Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-31 / 25. szám

ÜTI. január RBLCT-MACrrARORSMe *. t**M Nem csak munkát adnak A nők helyzete a nyírbátori Auróra Cipőipari Vállalatnál A lenini normák alapján Gondolatok a pártépítő munka helyzetéről PARTUNK POLITIKÁJA éppen azért, mert helyes, kiegyensúlyozott, mentes a tö­résektől, vonzó. Ezt tudni kellemes is, jó is. Szükséges számolni e tényezővel a tömeg­kapcsolat mélyítése érdekében. Ez azonban korántsem jelentheti azt. hogy szem elől tévesszük a mércét, szélesre tárjuk a párt kapuit olyanok előtt is, akik szimpatizálnak, egyet értenek a párt politikájával, de nem kommunisták. Ha ezt tennénk, a párt elve­szítené élcsapat jellegét. Ez pedig alapvető kérdés. Nem véletle­nül mutatott rá az MSZMP KB 1972. no­vember 14—15-i határozata a következőkre: „A párt politikailag egészségesen fejlődik. A tagfelvételi munkán azonban van igazítani, való. A taglétszám növelésére vonatkozóan a kongresszus kimondta, hogy nem a tömeges tagfelvételre kell törekedni. Ennek ellenére a taglétszám növekedése a IX. és X. kong­resszus közötti évi 3,3 százalékról a X. kong. resszus óta eltelt időben évi 4,9 százalékra emelkedett. Ez a határozatnál gyorsabb nö­vekedési ütem nem kívánatos.” A már említett gyors, nem kívánatos növekedés mögött a pártépitő munka gyen­geségei, hibái és hiányosságai rejlenek. Ezek főképpen az alapszervezetekre vonatkoznak. Elsősorban az itt élő-dolgozó kommunisták, pártvezetők tevékenységétől függ, hogy a X. kongresszus határozatainak szellemében, a pártba lépőkkel szembeni követelmények szerint, vagy azokat mellőzve végzik a párt­építő munkát. A múlt év novemberi pártha­tározatból következik: sajnos ezen a terüle­ten gondok vannak. Sok pártalapszervezet- ben leszállították a mércét, a követelménye­ket azokkal szemben, akik felvételüket kér­ték a pártba. EZÉRT HANGSÚLYOZZA a novemberi párthatározat: „Az új tagok felvételénél szi­gorítani kell a felvételi normákat, s a tag­felvételnek olyan szabályozását kell kidol­gozni, amelynek eredményeként évente az új párttagok száma országosan nem haladja meg az össztaglétszám (háromnegyedmilliói) 3 százalékát.” Szó sincs tehát a párt kapujának a le­zárásáról. A párt élő. eleven szervezet. Ide azonban csak a legkiválóbbak kerülhetnek. Elsősorban az arra érdemes és alkalmas munkások, szövetkezeti parasztok, értelmisé­giek, fiatalok, nők. Akadnak, akik most a hibák láttán-tudtán úgy érvelnek, kár volt leszállítani a pártba lépés korhatárát 18 év­re. Mások azt hangoztatják, hogy a tagje­löltség eltörlése ide vezetett. Nem ott van a hiba, hogy megszűnt a tagjelöltség, a pártba lépés korhatára 18 év, hanem abban, hogy nem a X. kongresszus határozatának megfelelően foglalkoztak pártszervezeteink a pártépítő munkával. Ezt tanúsítják azok a tanácskozások is, amelye­ket a járási pártbizottságok tartottak az alapszervezeti titkárok részére. Kitűnt, hogy a pártépítő munka nem volt elég céltudatos. Sok pártalapszervezet vezetőségének nem volt elképzelése, terve arra, kik lennének al­kalmasak a párttagságra, kikkel szükséges, érdemes foglalkozni, ezeket nevelni, taníta­ni, megismertetni a párt politikájával, Szer­vezeti Szabályzatával. Ebből következett, hogy egyes helyeken engedményeket tettek. Szemtől szembe már nem merték az illetőnek megmondani, hogy nem tartják alkalmasnak a párttagságra, in­kább javasolták a felvételét. Taggyűlés elé terjesztették, mely elfogadta. S ha a járási párt-vb, ha nem volt elég körültekintő, jó­váhagyta. Sokszor megtörtént azonban, hogy mielőtt a vb elé került volna az illető párt­tag felvételének az ügye, a párttitkár tele­fonon szólt be: alkalmatlannak találja, s ha lehet, ne hagyják jóvá a taggyűlés döntését. Nem egyszer figyelmeztették ilyenek miatt a párttitkárokat. Ezen a gyakorlaton igye­keznek változtatni például a mátészalkai já­rási pártbizottságnál. Kimondták: ha a jövő­ben hasonlót tapasztalnak, az pártfegyelmit von maga után. HELYES, HOGY A PÄRTHATÄRÓZÁT szigorítja a felvételi normákat, a tagfelvé­telt szabályozza. Ez összefügg azzal a koráb­ban tapasztalt jelenséggel is, amely eseten­ként az ajánlók részéről nyilvánult meg. Megtörtént, hogy azon a taggyűlésen, ahol az új párttag felvételében döntöttek, meg sem jelent a két ajánlója. Ezen is változtatni szükséges. Növelni kell a követelményeket az ajánlókkal szemben. Elsősorban ők a fe­lelősek a párt előtt az ajánlottjaikért. He­lyesnek tűnik a mátészalkai járási pártbi­zottságnak az a gyakorlata, amely szerint az ajánlót teszik elsősorbn felelőssé az új párt­tag párton belüli magatartásáért, neveléséért, képzéséért. Ellenőrzik: mit tesznek annak érdekében, hogy kommunistává váljon az új párttag. Ha tervszerűbb, céltudatosabb a pártépí­tés — s ez a cél! — akkor a pártcsoportok ilyen irányú munkája is színvonalasabbá,, hatékonyabbá válhat. Segíthetik, nevelhetik | a pártba jelentkezőt, támogathatják ajánlóit, tanácsokkal láthatják el. Sokat tehetnek an­nak érdekében, hogy megfelelő időben meg­ismerkedhessenek a Szervezeti Szabályzat­tal, a párttag jogaival, kötelességeivel, a párt politikájával. Számítanunk kell arra, hogy becsületes, de a párttagságra még éretlen emberek kér­hetik felvételüket a jövőben is, olyanok, akiknek nemet kell mondani. Ezt a nemet ki kell mondani. De nem mindegy, hol, mikor, és milyen hangnemben. Nagyon alaposan és körültekintően szükséges mérlegelni, nehogy törést okozzunk egy ember életében a visz- szautasítással. Ezt ke'! megelőznie a pártve­zetőségnek. Határozottan, de emberségesen. Ne jusson el az ilyen jelentkező a taggyű­lés fórumáig, vagy még feljebb. Előzzék ezt meg. Kétségtelen nem könnyű, de ez a be­csületes dolog. Ezt kívánja a párt ügye, az ember ügye. EMELTE A PARTÉPÍTÖ MUNKA mér­céjét, a követelményeket a novemberi hatá­rozat. Kezdik megismerni lényegét, szellemét pártszervezeteink vezetői. Ahhoz azonban, hogy valóban érvényesüljenek ezek az elvek a pártépítésben, alaposan meg kell ismernie a párttagságnak is. Végső soron a kommu­nisták az érettségtől függ, hogy a lenini nor­mákat megtartva tovább erősödjön a párt. Farkas Kálmán Hétköznapi történetek í. A Kis Kopasz. így hívják a fehérgyarmat—kispaládi autóbusz közismert pilótáját, márcsak azért is, mert a ve­zetékneve Kopasz. Ezenkí­vül a fiatalembernek a gon­dos, baleset nélküli egymillió kilométeres autóbuszvezetés tői valóban — hogy is mond­juk csak — elöl hullik a haja. Sonkádra nősült. Az útvo­nalára. Amikor szabadnapos, akkor a helybeli labdarúgók edzője. Jól csinália, szak­emberek szerint. De ezúttal sem labdarúgó-. sem közlekedési történettel nem ajándékozott meg, ha­nem családi, gyönyörű his­tóriával. Az történt ugyanis. hogy hétfőn, a sonkádi termelő- szövetkezet zárszámadó köz­gyűlésén a mama — a többi nyugdíjassal együtt — öt­száz forint jutalmat kapott. Ez eddig rendben van. mondja. De az már nagy gondot okozott anyunak — folytatja, hogy közben ki­utaltak neki a férje után egy életbiztosításért egy négyes találatnak megfelelő összeget. Hozta haza az idős asz- szony az ötszáz forintot. Ide­ges volt. Mit csináljon vele? Nem tartotta tisztességesnek, hogy elfogadta, csak nem akarta megsérteni a közgyű­lést azzal, hogy ott adja vissza. Félt, hogy félreértik. A fia azonnal kapcsolt. Ezt mondta: — Idefigyeljen, anyu. Ma­gát csak az bántja, hogy avasoktól e* a pénzt. Képzelje el, ha oda­adja a másik ötvenhét nyug­díjasnak, tíz forint se jutna egynek. Van egy javaslatom. Itt van a mi kis sportkörünk. A sonkádi labdarúgók két villámtornán tizenhat mér­kőzést nyertek meg. Ök megérdemlik'. Adja a sport­körnek. Átvételi elismer­vényt is tudok adni róla. így került az öregasszony ötszáz forintos ajándéka a sonkádi labdarúgók kicsiny kasszájába. Bizonyosan még jobban fogják tőle rúgni a bőrt. Mert ennek a pénznek min­den fillérje gyémántos csil­logásé ajándék. 2. A sonkádi zárszámadáson egyébként ott volt Tóth Kál­mán állatorvos is. Gépkocsi­val volt, éppen úgy jutott a sor, hogy a közgyűlés után e sorok írója „rá jutott”. Mondta, megyünk azonnal Nyíregyháza felé, csak előbb neg kell néznie egy állatot. Ha egyszer állatorvos, az i dolga. És a juhász is jól tette, aki hívta. Vége ugyan a száj- és körömfájásnak, de az ördög nem alszik. Senkinek sem kívánom azt ■i pillanatot. amikor a böl- lérkés az állatorvos utasítá­sára felmetszette a hanyatt fekvő állat hasát. Még aki aeta ért hozzá is, láthatta, hogy az a kis bárány, egy hét múlva, megszületik, ha megéli az anyja. Az állatorvos is nyelt egy nagyot. Pedig ő sok ilyet láthatott már. Azt mondta: — Semmi nagy vész. Has- hártyagyulladás. Megfázott, amíg emezek a karanténban voltak. Nincs itt járvány. Aztán elindultunk a gép­kocsival. A kis bárány lát­ványa a krónikást annyira megnyomta, hogy az állator­vos úgy érezte, valami vi­dámsággal is szolgálnia kell. Ezt mondta: — Azért ebben az egész elmúlt karanténügyben vol­tak vidám dolgok is. Az egyik történetet vala­hogyan így mondta el: — Karanténban volt a nagyanyó. Járványügyi okok­ból nem léphette át a saját háza küszöbét sem. Minden második nap nála jártam Az volt a bánata, hogy kö­zeledik a Mikulás és a hat unokája soha nem fogja ne­ki elfelejteni, ha nagymama nem juttat nekik mikulás- csomagokat. Megsajnáltam. Mondom neki: asszonyom: siránkozás helyett szíves­kedjék bemondani nekem a hat srác nevét, lakcimét. Én leszek a Mikulás. Mit vigyek nekik. Elmondta. Elvittem. Én voltam a Mikulás. Jó mulat­ság volt. Amikor vége lett az egész cirkusznak, kérés Ha egy új dolgozó a Nyír­bátori Cipőipari Vállalatnál munkába lép és vidéki, ke­zébe adják a bérletet és más­nap már azzal utazhat mun­kába Vonattal, vagy autó­busszal. Attól függ, hogy hon­nan jár be. A gyár vonzási körzete igen nagy. Az albérlettel rendel­kező, távolabbról járókat nem is számítva, Nyírbátoron kívül még 17 község biztosít­ja a gyár munkaerőigényét. S a környékről bejárók nagy többsége — még inkább, mint a helybelieknél — nő. Jelen­leg ez az arány 75—80 száza­lék körül mozog, a nők javá­ra. Ez azonban tovább növe­kedik. Január 15-ig például 40 új dolgozót vettek fel és közöttük csak 4 férfi van. Je­lenleg tehát a nyírbátori Auróra Cipőipari Vállalatnál több, mint 300 nő dolgozik. Számuk a tervidőszak végére — feltehetően — eléri a fél­ezret. Mire rége a műszaknak». A fővárosból kitelepített ci­pőgyár ezzel elérte tfiásodik, de nem éppen másodrendű célját; munkát adott a járás női munkaerő-feleslegének. Ezek után — talán felesleges is említeni — minden ami munkaügyi, szociális, munka- védelmi — beleértve a gépe­sítés fokozását is — elsősor­ban az ott dolgozó nők érde­kében történik. Ez a törekvés már a gyár ünnepélyes átadásakor is hangsúlyt kapott azzal, hogy az új üzemben külön női öl­töző és fürdő készült a nők részére. S bár a tervezők ki­fürkészhetetlen elgondolása alapján egy-egy arányban, de a jelenlegi igények tökéletes kielégítésével. Ugyanakkor — a gyár jelentős anyagi áldoza­tával — korszerű ebédlő és- üzemi büfé is nyilt. Főleg a nők második műszakjának — a sütés-főzés — megkönnyíté­sében vállalt nagy szerepet a büfé. A vegyi cikkeken és a mosószereken kívül minden élelmiszerféléből előrendelés van. Hetenként kétszer kicso­magolt tőkehúsból is. Munka végeztével a dolgozó megkap­ja a csomagot, fizet és viheti haza az árut. A két műszak ebédelése is meg van oldva. A délelőttösök 14 óra után, a délutánosok — a vonathoz és nélkül rendezte is a szám­lát az idős asszony. Mind a ketten örültünk. Amikor az első történettel eddig jutottunk, visszakér­deztem az állatorvost: — Karanténból papírt sem lehet kihozni. Mire írta a címeket? Kálmán felnevetett: — Nem fogja elhinni. A fertőtlenítő kanna oldalára. Mindjárt megmutatom. Tud­ja, mi van a másik oldalán? A másik történet. És gyorsan elmesélte. Há­rom gyermekes családapa, ál­latgondozó. megértette a népgazdasági érdeket, ott kuksolt hetekig az állatai mellett. Levél se, feleség se. gyerek se, anya se. Pedig mind nagyon szerette. Es nagyon hiányzott neki a to­tó. Az állatorvos vezetés köz­ben felnevet. — Mit csinálhattam volna vele? Az én feladatom is, hogy a karanténból még egy papírfecni se jusson ki. Azt mondtam a szakinak: „Na komám. Itt van a fejemben a szelvény. Olaszok. Mit tip­pel? Variáljunk már! Es, amivel megbízott, felírtam a fertőtlenítő kanna másik ol­dalára, mint ahol a Mikulás- címek voltak. Rendben ki­töltöttem a szelvényeket — én állandóan fertőtlenítve vagyok. Valami kis nyere­ménye is volt a polgártárs­nak. De az a mosoly, hogy ő a karanténban is totózhat. az valami olyan emberi volt, amit sohsem felejtek el...” Gesztelyi Nagy Zoltán autóbuszhoz igazodva — 12 óra 30 perctől műszakkezdé­sig fogyaszthatják el az ebédet. Hogy a bér no csökkenjen A nők nagy része a fiata­labb korosztályhoz tartozik, amikor is a dolgozók magán­életében is döntő tényező a családalapítás, családtervezés — sokan mennek férjhez és szülnek gyereket. Az év végi statisztika szerint 53-an van­nak szülési, vagy gyermek- gondozási szabadságon. A termeléshez szükséges létszá­mot tehát csak bizonyos „rá­tartással” tudják biztosítani. Ez azonban a tennivalóknak csak egy kis része. A gyere­ket váró, de még dolgozó nő­ket a gyárban — a terhesség második felében — munka­kedvezmények is megilletik. Ebben az időszakban, tehát 4 és fél hónapig a terhes nő átlagbért kap. Mégpedig az előző 3 hónap átlagkeresetét. Gondosan vigyáznak arra is, hogy a gyermekgondozási sza­badságról visszatérő anyák bére ne csökkenje». Ezek a kedvezmények ter­mészetesen nem befolyásolják a gyár általános bér- és bérfej­lesztési koncepcióit. Az el­múlt évre tervezett átlagbér- színt-növelést azonban nem sikerült teljesíteni a munkás­állományú dolgozóknál. Ezt a betanulási idő elhúzódása, a megfelelő gyakorlat hiánya okozta elsősorban. A teljesít­ményben dolgozók azonban — akár férfi, akár nő — az elért eredmény szerint kap­ják a bérüket. Igen sok azok­nak a nőknek a száma, akik huzamos ideje dolgoznak már 100 százalék felett. Az újabban kidolgozott mennyiségi és minőségi egye­nes prémiumrendszer újabb lehetőséget biztosít a jobban dolgozók keresetének növelé­sére. Ez a versenyforma kéz­A megyei víz- és csatorna­művek száma az elmúlt év­ben olyan nagymértékben megszaporodott, hogy a nyíregyházi központból való irányításuk lehetetlenné vált. Ezért került sor az átszer­vezésre: Tiszavasvári, Kis­várda, Fehérgyarmat, Máté­szalka, Nyírbátor és Nyír­egyháza székhellyel hat üzemvezetőség jött létre még 1972 végén. Az üzemigazga­tóságok működési területeit úgy alakították ki, hogy egy- egy járási hivatallal tudják tartani a kapcsolatot. Javul a fogyasztók és a Szabolcs- Szatmár megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat között is a kapcsolat. Egy-egy bekötés vagy csőtörés munkálatait gyorsabban végzik majd a szerelők, vidéken azért, mert nem kell nyíregyházi köz­ponthoz fordulni, a segítsé­get innen kivárni, Nyíregy­házán pedig azért, mert a vidék gondját letéve teljes erővel a város lakosságának szolgálatába állhatnak a vízmű munkásai. A fehérgyarmati üzemve­zetőség épületét hamarosan átadják, a. többi helyen is előkészületben van az épít­kezés. A központ feladatai nak területekre való lebon­tása korábban is megvolt, d nem ilyen mértékben, aho­gyan ezt most kialakítot­ták. Létrehozták a beruhá­zási és koordinációs osztályt mert ebben az évben, s a következőkben nagyobb be­ruházásokat kell majd lebo­nyolítaniuk. A szakmai rrtim­zelfogható közelségbe hozza a több és jobb munka anyagi megbecsülését. Az elért 6—10 százaléknyi keresettöbbletet — a prémiumot — ugyanis a dolgozó már az előző hónap végét követő fizetésnél meg­kapja. A gyárban az elmúlt év ok­tóberétől üzemi ápolónő dol­gozik, akinek segítségét — természetesen — elsősorban a nők veszik igénybe. Azon­ban rövidesen elkészül az új orvosi rendelő is. Az építők már a csempézésén dolgoz­nak. Az üzemorvos személyé­ben is megállapodtak, aki hetenként kétszer 3—3 órát rendel majd. Egy fiatal gyárban aligha tehetnek többet a nők érde­kében, mint az Aurórában. Ott, ahol a munkássá válás hosszú folyamata éppen, hogy elkezdődött. Annak ellenére, hogy néhányan vissza is éinek ezekkel a kedvezményekkel, a gyár vezetői mindent meg­tesznek a nők jó munka- cs közérzete érdekében. Hiszen ez a gyár — az egyéb gazda­ságpolitikai elgondolások mellett — éppen a Nyírbátor és környéke női munkaerejé­nek lekötésére épült. Elég te­kintélyes beruházás árán. Jó úton árnak S hogy ez valóban így le­gyen, s még további lehetősé­gek is sorra kerüljenek, azért tenni is kell. A beruházási hitelnek a fejlesztési alapból történő törlesztése például nem teszi lehetővé, hogy a gyár a dolgozókat közvetve is érintő településfejlesztések­hez is pénzt tudjon adni. Mint például hozzájárulás óvoda, bölcsőde építéséhez,- amelyek szintén a cipőgyárban dolgozó nők problémáit enyhítené. Az első lépések jól sikerül­tek. S hogy a gyárban mind kevesebb a kilépő, ez bizo­nyítja; jó utón'járnak. Tóth Árpád ka javítása érdekeben alakult meg a vízgazdálkodási és műszaki fejlesztési osztály. A nagy beruházások egyi­ke a nyíregyházi kettes szá­mú vízmű megépítése Nyír­teleken. Az épülő új laká­sokkal és az ipar fejlődésé­vel rohamosan megnöveke­dett a vízigény. Kótajban a napi tizenhatezer köbméter vizet szolgáltató vízmüvet tovább bővíteni nem lehet, ezért kerül sor a nyírteleki megépítésére. Már a vízmű és a távvezeték . tervezése is megindult, sőt 11 kút már el is készült, s 1975-ben így újabb tízezer köbméter vi­zet tudnak adni. A tízezer­ből a lakosság körülbelül ötezer köbméter vizet hasz­nál fel. (Még fel sem épült Nyírteleken az új vízmű, de már most gondolnak arra, hogy a későbbiekben azt bő­víteni l^ell, mert várhatóan 1975 után ez a vízmennyiség sem lesz elegendő.) 1975-:g elkészül Nyíregyházán a Derkovits utcán a dél: viz- műfogadó telep is, szintén itt épül majd később a tiszai víz fogadóállomása. amely i.jabb bővítést tesz lehetővé. A vízmű fejlesztésével párhuzamosan kezdik mega nyíregyházi szennyvíz’isz- ■ ító telep bővítését, a jelen- eginél napi tízezer köbmé­terrel nagyobb kapacitásúvá alakítják át. A vízmű, a szennyvíztisztító telep és a városi hálózat fejlesztési költsége 280 millió forint. (*. fc* KÓTAfl UTÁN NYÍRTELEKI 1 ÍKin8Íltot btém Hé ^Ire^^háxá fi r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom