Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-16 / 39. szám
Wli. m&r «. Százhuszonöt éves a Kommunista Kiáltvány EGT FŐKÉNT német emigráns munkásokból álló forradalmi szervezet, a Kommunisták Szövetsége 1847. novemberében megbízta Marxot és Engelst, hogy dolgozzanak ki közzététel céljá- ,ból egy teljes elméleti és gyakorlati pártprogramot. Kettőjük közös munkája nyomán — a végső megfogalmazás Marxtól származik — két hónap alatt elkészült a kézirat. 1848. februárjában egy lás londoni nyomdában megjelent a Kommunista Párt Kiáltványa. Az első kiadást hamarosan újabb kiadások követték. A múlt század 70-es éveiben a Kiáltvány már a munkásmozgalom alapvető dokumentuma, a munkások legismertebb elméleti olvasmánya volt. A XX. században tovább nőtt forradalmasító ereje. „Ez a kis könyvecske — írta Lenin — kötetekkel ér fel: szelleme mindmáig élteti és előreviszi a civilizált világ egész szervezett és harcoló proletariátusát”. Miből ered a Kommunista Kiáltványnak ez a páratlan történelmi hatása? Mindenekelőtt abból, hogy a Kiáltvány a tőkés társadalom alapvető ellentmondását, a tőke és a munka antagonizmusát ragadta meg, s megmutatta a kapitalizmus felszámolásának egyetlen lehetséges útját, a munkásforradalmat. A Kiáltvány rámutatott, hogy a feudális viszonyok szétrombolásával a társadalom egyre inkább két szemben álló osztály, a burzsoázia és a proletariátus gazdasági és forradalmi ellentmondására polarizálódik. A burzsoázia uralma a termelőerők eddig soha nem látott gyors fejlődését eredményezi. A létrehozott hatalmas termelőerők számára szűkké válnak a tőkés termelési viszonyok, s a tőkések által mozgásba hozott erők egyre inkább aláássák a burzsoázia uralmának feltételeit. A TERMELŐERŐK nagyarányú fejlődése létrehozza a kapitalizmus felszámolásának objektív feltételeit. De „... a burzsoázia nemcsak kikovácsolta a fegyvereket — írja a Kiáltvány —, amelyek halálát okozzák; megszülte azokat a férfiakat is, akik e fegyvereket forgatni fogják — a modern munkásokat, a proletárokat". A burzsoázia kialakulásával és megerősödésével együtt fejlődik ki a proletariátus is. A tőkés viszonyok rendszerében a munkás munkaerejének eladására kényszerül, kizsákmányolása egyre fokozódik. Ezek a körülmények szükségszerűen vezetnek el a munkások kezdeti, ösztönös küzdelmétől a politikai osztályharchoz; az elszórt helyi akciótól a munkásosztály nemzetközi összefogásához. A Kiáltvány rámutat arra is, hogy a proletariátus politikai harcának vezető ereje a mozgalom feltételeit, menetét és általános eredményeit világosan látószervezet, a kommuhista párt. Marx és Engels tudományos módszerekkel tárták fel a tőkés társadalom mozgás- törvényeit és osztályviszonyait. A Kiáltvány mindezt olyan tömören és világosan fogalmazza meg, hogy a történelem materialista felfogása találkozzék a munkások mindennapi tapasztalatával: meggyőző erővel mutatta meg számukra helyzetük megváltoztatásának forradalmi útját. A TUDOMÁNYOS ELMÉLET és a munkások egymásra találása azért is nagy jelentőségű volt, mert a múlt század közepén a munkások még nagymértékben az utópisztikus szocializmus nézetei és a különböző kispolgári eszmék hatása alatt állottak. Az utópikus szocialisták élesen kritizálták a kapitalizmus embertelen viszonyait, amellyel szembeállították egy harmonikus, igazságos társadalom elképzelését. A fennálló viszonyokból viszont teljesen irreális módon akarták megálmodott társadalmukat felépíteni: az uralkodó osztály megnyerése útján remélték annak valóra váltását. A kapitalizmus megreformálására törekedtek, ezekkel a nézetekkel szemben azonban a Kiáltvány bebizonyította: a kapitalizmus semmiféle „megjavítása” nem érhet el eredményt, a tőkés rendszert csak a proletariátus forradalma döntheti meg. A marxizmus—leninizmus és a kommunista munkás- mozgalom polgári és kispolgári ellenfelei gyakran hangoztatták, hogy a Kiáltvány elemzései, a munkásosztály ott megfogalmazott céljai elavultak. Mi igaz ebből? A KIÁLTVÁNY EGYES TÉTELEIN valóban túlhaladt az idő. Ezt a marxisták sohasem tagadták, hiszen a forradalmi munkásmozgalom tapasztalatainak gyarapodásával már Marx és Engels is több ponton helyesbítette, illetve tökéletesítette a Kiáltványban kifejtett programot. Amiről viszont hallgatnak a marxizmus polgári kritikusai: a Kiáltvány alapvető gondolatai időtállónak bizonyultak és ma is érvényesek. A társadalmi termelés és az egyéni kisajátítás antagoniz- musa a mai kapitalizmusnak is alapvető ellentmondása, sőt élesebben jelentkezik, mint valaha. A munkásosztálynak a Kiáltványban meghirdetett forradalmi célja ma már részben valóra vált: több országban győzött a szocialista forradalom, kialakult a szocialista világrendszer. Bebizonyosodott, hogy a kapitalizmust felszámoló forradalmi erő csak a munkásosztály lehet, ezt a feladatot semmilyen más társadalmi osztály, vagy réteg nem képes megvalósítani. A munkásmozgalom több, mint egy évszázados forradalmi tapasztalata igazolja azt is, hogy a társadalmi haladásért folytatott harc akkor eredményes, ha megvalósul a proletariátus internacionalista összefogása. Joggal mondhatjuk: a Kommunista Kiáltvány kiállta az idők próbáját. Megjelenése után 125 évvel is van mondanivalója számunkra. A KIÁLTVÁNY rendkívül tömören, lényegretörően fogalmaz minden kérdésben. és különösen röviden ír a kapitalizmus megdöntése utáni társadalomról. Ez természetesen nem véletlen, hiszen Marx és Engels nem egyszer, s mindenkorra szóló útmutatásokat kívánt adni, hanem a konkrét helyzet konkrét elemzésével akarták elősegíteni a munkásosztály harcát. De éppen ebből ered, hogy a Kiáltványnak a szocializmust építő társadalmak számára is van üzenete: a munkásosztály történelmi érdekeinek megvalósítása megköveteli a kommunisták cselekvési egységét, a munkás- osztály nemzetközi összefogását. Józsa György Bekövetkezett amitől tartott. Végtelenül hosszúnak tetszett az éjszaka Zámbori Imrének, a nyírkércsi Lenin Tsz elnökének. A töprengés sokáig űzte szeméről az álmot. Pedig már nem először érzi, talán felesleges is a nyugtalanság. Annyi minden nehézséget leküzdötték már. Erősödik a közös, boldogul a tagság. Tavaly egy munkanapra, dolgozó tagonként 4 forint híjával 100 forint jutott. Idén minden bizonnyal, kikerekedik a százra. És hónaponként teljes részben fizetni tudnak. De hát az a káposzta. Több vagonnvi. Figyelemre méltó érték, nem lehet veszendőben hagyni. A vállalat úgy becsüli, exportra lehet értékesíteni... S az agronómus, Kiss Miklós ma megint szólt. Hogy „nagy baj” az a káposzta. Egyik vetésre jelölt tábla kö zepében van, egyenesen akadály. Az a pár idős tag. akii vágásra beálltak, karácsonyi; se bírnak ■ munkával. Olyan súlyosak. kemények a fejek, nyögve vágják a vastag torzsát. Nem haladnak. Dn ■ vetés nem várhat! A vetés nem várhat. De minden más egyéb Is nagyon sürgető. Ki tudja, meddig kedvez az idő. Bármelyik órában ráreccsen thet. Felfagy, hózápor indul — nem lehet apellálni. A vagonvisszamondást három nappal előre kell bejelenteni, mindegyiket talán tíz felé is kérik. S 70 vagonnyi exportalmáról van szó. Nagy pénz! Hogyan mondhatnának le egyetler vagonról is!? Mert a ká poszta. Az a káposzta... Nem sokat aludt az elnök. Reggel mégis nyűgöd tahi: nak érezte magát. Egyenese áz almaválogatás, csomagol táborhelyére indult. Köszön sorba kezet fog a férfiakká1 Az érdeklődés, szívélyes szs vak nyomán feledve látszi az éjszaka hosszú töprengés- Tekintetével a fiatalokat k esi. Újra eszébe villan a meg oldás lehetősége. Még bosz- szus is egy pillanatra, hogy épp most rájuk nem gondoltak. A fiatalokra. A szocialista brigádra. Akik már négyszer bizonyítottal?, nyerték el i megtisztelő címet. S külön érdekes, milyen nevet találtak maguknak. Aranyhomok brigád. Mert mindinkább azzá válik a kérési határ. Az a káposzta is exportra való. Ilyen még nem volt... Csicsetku Mártával állt neg az elnök beszélgetésre. Márta 18 éves szőke lány. Tűz a munkában. Az elnök elmondta, hogyar gondolja a 6 hold káposzta avágását, betakarítását. Na ii munkakezdés előtt, mind- árt hajnali kezdéssel. No nenne az alma munkájának i rovására. Szervezné ezt neg Mártuska, önként vál ' -üközőkből. Külön díjazás sál. Egyébként nem oaranc '.z — kérés. Az öregek mé 'síptek le valamit a kánoszt- lolgából. De bizony a veté nagyobb tempót, gyorsabb befejezést követel. Másnap. » virradattal négy Egj nap a munkásszállóban Szálló, otthon, vagy..? AZ ŰJ SZÁLLÓ EBÉDLŐJE. Munkásszálló, Tünde utca. Négy óra múlt. Á büfében sorbaállás tejért, kenyérért, meg ami kell. A bolt kicsi, a forgalom nem. Sokszor nem jut se kenyér, se tej. A legközelebbi bolt Borbányán van. Két kilométerre. Magad uram... A konyhában készül a vacsora. Lecsó, tojásos szalonna, kolbászleves, ki mit hoz, kinek mire telik. Amíg elkészül az étel, elmondják, hogy azért jó lenne, ha kapnának meleg vacsorát, olyan munkásembernek valót. Néhány éve a Széchenyi utcai szállón 2,80-ért adtak. Itt 6,20-ért vehetnének, de ez nem elég Meg kenyeret sem adnak hozzá. Az idősebbek már ügyesen forgatják a kanalat. Megszokták. A fiatalok hol dühösen lázadoznak: „Pesten olcsón kaptunk” — hol meg tréfával ütik e! a dolgot: „ötórai teát hallgatunk és lefekszünk”. A szobák négyágyasak és tiszták. Amikor összejön a brigád, kérdés nélkül is árad belőlük a szó. — Több, mint háromszázan élünk itt. Legtöbben eljárunk a város különböző építkezéseire dolgozni. — A legnagyobb baj, hogy rP vagyunk a várostól. Itt, ha kilép az em- í a tengeribe mehet. lány hersegtette késével a vastag torzsákat. Csicsetku Márta mellett J. Kozma Mária, Nagy Mária és Nagy Ibolya. Aki figyeli őket, akár esküszik rá, abban versengenek, ki vág le több fej káposztát. S aki ismerős, azt feleli: „így dolgoznak ezek a lányok mindig, mind.” Három hajnalon dolgozott a káposztában a négy lány. Meg egy vasárnap. Akkor sem maradtak otthon. Szocialista brigátagokhoz illően, tartották ígéretüket. A lányok egyenként 420 forintot kerestek, pluszban. Mert ez az egyébként rendes napi munkateljesítményhez jött. Mire a tagság az almaválogatást, csomagolást kezdte reggel, ők is ott voltak a káposztából. így itt sem történt fennakadás. S a rendkívüli vasárnapra jutó munkadíjuk 230 forint volt. Ment minden a maga endjén. Mintha semmi sem írtént volna. Az agronómus Menthette « vezetőségnek: tervezett határidő előtt két lappal befejezték az őszi vetést. (asztal o$) — Még egy moziba se mehetünk el, mert nem érjük el az utolsó buszt. Az igaz, nem drága hely. A családosok havonta 120-at, a nőtlenek 125 forintot fizetnek érte. Van más vélemény is. — A régi szállóban lényegesen kevesebb a térítés. 40— 45 forint. Vándorló büfé A legrégibb lakó szenet rak a cserépkályhába. Átfázott egész nap. Nem menne át az új épületbe. A pénz miatt sem, meg már nagyon megszokta ezt a szobát. Akkor, 67-ben ők építették — maguknak. Szerinte nem sok minden változott azóta. Igaz. tavaly nyílt egy büfé az új szárnyon, de az régen is volt. Úgy tudják azért, mert a pesti munkások, akik itt dolgoztak kijelentették, ha nem lesz büfé, sör, megfelelő körülmények, levonulnak. így lett büfé akkor. Az igazságot nehéz lenne kideríteni. Egy tény: 69-ben, amikor elmen-, tek a pestiek, ment velük a büfé, meg a sör is. Itt jót kell menni egy pohár sörért. Ha mégis rászánják magukat, összeszedik a barátokat, s akkor már nem egy pohár lesz belőle..., ha már egyszer kigyalogoltak, A három kívánságáról kérdezem a legrégibb szállóia- kót. Orvost kér, újságot, meg sört. Rejtő vezet A tv-híradót szeretik. A jó műsort is. De az ritkán van. S ha nincs, a szobájukban előkerül a „biblia”, a kártya és filkóznak, míg meg nem unják. Kevés lehetőség van másra. Hat Kelet-Magyarország és hat Népszava jár — 326 embernek. Az olvassa, aki ügyesebb. Sokan azt sem bánják, ha múltheti, csak legyen. Olvasni szeretnek, 1504 kötetes kiskönyvtár van a szállón. Csak januárban már 80 ember fordult meg itt könyvekért. Rejtőt szeretik, meg az útleírásokat. Az utóbbit a csodálatos tájakért... Üdülni közülük még senki sem volt. Ha nincs semmi más, beszélgetnek. Mindenről. A munka lely, az ország, a világ dől gairól. Helyesen, helytelenül véleményt alkotnak. Igényelnék az esti beszélgetéseket azokkal, akik értenek a etyelm vükön. Legtöbbjüknek hat elemije van. Nem akarpak tanulni. Azt mondják, akkor is maltert kavarnának. Ak- kor lesz egy pillanatra csend, amikor a családra fordul a szó. Hazagondolnak. Este tfél 7-kor a fáradtabb- ja már lepihen. Tízkor vil- lanyoltás, 11-kor bezárják a kaput is. Nem maradnak ki, Holnap munka lesz. Kezdődik minden elölről... Régi gondok < A SZÁÉV szakszervezeti bizottságán nem lepődnek meg a problémákon. Szász Sándor és Mészáros József ér. zi a .gondokat. Van amire könnyű a válasz. — Vacsora a munkásszállón azért nincs, mert a hozzájárulást a vállalati nyereségrészesedésből kellene fedezni. Nem engedné meg a többi munkás. — Újságra nincs több pénz, meg kell szervezni, hogy ne vigyék a szobákba az újságokat. Sör nem árusítható, mert dolgoznak is a telepen, Kocsma lenne a büféből. Ezek a kisebb gondok. A nagyobb gond az, ami egy munkásszállót meg kell, hogy különböztessen egy albérlettől. A gondnok a szálló rendjének biztosításán kívül nem képes másra. A TIT már szervezett itt előadásokat. Januárban ismét jelentkeztek — a tavalyi programmal és a feltételek sem éppen kedvezőek a vállalatnak. Aztán el is késtek már egy kicsit, egyre hosszabbak a nappalok, tovább tart a munka is. ★ A munkásszállókra oda kell figyelni, mert nagyon hiányzik az előbb említett különbség. Annak a lehetőségnek a kihasználása, hogy az emberek közösségben élnek itt. És ez nagyban segítené — az építőiparban amúgyis oly nehéz — munkássáválást. De ki tegyen ezért? A vállalat. Azzal, hogy olyan emberekre bízza a munkásszállásokat, akik szót értenek az ott. lakókkal; akik a szállásból otthont tudnak teremteni. Ez nemcsak rajtuk múlik, hanem azokon is, akik mpst csak ágyrajárók a munkásszálláson. Nekik is többet kell tenniük — önmagukért. Kolláth AdrteMi * Három hajnal
