Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
Vasárnapi melléklet Tiszta lappal „Kérem, segítsenek rajtam. Két éve voltam alkoholel- vonó kúrán. Azóta egy korty alkoholt nem fogyasztottam. Mégis sokszor maceráinak a munkatársaim. Nem hiszik el, hogy nem iszom. Zugivónak tartanak, összemosolyognak a hátam mögött... Meddig kell bizonyítani egy embernek, hogy meg tud változni?” A levél, amelyből néhány sort idéztünk, elgondolkoztató. Nagy elkeseredés diktálta a szavakat, s az egyéni sérelmen túl egy általánosabb tünet felismerése: „Bizonyára nem vagyok egyedül a problémámmal, ezért is fogtam tollat. Még egyes törvényileg bűnnek minősített cselekedetek is elévülnek, ha az illető bebizonyította, hogy meg tud változni. S az apróbb botlásokra nincs bűnbocsánat? Örökösen viselni kell a bélyeget?" Egy másik eset: falusi riport során találkoztunk egy volt tsz-vezetővel, akit leváltottak. Brigádtagként dolgozik a növénytermesztésben, mindig az elsők között jár a munkában, némely brigádtagnál kétszer többet dolgozik. Rendezetlen családi élete, faluszerte közszájon forgó nőügye miatt kellett megválni a vezető tisztségtől. Azóta három év telt el, rendezte „sorait”, kiegyensúlyozott családi életet el. felelősséggel helytáll a munkában, nyitott szemmel járó ember. Egy alkalommal szóvá tette, hogy a raktáros szemre méri a vetőmagot, egyesek vámolják a közöst. ! „Bennünket egy bukott ember ne akarjon becsületességre oktatni...” vágták a fejéhez néhányan. Azóta szavát sem lehet hallani. Említhetnénk még fegyelmi ügyeket, amelyek vétkesei drágán fizetnek a botlásért, könnyelműségért. Jól lehet ügyük után pontot tett a fegyelmi bizottság, felettesük, a munkahelyi közvélemény nem így vélekedik. Nem azokra az esetekre gondolunk, amikor a vétkesek megúszták a felelősségrevonást. A közvélemény érthetően nem tartja helyénvalónak az ilyen elintézési módot. Ez természetes reagálás és akkor eredményes, ha van benne annyi energia, hogy a vétkesek fejét simogatok megváltoztassák magatartásukat, s igazságos döntést hozzanak. Hosszabb távon kevés kollektíva tűri el a kivételezést, a szubjektív megítélést, a különféle hibák, mulasztások takargatását. Igaz az. hogy minden botlást az elkövető személyiségéhez, eddigi útjához kell mérni és meghozni az azzal arányban álló, nevelő jellegű „ítéletet”. De az is igaz; akkora széles nem lehet a skála, hogy ami az egyik embernél főbenjáró bűn, az a másiknál még szóra sem érdemes ügy, egy .„népfrontfegyelmi” sem jár érte. Ismét említjük, most nem róluk van .szó, hanem azokról, akik hibáztak, tárgyilagosan kiszabott fegyelmit kaptak érte, s levonták a tanulságot. Bebizonyították, hogy van elég erkölcsi erejük a megváltozáshoz. Közöttük vannak olyanok, akik mindig talpra ugranak, akikért nem kell aggódni. Akadnak viszont kevésbé állóképesek, érzékenyebbek, akik sokáig vívódnak a megtörténteken, amely egy kilengés volt csupán az életükben. Ök fizetnek drágán, különösen ha munkahelyük, környezetük is tetézi a bajukat, s elkönyveli őket az egy-egy botlás alapján iszákosnak, ragadós kezűnek, felelőtlennek, nőcsábásznak, összeférhetetlennek... Egyik üzemünkben sorozatos részegeskedés, a vezetési tennivalók elhanyagolása és elvtelen jutalmazások miatt leváltottak egy középvezetőt Visszament a régi részlegbe, ahol egykori munkatársai igyekeztek „törleszteni”. Teljesen kiközösítették, mint a leprást. Mások nem bántották, mert úgy vélték, egy halott oroszlánba belerúgni nem nagy hőstett. De nem is közeledtek a „lebukott” vezetőhöz. Tisztes távolból — szinte tudományosan — tanulmányozták a vergődését, mígnem megtörtént a majdnem végzetes baleset... Azóta sem derült ki, véletlen baleset érte-e a speciális gépnél dolgozó volt vezetőt, vagy ő maga akarta a vesztét. Sikerült megmenteni. Sajnos, hogy a majdnem végzetes baleset ébresztette fel a munkatársak lelkiismeretét. Míg táppénzen volt, sokan meglátogatták. „Félek a gyógyulástól. Hogy lesz majd, ha újra ott leszek köztük?” — kérdezte a beteg. Az ember a munkahelyén is magányossá válhat. A szó igazi értelmében közösséget alkotó munkahely azonban nem ismeri az elidegenedésnek ezt az embertelen, antihumánus és antiszocialista módját. Lehetnek egyének, akik túl szigorú ítélőbírók, de az egészséges közvélemény tudja, az ember nemcsak a botlásokra, a hibák elkövetésére képes, hanem azok helyrehozására is. Vannak elévülő botlások, vétkek, mindegy hogyan nevezzük őket. Az ember nem hordozhatja egy életen át a nyűgeit. Valamikor szükség van egy vonalra, az eddigiek lezárására, tiszta lapra... Egy meglehetősen szókimondó, a problémákra igen érzékeny, környezetével szemben igényes értelmiségi dolgozó mondta el egy alkalommal, miért „vándorolt” eddig más és más munkahelyre és miért maradt a mostaninál, már jóval túl a tizedik éven. „A főnököm nem azzal kezdte. hol voltam eddig, miért jöttem el, nem is volt kíváncsi a rólam írt véleményre Előttem csukta be a páncélszekrényébe. Azt mondta, őt nem az abban leírtak érdeklik, hanem az, mit fogok felmutatni, hogyan fogom megállni a helyem. Ez nekem akkor szerepjátszásnak, gesztusnak tűnt. Azóta meggyőződtem, őszintén csinálta. Bár jóné- hány vezető ilyen módszerrel, előítéletektől mentesen, a korábbi sokszor kibogozhatatlan kölöncök bogozása nélkül válogatná meg a munkatársait.” ' Természetesen önmagában ez a módszer sem mindig eredményes és minden esetben követendő. De szellemében van valami, ami előremutató, korszerű. A folyamatosan nyújtott teljesítmény, emberi helytállás alapján lehet biztonsággal lemérni, ki mit ér. ki ér többet az esetleges botlásai mellett is, mint egyesek botlások nélkül. És a vezetőnek, a kollektívának az is a kötelességei közé tartozik, hogy kiközösítés helyett támaszt, bíztatást adjon azoknak, akik kilógnak a sorból Páll Géza ■1 AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB ZSÄKGYÄRA Nagyhalászban épült fel. A szövőüzemben 120 szovjet gyártmányú szövőgépet helyeztek üzembe. A gépek p róbajáratása után az új gyár 10 millió zsákalapanyagot és zsákot készít majd hazai és exportmegrendelésre. (Elek Emil felvétele) Galambos Szilvesztert Razzia A vendéglátóipari egységeknek nagyon kell ügyelniük a higiéniára. Néhány illetékes szakemberrel a napokban részt vettem egy ellenőrzésen. Elsőként a Lidércfény étterembe látogattunk el. A helyiség tiszta, gondozott, az abroszokról egy rossz szót sem lehet mondani. Mivelhogy nincsenek. Kinyitottuk a hűtőszekrényt, amelyben egy családi fényképalbumot, egy Rejtő-regényt, egy csomag Harmónia cigarettát és egy nagy lábasban, 1892-ből származó pirított májat találtunk. — Miért tartanak a frizsiderben ilyen régen készített ételt, amikor a rendelet szerint a könnyen romló májkészítményt 24 óráig sem szabad tárolni? — tettük fel a kérdést a szégyenlősen mosolygó vezetőnőnek. — Ezt a pirított májat meg szépapám készítette, aki korának messze földön híres szakácsa volt. Ne tekintsék ezt semmi másnak, mint ke- gyeletes hagyománytiszteletnek — válaszolta szerényen. — Az imént felszolgáltak ebből a májból! — Teljesítenünk kell a tervet, ugyebár! A vezetőnő udvariasan az ajtóig kisért: — Legyen máskor is szerencsém — mondta fogcsikorgatva. Második állomásunk a Kőkorszak cukrászdába vezetett. A kedves kis boxokban szerelmes párok bújtak. Két forró csók között teljesen mindegy, hogy friss-e az a sütemény, vagy nem friss. A fiatalok remek fogazatokkal rendelkeznek, ők még a kőkemény Stefánia-tortát is elropogtatják. Az egyik poháron rúzsfoltokat fedeztünk fel. Midőn felelősségre vontuk az üzletvezetőt, így válaszolt: *— Elnézést kérek, előfordul az ilyesmi. De talán legyen szabad felhívnom szives figyelmüket, hogy a rúzs 4 legkitűnőbb francia márka. A Megdicsőülés bisztróban a fagylaltmérő kisasszony io, a vaniliafagylalt is másnapos volt. A Jő bor, jó egészséghez címzett alkoholmentes bir- kacsárdában a kadarkával töltött pohár fenekén erdélyi rakott káposzta nyomain bukkantunk. A Vidám marhafelsál ven» déglöben a felszolgáló köpenyére néztünk. Mindnyájan megfogtuk zakónk gombjátt aztán együtt mormoltuk a varázsigét: — Kéményseprőt látok, szerencsét találok! Az ellenőrzés befejeztével szigorú büntetéseket szabtak ki a mulasztásokban vétkes vezetőkre: • fejenként tizenöt forint bírságot kötelesek befizetni hathavi részletkedvezménnyel. Családfenntartóknak árkedvezmény.
