Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-05 / 3. szám

sinutei te>' Imoj jalzMéíí «L z^e.-an-c. -m**. JLjjTLffii ~ llfyPfí y nRurkSZtTG A siker feltétele AZ ÜZEM- ÉS MUNKA­SZERVEZÉS korszerűsíté­sének fontos része a dol­gozókról való gondoskodás,, munkakörülményeik rend­szeres javítása, egészségvé­delmük biztosítása. A többi között erre hívta fel a fi­gyelmet az MSZMP KB 1971. december 1-i határo­zata. Különösen fontos ez a tsz-ekben, állami gazdasá­gokban, azokon a helyeken, ahol emberek százai dol­goznak egész esztendőben a szabad ég alatt. Vajon mit tesznek ezeknek a dolgo­zóknak az érdekében? Erre kerestük a választ a Ke- mecsei Állami Gazdaságban. Több, mint 5 ezer holdon gazdálkodnak, az évi átla­gos munkáslétszám megha­ladja a 800-at, s ebből a szabadban dolgozik tavasztól télig több, mint félezer em­ber. Traktorosok, növény- termesztők, gyümölcster­mesztők, fametsző lányok és asszonyok százai. Emellett a gazdaságnak több, mint 50 ezer holdas vadrezervátuma van. Itt az élővad-befogás­nál sokszor 80—100 ember dolgozik, s a vadőröknek egész évben munkát ad a vadvédelem és a tenyésztői munka. Vetéstől betakarí­tásig mintegy 120 munkás dolgozik a szántóföldi nö­vénytermesztésben is. Ezekből kitűnik, jelentős a szabadban dolgozók szá­ma. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezeknek több mint a fele nő, nyilvánva­ló, milyen feladatok hárul­nak a gazdaság párt- és gazdasági, szakszervezeti ve­zetésére a munkakörülmé­nyek, az egészségvédelem állandó javítása érdekében. S ez egyáltalán nem lehet közömbös, mert főleg a sza­badban dolgozók százai­nak a munkájától, helytál­lásától függ, milyen gazda­sági eredményeket érhetnek el. NEM KÖNNYŰ EGY OLYAN GAZDASÁGBAN a dolgozókról való gondosko­dás, az üzem- és munkaszer­vezés .korszerűsítése, ame­lyik eléggé szétszórt terüle­ten több, mint 30 kilomé­teres körzetben gazdálkodik, s üzemegységei 13 falu és község határait érintik. Lé­Fekete Sándor: 14. Petőfi, mint tudatos for­radalmár, mint a történelem kiváló ismerője és a Habs­burgok elszánt ellensége, egy pillanatig sem hitt az udvar jóhiszeműségében. Ma már .okmányok bizonyítják, hogy ébben feltétlenül neki volt igaza: ismerjük az aktá­kat, amelyekből kiderül, hogy az udvar csak ideigle­nesen engedett, s várt az al­kalomra, hogy fegyverrel törje le a magyar forradal­mat is. De a mérsékeltek, az egyez­kedésre törekvők nem akar­ták elismerni a forradalmi költő igazát. Politikai had­járat indult az „izgató” ellen — fokozatosan elszigetelő­dött. Ilyen helyzetben kö­vetkezhetett el a nemzet- gyűlési választás. Petőfi kép­viselőnek jelöltette magát, de megbukott: nem tudott udvarolni a tömegeknek és a kiváltságosok csaló eszközö­ket vettek igénybe vele szemben, őt magát erőszak­kal távolították el választói köréből. Mit erőszakkal? Mondjuk ki egyenesen: kis híján agyonverték. Petőfi kétségbeesett harag­jában sem a népet ostoroz­ta. ..hanem ámítóit, félreveze­tőit”: a nép én e’őttem szén* annyival inkább szent, mert gyönge, mint a gyermek. — Dicsértessék a nép neve most nyegében e körzetből jár­nak dolgozni a munkások. Különösen az új gazda­ságirányítási rendszert meg­előző években volt mostoha a szabadban dolgozókról va­ló gondoskodás. Egyáltalán nem voltak munkáspihenők, hiányoztak a tisztálkodási feltételek. Az üzemegysé­gekben hiányoztak a für­dők, zuhanyozók, étkező- helyiségek. De szegényes volt a szabadban dolgozók munka- és védőruha-ellátása is. Egyetlen, 30 személy szállítására alkalmas autó­busszal rendelkeztek. Ezzel képtelenek voltak a sok dolgozót munkába, illetve hazaszállítani. Hiányzott a dolgozók rendszeres egész­ségügyi ellátása, ellenőrzé­se. Ennek az áldatlan álla­potnak megváltoztatására 1968 után folyamatosan ke­rült sor. Sokat áldozott er­re a gazdaság. Először is fürdőket, öltözőket, zuha­nyozókat épített mindhá­rom üzemegységben: Ke­mecsén a központban, Nyír- bogdányban és Donjbrádon. Gondoskodtak jó vízellátás­ról is. A gyümölcsöskertek­ben — amelyek távol van­nak az üzemegységektől — munkáspihenőket létesítet­tek. Ezekre több százezer forintot fordítottak. Ellátták őket étel- és védőital mele­gítésére alkalmas felszere­lésekkel. Bevezették egy ré­szükbe a villanyt, rádiót kaptak a dolgozók, KÜLÖNÖS GONDOT FORDÍTANAK a növényvé­dő szerrel dolgozó munká­sok egészségének védelmére. Azoknak a munkásoknak, akik az üzemegységektől tá­vol dolgoznak, de igénylik az üzemi étkeztetést, biztosítot­ták, hogy meleg ételhez jus­sanak. Az ebédet gépkocsin szállítják nekik. Egyik legjelentősebb vál­tozást eredményezett az üzemorvosi ellátás megol­dása. Az üzemorvos mun­kájához megfelelő feltétele­ket biztosítottak. Van ren­delő, váró, mégfele’ő felsze­relés. Hetenként kétszer van rendelés. Gondoskodik az orvos a gazdaság dolgo­zóinak az előzetes, idősza­kos orvosi vizsgálatáról. és mind örökké!” Cikkek sorozatában tájé­koztatta a közvéleményt, le­leplezte ellenségeit, készült az új választásra. Erre azon­ban nem került sor — az események túlhaladtak a nemzetgyűlési vitákon. A ké­szülődő ellenforradalom és a forradalom összecsapásában mellékessé vált egy helyi vá­lasztási csalás ügye. Petőfi mégis elmondta mindazt, amit a nemzetgyű­lésen nem fejthetett ki: ver­seiben és cikkeiben még he­vesebben ostorozta a kor­mányt. Különösen „az olasz segély” kérdése körül csap­tak össze a legtöbb sebet oko­zó szenvedélyek. Minden tekintetben a köl­tőnek volt igaza, amikor a nemzetgyűlési többséggel szemben újra és újra elvsze­rű következetességgel kiállt az olasz szabadságharc nyílt támogatása mellett és meg­bélyegezte azt a megalkuvó politikát, amely a magyar ön­védelmet összeegyeztethető- nek vélte az olaszok ellen harcoló osztrákok bármily csekély megsegítésével. A világszabadság költőjéhez méltó szavakkal ostorozta ezt a szűk látókörű felfogást: „...ők, kik azért vannak ösz- szeküldve, hogy a magyar nemzetet kiemeljék a régi fertőből, e helyett még egy új gyalázatot csapnak a ké­péhez: megajánlják a segít­séget Austriának Olaszország ellen s ezzel magok zárják be Megállapítja a dolgozók ke­resőképtelenségét, és gon­doskodik arról, hogy a csökkent munkaképességűek a nekik megfelelő munka­körbe kerüljenek. Ellenőrzé­seivel óvja a veszélyeztetett munkakörben dolgozók egészségét. Rendszeresen el­lenőrzi őket. Felvilágosítá­suk érdekében az üzemor­vos üzemegységenként ha­vonta előadásokat tart. Lé­nyegében azóta javult a gazdaság dolgozóinak egész­ségi állapota, amióta üzem­orvos működik. És csök­kent a termelésből kiesett munkanapok száma is. De kevesebb a megbetegedés is. A dolgozók szállításának a megoldásáért sokat tett a gazdaság gazdasági, párt­ós szakszervezeti vezetése. Ez különösen kellemesen érintette a szabadban dol­gozókat. Három autóbuszt vásároltak, s a 13 falut és községet érintve munkásjá­ratokat szerveztek. így a munkások reggelenként pontosan kezdik a munkát, s nem kell gyalogolniok, kerékpározniok, idejében hazakerülnek családjukhoz. Több intézkedést tettek a nehéz fizikai munka köny- nyítésére. A szántóföldi nö­vénytermesztésben csak­nem valamennyi munkát gépesítették. Hasonlóan ol­dották meg a cukorrépa be­takarítását, az alma szállí­tását, rakodását. NÉHÁNY ÉV ALATT GYÖKERES VÁLTOZÁ­SOK történtek a munkások munkakörülményeinek, egészségvédelmének a javí­tásában. Különböző fóru­mokon, párttaggyűléseken, szb-tiléseken, a KlSZ-szer- vezet tanácskozásain rend­szeresen napirenden tartják a dolgozók élet- és munka- körülményeinek állandó ja­vításával kapcsolatos fel­adatokat. Együttesen Igye­keznek a körülményeket to­vább javítani. E figyelmes­ség és gondoskodás eredmé­nyei is, hogy ma már a Kemecsei Állami Gazdaság olyan kiváló törzsgárdával rendelkezik, amelynek dön­tő része volt abban. hogy elnyerték a kiváló vállalat címet. F. K. előttünk az ajtót, melyen Eu­rópa nemesebb nemzeteinek rokonérzelme jött volna be hozzánk”. E halhatatlan sorok nagy­szerűen mutatják, hogyan ér­telmezte a költő a nemzeti és világszabadság egységét. Sokszor volt már példa arra a történelemből, Petőfi előtt és utána is, hogy különben akár jó szándékú politikusok is a nemzeti önérdekre hi­vatkozva nem átallották más nemzetek rovására érvénye­síteni ezt az érdeket. Petőfi örök értékű példát mutatott elvi hajthatatlanságával. Ezen a zaklatott nyáron, szüntelen viták és politikai küzdelmek közepette, se­regnyi más vers és cikk mel­lett élete főművét is megírta: Az apostolt. Szilveszter, a lírai elbeszé­lő költemény hőse, sok vo­násával idézi a költő élet- és jellemrajzát, de nem azonos Petőfivel: a forradalmár új típusát testesítette meg, el­sőként a világirodalomban! Schiller, Balzac, Stendhal, Puskin, Heine, Byron és több kiváló író alkotásaiban talál­kozhatunk lázadókkal, sza­badsághősökkel is, de Szil­veszter eredendően különbö­zik tőlük — ő a hivatásos forradalmár, akinek egész életét egy gyűlölt világrend elleni küzdelem tölti ki, nem ilyen-olyan külső körülmé­nyek teszik a szabadság har­cosává, alkatánál és állhata­tos tanulásban kimunkált meggyőződésénél fogva az emberiség új rendjéért áldoz­za fel magát. A magyar szabadságharc­nak sok vezetője és katonája méltó arra, hogy népünk ke­gyelettel őrizze emlékét, de egy vonatkozásban Petőfi Nagy község kis ügyei Jegyzetek a kölesei falugyűlés vitájáról Hogy válik egy sor kis ügy nagyon is lényeges ía- lupolitikává: ezt példázta a kölesei falugyűlés. Szatmár legészakibb szögletének közlekedési gócpontjában azért is esett minden szó nagyobb súllyal a latba, mert a központi fekvésű község az új tanácsok meg­választásakor már nem há­rom község közös községi tanácsának lesz a szék­helye, mint jelenleg. Sonkád és Fülesd után Kispalád és Botpalád kérését is teljesí­tette az Elnöki Tanács: kö­zös tanácsa lesz az öt falu­nak. És minden bizonnyal a megyei tanács is megadja jövő tavasszal a nagyközsé­gi rangot az öt községből álló népes közösségnek. Nagyobb szervező munkára lesz szükség Erről is beszélt beszámo­lójában Ombodi Károly ta­nácselnök. Jelentését bizo­nyos szerény fordulatokkal fűszerezte. Például, amikor ismertette a választókkal a község nagyobb önállóságát, a leadott hatásköröket és a két társközségben a kiszál- lásos rendszerrel történő ügyintézést, hozzáfűzte, hogy ez új dolog volt, van rajta még finomítani való. Amikor a lakosság társa­dalmi munkában való rész­vételét méltatta (tavaly 90 ezer, idén 87 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek Kölese lakosai), nem felejtette el hozzátenni a maga és tanácstagtársai ne­vében: „Lehet, hogy mi sem tettünk elég sokat e jó ügy érdekében, ezután nagyobb szervező munkára lesz szük­ség”. És — miután ismertet­te a község első fejlesztési terv etc. a megyei tanácstól kapott 18 milliót a vízműre, amihez csak kétmilliót kell hozzátennie az érdekelt köz­ségeknek — így fejezte be jelentését: „Kérem a vá­lasztókat, hogy mellőzzük a hivatalóskodást és családi hangnemben, baráti légkör­ben beszéljük meg közös ügyeinket. Mindjárt az első felszóla­ló, Laposa László evangéli­kus lelkész négy észrevéte­tatták meg, mire képesek a forradalom önvédelméért. Kossuth körül kialakult egy új vezető gárda, amely véget vetett a hónapok óta tartó huzavonának és harcba vitte a nemzetet. Személyes sérelmeit félre­téve, Petőfi is természetesen az elsők között teljesítette kötelességét. 1848. szeptem­ber 24-én, azon a napon, ame­lyen Kossuth elindult legen­dás alföldi toborzó útjára, Petőfi is hadikiküldetésbe ment a Székelyföldre. Még mielőtt elhagyta volna Pestet, az Egyenlőségi Társu­lat nevű forradalmi egyesü­let megbízásából kiáltvány­nyal fordult „Magyarország lakosaihoz”: „... Bánat és harc szól be­lőlünk; olyanok a mi szava­ink. mint amikor a szél bele süvít a félrevert harang zú­gásába. Tűz van. tűz van... nemegy falu, nem egy város, hanem az egész ország ég. Fölharan­gozzuk az egész nemzetet" lével ezt a családias hangot ütötte meg. Méltatta a ta­nács szorgos munkáját, az állandó fejlődést, amivel — mint mondotta — Kölese is eljut nemsokára oda, ahová más községek már eljutot­tak. Ezután egy sor javas­latában kérte a tanácsot, nézzen utána, miért vannak bántó különbségek még mindig falu és város között. Például miért kerül falun 2,30 forintba egy kilowatt áram, amely a városiaknak mindössze 1,50. Hogyan fog­nak a falusi ellátatlan gyer­mekes szülők hozzájutni a felemelt tejárak mellett vál­tozatlan áron beígért csecse-1 mőtejhez? És végül: tíz után érkezik a .»posta a köz­ségbe. Mire a .csomagértesí­tést, sürgős küldeményeket kikézbesítik, dél van. De szombaton délben bezár a posta, nem lehet a rom­landó csomagot kiváltani és a sürgős értesítésekre vála­szolni. Szombaton vagy ko­rábban jöjjön a járat, vagy egy kicsit később zárjanak. Végül: nézzen utána a ta­nács, hogy télen a havat ne csak a magántulajdonosok­kal takaríttassa el a járdá­ról, hanem a közintézmé­nyek előtt is el legyen. Kenyér, lámpa, zsákutca A felszólalások közt ki­emelkedett Hernáczki Fe­rencnek, a község veterán volt tanácselnökének üdvöz­lete a tanácstagokhoz jó munkájukért. De hozzáfűz­te: nem szabad elfelejteni, hogy a felszabadulás óta a község lakosai mennyi fel­adatot megoldottak a saját erejükből. Bontottak, épí­tettek. Ezt a művelődéshá­zat, melyben a falugyűlés most tanácskozik, ezt is a saját kezükkel építették. Hi­ányolja. hogy a falu által felnevelt sok értelmiségi ke­vés társadalmi munkával se­gíti szülőfaluja fejlődését. Ál­talában nem hajlandók, csak sok ezer forintos fizetésért a szükséges terveket elkészíte­ni, megrajzolni. (Mint a ta­nácselnök megjegyezte ké­sőbb, van egy kivétel: Mol­nár Antal, aki teljesen díj­talanul tervezte meg az új tanácsházát.) > Az Élet vagy halál! kezdő ! sorainak hatalmas látomásá­ban Petőfi a harcoló ma­gyarság feledhetetlen jelké­pét teremtette meg: A Kárpátoktul le az Al­Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. A harci bíztatást a pákozdi győzelem sem tette fölösle­gessé. A bizonytalankodó hadvezetés nem tudta kiak­názni a sikert, sőt, a balsze­rencsés schwechati ütközet­ben az osztrákok legyőzték és visszavetették seregeinket. A hátráló honvédség nem tud­ta megvédeni a fővárost, Pest elesett. A kormány Debre­cenbe menekült. A március­sal felívelő forradalom az év •égére mélypontjára zuhant. (Folytatjuk* Sok felszólaló egy-egy ap­róságra figyelmeztetett, le erélyesen. Mandics Láa ló tsz-tag az ismét romló 3- lyi kenyérre. Zavanyil Ká­roly fiatal gépkocsi ve' ;ő arra, hogy a kultűrház elé is kellene egy utcai lám iá, hiszen ott sok kocsi megáll. Takács Gyula a sütőüzem elhanyagolt udvarára, az or­vosi lakás hiányzó kocsi e- járójára, a fiatalok új Béke utcájára, amely zsákutca lett. Igen élénk vita alakult ki az épülő új tiszabecsi át miatt, amelynek a műnk- tai esetleg veszélyeztetik az állatok kihajtását, hiszen arra van a legelő. Még ne­vesebb szócsata élesedett a régen hiányzó kölesei TÜZÉP-telep létesítése bő­rül. A környék községei ek így a fuvar néha drága ob Szekeresről, mint maga a tüzelő, vagy az építőanyag. Felszólalt a falugyűlésen a járási KISZ-bizottság titká­ra, egyben a Hazafias Nép­front járási küldötte, Veszp­rémi László is. Egyebek kö­zött felhívta a figyelmet a község négy fiatal tanács­tagjára, akiket januárban beszámoltatnak munkájuk­ról a KISZ-szervezetek is. Bizonyára igyekeztek. de egészen biztosan meglátszott rajtuk, hogy kezdők a köz­életben. Jó volna, ha ás idősebb tanácstagok segíte­nék őket. Balogh Kálmán, a járási hivatal pénzügyi munkatár­sa egyebek között szóvá tet­te, hogy a sok kérést, kí­vánságot, észrevételt belát­ható időn belül csak úgy lehet teljesíteni, ha a je­lenlegi községfejleszt'-s! hozzájárulást felemelik a mostani 200 forintról leg­alább háromszázra. „Megcsináljuk társadalmi munkában“ Kedves pillanata volt a falugyűlésnek, amikor a ta­nácselnök válasza közben egy idős termelőszövetkezeti tag közbeszólt: „Szabad közbeszólni, fiam? Hagyd ezt most, majd én meg­szervezem, megcsináljuk társadalmi munkában.” Ombodi Károly elnöki válaszadásában egy sor fel­vetett probléma azonnali megoldását ígérte. Kocsibe­járó, lámpa, kút üzembe he­lyezése, ezek szinte a falu­gyűlés szeme láttára oldód­tak meg. A sütőüzem élet- és balesetveszélyesen elha­nyagolt udvarára érdekes megjegyzést tett: a négy tulajdonos közül a sütő­üzemnek, a termelőszövet­kezetnek és a terményfor- galminak is van bevétele belőle. Őket kell rávenni; hogy hozassák helyre. Mire Máté Gyula, a Ha­zafias Népfront helyi elnö­ke berekesztette a gyűlést; minden résztvevő előtt ki­rajzolódott egy világos kép Kölese, Fülesd és Sonkád közös községi tanács — és nemsokára még két falu — székhelyéről, négy hónap múlva nagyközségről, ahol új tanácsháza és étterem épült a közelmúltban, új gyógyszertár és óvoda léte­sült, gondozónő jár az idő­sekhez, egy utcára való új ház épült fiataloknak, nem­sokára ravatalozó lesz a te­metőben. közköltségen ren­dezik az utakat, a kapufel­járókat, új szolgáltatóház építésére készülnek, hama­rosan a konyhákban és a fürdőszobákban lesznek a vízcsapok — és ahol az élet mindennap újra termeli az újabb problémákat — isko­la, lámpák, kerítések, jó ke­nyér, TÜZÉP és még ami ezután jön — de a szorgal* más falu és minden észre­vételükre odafigyelni akar* vezetőik lépést tudnak tar­tani a problémák megoldá­sával. Goszteiyi Nagy Zotfeui mindük közül kiválik: a nemzeti küzdelmet világtör­ténelmi távlatban tudta néz­ni, mint az egész emberiség önfelszabadító harcának ré­szét. Amint a költő mindig is' előre látta, az olasz hazafiak ellen diadalmaskodó bécsi udvar Magyarországgal szem­ben is elszánta magát a nyílt fellépésre: fő zsoldosa, Jella­sics horvát bán szeptember 11-én átkelt a Dráván, hogy leverje a magyar forradal­mat. A kishitűek, a mérsékeltek és mérséklők ijedten hőköl­tek vissza az események vé­szes fordulatát látva, de a bátrak, a nemzeti ügy áldo­zatra kész harcosai most mu­Amíg Petőfi az ország ke­leti felén fáradozott a népfel­kelés megszervezésével, nyu­gaton, közelebbről Pákozd mellett a felkelt nép 1848 szeptemberében szétszórta Jellasics seregét. A költőhöz még nem érkezett el a győ­zelem híre, sőt Erdélyben a román lázadás fenyegetőbbé tette a helyzetet, mint volt. Most Petőfi versben is meg­ismételte azt, amit idézett ki­áltványában írt: a nemzet­nek az Élet vagy halál között kell választania! „Áll a viharban maga a magyar.“ Petőfi élete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom