Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

T973. Január 14. tsflCLET-MAGYARORSZAk I. t>m Párf szervezés-párti rá nyitás Példamutató magatartással 1972-BEN ADTÄK ÄT az űj nyíregyházi tejporgyárat, ahol jelenleg 80—100 ez,er Ti­ter tejet dolgoznak fel naponta étkezési tejporrá. (Élek Emil felvétele) „Kedvel kaptam a szakmához" Ipari tanulók tiszavasvári otthonában „EZT A MAGATARTÁST nem vártam egy régi kom­munistától” — mondotta nemrég egy fiatal KISZ-tag, amikor egy idős párttag meglehetősen súlyos botlásé- ra derült fény. Ez a kijelen­tés lényeges dolgot tükröz. Mégpedig azt, hogy az em­berekben már egész fiatalon kialakulnak bizonyos elvárá­sok a társadalmi együttélés­sei. magatartással kapcsolat­ban, általában is, a kommu­nistákkal szemben is. Az em­berek tudatában, érzéseiben különböző emlékek, élmé­nyek, olvasmányok alapján kialakul egy kép a kommu­nistákról, amely sokféle, de általában magában foglalja a példamutató emberi maga­tartás követelményeit. E követelmények teljesí­tése — lényegében ezt nevez­zük kommunista magatar­tásnak. A fogalom meglehe­tősen összetett, több irányú eszmei, politikai összetevők- kel. erkölcsi tényezőkkel, jel­lembeli tulajdonságokkal, a viselkedés különféle meg- nviivánulásaival. A kommu­nistának mindezeken a terü­leteken példát kell mutatnia — ezt várja el tőle a párt, de ezt várják a pártonkívü- liek is. Példamutatás — talán kis­sé el koptatott már a szó, de ez semmiképpen sem jelent­heti. hpgy tartalmát tekintve is elkoptatott. időszerűtlen lenne. Mint a Központi Bí­zót* ság legutóbbi ülésének határozata is hangsúlyozza: „Mind a feladatok megoldá­sa, mind a tömegkapcsolatok további megszilárdítása szem- ) pontjából elengedhetetlen feltétel, hogy a pártszerve­zetek, pártfunkcionáriusok. 9 párttagok legyenek eszme­ileg szilárdak, erkölcsileg feddhetetlenek...” A párt csak úgy képes tömegbefo­lyását megőrizni és tovább mélyíteni, ha a párt tagjai képesek jó példával elöljár- ni, s maguk is aszerint cse­lekednek, ahogyan szavaik­ban hirdetik. A szavak és tettek egységéről is szó van ■tehát itt. Hatástalan, sőt el­lenérzést is vált ki az agi­táció vagy propaganda, ha ■olyan személytől származik, aki nem tartja be, amit hir­det. A JELENLEGI HELYZET­BEN különösen fontos, hogy a gyakorlatban megmutat­kozzon a kommunisták em­beri tartása, szilárdsága. Nem árt, ha a beszámoló taggyű­léseken, illetve azok előké­szítése során kellő figyelmet fordítanak annak hangsúlyo­zására, hogy a kommunista kerüli a hivalkodást, a fel­tűnést, nem akar mindig a középpontban lenni, tiszteli dolgozótársait, nem dplyfös. figyel arra is, amit más mond, és semmiképpen §ena gondolja, hogy mindent ő tud a legjobban. Hadd je­gyezzük meg: aki túl sokat tart önmagáról, az rendszer rint keveset ér a többiek, a közösség szemében. Az említettek talán kis dolgoknak jnannek. Valójá­ban mégsem azok. Szomorú példák vannak arra, hogy a hivalkodás, az üres külsősé- gek keresése — ez a kicsiny­nek tűnő rossz tulajdonság — hová juttathat egyes em­bereket. Előfordult, hogy va­laki azért sikkasztott, mert a szomszédok és ismerősök közül egyre többen tettek szert autóra, hétvégi házra, és ő sem akart lemaradni. Az ilyesmi természetesen ritka. Az viszont gyakoribb, hogy apróbb jogszabályba nem ütköző, de mégsem tisztességes és becsületes mó­don egyesek elfogadnak ap- róbb-nagyobb szívességeket, kitalpainak” egyet s mást, lekötelezetté válnak, s egyre inkább „kéz kezet mos” ala­pon intézik az ügyeket. S miközben ily módon hajszol­ják az anyagi javakat, a kül­sőségeket, lemaradnak a tényleges emberi értékek gyarapodásában, a művelő­désben, a közösség megbe­csülésében, a családi élet értékeiben. AZ ATJTÖ, a ház, a nya­raló az embert szolgálja, és nem fordítva. Eszköz, és nem cél. A cél a teljesebb, boldogabb, igazibb emberi élet. Nem mondjuk, hogy a kommunista nem tehet vagy ne tegyen szert az említett javakra, de az semmiképpen sem lehet életének legfőbb vagy egyetlen célja. Ezzel függ össze a kom­munista magatartás sok ösz- szetevőjének egyike, amely napjainkban igen lényeges. A kommunistának példát kell mutatnia abban, hogy alá tudja rendelni saját egyéni érdekeit a közösség érdeke­inek, önnön vágyait, törek­véseit a közösség céljainak, saját elképzeléseit a közös- ség akaratának. Ez nem egy­szerű és könnyű dolog, hi­szen a mi társadalmunkban is eltérhet az egyén és a kö­zösség közvetlen , érdeke. Elő­fordulhat, hogy a közösség ügyének képviselőjét pilla­natnyi hátrány éri. Hogy mást ne mondjunk, megtör­ténhet, hogy valaki bátran kiáll egy gazdasági vezető valamely intézkedésével szemben, s ennek következ­ményeként egy ideig keve­sebb prémiumot, jutalmat kap. A kommunistának mégis vállalnia kell ezt, a hátrányos körülmény ellené­re is ki kell állnia a közön­ség érdekében. Más kérdés, hogy ilyen esetekben a fel- sőbb szervek kötelesek fel­lépni a bírálat megtorlása ellen, de ez még a legjobb esetben is időt igényel, s "bi­zonyos átmeneti hátrányok­tól nem óv meg. Ezzel összefüggésben azon- ban nem árt megemlíteni, hogy amíg a bátorság s?ép emberi tulajdonságát joggal várhatjuk el a kommunis­táktól. az „igazság bajnoka” szerepkörben való tetszelgés nem éppen kommunista jel­lemvonás. Mert ilyen is van: előfordul, hogy egyes párt­tagok szüntelenül harcban állnak a vezetőkkel, minden csip-csup kérdésből „orszá­gos ügyet” csinálnak. Noha Úgy gondolják, hogy ezzel a közösség hasznára vannak, valójában ártanak neki, mert magatartásukkal lehetetlen­né teszik a nyugodt munkát. A kommunista nem lehet gyáva, ki kell állnia, amikor szükséges, de csak olyan dolgokért, amelyek - lényege­sek, amelyekért érdemes. A KÖZÖSSÉGI ÉS EGYÉ­NI érdek viszonyát napja­inkban bonyolítja, hogy oly­kor ellentmondás lép fel a kisebb közösségek és az össz- társadalom érdekei között. Ilyenkor a kommunistának fel kell ismernie, hogy a cso­portérdek nem kerekedhet a társadalom érdeke fölé. Nem helyeselheti például és nem is nézheti el szó nélkül, hogy vállalata kevesebb vagy rosszabb minőségű anyagot használ fel az előírtnál, s így tesz szert tisztességtelen haszonra. Nem érthet egyet, ha egyes szövetkezetek vezetői nyerészkedésből kijátszák a törvényt. Egyes vezetők ilyenkor arra hivatkoznak, hogy „nekem nem volt sze­mélyes hasznom belőle, a szövetkezetért tettem’1. A tagság egy része pedig azt mondja: „mit törődöm vele,, hogyan jutottunk hozzá, az a lényeg, hogy több a pénz”. Kommunista nem gondolkoz­hat így, nem helyeselheti, hogy a kisebb közösség a társadalom javára jusson a meg nem érdemelt előnyhöz. Általában is elítélendő, de ha kommunistáról van szó, még fokozottabban, ha ilyen eset­ben hallgat, lapít, s ezzel ■cinkossá válik a társadalom megkárosításában. A KOMMUNISTA MU­TASSON példát, legyen tisz­ta és feddhetetlen — erre figyelmeztet ismételten a Központi Bizottság novembe­ri határozata. Kifejezésre juttatva azt az igazságo*, hogy további előrehaladá­sunk egyik nagyon lényege:: feltétele szocialista eszméink erkölcsi normáink követke­zetes érvényesítése. Takács Györgyné dr. az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának alosztályvezetője Festik, újjávarázsolják a belső termekét. Tisztaság, rend mindenhol. A bejárattól balra egy új, emeletes, 9 tantermes, jól felszerelt, tornateremmel is ellátott is- kolaépület áll. Előtte park, melyet az intézet tanulói készítettek. Ök ültették a rózsákat, díszcserjéket, s fá­kat. Gondozását a KISZ- szervezet vállalta. Az épület előcsarnokában a névadónak, az 1848-as szabadságharc kiemelkedő alakjának, Vasvári Pálnak az olajportréja. Mellette üveg alatt életútja, munkás­sága. Fegyveres István, az intézet egykori gyógyszer- gyártó tanulója írta. (Lehet, hogy azóta már mérnök?) Tény, hogy mint a szakma kiváló tanulja, az országos történelmi vetélkedő győz­tese volt. Ideális intézmény Ipari szakmunkás. Itt ne­velkedett, itt tanították. A bejárattal szemben van a jól felszerelt kollégium, mellet­te az ebedló és a könyvtár. (A kollégium felújításához az Alkaloida másfél millió­val besegített!) Régi intéz­mény. Kastélyból alakítot­ták át. Már 1948-tól tartot­tak itt traktorosok részére tanfolyamokat. 1956-tól szak- munkásképző. A megye me­zőgazdasági gépszerelő és gyógyszergyártó szakmun­kásképzés bázisa. Képeznek esztergályosokat, lakatoso­kat, hegesztőket, csőszerelő­ket. És 1972 szeptemberétől női szabó szakmunkásokat is. Ideális intézmény a 115 ös. Jól megalapozott. Után­pótlást képző. Megfelel a szabolcsi iparfejlesztés jelle­gének. Innen kerülnek ki a jövő jól képze\ művelt munkásfiataljai. — Mezőgazdasági gépsze­relő és gyógyszergyártó szak- munkásképzés csak Tisza- vasváriban van a megyében. A tsz-ek, állami gazdaságok, s természetesen a világhírű Alkaloida innen kapják a szakmunkás-utánpótlást. A női szabó szakmunkásképzést a párt és a tanács javaslatára kezdtük meg tavaly. Tisza- vasváriban működik a Nyír­ség Ruházati Szövetkezetnek egv üzeme, Tiszalökön a HÓDIKÖT. Kell a munkás — mondja az igazgató. Gépkezelők, gyógyszergyár tok Most 734 tanulója van az intézetnek. Háromnegyed ré­sze gépkezelő és gyógyszer- gyártó. Ez a fő „profil”. A gyógyszergyártók elméleti képzése az intézetben tör­ténik. Gyakorlatra az Alka­loida . tanlaborjában és üze­meiben kerül sor. De a me­zőgazdasági gépszerelők el­méleti, gyakorlati oktatása az iskolában van. A III. éve­sek kerülnek ki gyakorlatra olyan kijelölt tsz-ekbe, álla­mi gazdaságokba, ahol kép- zésükhöz minden feltételt biztosítanak. — Erre nagyon ügyelünk — jegyzi meg Szincsák Fe­renc. — Elsősorban a megye részére képezünk szakembe- reket. Ha marad még hely, akkor— mint most is — Le- ninváros részére, vagy más megyék állami gazdaságainak. De az a jellemző, hogy visz- szajönnek a fiúk, ha csak ki nem alakul szerelmi kap­csolat, meg nem nősülnek, — mondja. Az intézetben a tanulók tanulmányi átlaguktól füg­gően ösztöndíjat kapnak az államtól. Az első évesek 70 —250 forintig, a másodéve­sek 100—420 forintig, s a harmadévesek 160—700 fo­rintig. Ezt minden szakmun­kástanuló megkapja. — Besegítenek az üzemek: is. Kiegészítik az ösztöndí­jakat. Az Alkaloida például a tanulónak az első fél év’ után, ha szerződést köt vele még 250 forintot ad. A leninvárosi üzem hason­lóan. De csak mi, egyedül az intézet egy évben a tanu­lóinknak 800 ezer forint ösz­töndíjat fizetünk ki — újsá­golja Gyöngy Istvánná gaz- dasági igazgatóhelyettes. Elismerő levelek Jó neve van ennek az intézetnek. Ezt- elismerő levelek igazolják. Végzett növendékéi visszu-vissza járnak. Tanműhelye var» az Alkaloidában, a MEZŐGÉP Vállalat tiszavas­vári üzemében, Leninváros- ban és 290 személyes intéze­ti saját tanműhellyel is rendelkeznek. Ennek óriási a jelentősége, mert a tanulóik- nak 85 százaléka tanműhe­lyekben, csoportos képzést kapnak. Oktatásukról, neve­lésükről saját 24 képzett ok­tató gondoskodik. Országo- san is az egyik legjobban el­látott ilyen intézmény. — Két fő gondunk azért van — említi az igazgató. — Nincsenek olyan korszerű gépekkel felszerelt mezőgaz­dasági tanműhelyeink, ame­lyeken a modern problémá­kat is megismerhetnék. Nem látnak el bennünket a tsz-els ilyen ma használatos erőgé­pekkel, amelyeken a gyere­kek a javítást tanulhatná^. Ehhez várunk több támoga­tást. Itt javíttatja gépiéit 4 tiszavasvári tsz. És elégedet­tek — mondja- — A másils gondunk a korszerűtlen épü­letek. Toldaléképületekből alakítottuk ki a tanműhelye­ket. Ezek ellenére eredményei!? országosan elismertek. Ével? óta az országos tanulmányi ver­senyekben élenjárnak. 1972- ben a gyógyszergyártó szak­mában megrendezett orszá­gos vetélkedőn az első négy helyet szerezték meg. Ké­miából is első díjat szerez­tek. Ezek a fiatalok az Air kaloidába kerültek, Megjur taímazták őket, kiemelt óra­bért kaptak azonnal. A me­zőgazdasági gépszerelőket pedig a Tiszalöki Állami Gazdaság, a MEZŐGÉP vitr te el jutalom kirándulásra, Ellátta őket mindennel. Íme egy olyan „műhely”, ahol a jövő, a holnap műn- kásgenerációját nevelik, kép- zik. Gonddal, szeretettel. Úgy, hogy helyt álljanak az élet iskolájában is. Farkas Kálmáa a liy ért háromnapi jár róföldnyi távolságra Etelköztől a honfoglaló had, amikor Töhötöm odaugratott lován a menet élén haladó Árpádhoz. — Mondd, 6 fejedelem, meggondoltad jól ezt az egész kalandos kiruccanást? Egé­szen tűrhetően megvol­tunk ott a folyók közében. Ha az apánknak, nagyapánk­nak jó, volt ott, nekünk miért ne lenne jó? Még meg­gondolhatnánk, vissza is fordulhatnánk... A fejedelem egy szót sem szólt, lovagolt tovább. Üjabb három nap múltán Huba ment oda hozzá: — Átkozott időjárás, ötöd- napja állandóan zuhog az eső! És azt mondják a ta­pasztalt, világot járt öregek, hogy azon a földön, ahova te vezérelni akarsz bennün­ket, örökösen így esik az eső. jó ha egy évben kétszer ki­süt a nap. Meg azt is mond­ják, hogy ha már kimozdul­tunk hazulról, keletre kellet volna indulnunk, arra sok­kal szárazabb az időjárás Én úgy gondolom, hallgatni kellene az öregekre, még Sem késő irányt váltani... Radványi Barna: Egész úton Vereckéig A fejedelem szóra sem méltatta őt, csak kocogott tovább a lován. Ismét eltelt három nap. Ekkor Tass ve­zér kereste meg a fejedel­met: — Lovainknak nagyon el­koptak a patkói, a zablák, kengyelvasak is elvástak, a kantárok és az istrángok szakadoznak. Ügy hírlik, az a föld, amelyet te kiválasz­tottál, iparilag igen gyengén fejlett terület, ott nagyon nehéz lesz mindezeket pó­tolni. Azt mondják a fiata­lok, hogy ha már nekivág­tunk az útnak, ne álljunk meg a Duna-medencében. menjünk tovább, még nyu­gatabbra, ott ugyanis sokkal fejlettebb a vasművesség, a szíjgyártó és a kötélverő mesterség. Szerintem igazuk van a fiataloknak, tovább kell menni, nyugati irány­ban. .. Alig telt el újabb három nap, amikor Kond lovagolt oda a fejedelemhez: — Zúgolódnak az asszo­nyok, nagy jó uram, azt mondják, az istennek se akar megpuhulni a hús a nyereg alatt. Ami nem is csoda, hiszen teljesen lerom­lanak. a jószágaink ezen a hosszú úton, egy csepp zsír se marad rajtuk, csak a csont, a bőr meg az inak. Hej, a híres magyar állattenyész­tés, mi lesz így belőle? Mi­nek kell nekünk örökösen menni, meg menni? Tele­pedjünk meg itt, ahol va­gyunk. .. A fejedelem, szófián konok- tággal vezette tovább a ha­dat. Három nap múlt újból s három éj, amikor Ond ve­zér izgatottan vágtatott oda hozzá: — Elfogyott a kumiszunk, ina már ki sem tudtuk adni a porciót. Az emberek mor­golódnak, elégedetlenkednek, szidják a vezetőket... Én mindenesetre megmondtam nekik, hogy kezdettől fogva elleneztem ezt a bizonyta­lan kimenetelű kalandot, en­gem nem érhet vád érte. . . Üjabb három nap múltán Tlöd rontott oda a fejede­lemhez, igen feldúlt állapot­ban: — A táltosok, kuruzslók, igricek, históríaírók meg a többi értelmiségiek mind egybehangzóan állítják, hogy Kárpát nevű hegy és Duna nevű folyó egyáltalán nem is létezik. A te követeid, akik állítólag azon a tejjel- mézzel folyó tájon járták, a legnagyobb hazugok a föld- kerekén! Hat hónapig mula­toztak a tatár menyecskék­nél államköltségen, s ott találták ki az egész Szvatop- luk-históriát! Te persze egy­ből bevetted a mesét... De mi nem hagyjuk magunkat ámítani! Magyarázatot ké­rünk! Vizsgálatot! Felelős­ségre vonást! Elégtételt! ...Es így ment az egesz úton, Vereckéig. ★ A pusztaszeri országgyűlés után az Európából összese- reglett kódexírák es év­könyv-szerkesztők számára rögtönzött sajtótájékoztatón Töhötöm kijelentette: — Én már nagyon régen szorgalmaztam, hogy hagy­juk el Etelközt! — En javasoltam elsőként, hogy a Duna-medencébe jöjjünk! — mondta szinte egyszerre Tass és Huba. — Az út nefiéz volt, de mi. sohasem csüggedtünk — jegyezte meg Kond. — Ha akadták is kétke­dők, csüggedök. mi okos szóval meggyőztük őket — tette hozzá Ond. — A külhoni krónikások, ének-mondók, joculatorok, és egyéb tömegkommunikációs eszközök ama állítása, mi­szerint a :glalás célját és módozc lletőleg nézet- eltérések lettek volna ha­dunkban, csupán légből ka­pott tendenciózus híreszte­lések! — szögezte le hatá­rozottan Előd. Szavaira helyeslőén bólin­tott rá Ond, Kond, Tass, Huba és Töhötöm is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom