Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-20 / 42. szám
S. o!<fal KELET-MAC5Y ARORSZAO vm. » VIETNAM A saigoniak sorozatosan megsértik a ftüzszüneti megállapodásokat Megélénküli a fogolycsere — Thieu elnök követelőzik SAIGON: Miközben a sai- goni rendszer csapatai sorozatosan megsértik a vietnami tűzszünetet, Thieu elnök, a rendszei- vezetője nyilatkozatában a tűzszüneti feltételek betartásától tette függővé a VDK és a Saigon közti problémák politikai rendezését. Az ABC amerikai tévétársaság által sugárzott filminterjúban Thieu ismét a VDK és a DIFK képviselőit vádolta a fegyvernyugvás megsértésével. Közölte, hogy ..elképzelhetőnek tart” egy vietnami csúcstalálkozót is, ha a fegyverek elhallgatnak.' Közelgő washingtoni látogatásával kapcsolatban rámutatott, hogy ezúttal először tárgyal amerikai elnökkel másról, mint a vietnami háború folytatásáról. Thieu azonnal „több pénzt, több munkát, több repülőgépet” követelt rendszere számára. WASHINGTON: William Fulbright, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke az NBC tévétársaságnak adott nyilatkozatában követelte, hogy az Egyesült Államok csökkentse külföldi katonai kötelezettségeit és minden vonatkozásban teljes mértékben távozzék Délkelet-Ázsiából. A szenátor rámutatott, hogy szerte a világon több mint kétezer ki- sebb-nagyobb támaszponton állomásoznak amerikai katonák és csupán ezeknek a bázisoknak fenntartására a Ni- xon-kormány évi 25—30 milliárd dollárt fordít. Fulbright szerint a törvényhozás csak a katonai költségvetés csökkentése esetén lesz hajlandó megszavazni például a vietnami újjáépítésre szánt kormánysegély összegét. örvendetesnek mondotta a nemrég aláírt kubai—amerikai megállapodást a gép- és hajóeltérítés elleni összehangolt intézkedésekről. Hangsúlyozta, hogy tovább kell folytatni a két ország kapcsolatainak normalizálását. HANOI: Az elfogott kalózpilóták szabadon bocsátásának menetrendje szerint egy hét múlva került volna sor újabb csoport átadására Hanoiban. Vasárnap délután ennek ellenére újabb 20 amerikai hadifoglyot bocsátottak szabadon. A hadiíog- lyog átvételére vasárnap a kora reggeli órákban ismét megérkeztek a négyoldalú katonai vegyes bizottság, valamint a nemzetközi ellenőrző bizottság képviselői, az utóbbiak között dr. Déri Miklós őrnagy vezetésével a magyar csoport képviselői is. A Kissinger hanoi látogatása idején kötött megállapodás szerint a vasárnap soron kívül szabadon engedett amerikai pilóták mindegyike hat, illetve hét év óta van fogságban. Joseph S. Abbott századost, aki 1934. augusztus 16-án New Jersey államban született, s 1967. április 30-án fogták el Hoa Binh tartományban, hét fia várja odahaza Az ugyancsak New Jersey államban 1940. október 20-án született és Bac Thai tartomány területén 1966. október 22-én (26. születésnapja előtt egy nappali elfogott Joseph Crecca első osztályú hadnagyot általa soha nem látott, azóta nagyra nőtt gyermeke várja. Nagyjából hasonló a helyzet a többieknél is, akik újra szabadokká váltak ezen a napon. Megértéssel és emberséggel adott emléktárgyakat visznek magukkal, s vele hat-hét év tapasztalatait a foglyok életéről. Nem kíséri őket kifejezett megvetés, sem gyűlölet, pedig egyesek szívében sarjadhatnának ilyen érzelmek, hiszen pzek az egészségesen hazatérő emberek halált, gyászt és pusztulást zúdítottak erre az országra. A francia választási kampány újabb fejleményei KOMMENTÁR: Kissinger útja Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója nem egészen egynapos villámlátogatásra a japán fővárosba érkezett. A látogatást figyelemreméltóvá, sőt egyes megfigyelők szerint valósaggal groteszkké teszik bizonyos körülmények. Az egyik tényező az, hogy nem japán, hanem amerikai részről kérték ezt a vizitet, alighanem elsősorban valami furcsa „ellensúlyként”. A főtanácsadó ugyanis ösz- szesen másfél hetet töltött először Hanoiban, majd Pe- kingban. Az amerikai diplomácia sajátos logikája azt követelte, hogy egy ilyen utazás után Kissinger ejtse útba Japánt és azt afféle gesztusnak lehessen elkönyvelni az Egyesült Államok kétségtelenül nyugtalankodó távol-keleti szövetségesei felé. , Csakhogy Japán minden jel szerint kinőtte és megalázónak tartja ezt a neki szánt szerepet, amelyet szinte bántóan hangsúlyoz a nem egészen egynapos időtartam. Ráadásul japán belpolitikai szempontból mindez a lehető legrosszabbkor kerül sorra. A konzervatív kabinet olyan fokon kínosnak érzi ezt a villámlátogatást, hogy példátlan nyilatkozatra szánta el magát. A japán külügyminisztérium hivatalos szóvivője — közük a hírügynökségek — kijelentette, hogy a japán kormánynak tulajdonképpen semmi megvitatni valója nincs Kissingerrel... Mik azok az okok, amelyek erre a fantasztikus lépésre késztették Tokiót? A legaktuálisabb a legutóbbi dollárválság és leértékelés, amelynek éle mindenekelőtt a Japánnál szemben fennálló mammutdeficit csökkentésére irányul. Változatlanul a sértett nemzeti érzelmek forrása az a mód, ahogyan Washington »- a megkötött egyezmény ellenére — Oki- nawát és egyéb katonai támaszpontjait kezeli, a japán szuverenitás egyhén szólva hanyag kezelésével. Végül, de nem utolsósorban a legutóbbi választások eredménye arra figyelmeztette Tanakát. hogy növekvőben yan a közhangulat amerika- ellenes hulláma és egv kommunista-szocialista parlamenti blokk komoly veszélybe so dorbaHa a liberális demokr-s ta párt pozícióit. Tanska tudia. hogy ilven körül mén vek között nem le hét túlságosan szívéivé* n Kissingert üdvözlő mosolv és ennek megfelelően cseleke defct. A kormánykoalíció pártjai arra törekszenek, hogy Pompidou elnök iránti bizalmi szavazássá alakítsák át a márciusi képviselőválasztásokat. Messmer miniszterelnök, a hét végén az AFP- nek adott nyilatkozatában ismét hangsúlyozta: ha a baloldal többséget szerezne a választáson, az elnök és a nemzetgyűlés között olyan ellentét támadna, amelyet csak újabb „általános választással” lehetne megoldani. Szemmel látható, hogy a jelenlegi kormánytöbbség taktikája arra irányul, hogy azt az érzést keltse a választókban: a baloldal győzelme esetén bizonytalan, zűrzavaros helyzet támadna. Georges Marchais, az FKP főtitkára vasárnap Chateau- rouxban egy választási gyűlésen válaszolt Messmer miniszterelnöknek, s kijelentette: ha a franciák többsége a nemzetgyűlési választásokon a baloldal közös programja mellett foglal állást, felesleges újabb szavazást ..Mennem kell tehát, ügy érzem, az énemnek egy da- rabja maradt itt. Több mint három év óta, emlékekben, verejtékezésekben, könnyekben, buzdulásokban, vércsöp- pekben. s mindig szeretetben és hálában adogattam át. Megtart magának — ha akar ha nem — ez a csodálatosan ható, intelligens. modern Nagyvárad. Haza. vágyódva és hálásan fogok gondolni mindig ide. E lappal pedig egy leszek mindenben Kérem tartsanak meg engem régi kegyességükben. s emlékezetükben. Én újra. meleg, hálás szívvel mondok köszönetét és búcsút”. A Nagyváradi Naplóban így búcsúzik Ady Endre olvasóitól, miután négyéves váradi újságírósko- 4qs után Párizsba indul. A Körös-parti Párizs — üagyvórad. mint az Ady búcsúsoraiból is kiderül, a legérdekesebb magyar városok rendezni. „Bármilyen következtetést vonjon is le Pompidou elnök saját magára nézve, csak az a fontos, hogy tiszteletben tartsa a népnek az általános szavazás útján kifejezésre juttatott akaratát. Ezt követeli a demokrácia és a törvényesség. Mi, kommunisták őrködni fogunk afelett, hogy ezt az akaratot tiszteletben tartsák” — hangsúlyozta Marchais. A Combat vezércikkében hangsúlyozza: a demokrácia játékszabályainak megcsúfolása az, amivel most a miniszterelnök fenyegetőzik, hogy a baloldal győzelme esetén újabb általános választást kell majd tartani. Ha a franciák többsége baloldali többséget küld a nemzetgyűlésbe, ezzel világosan megvonja bizalmát a jelenlegi kormánytöbbségtől amelyre ma a köztársasági elnök támaszkodik. A nemzet nem fogadhatná el, hogy az elnök megtagadja a választás világos eredményének elismerését. egyike a századforduló küszöbén. Ez a város volt az első, amely Acjynak igazán megmutatta az életet. Itt csapta meg először a rohanó élet szele. Itt érzett rá először a társadalom és a világ mozgató erőire, itt ismerte meg a kapitalizmus hatalmát. Itt bon- takoBott ki világnézete és izmosodott meg egyénisége. Amikor ismerkedtem a belvárossal viszonylag köny- nven megállapíthattam, hogy itt városépítészeti szempontból jelentős változás nem nagyon történhetett, s egy kis fantáziával könnyen elképzelhettem milyen is lehetett Várad a századfordulón. Néhány kQFabeli fotó is segít. Megmutatja milyen volt a divat, milyen volt az élet és forgalom, ahol konflist konflis követ. De ha még biztosabb képet kívánunk alkotni magunknak, segítségül hív, ...... —— in.,..I,. .I.. Ady nyomában (1.) Nagyvárad ~ ............' „-mTMrr ■ ■ . ■■■■'.■in..'' Szenére! József: A Tiszától az 7. A Szovjetuniót bejárni, megismerkedni legalább nagyjából mindazzal, ami a Kárpátok és a Japán-tenger közötti, 12 ezer kilométer hosszú, 4500 kilométer széles földterületen érdekes, értékes, egyszerű és nagyszerű — élménynek is sok. Feltétlen írnom kpll a nagy utazások legfontosabb kellékéről: a repülőgépről. Utaztam repülőgéppel máskor is. Nyugati országokba is. Itthon, katonaként, repültem lökhajtásos vadászon és más harci gépen. De a Szovjetunióban nem is a repülés maga volt az érdekes, bár hétezer kilométert repülni egy menetben — élménynek is különös, hiszen a földről el sem képzelhető területek, folyók. tavak és hegyek fölött repül át az ember. A repülésnél sokkal érdekesebbek voltak a repülőterek és mindaz, amit utazás közben láttam- hallottam. Annyi utasszállító repülőgépet, amennyit a Szovjetunióban láttam, addig el sem judtam képzelni. És milyen remek repülőgépek. Általában tízezer méter magasan, óránként ezer kilométer sebességgel haladtunk. A térségek, amelyeken átrepültünk, olyan nagyok, hogy találkpztunk a nappal. Ez nem túlzás. Például: amikor a Távql-Keletre mentem, gépünk délelőtt tíz órakor indult el Moszkvából és éjfél után egy órakor érkeztünk meg, de a 15 órából (ennyi a különbség az indulás és az érkezés közt) csak hatot töltöttünk levegőben. Hogyan lehetséges ez? Döcögött az a gép? Nem döcögött, megre- pülte az ezer kilométert óránként. sőt többet is, de valahol az Urál fölött összetalálkoz- ’ tunk a nappal, azaz: elsuhantunk alatta, hiszen a n,ap nyugat felé haladt, mi viszont tovább kelet felé. A nappal való találkozás után egyre gyorsabban esteledett. Ennek oka, hogy a Távol-Keleten Moszkvához viszonyítva kilenc órával korábhan kel a nap. Erre mondják a mindig jó kedvű, vidám természetű, optimizmussal telített szibériai emberek, hogy: — Nálunk kilenc órával hamarabb lesz kommunizmus, mint Moszkvában. A mi történelmünk hamarabb íródik, mert mi kilenc órával korábban kelünk. A Szovjetunióban vitathatatlanul legfontosabb közlekedési eszköz a repülőgép. A nagy távolságokat korszerű ritmusban, a mai követelmények szerint nem lehet más közlekedési eszközzel legyőzni. A gyorsvonat útja Moszkvától Vlagyivosztokig több, mint egy hétig tart, pedig a híres szibériai vasútvonalat Csitáig már villamosították. (Csita régi település, de új szibériai iparváros a Baj- kglon túl, a Silka folyam partján.) A repülőgépek a Szovjetunióban körülbelül úgy közlekednek, mint nálunk a munkásvonatok. Például: ír- kutsak és Br^tszk. yalamint Bratszk és Krasznojárszk, vagy Irkutszk és Ulan-Ude, illetve Irkutszk és Habarovszk között óránként ygnnak gépek. A rövidebb helyi járatokon még sűrűbben indulnak és érkeznek a gépek. Ezek általában ezer és kétezer kilométeres távolságok. De — és ez nem túlzás — egyszerűbb Irkutszkból Bratszkba, vagv Ulan-Udéba utazni, mint mondjuk: Mátészalkáról Sza- mosszegre, vagy Nyíregyházáról Tiszadobra. Irkutszk— Bratszk egy óra. Irkutszk— Ulan-Ude 40 perc. Szibériában is vannak ingázó — bejáró — munkások. TU—104-es, vagy IL—18-as „kecskékkel” ingáznak. Igaz, hogy ezek a „kecskék” repülnek és gyorsabban szállítják oda-vissza a munkásokat, mint a mi villamosaink Budapesten, vagy a munltásvima- tok Szabolcs-Szatmárban. Szibériában ezer kilométerről még érdemes bejáró munkásnak lenni. A repülőgépekre éppen úgy vannak kedvezményes jegyek, bérletek, mint nálunk a munkásvonatokra, autóbuszokra. A mirniji gyémántbányák munkásnője se rest, hogy szeptember végén, Október elején, amikor náluk már leesik a hó. átrepüljön Irkutszkba egy kis szőlőért, dinnyéért, vagy éppen bajkáli halért, amelynek — magam is tanúsíthatom — nincs párja a Világon. A repülőgép a Szovjetunióban egyszerűen nem különlegesség. Hozzátartozik a héU köznapi élethez és műnk hoz. Több ezer távoli, helyi és nemzetközi járat van az óriás szövetségi országban. Az emberek viselkedése a repülőgé- pen, öt-tízezer méter magasan éppen olyan természetes, mint nálunk a vonaton. A szibériai légi munkásjá- ratokpn az összkép, az összhatás hasonlít a mi munkás- vongtainkbsn tapasztalható általános képhez. Az emberek beszélgetnek, vitatkoznak, olvasnak, kártyáznak, cigarettáznak. vagy éppenséggel vodkát isznak. Úgy. mint a mi szabolcsi földjeink reggelente, amikor a vonatokon elindulnak távoli munkahelyeik felé. A fáradtak, akik nagyon korán keltek, vagy nem aludtak éjszaka -— alszanak, éppen úgy, mint a magyar utazó munkások a vonatokon. És ezzel nem akartam rosszat mondani róluk. Se a szibériai, se a magyar munkásokról. Sőt, a szibériai munkásról, aki mínusz 50 fokos hidegben is elvégzi napi munkáját, talán nem is szabad rosszat mondani. Csupán azt akartam érzékeltetni, hogy tőlünk tízezer kilométerre, a kietlennek vélt Távol-Keleten, a valóban szigorú és zord messzi Északon, meg Szibériában mindenütt munkás a munkás., az ottani és az itteni munkáséletben, szokásban sok a hasonlóság. Dolgos emberek élnek ott is. Talán csak abban különböznek lényegesen a mieinktől, hogy mindig jó kedvűek, sokat nevetnek, lendületesek, egymással türelmesek, közvetlenek és természetesek. Sohasem tolakszanak. Általában nagyon fegyelmezettek. (Folytatjuk) ■ • 1 V J ; y ;; .f ,T A népi egység győzni ffog ; AU ende beszéde A népi egység a közeli márciusi törvényhozási választásokon több szavazatot kap majd, mint 1970-ben az elnökválasztáson — jelentette ki dr. Salvador Allende chilei elnök, az Atacama tartományban lévő Vallenar bányászvárosban mondott beszédében. A chilei államfő a haladó baloldali koalíció hatalomra jutása óta épült új bányászati üzemek megnyitására érkezett a tartományba. Az ötszázmillió dollár értékű ipartelep román, svéd és lengyel segítséggel épült. A dolgozók nagygyűlésén Al- lende hangsúlyozta: a forradalmi folyamat megfordíthatatlan. Senki soha nem veheti el a földet a parasztoktól, nem adhatja visz- sza a bankokat a bankárokbáns ászok előtt nak, a gyárakat és üzemeket a tőkéseknek.” Az elnök bukására spekuláló jobboldalt Allende emlékeztette, hogy a korábbi burzsoá elnökök pártjai a parlamenti választások idején csupán a szavazatok alig harminc százalékát kapták, az alkotmány értelmér ben az elnökök mégis hatalmon maradtak. „Engem hat évre választottak elnökké és 1976-ig elnök maradok” — szögezte le Allende. A választást megelőző hetekben a chilei elnök zsúfolt programot bonyolít le. Vaí- lenarból visszatérve vasárnap Santiagóban részt vett három kerület hatezer új lakásának ünnepélyes átadásán, kedden pedig hosszabb útra indul az ország deli vidékeire. T hatjuk az eléggé nem becsülhető tényeket. Ézidőtájt rendkívül lendületesen fejlődött az ipar és a kereskedelem. Jelentős gyárak voltak a városban. Cipőgyár, gépgyár, vasöntőgyár, bútorgyár, téglagyárak, gőzmalmok. Talán egyik leginkább jellemző vonása ennek a kornak, hogy a városnak 17 bankja és takarékpénztára van. A rendkívül élénk szellemi élet egyik bizonysága, hogy nyolc lap jelenik meg, közülük hat napilap. Az előbb a konflisról írtam, de Váradon akkor már köziekedet a városi villamos. Tulajdonképpen minden, ami egy élénk város szempontjából fontos, azt annakidején egy négyzetkilométernyi területen megtalálhatták. A Fedakciók. a színház, a fontos középületek, a Fekete Sas Szálló, ahol Ady is lakott, kedvenc kávéháza az Emke és a többi. A redakciók első emeleti hatalmas üvegablakai mögött ma kereskedelmi intézmények, vagy más hivatalok irodái működnek. A színház mellett hamar rátalálni az egykori Emkére, amelyet éppen renoválnak, s melynek falán kétnyelvű emléktábla hirdeti, hogy itt tartózkodott Ady legszívesebben. Jó lett volna belépni, s megkérdezni, vajon hol állt az asztala, mit fogyasztott, melyik napszakban járt oda legszívesebben. Dehát az idő múlik, az épület kopik, kívülről mÓF rendbe hozták, s most majó belülről is. A Fekete Sas, amelynek első emeleti nagytermében egj^egy Ady-matinét is rém deztek, ma máF nem szálloda. A nagy étterem helyét üzletek foglalták el. de az egész épület ma is a századforduló építészeti ízlését hirdeti. A Fekete Sas a maga idejében komoly szálloda volt. Tulajdonképpen anélkül, hogy valaki elhagyta volna az épületet, fedett üvegfolyosóin mindent megtalálhatott s beszálló vendég a szabótól a cipészig, az ékszerésztől a virágüzletig s az ajándéktárgy- bolttól a cukorkaboltig. Voltaképpen elélhetett itt valaki hetekig anélkül, hogy kitegye a lábát az utcára. Eev- szer egy nyugat-európai fővárosban véletlenül betévedtem egy Hilton Hotelbe. Ott dicsekedett valaki a belső komforttal. Dehát a Fekete Sasban a századfordulón mindezt már feltalálták. Ahogy a főutcán sétálva betérek az egyik mellékutcába, egy nagy téren találom mgigám. A téren kioszk-szerű épület ad otthont az Ady-em- lékmúzeumnak, annak idején cukrászda volt és Ady „Mül- lernek’1 nevezte. A látogatót Szervátiusz Jenő hatalmas fából faragott Ady-meilszobr# fogadja. A tárlókban különböző Ady-kötetek, korabeli fotók, kinagyított úiságkivá- gások követik végig Ady nagyváradi életét. Ady egész életére kihatott a Nagyváradon eltöltött négy esztendő, s bár szállását fglr cserélte egy időre a párizsi Rue de Levis 92-vel, s az Emiiét a GFand Caféval, önmaga maradt. A költő, aki egy vidéki redakció íróasztala mellől jut a Szajna-parti városba, fiatalos bátorsággal é* okossággal bármihez nyúl ig, azt mind varázslatossá teszi a zsenijével, és sohasem marad hűtlen váradi eszméihez. Boros Bei*
