Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
WfS. Január 3. K^ET-wyr»TAnonszA<9 *. dtaeH helyCkbe találtak Tarpai változások Jegyzetek: Gépekkel — korszerűbben Megtartották — mint már hírt adtunk róla — évzáró küldöttgyűlésüket a Tisza menti termelőszövetkezetek, ötvennégy mezőgazdasági termelőszövetkezet, tizenöt szakszövetkezet és egy halászati szövetkezet együttes mérlegvonása az 1972-es évi munkáról betekintést nyújt Tiszavasváritól Kisváráéig Szabolcs egy jelentős területének mezőgazdasági problémáira, sikereire. A szövetség vezetői idén sokat foglalkoztak termelésfejlesztési és gazdálkodási kérdésekkel. Behatóan tanulmányozták a társulások tevékenységét, a termelőszövetkezeti gazdálkodás hatékonyságát elemezték. Munkájuk javulásában érezhető, hogy a szövetség munkatársai között már szép számmal találhatóik fiatal agrárvégzettségü szakemberek. A bizottságok közül elsőként az önkormányzati bizottságot említette a jelentés. Nem kis részben segítő munkájának köszönhető, hogy ma már 177 brigád küzd a szövetség üzemeiben a megtisztelő címért, tagjaik szárna 3516, köztük 46 női és 11 ifjú- 6ági brigád. Nagy a tanulási kedv is. Az eddigi 12 elnökön kívül idén további hat fejezi be továbbképzését, ezenkívül öt állattenyésztési agronómus, 56 ellenőrző bizottsági elnök, 24 gépcsoportvezető, 11 főkönyvelő és 14 agro- oómus. Bővül a szakmunkások köre is. A munkaversenyben élenjáróként említette meg az elnöki beszámoló a kisvárdai Rákóczi, a mándoki Uj Elet, a nyíregyházi Ságvári, a pátrohai Zöld Mező és a rakamazi Győzelem Termelőszövetkezetet, külön kiemelve a mándoki és rakamazi szövetkezetek női brigádjainak kiváló munkáját. A továbbiakban a gépesítés helyzetével foglalkozott a referátum. „Ilyen sürgetően még soha nem jelentkezett a mezőgazdaság gépesítésének szükségessége. Nem sokáig tartható már az az állapot, hogy a kukorica betakarítása ötven napig tartson. Elkezdtük szeptemberben és befejeztük november végén. Ha októberben több lett volna az eső, mekkora veszteség lett volna! De ami érvényes a kukoricára, több növényre is vonatkozik. Fokozni és általánossá kell tenni a cukorrépa gépi művelését, a kertészeti kultúrák, a dohánytermesztés gépesítését. Szövetkezeteink ez év novemberéig húszmillióval kevesebbet fordítottak gépvásárlásra, mint az előző év hasonló időszakában. Viszont 18 millióval többet költöttek gépalkatrészekre. Ez azt jelenti, hogy gépparkunk elöregedik.” Ahol állattenyésztő telepek miatt nincsenek anyagi források, ott több Intézkedés is gondoskodik a pénzügyi egyensúly helyreállításáról. De intő jel mindez arra, hogy nagyobb beruházáshoz csak ott kezdjünk hozzá, ahol erőltetés nélkül biztosítható a saját erő. A következő éveket inkább a meglévő telepek megerősítésére kell fordítani, mint újak kezdésére. És javítani szükséges a takarmánytermesztést, beleértve annak gépesítését is. A lucerna átlaghozama egy helyben topog. A gépi kaszálás aránya még mindig csak 57 százalék. Csökken a dohány és burgonya területe. Az új burgonyafajták elterjedését siettetni kell. Gesztelyi Nagy Zoltán Létszámemelés nélkül Az alapanyagigényes iparágakban — mint a nyírbátori növényolajgyár is — egyre inkább gondot okoz a szállítás. Különösen nagy költségeket igényel a belső anyagmozgatás. mert hiányzik a megfelelő gépesítés, s az élő munkaerő hovatovább egyre drágább lesz. Bár a beruházás is tetemes befektetéssel jár, de hosszú távon mégis gazdaságos. Ilyen megfontolás és a kapacitás további növelése játszik közre abban, hogy a Növényolaj és Mosószergyártó Vállalat ■nyírbátori növényolajgyárában az utóbbi mellett döntöttek. Tavaly volt olyan nap, amikor 600 tonna napraforgómagot is kellett fogadni. Ugyanakkor a növényolaj gyártásnál a napi őt ven tonnáról hatvan tónnára, a naprafor- godaránál 45-ről 55 tonnára növekedett a termelés. Mosószernél is a napi 30-ról 50 tonnára nőtt a kapacitás,, a takarmányzsírnál 15-ről 25-re, s még a gyertyakészítésnél je van egytonnás növekedés. Az anyagmozgatással jelenleg a létszám 20—25 százaléka, mintegy nyolcvan ember foglalkozik. Ha a kapacitásnöveléssel járó többlet anyagmozgatást továbbra is élőmunka-ráfordítással oldanák meg, ez semmiképpen nem lenne gazdaságos, hiszen akkora létszámnövelést kellene végrehajtani, hogy az feltétlenül a jövedelmezőség rovására menne. Másrészt is cél azonban a nehéz fizikai munkával járó anyagmozgatás gépesítése, a dolgozók munkaerejének kímélése. Bár a gyár eddig is jelentős összegeket áldozott a belső anyagmozgatás gépesítésére, a lehetőségek még mindig nincsenek kellően kihasználva. A meglévő villamos és robbanómotoros targoncák mellé például további hidraulikus, kézi targoncákat is lehel beállítani. Géplapátokat alkalmaztak már korábban a szén kirakásához, de ez a nap raíorgómaghoz is sikeresen alkalmazható. Sok lehetőség rejlik még az Országos Szállítási Tanács által biztosított anyagi lehetőségben is, amelyet a vállalati hozzájárulás révén lehet igénybe venni. A terv lényegesebb része az, hogy az alapanyag-szállítóikat is meggyőzzék; térjenek rá a konténeres, raklapos szállításra, illetve ezt alkalmazzák a fogadóvállalatok is. Ha ez sikerülne, szinte ugrásszerű fejlődést lehetne elérni a szállítás gépesítésében, a belső anyagmozgatásban, amely végső soron nemcsak a vállalatnak, hanem a partnereknek is előnyt jelentene. Lényegében a jelenleg szállítással foglalkoztatott dolgozók egy jelentős részét Is át lehetne csoportosítani más munkaterületre. A gyárban már a javaslattervezeten dolgoznak, amelynek alapján a szállítás és belső anyagmozgatás rekonstrukcióját el lehet kezdeni. Ezt megelőzően két, műszaki fejlesztéssel foglalkozó dolgozó több, főleg rokonszakmás vállalatot látogatott meg tapasztalatgyűjtés céljából. Többek között Záhonyban Is jártak, ahol a darabos, ömlesztett és a darabárus anyagok rakodását tanulmányozták. A zömében jövőre megvalósításra kerülő terv során olyan fontos gazdaságpolitikai éma megvalósításához láttak hozzá a nyírbátori növényolajgyárban, amelynek kihatása népgazdasági szinten is jelentkezik majd. A tervbe vett korszerűsítésekkel ugyanis már az előzetes felmérések szerint is milliós nagyságrendű megtakarítás érhető el. Ez egyrészt a belső anyagmozgatás megkönnyi- lésében, a vagonok, egyéb járművek gyors ki-berakásában, másrészt a minőség megóvásában, az élőmunka-ráfordítás csökkenésében jelentkezik majd. Végső soron egy nem is annyira „rejtett”, mint inkább eddig kissé elhanyagolt, de annál inkább másutt is nagyobb figyelmet érdemlő terület ..karbantartása” kezdődik meg ezúttal Nyírbátorban. Tóth Árpád Fekete Sándor: Petőfi élete 12. Elvittelek volna, mint nap a harmatot. Mint az esti szellő a rózsalevelet, De most, mint a nyílvesszővel a zaklatott Megsebzett oroszlán, úgy megyek el veled1 Júlia, érthetően, nem szökve szeretett volna távozni a szülői házból. Az ostromolt apa időt akart nyerni, egy hét haladékot kért, de alighogy a költő kitette a lábát. levélben ismét visszautasította a kellemetlen kérőt. Május 25-én Petőfi ünneplőbe vágta magát, s ismét megjelent Szendreyék- nél. komor engesztelhetetlenséggel követelve a leányt. Az apa válaszút elé állította lányát: ha kitart, a költő mellett, ám legyen. de »mennyiben akarata ellenére megy férjhez, nem kap hozományt, válasszon — vagy apja, vagy a kérő. Mindenki tudja, hogyan döntött Júlia. Már annak idején is, hamarosan megtudta az egész ország, mert Petőfi már másnapi Úti levelében közhírré tette: „Dicső, dicső leány! — Kettő között kellett választania: szülei és köztem. Engemel választott...” Megesett már persze a világtörténelemben, hogy egy szerelmes leány ilyen döntésre kényszerült. De Júlia helyzete azért mégsem mindennapi volt., nem egyszerűién szülei és szerelme között kellett választania. Az egyik oldalon, a szülők mellett a vidéki élet unalma várta, a másikon dicsőség és regényes élet. Innen nézve, nem is lehet vitás, merre hajlik a mérleg nyelve. De a dolgot máshonnan is kell nézni, s ha Júlia erre nem gondolt volna, aggódó szülei bőven felvilágosíthatták arról. hogy Petőfi nemcsak híres és sokak által becsült költő, hanem bohém is. csa- podár is... Sőt... forradalmár is... Mi lesz az ilyen emberből? Hisz az, ilyen mellett a nyomor, a börtön a legkevesebb, amire el kell készülni. Ha Júlia mindezt meggondolta, és meg kellett gondolnia, akkor megérthetjük, miért áradozik a költő a „dicső, dicső leány”-ról. Az öröm annyiban volt korai, hogy a Júlia makacsságától megdöbbenő szülők még mindig nem véglegesen adták fel a csatát. Az esküvőt 1847. szeptember 8- *ra tűzték ki, abban az ön- ! magát leleplező reménykedésben. „hátha történik va- j lami addig”. A szerelmesek- \nek ezalatt még találkozniuk sem szabad, legfeljebb Jevélileg”. Mit tehet a költő, ha szerelmes, ha állása sincs és várnia kell az annyira áhított szeptemberi napig? Utazik, mint egyébként, is szokta, ennél kisebb okok nélkül is. Petőfi tehát barangolt Régen, több mint tíz esztendővel ezelőtt jártam utoljára Tarpán, abban az időben, amikor a nagy szövet- kezet még csak alakult. Abból az időből emlékeztem Szűcs Bertalanra és a fiaira is, de éppen csak annyira, hogy együtt léptek be a termelőszövetkezetbe. Érdeklő- désemre, hogy megvannak-e még? — Faggyas Jenó tsz- elnök és Esze Gábor elnökhelyettes szinte egyszerre válaszoltak, hogy: — Meg-meg! Sőt, a legjobb munkások közé tartoznak valamennyien, bár az öreg már beteg. De a két fia és a vője páratlan szorgalommal dolgozik, ráadásul ugyanott dolgoznak ma is, ahol a belépéskor kezdték: az állattenyésztésben. Kálmán, a nagyobb fiú hízómarhákat gondoz, Berti, a kisebb fiú teheneket, a vő meg — Bihari István — ta- karmányos. Berti bácsi, az öreg is állattenyésztő volt, amíg meg nem betegedett, később meg őr lett, s ma nyugdíjas. Valamennyien jól vaunak A Kölcsey utca elején lakik Szűcs Bertalan bácsi, ré- gies, de takaros kis házban, immár csak kettesben a feleségével, Boriska nénivel. Egyikőjüket se találtuk otthon. Körülnéztünk a ren- dezett udvaron, amely nem nagy, de annál jobban látszik rajta, hogy szerető gazda gondozza. Helyén van ott minden és méltóságos tisztaság uralja az egész telket. Igaz is az, hogy minden udvar bemutatja a gazdáját. Már kijöttünk a kapun, el akartunk menni, amikor a járdán közeledve észrevettük Berti bácsit. Még mindig magas, legényesén egyenes termetű, de a levegőt már egyre nehezebben szedi. Hárorrf ' Jíi?és' szódavizes ’ üveget lóbált Berti bácsi és lassan lépkedett. Esze Gábor megkérdezte tőle:. — Mi az, öreg cimbora, nincs szódavíz? — Nincs, vigye el az ördög. Minden elfogy az ünnepek miatt. Bementünk a lakásba, amely két szoba,’ konyha és kamra. Berti bácsi 1949-ben, két évvel azután építette, hogy hazaiért a fogságból. Takaros kis ház, benne régies, de csinos bútorok, meg éppen úgy rend, tisztaság, mint az udvaron. Ez azonban már a háziasszony mű- ve és tükre. — Hát Boriska hol van? — kérdezte Esze Gábor. — A vömnél, mármint a lányunknál... Holnap disznót vágnak, ma este csinálják a csigát a leveshez. Oda akarta vinni a szódavizet is még egy kicsit a „környékén”. ide értve még Szalon- tát is, ahol Aranyt látogatta meg, azután június közepén visszatért Pestre. Itt, már a családfői kötelmekre gondolva, eddig írt összes költeményeit eladta egy kiadónak, azután július elsején nekivágott 1847-es második, még nagyobb útjának: Felsö-Magyarországon át Erdődig. A kerülő oly nagy. mint amilyen hosszadalmas harcot követelt Júlia meghódítása. Az utazásról gyönyörű lapokat olvashatunk az Úti levelekben, a reformkori magyar próza legszebb és ma is legelőbb alkotásában. Nekünk itt a végcélra kell szorítkoznunk. Egy évvel első találkozásuk után, 1847. szeptember nyolcadikán, a kora reggeli órákban tartotta esküvőjét Petőfi és Júlia. Szendrey Ignác komor gőggel távol maradt, Petőfi keserű kacajjal hajtatott el. A kocsi egyik kereke eltört. Az ifjú házasok első éjszakájukat egy fogadóban töltötték. Maga a költő számolt be erről is, kópés mosollyal. „...házasságom első éjét a fogadóban! nem hiába *a borhoz, de nincs, vigye el az ördög. — Hogy vannak a gyerekek, a fiúk, a lány, meg a vő? — kérdeztem most máién is. — Jól vannak — felelte Berti bácsi. — Hála istennek, valamennyien nagyon jól vannak. Háza is van már mindegyiknek.' — Hallom, ott dolgoznak most is, az állattenyésztésben, ahol a tsz-alakuláskor kezdték. — Ott-ott. Nagyon szeretik az állattenyésztést. De szeretik azok a többi munkát is, mindent a közösben, a növénytermesztésben is dolgoznak, ha kell, de már egyre inkább nem kell. Ma- holnap a kapa se kell, mindent elintéz a vegyszer. — Hány éves, Berti bácsi ? — Hatvanöt leszek márciusban. — Mióta beteg? — Hét éve, de eleinte nem törődtem a betegséggel. Dolgoztam tovább. Csak három éve, hogy leszázalékoltak. — Mennyi a nyugdíj? — Nem sok, 614 forint havonta, de ha a régi világ lenne, még ezt se kapnám. Felfordulhatnék akármikor, mert még orvosra, meg patikára se telne... S már vissza is kanyarodtunk a régi világba, mert annak, aki szegényemberként élt benne, sohasem múlik el a régi világ keserűsége. Márpedig Szűcs Bertalan éppen elég keserűséget kapott a régi világból. Már az édesapjának is keserű volt a sorsa. — Magának hogyan sikerült az élet? Nem akartak elmenni — Sokáig sehogy se. 1929- ben erőszakkal besoroztak katonának. Akkor nem volt szabad sorkatonákat tartani, mégis tartottak, ette volna meg a fene a fajtájukat. Jött az Antant-bizottság ellenőrizni, minket meg kizavartak a határba, nehogy megmondjuk, hogy sorozott katonák vagyunk... Úgy bizony . .. összesen tizenegyszer voltam én katona, legutoljára, a fogsággal együtt négy évig egyhuzamban. Úgy képzelje el, hogy egyetlen gyermekem születésénél se lehettem itthon, mindig katona voltam. így aztán mi sikerülhetett volna ? — Földje mennyi volt? — Négy hold, a juttatással. De nagyon kevés volt, nem lehetett abból biztonságosan megélni. Amellett én még napszámra jártam, meg részes aratást vállaltam a módosabb gazdáktól. De én mindig csak itthon dolgoztam. És a fiaim is. Azok se akartak elmenni soha. Mi nagyon szeretjük a jószágot. gyök a csárdák költője.” Petőfi megkérte Teleld grófot, adja át a mézeshetekre koltói kastélyát, amit a „vad gróf” meg is tett, barátságból is, meg talán azért is, mert tudta már, hogy ami e még mindig csak huszonnégy éves költő körül történik, az már történelem és a magyar utókor örök része. Verset írni a szerelemről, mindennapos dolog. A házasságról lírázni — ez már ritkább. De az egészen egyedülálló volt akkoriban, hogy Petőfi a versek mellett még nyilvános úti levelekben is ország-világnak számolt be mézesheteiről: „...hazugság, amit tartanak közönségesen, hogy a házasságban megszűnik a szerelőn. Én most is oly forrón, oly lángolón szeretem feleségemet, mint hajdanában nőtlen koromban, pedig már egy hét múlva két hete lesz, hogy megházasodtam...” Mint az idézetből is látszik, a feszültséget, az izgalmakat a boldog derű és könnyed vidámság időszaka követte. Az oroszlán, ha nem is megszöktette, de szinte elrabolta Júliát, mint a nyílvesszőt. Meg És mi sohasem voltunk munka nélkül. Én és a fiaim mindig kaptunk munkát itthon is, mert mi nagjma szeretünk dolgozni, megkérdezheti bárkitől. Esze Gábor tsz-elnökhe- lyettes bólogat, hogy így igaz. — Mi egyből a helyünlcre találtunk a közösben is. Csak az a baj, hogy én már kibetegedten*. belőle. Nyáron még csak-csak. ezt-azt, a könnyebb munkákat megcsinálom, de az őszi és a téli időben semmit se bírok. Van három növenclékbikám. Azokat is eladom. Nem bí- rok már velük. — És a fiúk, meg a vő mennyit keresnek a tsz-ben? — Havi átlagban megvan a kétezer-ötszáz, néha több is . . . No meg a takarmány a háztáji jószágnak. Az is nagy érték. És a háztáji föld. Az is jól terem. Meg dolgoznak a menyeim is, azok is jó dolgos asszonyok ... És aki ma dolgozik, az már nem lehet szegény- ember . . . — Nincs is Tarpán szegényember? — Hááát — húzta a szó% Berti bácsi. — Nem tudom. Néhány talán akad. De alá ma szegény — az csakis a maga szegénye, mert vagy dolgozni nem szeret, vagy iszik. Tévé, presszó, betonút — Hát unokák, vannak-e? — Meghiszem azt! Mégpedig négy fiú! De lány egy se. Pedig nagyon jó lenne m g egy-két lány is. Meri nekik: jó, a gyerekeknek. Értékes időben születtek. Ha dolgoznak és tisztességes emberek lesznek, csak jó sors várhat rájuk ... Mert elegendő csata körülnézni ebben a faluban is. Minden megváltozott. A munka nehezét gépek vég- ziifc, Az utcák este is fényesek. Régen? Amikor még én gyermek voltam, olyan sötét volt ilyenkor, decemberben, hogy féltem kimenni az udvarra. Hát még az utcára ... Meg sár volt. Irgalmatlanul nagy sár. Most meg járda, betonút, csatornázás, televízió, presszó, meg minden. Beszélgettünk még másról is. De leginkább a múltról és a jelenről. A jövőről nem szóltunk, pedig új esztendőbe készült fordulni az idő. Megkérdeztem hát Szűcs Berti bácsitól: mi lenne jó az új esztendőben, mit szeretne legjobban? — Hááát — húzta megint a szót. — Jó lenne egy kicsivel több nyugdíj. De legjobb lenne, ha nem lennék beteg. Akkor minden igazi« a lehető legjobb lenne Szendrei — t lehetett pihenni. Petőfinél« talán eszébe jutott az az oroszlános vers, melyet fentebb idéztünk, s most folytatta a képet : Nyugszom én fáradt oroszlán Feleségem kebelén. Mielőtt a történelem örökre kiragadná e boldogságából^ vessünk egy pillantást az oroszlán utolsó nyugodt fészkére... Pesten egy háromszobás lakást béreltek, az egyiket Jókai Mórnak adták át. Hihetünk hát Jókainak, aki szemtanúként így festi le a három szobát: „Az egyik volt az enyim, a középső a közös étkező, túl rajta a harmadik, az volt Petőfiék lakása; író-, háló- és elfogadó szoba egyben. Szerény bútorzat; a legbecsesebb a könyvtár: csupa díszkiadású művek, Béranger, Hugo Victor, Heine költeményei; a Girondisták története Lamartinetől, Shakespeare angolul, Ossian, Byron és Shelley. Falain körül reme!« kőrajzú arckép« a francia forradalom kiváló alakjainak... Ez veit az egyedüli fényűzése«.” ÍOMbrtafcMA
