Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

19T3. Január 14. KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET • «Mal Petőff nyomában Történelmi ízelítők Szobrok, alkotások G. Fekete Géza: Ülő asszony szobra Sós­tón az öregek szociális otthonának keleti hom­lokzata előtt áll. (A főbejárat ezen az oldalon van.) Maga az épület is figyalemVe méltó. Egy­szerű eszközökkel igen dekoratívan hat: á II- szárny végén elhelyezett lépcsőjével, s jelleg­zetesen ötletes erkély sorával. Bizonyos szem­pontból a nagyszénási szanatóriumra emlé­keztet. A mesternek városunkban ez a második szobra. Mint a Benczúr-szobornál, itt is meg­figyelhetjük a tömörséget, s a felületek sima elegenciáját. Mindkettő erőteljes alak, s in­kább statikusak, szemlélődőek. A különbségek is könnyen feltűnnek, ami nem is annyira az álló, ülő helyzetben nyilvánul meg, hanem a lelki' beállításban. Benczúr term ész e t é A é 1 fog­va optimista, s töretlen, s ez a nőalak viszont már elfáradt, s mindent lehet mondani róla, csak ezt nem, hogy vidám érzéseket ébreszt. A szociális otthonnak — úgy néz ki — ő a leg­szomorúbb lakója, pedig az ottaniak vélemé­nye szerint ez a kőasszony nagyon fiatal. Nem is a szoborban van a hiba, meggyőző a tartás, kifejező a kézmozdulat és G. Fekete elgondo­lására jellemző helyre került ez a műve, aki szívesen helyezi modern épületek elé szobrait, hanem az intézmény és a mű harmóniájának hiányában. A már nem fiatal művésznek ezt az al­kotását — melynek a fenti cím nem hivatalos neve — 1971. szeptember 29-én szállították le. Koroknay Gyula Tíz kötetben Magyarország története Most ünnepeljük Petőfi Sándor születésé­nek 150. évfordulóját. Azt mindenki tudja — az iskolás gyermek is —, hogy Petőfi és az 1848—49-es magyar szabadságharc egymástól elválaszthatatlanok Azonban: Petőfi Sándor­ról és az 1848—49-es szabadságharc idejéből nem csak a nagy, drámai összecsapások, nem csak a híres csaták megrázó történetei marad­tak ránk, hanem kis történetmozaikok is, ame­lyek a nagy tanulmányokból és történelem- könyvekből kimaradtak. Ezek a kis történetek is kedvesek, szépek, ízei annak a kornak és Petőfi Sándor életének. Az alábbi négy kis történet is ilyen ízelítő. Az elsőt Thallóczy La­jos, a másodikat Berecz Károly után dolgoz­tam fel. A harmadik és a negyedik kecskemé­ti eredetű. „Talpra” 1848. március 14-én már izzót, hevült, forron­gott a főváros. A nyugat-európai országokból izgalmas, nagy hírek érkeztek. A pesti ifjúság vezetői: Petőfi, Vasvári, Jókai, Vajda és a többiek szokásos helyükön, a Pilvax kávéház­ban gyülekeztek. Estefelé megérkeztek a bécsi forradalom hírei. Ez kelle,tt, ez hiányzott. A bécsi hírektől az addig tétovázók is határozot­tak lettek. A beszélgetés felizzott, mert vala­mennyien érezték, hogy egy nemzet sorsáért felelősek. És egy nemzet sorsáért felelősség­teljesen határozni sohasem könnyű. A tét nagy volt. Mi legyen? Mit kell tenni holnap? Az idő éjfélre járt. Az ifjak egy része ha­za akart menni. A csendes, nyugodt és meg­fontolt Vajda János ekkor felállt. Becsukta az ajtókat és így szólt: — Egységes határozat nélkül innen haza nem megyünk. Nem kezdhetjük ismét tétová­zással a holnapot. Vajdának igazat adtak és hamarosan megszületett a határozat. Petőfi aligha aludt azon az éjszakán. A Pilvaxban történt elhatározás, a forradalmi hevület nem engedte, hogy ágyba feküdjön. Egész éjszaka dolgozott, s reggel egy összehaj­togatott papírost tett le barátai elé a kávéház asztalára. Egy diákvezér, a joghallgató Szikra Ferenc azonnal kézbe fogta a papírost, szét- cyitotta és olvasni kezdte az írást, amelyet ma is láthatunk Budapesten, a Petőfi Múzeumban. „Rajta magyar” Köztudomású ugyanis, hogv Petőfi az első fogalmazásban „Rajta” szóval kezdte a Nem­zeti Dalt. De Szikra Ferenc elgondolkozott. Értette ő, nagyon is értette, hogy Sándor a „Rajta” szóval azonnali harcra akarja mozgó­sítani a nemzetet. De valahogy nem tetszett ez a „Rajta”. Kicsit banális, kicsit katonanótás volt. Némi gondolkozás után Szikra meg is mondta ezt a véleményét és alaposan megin­dokolta. — Figyelj ide, Sándor — szólt Petőfihez. — Nagyszerű ez a vers, de a magyart először talnra kell állítani és csak azután következhet g ra Petőfi, aki mindig is meghallgatta barátai véleményét és tanácsát, azonnal megértette SPkra gondolatát. Nem ellenkezett. Fogta a pennát, s már ki is javította az első sort így: „Talpra magyar, hí a haza!” S néhány óra mú'va már így szavalta a múzeum lépcsőién és így nyomtatták ki a hires 12 ponttal együtt az első szabad magyar nyomdában. A nén ma is 'gy tudja a verset, az iskolában is így tanít-' ják. de az eredeti kézírásos papíron ma is lát­ható az áthúzott „Rajta” szó, s mellette az » örökké élő „Talpra”. A marcona ember Petőfi egyik este ugyancsak kedvelt kávé­házában, a Pilvaxban ült. Uiságot olvasott és pipázgatott. Az olvasásából félelmes, reccsenő basszus hang riasztotta fel. — Te vagy Petőfi Sándor!!!? Petőfi felpislantott az újságból és látta, hogy erős, tagbaszakadt férfi áll előtte. Baju­sza pödrött, oldalán nehéz kard. A költőnek fogalma sem volt, mit akarhat ez a marcona ember tőle, de azért nem ijedt meg és határo­zott hangon válaszolt: — Én! A férfi olyan pózban állt ott, mint egy letartóztatást végző zsandárkapitány, s még mindig fenyegető hangon kérdezte: — Te írtad azt a verset, hogy... „A virág­nak megtiltani nem lehet, hogy nyíljon”? — Én — felelte Petőfi, s még mindig nem sejtette, mit akarhat tőle ez a férfi. De a következő pillanatban a marcona ember megragadta a fiatal, vékony testű köl­tőt és erős karjaival megropogtatta. Közben áradozva, cifra szavakkal így kiabált: — Jaj, töröm a zúzádat!... Hogy az a fűz- fánfütyülős, hétszentséges, magasságos nagy­úristen csapna rád... Be nagyon szeretlek! Be nagyon szép vers az! A köpönyegforgató Köoönyegforgaió, szélkakas emberek min­dig voltak. Példázza ezt a következő történet is. Görgey csapatai bevonultak Kecskemétre. Maga a fővezér Hoffman János plébánosnál kért szállást. A plébános szívesen fogadta, kü­lön szobát és jó vacsorát adott neki. Másnap meg kihirdette a temnlomban a szabadságharc hazafias kiáltványait. Nemsokára azonban a szabadságharc elbukott és Kecskemétre bevo­nult Schlik osztrák generális, ö is felkereste Hoffmann Jánost. Schlik tudott a plébános ha­zafias szolgálatairól, s miután megvacsorázott, így szólt: — Lenne itt néhány proklamáció, kihir­detné a temolomban? — Nagyon szívesen — válaszolt a pap. Ekkor a generális dühösen megkérdezte: — Hát ön egyforma buzgalommal szolgál nekem is. Görgevnek is? A plébános meglepődött, de nem ijedt meg. Tgv válaszolt: — Bizony, ez az igazság, generális uram. — És ha szabad tudnom, miért teszi ezt? — Azért — válaszolt a nap —, mert csak egy nyakam van. és ezt egyformán kell félte­nem mindkettőjüktől. Kevés a zsandár A s-mhadságharcot a reakciós túlerő le verte. Mnzvarorszägon visszaállították a bé”si udvar uralmát. Trónra ült az ifiú császár, aki­nek a nén megkérdezése nélkül odaadták a magyar királvi méltóságot is. De Magyarorszá­gon a zsarnoki hatalmat "sak zsoldosokká’ és zsandárokkal lőhetett biztosítani. A jelszó ez volt" minél több zsandúrt! Volt is zsandár ép­pen elég. de az udvar és a császár ennek tu­datában is aggódott, mert azt is nagvon ió’ tudták, hogy a magvar nép nem feleRe+te el a márciusi forradalmat, A császár félelmét és az egyszerű magvar emberek magatartását pél­dázza az n’íbsi kis történet. Az ifiú Ferenc József meglátogatta ma- "var tartományát. Az ország urai megmutat- 4ák neki a vidéket is. A bohóságok mi—deof' nagv h-ribókolással fogadták a császárt, de verenc József inkább a zsandároknt nézte. Va lahogv mindenütt még több zsandárt szeretni’ volna látni. Az e«vik alföldi városban való Sággal megüedt Ott az előtte tisztei»ők köz' alig látott zsandárt. Aggályosán kérdezte meg­— Mi*rt ennvirp kevás i+t a zsandár? Mire a városi ^író a lehető legtermészete sebb hangon válaszolt: — Volt itt több is, felséges uram, de a többit már agyonvertük. Szendrei József A közeljövőben napvilágot lát Magyaror­szág tíz kötetre tervezett történetének első kö­tete, s ezt folyamatosan követi a többi. Joggal vetődik fel a kérdés: mi tette szük­ségessé a történettudománynak ezt a nagy vállalkozását? Mindenekelőtt az egyre na­gyobb társadalmi igény, amely mind jobban sürget egy olyan összefoglaló, a marxista tör­ténettudomány eddigi eredményeit szintetizá­ló, több kötetes munkát, amely az egész ma­gyar múltról egységes marxista szellemű átte­kintést nyújt. Másrészt marxista történettu­dományunk több, mint két évtizedes fejlődése is sürgeti az elmúlt időszak kutatási eredmé­nyeinek összegezését és olyan összefoglalás készítését, amely megfelel a történettudomány iránt támasztott növekvő igényeknek és a kor marxista tudományos színvonalának. így született meg 1965-ben az a határozat, amely elindította Magyarország története 10 kötetes vállalkozását. A kötetek felett a Tu­dományos Akadémia történettudományi bi­zottsága vállalt „védnökséget”, irányítása, s egyben a munka is az Akadémia Történettu­dományi Intézetében folyt és még folyik is. A közel 100 szerző a történész kollektíva jeleseit tömöríti, s munkájukat egy általános és min­den kötet irányítására külön is alakult szer­kesztő bizottság fogja össze. Mint említettük, a közel 10 éves vállalko­zás befejezéséhez közeledik. A kötetek nagy része már végleges kéziratban, egy része pedis már az Akadémiai Kiadónál van. s várható a közeljövőben folyamatos megjelenésük. A szintetizáló munkák befejezése után Joggal elmondhatjuk, a szerzők jól sáfárkod­jak azzal a gazdag anyaggal, amelyet a magyar marxista történetírás két évtizedes feltáró, elemző és feldolgozó munkáia során elért. A szerzői kollektíva nagv figyelmet fordított ar­ra. hogy a magyar múlt fő társadalmi mozga­tó erőit a maga bonyolultságában, folyamatá­ban és összefüggéseiben mutassa be. Feltárta a különböző történeti korok sajátosságát, de egymásba kapcsolódását is, s ezzel a magyar nép több, mint ezeréves történetének egysé­ges marxista elemzését adta. Fontos feladat volt az új szintézisben szakítani a hungarö- centrikus szemlélettel és Magyarország törté­netének egyetemes történeti összefüggéseit is kimunkálni, s a marxista összehasonlító mód* szer eddigi eredményeit e nagy munkában al­kalmazni. A 10 kötetes munka elsősorban tudomá­nyos jellegű, s minden eddiginél sokoldalúbb és gazdágabb adat- és ismeretanyagot dolgoz fel. Ugyanakkor a szerkesztő bizottság és a szerzői kollektíva a tudományos jélleg megőr­zése mellett arra is törekedett, hogy szélesebb olvasóközönséghez is szóljon. Ez mindenek­előtt a világos és közérthető stílus, a megfele­lő tagoltság, s egyes történeti fogalmak szaba­tos. de a széles olvasótábor számára is érthető kifejezésével igyekezett elérni. A sorozat nagy vállalkozása az is. hogy ax eddigi történeti' összefoglalókból jórészt még hiányzó művelődéstörténeti — különösen az anyagi-technikai kultúra — és az ideológiatör­ténet eredményeit figyelembe vevő áttekintést is kíván adni, továbbá részletes, a magyar tör­ténetírás egész eddigi eredményeit számba ve­vő és kritikailag elemző historiográfiai össze­foglalást is nyújt. Az egyes kötetek gazdag melléklettel je­lennek meg. A gondosan kiválogatott kénil­lusztrációk, metszetek a magyar történeti fej­lődés minden fontosabb eseményét bemutat­ják. Hasonló szerepet kannak a társadalmi, nolitikai, gazdasági, kultúrtörténeti és hadtör­téneti eseményeket megelevenítő térképek is. Végül ide sorolnánk az olvasóközönség tájé­kozódását jól segítő időrendi táblázatot is. A 10 kötetes Magvarország története nyíl­ván tovább növeli a történelmi munkák iránti érdeklődést, egyben emelni fogja a magyar történettudomány megbecsülését. S főként re­mél iük. hogv nagv szereoet tölt be nénünle nolitikai és történeti tudatának formálásában, és ezzel a maga eszközeivel hozzáiárul a szo­cialista hazafiság és internacionalizmus elmé­lyítéséhez. Dr. Pintér István----------------------— _ A mi flottillánk —■ ■■■ - . —1 A nyúl hátra se nézett. Az ártéri erdő fái között egyenesen a folyó felé futott. A kutya utána. A part szélére érve a jégre ugrott, a kutya utána. A távolság csökkent. A folyó közepénél járt már a kutya, amikor fékezett, megállt. A nyúl futott tovább. Átért. Eltűnt a bokrok kö­zött. A kutya még csaholt egy darabig. Aztán megfordult és a jégen visszament. A nyúl az életéért futott. A kutya a nyúlért. A nyulat a vékonyodó jég mentette meg. Több nem történt a naményi Tisza-híd és B Szamos torkolata között. A parti fákon var­jak ültek a víz — ahol nem fedte iég — csen­desen folyt. A téli kikötőben jégbe zártan pi­hent a vízügy flottája. Az öt szolgálatos hajós a kutya—nyúl versenyben a kisebbnek szurkolt. Aztán végigmentek a hajókon. Megszokásból, meg kötelességből. Üt tanyahajó. egy úszódaru, négy uszály, két vontató Ez a tucatnyi hajópark az itt te­lelő flottilla. Otthon, Sügér, János, Tiszavirág, Namény, Kuckó A motorosok: Kuruc és Be- reg. A uszályoknak csak számuk van. A vas­macskákat felvonták A hajóharang nyelvét kikötötték A haltartó bárkák felájlítgatva a fedélzeten Minden tisztára söpörve. A kötelek a vasbakokra csavarva feszülnek. A parancs­noki hajón, a Tiszavirágon ott leng a magyar zászló. Napkeltétől napnyugtáig. A regula szerint. A hajók nem mozdulnak. A parti fákhoz kötve, a jégbe ágyazódva pihennek. Lapos vasfémekül: alatt hangtalanul, az áttetsző jég alatt 'áthatóan folyik a víz. A nyáron oly népes part kü'o't *. téli kikötő táján csak a hajósok Járnak Fejes István, Jakab András, Balázs Sándor, Kazsik József és Fekete Árpád. Mind több éve teljesít szolgálatot. Fejes már egy negyed százada. Ö most a parancsnok. — Jegelni kell. Különben öss-.eoyomná a hajókat. Körülvágjuk a hízó páncélt. Csáklyá- val, baltával. Mikor mivel. Á jégtől függ. El­végezzük a javításokat. Ha n hó hull. lehány­juk a hajókról Ellenőrizzük t köteleket. És takarítunk. Nagy érték ez, amit ránkbíznak. Most jó az idő. Gyenge a jég. hó sincs. Marad hőven idő. hogy pihenjünk. Három csapat váltjuk egymást hetente. — Ülünk, beszélgetünk, ha van rá idő. Ezt Takab mondja Ül a Tiszavirág kabinjában, az asztal mellett. Mögötte televízió, rádió. — Meri van élményünk, mind régen járjuk a Tiszát. Talán nem is foglalkozás ez. Több. Próbálkoz­tak ezzel már sokan, de megszöknek. Itt ha szezon van, menni kell éjjel, nappal. Mi szál- 'ít.juk a követ a folyamszabályozáshoz. Szabolcsi hajósok. Egyenruhájuk ott für1 a fogason. Aranvgombns zubbony, sötétkék köpeny, aranysújtásos tányérsapka. A kabin­ban duruzsol az olajkálvha Kazsik folytatie, — Húszán vagyunk. Vagy talán huszonketten i vízügyi haiósok. Nem könnyű élet. Különö- -en nyáron Mindig észnél kö’l lenn' A folyó ól Hol ém't, hol rombol. Csak a nontosság. " szabály betartása mellett sz.abad dolgozni. Ismerik a vizet. Színét, szagát, gyorsasá­gát, mélységét, homokpadjait, parti iáit Fe­kete: — Amikor a vízállásjelentés azt mond­ja, hogy a Tisza Rahónál..., akkor lehet, hogv már itt is van. Erre, a felső szakaszon még gyorsan jár. Ahol este még part volt, reggel víz van Aztán elfut. És ismerik a víz ízét. A Tisza vizét isz- s:ák. Belőle főznek. Az itt fogott halat eszik — Ha van — mondja Kazsik. Mert bizony a legtöbbször nincs. Csak dobáljuk a horgot, de piába. A halász sem fog sokkal többet. Bíz’ ha abból kéne megélnie, csakugyan felkopna az álla. — Otthonról hozzuk az ennivalót. Ilyenkor még el is áll. Tudja mikor láttam nagy har­csát? — kérdezi Fejes. Amikor a Szamoson dögöt hozott le a víz. Valami szennyet enged­tek bele. Akkor úszott a vízen. Biztosabb a hazai. Ha hajózunk, akkor is úgv iparkodunk kikötni, hogy legyen falu a közelben. Este az­tán beugrunk egy sörre, meg egy kis utánpót­lásért. — De igazán csak egy sörre. Mert az egyenruhára vigyázni kell. Becsü'e'e' követel. Mert mindegy az, milyen a hajó. Mi azért csak hajósok vagyunk. Balázs nem dicsekszik, érik megállapít. Nem akgr Poopei lenni. Csak a megkezdett három évre akar még rá­tenni egv-két évtizedet a hajón. Naményiak. Tiszaadonyba, Jandra való em­berek. Napokra, néha hetekre mennek el ott­honról, ég amikor az asszony utánuk szól: — Mikor jössz aztán? — csak annyit tudunk mondani, hogy ha letelik a szolgálat. Útjuk Ti­szabecstől Tokajig tart. Viszik a sárospataki, tokaji, barabási, tarpai követ. Szolgálnak a ta­nyahajón, ahová este megtérnek a vizesek. Nyáron kezüket süti a hajótest átforrósodott vasa. Ilyenkor gémberíti ujjatkat a rárakódott fagy. A kabinban meleg van. A rádió tetején régimódi vekker ketyegi a másodperceket. Mint metíronom üti a taktust a beszédhez. „Ha kitavaszodik, kezdődnek a mérések.” „A múlt nyáron 35 ezer tonna követ szállítottunk.” „Azt beszélik, hogy a mini jégtörő ide is feljön Lökről.” „Nekem 2600 volt a havi átlagom a múlt évben.” „Nekem 2008.” „Nem sok.” „Nin­csen csúnyább, mint a vízbefult ember.” „Ha így tartana az idő, ugyancsak jótjárnánk.” A hőmérő higanyszála a nulla körül jár. A víz hőmérséklete is ilyenforma. Most nem fagy tovább a Tisza. Legfeljebh gérásabb lesz a hajók körül. Most nincs mire vigyázni. Majd ha zajlani k,ezd. Mert akkor bizony peng, be­szélget a kötél. De hol van az még! Fejes a Bereghez kísér. — Szívesen látom a nyáron. Égy kiadós, szép útra. Nézi a kormanykereket, amely olyan, mint egy igazi hajón. A szél délnyugatira fordul. A parancsnoki hajón leng a háromszínű zászló. A hajók csen­desen pihennek. Az ötfőnyi őrség újra körül- sétália a hajókat Esemény nincs. A kutya el- kotródott. A kis nyúl biztonságban van. A Ti­sza csendesen folyik. A varjak is -'’pihennek. A vízügy tiszai flotillája a tavaszt várja Na­mény alatt. Burg: ' ’’je*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom