Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-25 / 20. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJ ETEK) Magyarország AZ MSZMP. SZABÓICS-SZATMAR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXX ÉVFOLYAM, 20. SZÁM ARA: 80 FILLER 1913. JANUÁR 25, CSÜTÖRTÖK wcnrme A megerősödés útján A rádió és a televízió jövő heti műsora Szolgáltatások Csengerben Sport jelentéseink A tárgyalóteremből (3. twdaJf (4. oklaú (S. Udii) (7. oldal) (5. oldal) Közös harcunk gyümölcse Hosszú évek óta sajnos immár megszokott rovatát ké­pezték lapjainknak a vietnami hadijelentések. Véres ütkö­zetekről érkezett hír a központi fennsíkról, a Mekong deltájából és Saigon tőszomszédságából, s a déli veresége­kért Észak nagyvárosai fölött próbáltak revansot venni a B—52-es bombázógépek. Legkésőbb vasárnap hajnaltól kezdve remélhetőleg elmaradnak majd ezek a közlések, s a harcok zaját a tűzszünet csendje váltja fel Vietnam sokat szenvedett földjén. Az egész világ — ezúttal azt hisszük nyugodtan hasz­nálhatjuk a kissé általánosnak és széleskörűnek tűnő meg­állapítást — igaz örömmel és megkönnyebbüléssel értesült a tűzszüneti egyezmény parafálásáról, a szombati aláírás­ról. a közeli életbelépésről. Esztendők óta nem kíméltük erőinket, folytattuk harcunkat, hogy elérjük ezt a napot. Ezért tüntettek világszerte, így az Egyesült Államokban is, a jó szándékú emberek; ezért fokoztuk a vietnami népnek nyújtott segítséget; ezért volt a vietnami kérdés a diplo­máciai tárgyalások, kormányközlemények elsőszámú té­mája. A nagy összefogás, az együttes erőfeszítések meghoz­ták első gyümölcsüket. Ebben az órában első gondolatunk, első köszöntésünk szálljon a vietnami nép felé, amelynek hősiessége, áldozatvállalása nagyszerű példát állított, s alapvetően hozzájárult a sikerhez. Am részese a tűzszünet kiharcolásának az egész hala­dó nemzetközi közvélemény, mindenekelőtt a szocialista országok, élükön a Szovjetunióval, amelyek az első perc­től kezdve minden tevőleges támogatást megadtak Viet­namnak. S anélkül, hogy a szerénytelenség vádjával illet­hetnének bennünket, tiszta lelkiismerettel adhatunk szá­mot arról, hogy az MSZMP és a magyar kormány, a társa­dalmi szervezetek, az egész magyar nép messzemenő, cse­lekvő szolidaritással kísérte végig a vietnami nép harcá­nak minden szakaszát. Az elmúlt hónapok megcsillanó reményei és keserű csalódásai után, az ember többször is elolvassa a hírt. va­jon végre valóban igazak-e a kedvező feilem én vek. Hiszen öt éven át folytak Párizsban a különböző szintű és formá­jú megbeszélések, a nemzetközi saitő már csak ..meddő csütörtökök”-ként emlegette a szabályszerűen összeülő, de eredménytelenül záródó tanácskozásokat. A bizalmas tár­gyalási szakasz ezután elvezetett a megállapodás küszöbé­hez, de októberben, amikor kézbe kellett volna venni a tol­lat. Washington megtagadta az aláírást. Ennek a magatar­tásnak következtében ezrek és ezrek vesztették életüket, egészségüket, egész lakóterületek pusztultak el Hanoiban és Haiphongban azalatt a negyedév alatt, amely már a tűzszünet reményével kecsegtetett. Igen, ez a harc az utolsó óráig nagyon nehéz volt. Az ellenfél a világ egyik vezető gazdasági hatalma, az Egye- sült Államok volt. amely az egyik legnagyobb katonai erő­vel is rendelkezik Ezt az imperialista nagyhatalmat kellett az agresszió feladására, kölcsönösen elfogadható kompro­misszumra bírni. Hogy ez megtörtént, az egyúttal szemlél­teti a világ változásait, a földkerekségen kialakult új erő- viszonvokat, amikor Amerika nem játszhatja már zavar­talanul és korlátok nélkül a világcsendőri szerepet. Reménytelién várjuk a vasárnap korahajnalt űgv is, mint a jövendő békés vietnami hajnalok előfutárát. Hibáz­nánk azonban, ha csunán az öröm és elégedettség érzésé­vel töltenénk be gondolatainkat. A tűzszünettel új, minden eddiginél kedvezőbb szakasz kezdődhet Vietnamban, de az úton végig kell iámi Túlságosan is éjőek még a genfi ta­pasztalatok. miképt vált, napú-ronggyá a’ '«Zt-etes megálla- yidás Vietnam jövőjéről. Ezért nem lankadhat a figyelem, az éberség, a szolidaritás — sehol a világon. Éberségre ad­hatnak okot azok a különös kiielentések és intézkedések is amelyekről Saigonból érkezett hír: hogyan készül fel a Thieu-rendszer úi terrorista hullámra, a nép akaratának elfojtására. Ha eddig a vietnami tűzszünet megvalósításá­ért harcoltunk, küzdelmünk folyik tovább a tűzszüneti megállapodás maradéktalan érvénvesítéséért, a párizsi megállapodások s-ellemének és betűjének betartásáért. A vietnami háború befejezése aligha túlbecsülhető mozzanatot ielent az egész világpolitikai körkén szemnonf*- jából is. Amikor tárgyalunk az európai biztonságról, felve­tődött az ázsiai biztonság megteremtésének lehetősége, részeredmények születtek a leszerelés vonatkozásában, a vietnami tűzszünet további bíztatást jelent a párbeszéd korszakának folytatására. Bíztatást, hogv ne kíméltük erőinket a végleges vietnami rendezés, valamint a többi veszélyes válsággóc felszámolása, a feszültség enyhítése érdekében Bízunk a vietnami hadijelentések elmaradásában. A vietnami jelentések azonban az új helyzetben is folytatód­nak majd, további küzdelemre buzdítva... Tűzszünet Vietnamban! Megállapodás a háború befejezéséről és a béke helyreállításáról Nixon elnök washingtoni idő szerint kedden este 10 órakor, magyar idő szerint szerdán hajnali 4 órakor va­lamennyi amerikai országos televízió- és rádióhálózat által közvetített 10 perces beszédében jelentette: Ked­den Párizsban az USA és a VDK képviselői között meg­állapodás jött létre, amely­nek értelmében január 27- én szombaton GMT idő sze­rint 24 órakor, magyar idő szerint vasárnap hajnali 1 órakor hatályba lép a tűz­szünet Vietnamban. Az elnök bevezetőben hangsúlyozta, hogy a megál­lapodás „véget vet a hábo­rúnak és tisztességes békét hoz Vietnamban”, majd is­mertette az egyidejűleg Ha­noiban is nyilvánosságra ho­zott közlemény szövegét. A közlemény így hangzik: „A mai napon, 1973. január 23-án, párizsi idő szerint dé­li 12 óra 30 perckor az USA nevében dr. Henry Kissinger,' a Vietnami Demokratikus Köztársaság nevében Le Dúc Tho különleges tanács­adó kézjegyével látta el a megállapodást a háború be­fejezéséről és a béke helyre­állításáról Vietnamban. A megállapodást a párizsi ér­tekezlet résztvevői 1973. ja­nuár 27-én írják alá Pá­rizsban, a nemzetközi kon­ferenciaközpontban. A tűz­szünet 1973. január 27-én, greenwichi idő szerint 24 óra­kor lép hatályba. Az Egye­sült Államok és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kifejezi reményét, hogy ez a megállapodás biztosítani fog­ja a szilárd békét Vietnam­ban és hozzájárul a tartós békéhez Indokínában és Dél- kelet-Ázsiában. A bejelentésen túlmenően az amerikai elnök beszéde abban a mondanivalóban csúcsosodott ki, hogy a most létrejött megállapodás — ér­telmezése szerint — megfelel a „tisztességes béke” köve­telményeinek. Mintegy elébe menve a vádaknak, Nixon arról igyekezett meggyőzni az amerikai népet, hogy „ál­dozatai nem voltak hiábava­lók” és hogy a megállapodás kielégíti a „tisztességes béke feltételeit”, amelyekhez „a tárgyalások évei alatt mind­végig ragaszkodtunk.” Nixon elnök meglehetősen homályos fogalmazásban hozzáfűzte, hogy a megálla­podás „garantálja Dél-Viet- nam népének azt a jogát, hogy külső beavatkozás nél­kül dönthessen saját jövőjé­ről.” Hangoztatta, hogy az USA „szoros konzultációt” folytatott a saigoni rezsim vezetőivel és a megállapo­dás Thieu „teljes támogatá­sát bírja”, hasonlóképpen az USA többi „érintett szövet­ségesének” támogatását is. Az elnök nyomatékosan hoz­záfűzte: „Az USA továbbra is a Vietnami Köztársaság (Saigon) kormányát fogja el­ismerni Dél-Vietnam egyet­len törvényes kormánya­Országos agiftációs, propaganda- és művelődési tanácskozás kezdődött A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának szervezésében szerdán országos agitációs, propaganda- és művelődési tanácskozás kezdődött. A ta­nácskozás napirendjén az ideológiai és kulturális élet időszerű kérdései, valamint az agitációs és propaganda- munka feladatai szerepel­nek. (MTI) ként” és a jövőben is „tá­mogatja Dél-Vietnamot a megállapodás feltételeinek keretei között.” Nixon aláhúzta, hogy „szi­gorúan be kell tartani a megállapodás előírásait” és azt ígérte, hogy az USA a maga részéről eleget fog tenni kötelezettségeinek. Mint mondotta, az USA „más érdekelt nemzetek” segítsé­gére is számít a megállapo- dás végrehajtásában. Nixon elnök bejelentésének első amerikai visszhangjait a szavakat alig találó meg­könnyebbülés jellemezte. „Olyan, mintha hosszú büntetés letöltése után kilép­nénk a börtönből, s még túl­ságosan kábultak vagyunk, semhogy kifejezhessük érzé­seinket” — mondotta Eric Sevareid, a CBS politikai fő­munkatársa. Sevareid nem hallgatta el aggályait a jövőt illetően, mert, mint mondotta — „Nem tudjuk, milyen kötele­zettségeket vállalt az USA a saigoni rezsimmel szemben, és mert az amerikai légierő továbbra is ott marad a thaiföldi támaszDontokon. Remélem — folytatta — le­vonjuk a tanulságot, hogy ezt a háborút nem lehetett megnyerni, mert nem egy hadsereg, hanem egy társa­dalom ellen harcoltunk, s csupán úgy győzhettünk vol­na. ha ezt az egész társa­dalmat elpusztítjuk. Ez pedig meghaladta állóképességün­ket. És ez a társadalom, amely forradalmi társada­lom, továbbra is ott lesz Vietnamban.” Amerikai politikusok szer­da délelőtti első nyilatkoza­taiból a bizakodás és az ag­godalom hangja egyaránt ki­csendül: Edmund Muskie demokra­tapárti szenátor a megálla­podást üdvözölve felvetette a kérdést, vajon sikerül-e biztosítani, hogy a vietnami béke valóban tartóssá vál­jék. Clark Clifford, a Johnson- kormány egykori hadügymi­nisztere kijelentette: „Attól tartok, hogy az Egyesült Ál­lamok Nixon által bejelen­tett részvétele a vietnami politikai helyzet alakításá­ban további súlyos elkötele­zettségeket jelent.” Edward Kennedy demok­ratapárti szenátor örömét fe­jezte ki a tűzszüneti megál­lapodással kapcsolatban és kijelentette, szeretné hinni, hogy sikerült valódi békét teremteni a térségben. Hubert Humphrey volt amerikai alelnök első nyi­latkozatában felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a hábo­rú utáni újjáépítés nemcsak Vietnamra, hanem az Egye­sült Államokra is vonatko­zik. Mint mondotta, a kor­mányzat figyelmének most az amerikai városok és az amerikai nép szükségletei felé kell fordulnia. Pham Van Dong beszéde Szerdán a kora reggeli órákban az egy hónappal ezelőtt rommá bombázott hanoi repülőtér helyett az elnöki palota bankett-termé­ben búcsúztatták a párizsi megállapodás ünnepélyes aláírására a francia főváros­ba Induló Nguyen Duy Trinh miniszterelnök- helyettes külügyminisztert. Az ünne­pélyes búcsúztatáson Ton Duc Thang, a VDK elnöke, Le Duan, a Vietnami Dolgo­zók Pártja Központi Bizott­ságának első titkára, Truong Chinh, a VDK nemzetgyű- lése állandó bizottságának elnöke és a VDK kormánya tagjainak többsége mellett jelen voltak a diplomáciai képviseletek vezetői és a Hanoiban akkreditált kül- földi tudósítók is. Pham Van Dong, a VDK kormányának elnöke rövid, meleg hangú beszéddel bú­csúztatta a történelmi je­lentőségű eseményre utazó külügyminisztert. Az Egyesült Államokkal kötött megállapodás a viet­nami béke helyreállításáról a vietnami nép áldozatos harcokkal kivívott nagy győ­zelme, hangoztatta a mi­niszterelnök, majd köszöne­tét mondott mindazoknak a népeknek és kormányoknak, amelyek következetes és ha­tékony segítséget nyújtottak a vietnami nép katonai, po­litikai és diplomáciai fronto­kon vívott harcához. A megállapodás jó alapot teremt arra, hogy a vietna­mi nép a kivívott nagy győ­zelem után tovább folytat­hassa harcát a szocializmus építéséért. Dél felszabadítá­sáért, az ország békés egye­sítéséért — mondotta a VDK kormányának elnöke. Nguyen Duy Trinh szerdán délelőtt Hanoiból útnak in­dult Párizsba. Normalizálódik az éld Hanoiban A VDK fővárosában óriási örömmel fogadták a béke­megállapodás parafálásának hivatalos megerősítését. A városban folynak az’ előké­születek a győzelem megün­neplésére, amely egybeesik a vietnamiak legnagyobb ün­nepével, a Hold-újévvel. Az utcai hangszórókból, ame­lyek nemrég még a légive­szélyre, vagy a légitámadás­ra figyelmeztették a város lakosságát, most zene szói. A muzsika közvetítését hir-> felen félbeszakítja a bemon­dó hangja: „Január 23-án Párizsban parafálták a vietnami hábo­rú befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló meg­állapodást...” A hangszórók alatt embe­rek gyűlnek össze, s feszült figyelemmel hallgatják a közlemény minden szavát. A földkerekségen senki sem áhítozik úgy a békére, mint ezek az emberek, akik a sokéves háború minden ter­hét és nélkülözését viselték mostanáig. Hanoi utcái ünnepi külsőt öltöttek. Közeledik a Hold­újév ünnepe. Ez az ünneo az idén különösen vidám lesz. a győzelem Hold-újéve, az évek óta várt béke Hold-új­éve. A hanoi nagycsarnok is ünnepélyes díszben és bősé­ges árukészlettel várja a nagy ünnepi forgalmat. Kint az utcán egyébként már ja­vában folyik az árusítás és a vásárlás. Régi vietnami hit szerint a nagy üzleti forga­lom a Hold-újév küszöbén azt jelenti, hogy az emberek az egész esztendőben bőség­ben fognak élni. Ennélfogva Hanoiban sok az áru, s az árak elfogadhatóak. Az amerikai légitámadá­sok megszűnése után feszült csend uralkodott Hanoiban: mindenki reménykedve fi­gyelte a Párizsban történő eseményeket. A városban aa élet már ezekben a napok­ban is mindinkább magán viseli a békés vonásokat. Áa utcán nagy a forgalom. A vidékre távozott városi la­kosság egy része visszatért Hanoiba. A bombakárosult negyedekben és kerületek­ben szorgos kezek dolgoztak a romok eltakarításán. Az építészek már megkezdték az új épületek terveinek el­készítését. A DIFK nyilatkozata A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizs­ban tárgyaló küldöttsége szerdán az alábbi nyilatko­zatot tette: „A Dél-vietnami Köztár­saság ideiglenes forradalmi kormányának jóváhagyásá­val a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormá­nyának képviselője az Egye­sült Államok kormányának képviselőjével együtt kézje­gyével látta el a háború be­szüntetéséről és a vietnami béke helyreállításáról szóló megállapodást.” „Január 27-én a párizsi konferencián részt. vevő négy fél külügyminiszterei hiva­talosan is aláírják a megál­lapodást.” „Nagy győzelme ez a viet­nami népnek, az amerikai népnek, valamint a világ béke- és igazságszerető erői­nek. A Dél-vietnami Köztár­saság ideiglenes forradalmi kormánya, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mányával egyetemben nagy erőfeszítéseket tett annak ér­dekében, hogy megállapodás jöjjön létre a háború befe­jezéséről és a vietnami bé­ke helyreállításáról.” „Az ideiglenes forradalmi kormány kijelenti, teljes mértékben kész arra, hogy szigorúan megtartsa a hiva­talos aláírásra kerülő meg­állapodást, s reméli, hogv mind a négy aláíró fél ugyanezt fogja tenni a viet­nami nép igazi és tartós bé­kéje, az indokínai és délke­let-ázsiai béke és biztonság fokozott mértékű megóvása érdekében,” Thieu fenyegetőzik Fenyegetőző és gyalazkodd hangú rádióbeszédben jelen­tette be szerdán Nguyen Van Thieu, a saigoni rendszer el­nöke a szombaton éjfélkor életbe lépő tűzszünet hírét. Azt állította, hogy a saigoni haderő „sorozatos győzel­meinek” nyomán a „kom­munisták kénytelenek vol­tak engedményeket tenni”, s hogy az • ideiglenes forra­dalmi kormány „soha nem kap elismerést.” Emellett — közvetve — kénytelen volt közölni, hogy Saigon az or­szág politikai jövőjéről tár­gyalásokba bocsátkozik a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Fronttal. A továbbiakról szólva ezt mondta: „Nem kell túlságo­san bíznunk a kommunisták aláírásában ... Egy újabb szakasz jön, amely politikai szakasz lesz, kevésbé véres ugyan, de nem kevésbé ve­szélyes, mint az előző.” ■» (Folytatás a 3. oldaton) 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom