Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-27 / 22. szám
MTS. Január 2T xmx-m&tAftonszAQ I 6tM Korszerűbb gépeket Próbaidő a brigádban MÉG NEM DŐLT EL A A VITA, amely az egyik nagyüzemben folyik akörül, hogy a műszaki fejlesztés során a jelenleg még megfelelő olcsóbb, vagy a „többet tudó”, de drágább berendezést vásárolják-e meg a kapacitás tervezett növeléséhez. A műszakiak egy része azt bizonygatja; nem éri meg több százezer forinttal többet kiadni. Csak azért, hogy néhány év múlva, esetleg jövőre a mostaninál szélesebb terméket is elő tudjanak állítani. Lehet, hogy nem is lesz rá szükség. Szerencsére nem kell tippet adni, másoknak meghatározni a helyes választást. A közgazdasági megfontolá- sokón alapuló vitát ugyanis az dönti el, hogy mit válaszol a piac. Ha van kilátás és igény is a nagyobb méretű áru fogadására, akkor jöhet a drágább gép. Ha nem- leges a válasz, akkor felmérik, hogy mit kockáztat- nak, s így teszik mérlegre a döntést. Végeredményben \mindez csak részletkérdés, de jó dolog, hogy megvitatják: hova tegyék a gépesítésre szánt pénzt, és hogyan térül meg. A lényeg az, hogy tudják' korzerű gépek nélkül nem lehet előbbre lépni az iparban. Sem a fejlesztésben sem a gazdálkodás jövedelmezőségében. Ilyen elgondolások alapján állítottak üzembe új tablettázógépe- ket a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárban, vásárol új termékféleségek előállítására is alkalmas berendezést a Nyíregyházi Gumigyár. A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat — csak azért, hogy bővítse az ásványolajtermékek cikklistáját — nemrég, fejezett be egy másfél milliós rekonstrukciót az atmoszférikus lepárlótoronynál. ÖRVENDETES DOLOG, hogy a megye könnyűiparában is egyre nagyobb gondot (és pénzt is) tudnak fordítani a korszerűsítésekre. A Nyírbátori Auróra Cipőipari Vállalatnál már eleve olyan Varion típusú szalagot szereltek be az új csarnokba, amelyen — ha szűk- ség van rá — egyszerre kétféle terméket is gyárthatnak. Számítottak ugyanis arra, hogy a kereskedelem — s egyben a vásárlók — igényei ezen a területen gyakran változnak. S a divattal nem lehet tréfálni. Szalagrendszerű termelésre tértek át az elmúlt évben a nyíregyházi és a vencsellői ci- pész szövetkezetekben is. A Nyírség Ruházati Szövetkezet — nagy mértékű tipizá- lássál — szinte teljesen felújította, korszerűsítette, a gépparkot. ) KÖLTÖZNEK A LAKÓK. A Kossuth út és a Kun Béla <5t sarkán felépült új, kilencemeletes lakóházban átadták az első lakásokat tulajdonosaiknak. (Elek Emil felvétele) Hogy ez nem mindenütt van így, annak természetesen nem mindig az adott gazdasági egység az oka. Hiszen az ezen a téren élenjárók is nagyobbat lépnének előre, ha lenne rá anyagi fedezet. Még rosszabb helyzetben vannak azok az üzemek, ahol annak előtte sem voltak bőviben a beruházásoknak. S most, hogy alapjában véve a fejlesztésekre szükséges pénzt önmaguknak kell kigazdálkodni, még jobban szorít a cipő. Hogyan tud például korszerű gépparkot beszerezni az elavultak helyébe a Nyírbátori Faipari Vállalat, ha még épületekkel is mostohán van ellátva. Elismerésre méltó az az erőfeszítés, amelynek eredményeként mégis megállja helyét ez az alig egyéves vállalat. KORSZERŰ GÉPEK HI- ANYABAN nem tudott kifogástalan munkát végezni az egyik tanácsi költségvetésű üzem. Rájöttek, segítenek, a gép beszerzése máj folyamatban van. Magától azonban nem „jönnek” a gépiek; fizetni kell érte, utánajárni és elsősorban is eldönteni, hogy kifizetődő-e a a megvásárlása. Nem szükséges például célgépet vásárolni ott, ahol az univerzális Is megfelel, vagy hagyományos villamos ívhegesztőt, ha a megrendelő CO-gázas hegesztéssel kéri a szerkezeteket. Az üzemekben az egyes munkafolyamatok tempóját általában az úgynevezett vezérgép diktálja. Csak természetes, hogy a tervezett kapacitáshoz ennek a teljesítményét kell elsősorban növelni, itt szükséges a csere, a korszerűbb gép beállítása. Aztán sorban, mindig a tempót kevésbé bíró gép cseréje következzen. Az így létrehozott géplánc, még a szalagos termelés esetén is rendkívül előnyös. Szinte hihetetlen fordulatot teremthet a termelés, a minőségi munka fokozásában. S úgyszintén a gépek árának mielőbbi előteremtésében is. A KORSZERŰ GÉPEK HEZ azonban jó piacismeret, rugalmas és megalapozott üzletszerzés is szükséges. Csakis így térül meg a tervezett időre a sokszor igen drága és gyakran csak import útján beszerezhető korszerű gépek és eszközök ára. Tóth Árpád NEHÉZ BEKERÜLNI — A PATRONÁLT ÓVODA — HAVONTA EGYSZER: HÁROM NAP PIHENŐ Egy tizennyolc tagú brigád közel kétéves munkáját, vállalásaikat, „közös életük” eseményeit ismerjük meg brigádnaplójukból. A dokumentumok — kivágott Újságcikkek, fényképek, elismerő bejegyzések magukért beszélnek és azt bizonyítják, hogy a vásárosnamenyi forgácslapgyár Bánki Donét ifjúsági brigádja eredményesen dolgozik, munkájukkal vezetőik is elégedettek. Az eseményfüzet A délelőtti műszaknak vége. Még lapozgatunk az „eseményfüzetben”, amikor a tmk-s brigád megérkezik. Éppen a következőket olvassuk: az egyik brigádtag (a naplóban a neve is szerepel) ittasan jött a munkahelyére és a brigádvezető hazaküldte. __ Igen, mi az értékeléseknél a negatív példákat, is beírjuk, nemcsak a jókkal dicsekszünk. Azért van a brigádnapló, hogy abba kivétel nélkül — minden bekerüljön. Aki hibázott, vál- lalja a következményeket — mondja Rákóczi Ferenc, a brigád vezetője. A pontosságot, határozottságot a munka minden területén megköveteli. Eredménye: fiatal kora ellenére hallgatnak rá, jó társai a nálánál fiatalabbak, de az idősebbek is. Javaslatait megfogadják. — Úgy nem lehet dolgozni, ha a 18 ember közül hárman a maguk „kis külön út- jukon járnak.” A javító-, szerelőmunkát hiba nélkül kell elvégezni, mert a zavarok, a hiányosságok azonnal kiderülnek. Éppen ezért jól meggondoljuk, hogy ki kerüljön a Bánki Donát brigádba. v: ,c •' ; j -/'j • ' ,1 „Megismeriük, mint kollégát...“ — Most négy géplakatos tanuló ^dolgozik velünk — mondja Gajdos József. A na- ményi szakmunkásképző iskola elsőévesei. Ide járnak gyakorlati munkára, de segítünk nekik a szakmai-elméleti anyag elsajátításában is. A három év alatt megismerik a gyári környezetet, a munkamódszereket — jó szakmunkások lesznek belőlük. Én azt hiszem, nem nagyképűség, ha még azt is hozzáteszem: akiknek sikerül a beilleszkedés, nem szívesen mennek el a gyárból. De hogyan „vizsgáztatják”, ismerik meg azokat, akik más iskolákból és munkahelyekről kerülnek a tmkh°z? — Először nem a legbo - nyolultabb munkával kezdenek — mondja Lapka Miklós. Általában mindenki megjárja azt az utat, amit Gergely Ferenc, legfiatalabb brigádtagunk. O már nem élező, de még nem is „kész” gépápoló. Feri a Nyíregyházi 110-es Szakmunkásképző Intézetben végzett, mint műszerész. Iskola után — egy fél évvel ezelőtt — nálunk kezdett, először az élezőknél. Az élezés ugyanis kevesebb szakmai tudást kíván, mint a gépápolói munka. Amíg ezt alaposan megtanulja, megismerjük, mint kollégát is — mennyire alapos a munkája, be tud-e kapcsolódni a brigád életébe. Ezt az időt próbaidőnek is nevezhetnénk és egyénenként változik, hogy mennyi ideig marad ezen a területen. Csak ezután javasoljuk az átminősítését és kezdheti meg a gépápolói munkát. Itt már ismerni kell a kenőanyagokat, a legtöbb gépet, de az elekt- romos berendezéseket is. A brigádnaplóban egy köszönőlevelet találtunk. Feladó a gergelyiugornyai óvoda. — Évek óta patronáljuk a közeli óvodát — mondja a brigádvezető. A múlt évben 15 széket javítottunk meg, melyek rendbe hozását senki sem vállalta. A megtakarított pénzből játékokat vásároltak. Nem szeretnénk, ha ez a patronálás csak felszínes kapcsolat lenne a brigád és a gyermekek között — csupán annyiból állna: elküldjük a kész játékokat és ezzel eleget tettünk válInJ lásunknak. Ezért jól 'jön a havonta egyszeri háromnapos pihenő. De segítenek a gyár ví- kendházának építésében is. Eddig 150 munkaórát dolgoz« tak a helyrehozásán. Együtt a gyárral Ha a társadalmi munkáknál nem is, de brigádértekezleteken mindig együtt van az ifjúsági brigád. Munkájukat hónapról hónapra megszervezik, megbeszélik, hogyan tudnának egy-egy javítást határidő előtt befejezni. A vállalásokat is ekkor határozzál: meg és döntenek a továbbtanulás kérdésében, a szabad idő közös felhasználásában. — Nem könnyű a dolgunk még akkor sem, ha csupán megtartani szeretnénk a múlt évi eredményeket. De annál többet kell adnunk, ha a kétszeres szocialista cím mellé egy harmadikat is meg akarunk szerezni., Többet kell foglalkoznunk az újításokkal. A tavalyi kettő helyett a dupláját tervezzük. Tovább kell lépnünk a szakmai tov ábbképzés területén is, tanulni, egyre szélesebb ismereteket szerezni, együtt fejlődni a modern gyárunkkal. Balogh Júlia A megyei tanács költségvetésében Félmillió ifjúságpolitikai célokra A megyei tanács 1972. évi költségvetésében 500 ezer forintot biztosított ifjúság- politikai célokra. A tanács az említett összeget év végén bocsátotta a KISZ megyebizottság rendelkezésére. A megyebizottság előzetes felmérések alapján osztotta el a megyei tanácstól kapott pénzt a községi tanácsok között, így a KlSZ-alapszerve- zetek a tanácsokkal közösen döntenek a kapott ösz- szeg felhasználásáról. A megyei tanács támogatását a legtöbb alapszervezetben csak ebben az évben hasznosítják. Ifjúsági klubok és KISZ- klubok berendezésére a fehérgyarmati járás fiataljai 50 ezer forintot kaptak. Ebből az összegből a zsarolyáni fiataloknak 20, a csahold fiataloknak 15, a kispalád: fiataloknak szintén 15 ezer forint jutott. A kisvárdai járásban a tiszaszentmárto- ni alapszervezet 20, a pát- rohai alapszervezet szintén 20 ezer forintot használhat fel az említett keretből. A mátészalkai járásban a sza- moskéri fiatalok 20, a porcs- almai fiatalok 15 ezer forintért vásárolhatnak klubfelszereléseket a megyei támogatási alapból. A nagykállói Ságvári Endre kollégium 20 ezer forintot kapott az említett célra, a pócspetri alapszervezet fiataljai is 20 ezer forintot kaptak. A nyíregyházi járásban az Ibrányhoz tartozó Nagytanya fiataljai 15, a Tiszavasvárihoz tartozó Szorgalmatos-tanya fiataljai 10, az apagy-le. veleki alapszervezet fiataljai szintén 10 ezer forintot kaptak. A vásáros- naményi járásban a vámosatyai alapszervezet 20, a gergelyiugornyai alapszervezet 20, az olcsvai alapszervezet pedig 15 ezer forintot kapott. A Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium KISZ- alapszervezete 20 ezer forintot kapott a megyei tanácstól. Az említett összegeket kizárólag a fiatalok művelődését és szórakozását szolUtazás szekéren L ebontásra ítélték. Ma már csak négy család lakja. Neve: Ujtanya. De csak a neve új. Múltba nyúló nyárfái, az omladozó kastélya, a púposodó házfalak mind-mind régmúlt időkről tanúskodnak. Húsz évvel ezelőtt, amikor „hatodmagával” beállított a tél Barabáson át, a Kárpátok felöl, az állami gazdaság vezetői hoz- záiárultak ahhoz, hogy a gyerekeket szekér vigye be a ti- szaszalkai iskolába. Később ponyvát is szereltek a szekérre, hogy az „isten hidege” ki ne lelje a szegény diákokat a három kilométeres, rázós úton. Kezdetben a laposhadi gyerekek is ezzel az ekhós szekérrel jártak iskolába, később aztán, hogy megnőtt az iskolába járók kedve és száma. még egy szekérre volt szükség. így Laposhad-tanyá- ról külön „járat” indult reggelente. A Csatáriak, a Barthák, a Keresztesiek és a többiek még emlékeznek rá. Tóni bácsit, az öreg kocsist is emlegetik néha a már felnőtt férfiak, ha vasárnap délután a pohár mellett a régmúlt időkről esik szó. Az ötvenes évek elején csak télen adott szekeret a gazdaság a diákok alá. Dologidőben szükség volt minden fogatra. Az újtanyai gyerekeket Tóni bácsi vitte és hozta reggel és délután. Az öreg közepes, vagy inkább zömök termetével, pirospozsgás arcával, bajuszával és ízes beszédjével tipikus magyar volt. Sokat mesélt a gyerekeknek az első világháborúról, a huszárokról, és a lovakról. A gyerekek mindig ámulattal hallgatták. Ha az öreg mesélt, nem vettek tudomást a hidegről és a rázós útról, aznap a tanulás is jobban ment. Érdemes volt figyelni minden szavára. Olyan ember volt, hogy mikor kimondta ezt a szót: „tűz”, szinte érezni lehetett a meleget az ekhóban. Amikor meg ezt mondta: „virág”, minden gyerek illatot érzett a szekéren. Hát amikor a huszárokról beszélt: a fiúk úgy érezték, hogy az alattuk lévő ülés lóvá változik és száguldanak Galíciában. Az külön kitüntetés volt, ha valaki előre ülhetett az öreg mellé és közelről hallhatta, érezhette az igaz, vagy igaznak vélt történeteket. Néha a történelem és a földrajz felől is érdeklődött az öreg, míg a lovak ballagtak: — Az első, vagy a második világháborút nem tanultátok, hát Mátyás királyról hallottatok már valamit? Az volt a szerencsés, az ülhetett előre, aki e három téma valamelyikéből tanult akkoriban. Mert Tóni bácsi csak e három témához értett igazán. Persze azt is tudta, hogy az említett témákban mi történt, mikor és miért, így bölcselkedett: „Jegyezzétek meg, hogy Mátyás igazságos volt, a két háború meg igazságtalan.” A diákok később mind tudták: ha az öreg megkérdezi: „Na fiam, mit tanultál ma történelemből?”, akkor csak a két világháború egyikét, vagy Mátyás királyt volt sza: i mondani. Mert elveszett gyerek volt az és hetekig nem ülhetett előre, aki például ezt válaszolta: „Ma az erdélyi fejedelmekről, vagy az angol polgári forradalomról tanultunk”. A földrajzkérdésekre is tudni kellett a választ. Mert volt ilyen kérdés is: „Mit tudsz az Alpokról?” Az egyik gyerek a Francia-Alpok magasságáról és természeti kincseiről kezdett beszélni, mert akkoriban éppen Franciaországot tanította Kálmán tanító bácsi. Ez a gyerek sem ülhetett egyhamar előre, mert Tóni bácsi határozottan állította, hogy csak egy Alpok van, az pedig az olasz—osztrák határon húzódik. ö már csak tudja, hiszen arra lovagoltak. — Hát Bácska, Szerémség merre van? — kérdezte az öreg. — Azt még nem tanultuk — válaszolták többen is. — Akkor mit tanultatok? — Japánt. — Az nem ország — mondta a bajusza alatt az öreg. Inkább beszéljünk a tenger- < ről. És az öreg mesélni kezd -■ | az Adriai-tengerről, meg Fi me városáról. De olyan he vesen, olyan elragadtatással — taglejtések kíséretében —, hogy a gyerekek szinte látták a toronymagas hullámokat, a szélben dagadó vitorlákat és az aranyhomokon sütkérező úri gyerekeket. Látták a távolban kéklő hegyeket, s a szájukban érezték az ismeretlen gyümölcsök fenséges ízét. És érezték, hogy számukra a tenger, s a magas hegy elérhetetlen. Be kell érniük a közelben csörgedező Csaron- da-patakkal és a beregi síksággal. A két tanyáról ma is az állami gazdaság ekhós szekerével mennek iskolába a gyerekek. Nem kell gyalogolniuk, az ekhós szekér egész tanévben rendelkezésükre áll — nemcsak télen. És számukra már a tenger — szünidőben — könnyen elérhető... Nábrádi Lajos gáló berendezések vásárlására szabad fordítani. Járási váltótábor építésére és fejlesztésére a nyírbátori járás KISZ-esei 35 ezer forintot kaptak, eb- *y’l az összegből a káptalan- ' iredi tábort fejlesztik. A •cisvárdai járás fiataljai a dombrádi tábor fejlesztésére 80 ezer forintot kaptak. A nyíregyházi járáshoz tartozó rakamazi tábort 60 ezer forintos támogatással fejleszthetik a fiatalok. Sportpálya építésére a ,de- mecseri gimnázium tanulói és a tiszavasvári szakközép- iskola tanulói 15—15 ezer forintot kaptak a megyei tanácstól. A Kiváló ifjúsági klub című pályázat jutalmazására 20 ezer forint maradt a megyei tanács támogatási alapjából. A megyei tanács gbben az évben is 500 ezer forinttal támogatja a szabolcsi fiatalok művelődését és szórakozását. A szabolcsi fiatalok klubépítési akcióját a KISZ Központi Bizottsága ebben az évben is jelentős összeggel támogatja. A KISZ KB támogatási alapjának szétosztására a tavasz folyamán kerül sor. (n. U
