Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-11 / 8. szám
' Üt. jssistp # s. dtm Nyereséges is lehet •• Ot sertéstelep — sok problémával Jegyzetek? Népfrontfórum TÖBB, MINT SZÁZ KÉRDÉST tettek fel szóban és írásban a megye párt-, állami, tanácsi vezetőinek az elmúlt napokban megrendezett népfrontbizottsági tisztvégvise- lők tanfolyamán. A kérdések arról tanúskodtak, hogy a helyi népfrontbizottságok elnökei, tagjai nem jöttek üres kézzel a megyeszékhelyre. Gondosan meghallgatták lakóhelyüket foglalkoztató problémákat és továbbították is azokat az illetékeseknek. Milyen kérdések hangzottak el a népfrontfórumon ? Zömében a község, a járás fejlesztésével, a munkaerő foglalkoztatásával, a város- és községépítési nehézségekkel, a közlekedéssel, az ellátással foglalkoztak. Csontos József Urából a kisközségek vízművesítése iránt érdeklődött, dr. Molnár István fehérgyarmati körzeti orvos a megyében található termálfürdők hatékonyabb gyógyászati fel- használását szorgalmazta. Sarkadi Lajos Nagyecsed-Fábiánháza foglalkoztatási problémáit tette szóvá. Terítékre kerültek „típus” problémák is: Nyírmihálydi több, mint egy éve gázcseretelepet kért, Nyírgelse már kapott, ők nem. Miért nem hangolják ösz- sze jobban a közlekedésben mostoha községek vonat menetrendjét az autóbuszokéval? Miért másnapos, olykor nem jó minőségű kenyeret szállítanak a Szalka környéki kis községekbe? Mikor épülnek buszvárók a kis községekben? * MINDENKI AZT MONDTA, ami a legjobban szorító gond a községben. Néhányan nemcsak a szűkebb lakóterületek ügyeit hozták szóba, hanem általánosabb problémákat is. így, a közvagyon nem mindig megfelelő belső ellenőrzését, a másodállások dolgát, a tsz-tagok a jelenleginél kedvezőbb nyugdíjba menésének lehetőségeit, a megye egyes részeinek gyorsabb ütemű iparosítását. a nők foglalkoztatását és így tovább. Egyetlen magánsérelem. csoportérdekből eredő kérdés nem hangzott el. Mindez arról tanúskodik, hogy a népfronttestületek vezetőinek többsége ismeri környezetének örömét és gondjait, s annak őszinte tolmá- csolója. Sok kérdésre a helyszínen megnyugtató választ kaptak a fórum résztvevői, még akkor is, ha nem mindig ígért a válasz azonnal, soron kívüli megoldást. A tisztánlátásban, a megye életének összefüggéseiben való eligazodásban, az igények és a lehetőségek összhángjának keresésében azonban, előbbre vitte az eszmecsere a közös feladatok ügyét. Jó néhány kérdésre ezután kapnak választ a kérdezők, közülük bizonyára sok olyan is lesz, amely megoldást hoz, jó közhangulatot, politikai légkört kölcsönöz a helyi feladatok, gondok gyorsabb megoldásához. Páll Géza Könnyelmű ígéretek EZEN A TÉLEN IS próbára teszi a közlekedés dolgozóit, a várható téli időjárás. Az első — és a kisebb próbatételre a hét elején került sor. S meg kell állapítanunk, ezt a viszonylag nem nagy próbatételt nem állták ki sem az útfenntartási dolgozók, sem a közlekedés dolgozói. Pedig ígéretekben nincs hiány, ősszel sokat olvashattuk, hallhattuk, hogy „felkészültünk, el tudjuk hárítani a nagyobb akadályokat is.” Nos, nem tudták: megyénk útjain a hét elején számos baleset történt, az autóbuszok sokat késtek. A közúti igazgatóság hóügyeletén hétfőn délelőtt így nyilatkoztak munkatársunknak: „Jelenleg a főbb útvonalak sózását végezzük. Nagyobb mérvű síkosság elhárítására is fel vagyunk készülve.” A balesetekből, a gépkocsivezetők panaszaiból arra lehet következtetni, hogy a kisebb mérvű síkosságot sem sikerült elhárítani. Mert ehhez nemcsak elméleti felkészültség kell, hanem technikai felkészültség is. Ez pedig hiányzik. Megyénk szakemberei jelenleg nem tehetnek ilyen könnyelmű nyilatkozatot: „Megfelelő a technikai felszerelésünk, van elég sónk. s el tudjuk hárítani a nagyobb akadályokat is.” A tél elleni harc, a télre való felkészülés jelentős anyagi áldozatokat követel. Megyénk is évről évre nagyobb, korszerűbb technikai bázissal rendelkezik. (Már 4 nagy teljesítményű hómaró gép, 85 hóeke és 3 URH-s gépkocsi van.) De még így sem ígérheti senki, hogy zavarmentes lesz a téli közlekedés, s még csak azt sem mondhatjuk, hogy megfelelően felkészültünk az elemek leküzdésére. Nem szabad többet ígérni annál, ami van. Azok, akik hisznek az ígéretekben, elbizakodnak. Természetesen a sok baleset nemcsak az ígéreteknek és az elbizakodásnak, hanem a fi; gyelmetlenségnek és az ilyenkor kötelező fokozott óvatosság elmulasztásának tudható be. A NYÍREGYHÁZI IKSZV FELKÉSZÜLTSÉGE is kevésnek bizonyult. A nyíregyházi utcák — a zebrák is — síkosak. Az elmúlt napokban számos könnyű és néhány kéz-, vagy lábtöréses baleset történt a megye- székhely utcáin, járdáin. A város lakossága sem tette meg a szükséges intézkedéseket a síkosság ellen: kevés járdán láttunk hamut, vagy sót. Pedig rendelet írja elő, hogy a háztulajdonosoknak kötelességük a portájuk előtti járdát tisztán tartani a hótól és a jégtől. Aki ennek a kötelezettségnek nem tesz eleget, az szabálysértés címén megbüntethető. Kár, hogy a rendeletet még kevesen ismerik és még kevesebben tartják meg. Megyénk vasutas dolgozói ezen a télen még nem vizsgáztak a közvélemény előtt. Az elmúlt tél előtt a vasút vezetői nem fukarkodtak az ígéretekkel (a mostani tél előtt sem), a hosszú és mindenre kiterjedő felkészülésről tájékoztatták az_ olvasókat és az utasokat. Tavaly Trnegfe' gyakori vöít' a fűtetlen kocsi, s olyan nap is volt, amikor csak egy vonat indult Nyíregyházáról Mátészalkára. Mert még a nyíregyházi váltókra sem szerelték fel a hóolvasztó berendezést, mert még Nyíregyházán is csak kis teljesítményű, korszerűtlen hóeke van. A lapáttal és seprűvel felszerelt vasutasok lelkesedése, erőfeszítése ma már kevés... KORSZERŰBB TECHNIKA kell a vasútra és a közútra. Télen, az akadozó közlekedés miatt sokan késve érkeznek munkahelyükre, a síkosságból eredő kár is jelentős. A közlekedés miatt kiesett munkaórák és a baleseti károk értékét érdemes lenne a tél ellen való védekezés korszerűsítésére fordítani. Mert a jelenlegi technikai felszerelések mellett a legtöbb nyilatkozat a hozzáértők előtt hihetetlenül hangzik. Szerényebb nyilatkozatok és modernebb gépek kellenek ahhoz, hogy a tél ellen igazán fel tudjuk venni a harcot. Nabradi Lajos Gondos felmérés bizonyítja, hogy a szatmár-be- regi területen — a fehér- gyarmati, mátészalkai, vásá- rosnaményi járásokban — általában, de a termelőszövetkezetekben is nagy az állatsűrűség. A szarvasmarhalétszám — például — országos átlagban évek óta csökkenő tendenciát mutat, ezzel szemben Szatmár-Be- regben 1966 óta 8—9 százalékos az emelkedés. Várható a további gyarapodás is, hiszen 12 termelőszövetkezetben lényegében már készek az új szakosított tehenészeti telepek (kettő üzemel is), összesen 4000 te- hénférőhellyeL Jó típus — de... A sertéslétszám — azon belül az anyakocák száma — se alacsony, közösben és háztájiban egyaránt szívesen foglalkoznak a tsz-ta- gok sertéshizlalással. A korszerűségi szint azonban messze elmarad a kívánalmaktól és a lehetőségektől. A termelőszövetkezetek is csak az utóbbi években kezdtek szakosított sertéstenyésztő és hizlaló telepeket építeni, egyelőre öt helyen. Ezek közül három: a vá- sárosnaményi, a fehérgyarmati és a mátészalkai közös vállalkozás, összesen 22 tsz társulásával. (Vásárosba-" mény 12 tsz. Fehérgyarmat 8 tsz, Mátészalka 2 tsz.) Az öt telepen 2200 kocaférőhely és 20 670 hízóférőhely lesz. A tervezett évi hízókibocsátás összesen 41 200 darab. A különböző teleptípusokról csak annyit, hogy lényegében mindegyik jó, kor- ,‘sZé'rű is” dé egyik se mentes a hibáktól. Ezek azonban változó módon, de mindig konkrét gyakorlati problémaként jelentkeznék. Az öt telep közül kettő — a vásárosnaményi és a nagyecsedi — már több, mint egy éve üzemel. A mátészalkai telep benépesítése, az üzemelés beindítása már elkezdődött. Külső és belső okok Két telep gyakorlata tevékenységéből lehet már üzemelési tapasztalatokat összegezni. A többiek esetében tervezési és kivitelezési tapasztalatok vannak — meglehetősen kedvezőtlenek. A tervezett beruházási költségekből szinte sehol sem lehet a telepet megépíteni, mert a tervezők mindig a reálisnál kisebb bekerülési költségeket kalkulálnak. Gyakran változik (emelkedik) az építőanyagok és a technológiai berendezések ára is. S ezek mind olyan okok, amelyekről az építtetők — a tsz-ek — nem tehetnek. A továbbiakban aztán — üzemelés közben — az üzemelési költségek is meghaladják a tervezettet, mert nem lehet biztosítani az optimális termelési paramétereket. Ennek azonban egyéb okai is vannak. Az üzemen kívüli okok közé tartoznak a technológiai rendszerek eredeti hibái. Ezt súlyosbítják a kivitelezési hibák. Nem jó a sertésfajták genetikai képessége, alacsony a fialási átlag. Nagyon gyakori a berendezések meghibásodása, ráadásul ezekhez nagyon nehéz alkatrészt szerezni. A ventillátorok teljesítménye nem felel meg a követelményeknek, a szellőzőberendezések a villanymotorok hibái miatt hiányosan működnék. így nem lehet az optimális belső kiimát biztosítani. Az etetési technológiai berendezések ritkán működnek, emiatt a takarmány kiadagolása kézzel történik. A takarmánybehordó szerkezet alkatrészei hamar elkopnak, a behordólánc gyakran elszakad. Az értékesítési lehetőséggel is bajok vannak. Nehéz — például — a sonkasüldőt értékesíteni, más esetekben a hízott sertést tovább kell etetni, mert a megyei állat- forgalmi és húsipari vállalat késve veszi át. Minőség, adagolás Nagy gondot okoz a jó minőségű táptakarmányok folyamatos biztosítása is. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat által gyártott tápok minősége gyakran és erősen kifogásolható. A tápok minőségi hibái miatt gyakori a gyomor- és bélgyulladás. Nincs a technológiai berendezéseknek megfelelő granulátum. A kapható granulátumok nem eléggé szilárdak, emiatt porosodnak, a takarmányveszteség nagy és a poros granulátum szilikózis megbetegedéseket is okoz. A táook fehérjetartalma 15—20 százalékot is ingadozik. Az üzemén belüli okok — T Özjáratban H armincéves korára robusztus, tagbaszakadt férfivá izmosodott. Feles fpldben dolgozott. A tanya falát messziről hozott felesége mindig vakító fehérre meszelte kívül, belül. Húzták az igát... A tanyasi ember nem ivott. -Egyetlen szenvedélye volt — a vadászat. Ismerte a vadak szokásait, tudta, melyik hol fekszik, mikor indul el élelmet keresni. Tudta, hány őzcsapat jár ki az erdőből a mezőre, ismerte őket egytől egyig. Tudta azt is, hogy az egyik csapatban van egy fiatal, de sánta bak. Azt akarta kilőni. Már ötödik hajnala ment rá. Két csapat is kijött, bak mindegyikben volt, de a sántát nem tudta puskavégre kapni. Elfogyott a türelme is, meg a szükség is hajtotta. Hatodik nap azzal az elhatározással ült le a fasorban -gyík árokpart} leshelyére, hogy amelyik bak közelébe kerül, assfc kilövi. Alig kezdett pitymallani, csörtetést hallott. Mozdulatlan szoborrá merevedett. Tőle két lépésre szöktek át az árkon az őzek. A határban nőtt, s vadhoz szokott ember nyugalmával szemlélte a szürkületben az állatok körvonalait, A bakot nem ismerte fel. Várta, hogy pirkadjon jobban. Az állatok nyugodtan legelésztek. Puskája egyik csöve golyóval, másik nagyszemű sréttel volt töltve. Most azonban hirtelen a közelben kutyacsaholás töltötte be a végtelennek tűnő csendet. Gondolkodásra nem maradt ideje, azonnal cselekednie kellett. Vagy kilövi a legközelebbi állatot, vagy zsákmány nélkül tér haza. A kutya másodszor is csaholt, valószínű nyulat kergetett. Az őzek az első hangra szoborrá meredtek. Aki ismeri ezt a szoborrá meredést, az azt is tudj a,’hogy ez a pillanat elég ahhoz, hogy a következő másodpercben már mint kilőtt nyilak, égy repüljenek a vadak a biztonságot nyújtó erdő belseje felé. t Vállhoz is emelte fegyverét, célzott és lőtt. Mire a kutya a másodikat csahintotta, már a dörrenés visszhangja hallatszott csak. Mire ez is elült, indult a lőtt állat irányába. A váratlan csaholás, a gyors cselekedet viszont úgy látszik kissé megzavarta végtelen nyugalmát, biztos kezét, mert a vad nem maradt ott, hanem előre- előre bukva megindult a többi után. .Azt látta, még egyszer lőni már felesleges lenne, meg egy lövés zaja is felveri a határt, a második meg már egyenesen áruló lehet, mert akkor már a kerülők, meg egyes tanyalakók is felébrednek, és a lövés pontos irányát meg tudják mondani. Nem volt mit tenni, követni kellett a sebzett állatot. Futása gyenge volt, bukdácsoló, sőt négyszáz méter után teljesen összerogyott. Ekkor már a grófi földön voltak mind a ketten. A tanyasi embernek nem volt tétovázni való ideje. Az állat fejét lenyomta a földre, nehéz testével rátérdelt az oldalbordájára, gyors, ügyes mozdulattal elővette speciális, maga készítette vadásácését, gyakorlott döféssel mártotta bele az állat szügyébe. ' Most vette észre, hogy nem bakot, hanem sutát ejtett. Első pillanatban ez belesajgott, de azt is tudta, hogy sajnálkozásra most nincs idő. Berugdosta földdel a kifolyt vért. Könnyedén hátára ka- nyarította a zsákba dugott őzet és elindult a fasorra. Gyors léptekkel vágott neki a harmatos útnak. Az árokparton taposott ösvény volt. Azon ment. Még arra is vigyázott, hogy a harmatot se verje le lábával, hogy az se árulkodhasson. Lovához érve a zsákot levette válláról, feltette a ló hátára. Gyors mozdulattal maga is felült a lóra és ügetve folytatta útját. Mire beért a tanya udvarába, már megvirradt. Gyorsan dolgozott. A szín egyik gerendájában a szegre akasztotta az őzet. Az állat még meleg volt. Vette éles kését és a két belső combon már fjei is metszette a bőrt, majd végig a hasalján. Különleges, őseitől örökölt, maga is alakított pácolási eljárással a hat darabra vágott őzet főzte, pácolta az üstben. Mice a napa fasor Jgfc emelkedett, teljesen készen volt. A pácolt húst egy tepsibe helyezte — közben jóízű falatokat gyűrt le a torkán — és elindult vele a szalmakazal alatt rejtett vermébe. Ide vitte a bőrt is. Húst csak annyit hagyott kint. hogy a felesége is jól lakjon. Mire a faluból érkező első szekér távoli zörgését meghallotta, ő már a harmadikat kerülte. Tengerit huzatott. De bizony bármilyen korán kelt is, és bármilyen gyorsan dolgozott is, mire a früstök ideje lejárt, a csendőrjárőr belovagolt a tanyába. A két csendőr le se szállt a lóról, úgy adták az utasítást. Kakastolluk csak úgy berzenkedett. — A puskáját hozza ide. A tanyasi ember félős fél- szegen ment be a kamarába a puskáért. Férfiasán lépett ki vele a kamarából és úgy nyújtotta oda a szakaszvezetőnek. Az hozzáértéssel nézte végig a puskát, agyától a cső végéig, lehajtotta és azután beleszagolt. — Ezt ma már kilőtte. Mit lőtt? — Nem lőttem én ki kévéin, szubjektív tényezők — ugyanúgy „hozzájárulnak" a veszteséges termeléshez, mint a mái említett üzemen kívüli okok. Az üzemelési technológiát — különösen az állategészségügyi követelményeket — nem tartják be hiánytalanul. Gyakori a takarmányozás változtatása és nem tartják be a fokozatosságot, ha egyik takarmányféléről másikra térnek át. Az adagokat is gyakran változtatják. Mind- ez azzal is összefügg, hogy nincs elegendő és megfelelően képzett szakmunkás, erről az üzemek vezetői nem gondoskodtak. Nagy ellentmondás aszat- már-beregi vidéken, hogy a sűrű állatállományhoz nincs megfelelő takarmánybázis* kicsi a takarmánytermő terület, alacsonyak a hozamok, a takarmánytermesztés nincs korszerűsítve, szakosítva. A szakosított állattenyésztő telepek tulajdonosai szinte •sehol sem alapozták meg fejlesztési tervüket a korszerű és intenzív takarmánytermesztéssel. A sertéstenyésztő telepek mellett egyelőre sehol sincs megfelelő kukoricatermesztő — zárt rendszerű, szakosított — bázis. Emiatt ké nytelenek drága takarmányt vásárolni, ami rontja a termelés jövedelmezőségét. Kialakítani a feltételeket Az eddigi tapasztalatok —* az országos tapasztalatok is — azt bizonyítják, sürgősen intézkedni kell, hogy a jelenlegi kedvezőtlen helyiét megvétózzon. Az eredményes termelés — üzemeltetés — érdekében szükséges a telepek benépesítése jó genetikai képességű kocákkal. Szigorúan be kell tartani a technológiai előírásokat és az állategészségügyi követelményeket. M-« kell teremteni a saját takarmánybázist, elsősorban a kukoricatermesztés fejlesztésével, szakosításával. Ennek érdekében már történtek is intézkedések. Szükséges azonban a telepeken dolgozó emberek továbbképzése. vagy átképzése is, nem utolsósorban a megfelelő szakmai irányítás biztosítása. Amíg a szakosított sertéstenyésztő és hizlaló telepek üzemeltetésének e feltételei* ki nem alakítják — aligha lesz a telepeken eredményes, nyereséges termelés. Szendrei József — Vegye le a jobb csizmáját, adja ide. A tanyasi ember engedelmesen húzta le csizmáját, féüábon ugrott kettőt, s oda nyújtotta a lábbelit a szakaszvezetőnek, Az térdével a nyereghez szorította és talpára mérte a madzagot. A méret pászolt, — Na jó. Mutassa a lova nyomát. — Ott van, kérem. — Na, hát ez az, ennek a patájáról hiányzik a sarok- vas. — Az én lovam? De kérem alázattal... — Végeztünk! Szedje a puskáját és menjen előttünk. — Hadd menjek be köszönni. — Nem lehet. Hívja ide az asszonyt.... Egy perc múlva hátán a puskával a tanyasi ember elindult. A lovas csendőrök előtt. Néha kocogni kénysze- rí tették. Mire az őrsre értefe, elfogyott minden ereje. Egy hét múlva engedtek szabadon. Dolgozni nem tudott, de annyi ereje maradt, hogy még aznap kirakott tát hurkot. Hármat őzjáratba. Sigér IfiMW
