Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-14 / 37. szám
*Gf. • ■. ■ I r^^.**'** V* Öt betű nyomában A „CSERI“ krónikája A boldogító igen” NAPJAINK Milliók K öltségvetést, fejlesztési tervet készíteni mindig nagyon felelősségteljes dolog. A városnak ezek a dokumentumai egész évre meghatározzák, hogyan fejlődjék, változzék Nyíregyháza arca. És mivel pénzről van szó. módosítani nem könnyű: egyik tételhez tenni csak úgy lehet, ha másikból vesznek el. A város 464 millió forinttal gazdálkodhat az idén, ennek sorsáról döntött idei első ülésén Nyíregyháza tanácsa. Már a javaslat ösz- szeállítását is sokrétű munka előzte meg: a terveket nemcsak az osztályok, hanem a tanácsi bizottságok is megvitatták, mielőtt a tanácstagok elé került. így sem volt egyszerű a döntés, hiszen mindenki a legjobbat akarta; igazságosan, a város egészének érdekében elosztani a meglévő milliókat. Vajon sikerült-e? Mert a Guszev-telepen lakók — érthetően — gyorsabb előrehaladást szeretnének; a Bújtoson is nagyon sok a megoldatlan gond; Borbányán is gyorsabb útépítést, jobb közlekedést szeretnének az emberek. Kevesebb a gond az új lakónegyedekben, a körúton, ahol már átgondolt város- fejlesztés, egy egész körzet részletesen kidolgozott tervei alapján építkeztek, s ahol összkomfortos minden lakás. Állíthatnánk szembe az ellentétpárokat, de a lényeg az, hogy Nyíregyházáról ftiégis az az összkép alakul ki, hogy rohamosan fejlődik. És amikor dönteni kell, még ha esetleg kedvezőtlen is egy-egy városrészre, mégis az látszik célszerűnek; ne forgácsolják szét, a rendelkezésre álló pénzt, hanem igyekezzenek egy-egy terület gondjait megoldani, hogy aztán a következő esztendőkben a város más részeit tudják ütemesebben fejleszteni. Amikor a tervekről beszélünk, arról sem szabad elfeledkezni, hogy nagyon sok pénznek már előre meg van a helye. Mert szót emelünk, hogy nem elég világosak utcáink, tereink. Ez a költségvetés oldaláról úgy jelentkezik, hogy az idén — a fejlesztéseket is figyelembe véve — több, mint nyolcezer köz- világítási lámpa ég esténként és éjjelente (6,9 millió forintos városi villanyszámlát jelent ez, egymillióval többet, mint tavaly). Aztán ott van a félmillió négyzetméter parkterület, amelyből sokkal többet szeretnénk, de ennek rendben tartása is igénybe vesz öt és fél millió forintot, csakúgy, mint az utcák tisztítása, amely szintén hasonló nagyságrendben szerepel az idei költségvetésben. És akkor még hátra van az utak, hidak karbantartása, korszerűsítése, amely ugyancsak emészti a milliókat, — de kelt, sőt sokkal több kellene, mert van még városközponti utca, amelynek aszfaltozására nem jutott, s a járda is régi kövezetű. Aztán a legnagyobb tételek közé tartozik a szociális és egészségügyi ágazat. Mert gyakorta mondjuk a régi igazságot, „az egészség a legdrágább kincs”, de arra aligha gondolunk, hogy a város lakóinak egészsége, pontosabban a harminchét orvosi, huszonhét védőnői körzet, az arra rászorulók szociális otthoni elhelyezése, segélyezése és más — ebbe az ágazatba tartozó — kiadás több, mint huszonnégy milliójába kerül a városnak. És ebben szerény növekedés is van: egy-egy általános és gyermekorvosi, két védőnői körzet, tizenkét üzemorvosi óra, hogy csak az idei emelkedések egy részét említsük. Nyolcvannégymilliós kiadásával a kulturális ágazat vezet: az iskolák, óvodák, tanulószobák, könyvtárak (fenntartására és más kulturális feladatok megvalósítására, a mind magasabb szintű igények kielégítésére csak a legszigorúbb normák megtartásával elegendő az összeg, holott jól tudjuk, mennyi minden kellene még! Aztán itt van a fejlesztésre szánt 158 millió. De csak egyetlen tétel mellette: a nyíregyházi vízmű háromszázmilliós beruházási programmal épül, s ennek ez évi részéhez csak tenni lehet, különben a meleg nyári napokon aligha folyna a víz összkomfortos nyíregyházi lakások vezetékeiből. Vagy a lakásprogram; mely lendületesen halad — jó érzés végigmenni a körúton, vagy a Homok t 'i. jósavárosi építkezésekre pillantani. De a vá. os már bankhitel felvételére kényszerül, hogy két év múlva is legyen hely az építkezésekhez. mert az előkészítéshez nagyon sok pénz kell. Aztán kell iskola, óvoda, üzlet az új városrészekbe. S az igények reálisak — már ma is. Mindez persze csak égy töredéke a gondoknak. terveknek, bepillantás a tanácsi gazdálkodásba Ahol mérlegelnek, mint a sok- gyermekes családban: több évig kell gyűjteni arra, hogy a család minden tagja új ruhát ölthessen. s egy-egy értékesebb darabot kapjon. így van ezzel a város tanácsa is. Ami mégis öröm: ha olyan ember látogat hozzánk. aki egy-két éve nem járt Nyíregyházin. szebbnek, korszerűbbnek, városiasabbnak találja. S annak találjuk mi is — csax erről ritkábban szoktunk beszélni. M. S. VASTAG ALBUM FEKSZIK ELŐTTÜNK: egy hároméves intézet életrajza. Népszerű rövidített nevén a CSERI, a Családi és Társadalmi Eseményekéi Rendező Intézet 1970. január 6-án „született”. Ekkori keltezésű a városi tanács határozata, amely gondoskodott az országban Tatabánya után a máso dik ilyen jellegű intézmény létrehozásáról városunkban. Milyen célkitűzésekkel indult az újsze rű intézet? „Mind többen igénylik, hogy az élet nagy sorsfordulóit, a család jelentős esetné nyeit a szocialista társadalom erkölcsi törvényei szerint, új tartalommal és új formák között ünnepelhessék., Az új intézet feladata, hogy a családi események megrendezéséről gondoskodjék, szolgáltatásait a lakosság körében népszerűsítse: az üzemi, hivatali rendezvényekhez segítséget nyújtson...” Már az első hónapkban száz üzemmel vállalattal, intézménnyel lépett kapcsolati’, az intézet. Az első évben 53 társadalmi es küvőt tartottak, 70-ben 170-et, hetvenegyben 503-at, tavaly pedig 569-et. Hasonlóan népszerűvé váltak Nyíregyházán a gyermekei, névadó ünnepségei is. Egyenes arányban fej lődött a szolgáltatások színvonalának növekedésével, a gördülékenyebb, hangulatosat!’ rendezéssel, a házasságkötő terem otthonosabbá tételével... Milyen szervezési gondokat vesz le a vállakról a CSERI? ALAPSZOLGÁLTATÁS a házasságkötésnél a rendelkezésre álló anyagból kiválasztott gépzene. Az évek során ez is változott; vannak, akik nem a szokásos nászinduló hangjaira kívánják kimondani a boldogító igent, hanem beat számokat, keringő- ket, sajat kedvenc számukat kérik. Az intézet munkatársai ezt a kívánságukat is teljesítik. A házasságkötőket fiatalok köszöntik, s elhangzik — mint alapszolgálta* tás — hanglemezről neves művészek tolmácsolásában a témához kapcsolódó vers. Vannak kiegészítő szolgáltatások, amelyekért díjat számít fel az intézet. Ezek: élőzene elektromos orgonával, felnőtt vegyes kórussal, magnófelvétel a házasságkötés eseményéről, fényképész helyszínre rendelése, vacsora céljára terem lefoglalása, virágcsokor megrendelése, távirat, újsághirdetés feladása. Szokol Károly, a CSERI vezetője hangú latos epizódokat is említ... Az egyik esküvőn tolmácsért kellett szaladni, hogy a svéd vőlegény kimondhassa a sokat jelentő igent. Szerencsére a vőlegény tudott finnül: sík rült egy Nyíregyházán élő finn asszon megkérni tolmácsnak. Egy luxemburgi v legénynek angol tolmácsra volt szüksége. Volt egy megindító kérés is. Egy ie - sebb nő 25 éves élettársi kapcsolat után betegágyán kérte, hogy bonyolítsák le a h - zasságkötést Az intézet ezt a kérést is t- j esi tette. MIKÖZBEN A KÖZÖNSÉG ismerkedet! szokatlan szolgáltatásra vállakozó intézette a munkatársak mindent megtettek, hog vonzóbbá tegyék a rendezvényeket. Enne egyik lépése volt hogy felfrissítették a Ív zasságkőtő terem festését, modern székelik* fotelokkal rendezték be. s elhelyeztek eg rivaldafényt árasztó reflektort, is. Nemrég újabb helyiségekkel bővült a CSERI birodalma, kaptak a tanácstól egy álló fogadásra alkalmas helyiséget, ami nagyon hiányzott. Egy kis próba- és öltözőtermet kapott a színre lépő kórus. Most azon törik a fejüket, hogyan lehetne mérsékelni a nyáron szinte elviselhetetlen, negyven fokig is felszökő hőmérsékletet.. Talán a légkondicionáló berendezésre is futná a pénzből. de egyelőre i.-idegénkednek tőle. Nem tudják beválna-e százszázalékosan. Valamit mégis tenni kell, mert a déli fekvésű teremben, ahol egy-egy zsúfolt napon percenként száz-száztíz. ember „fújja” a meleget, forró jillanatokat élnek át nemcsak a házasulok, a násznép is. MEGÉL-E SAJÄT BEVÉTELEIBŐL az intézet? Éves költségvetésük tavaly 200 ezer, az idén 226 ezer forint, amelyből a két fő és egy részfoglalkozású dolgozó bérét, a kórusvezetők és tagok tiszteletdíját és más költségeket fedeznek. Tavaly 15 ezer forint pluszbevételük volt. Az intézetet nem gazdasági célból, nem jövedelmi forrásként hozta létre a városi tanács a megyei tanács támogatásával, hanem a sürgető társadalmi igények korszerű színvonalon történő kielégítésére... A CSERI a családi és társadalmi események színvonalas megrendezésével köz- művelődési és tudatformáló funkciót is ellát. Több kórust foglalkoztat az intézet, köztük a HI-as és a XlI-es számú általános iskola, a Krúdy Gimnázium és Szakközépiskola, a Zrínyi Ilona Gimnázium és Szakközépiskola és az ifjú zenebarátok kórusa lép fel rendszeresen az esküvőkön, névadókon. Szép sikert is elkönyvelhetnek, a családi és társadalmi ünnepségek II. országos bemutatóján, Szolnokon tizennyolc város kórusainak hangversenyén a nyíregyházi Ifjú Zenebarátok Kamarakórusa és a Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium és Szakközépiskola kórusa kapta a legjobb minősítést a zsűritől. Arra a kérdésre, milyen út áll a következőkben a CSERI előtt. Szokol Károly így Válaszolt: szeretnénk még színvonalasabbá tenni a rendezvényeket, növelni az esztétikai, érzelmi hatásokat, pontosan és a kívántak szerint teljesíteni a szolgáltatásokat. Az intézetnek nem tartozik a profiljába — mint ez iránt néhányan érdeklődtek — a házasságközvetítés. Egy újszerű elképzelést azonban melengetnek, egyelőre tervként: alkalmazni szeretnének fél állásban egy pszichológust. aki elsősorban a fiatal házasoknak nyújthatna segítséget. Természetesen nem néhány órával az igen kimondása előtt, ha- lem korábban, egymás alaposabb megisme- ésében, a helyes párválasztásban, a meg- gondoltabb családalapításban jelentene se.- Ttséget a pszichológus szava, vizsgálatainak oasztalata... EZ ILYEN IGÉNY ALÁTÁMASZTÁSÁRA ^jegyezték hogy 1971-ben ötvenhárom ‘ 18 éven aluli fiatalkorú kötött házasságot Nyíregyházán. köztük egy tizenhat éven aluli „férfi”, míg 72-ben ez a szám 54 volt. akik közül a házasságra lépők száma 52 volt. Jó dolog, hogy intézet figyel az ilyen jelen- sí lekre. s így a valóság ismeretében alakítja jövőjét, amely az első három év alap ’ín még több sikerrel kecsegteti az intézetet és a szolgáltatásokat igénylő városlakókat Páll Géza Nem álom Mines még tíz éve sem talán hogy 1N amikor egy kisebb csoport szemlélte Nyíregyháza belvárosának részletes rendező* zési tervét egy falra akasztott térképen, valaki halkan, némi gúnnyal azt mondta: „Álom ez, csak utópia.” Aztán rábökött arra a területre, amit az „álmodozók” úgynevezett sétáló, üzleti negyednek jelöltek ki a Kóssuth tértől délre. Egyesek találóan úgy próbált?’« fogalmazni: „Ez lesz a mi Váci utcánk.” Amire a kétkedő: „Belső körút, meg sétáló negyed? Ugyan kérem, talán az ezredforduló táján...” Most, hogy lassan kialakul a Belső körút vonala — gőzerővel bontják az irányárban lévő épületeket, lakókat költöztettek ki, jntézmények csomagolnak hamarosan, ho,-;y üj otthonukba menjenek — már nem is tűnik olyan elérhetetlenül távolinak a belváros megfiatalítása, korszerűsítése. Aztán továbp: épült előbb egy ABC-áruház szemben a Centrummal, most a terület túlsó oldalán, a Zrínyi Ilona utcán emelik egy modern iparcikk-áruház falait a korábbi kis fülclszin’.-s épületek helyén. Persze, mindez korántsem jelenti azt, hogy egy-két éven belül tetőtől talpig megfiatalodik a városközpontnak ez a terüise. Jól tudjuk, milyen keserves dolog a szarni’'s — ráadásul mennyi pénzt emészt fel — * hogy a bontás miatt kiköltöző boltok elhelyezése sem megy máról holnapra. Azok, akik keveset, vagy semmit sem tudnak ezekről a „színfalak mögötti” tennivalókról, gyakran méltatlankódnak így: „Szép, szép a déli, meg az északi lakónegyed, de sokkal városiasabb lenne Nyíregyháza, ha a központját fejlesztették volna eddig is.” Valóban másképpen „mutatna” a belváros, csakhogy amíg a látványosságra törekedtünk volna, nem épülhetett volna meg annyi lakás, amennyi elkészült, még több lenne az albérletben, a szűkös helyiségekben szorongok száma. Mert városközpontot rendezni, korszerűre átépíteni igen költséges dolog! S mégis: miközben százával — sőt, mondhatni ezrével — épültek lakások a város két új lakónegyedében , mostanában pedig a jósavárosi részen, addig, ha nem is „látványosan”, de történt egy s más a város szívében is. Persze, nem rakétagyorsasággal épült meg a kevés új létesítmény — jól emlékszünk még például a Hotel Szabolcs körüli huzavonára is — de mégsem topogott egy helyben Nyíregyházának ez a területe sem. Nemcsak — sőt, nem is elsősorban — itt, a Kossuth tér környékén találhatjuk meg most már a változás szembetűnő jeleit, hanem másutt is a megyeszékhelyen. Sokan emlékeznek még például arra, hogy az Északi Alközpontban, a Stadion út környékén nem is olyan régen még motocrossversenyeket rendeztek a hepe-hupás területen. Most távfűtéses, tágas erkéllyel készült lakások láthatók a városnak ezen a táján, amely a közelmúltban még Nyíregyháza perifériájának számított, ma pedig az itt lakók „belvárosiaknak” érzik magukat. S eltűntek azok a nád- fedeles házak is, amelyek az ötvenes években a pályaudvar kijáratánál jelentették a városkaput. Aztán egy másik példa. Egy Nyíregyházáról elkerült ember eképp csodálkozott a minap: „Nem tudtam, hogy már új út vezet ki az erdőn át Sóstóra, mert három éve jártam itthon utoljára. így a régi, Kemecsei úton vezettem a kocsit. Nem tudtam tovább hajtani, meg kellett csodálnom azokat a szép épületeket, amelyek bal oldalt, az egykori kértek helyén magasodnak. Ki hitte volna, lassan már két-három év is elegendő, hogy az ember ne ismerjen rá városára!” Aki itt él, s nemcsak hazalátogat, örül az ilyen dicséreteknek, s talán egy kis időre el is felejti, mennyi fáradság, küzdelem — s bizony sokszor vesződés — van ezek mögött. S akkor is félretesszük egy időre a gondokat, amikor felhívjuk a látogató figyelmét a tanárképző főiskola monumentális új épületsorára, a déli ipari övezet új gyáraira, az egyedi megoldással készült intézményi, intézeti székhazakra vagy a társadalmi összefogás segítségével megépített óvodákra. Ha nem is fogalmazunk úgy, mint a hozzánk érkező régi ismerősök, egy kicsit azért magunkban is megváltjuk: mi sem gondoltuk még öt-tíz éve, hogy nem csupán képzelet, hanem komoly elhatározás mindaz, ami a városrendezési tervben szerepel. Aztán — mert mi, városszeretők mar csak ilyenek vagyunk — nyomban feltérképezzük a még meglévő bajokat, a kisebbeket éppúgy, mint a legnagyobbakat. Például azt, hogy baj van a városi közlekedéssel — s amikor látjuk, hogy újabb forgalomirányító lámpákat szerelnek fel a főútvonalon, így sóhajtunk fel: „Na, végre!” Aztán szidjuk a Bethlen Gábor út végi sorompót, amelynél tovább talán egyetlen sorompót sem tartanak leeresztve az országban — és hiányoljuk a felüljárót, amelyről már hallottunk valamit, de sehogysem akar megépülni. (Persze, a legtöbben nem kérdezünk utána, vajon mennyibe kerül egy ilyen felüljáró, s hogy honnan lehet előteremteni azt a temérdek pénzt). Halljuk ugyan, meg látjuk, hogy épül a Síp utca sarkán a mozgólépcsős szövetkezeti áruház, de bennünket most elsősorban az érdekel: meddig kell várniuk boltra a jósaváro- siaknak meg a külterületeken élőknek ... Hosszan lehetne sorolni a példákat arra: most is éppúgy vagyunk a városfejlesztéssel, mint öt-tíz éve. Sok mindent szeretnénk, s el sem tudjuk képzelni, hogy azok egyhamar valósággá válhatnak. Pedig terveink — ha nem is az utolsó betűig — rendszeresen megvalósulnak S ebben nincs semmi csodálatos: amikor találkozik a megfontolt elképzelés, a jó vezetés a lakosság szorgalmával, a terv már nem álom csupán. A S.
