Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-17 / 40. szám
4 oldal KftiET-MAG?AftORSZA8 1973. fétiruir fT, Szülők fóruma A tanulás fárasztó Igaz a cím abban az értelemben is, hogy a tanulás nagy energiákat lekötő munka, olyan terhelés, amelyet nem szabad túlzásba vinni, s igaz úgy is! bogy a tanulás, mint a tudás megszerzésének eszköze, folyamata, mindig fáradtsággal jár, erőfeszítések nélkül nem lehet ismeretek birtokába jutni. Ezeket az igazságokat pedig különösen most kell megszívlelni, amikor ismét napirendre került a tanulók túlterhelésének csökkentése. A mai helyzet valóban tarthatatlan. A tudományos ismeretek és a társadalmi igények gyarapodásával mértéktelenül megnőtt a tanulók terhelése. Lassan, de észrevehetően szaporodtak és vastagodtak a tankönyvek, a szemelvénygyűjtemények, több lett a heti kötelező ófa és az egyéb iskolai elfoglaltság, s nem ritkán túlságosan szabadjára engedték a szaktanári és a szülői ambíciókat. Jogosan állapította meg a párt Központi Bizottsága az oktatás helyzetét és feladatait elemezve, hogy a középiskolákban „az egyéni tanulásra fordított idővel együtt az átlagos képességű diák terhelése — esetenként messze — meghaladja a heti 48 órát.” Ez pedig túlterhelés a javából, aminek egyrészt az a következménye, hogy a gyerekek, noha sok mindent tanulnak, de az esetek többségében az alapvető ismereteket is csupán felszínesen sajátítják el, másrészt e kevésbé hatékony tanulás mellett is túlságosan kifáradnak, egészségileg károsodnak. Az iskolaegészségügyi statisztikák adatai szerint évről évre nő a nyugtatókon, vagy élénkítő szereken élő diákok száma Generációról generációra magasabbak lesznek a gyerekek, de növekedésükkel mellkasuk nem szélesedik arányosan — feltehetően a sok ülést igénylő és kevés mozgást engedő tanulás miatt. Ezek a jelek két feladat elvégzését is sürgetik: egyrészt mérsékelni kell a tananyagot, másrészt növelni kell a mozgás- lehetőséget. Ami az utóbbit illeti: komolyabban kell venni a testnevelési órákat, meg kell vizsgálni, mi az oka, hogy olyan sok diák felmenteti magát a torna alól. A Művelődésügyi Minisztériumnak egyébként az a szándéka, hogy fokozatosan növeli a testnevelési órák számát A mostani tananyagcsökkentéssel egyelőre a gimnáziumokban kerül sor erre: az eddigi heti két óra helyett három órát fordítanak a jövő tanévtől kezdve a tornára. Jelentősen hozzájárul a diákok egészségesebb életmódjának kialakításához a tananyagcsökkentés is. Már dolgoznak a különböző iskolatípusok és tantárgyak bizottságai, hogy elkészítsék javaslataikat a tanulók egészségesebb, arányosabb terhelésére, őszintén szólva nincsenek könnyű helyzetben ezek a bizottságok. hiszen kezd tömörülni az ellentábor. Szinte minden elhagyásra szánt tananyagrészletnek van védője, mindenki a „maga lovát” dicséri, s csak más tantárgyakban lát csökkentési lehetőséget. S a saját tantárgyuk, tudományuk szeretete természetes is. Arra sincsen semmi biztosíték, hogy kivétel nélkül nélkülözhető anyagrészeket ítélnek majd elhagyásra. Valószínű, hogy lesznek hibák is a mostani tananyag csökkentésekor. De ezeket a munka nagyságához kell mérni. nzoN - 4- witIitsvj»*» A tanulói túlterhelés csökkentésének persze, csak egyik módja — ha a leglényegesebb módja is — a tantervi anyag és a tanórák számának mérséklése. Ide tartozik még a túlzott szülői ambíciók visz- szaszorítása, a szaktanári módszerek tökéletesítése, a differenciált tehetségfejlesztés feltételeinek a megteremtése. az értékelési és az osztályozási rendszer javítása s még sok minden. A dolog lényege az, hogy a túlterhelés csökkentése nem egyéves feladat, snem csupán az oktatásügynek, az iskolának kell erőfeszítéseket tennie az egészségesebb terhelésért, hanem a családnak is. S még valami: csupán a túlterhelést szeretnénk csökkenteni, de nincs szándékunkban lemondani az egészséges, az arányos terhelésről. Mert a tanulás nem játék, nem amolyan szeretem-nem szeretem dolog. Aczél György mondotta el a diákparlamenten, hogy a legfinomabb húsételek mellett is megkövetelik, mégpedig helyesen a szülők, hogy a főzeléket is megegyék a gyerekek. így vagyunk a tanulással is. Szorgalmazhatjuk az érdeklődés felkeltését, a szórakoztató, figyelmet lekötő tanulási-tanítási módszeréket, de bizonyos alapismereteket, ha tetszik, ha nem. mindenképpen meg kell tanulniok a gyerekeknek. Tehát a túlterhelés elleni küzdelem nem adhat felmentést egyetlen diáknak sem a tanulás alól, s egyetlen szülőnek sem a tanulás ellenőrzése és ösztönzése alól. S még az sem baj. ha ez a tanulás fárasztó. Nem is lenne helyes, ha erőfeszítések nélküli életet teremtenénk, ígérnénk gyerekeinknek. Csupán arra kell ügyelnünk — mégpedig komolyan —, hogy terhelésük ne legyen mértéktelen és rendszertelen. Ennek érdekében új szemléletre és új gyakorlatra van szükség mind az iskolákban, mind a családi otthonokban. Tóth László, a. Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese FIATALOK Bg FIATALOK lm FIATALOK |H| FIATALOK gg FIATALOK TÖRD A FE IED ! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Tiltósző. 7. Gyulladás. 8. ZÁ. 9. Mutatószó. 11. Nem sűrű. 12. Csaknem reuma!!! 14. Becézett férfinév. 16. Megfejtendő. 18. Sértetlen. 20. Kosár. 21. Eleveh. 22. Gyom. 24. Kezdődően (idő). 25. Római 49,999. 27. Egy híján fél tucatan. 28. Verdi-opera. 29. Kiegészít, kipótol. Függőleges: 1. Balkezes, népiesen. 2. Tova. 3. Ütőhangszer. t 4. Szibériai folyam. 5. Uszít, éleszt. 8 Megfejtendő. 10. Képes. 11. Hidrogén, nátrium. 13. Beiglitöltelék. 14. Zenei félhang. 15. Megfejtendő. 17. Égitest. 19. Kis Pál. 21. Eledel. 23. ZID. 24. Középen pótol! 26. E napon. 27. Tószámnév. Megfejtendő: Északi államok (vízszintes 1, 16, függőleges 6, 15). Múlt heti megfejtés: Heine — Schiller — Goethe. Könyvjutalom: Okos Katalin Nyírtelek, Feczkü Éva Nyíregyháza. Kancsal Judit Fehérgyarmat. Habina Magdolna Kótaj és Oláh Zoltán Tiszaeazlár. (pyetekózáj A FELELŐSSÉG A tanár magyarázza a felelősség fogalmát. A tanulóknak példákat kel! fel- hóKniók.« Egy a fetei%““ko- > 2Ü1: iá P. ejr-n- ! — A felelősség az. ha a nadrágom összes gombját egy kitételével levágom. Az »irtokén van a • teljes felelős..........■ y KERESI) MEG! A tizenhat ábrából kettő teljesen egyforma. Keressétek meg, melyik az a kettő? •nuj.TOjX§a ejqe ytpvu'-jvq B ueqjos psjojn sa sjiposuui n ueqaos ysqg A teve és a szamár Egyszer a teve és a szamár lemaradtak a karavántól. Találtak egy virágzó rétet és elkezdtek azon legelészni. — Gyerünk, teve, legyünk barátok — mondta a szamár. — Segítünk egymásnak megszabadulni a nehézségektől és annyit fogunk legelni, amennyit csak akarunk. A teve beleegyezett. Egész éjjel és egész nappal legelésztek a barátok a mezőn. — Ö, barátom! — kiáltott a szamár. — Úgy szeretnék énekelni! — Mit akarsz, te szamár! — ijedt meg a teve. Most semmiképp sem szabad énekelned. Verd ki a fejedből ezt a gondolatot! Közel vagyunk a nagy úthoz. Meghallják a karavánvezetők — idejönnek, megfognak minket és megint terhet kell cipelnünk. De a szamár nem hallgatta meg a teve tanácsát és elkezdett énekelni. A szamárüvöltés elhaltat« zott messze, nagyon messze és meghallották azt az úton jőve karavánvezetők is. — Hogy került ide a szamár? — kérdezgették egymást. Elküldték egy embert, hogy keresse meg a szamarat és ő meg is találta azt a tevével. Az ember felült a szamár hátára és a karavánhoz hajtotta, a tevét pedig a kötőféknél fogva vezette maga után. A karavánvezetők leszedték a terhet a hosszú úttól elfáradt tevéikről és rápakolták azt a kipihent barátokra. — Nem mondtam neked, hogy a dalolásod miatt bajba kerülünk? így is történt — mondta a teve a szamárnak, alig bírva lábait emelni a teher alatt. A szamár hallgatott és ugyancsak alig mozgott. Hirtelen összerogyott és rángatózni kezdett a földön, s ledobta a hátáról a rakományt. A karavánvezetők ütni kezdték, de ő betegnek tetette magát és nem állt fel. — Ugv látszik, a szerencsétlen szamár megbetegedett — mondták az emberek. Nem lehet feltartóztatni miatta a karavánt. És felpakolták még a szamarat is a barátjának, a tevének a hátára. A szamár nagyon elégedett volt. A karaván egy mély szakadék mellett a keskeny hegyi ösvénj’en haladt. — A teve, fejét felemelve, megszólalt: — Ej, te szamár! Kedvem kerekedett táncolni! Mit szólsz ehhez? — Alkalmas ez a pillanat táncolni? — ijedt meg a szamár. — Verd ki ezt a gondolatot a fejedből. — Eszembe jutott a nótád és a szívem majd meghasad a vágytól, hogy táncolhassak a dallamára —• mondta a teve és táncra perdülve a lábait kezdte emelgetni. A szamár leesett a teve hátáról, megütötte magát a szakadék szélében és lezuhant a mélybe. Nincs káposzta torzsa nélkül Pletykás dakszli a vén Morzsa: azt állítja, hogy nincs torzsa a kállói káposztában... „Nosza! — mondják nyulak hárman, kik itt élnek Pest környékén káposztán s más efféléken —, utána kell ennek járnunk, kopjon akár térdig lábunk...” Nyakba kötik a tarisznyát, s húcsúzkodnak: „Viszlát! Viszlát!” Nyúlmama pór répát kiránt, s elindulnak toronyiránt. Átgázolnak árkon-vi- zen, áthaladnak Pestlőrincen; túl vannak már szerencsésen Soroksáron és Vecsésen. Csodálkozik a vakondok: „Megáll az ész annyit mondok! Ki látott már ily karavánt?! Mennek ezek toronyiránt!” Szintúgy ámul egy agg varangy: „Ez aztán a furcsa kaland!” Hasát fogja Hugó Hörcsög — kacagtában kapott görcsöt: „Épp mondja a néném, Náncsi: .Három kis nyúl mily kiváncsi!...’ Torzsa ide, torzsa oda, nincs manapság ilyen csoda...” „Ez itt Ladány, most jön Kaba! — szól utánuk Csiga Csaba. — Messze van még Bátorliget, balga mégis, aki siet...” Nem hallgatnak rá a nyuszik, csak rohannak, ámAz atontfjyufa HADNAGY GABOR ÉS MEKIS JÁNOS SZA1ÍRIKUS KÉPREGÉNY! 10. — Lépjen csak beljebb, kedves uram? Itt a kiskereskedői engedélye! Nyilván ön az a bajuszos úr, akinek az érdekében tegnapelőtt néhány jó szót szóltak az osztályvezető kartársnál... Na sok szerencsét I 1L „Valamiből csak élni kell” — gondolta Irinyi, s mivel egyebe nem volt, hát úgy használta fel kiskereskedői engedélyét, hogy húsz fillérért tüzet adott az arra rászorulóknak. S a mindennapi gondok talán a hivatást is feledtették volna, ha... ti. .egy szép napon, hazafelé tartva tűzárusi standjáról, meg nem pillantja: félvételt hirdetnek az Országos Pyromániai Műveknél. „Megpróbálom” — gondolta, s felcsillant a szeme. „Hátha itt jobban szót értenek egy szakemberrel. . (Jövő szombati számunkban folytatjuk). bár úszik szőrük-bőrük verítékben, rég volt részük terítékben. Átlopóznak Mátészalkán (megviselten, már nem nyalkán), s éjszakára Nyírbátorban szállnak meg egy lombsátorban. Harmadnapra virradóra megérkeznek Kiskálló- ba, Kiskállóból Nagykállóba — itt dől el a torzsapróba! Megkérdik a szorgos^ borzot, aki éppen búzát orzott: „Merre van itt a káposztás?” „Csak egyenest! Mozgás! Mozgás!’* Megtalálják hamarosan s nekilátnak magyarosan. S ahogy esznek, eszegetnek, minden főt felfeszegetnek. Nem maradt ott bontatlanul káposztafej felül-alul. S bár elfogyott több mázsányi, nincs eredmény egy morzsányi. Rájuk károg a vén holló (hangja szelíd, nem ostorzó): „Kár volt ily nagy utat tenni, káposztát jobb otthon enni! Vigyázzatok butus nyuszik, ha jő a csősz, vizslát uszít nyakatokra, vagy agarat — szedjétek hát lábatokat! Nevessétek ki a Morzsát! Mit evett? Tán bolondgombát? Csak kutya ő és nem tudós, mondhatnám azt is: hazudós. Hisz mióta tudom eszem és a sajtot eszegetem, nincsen ró-, zsa tövis nélkül, káposzta sincs torzsa nélkül!...” Így károg fent a bölcs holló, s nem pusztába kiáltott szó a tanácsa, mert a nyulak nézik már az országutat. ...Világjáró útjuk végér tt- hon élnek most is békén - nem hisznek már Morzsa ebnek, torzsamesén csak nevetnek. Heves Fcrene Gazdag Erzsi: Hold Felhő a dunnája, mégsem fánk. Elbújik alatta, ki sem látszik. Tiszta esti égbolt a tanyája. Onnan ragyog arca a világra.
