Anga­ra szerelme mindent legyő­zött. Szétzúzta, vagy megke­rülte az útjába dobált szikla­kat és 1300 kilométernyi jút után (ilyen hosszú a folyó) pl­érte szerelmét, Jenyiszejt. Maklovo városkánál találko­zik a kát folyó, azután együtt hömpölyögnek, egyre széle­sebben az Északi Jeges-ten­gerbe. A két folyó szerelmének ereje — most már a villamo­sítás nyelvére lefordítva — 260 milliárd kilowattóra vil­lamos energia évente. Ebből az Angara máris 27 milliárd ki­lowattórát termel. A Jenyi­szej meg 1967. november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján indította meg az első turbiná­kat a gigantikus kraszno- járszki vízerőműben. — Méltó akar lenni a fele­ségéhez, Angarához — mond­ta képletesen egvik nagyon kedves szibériai barátom, Baisz Bednotulov, a bratszki vízerőmű fiatal mérnöke. Nem tréfált, nagyon komo­lyan beszélt, mert érdekes módon, a Szovjetunióban — ezt tapasztaltam a Volga és a Dnyeper vidékén is — eze­ket az óriás folyókat valósá­gos élőlényeknek tekintik Nemcsak szeretettel beszél­nek róluk, hanem olyan m^1v tisztelettel, amilyennel általá­ban az erős és bölcs embere­ket emlegetik. S talán nenj .is véletlenül. Ezekben a folyam óriásokban valóban van erő és bölcsesség. Olyan méltósá- gosak tudnak lenni, hogy az ember — különösen, ha ma­gyar — megszeppen és tiszte­lettel meghajlik előttük. A bratszki vízerőműben és környékén, az új immár ne­gyedmillió lakosú városban. Bratszkban, s az úi ipari üze­mekben napoljon át csavarog­tam. Néha, amikor ráért, el­kísért Baisz barátom is, a fiatal elektromérnök, és me­sélt. — Kicsi falucska állt itt a folyó partján. Kéttucatnyi fa­ház. Ezt nevezték PaduimaS: Nem tudom, miért. Állítólag még az orosz föld kereső ván­dorok alapították 1631-ben. Van egy történészünk, ő kaparta elő az okiratokat... Mi most ezt az egész bal parti te­rületet Padunnak nevezzük. Néha a patinás nevek jobbak, mint az újak... — És Bratszk? Hiszen a város neve Bratszk... — No persze... A város Bratszk... Ez is régi település. Ugyancsak a XVII. században építették itt az első házakat és az első erődöket, bástyákat fából... Az egyik; bástyát rneg is hagytuk műerpléknek. A többit lebontottuk. Nem fe­leltek meg a célnak. Uj vá­rost építettünk. Ez már így szokás. Ha Szibériában el­kezdődik egy vízerőmű-épí- tés, mellette nyomban épül az új város, meg minden, ami kell hozzá. Gyárak. egész kombipátok is. természetesen. Az a célunk, hogy egy telje* sen összkomfortos, kényese* és kellemes Szibériát ,t- sünk. Jártál új lakásokban? — Jártam. — Akkor láthattad... ké­nyelem, összkomfort m: - de- nütt... Ha már az időjárás ko­misz, legalább az otth~ mk legyen kellemes. — Bratszkban milyenek az időjárási szélsőségek?—kér­deztem közbe. — A leghidegebb haljon fok mínusz — felelte B-üsz. — Nyáron negyven fok aij.sz. Remek hómérsékleti k 'lönb- ség. Kereken száz fok. — És a hatvanfokos hi­degben dolgoznak az embe­rek? — A gyárakban és a fedett munkahelyeken igen... De kint, a szabadban 45 foknál nagyobb hidegben csak ritkán, szükség esetén dolgozunk... A bratszki vízerőművet, amelyet a Nagy Október 50. évfordulója névvel tiszteltek meg — télen kezdték építe­ni. Erdőirtással kezdték, hi­szen járműveikkel meg se lehetett közelíteni a folvót. 1954 november 25-én Gor- nosztájev gépkocsivezető vállalkozott, hogy teherautó­jával átmegy a taigán és elvi­szi az első szükséges szerszá­mokat, felszereléseket Padun- ba. Két napig tartó küzdelem után megérkezett. Alig egy hónappal később, 1954 de­cember 21-én a folyó három méter vastag jegén elkezdő­dött a vízerőmű építése, a fo­lyó egyik felének elzárás^. (Folytatjuk) Üdvözlő tévFrat a csehszlovák vezetőknek GUSTÄV TILSAK eíytársnak, Csehszlovákia Kommá* nista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, LUDVIK SVOBODA elvtársnak, a Csehszlovák Szó* cialista Köztársaság elnökének, LUBOMIR STROUGAL elvtársnak, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kormánya elnökének P r á g a Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és az egész magyar dolgozó nép nevében elvtársi üdvözletün­ket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a csehszlovák dol­gozó népnek, a februári győzelem negyedszázados évfor­dulója alkalmából. A februári győzelmet nemcsak a csehszlovák munkás- 1 osztály, a forradalmi erők nagy harci sikerének tekintjük, amely kialakította a szocialista fejlődés feltételeit, hanem o’ -an forradalmi példának is. amely az egész nemzetközi k mmunista és munkásmozgalom méltó elismerését váltotta ki. Nagyra értékeljük a februári győzelem óta eltelt 25 év alatt hazájuk szocialista építésében elért sikereiket, és kí­vánjuk, hogy Csehszlovákia dolgozó népe. Csehszlovákja Kommunista Pártja Központi Bizottságának vezetésével, to­vábbi nagyszerű eredményeket érjen el országa felvirágoz­tatásában. Elvtársi üdvözlettel: KADAR JÄNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának e'nöTat Réti Ervir Befejeződött a római szolidaritási értekezlet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom