Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-25 / 20. szám

( Jegyzetek Előny a munkásoknak AMIKOR KISVÁRDAN VASMUNKÁ- SOKKAL beszélgettünk a Központi Bizott­ság emlékezetes novemberi állásfoglalásáról, többen elmondták: megnyugtató érezni és látni, hogy a párt milyen nagy gondot fordít a kétkezi, a fizikai munkásokra, családjaik­ra. „Mostmár csak a végrehajtásra vagyunk kiváncsiak, mert jó határozatok eddig is gzülettek már.,.” Szóba hozták a lakáskér­dést is, mert. a Vulkánban is jócskán találni olyanokat, akik albérletben, vagy más szű­kös helyiségben várnak rendes családi ott­honra. Most, hogy nemrég napvilágot látott a kormány elöntése a lakásépítés-juttatás mód­járól, nemcsak a kisvárdai vasasok győződ­hettek meg arról: a Központi Bizottság ál­lásfoglalása, határozatának végrehajtása is a munkásé saládoy érdekét tartja szem előtt. A kormány ülését követő napon szinte sor­állás volt az OTP megyei igazgatóságán: munkásemberek, fiatal házasok érdeklődtek, valóban jelentős előnyt élveznek-e ők a jö­vőben lakásgondjuk megoldásában, s ha igen, milyen mérvű a kedvezmény és egyáltalán, itt Szabolcsban, Nyíregyházán lesz-e mód élni ezekkel a könnyítésekkel. Akik a közleményeket figyelmesen vé­gigolvasták, láthatták, milyen újabb terhe­ket vállal magára az állam egyrészt a támo­gatás fokozásával, másrészt a kölcsönösszeg növelésével, a kedvezőbb kamatfeltétellel stb. Ezek aital lényegesen csökken az „indu­ló"’ összeg, ami egyáltalán nem mellékes a szerényebb jövedelmű családoknak. Ráadá­sul az előtörlesztés mértékének. csökkenése megkönnyíti azoknak a vállalatoknak a helyzetét i/5. amelyek segíteni szándékoznak dolgozóik lakásproblémáinak megoldását: a kisebb összegű „beugró” lehetővé teszi, hogy at eddiginél több dolgozót részesítsenek tá­mogatásban- S ha tekintetbe vesszük, hogy a vállalatok ezzel a módszerrel jelentősen tudták erősíteni eddig a törzsgárdát, a mos­tani nagyobb lehetőség az ütőképesebb vál­lalati kollektívák kialakulását is segíti, — ami megint csak lényeges itt nálunk, Sza- bolcs-Szatmár megyében. Igaz, az érezhetőbb előnyök most a ma­gánlakás-építéssel függenek össze. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy a munkáscsaládok hátrányt szenvednének a bér- és a tanácsi értékesítésü (szövetkezeti) lakások elérésé­nél. Miként az utóbbi néhány év során, úgy a jövőben is előnyt jelent a munkásállomá­nyú minősítés (például pluszpontot a beso- rolásnál) s az egy főre jutó szerényebb jö­vedelem is elsőbbséget biztosít a tehetőseb­bekkel szemben. A cél világos: az eddiginél gyorsabban, elviselhetőbb anyagi áldozattal költözhessenek áj lakásokba azok, akik az anyagi javak előállításában nagyobb fizikai terhet vállalnak. Feltárni és intézkedni INTÉZKEDÉSI TERVEKET KÉSZÍTÉ­SIEK megyénk vállalatai is az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére. Felesleges bizonygatni, mennyire fontos egy ilyen prog­ram jó összeállítása, milyen hatása lehet az egész gyár, az üzem eredményességére. Egyik tanácsi vállalatunknál például kimutatták, hogy a műszakváltások során — éppen a korábbi rossz munkaszervezés miatt — ezerszámra „vesztek el” az órák, mert ahe­lyett, hogy központilag látták volna el az embereket szerszámokkal, mindenkinek ki­osztották, s amíg a betanított munkások cserélgették a megmunkáló késeket, addig állt a gép. Csupán ez az egyetlen gyakorlat tíz- és százezreket jelentett termelési érték­ben! Egy ilyen intézkedési terv csak úgy le­het jó, ha nem két-három ember igyekszik kiötleni „valamit” (mert már sürgeti a fel­ügyeleti szerv is), hanem kollektív munka eredménye. Sok helyütt munkabizottságot hoztak létre a helyzet alapos felmérésére, így nem fordulhat elő, — ami néhol tapasz­talható — hogy takargatni igyekeznek né hány dolgot. Előfordul például, hogy vala­melyik üzemrészben azért megy rosszul a munka, mert, az irányító képtelen ellátni a feladatát. Máshol fejlesztésekre van szükség, pénz meg nincs elegendő. Megint másutt bér- és egyéb feszültségek miatt rossz a hangulat, a munkakedv. Bármelyik oldalról is közelítjük az üzem­és munkaszervezés problémakörét, ayomban kitűnik: a bajok, a nehézségek megoldásá­ban o főszerep továbbra is az emberé lesz. Mert a legmodernebb gép felszerelése ön­magában még nem jelenti, hogy hatékonyabb is lesz a munka. (Ráadásul igen sok helyütt idegenkednek még a munkások a korszerűbb, nagyobb szakmai képességet igénylő gépek­től). Hallani mostanában — és olvasni a na­pi hirdetések között — hogy több vállalat, gyár hivatásos üzem- és munkaszervezőt kí­ván alkalmazni. Jó dolog ez, hiszen eddig — sajnos — a legtöbb helyen „albérletbe” ad­ták oda ezt a teendőt valakinek, aki csak alkalomszerűen fordított rá gondot. Ez azon­ban nem zárja ki. boöy a különböző javas­latok felett a szélesebb kollektíva is véle­ményt nyilvánítson. A felhozott vállalat ese­tében nemcsak az üzemi, hanem a községi pártbizottság is tárgyalta az elkészült terv- iavaslatot, s a gazdasági vezetők köszönettel vették az ott elhangzott újabb tanácsokat. Ha minél több ember ismeri ezeknek az intézkedési terveknek a részleteit, tudja, mire miért van szükség, esetleg felfedezi benne a saját ötletét, közvetlen munkahelye visszásságának a megszüntetését, akkor nem­csak tudomásul veszi a benne foglaltakét, hanem cselekszik is azok valóra váltásáért. Angyal Sándor A megerősödés útján 0 Jegyzetek a sonkádi Uj Elet Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűléséről A párttitkár megnyitja a vitát a beszámoló fölött. A 1 falusi moziterem tizedik so­rának a közepéről kievickél egy testes, nehéz járású, igen idős ember, átfurakodik a mellette ülőkön és kimegy az elnöki asztalhoz. A gyű­lés résztvevői csak néznek. Miért nem tudta elmondani a hozzászólását a helyéről? De aztán még furcsább kö­vetkezik. Az idős hozzászóló nem fordul arccal a közön­ség felé. Nehézkesen ráta- maszkodik mindkét kezével az asztalra és azt mondja, egészen közelről a termelő- szövetkezet elnökének: — Emlékszel-e még arra, Sándor, amikor a hátunkon vittük ki a vetőmagot a Balogh-tagba? Akkor mind a ketten azt ígértük a töb­bieknek, hogy lesz ez még jobban is. Köszönöm, hogy helyettem is betartottad az ígéretet. Minden évben egymillió Aki a hozzászólást mondta — és utána az ölelést kapta — Módis Károly bácsi, a sonkádi Uj ÍHet Termelőszö­vetkezet 73 éves nyugdíjasa. A termelőszövetkezet meg­alakításakor ő írta alá má­sodiknak a belépést (az első aláíró is él még. de már annyira fájnak a csontjai, hogy nem tudott eljönni a közgyűlésre). Akinek a hoz­zászólást címezték, Radács Sándor, a sonkádi termelő- szövetkezet elnöke, néhány hét múlva ünnepli termelő­szövetkezeti tagságának hu­szonöt éves jubileumát és néhány hónap múlva ugyan­csak negyedszázados jubile- urnát termelőszövetkezeti el­nökségének. (Az ujjainkon elszámolhatjuk, hány ilyen van az országban.) Ez volt a sonkádi Uj Elet Termelőszövetkezet hétfőn megtartott zárszámadó köz­gyűlésének legmeghatóbb jelenete. És egy másik is egy idős taghoz fűződik. ! Nagy Zsigmond bácsi, 68 éves nyugdíjas néhány soros hoz- zászólásá't szintén az asztal mellől olvasta fel, meg volt Egy évtizede még alig tu­dott többet Szabolcs-Szatmár megyéről, mint hogy itt te­rem a krumpli, meg a jona­tán. Meg hogy ez az ország egyik legelmaradottabb me­gyéje. Ugyan mit is tudha­tott, volna többet ennél egy húszéves. Szegeden tanuló, Bács megyei egyetemista lány, az otthonától távoli megyéről, amelyhez legfel- . jebb annyi köze van, hogy az a terület is hazájának egy része? Azután 1963-ban negyedik eves vegyészhallgatóként ösztöndíjszerzödést kötött a Tiszavasvári Alkaloida Ve­gyészeti Gyárral, s kezdett jobban odafigyelni, ha Sza­bolcsról hallott. Ma viszont, mint a Tiszavasvári Nagy­községi Tanács, valamint a megyei tanács, illetve annak végrehajtó bizottsága tagja, többet tud megyénkről, mint a „bennszülött” sza­bolcsiak, és tevékeny részt vállal közös ügyeink, gond­jaink intézéséből. Molnár Ernőné okleveles vegyészt, az Alkaloida minő­ségellenőrző osztályának ve­zetőjét 1971-ben választották tanáestagukká a község 49 választókörzetének lakói, tu­lajdonképpen — a munka­társai. Hiszen a gyár lakóte­lepe ez a körzet. A jelölés és a .választás meglepte. Inkább tárgyilagosan mint szerény- kedve beszél erről: — Kapásból tudnék leg* alább öt-hat kollégát megne­vezni akiket, épp úgy jelöl­hették. illetve megválaszt­hatták volna, mint engem. Mégis lehetett valami plusz az emberi tartásában, mun­kahelyi magatartásában amiért éppen neki jutott a bizalom, a nyilvánvalóan több alkalmas és rátermett JsqzúL Mindenesetre nem so­Molnárné, a tanácstag kát meditált ezen. A rábí­zott és a vállalt kötelezett­ségnek eleget akart tenni, pontosan, precízen. Ahogy egy vegyésztől elvárható — erre ő hivatkozik és azonnal meg is magyarázza mire gon­dol : — Mint vegyész, hozzá­szoktam már az egyetemen, majd a mindennapok gya­korlatában a precíz, pontos munkához, s hogy ez a meg­határozott időre, tisztán mu­tatja az eredményét is. Tár­sadalmi téren ez nem ilyen egyszerű”. Sokkal több tü­relmet. energiát kell fordíta­ni egy-egy feladatra. Érde­keket kell egyeztetni, mér­legelni. És nagyon nehezen születik az eredmény. Szeretnénk arról hallani, mivel keresik fel választói, mi mindent kell intéznie? Néhány mondattal siklik át az elintézett ügyek telett, s még ezúttal is töprengve, mintegy hangosan gondol­kodva beszél arról, amit nem tudott elintézni, pedig na- gyon-nagyon szeretné. Böl­csődét a gyár dolgozói kicsi­nyeinek. (Az egész község­nek egyetlen bölcsődéje van!) Érvelő, vitatkozó a szava, ahogy elmondja; emi­att nem tudnak jönni az asszonyok dolgozni. Pedig szüksége volna munkájukra a gyárnak, és nekik a kere­setre. Természetesen hozna anyagi áldozatot az Alkaloi­da is, de egyedül nem képes vállalni a bölcsődelétesítés terheit. A község 1 millió 600 ezer forintot nyert _ a megyei tanács pályázatán, kizárólagosan óvodai célok­ra, Molnárné azt szeretné, ha ezt az összeget bölcsőde építésére engednék fordítani. Arról nem szólt a tanács­tag asszony, hogy ahhoz, hogy a másfél milliót meg» kapta a község, neki is volt nem is kevés köze. Mint ahogy „kijárta” azt is, hogy a három tiszavasvári közös gazdaság veszteségét állami dotációból fedezzék. És egy évvel korábban kezdték meg a célcsoportos lakásépítkezést a községben az ő közbenjá­rására. „Körömszakadtáig harcol a községért” — mond­ta róla Mészáros József vb- titkár, és megmutatta azt a tanácsülési határozatot, amelyben elismerően foglal­ták írásba Molnár Ernőné megyei tanácstag munkáját. Ugyanígy nyilatkozott róla munkahelyi felettese, Valo- viCs Gyuláné főosztályvezető. Molnámét, Annamáriát sze­retik, tisztelik a munkatár­sai, beosztottai, mert lelkiis­meretes munkájával mutat nekik példát, és szakmai se­gítségére mindig számíthat­nak. Soha nem hivatkozik társadalmi megbízatásaira, ha kell, szabad szombaton is bemegy dolgozni, hogy a maga munkáját ellássa. Hogy van ennyi erő, ener­gia egy 30 éves, csinos fia­talasszonyban, akit. aki nem ismeri, érettségi előtt álló gimnazistának nézhet? — A szüleim munkásem­berek. A kitartást, a munka az élet szeretetét. a hitet társadalmi rendszerünkben és az emberekben tőlük örö­költem — útravalóul. Mind­ez bennem az egyetemen érett meg. S amit a? egyete­men nem tanultam meg, azt itt jó vezetőktől már megta­nulhattam. Aki körülöttem él és dolgozik, mindenki se­gít, hogy eleget tehessek munkámnak és társadalmi' megbízatásaimnak. Férjem, akivel együtt végeztük az egyetemet, jöttünk ide, s aki most a gyár kémiai üzemé­nek vezetője, de még az öt­éves kislányom is !— teszi hozzá meleg mosollyal. Segí­tenek, bátorítanak a mun­katársaim, feletteseim, a ta­nácsi vezetők itt és a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gában. Ez utóbbi testületben van talán a legnehezebb dolgom. Többségben régi, ta­pasztalt, a megye minden gondját ismerő vezetők kö­zött kell dolgoznom. Sok­szor felvetődik bennem, ugyan mit tudok én újat mondani? Ök erősítenek, hogy éppen az lehet az eré­nyem, amit én gyengémnek hiszek. A község gondjaiban, problémáiban viszont már könnyebben eligazodik a fiatal tanácstag. Időnként azonban éri meglepetés: — Egyik szombaton dél­után már nem kaptam ke­nyeret. Nagyon bosszantott a dolog. Hogy lehet így szer­vezni az ellátást? Mit adok a családomnak? Kifakadtam a kollégáim előtt, ők meg nagy komolyan, buzgón he­lyeseltek és azt tanácsolták, talán szólnom kellene a ta­nácstagnak. hogy sürgősen intézkedjen... &ádáf Edit az fogalmazva gondosan, utána letette a jegyzőkönyv- vezető asztalára. Megköszön­te az öregek nevében, hogy a zárszámadás alkalmából a tagság határozata értelmében mind az ötvennyolc nyugdí­jas és járadékos ötszáz fo­rintot kapott. Az elnök érdekesen vála­szolt: „Éppen tíz éve negy­venhét bíráló hozzászólás volt^ a zárszámadó közgyűlésen. Mai napig emlékszem Zsiga bácsi hozzászólására. Ó volt a negyvenhetedik. Azzal fe­jezte be, hogy mindennek a szegénység az oka.” Nos, az 1972. év munkáját értékelve a sonkádi Uj Élet már nem panaszkodhat sze­génységre. Fennállása óta először sikerült egymillió fo- rintot tartalékolnia —mond­ta beszámolójában Sztárasz­ta Ferenc főkönyvelő — mi­közben az előző évi napi tíz­órás munkanap munkadíja az előző évi 68 forintról ki­lenc forinttal nőtt és az egy főre jutó átlagos jövedelem az elmúlt évi tizenötezer fo­rintról tizenhétezerre nőtt. Persze ez csak az átlag. A dohányosok között van, aki csak a dohányművelésből húszezer forintot keresett és a többi harminc sem sokkál maradt el utána keresetben. A főagronómus régi — álta­lunk is megírt — ígérete, hogy ez a kis falu ezerhét- száz holdas közös gazdaságá­ban 186 tagjával minden év­ben egymillióval többet fog termelni, úgy bevált. hogy nyilvánosan is gratulálni le­het Máté Ferencnek, a be- váltott ígérethez. A mostani zárszámadás plusza ugyan­is az elmúlt évihez képest másfél millió forint és a jó­val több, mint hétmilliós összes termelt értékből két- millió-háromszázezer forint a tagok munkadíja. Őszinte beszéd Az ördög tudja, honnan tudják meg a vásárosok, hol és mikor van pénz. Egy bi­zonyos: a sonkádi kultúrház udvarát már a zárszámadó közgyűlés előtt ellepték a vásárosok. Volt itt minden, az ékszertől a szobabútorig. Megkérdeztük a fiatal Ba­lázs Imrénét, aki zöld plüss szobabútorokat rakott ki, honnan tudta? Az a válasz: olvasta az újságból, és utána telefonált. Ezenkívül tavaly is jó vásárt csinált Sonká­don, hogyne jött volna el idén is Mátészalkáról. Az IS rejtély, hogy a Fő-' városi Kabaré Színpad ton­nán szerzi értesüléseit Tény viszont, hogy vasárnap vi­dám műsort hoz Sonkádra, Nóti Károly: Az: elrabolt Szabin nők és Móricz Zsig­mond ,,A zördög” című bo­hózatának előadásán bizo­nyosan nem marad üres szék a kis falu kultúrtermé­ben. Amíg hallgattuk Radács Sándor okos, rövid beszámo­lóját — melyben tudott sza­kítani időt az egyes t növé­nyek jövedelmezőségére is, például míg egy hold búza tiszta haszna 898 forint, ad­dig egy hold dohányból 9009 forint tiszta haszna van a közösnek, nem számítva a felesek még ennél is több keresetét. El is határozták, hogy bővítik a dohányter­melést. Ilyen családias légkörben zajlott le az egész közgyük lés. Képzeljük csak el: a tu­catnyi bizottságnak egyen? két három-hat tagja van. Az összesen 186 főnyi tag­ságból gyerekszülési szabad­ságon 16, katona öt: szinte minden családfőnek van b>? zottsági feladata is. Ez kiér­zett a bizottságok beszámo­lóiból. Gratuláció és újabb megbízás Ehhez gratulált Szilágyi Bertalan, a járási hivatal és Pásztor István, a járási pártbizottság megjelent kép­viselője, valamint Karácsony Tibor, a Szatmár-beregi Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetségének küldötte. Csodálható,; Jia< ezek után a kötelező négyévenként meg« ismétlendő vezetőségi újjá- választáson a közgyűlésen megjelent 150 tag közül a szolgálatba elmentek után ottmaradt 137 tag mind éri vényes szavazatot adott le és mind a 137 a RadácsSán- dór elnöksége alatt dolgozó vezetőséget választotta újjá négy évre? Egyébként Máté János párttitkár még egy megle­petéssel szolgált a zárszám­adó közgyűlésen. Szerény szavakkal átadta tizenöt éves munkásőri kitüntetése mellé az elnöknek a tagság által megszavazott pénzjutalmat. Az elnök ezúttal egy kissé elfogódott hangon mondta: „A dolgozó népet szolgálom.” Gesztdyi Nagy Zoltán NYÍREGYHÁZA AZ ÉPÜLŐ JÓSA VAROS. (HAMMEL JÓZSEF FELVET ELE)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom